A közéleti-hivatalos stílus
Közélet: az emberek társadalmi érintkezésének tere. Közélet része az országos, kulturális, gazdasági, politikai, társadalmi intézmények, iskola, munkahely, vallási, sport vagy egyéb körök élete. Hivatalos stílus: állami szervezeteknek, hatóságoknak, intézményeknek és magánszemélyeknek érintkezésében használatos stílus. Műfajai: írott – jogszabály, rendelet, törvény, szabályzat, kérvény, felszólítás, meghatalmazás, hivatalos levél, hivatalos helyekre benyújtott életrajz; szóbeli – vita, hozzászólás, tárgyalás, előadás, szónoklat. Célja felhívás, vagy pontos tájékoztatás. Jellemzői: különböző nyelvváltozatokra épül: igényes szintű köznyelvre, a témától, műfajtól függően szakmai nyelvekre; a szerkesztésmódja egyértelmű és pontos (írásban tagolással érhető el, szóban mondatfonetikai eszközök használatával). Gyakoriak a bonyolult mondatszerkezetek, hivatkozások és ismétlések. Latin eredetű szavak használata megsokszorozódik; semleges stílushatású szavak. Tipikus hibák: terjengősség, sablonosság, idegenszerűség.
A szakmai-tudományos stílus
A valóság a legfontosabb tényező, fontos az árnyaltság és a pontosság. A kommunikáció funkciói közül a tájékoztatás és az ismeretközlés teljesül. A nem nyelvi kifejezőeszközök a háttérbe szorulnak. Az irodalmi nyelv és a szakmai nyelvváltozatok sajátos szókincse: szakszavak, szakkifejezések. Mondatszerkesztés: igényesség, logikai érvek bemutatása, okhatározós alárendelő mondatok; magyarázó és következtető mellérendelő mondatok. Párhuzamos vagy ellentétes szerkesztésű mondatok. Felsorolások, idézetek, hivatkozások. Fontos a szerkezete, szerkesztése, tagolása. Műfajai: írásos – esszé, tanulmány, értekezés, szakdolgozat, disszertáció; szóbeli – vita, előadás, felelet.
A publicisztikai stílus
Publicare = közzétenni. Az újságírás műfajcsoportját jelenti. Folyóiratok, napilapok cikkei, írásai. Csoportosítás: megjelenésük ideje szerint – napilapok, hetilapok, havi, negyedévi, félévi, éves folyóiratok; tartalmuk szerint egyes csoportokat megcélzó – egészségügyi, horgász, ifjúsági, pártok kiadványai, romantikus, bulvársajtó, irodalmi, művészeti, tudományos, ismeretterjesztő. Nyelvezete heterogén - különböző elemekből áll össze, különböző stílust tükröz (napilapok – köznyelvi, bulvárlapok – egyszerű). Közérthetőségre, egyszerűségre törekszik, információt továbbít. Követhetőség – sok magyarázatot tartalmaz. Érzelmi töltéssel rendelkező elemeket használ (kérdések, felkiáltások). Sokkal több időt, helyet megjelölő vonatkozást találunk. Neologizmusok gyakori használata (új, egyéni szószerkezetek kitalálása, használata címekben). Divatszavak használata. Nyelvművelésben fontos szerep – gyakran nem a nyelvművelést segíti elő, hanem a helytelen szavak, kifejezések elterjedését. Sablonos, közhelyszerűvé válik, vulgáris, elcsépelt frázisok, idegen szavak fölösleges használata (túlzott körülírás). Műfajai: riport, hír, közlemény, interjú, bírálat, kommentár, cikk, tudósítás, karcolat, jegyzet, glossza.
