Friss tételek
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "biológia" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "biológia" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

Biológia érettségi feladatsor 2010 - középszintű

Biológia érettségi feladatsor 2010 - emelt szintű

A/ 17. tétel: Deviáns viselkedés

Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden társadalomban előfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat megszegik. A normaszegést nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek. Ilyen a bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és a lelki betegségek. A normák társadalmanként eltérőek lehetnek, és korszakonként változhatnak.

Módszerek
A deviáns viselkedések vizsgálatánál az alapvető módszertani probléma gyakoriságuk mérése. Az öngyilkossági arányszámot a statisztikai és demográfiai évkönyvek évente közlik. A statisztika alapja a halálozási statisztikai lapon szereplő halálok. Sokkal bizonytalanabbak az öngyilkossági kísérletek adatai. Csak azok a kísérletek kerülhetnek a statisztikába, amelyekről az egészségügyi intézmények vagy más intézmények tudomást szereznek.

A bűnözésről négyféle statisztikai adatot közölnek a statisztikai kiadványok:
1. Az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma, az azoknak a cselekményeknek a száma, amelyeket a rendőrség nyilvántartásba vett,
2. az ismertté vált elkövetők száma,
3. a vádlottak száma,
4. az elítéltek száma.
Némely esetben úgy próbálják a bűnözés elterjedtségét felderíteni, hogy a lakosság reprezentatív mintáját kérdezik meg, hogy követtek-e el ellene egy meghatározott időn belül bűncselekményt vagy valamilyen meghatározott fajta bűncselekményt. Ezeket nevezik viktimológiai felvételeknek.

Az alkoholizmus mérésének módszertanában az első bonyolult kérdés magának az alkoholizmusnak a definíciója. Kétféle definíciót ismer a szakirodalom. Az orvosi definíció szerint az az alkoholista, akinél már kialakult az úgynevezett dependencia vagy függőség, tehát nem tud uralkodni az ivásán. A szociológiai definíció szerint az az alkoholista, akinek életében – családjában, munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol fogyasztása súlyos problémákat okoz.

Az alkohológia nemzetközi gyakorlatában két közvetett módszerrel becslik az alkoholisták számát egy-egy országban vagy ennél kisebb népességcsoportban. Az úgynevezett Jellinek- képlet (1960) az adott évben májzsugorodásban meghaltak számából indul ki, ennek 60%-át tekinti alkohol okozta májzsugorodásnak. Ezt a számot szorozza meg 144-gyel, és ezt tekinti az adott népességcsoportban élő súlyos alkoholisták számának. Az úgynevezett Ledermann- módszer (1956) az egy főre jutó összes alkoholfogyasztásból indul ki, annak alapján becsüli, hogy a népesség mekkora része súlyos fogyasztó.

A kábítószer-fogyasztók számának mérésénél hasonló problémák merülnek fel, de még nagyobb a bizonytalanság. A lakosság megkérdezésén alapuló epidemiológiai felvételeket lehet végezni, de a letagadás esélye minden bizonnyal még nagyobb, mint az alkoholfogyasztás esetében.

A mentális vagy lelki betegségek mérése hasonlóan nehéz problémákba ütközik. Az adott évben az elme- és ideggyógyintézetekből elbocsátott betegek száma és az ambuláns pszichiátriai gondozóintézetekben gondozott (nyilvántartott) betegek száma nyilvánvalóan csak töredéke a teljes létszámnak.

Elméletek
A devianciával kapcsolatos legáltalánosabb elméleti kérdés, hogy milyen szerepet játszik a deviancia, milyen funkciói vagy diszfunkciói vannak a devianciának a társadalomban. A szociológiának a deviancia társadalmi szerepét illető fő következtetését abban lehet összefoglalni, hogy meg kell találni egy olyan szabályozást, olyan társadalmi állapotot, amely elég toleráns ahhoz, hogy bizonyos mennyiségű devianciával együtt éljen, viszont elejét veszi annak, hogy a deviancia annyira elhatalmasodjék, hogy a társadalom felbomlását idézze elő.

A szociológiában különböző elméleti hipotéziseket fogalmaztak meg a deviáns viselkedések okairól. A szociológiai elméletek közös jellemzője, hogy elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a deviáns viselkedés társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik, továbbá hogy nem az egyénben, hanem a társadalomban gyökerező okokat kívánják feltárni.

Biológiai elméletek
A bűnözés biológia elméletei: C. Lombroso olasz orvos a testi jellemzők, elsősorban a koponyaalkat és a bűnözés között látott összefüggést. A bűnözők szerinte jobban hasonlítanak az emberszabású majmokra és az ősemberekre, mint a modern emberre. Ezt az elméletet ma már megcáfolták, ma már senki nem fogadja el.

A közelmúltban fogalmazták meg azt az elméletet, amely az erőszakos bűnözést egy speciális kromoszóma- rendellenességgel hozza kapcsolatba. Kiindulópontja az volt, hogy a bűnözők körében gyakorinak találték az XYY kromoszómakombinációt, vagyis azt, hogy a normális XY kombinációt egy további Y kromoszóma egészíti ki. Eddig azonban nem bizonyították meggyőzően, hogy ez a kromoszóma rendellenesség valóban hajlamossá tesz-e, és ha igen, milyen mértékben az erőszakos viselkedésre.

Az elmebetegségek okainak kutatásában, mivel azok egyértelműen az orvostudomány területére tartoznak, különösen gyakran jelennek meg olyan elméletek, amelyek ezeknek a betegségeknek öröklődését és biológiai, genetikus alapját tetézik fel. Nem lehet kizárni, hogy bizonyos genetikai vagy más biológia adottságok hajlamossá tesznek meghatározott elmebetegségekre.

Ugyanezt mondhatjuk el az alkoholizmus genetikai és biológia elméletéről is. Az alkoholizmus biológiai alapja egyszerűbb kérdés, mint az elmebetegségé: az alkoholizmus kialakulásához ugyanis szükséges, hogy az egyén szívesen fogyasszon szeszes italt, továbbá az is szükséges, hogy az alkoholfogyasztás hatására létrejöjjön a dependencia.

Pszichológiai elméletek
A pszichológiai elméletek vagy akut feszültséghelyzetekre, vagy az egész személyiségfejlődésre helyezik a hangsúlyt. A frusztráció- agresszió elmélet szerint a személyi szükségletek kielégítésében való sikertelenség, frusztráció agresszív viselkedést eredményez. AZ agresszió irányulhat más személyek ellen (emberölés, testi sértés, nemi erőszak) vagy önmaga ellen (öngyilkosság) is.

A pszichoanalitikus elméletek a személyiségfejlődésben keresik a deviáns viselkedés, elsősorban a mentális betegségek, azok között is különösen a neurózisok okát. Ezek a kora gyermekkori élményekben, különösképpen a szülő-gyermek kapcsolatokban látják a felnőttkori deviancia gyökerét. Az egyik ilyen pszichoanalitikus elmélet az orális dependenciában, az anyamelltől való infantilis függésben látja az alkoholizmus mély okát. Eszerint az alkoholista férfi nem tud függetlenülni az anyától, egyrészt az anya uralma alatt marad, másrészt felnőttkorában is „anyai” kényeztetésre vágyik. Az ivás mintegy az anyamell pótléka. Egy másik mélypszichológiai elmélet szerint az alkoholizmus valójában lassú öngyilkosság, gyökere pedig a halálvágy.

