A prokarióta és az eukarióta sejtek összehasonlítása [biológia]

A prokarióta és az eukarióta sejtek összehasonlítása

Evolúciós kapcsolat lehetsége: sorozatos endoszimbiózis elmélete. Ezt támasztja alá a színtestek és a mitokondriumok felépítése: õseik szabadon élõ prokarioták lehettek, melyek egy nagyobb sejt belsejébe jutottak és ott meghonosodtak (önálló genetikai apparátussal rendelkeznek).

Azonos sajátságaik: a fehérjeszintézis menete, a genetikai kódszótár általános érvényûsége, a DNS megkettõzõdésének folyamata, energiaforgalomban központi vegyület az ATP, felépítõ és lebontó folyamatok típusai.

Különbségek: Prokariota Eukariota

Sejtszervezõdés: egysejtûek fõleg többsejtûek

Méret: 0,2-10 µm 10-100 µm

Egyedfejlõdés: gyorsabb lassabb

Anyagcsere: anaerob vagy aerob aerob

DNS-tartalom: kevesebb több (nincs arányban az evolúciós fejlettséggel)

DNS információs részének aránya: nagyobb kisebb

Sejtfalak: szénhidrát, fehérje cellulóz, kitin

Belsõ membránrendsz.: kevés sokféle

Sejtorganellumok: nincsenek határolva mitokondrium, színtest

Bekebelezõ készség: nincs van

Citoplazmaáramlás: nincs van

Mozgásképesség: mozgásképtelenek vagy tömör fonalakkal csilló, ostor - meghatározott szerkezet, álláb

Szaporodás: fõleg kettéhasadással mitózis, meiózis

Megjelenésük: 3 milliárd éve 1,7-1,8 milliárd éve

mRNS képzõdése: közvetlenül a génekrõl és azonnal mûködik a DNS hosszabb szakaszáról RNS képzõdik, érési folyamat

után lesz mRNS

Prokarioták

Kb. 3 milliárd éve jelentek meg az õsi baktériumsejtek, melyek valószínûleg a ma élõ prokarioták és a sorozatos endoszimbiózis elmélete szerint a mitokondriumok és színtestek õsei. Fõleg egysejtûek. Anyagcseréjük anaerob (kialakulásuk idején változó volt az oxigénszint) vagy aerob. Sejtfaluk jellegzetes szénhidrátokból és fehérjékbõl áll. Belsõ membránrendszerük kevés van, ha egyáltalán van. Sejtorganellumaik nincsenek membránnal vagy hártyával körülvéve. Ha képesek mozgásra, akkor ezt tömör fonalakkal (csilló, ostor) valósítják meg, amely hullámzó mozgást végez. Fõleg hasadással szaporodnak. A DNS-tartalom kevesebb, mint az eukariotáknál, de a DNS információs részének aránya nagyobb. A közvetlen a génekrõl képzõdött mRNS azonnal mûködõképes. Nincs bekebelezõképesség és citoplazmaáramlás.

Baktériumok törzse: 1 g talajban akár több millió is lehet belõlük. Kiváló alkalmazkodóképesség, gyors szaporodás (osztódás és konjugáció). Mikrométeres nagyságrend (0,1-100 µm). Alak szerint: pálcika, gömb, csavart. Antony Leeuwenhoek, Robert Hooke (sejt elnevezés), Robert Koch (baktériumok tudományos vizsgálata, tiszta tenyészetek elõállítása, festése, felfedezte a tüdõbajt okozó baktériumot is). Felépítésük a prokarióta sejtekre jellemzõ. Sejtplazmájukban helyezkedik el az örökítõanyag, mely nincs körülhatárolva - nincs sejtmag. A plazmát vékony sejthártya határolja, majd a sejtfal (fehérje, szénhidrát). Esetleg további tok vagy nyálkás burok. Életmódjuk: sok faj kész szerves anyagokkal táplálkozik, ebbõl építi fel saját anyagait - heterotróf. Sok a lebontó (talajban), a rothadást, erjedést elõidézõ, betegséget okozó (vérhas, TBC - tüdõbaj, szalmonella, lepra, szamárköhögés). Mások a testük felépítéséhez egyszerû szervetlen anyagokat használnak - autotrófok. Pld. a nitrifikáló bakt.-ok. (ammónia - nitráttá)- kemoszintetizálók. A baktériumok jelentõsége: humuszképzés, lebontás (körforgás biztosítása), gyógyszergyártás (a genetikai kódszótár általános érvényûségének köszönhetõen különbözõ DNS részletek génsebészeti úton való beépítésével megoldható különbözõ gyógyszerek - inzulin - ipari gyártása), antibiotikumok, erjesztéses ipar (tejipar, ecetgyártás), bélbaktériumok.

Kékmoszatok törzse: Felépítés hasonló, mint a baktériumoknál. De van színanyag (olyan vegyületek, amelyek képesek a napfény E-ját megkötni)- a kékeszöld színt okozza. Fotoszintetizálók. Oxigén szabadul fel. Elõfordulásuk: talajban, természetes vizekben - vízvirágzás, táplálék.