I. A népesség növekedésének megindulása
II. A társadalmi szerkezet komplexitásának növekedése
III. Egy nagyobb régió többlettermelő képességének koncentrálódása a földrajzi tér egyes pontjain. Legyen ez utóbbi forrása akár gyarmatosító tevékenység, akár a távolsági kereskedelemben játszott irányító szerep.
I. Eu. Népességszáma a VI.-X. sz. között volt a legalacsonyabb. A népességnövekedés feltétele a mezőgazdaság termelékenységének és ezáltal eltartóképességének emelkedése volt.
- erdőirtás, mocsárlecsapolás, több megművelhető terület
- mezőgazdasági technika színvonalának emelkedése
- új munkaeszközök: nehézeke, szügyhám, patkó
- együttműködés a földművelés és az állattartás között
- állandósuló kedvező éghajlati viszonyok
- háromnyomásos földhasználati rendszer
- a többet és jobbat termelő paraszt jobban táplálkozott, megszűntek
az éhínségek, csökkent a gyermekhalandóság, szaporodott a népesség
II. A népesség számának és jólétének növekedése a városok újjáéledésében, majd lakosságuk polgárosodásában igen nagy szerepet játszott. A középkori Európában a XI.sz.-ban megszületett az önkormányzó város, mely már nem rendelődött alá központosított hatalomnak. Itt a kereskedők és kézművesek kerültek túlsúlyba, akik kivonták magukat a feudális függés alól, s gazd.-i tevékenységüknek megfelelő körülményeket kívántak biztosítani.
Mindenekelőtt ez jelentette:
- a város megerősítését és fölfegyverzését
- igazgatási és jogi autonómiát
- a jövedelmen alapuló adófizetési rendszert
- az adó közhasznú felhasználását
A polgári autonómia ugyan sok egyedi vonással rendelkezett, s minden
Városnak saját karaktere volt, de a középkori városoknak társadalmi
összetételük sajátosságai szerint kétféle típusa alakult ki:
1. Európa egyes területein a nemesség a város vezető rétege lett, majd idővel polgárosult, kereskedővé, patríciussá vált. Lemondott nagybirtokának irányításáról. Parasztjait szabad bérlőkké tette, és a felettük való bíráskodás jogát a városi hatóságoknak engedte át. Bármennyire is polgárosultak a nemesek, nagybirtokos és katonai mivoltukat egyaránt megőrizték. Lakótornyokban laktak, mindig készen a háborúskodásra .
2. Eu. más területein, ahol nem volt, vagy elpusztult a római élet (Németország, Anglia, skandináv államok, Kelet-Európa) a városokból kiköltözött a nemesség és a birtokain felépített várakban, udvarházakban lakott. Csak a püspökök maradtak a városokban, akik viszont a város kormányzásába nem szóltak bele. A város vezető ereje a gazdag kereskedő réteg lett, akiknek uralmát csak lassan tudták megtörni a céhekbe tömörülő iparosok. Ezek a városok várakból, vásárhelyekből, városi kiváltásokkal felruházott falvakból nőttek ki. Növekedésük alapja a szökött jobbágyok beköltözése volt.
III. A helyreálló belső békének köszönhetően az országok közötti kereskedelem fellendült, Európa bekapcsolódott az arabok irányítása alatt álló világkereskedelembe.
A tengeri kereskedelem a biscayai öböltől északra a XII.sz.-tól a Hanza-városok monopóliuma lett.
Flandriában és Észak-Olaszországban két fontos gazdasági körzet alakult ki (posztótermelés fellendülésének köszönhetően).
A kereskedelem létrehozta a pénzváltó intézményét. Mivel a hercegségek, fejedelemségek, de még egyes szabad városok is saját pénzt verettek, így ha valaki kimozdult szűkebb hazájából, saját pénzét már nem tudta használni. Ekkor kellett a pénzváltót felkeresnie.
Később a pénzváltók kezdtek kölcsönügyletekkel is foglalkozni, létrejött a bank intézménye, s vele a polgárosodás újabb lépcsőfoka. A ker. virágzása és a megszülető banki tevékenység nagy szerepet játszott a középkori városfejlődésben.