Bár az eredeti freudi pszichoanalízistől messze eltávolodott, ide sorolhatjuk E. Fromm elméletét a destruktív agresszivitásról. Ennek mélylélektani gyökereit keresi. Példaként Hitler és Sztálin személyiségét elemzi. Hitlernél a halott iránti beteges vonzódás a nekrofília, Sztálinnál a nem szexuális indíttatású szadizmus a különösen nagyfokú kegyetlenség és destruktivitás mély oka. Ezek kialakulását részben gyermekkori élményekkel, de ezen kívül az embertelen társadalmi rendszerben is látja.

Ezeknek az elméleteknek a körébe sorolhatjuk azt a gondolatot is, hogy létezik az úgynevezett pszichopata személyiség. Az ilyen személyiségű emberben nincsenek morális gátlások, nincs megértés és együttérzés más emberek iránt, ezért hajlamosak a más emberekkel szembeni agresszióra, bűnözésre.

Egyéb elméletek
A szocializáció fogalmát a pszichológia és a szociológia egyaránt használja. Mindkét tudomány képviselői felhasználják azt az elméletet, amely a szocializáció zavaraiban, hibáiban látja a deviáns viselkedés kialakulásának mélyen fekvő okát. Az egészséges személyiségfejlődéshez, szocializációhoz harmonikus családi háttér és a kortárscsoportokkal való jó kapcsolatok kívánatosak. Ha ezek hiányoznak, szocializációs és személyiségfejlődésbeli zavarok léphetnek fel.

A közelmúltban a racionális választás általános szociológiai elméletének térhódításával megjelent a bűnözésnek a racionális választás elmélete szerinti magyarázata. Ez szinte közgazdaságtan fogalmakkal, a várható haszonnal és költségek kockázatával magyarázza a vagyon elleni bűnözést. Korábban is elő- előfordult olyan felfogás, hogy a vagyon elleni bűnöző racionálisan jár el, mérlegeli a cselekményből várható anyagi nyereséget és a lebukás kockázatát, valamint a várható büntetést. Valószínű azonban, hogy még a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek is csak egy kisebbsége kalkulál teljesen racionálisan, és még az utóbbiak körében is gyakori a kockázat irreális lebecsülése.

A kulturális elméletek abból a szociológiai felfogásból indulnak ki, hogy minden társadalomban kulturális normák és értékek szabályozzák a társadalom tagjainak viselkedését. Ezek a normák kultúránként meglehetősen eltérőek lehetnek. Különösképpen érvényes ez a szeszesital- és a kábítószer fogyasztásra vonatkozó normákra. Azt lehet mondani, hogy szinte minden társadalomban engedélyeztek és használtak olyan szereket, amelyek az ember lelkiállapotát befolyásolták. A hasis használata a közel-keleti társadalmakban hozzátartozott a mindennapi élethez. A különböző társadalmak más, hasonló hatást kiváltó szereket viszont szigorúan tiltottak, mint például a szeszes italokat a mohamedán vallású társadalmakban. Ezzel szemben az európai kultúrájú országokban az ókortól szokásos a szeszesital-fogyasztás. Tehát az egyes kábítószerek és az alkohol fogyasztása egyes társadalmakban nem minősül deviáns viselkedésnek, más társadalmakban viszont igen. A kábítószer- és a szeszesital-fogyasztás módjára, körülményeire és a megengedett mennyiségre vonatkozó normák is eltérőek a különböző kultúrákban.

Hasonló kulturális magyarázatokat lehet megfogalmazni az erőszakos bűnözés különbségeire is. Gondoljunk a vérbosszú és a párbaj nem is olyan régen még majdnem kötelező voltára bizonyos helyzetekben. Az öngyilkosságot illetően is eltérő normák élnek a különböző társadalmakban (pl. Japánban a szamurájok harakirije).

A szociológia klasszikus devianciaelméletei az anómiaelméletek. Durkheim (1967) már a századforduló körül nagyon világosan leszögezte, hogy egy-egy öngyilkosság okait kereshetjük a kérdéses személy lelkialkatában vagy a közvetlen környezetében, de az öngyilkosságnak az adott társadalmon belüli gyakoriságát csakis a társadalom egészének jellemzőivel lehet megmagyarázni. Azt mondhatjuk, hogy a gyors társadalmi változások akut feszültséghelyzeteket teremtenek, növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát, általában norma- és értékzavart, válságokat okoznak. Ezt nevezhetjük anómiás állapotnak. Merton szerint az anómia gyakoribb a társadalom alsóbb rétegeiben.

Az anómiához hasonló fogalom az elidegenedés. E fogalmat Marx óta nagyon sokféle értelemben használták a szociológiában. Ennek dimenziói: a hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való elidegenedés, az önértékelés elvesztése, végül a normanélküliség.

Az anómiaelméletekből adódó fontos következtetés, hogy a deviáns viselkedést mutató személyek a társadalmi viszonyok áldozatai, nem (vagy csak kis részben) hibáztathatók viselkedésükért, megsegítésük a társadalom egészének mintegy kötelessége.

Az 1960-as években a deviáns viselkedésnek egy újfajta szociológiai elmélete jelent meg, az úgynevezett minősítési elmélet. Ezen elmélet szerint nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak, valamint egyes erre kijelölt társadalmi intézményeknek (rendőrségnek, bíróságnak, pszichiátriai intézményeknek, stb.) válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy deviánsnak minősül-e. Egyszerűbben fogalmazva, az elmebeteget például nem annyira a viselkedése különbözteti meg a társadalom többi tagjától, mint inkább az, hogy a pszichiáterek elmebetegnek minősítik. Fontos eleme ennek az elméletnek, hogy a fenti társadalmi intézmények reakciója nagymértékben függ a deviáns viselkedésű személy társadalmi helyzetétől.

Nemzetközi tendenciák
Egyenként vizsgálva az itt tárgyalt deviáns viselkedéseket a következőket mondhatjuk: a statisztika által kimutatott öngyilkossági arányszám nagyjából 1960 óta Magyarországon a legmagasabb a világon. Jelenleg kiugróan a legmagasabb a magyar öngyilkossági arányszám, mert a fejlett országok nagy részében a második világháború óta nem nőtt az arányszám, nálunk viszont az 1980-as évek közepéig folyamatosan nőtt. Az utánunk következő legmagasabb öngyilkossági gyakoriságú országok mind a közelünkben helyezkednek el, ezek: Ausztria, Svájc, Németország, Dánia.

A bűnözés egészét nem lehet összehasonlítani a büntetőjog eltérései miatt. Egyes, viszonylag jól körülírható cselekmények óvatosan összehasonlíthatók. Ezeknek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az ismertté vált bűncselekmények statisztikái szerint az Egyesült Államokban lényegesen gyakoribb az erőszakos bűnözés, mint Nyugat-Európában, de az európai országok között is igen nagy különbségek vannak. Az utolsó években Oroszországban és Ukrajnában erősen megnőtt a bűnözés.

