A stílus fogalma
- a nyelv használatának jellegzetes módja
- a stílus szót először a görögök használták, latin jelentése a mai radírnak felelt meg
- mai jelentése a középkorban alakult ki
- a szöveg nyelvi elemei és a kifejezendő tartalom kapcsolata
- választás és elrendezés eredménye
- többlettartalommal gazdagítja a szöveget, hatást gyakorol a hallgatóra
- lehet gondolati, érzelmi vagy hangulati többlet
A stílushasználat célja
- szándékolt hatás gyakorlása a hallgatóra
- fontos a fogalmazás világossága, az érdeklődés fenntartása, a megfelelő hangnem
A stílust befolyásolja, hírértékét meghatározza
- beszélő egyénisége
- alkalmi szándék
- beszédhelyzet
- pillanatnyi lelkiállapot
Kapcsolódó fogalmak
Stíluselem
- a stílus hatásának forrása
- a közlést többlettartalommal ellátó nyelvi elem
Stílusérték
- egy nyelvi elem adott szövegben érvényesülő sajátos jelentéstöbblete
- állandósult: a szó jelentésének része, mindig érvényesül
- alkalmi: egyéni és alkalmi felhasználásból nyert jelentéstöbblet
Expresszivitás
- kifejező érték
- függ a másodlagos jelentés intenzitásától
Az expresszivitás növelése
- nagyítás, túlzás
- gúnyos vagy kedveskedő kicsinyítés
- ismétlések
- egyszerű ismétlés, szerkezetismétlés
- felsorolás, halmozás, fokozás
- zenei eszközök
- kifejező hangváltozások
- hosszabb szünet
- tempó megválasztása
- rokon értelmű kifejezések közül az erősebb érzelmi tartalmú szavak választása
- archaizmus, neologizmus, idegen szavak
- argó kifejezések, szleng, népiesség
- szakszavak, szakkifejezések
- szóképek, szólások
- rokon és ellentétes értelmű szavak
A stílusárnyalat fogalma
- a beszélő lelkiállapotának, a hallgatóhoz és a témához való viszonyának megnyilatkozása
- nyelvi megjelenése a hangnem – köznyelv semleges közlésmódjától való eltérés
Többféle megnevezés
- lelkiállapot szerint (pl. kedélyes, tréfás)
- beszédhelyzetre utalva (pl. ünnepélyes, utcai)
- beszélő és a hallgató viszonyára utalva (pl. bizalmas, távolságtartó)
Stílusárnyalatok rendszerezése
- pozitív viszony: választékos, emelkedett, ünnepélyes, fennkölt, patetikus
- negatív viszony: vulgáris, durva
- esztétikai minőségek keveredése: tréfás, komikus, humoros, ironikus, szatirikus, gúnyos
Különféle stílusárnyalatok
Eufemizmus
- a hallgatót tapintatból vagy más okból kímélő, a mondanivalót enyhítő eljárás
Semleges stílus
- a hétköznapokban használt stílus
- követi a kialakult szokásokat
- kis expresszivitású nyelvi elemek alkalmazása
Patetikus
- pátosz: szenvedély, lelkesedés – a romantika korában volt általánosan elterjedt
- ünnepélyes, fennkölt hangulatú szavak, kifejezések
- hétköznapiság kerülése
- szónoki stílusra jellemző stíluselemek
Gúny, irónia
- gúny: túlzás, nagyítás; néha sértő, durva szavak
- irónia a gúny burkoltabb, enyhébb formája
- jellemző az elítélendő jelenségek ellenkezőjének leírása
Humor
- kedéllyel, részvéttel kezeli a nevetés tárgyát
- gazdag nyelvi eszköztár; szorosan összefügg a komikummal
- mai irodalmi nyelv jellegzetes stílusárnyalata a tragikomikum
A szótárak stílusminősítései
- használati kör: nyelvváltozat, stílusréteg megjelölése (pl. tudományos, argó, stb.)
- érzelmi árnyalat: a stílusárnyalatnál szűkebb meghatározás, pl. durva, választékos
Jelentésre vonatkozó minősítések
- elsődleges jelentés: a szó fogalmi, szótári jelentése
- másodlagos jelentés: az adott helyzetben kialakuló többletjelentés
Kapcsolat a hangalak és a jelentés között
- motiválatlan: megszokáson alapuló viszony, pl. rövidítések, mozaikszavak
- motivált: közvetlenebb kapcsolat, növeli a stílusértéket, pl. hangutánzó szavak
A stílusrétegek
A stílus gondolataink, érzéseink nyelvi eszközökkel történő kifejezési módja. Minden ember másképp használja a nyelvi eszközöket, tehát más a stílusa. A társadalmi érintkezés különféle területein más a közlés jellege, a kifejezési mód. Meghatározott helyzetekben tipikusan alkalmazunk bizonyos nyelvi eszközöket. Ezek használatának köre a stílusréteg.
Stílusrétegek: társalgási, tudományos-szakmai, közéleti-hivatalos, szónoki, publicisztikai, szépirodalmi.