A szépirodalmi stílus
Ez a legigényesebb, legválasztékosabb, legsokoldalúbb stílus. Sűrített kifejezésmód, állandó újításra való törekvés jellemzi, ami képszerűséget eredményez. A képszerűség elemei a szóképek: metafora, szinesztézia, megszemélyesítés, allegória, metonímia, szinekdoché, szimbólum. Mindig névátvitelen alapulnak, ahol a fogalmak azonosításával új gondolati, érzelmi, hangulati többlettartalom válik lehetségessé. Metafora: tartalmi hasonlóság vagy hangulati egyezés alapján történő névátvétel. Köznyelvben: szőlőszem, galamblelkű; irodalomban: „Az öntudat nem űz, a konok kapitány” (Tóth Árpád) – költői metafora. Lehet teljes vagy egytagú a metafora: a hasonló és a hasonlított is megjelenik vagy csak a hasonló. Előfordulhat önállóan, ill. egy összetett képrendszer tagjaként is. Szinesztézia: összeérzést jelent. Ez is metafora, ami hangulati egyezésen alakul. Különböző érzékterületekről vett fogalmak társítása egy képben. Köznyelvben: meleg színek; irodalomban: „Sűrű csönd kopog” (József Attila). Megszemélyesítés: tárgyi, természeti vagy elvont fogalmak élőként való bemutatása. Pl. perzsel a nap. Allegória: először Dante kapcsán. Elvont fogalmat társít egy érzéki képpel. Jelentése mindig értelmi, logikai, legtöbbször politikai vagy erkölcsi célzatú. Pl. Vajda János: Virrasztók, Dante: Isteni színjáték. Metonímia: névcsere, névátvétel, a két fogalom valóságosan érintkezik. Alapja lehet térbeli, időbeli, anyagbeli vagy ok-okozati összefüggésen alapuló. Mindig egytagú. Pl. Tisztelt Ház – térbeli. Szinekdoché: a metonímia egyik fajtája. A fogalmak érintkezése a rész-egész, vagy a nem-faj felcserélésé alapul. Köznyelvben: a falu a szájára vette. Szimbólum: ismertetőjel, benne kifejeződő kép önállóvá válik, vagyis már nem egyszerűen a tartalom érzékeltetésének az eszköze. Gondolati tartalom kifejezése képben. Távolság a kép és a kifejezendő gondolat között nagyon nagy, ezért nekünk kell megfejteni. Pl. kard - szabadság, lánc - rabság, vörös - szerelem, áldozat. Költői eszközök: hasonlat, körülírás, eufemizmus, festői erejű szavak használata, tájnyelvi kifejezések.
Közélet: az emberek társadalmi érintkezésének tere. Közélet része az országos, kulturális, gazdasági, politikai, társadalmi intézmények, iskola, munkahely, vallási, sport vagy egyéb körök élete. Hivatalos stílus: állami szervezeteknek, hatóságoknak, intézményeknek és magánszemélyeknek érintkezésében használatos stílus. Műfajai: írott – jogszabály, rendelet, törvény, szabályzat, kérvény, felszólítás, meghatalmazás, hivatalos levél, hivatalos helyekre benyújtott életrajz; szóbeli – vita, hozzászólás, tárgyalás, előadás, szónoklat. Célja felhívás, vagy pontos tájékoztatás. Jellemzői: különböző nyelvváltozatokra épül: igényes szintű köznyelvre, a témától, műfajtól függően szakmai nyelvekre; a szerkesztésmódja egyértelmű és pontos (írásban tagolással érhető el, szóban mondatfonetikai eszközök használatával). Gyakoriak a bonyolult mondatszerkezetek, hivatkozások és ismétlések. Latin eredetű szavak használata megsokszorozódik; semleges stílushatású szavak. Tipikus hibák: terjengősség, sablonosság, idegenszerűség.
A szakmai-tudományos stílus
A valóság a legfontosabb tényező, fontos az árnyaltság és a pontosság. A kommunikáció funkciói közül a tájékoztatás és az ismeretközlés teljesül. A nem nyelvi kifejezőeszközök a háttérbe szorulnak. Az irodalmi nyelv és a szakmai nyelvváltozatok sajátos szókincse: szakszavak, szakkifejezések. Mondatszerkesztés: igényesség, logikai érvek bemutatása, okhatározós alárendelő mondatok; magyarázó és következtető mellérendelő mondatok. Párhuzamos vagy ellentétes szerkesztésű mondatok. Felsorolások, idézetek, hivatkozások. Fontos a szerkezete, szerkesztése, tagolása. Műfajai: írásos – esszé, tanulmány, értekezés, szakdolgozat, disszertáció; szóbeli – vita, előadás, felelet.
A publicisztikai stílus
Publicare = közzétenni. Az újságírás műfajcsoportját jelenti. Folyóiratok, napilapok cikkei, írásai. Csoportosítás: megjelenésük ideje szerint – napilapok, hetilapok, havi, negyedévi, félévi, éves folyóiratok; tartalmuk szerint egyes csoportokat megcélzó – egészségügyi, horgász, ifjúsági, pártok kiadványai, romantikus, bulvársajtó, irodalmi, művészeti, tudományos, ismeretterjesztő. Nyelvezete heterogén - különböző elemekből áll össze, különböző stílust tükröz (napilapok – köznyelvi, bulvárlapok – egyszerű). Közérthetőségre, egyszerűségre törekszik, információt továbbít. Követhetőség – sok magyarázatot tartalmaz. Érzelmi töltéssel rendelkező elemeket használ (kérdések, felkiáltások). Sokkal több időt, helyet megjelölő vonatkozást találunk. Neologizmusok gyakori használata (új, egyéni szószerkezetek kitalálása, használata címekben). Divatszavak használata. Nyelvművelésben fontos szerep – gyakran nem a nyelvművelést segíti elő, hanem a helytelen szavak, kifejezések elterjedését. Sablonos, közhelyszerűvé válik, vulgáris, elcsépelt frázisok, idegen szavak fölösleges használata (túlzott körülírás). Műfajai: riport, hír, közlemény, interjú, bírálat, kommentár, cikk, tudósítás, karcolat, jegyzet, glossza.
A szépirodalmi stílus
Ez a legigényesebb, legválasztékosabb, legsokoldalúbb stílus. Sűrített kifejezésmód, állandó újításra való törekvés jellemzi, ami képszerűséget eredményez. A képszerűség elemei a szóképek: metafora, szinesztézia, megszemélyesítés, allegória, metonímia, szinekdoché, szimbólum. Mindig névátvitelen alapulnak, ahol a fogalmak azonosításával új gondolati, érzelmi, hangulati többlettartalom válik lehetségessé. Metafora: tartalmi hasonlóság vagy hangulati egyezés alapján történő névátvétel. Köznyelvben: szőlőszem, galamblelkű; irodalomban: „Az öntudat nem űz, a konok kapitány” (Tóth Árpád) – költői metafora. Lehet teljes vagy egytagú a metafora: a hasonló és a hasonlított is megjelenik vagy csak a hasonló. Előfordulhat önállóan, ill. egy összetett képrendszer tagjaként is. Szinesztézia: összeérzést jelent. Ez is metafora, ami hangulati egyezésen alakul. Különböző érzékterületekről vett fogalmak társítása egy képben. Köznyelvben: meleg színek; irodalomban: „Sűrű csönd kopog” (József Attila). Megszemélyesítés: tárgyi, természeti vagy elvont fogalmak élőként való bemutatása. Pl. perzsel a nap. Allegória: először Dante kapcsán. Elvont fogalmat társít egy érzéki képpel. Jelentése mindig értelmi, logikai, legtöbbször politikai vagy erkölcsi célzatú. Pl. Vajda János: Virrasztók, Dante: Isteni színjáték. Metonímia: névcsere, névátvétel, a két fogalom valóságosan érintkezik. Alapja lehet térbeli, időbeli, anyagbeli vagy ok-okozati összefüggésen alapuló. Mindig egytagú. Pl. Tisztelt Ház – térbeli. Szinekdoché: a metonímia egyik fajtája. A fogalmak érintkezése a rész-egész, vagy a nem-faj felcserélésé alapul. Köznyelvben: a falu a szájára vette. Szimbólum: ismertetőjel, benne kifejeződő kép önállóvá válik, vagyis már nem egyszerűen a tartalom érzékeltetésének az eszköze. Gondolati tartalom kifejezése képben. Távolság a kép és a kifejezendő gondolat között nagyon nagy, ezért nekünk kell megfejteni. Pl. kard - szabadság, lánc - rabság, vörös - szerelem, áldozat. Költői eszközök: hasonlat, körülírás, eufemizmus, festői erejű szavak használata, tájnyelvi kifejezések.
Megjegyzés küldése