A bűnözés egészén belül különleges probléma a szervezett bűnözés. Régebben a szicíliai maffiára utaltak, mint a szervezett bűnözés példájára. A szicíliai maffia az olasz kivándorlók révén megtelepült az Egyesült Államokban is. Az amerikai alkoholprohíbiciós időszakban az amerikai maffia uralkodó pozíciót szerzett az illegális szeszesital-kereskedelemben. Az utolsó évtizedekben a különböző szervezett bűnöző bandák a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben játszanak döntő szerepet. A kelet-európai szocialista rendszerek összeomlása után ezekben az országokban is egyre nagyobb hatalommá váltak a helyi maffiák.

Az alkoholizmus gyakoriságának nemzetközi összehasonlításánál egyrészt az egy főre jutó szeszesital-fogyasztásra, másrészt a májzsugorodásban meghaltak arányára szokás támaszkodni. Mindkétfajta adat elsősorban a nagy bortermelő országokban, Franciaországban, Portugáliába, Spanyolországban, Olaszországban mutatja elterjedtnek az alkoholizmust.

A fejlett országokban a közérdeklődés középpontjában áll a kábítószer-fogyasztás terjedése. Elsősorban az Egyesült Államok drogfogyasztásáról vannak adataink. A fogyasztás az 1960-as években kezdett nőni, először a marihuána, majd az LSD, a közelmúltban a kokain fogyasztása nőtt erősen, miközben a heroinfogyasztás láthatóan nem nőtt, az amfetaminoké pedig csökkent. A nyugat-európai országokban, elsősorban a nagyvárosokban is elterjedt a kábítószer-fogyasztás, de országonként és városonként nagyon eltérő mértékben.

Magyarországi helyzet
Az öngyilkossági kísérletek száma legalább ötszöröse a haláleseteknek. Az öngyilkosok háromnegyede férfi. A halállal végződő öngyilkosságok gyakorisága az életkorral együtt emelkedik ugyan, de meglehetősen sok ember hal meg élete derekán, sőt fiatalkorában is öngyilkosság következtében. Ugyan 1988-ban váratlanuk csökkeni kezdett az öngyilkosságok száma, azonban még mindig a legmagasabb az öngyilkossági arányszám a világon.

Az ismertté vált bűncselekmények száma az utolsó években erősen nőtt. Hozzá kell tenni, hogy az ismertté vált bűncselekmények 74 százaléka az úgynevezett vagyon elleni cselekmények kategóriájába tartozik, túlnyomó részben lopás. A vagyon elleni bűncselekmények közül különösen a gépkocsik lopása, kifosztása, rongálása nőtt nagymértékben, de ez részben a gépkocsik száma növekedésének következménye. A bűnözés hirtelen megnövekedésének okait csak találgatni lehet. Szerepe lehet a rendőrségi bűnüldözés lanyhulásának, a határok átjárhatóvá válásának, a szervezett bűnözés növekedésének, az állampolgárok tulajdonában lévő vagyon növekedésének. Az elítéltek nagy többsége férfi, közöttük is a fiatal felnőtt férfiak vannak túlsúlyban.

Az alkoholisták számáról nincs pontos statisztikai adatunk. A májzsugorodás okozta halálesetek az 1950-es évektől folyamatosan emelkedett. Az alkoholizmus a felnőttkoruk derekán lévő férfiak között a leggyakoribb. Úgy látszik azonban, hogy a nők körében is terjed, és az alkoholisták korösszetétele fokozatosan fiatalodik.
A kábítószer-fogyasztás meglehetősen új deviáns viselkedésfajta Magyarországon. Az 1960-as évek végén vette kezdetét a kábítószerek és a szerves oldószerek, közöttük a ragasztógőzök használata, belélegzése. Napjainkban egyre inkább terjednek már a kemény drogok is.
A lelki betegségek előfordulásának gyakoriságát nehéz megbecsülni. 1983-tól 1988-ig, majd 1994-ig a neurózisban és depressziós tünetekben szenvedők aránya folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan egyre nőttek ezeknek a lelki problémáknak a társadalmi különbségei, a szegények, különösen az utóbbi években a munkanélküliek között sokkal gyakoribbak ezek a problémák, mint a jobb módúak között. Mind a neurotikusok, mind a depressziós tüneteket mutatók aránya magasabb a nők, mint a férfiak között, és számuk az életkorral emelkedik.

Társadalompolitika
A deviáns viselkedés szociológiai vizsgálatának eredményei azt sugallják, hogy igen nehéz problémával állunk szemben, amely részben a magyar kultúra évszázados jellemzőivel, az elmúlt évtizedek megrázkódtatásaival, a szükségszerű társadalmi változásokkal függ össze. A súlyos társadalmi megrázkódtatások okozta anómiát sem lehet nyilvánvalóan egyik napról a másikra megszűntetni. Mindebből azonban nem következik az, hogy a deviáns viselkedés gyakoriságának csökkentése érdekében maradjunk tétlenek. A deviáns viselkedések gyakoriságának csökkentése érdekében a kulturális normák és értékek, a mindennapi élet feszültségeinek területén, végül a szocializáció által lehet valamit tenni.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Két heterózigóta barnaszemű szülőnek kék szemű utódja születik:

\

A

a

A

AA

Aa

a

Aa

aa

B. Agyalapi mirigy irányítja a belső elválasztású rendszer működését:

Hipofízis: borsószem nagyságú, a hipotalamuszhoz egy kis „nyélen” kapcsolódó szerv. Két lebenyből áll:

1. Adenohipofízis (elülső lebeny) hámszövet eredetű, és hat hormont termel:

1) Növekedési hormon: a véren keresztül a csontokba, a csontok megnyúlását szabályozza (22 éves korig). (E hormon hiánya okozhatja a hipofízis törpék, ill. ha túl sok van, akkor gigant fejlődését). Akromegalia – öregkori megnövés. Célhormon.

Továbbiak a trofhormonok (serkentő), más belsőelválasztású mirigyekre hatnak: 2) pajzsmirigy, 3) mellékvese (Vazopresszin (ADH): kiválasztásánál, a vesetestek kanyarulatos csatornáinak a visszaszívó működését serkenti)), 4) tüsző (nemi, petefészek, Oxitocin: szűk hatásmechanizmus (méh), sima izom összehúzódását (szülés) szabályozza), 5) sárgatest, 6) tejelválasztást serkentő hormont.

A visszacsatolás úgy valósul meg, hogy a hormon vérbeli koncentrációjának növekedése a serkentő hormontermelés csökkenését, a hormonok koncentrációjának csökkenése pedig a serkentő hormon termelésének növekedését okozza (negatív feedback). A belső egyensúly (homeosztázis) szükséges itt is.

2. Neurohipofizis (hátsó lebeny): nem termel hormont, hanem a hipotalamuszban termelődő hormont tárolja és jutatja el a vérbe.

C. Milyen következménnyel jár a fa életében a külső sérülés? A fában a szállítás a háncsszövetben történik, ami a fa kéreg alatti része. Ha a serülés olyan nagy mértékű, akkor akár el is pusztulhat a növény, hiszen a szerves-anyagszállítás teljesen megszűnik.