II. A társadalmi szerkezet komplexitásának növekedése
III. Egy nagyobb régió többlettermelő képességének koncentrálódása a földrajzi tér egyes pontjain. Legyen ez utóbbi forrása akár gyarmatosító tevékenység, akár a távolsági kereskedelemben játszott irányító szerep.
I. Eu. Népességszáma a VI.-X. sz. között volt a legalacsonyabb. A népességnövekedés feltétele a mezőgazdaság termelékenységének és ezáltal eltartóképességének emelkedése volt.
- erdőirtás, mocsárlecsapolás, több megművelhető terület
- mezőgazdasági technika színvonalának emelkedése
- új munkaeszközök: nehézeke, szügyhám, patkó
- együttműködés a földművelés és az állattartás között
- állandósuló kedvező éghajlati viszonyok
- háromnyomásos földhasználati rendszer
- a többet és jobbat termelő paraszt jobban táplálkozott, megszűntek
az éhínségek, csökkent a gyermekhalandóság, szaporodott a népesség
II. A népesség számának és jólétének növekedése a városok újjáéledésében, majd lakosságuk polgárosodásában igen nagy szerepet játszott. A középkori Európában a XI.sz.-ban megszületett az önkormányzó város, mely már nem rendelődött alá központosított hatalomnak. Itt a kereskedők és kézművesek kerültek túlsúlyba, akik kivonták magukat a feudális függés alól, s gazd.-i tevékenységüknek megfelelő körülményeket kívántak biztosítani.
Mindenekelőtt ez jelentette:
- a város megerősítését és fölfegyverzését
- igazgatási és jogi autonómiát
- a jövedelmen alapuló adófizetési rendszert
- az adó közhasznú felhasználását
A polgári autonómia ugyan sok egyedi vonással rendelkezett, s minden
Városnak saját karaktere volt, de a középkori városoknak társadalmi
összetételük sajátosságai szerint kétféle típusa alakult ki:
1. Európa egyes területein a nemesség a város vezető rétege lett, majd idővel polgárosult, kereskedővé, patríciussá vált. Lemondott nagybirtokának irányításáról. Parasztjait szabad bérlőkké tette, és a felettük való bíráskodás jogát a városi hatóságoknak engedte át. Bármennyire is polgárosultak a nemesek, nagybirtokos és katonai mivoltukat egyaránt megőrizték. Lakótornyokban laktak, mindig készen a háborúskodásra .
2. Eu. más területein, ahol nem volt, vagy elpusztult a római élet (Németország, Anglia, skandináv államok, Kelet-Európa) a városokból kiköltözött a nemesség és a birtokain felépített várakban, udvarházakban lakott. Csak a püspökök maradtak a városokban, akik viszont a város kormányzásába nem szóltak bele. A város vezető ereje a gazdag kereskedő réteg lett, akiknek uralmát csak lassan tudták megtörni a céhekbe tömörülő iparosok. Ezek a városok várakból, vásárhelyekből, városi kiváltásokkal felruházott falvakból nőttek ki. Növekedésük alapja a szökött jobbágyok beköltözése volt.
III. A helyreálló belső békének köszönhetően az országok közötti kereskedelem fellendült, Európa bekapcsolódott az arabok irányítása alatt álló világkereskedelembe.
A tengeri kereskedelem a biscayai öböltől északra a XII.sz.-tól a Hanza-városok monopóliuma lett.
Flandriában és Észak-Olaszországban két fontos gazdasági körzet alakult ki (posztótermelés fellendülésének köszönhetően).
A kereskedelem létrehozta a pénzváltó intézményét. Mivel a hercegségek, fejedelemségek, de még egyes szabad városok is saját pénzt verettek, így ha valaki kimozdult szűkebb hazájából, saját pénzét már nem tudta használni. Ekkor kellett a pénzváltót felkeresnie.
Később a pénzváltók kezdtek kölcsönügyletekkel is foglalkozni, létrejött a bank intézménye, s vele a polgárosodás újabb lépcsőfoka. A ker. virágzása és a megszülető banki tevékenység nagy szerepet játszott a középkori városfejlődésben.
Megjegyzés küldése