- a nyelv használatának jellegzetes módja
- a stílus szót először a görögök használták, latin jelentése a mai radírnak felelt meg
- mai jelentése a középkorban alakult ki
- a szöveg nyelvi elemei és a kifejezendő tartalom kapcsolata
- választás és elrendezés eredménye
- többlettartalommal gazdagítja a szöveget, hatást gyakorol a hallgatóra
- lehet gondolati, érzelmi vagy hangulati többlet
A stílushasználat célja
- szándékolt hatás gyakorlása a hallgatóra
- fontos a fogalmazás világossága, az érdeklődés fenntartása, a megfelelő hangnem
A stílust befolyásolja, hírértékét meghatározza
- beszélő egyénisége
- alkalmi szándék
- beszédhelyzet
- pillanatnyi lelkiállapot
Kapcsolódó fogalmak
Stíluselem
- a stílus hatásának forrása
- a közlést többlettartalommal ellátó nyelvi elem
Stílusérték
- egy nyelvi elem adott szövegben érvényesülő sajátos jelentéstöbblete
- állandósult: a szó jelentésének része, mindig érvényesül
- alkalmi: egyéni és alkalmi felhasználásból nyert jelentéstöbblet
Expresszivitás
- kifejező érték
- függ a másodlagos jelentés intenzitásától
Az expresszivitás növelése
- nagyítás, túlzás
- gúnyos vagy kedveskedő kicsinyítés
- ismétlések
- egyszerű ismétlés, szerkezetismétlés
- felsorolás, halmozás, fokozás
- zenei eszközök
- kifejező hangváltozások
- hosszabb szünet
- tempó megválasztása
- rokon értelmű kifejezések közül az erősebb érzelmi tartalmú szavak választása
- archaizmus, neologizmus, idegen szavak
- argó kifejezések, szleng, népiesség
- szakszavak, szakkifejezések
- szóképek, szólások
- rokon és ellentétes értelmű szavak
A stílusárnyalat fogalma
- a beszélő lelkiállapotának, a hallgatóhoz és a témához való viszonyának megnyilatkozása
- nyelvi megjelenése a hangnem – köznyelv semleges közlésmódjától való eltérés
Többféle megnevezés
- lelkiállapot szerint (pl. kedélyes, tréfás)
- beszédhelyzetre utalva (pl. ünnepélyes, utcai)
- beszélő és a hallgató viszonyára utalva (pl. bizalmas, távolságtartó)
Stílusárnyalatok rendszerezése
- pozitív viszony: választékos, emelkedett, ünnepélyes, fennkölt, patetikus
- negatív viszony: vulgáris, durva
- esztétikai minőségek keveredése: tréfás, komikus, humoros, ironikus, szatirikus, gúnyos
Különféle stílusárnyalatok
Eufemizmus
- a hallgatót tapintatból vagy más okból kímélő, a mondanivalót enyhítő eljárás
Semleges stílus
- a hétköznapokban használt stílus
- követi a kialakult szokásokat
- kis expresszivitású nyelvi elemek alkalmazása
Patetikus
- pátosz: szenvedély, lelkesedés – a romantika korában volt általánosan elterjedt
- ünnepélyes, fennkölt hangulatú szavak, kifejezések
- hétköznapiság kerülése
- szónoki stílusra jellemző stíluselemek
Gúny, irónia
- gúny: túlzás, nagyítás; néha sértő, durva szavak
- irónia a gúny burkoltabb, enyhébb formája
- jellemző az elítélendő jelenségek ellenkezőjének leírása
Humor
- kedéllyel, részvéttel kezeli a nevetés tárgyát
- gazdag nyelvi eszköztár; szorosan összefügg a komikummal
- mai irodalmi nyelv jellegzetes stílusárnyalata a tragikomikum
A szótárak stílusminősítései
- használati kör: nyelvváltozat, stílusréteg megjelölése (pl. tudományos, argó, stb.)
- érzelmi árnyalat: a stílusárnyalatnál szűkebb meghatározás, pl. durva, választékos
Jelentésre vonatkozó minősítések
- elsődleges jelentés: a szó fogalmi, szótári jelentése
- másodlagos jelentés: az adott helyzetben kialakuló többletjelentés
Kapcsolat a hangalak és a jelentés között
- motiválatlan: megszokáson alapuló viszony, pl. rövidítések, mozaikszavak
- motivált: közvetlenebb kapcsolat, növeli a stílusértéket, pl. hangutánzó szavak
A stílusrétegek
A stílus gondolataink, érzéseink nyelvi eszközökkel történő kifejezési módja. Minden ember másképp használja a nyelvi eszközöket, tehát más a stílusa. A társadalmi érintkezés különféle területein más a közlés jellege, a kifejezési mód. Meghatározott helyzetekben tipikusan alkalmazunk bizonyos nyelvi eszközöket. Ezek használatának köre a stílusréteg.
Stílusrétegek: társalgási, tudományos-szakmai, közéleti-hivatalos, szónoki, publicisztikai, szépirodalmi.
Megjegyzés küldése