D. Biológia album, 70-es tábla (Biológia III): az emberi tüdő.

A légcső alsó vége a két főgörgőre ágazik. Ezek a tüdő jobb és bal oldali felébe vezetnek. A két tüdő fél szivacsos szerkezetű, nagy kiterjedésű rugalmas szerv, amely a mellkas üregében helyezkedik el. A mellkas üregét a hasüregtől a rekeszizom lemeze választja el. A tüdő mikroszkópos képe mirigyes szerkezetre emlékeztet. A tüdőbe lépő főhörgők további elágazásokkal egyre kisebb csöveket, a hörgőcskéket hozzák létre. Ezek a léghólyagocskában végződnek, amelyek rendkívül vékony fala egyetlen sejtrétegből álló hámszövet. A léghólyagocskák falát kívülről sűrű hajszálérhálózat fonja körül. Az így összefonódó hajszálerek és léghólyagocskák falán keresztül megy végbe a gázcsere. Az emberi tüdő léghólyagocskáinak összesített légzőfelülete kiterítve megközelíti a 100 m2-es nagyságot. Légzéskor a tüdő jelentős mozgást végez a mellkas üregében. A tüdő és a mellkas fal közötti súrlódásmentes elmozdulást a mellhártya kettős rétege biztosítja. Az egyik a tüdőt veszi körül, a másik a mellkas falát és a rekeszizom felületét borítja be. A két összeérő hártya felszínén igen vékony folyadékréteg található. Ez által nagyon nehezen választhatók el egymástól, akárcsak két egymásra fektetett nedves üveglemez. Oldalirányban viszont könnyen elcsúsznak egymáson. Ez megkönnyíti a légzőmozgásokat.

Középszintű érettségi [biológia]

A. I. Mendel-törvény:

I. Az első hibridnemzedékben minden utód egyforma. Mind feno-, mind genotípusukat tekintve. Uniformitás törvénye.

II. A második hibridnemzedékben a szülői tulajdonságok szétválnak.

III. A független öröklődés törvénye: több tulajdonság öröklődésénél a szülői tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődnek.

\

AB

AB

ab

AaBb

AaBb

ab

AaBb

AaBb

Minden utód homozigóta (homológ (azonos felépítésű, de különböző funkciójú kromoszómák) kromoszómák ugyanazon helyén azonos allélok vannak.)

\

AB

Ab

aB

ab

ab

AaBb

Aabb

aaBb

aabb

Ab

AABb

AAbb

AaBb

Aabb

aB

AaBB

AaBb

aaBB

aaBb

ab

AaBb

Aabb

aaBb

aabb

B. A tápcsatornában, miért vannak nyirokszervek? A szervezet immunrendszerének felépítésében jelentős szerepe van a különböző nyirokszerveknek. Az immunogén anyagok hatására válaszoló limfociták egyik csoportja (a másik csoportja csecsemőmirigyben) a tápcsatorna nyirokképződményeiben alakul ki. Ezek helye a torok- és garatmandulákban, ill. a bélfalban és a féregnyúlványban található. Az említett szervek igen nagy mennyiségben tartalmaznak nyiroktüszőket, amelyek a limfociták kialakulásának helyei.

C. Ivaros szaporodás hogyan biztosítja a fajra jellemző kromoszómaszámot? A meózis során a kromoszómák száma fele annyi, mint az utódsejtekben volt, így jönnek létre az ivarsejtek, a megtermékenyítéskor a haploid ivarsejt egy diploid zigótát hoz létre, és a zigótából számtartó osztódások sorozatával jön létre.

D. Biológia album, 63-as tábla (Biológia II, 28. o.; III. 101. o.): A gyökér rögzíti a növényt, felveszi a vizet és az oldott sókat, majd elszállítja a hajtásokhoz. Módosult a gyökér, ha a táplálék raktározására (raktározó gyökér) vagy kapaszkodásra használja a növény, pl.: sárgarépa, borostyán. A kapaszkodó gyökér csak kapaszkodik, a filodendron léggyökere táplálékot is szállít. Kétféle gyökérzet van:

1. főgyökérrendszer: főgyökerekből és az abból elágazó oldalgyökerekből áll.

2. mellékgyökérrendszer: a mellékgyökereknek is lehetnek oldalgyökereik.

A gyökér középső részét egy viszonylag kis átmérőjű központi henger foglalja magába. Ebben találhatók a farész, ill. a háncsrész különálló szállítónyalábjai alapszövetbe ágyazva.

A tápanyaghiányos képhez (vízkultúrás kísérlet): a növény a számára minimálisan jelenlévő elem/ek arányában hasznosítja a többit is, ez a minimum törvény.

Deviáns viselkedés [filozófia]

Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden társadalomban előfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat megszegik. A normaszegést nevezik devianciának, a normaszegő viselkedést deviáns viselkedésnek. Ilyen a bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és a lelki betegségek. A normák társadalmanként eltérőek lehetnek, és korszakonként változhatnak.

Módszerek

A deviáns viselkedések vizsgálatánál az alapvető módszertani probléma gyakoriságuk mérése. Az öngyilkossági arányszámot a statisztikai és demográfiai évkönyvek évente közlik. A statisztika alapja a halálozási statisztikai lapon szereplő halálok. Sokkal bizonytalanabbak az öngyilkossági kísérletek adatai. Csak azok a kísérletek kerülhetnek a statisztikába, amelyekről az egészségügyi intézmények vagy más intézmények tudomást szereznek.

A bűnözésről négyféle statisztikai adatot közölnek a statisztikai kiadványok:

1. Az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma, az azoknak a cselekményeknek a száma, amelyeket a rendőrség nyilvántartásba vett,

2. az ismertté vált elkövetők száma,

3. a vádlottak száma,

4. az elítéltek száma.

Némely esetben úgy próbálják a bűnözés elterjedtségét felderíteni, hogy a lakosság reprezentatív mintáját kérdezik meg, hogy követtek-e el ellene egy meghatározott időn belül bűncselekményt vagy valamilyen meghatározott fajta bűncselekményt. Ezeket nevezik viktimológiai felvételeknek.

Az alkoholizmus mérésének módszertanában az első bonyolult kérdés magának az alkoholizmusnak a definíciója. Kétféle definíciót ismer a szakirodalom. Az orvosi definíció szerint az az alkoholista, akinél már kialakult az úgynevezett dependencia vagy függőség, tehát nem tud uralkodni az ivásán. A szociológiai definíció szerint az az alkoholista, akinek életében – családjában, munkahelyén, lakókörnyezetében, egészségi állapotában – az alkohol fogyasztása súlyos problémákat okoz.

Az alkohológia nemzetközi gyakorlatában két közvetett módszerrel becslik az alkoholisták számát egy-egy országban vagy ennél kisebb népességcsoportban. Az úgynevezett Jellinek- képlet (1960) az adott évben májzsugorodásban meghaltak számából indul ki, ennek 60%-át tekinti alkohol okozta májzsugorodásnak. Ezt a számot szorozza meg 144-gyel, és ezt tekinti az adott népességcsoportban élő súlyos alkoholisták számának. Az úgynevezett Ledermann- módszer (1956) az egy főre jutó összes alkoholfogyasztásból indul ki, annak alapján becsüli, hogy a népesség mekkora része súlyos fogyasztó.

A kábítószer-fogyasztók számának mérésénél hasonló problémák merülnek fel, de még nagyobb a bizonytalanság. A lakosság megkérdezésén alapuló epidemiológiai felvételeket lehet végezni, de a letagadás esélye minden bizonnyal még nagyobb, mint az alkoholfogyasztás esetében.

A mentális vagy lelki betegségek mérése hasonlóan nehéz problémákba ütközik. Az adott évben az elme- és ideggyógyintézetekből elbocsátott betegek száma és az ambuláns pszichiátriai gondozóintézetekben gondozott (nyilvántartott) betegek száma nyilvánvalóan csak töredéke a teljes létszámnak.

Elméletek

A devianciával kapcsolatos legáltalánosabb elméleti kérdés, hogy milyen szerepet játszik a deviancia, milyen funkciói vagy diszfunkciói vannak a devianciának a társadalomban. A szociológiának a deviancia társadalmi szerepét illető fő következtetését abban lehet összefoglalni, hogy meg kell találni egy olyan szabályozást, olyan társadalmi állapotot, amely elég toleráns ahhoz, hogy bizonyos mennyiségű devianciával együtt éljen, viszont elejét veszi annak, hogy a deviancia annyira elhatalmasodjék, hogy a társadalom felbomlását idézze elő.

A szociológiában különböző elméleti hipotéziseket fogalmaztak meg a deviáns viselkedések okairól. A szociológiai elméletek közös jellemzője, hogy elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a deviáns viselkedés társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik, továbbá hogy nem az egyénben, hanem a társadalomban gyökerező okokat kívánják feltárni.

Biológiai elméletek

A bűnözés biológia elméletei: C. Lombroso olasz orvos a testi jellemzők, elsősorban a koponyaalkat és a bűnözés között látott összefüggést. A bűnözők szerinte jobban hasonlítanak az emberszabású majmokra és az ősemberekre, mint a modern emberre. Ezt az elméletet ma már megcáfolták, ma már senki nem fogadja el.

A közelmúltban fogalmazták meg azt az elméletet, amely az erőszakos bűnözést egy speciális kromoszóma- rendellenességgel hozza kapcsolatba. Kiindulópontja az volt, hogy a bűnözők körében gyakorinak találték az XYY kromoszómakombinációt, vagyis azt, hogy a normális XY kombinációt egy további Y kromoszóma egészíti ki. Eddig azonban nem bizonyították meggyőzően, hogy ez a kromoszóma rendellenesség valóban hajlamossá tesz-e, és ha igen, milyen mértékben az erőszakos viselkedésre.

Az elmebetegségek okainak kutatásában, mivel azok egyértelműen az orvostudomány területére tartoznak, különösen gyakran jelennek meg olyan elméletek, amelyek ezeknek a betegségeknek öröklődését és biológiai, genetikus alapját tetézik fel. Nem lehet kizárni, hogy bizonyos genetikai vagy más biológia adottságok hajlamossá tesznek meghatározott elmebetegségekre.

Ugyanezt mondhatjuk el az alkoholizmus genetikai és biológia elméletéről is. Az alkoholizmus biológiai alapja egyszerűbb kérdés, mint az elmebetegségé: az alkoholizmus kialakulásához ugyanis szükséges, hogy az egyén szívesen fogyasszon szeszes italt, továbbá az is szükséges, hogy az alkoholfogyasztás hatására létrejöjjön a dependencia.

Pszichológiai elméletek

A pszichológiai elméletek vagy akut feszültséghelyzetekre, vagy az egész személyiségfejlődésre helyezik a hangsúlyt. A frusztráció- agresszió elmélet szerint a személyi szükségletek kielégítésében való sikertelenség, frusztráció agresszív viselkedést eredményez. AZ agresszió irányulhat más személyek ellen (emberölés, testi sértés, nemi erőszak) vagy önmaga ellen (öngyilkosság) is.

A pszichoanalitikus elméletek a személyiségfejlődésben keresik a deviáns viselkedés, elsősorban a mentális betegségek, azok között is különösen a neurózisok okát. Ezek a kora gyermekkori élményekben, különösképpen a szülő-gyermek kapcsolatokban látják a felnőttkori deviancia gyökerét. Az egyik ilyen pszichoanalitikus elmélet az orális dependenciában, az anyamelltől való infantilis függésben látja az alkoholizmus mély okát. Eszerint az alkoholista férfi nem tud függetlenülni az anyától, egyrészt az anya uralma alatt marad, másrészt felnőttkorában is „anyai” kényeztetésre vágyik. Az ivás mintegy az anyamell pótléka. Egy másik mélypszichológiai elmélet szerint az alkoholizmus valójában lassú öngyilkosság, gyökere pedig a halálvágy.

Bár az eredeti freudi pszichoanalízistől messze eltávolodott, ide sorolhatjuk E. Fromm elméletét a destruktív agresszivitásról. Ennek mélylélektani gyökereit keresi. Példaként Hitler és Sztálin személyiségét elemzi. Hitlernél a halott iránti beteges vonzódás a nekrofília, Sztálinnál a nem szexuális indíttatású szadizmus a különösen nagyfokú kegyetlenség és destruktivitás mély oka. Ezek kialakulását részben gyermekkori élményekkel, de ezen kívül az embertelen társadalmi rendszerben is látja.

Ezeknek az elméleteknek a körébe sorolhatjuk azt a gondolatot is, hogy létezik az úgynevezett pszichopata személyiség. Az ilyen személyiségű emberben nincsenek morális gátlások, nincs megértés és együttérzés más emberek iránt, ezért hajlamosak a más emberekkel szembeni agresszióra, bűnözésre.

Egyéb elméletek

A szocializáció fogalmát a pszichológia és a szociológia egyaránt használja. Mindkét tudomány képviselői felhasználják azt az elméletet, amely a szocializáció zavaraiban, hibáiban látja a deviáns viselkedés kialakulásának mélyen fekvő okát. Az egészséges személyiségfejlődéshez, szocializációhoz harmonikus családi háttér és a kortárscsoportokkal való jó kapcsolatok kívánatosak. Ha ezek hiányoznak, szocializációs és személyiségfejlődésbeli zavarok léphetnek fel.

A közelmúltban a racionális választás általános szociológiai elméletének térhódításával megjelent a bűnözésnek a racionális választás elmélete szerinti magyarázata. Ez szinte közgazdaságtan fogalmakkal, a várható haszonnal és költségek kockázatával magyarázza a vagyon elleni bűnözést. Korábban is elő- előfordult olyan felfogás, hogy a vagyon elleni bűnöző racionálisan jár el, mérlegeli a cselekményből várható anyagi nyereséget és a lebukás kockázatát, valamint a várható büntetést. Valószínű azonban, hogy még a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek is csak egy kisebbsége kalkulál teljesen racionálisan, és még az utóbbiak körében is gyakori a kockázat irreális lebecsülése.

A kulturális elméletek abból a szociológiai felfogásból indulnak ki, hogy minden társadalomban kulturális normák és értékek szabályozzák a társadalom tagjainak viselkedését. Ezek a normák kultúránként meglehetősen eltérőek lehetnek. Különösképpen érvényes ez a szeszesital- és a kábítószer fogyasztásra vonatkozó normákra. Azt lehet mondani, hogy szinte minden társadalomban engedélyeztek és használtak olyan szereket, amelyek az ember lelkiállapotát befolyásolták. A hasis használata a közel-keleti társadalmakban hozzátartozott a mindennapi élethez. A különböző társadalmak más, hasonló hatást kiváltó szereket viszont szigorúan tiltottak, mint például a szeszes italokat a mohamedán vallású társadalmakban. Ezzel szemben az európai kultúrájú országokban az ókortól szokásos a szeszesital-fogyasztás. Tehát az egyes kábítószerek és az alkohol fogyasztása egyes társadalmakban nem minősül deviáns viselkedésnek, más társadalmakban viszont igen. A kábítószer- és a szeszesital-fogyasztás módjára, körülményeire és a megengedett mennyiségre vonatkozó normák is eltérőek a különböző kultúrákban.

Hasonló kulturális magyarázatokat lehet megfogalmazni az erőszakos bűnözés különbségeire is. Gondoljunk a vérbosszú és a párbaj nem is olyan régen még majdnem kötelező voltára bizonyos helyzetekben. Az öngyilkosságot illetően is eltérő normák élnek a különböző társadalmakban (pl. Japánban a szamurájok harakirije).

A szociológia klasszikus devianciaelméletei az anómiaelméletek. Durkheim (1967) már a századforduló körül nagyon világosan leszögezte, hogy egy-egy öngyilkosság okait kereshetjük a kérdéses személy lelkialkatában vagy a közvetlen környezetében, de az öngyilkosságnak az adott társadalmon belüli gyakoriságát csakis a társadalom egészének jellemzőivel lehet megmagyarázni. Azt mondhatjuk, hogy a gyors társadalmi változások akut feszültséghelyzeteket teremtenek, növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát, általában norma- és értékzavart, válságokat okoznak. Ezt nevezhetjük anómiás állapotnak. Merton szerint az anómia gyakoribb a társadalom alsóbb rétegeiben.

Az anómiához hasonló fogalom az elidegenedés. E fogalmat Marx óta nagyon sokféle értelemben használták a szociológiában. Ennek dimenziói: a hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való elidegenedés, az önértékelés elvesztése, végül a normanélküliség.

Az anómiaelméletekből adódó fontos következtetés, hogy a deviáns viselkedést mutató személyek a társadalmi viszonyok áldozatai, nem (vagy csak kis részben) hibáztathatók viselkedésükért, megsegítésük a társadalom egészének mintegy kötelessége.

Az 1960-as években a deviáns viselkedésnek egy újfajta szociológiai elmélete jelent meg, az úgynevezett minősítési elmélet. Ezen elmélet szerint nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak, valamint egyes erre kijelölt társadalmi intézményeknek (rendőrségnek, bíróságnak, pszichiátriai intézményeknek, stb.) válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy deviánsnak minősül-e. Egyszerűbben fogalmazva, az elmebeteget például nem annyira a viselkedése különbözteti meg a társadalom többi tagjától, mint inkább az, hogy a pszichiáterek elmebetegnek minősítik. Fontos eleme ennek az elméletnek, hogy a fenti társadalmi intézmények reakciója nagymértékben függ a deviáns viselkedésű személy társadalmi helyzetétől.

Nemzetközi tendenciák

Egyenként vizsgálva az itt tárgyalt deviáns viselkedéseket a következőket mondhatjuk: a statisztika által kimutatott öngyilkossági arányszám nagyjából 1960 óta Magyarországon a legmagasabb a világon. Jelenleg kiugróan a legmagasabb a magyar öngyilkossági arányszám, mert a fejlett országok nagy részében a második világháború óta nem nőtt az arányszám, nálunk viszont az 1980-as évek közepéig folyamatosan nőtt. Az utánunk következő legmagasabb öngyilkossági gyakoriságú országok mind a közelünkben helyezkednek el, ezek: Ausztria, Svájc, Németország, Dánia.

A bűnözés egészét nem lehet összehasonlítani a büntetőjog eltérései miatt. Egyes, viszonylag jól körülírható cselekmények óvatosan összehasonlíthatók. Ezeknek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az ismertté vált bűncselekmények statisztikái szerint az Egyesült Államokban lényegesen gyakoribb az erőszakos bűnözés, mint Nyugat-Európában, de az európai országok között is igen nagy különbségek vannak. Az utolsó években Oroszországban és Ukrajnában erősen megnőtt a bűnözés.

A bűnözés egészén belül különleges probléma a szervezett bűnözés. Régebben a szicíliai maffiára utaltak, mint a szervezett bűnözés példájára. A szicíliai maffia az olasz kivándorlók révén megtelepült az Egyesült Államokban is. Az amerikai alkoholprohíbiciós időszakban az amerikai maffia uralkodó pozíciót szerzett az illegális szeszesital-kereskedelemben. Az utolsó évtizedekben a különböző szervezett bűnöző bandák a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben játszanak döntő szerepet. A kelet-európai szocialista rendszerek összeomlása után ezekben az országokban is egyre nagyobb hatalommá váltak a helyi maffiák.

Az alkoholizmus gyakoriságának nemzetközi összehasonlításánál egyrészt az egy főre jutó szeszesital-fogyasztásra, másrészt a májzsugorodásban meghaltak arányára szokás támaszkodni. Mindkétfajta adat elsősorban a nagy bortermelő országokban, Franciaországban, Portugáliába, Spanyolországban, Olaszországban mutatja elterjedtnek az alkoholizmust.

A fejlett országokban a közérdeklődés középpontjában áll a kábítószer-fogyasztás terjedése. Elsősorban az Egyesült Államok drogfogyasztásáról vannak adataink. A fogyasztás az 1960-as években kezdett nőni, először a marihuána, majd az LSD, a közelmúltban a kokain fogyasztása nőtt erősen, miközben a heroinfogyasztás láthatóan nem nőtt, az amfetaminoké pedig csökkent. A nyugat-európai országokban, elsősorban a nagyvárosokban is elterjedt a kábítószer-fogyasztás, de országonként és városonként nagyon eltérő mértékben.

Magyarországi helyzet

Az öngyilkossági kísérletek száma legalább ötszöröse a haláleseteknek. Az öngyilkosok háromnegyede férfi. A halállal végződő öngyilkosságok gyakorisága az életkorral együtt emelkedik ugyan, de meglehetősen sok ember hal meg élete derekán, sőt fiatalkorában is öngyilkosság következtében. Ugyan 1988-ban váratlanuk csökkeni kezdett az öngyilkosságok száma, azonban még mindig a legmagasabb az öngyilkossági arányszám a világon.

Az ismertté vált bűncselekmények száma az utolsó években erősen nőtt. Hozzá kell tenni, hogy az ismertté vált bűncselekmények 74 százaléka az úgynevezett vagyon elleni cselekmények kategóriájába tartozik, túlnyomó részben lopás. A vagyon elleni bűncselekmények közül különösen a gépkocsik lopása, kifosztása, rongálása nőtt nagymértékben, de ez részben a gépkocsik száma növekedésének következménye. A bűnözés hirtelen megnövekedésének okait csak találgatni lehet. Szerepe lehet a rendőrségi bűnüldözés lanyhulásának, a határok átjárhatóvá válásának, a szervezett bűnözés növekedésének, az állampolgárok tulajdonában lévő vagyon növekedésének. Az elítéltek nagy többsége férfi, közöttük is a fiatal felnőtt férfiak vannak túlsúlyban.

Az alkoholisták számáról nincs pontos statisztikai adatunk. A májzsugorodás okozta halálesetek az 1950-es évektől folyamatosan emelkedett. Az alkoholizmus a felnőttkoruk derekán lévő férfiak között a leggyakoribb. Úgy látszik azonban, hogy a nők körében is terjed, és az alkoholisták korösszetétele fokozatosan fiatalodik.

A kábítószer-fogyasztás meglehetősen új deviáns viselkedésfajta Magyarországon. Az 1960-as évek végén vette kezdetét a kábítószerek és a szerves oldószerek, közöttük a ragasztógőzök használata, belélegzése. Napjainkban egyre inkább terjednek már a kemény drogok is.

A lelki betegségek előfordulásának gyakoriságát nehéz megbecsülni. 1983-tól 1988-ig, majd 1994-ig a neurózisban és depressziós tünetekben szenvedők aránya folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan egyre nőttek ezeknek a lelki problémáknak a társadalmi különbségei, a szegények, különösen az utóbbi években a munkanélküliek között sokkal gyakoribbak ezek a problémák, mint a jobb módúak között. Mind a neurotikusok, mind a depressziós tüneteket mutatók aránya magasabb a nők, mint a férfiak között, és számuk az életkorral emelkedik.

Társadalompolitika

A deviáns viselkedés szociológiai vizsgálatának eredményei azt sugallják, hogy igen nehéz problémával állunk szemben, amely részben a magyar kultúra évszázados jellemzőivel, az elmúlt évtizedek megrázkódtatásaival, a szükségszerű társadalmi változásokkal függ össze. A súlyos társadalmi megrázkódtatások okozta anómiát sem lehet nyilvánvalóan egyik napról a másikra megszűntetni. Mindebből azonban nem következik az, hogy a deviáns viselkedés gyakoriságának csökkentése érdekében maradjunk tétlenek. A deviáns viselkedések gyakoriságának csökkentése érdekében a kulturális normák és értékek, a mindennapi élet feszültségeinek területén, végül a szocializáció által lehet valamit tenni.

Középszintű érettségi [biológia]

A. A békát agy nélkül felfüggesztik, mégis kirántja az ecetből a lábát, miért? Bőr eredetű reflex.

Gerincvelő reflex: érző idegsejt (a külvilágból jövő ingert felfogja), érző idegrost (az idegsejtből a hátulsó szarvba jutatja az idegsejt), gerincvelő központ (átadja az elülső szarvnak) mozgató ideg, harántcsíkolt izomszövet.

Tisztán gerincvelői reflex lehet bőr eredetű (Babinski) és izomeredetű (térdreflex).

A gerincvelő szürkeállománya a fehérállományt kötegekre osztja. A hátsó érzőpálya felszáll az agyba, az elülsők a leszállópályák (mozgató pályák).

B. Miért kellenek az enzimek reakciói? Az enzimek biokatalizátorok, nélkülük a sejtben lejátszódó reakciók igen nagy hőmérsékleten valósulnának meg, ami nyilvánvalóan nem tenne jót a sejteknek.

C. Védekezés a baktériumok, vírusok ellen: A fehérvérsejtek van sejtmagjuk, hemoglobint nem tartalmaznak. 1 mm3 vízben 5 – 8000 fehérvérsejt található. 3 csoportjuk van:

1. Granulociták: a vörös csontvelőben képződik. Fogocitózis bekebelezés (baktériumok). Védekező mechanizmus a feladatuk. Genny keletkezik, az a fvs tömeg elhalt.

2. Monociták: vöröscsontvelőben képződik. Szövetekben endocitózissal kiszűrik a fertőzést okozó anyagokat. Bekebelezik a baktériumokat, enzimjeik segítségével lebontják.

3. Limfociták: a nyirok szervekben kialakuló fehérvérsejtek. Immunrendszer működése. Egy-egy idegen anyag felismerése és hatástalanítása speciálisan.

D. Biológiai album, 67-es tábla (Biológia III, 87. o.): gázcserenyílások, levélkeresztmetszet. A gázcsere a növényi test belseje és a növényt körülvevő légkör között zajlik. A fotoszintézis során szén-dioxidot építenek be a szerves molekulákba, és a vízből oxigént termelnek. A biológiai oxidáció során viszont a lebontott szerves molekulából képződik szén-dioxid, és a felvett oxigén a terminális oxidációban a hidrogént vízzé oxidálja. Többnyire a levelek fonákján vannak a gázcserenyílások. A levél 1 mm2-es felületén általában sok száz gázcserenyílás található.

A levél felépítésére legjellemzőbb képet a keresztmetszete mutatja. Mindkét oldalát bőrszövet fedi, a levél színét vastagabb kutikula is boríthatja. Többnyire a levelek fonákján helyezkednek el a gázcserenyílások, de sok növényen mind a két oldalon megtalálhatók. A levél alsó és felső bőrszöveti rétege között helyezkedik el a táplálékkészítő alapszövet. Jellemző rá a sok sejtközi járat, amely lehetővé teszi a szükséges gázcserét. Sejtjeiben sok színtest található, amely élénk fotoszintézisre utal. Az alapszövet sejtjeiben felépített szerves anyagok a szállítószövet háncselemeiben kerülnek. A szállítónyalábok a levél felszíne felöl mint levélerek látszódnak. A levélerek bordás kiemelkedése fokozza a levél tartását.

A növényi légzés a sejtekben végbemenő lebontó folyamatokhoz kapcsolódó gázcsere. Ez az oxigén felvételét és a termelődő szén-dioxid leadását jelenti. A sötétbe helyezett növénynek lassan leáll a fotoszintézise, de a lebontás folytatódik.

Középszintű érettségi [biológia]

A. A haltenyészetet röntgensugárázás éri, mi történik? Indukált mutáció: amikor tisztába vagyunk a mutáció okával (pl. röntgensugárzás, radioaktív sugárzás, kémiai agyagok hatására, stb.), ha nem tudjuk a kiváltó okokat, akkor spontán mutáció a jelenség neve. Mutáció: öröklődő tulajdonság ugrásszerű megváltozása.

Területekre felosztva: kromoszóma mutáció: a kromoszóma törésével kezdődik, lehet, hogy kiesik, elvész (ezek az információk elvesznek). Lehet, hogy visszanő a kromoszóma, de fordítva, ez fenotípus változás, a bázissorrend felcserélődik. Gén vagy pont mutáció: a DNS bázissorrendjében történik egy kicsi változás.

B. A rovarok széles körben való elterjedésének magyarázata: a külső kitintakaró megjelenik, ez védi a rovart a kiszáradástól és valamennyi mechanikai védelmet is nyújt. Megjelenik a harántcsíkolt izomszövet is, amivel a gyors mozgás lehetősége nyílt meg. Ehhez fejlett érzékszervek fejlődtek ki. Továbbá a rovarokra jellemző a sokféle táplálkozási mód is, így kihasználnak minden táplálékforrást.

C. Emberi idegszövet (idegsejt – neuron):

Nyúlványok: dendrit, sejttest, sejtmag, axon. Van rövid és hosszú nyúlvány (max. 2db van belőle), mérete 1mm – 1m-ig terjedhet. A végén az axon elágazik, ez a végfácska. Az egész idegsejtet membrán alkotja (ez kettős foszfatid hártya). Az axonon kialakulhat velős hüvely, ez az ingerületvezető sebességét változtatja meg (gyorsabb lesz). Neuronok egymáshoz kapcsolódnak, ezt hívjuk szinapszisnak (a kapcsolat neve ez). Ha kicsi a rés, akkor az ingerület átugrik, ekkor elektromos szinapszis, ha nagy a rés, akkor nem tudja átugrani a távolságot, ekkor kémiai szinapszis van. Végfácskák végén szinaptikus hólyagok, ebben kémiai vegyületek vannak, ezek adják át a ingerületet. Ha nyugalomban van az idegsejt, azaz nincs ingerület, akkor mérhető feszültség van a sejten belseje és a külseje között, ez a nyugalmi potenciál, ami –90mV, és ezt az egyenlőtlen ioneloszlás okozza (a sejten kívül Na+, a sejten belül K+ található). Az ionok ilyen eloszlását egy aktív mechanizmusnak, ami a kálium-nátrium pumpának (ez a káliumot beszívja, a nátriumot kilökdösi), működése közben ATP bomlik. Fehérje anionok a sejten belül többen vannak, ezért negatív a potenciál különbség.

Ha ingerület érkezik, akkor depolarizálja a membránt (+50mV), megszűnik a pumpa, és kiváltja az akciós potenciált (+50mV). A sejt addig újra nem ingerelhető, míg vissza nem áll a nyugalmi potenciál (ez pár tized másodperc), ezért egyirányú az ingerület.

Idegsejtjeink száma 10 milliárd, az élet folyamán nem születik több, és egy életkor elérése után elkerülhetetlen a pusztulásuk.

A sejtes tömörülések a szürkeállományt alkotják, az axonok tömörülése az idegszövet fehérállományát alkotja. Idegaxon kötegek a környéki idegrendszerben. Ha ezek az agyban vagy a gerincben vannak, akkor idegpályák. Sejttestek tömörülése a környéki idegrendszerben a dúc, a központja a mag.

D. Biológiai album, 58-as tábla (Biológia II): Hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége a szövet.

1. Osztódó szövet (a növények növekedésért felel, a növény élete alatt folyamatosan osztódik).

2. Osztódó szövet származékai (nem osztódnak):

a) Bőrszövet: beborítják a hajtásos növény testének felületét. Szerepe a védelem, elhárítás, a külvilággal való kapcsolat fenntartása. A hajtás bőrszövetében gázcserenyílás található.

b) Szállítószövet: feladata az anyagok nagyobb távolságra való szállítása. Két részből áll: egyrészt a vizet és a benne lévő sókat szállító farész, másrészt háncsrészt, ennek fő szállítóelemei a rosta szövetek (szerves vegyületek szállítása)

c) Alapszövet: a növényi test legnagyobb részét alkotják. Sok zöld színtest van benne. Bennük zajlik a fotoszintetikus szervesanyag-égetés. A raktározó alapszövetek tartalék tápanyagokat, zsírokat, fehérjéket, szénhidrátokat halmoznak fel. Elsősorban fénytől elzárt növényekben, pl. magvakban található.

A 2010-es tavaszi érettségi számokban - érettségi 2010


Ma kezdődnek a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar mint idegen nyelv írásbeli vizsgákkal megkezdődik a 2009/2010. tanév tavaszi érettségi vizsgaidőszaka. Ez a 12. vizsgaidőszak a 2005-ben bevezetett új, kétszintű vizsgarendszerben.

A 2010-es tavaszi érettségi számokban - érettségi 2010Május 3. és június 25. között 139 453-an érettségiznek a középiskolákban 1166 vizsgahelyszínen. A mintegy 140 ezer diákból 93 ezer diák a végzős középiskolás. A diákok együttesen, ténylegesen 485 099 vizsgát tesznek le, s ebből 27 038 vizsga emelt szintű, 458 061 pedig középszintű vizsga. A vizsgák mintegy 3 700 érettségi vizsgabizottság közreműködésével zajlanak majd.
Az érettségi vizsgára jelentkezők száma tavalyhoz képest mintegy 2 ezer fővel nőtt. (A növekedés leginkább az előrehozott és az ismétlő vizsgát tevők számából adódik.)

A kétszintű érettségi vizsga 2005 óta - a művészet és a művészetközvetítés képzési terület kivételével - kiváltja az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákat is.
• A vizsgaidőszak kezdete május 3. (első vizsganap), a vége június 25. (középszintű szóbelik utolsó vizsganapja).
• Az írásbeli vizsgák május 3-tól május 25-ig tartanak.
• Az emelt szintű szóbeli vizsgák kezdete június 3., vége június 9., a középszintű szóbeli vizsgák időszaka június 14-25.

A 485 099 vizsgából 27 038 vizsga emelt szintű, 458 061 pedig középszintű vizsga.
Az emelt szintű vizsgák száma (27 038), a tavalyhoz képest 10 százalékkal nőtt (biológia 13 százalék, kémia 16 százalék, fizika 9 százalék, angol 14 százalék, német 9 százalék, történelem 12 százalék növekedés).

A diákok választásai alapján ebben a vizsgaidőszakban - az idegen nyelven letett vizsgatárgyakat (pl. történelem, matematika, biológia, földrajz, fizika stb. valamely idegen nyelven) külön számolva - 196 tárgyból lesz középszintű és 89 tárgyból emelt szintű érettségi vizsga.


Érettségi vizsgák száma vizsgatípusonként (2005-2010)

2005* 2006 2007 2008 2009 2010
rendes 436.725 434.172 434.039 406.469 442.413 425.462
előrehozott 26.047 25.448 35.330 33.632 36.048 39.138
szintemelő 8829 9610 5065 4213 4678 6102
kiegészítő 5385 3968 2989 3303 3724 4027
ismétlő 3346 4775 5374 5882 5395 7696
pótló 152 216 254 224 270 276
javító 1567 940 1527 1834 2062 2398
összesen 482.051 479.129 484.578 455.557 494.590 485.099


A 2010-es tavaszi érettségi számokban - érettségi 2010* A 2005. évi előrehozott vizsgák számát jelentősen növelte a nyelvvizsgák akkori elismertethetősége!
A 2010. május-júniusi a vizsgaidőszakban is élhetnek a jelentkezők a 7 vizsgafajta mindegyikével, a megfelelő feltételek megléte esetén a rendes, az előrehozott, a szintemelő, a kiegészítő, az ismétlő, a pótló és a javító érettségi letételével.

A vizsgafajták közül egyre többen jelentkeznek egyes vizsgatárgyakból előrehozott érettségire. A középiskolák alacsonyabb évfolyamaira járó diákok több mint 39 ezer ilyen vizsgát tesznek le idén tavasszal. A már érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők mintegy 12 ezer kiegészítő vagy ismétlő érettségit tesznek le, és több mint 6 ezren élnek a szintemelő vizsga lehetőségével is.

A korábban érettségizettek aktivitása nőtt: a kiegészítő és ismétlő vizsgák száma összességében csaknem 30 százalékkal emelkedett tavalyhoz képest. Szintén 30 százalékkal nőtt a szintemelők száma is.

Forrás: OKM
 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates