A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig [nyelvtan]

A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

„Itt tanulhatod meg, hogy ami több a kelleténél, az kevesebb a kelleténél; s ami nemtelen, az hatástalan vagy visszás hatású. Minden felesleges szó egy lépés az unalom felé; a sértő szó még annál is rosszabb.”

(Babits Mihály)

A szónoki beszéd fogalma

Egy szónok által nagy nyilvánosság előtt mondott, ékes stílusú, igényes politikai vagy ünnepi beszéd. Mára kitágult a fogalom jelentése. Ide sorolunk minden olyan megnyilatkozást, amelyben a megszólaló nem csupán saját nevében szól egy közösséghez. A szónoki beszéd verbálisan egyirányú kommunikációs forma, hiszen a hallgatóságnak csak korlátozott lehetőségei vannak a visszajelzésre (pl. tetszésnyilvánítás tapssal, figyelmes csend vagy érdektelen moraj, nem-verbális eszközök pl. ásítás).

A szónoki beszéd kommunikációs funkciói

A közvetlen, emberi kommunikáció hat funkciója közül a szónoki beszédek funkcióiról szólva csak az értelmező szerep hiányzik, hiszen nincs közvetlen visszajelzés a hallgató felől, legalábbis verbálisan.

Kifejező funkció	A hallgatóságból érzelmi reakciót vált ki, célja, hogy megindítja a hallgatóságot.
Esztétikai funkció	A hallgatóság gyönyörködtetése (pl. ünnepi beszédek), és a felelősség is igényességet kíván.
A kapcsolat fenntartása	A beszéd elején időnként közben és végén a hallgatóság megszólításának (pl. Tisztelt hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő közönség!) célja a figyelem ébrentartása és a tisztelet kifejezése a közönség iránt.

A jó szónok

„Jó szónokok stílusa olyan, mint minden jó stílus: nemesen egyszerű és a tárgyhoz mért: külön „szónoki” stílus nincs.” (Babits Mihály)

-Erkölcsileg hiteles, felelősségvállalása nem kérdőjelezhető meg.

-Találékony, képes az aktuális szituációhoz alkalmazkodni váratlan esemény, reakció esetén is.

-Jó szerkesztő, képes az összegyűjtött anyag elrendezésére, logikus felépítésére, tagolására, az egész ér részek arányainak összefüggéseinek megtartására.

-Van stílusérzéke. Képes az alkalomnak, a témának, a hallgatóságnak leginkább megfelelő stílust és hangnemet megtalálni. Tud irodalmi stíluseszközöket is használni (pl. stílusárnyalatok, képszerűség).

-Jó emlékezőtehetsége van. Képes rögzíteni memóriájában a legfontosabb tényeket, tételmondatokat, érveket, példákat, hatáskeltő kifejezéseket, illetve a beszéd teljes felépítését.

-Kiváló előadó. Képes eleve, árnyalt érzelemkifejezésre, megtalálja a helyes ritmust, a megfelelő hangerőt, beszéde tiszta, érthető, megfelelően artikulált, hangszíne szép, élvezhet, megjelenése az alkalomhoz illő, szenvedélyessége a témát illetően magával ragadó, belső tűz árad belőle.

A szónok feladatai

Arisztotelész szerint a rétornak rendelkeznie kell az alábbi öt tulajdonsággal/eszközzel ahhoz, hogy sikeres szónoklatot alkothasson. A szónoklás művészetének atyja ezt az öt képességet a klasszikus retorika öt lépésének nevezte. Az első három a beszéd szövegének megfogalmazásához, létrehozásához elengedhetetlen, míg az utóbbi kettő a kész szöveg hangzóvá tételéhez, az előadáshoz szükséges.

INVENTIO [invenció = feltálalás, anyaggyűjtés]	Fellelni azt, amiről beszélünk.	A rétori mű létrehozása. Végeredmény a szónoki szöveg.
DISPOSITIO [diszpozíció = elrendezése]	Elrendezni azt, amit felleltünk.
ELOCUTIO [elokúció = kifejezés]	Hozzárendelni a szöveghez a szóékítményeket, a figurákat.
MEMORIA [megtanulás]	Az emlékezethez folyamodni.	A végeredmény a szónoklat. „A szöveg dramaturgiája.” (Roland Barthes)
PRONUNTIATIO [pronunciáció = előadás]	Taglejtések és dikciók, hangosítás

A szónoki beszéd megszerkesztésének menete

-Témaválasztás + címadás. Inkább témajelölő, mint szenzációvadász legyen.

-Szövegtípus kiválasztása (műfaj). + A kommunikációs körülmények feltérképezése.

-Vázlat elkészítése. Célja a tudatosabb, célirányos anyaggyűjtés.

-Anyaggyűjtés (tények, statisztikai adatok, gondolatok). Forrásai: könyvek, nyomtatott sajtó (napilapok, folyóiratok), elektronikus média (rádió, televízió), újabb elektronikus források (Internet, CD-ROM, elektronikus könyvtár), tudományos munkák, művészeti alkotások stb. + saját ismereteink, tapasztalataink (megfigyelések, kísérletek, személyes kapcsolatok, utazások stb. révén).

-Az anyag elrendezése. Kiválasztjuk a fontosabb gondolatokat, érveket, ezek lesznek a tételmondatok. Ezekből készül a vázlat, amely a tételmondatokon kívül kulcsszavakat, neveket, adatokat, esetleg idézeteket is tartalmaz. Idd derül ki, hogy mi lényegtelen a gyűjtött anyagból, ezeket félretesszük („kidobjuk”).

-A szöveg kidolgozásának szempontjai:

-Egység elve. Mellőzzük a témához nem szorosan kapcsolódó információkat, gondolatokat. Minden elhangzott mondatnak a beszéd célját kell szolgálnia. Ha több témát érintünk, akkor is legyen egyértelmű a kapcsolódás funkciója (tartalmilag és formailag is!).

-Haladás és folyamatosság elve. Minden kisebb-nagyobb szövegegység vigye tovább a téma kifejtését. Az egy helyben toporgás untat, a sietség érthetetlenné tesz, legyen megfelelő az ismétlés és az új gondolatok aránya, a logikai láncszemek következetes előrehaladása.

-Logikus elrendezés elve. Témától függő időbeli, térbeli vagy ok-okozati előrehaladás.

-Arányos elrendezés elve. A szövegrészek terjedelmét, kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához, a gondolat, a probléma súlyához igazítsuk. A fontos, hangsúlyos részek nagyobb teret, több időt kapjanak. Hiba a túl hosszú bevezető vagy összefoglaló, de a jelzésszerű elnagyolt zárás is.

-Fokozatosság elve. A meggyőző beszédben a fontos részek a szöveg elején vagy épp a végén helyezkednek el. A szöveg többi rész a célnak alárendelve fokozatosan taglalja a bizonyítékokat, érveket az elejétől a végső megállapításig vagy éppen fordítva: a legsúlyosabb gondolatot magyarázza.

-Teljesség, befejezettség elve. A szónoknak törekednie kell arra, hogy a beszéd – elhangzása után – a teljesség, lezártság, befejezettség érzetét keltse. Ne hagyjon megválaszolatlan kérdéseket. Se többet, se kevesebbet ne mondjon az elégségesnél és a szükségesnél.

-Az előadásmód megtervezése. Annak átgondolása, milyen nonverbális (mimika, gesztus, testtartás), illetve zenei kifejezőeszközöket (intonáció, hangsúly, hanglejtés, szünetek, tempó) fogunk használni.

-A szöveg emlékezetébe vésése. A szöveg megtanulása teljes egészében, vagy tételmondataiban, felépítésében. Önellenőrzés, esetleg próbaelőadás tartása.

-A szöveg eladása. A felolvasás a lehető legrosszabb formája a beszédnek. Törekedni kell a spontánnak tűnő beszédmódra, még ha előttünk van is a szöveg.

A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok[nyelvtan]

A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok

A témában használatos hivatalos stílus a közélet érintkezési formáiban jelentkezik: a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények és mindenfajta hivatalos érintkezéshez szükséges írásbeli megnyilvánulás nyelvi megformálásában.

Szóhasználat jellemzői:
- sajátos műszók és hivatali kifejezések
- idegen nyelvek hatása a szavak összefűzésében
- elavult formákhoz, fordulatokhoz való ragaszkodás

Mondatszerkesztés jellemzői:
- bonyolultság, mely nehezíti a megértést
- pontos, tömör
- nagyfokú tartalmi és formai tagoltság

A kérvény igen gyakori hivatalos jellegű iratunk. Kérvényt akkor írunk, ha valamely ügyünk intézését egy hivatalos szervtől vagy egy intézmény intézkedésre jogosult vezetőjétől kérjük. A döntés az illetékes mérlegelésétől függ, a következő szempontokat figyelembe véve:

- lehetséges-e teljesíteni a kérést
- jogos-e a kérés
- igazságos-e a kérés
- indokolt-e a kérés

A kérvények formai felépítése:
- a lap külső jobb oldalára írjuk:
- címzett nevét
- címét
- a kérvény benyújtójának nevét
- a kérvény tárgyát és mellékelt iratokat
- a belső oldalra a kérvény szövege írandó, melynek tartalmaznia kell:

- a kérelmező nevét, lakcímét, munkahelyét, beosztását
- a kérés pontos megfogalmazását
- az indokok meggyőző előadását
- a kérvény záradékát (a kérelem tömör megismétlését)
A kérvény csak az igazságnak megfelelő tényeket tartalmazhat. Kérésünket pontosan, tárgyilagosan kell megfogalmaznunk.

Önéletrajzot akkor írunk, ha továbbtanulásra jelentkezünk, vagy ha állást pályázunk meg. Az önéletrajz írásával az a célunk, hogy az önmagunkról, a szakmai tevékenységünkről adott sokoldalú tájékoztatással elősegítsük pályázatunk, kérelmünk számunkra kedvező elbírálását.
Az önéletrajzzal szemben támasztott követelmények az elmúlt évtizedben megváltoztak: a szakmai szempontok lettek az igazán mérvadóak, a személyes elemek egyre inkább háttérbe szorulnak, egyre inkább szakmai önéletrajznak nevezzük.

A szakmai önéletrajznak a következőket kell tartalmaznia:

- személyes adatok:

- név, születési idő és hely, állandó/ideiglenes lakcím, egyéb elérhetőségek

- tanulmányok, iskolai végzettségek:

- iskolák, szakok, szakirányok, specializációk, tanulmányi versenyen elért eredmények, továbbképzések

- sorrendileg a legutoljára elvégzett iskolát kell elsőnek írni

- szakmai tevékenységek, munkahelyek:
- pályakezdőknél alkalmi munkák, gyakorlatok

- sorrendileg a legutolsót kell elsőnek írni
- egyéb ismeretek:
- nyelvtudás, számítástechnikai ismeretek stb.
- személyes érdeklődési kör
- referenciák
- jobb felső sarokban fénykép

Szakmai önéletrajz írásánál törekedjünk az egy oldalas (A4) terjedelemre. Kiegészítője lehet egy kísérőlevél, mely árnyalja, kiegészíti a rólunk kialakult képet. Például egy állásra való jelentkezésnél írhatunk arról, hogy honnan értesültünk az állásról, milyen pozícióra pályázunk, miért lennénk almalmasak.

Az önéletrajz készülhet rövidebb és részletesebb formában, kézírással vagy gépírással, azonban mindig tartalmaznia kell a dátumot és az aláírást!

A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek [nyelvtan]

9 . A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

A szöveg a legmagasabb szintű beszédbeli egység: mondatok láncolatából áll. A láncolat jelzi, hogy

A szöveg nem azonos a mondatok véletlenszerű halmazával, hanem a mondatok tartalmilag és szerkezetileg egységet alkotnak, tehát a szöveg: szerkesztmény. A szöveg mondatainak összetartozását, láncszerű összekapcsolódását a szövegösszetartó erő (kohézió) biztosítja.

I. A szövegkoherencia grammatikai mutatói

1.) Határozott névelő pontosan utal a már előbb megnevezett dologra, jelenségre, fogalomra.

Pl.: Egy fiú és egy lány sétált a parkban. A fiú hirtelen megállt és megfogta a lány kezét.

2.) Kötőszók
Az önálló mondatokat összekötő kapcsolóelemek: a jelölt vagy odaérthető kötőszók..

Pl.: Tegnap vásárolni akartam. De mégsem mentem el, mert nem volt időm.(ellentétes, magyarázó)

3.) Névmásítás többféle nyelvtani szereppel rendelkeznek. A névmás más névszókat helyettesítő szó, elvont jelentése van, csak a szövegkörnyezetben kapja meg aktuális jelentését. Helyettesítő, tömörítő forma, segítségével lekerülhetjük a szóismétlést.

Pl.: A barátom középiskolás. Ő már harmadik osztályba jár.

A névmások előre- és visszautaló, valamint a szövegből kifelé utaló tulajdonságokkal rendelkeznek.

4.) Ragok és a jelek rendszere mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét, eszközei az egyeztetésnek.(pl.: alany-állítmány egyeztetése)

Pl.: A nővérem bejött a szobába. Némán leült a fotelba és olvasni kezdett.

5.) A határozószók és névutók - szintén utaló és viszonyító feladatot látnak el.

Pl.: Ne úgy csináld, hanem így! – mutatta a kezével.

Majd én is elmegyek oda. Az asztal alatt van a ceruza! Oda esett.

6.) A szórend és a mondatfonetika eszközök, főként a hangsúly - a szórenddel és a hangsúllyal kiemelünk valamit, s annak adjuk a főszerepet.

Pl.: Holnap megyek moziba (és nem máskor). Moziba megyek holnap (moziba és nem máshova, ez a legfontosabb programom). Holnap megyek moziba, holnapután pedig kirándulok(a sorrendiséget hangsúlyoztam).

7.) Az közléselem (a réma) és az ismert rész (a téma) minden mondatban arányosan jelenik meg; ami az egyik mondatban új elem, az a következőben már ismert részként jelentkezik. Ez a jelenség szintén összefügg a hangsúlyozással - mindig az új elem kap nyomatékot.

Pl.: Hívj fel szombaton! Bármikor hívhatsz, otthon leszek.

réma réma téma

II. A szöveg koherencia jelentésbeli kapcsolóelemei

A jelentésszintű kapcsolóelemeket az ismétlődés gazdag, bonyolult jelentésbeli rendszere alkotja.

1.) Szó szószerkezet ismétlése - jelentéstani szempontból összefogja a szöveget.

Az ismétlés jelenthet tartalmi megerősítést, de színezhetik az ismétlést más-más hangulat, érzelmi töltés, illetve egyazon érzés árnyalatai, fokozatai.

Ilyen jellegűek a versek refrénjei.

Pl.: ,, Hej, rózsa, rózsa, ékes vagy,

Hajnali csillag, fényes vagy.”

(Népdal)

,, Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”

(Petőfi Sándor: Nemzeti dal)

2.) Az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét.

Párhuzam: ,, Mi valánk a legelsők, kik

Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először

A cselekvés zászlaját,

Mi riasztók föl zajunkkal

Nagy álmából a hazát!”

(Petőfi Sándor)

részleges ismétlés: ,, Szép vagy, alföld, legalább nekem szép

ellentét (bölcső - sír): Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.

párhuzam (mondatszerkezet): Itt borúljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sír is fölöttem.”

(Petőfi Sándor)

3.) A rokon értelműség az ismétlődés sajátos formája. Mivel a rokon értelmű szavak jelentése azonos, vagy csak árnyalati, fokozatbeli eltérésben különbözik, ezek a szavak lehetőséget adnak az unalmasság, egyhangúság elkerülésére.

Pl.: ,, Tűrte Miklós, tűrte, meddig csak tűrhette,

Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;

Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,

Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.”

(Arany János)

4.) A nemfogalom - a fajfogalom a biológiából számodra is ismert fogalmak. Nemfogalom: tárgyak, dolgok, személyek, fogalmak olyan osztályának elnevezésére szolgál, amelynek tagjai külön-külön is rendelkeznek valamilyen elnevezéssel. Például az élőlény nemfogalma az állatnak - ebben az esetben az állat fajfogalom. Az állat nemfogalma a madárnak - ebben az esetben a madár fajfogalom. A nemfogalommal bármikor visszautalhatunk a fajfogalomra.

Pl.: Fővárosunkban nekem legjobban tetszik a Parlament. Ezt a hatalmas épületet a múlt században emelték a Duna-parton.

5.) Felsorolás – összetartó erő lehet az is, ha a valóságot halmazként fogom fel, és felsorolom a halmaz elemeit. Ebben az esetben a rész-egész viszonyán alapul a felsorolás.

Pl.: ,,Add ki, bátyám, tüstént, ami engem illet; halmaz: juss

Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert” elemei: pénz, paripa, fegyver

(Arany János)

6.) Logikai - tartalmi elrendeződés: a tagmondatok és mondat egészek logikai-tartalmi elrendezése sorén ok-okozat, általános-konkrét (vagy fordítva), előzmény-következmény, időrend, figyelem felkeltés-oldása szerkezeti alapszabályokra épülnek föl szövegeink.

Pl.: Tegnap alig hogy elindultunk, kitört a vihar, eleredt a zápor. Mire beértünk a városba, teljesen eláztunk. (Ok-okozat: zápor – teljesen eláztunk; de időrend is: elindultunk – kitört a vihar - eláztunk)

7.)Magyarázó - kiegészítő közbevetések, amelyek el is maradhatnának a szövegből. Szerepük: a kiegészítés, a magyarázat. Zárójellel, két gondolatjellel vagy két vessző közé téve szerkeszthetjük be a mondatba.

Pl.: ,, A beszéd hibáinak feltárása – legyen az hanglejtés, hangsúlyozás, beszédhang-hiba stb. – egyesekben megdöbbenést, másokban kételkedést, de minden esetben nagy megdöbbenést okozott.”

(Fischer Sándor: A beszéd művészete)

A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók [nyelvtan]

A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók

Manapság, a mai nyelvben, a szó szót többféle jelentésben használjuk. A szótári szó a mondatban elõforduló szavak jelektõl és ragoktól megfosztott alakja, szótározható nyelvi egység. A beszédben a szavak a mondat részeiként tartalmaznak nyelvtani szerepükre utaló jelentésmozzanatot: Érdekes könyvet olvastam. Ebben a mondatban a fõnév a tárgyeset ragját, az ige a múlt idõ jelét és az egyes szám elsõ személyû igei személyragot tartalmazza. Ez a szóalak.

A szóalak szerkesztés eredménye, ezért jelentéssel is bíró kisebb részekre, szóelemekre bontható. A szóelemek a nyelvnek a legkisebb, jelentéssel bíró egysége.

Az egyszerű szavak szerkezeti elemei: a szótő (főszóelem) és a hozzá kapcsolódó toldalékok.

A szó legfontosabb alkotórésze a szótő, amelynek önmagában is van jelentése. A szótő a mondatban vagy önállóan fordul elő, vagy más szóelemekkel összekapcsolva.

Nyelvünk az úgynevezett ragozó nyelvek csoportjába tartozik. A magyar nyelv egyik igen jellemző sajátossága tehát, hogy benne az egyszerű szavak szótövéhez különféle toldalékok járulhatnak; ezek sorrendje kötött.

A toldalékok nem fordulnak elő önállóan, csak szótövekkel együtt; a szótőköz járulva alkotnak szóalakot:

Képzõ: az alapszóhoz kapcsolva megváltoztatja annak jelentését; az új jelentéssel új szót hoz létre. Pl: ember + ség, szép + ség. A képzõ megváltoztathatja az alapszó szófaját, s ezzel együtt mondatbeli szerepét is.

Jel: az alapszó jelentését módosítja, viszonyít. Pl: a múlt idő jele (-t -tt) az időbeli viszonyítás eszköze : A fiú olvasott (nem most, a jelenben olvas, hanem a múltban olvasott).

Az –é birtokjel a birtok és a birtokos viszonyára mutat: A könyv (birtok) a fiúé (birtokos)

A jel közbülsõ helyzetû szóelem: elõtte a képzõk, utána a rag áll.

Rag: szerepe a szavak mondattá fűzése, a mondatbeli viszonyítás. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. Pl: a tárgyrag, a határozóragok. A fiú könyvet olvasott a kertben.

A toldalékok kapcsolódásának szabályszerűségét mutatja be a következő ábra:

Szótő		Toldalék
	1.	2.	3.
	képző	jel	rag
tanul + ó + k + nak

A szóalakok egynél több főszóelemet (szótövet) is tartalmazhatnak: ezek az összetett szavak.

Előtag + utótag	Összetett szó
diák + nyelv	diáknyelv

Ha az elő- vagy utótag (esetleg mindkettő) összetett szó: többszörösen összetett szóról beszélünk (Pl: gépkocsi + vezető = gépkocsivezető stb.).

A magyar nyelv szóalkotási módjai

A nyelvközösség alapvetően két módon szokott nevet adni agy-egy új dolognak és jelenségnek: szókölcsönzéssel vagy belső erőből.

Belső erőből:

teremt vagy alkot szavakat

| |

előzmény nélkül hoz létre új hangsort már meglévő elemek felhasználásával

A szóteremtés legősibb, de ma is elevenen élő módja a hangutánzás és a hangulatfestés.

A valóság egész sereg folyamata, jelensége, mozgása hang kíséretében jelentkezik, érthető hát, hogy az ember utánozza ezeket a hangokat, vagy mozgást, cselekvést, állapotot idéz föl

A szó hangzásával: csitt, zsong, bóbiskol stb.

Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik. A szóalkotás leggyakoribb módja a szóképzés és a szóösszetétel. Ezekben az esetekben a nyelv a saját erejéből – az évezredek során kialakult belső törvényszerűségei szerint – a már meglévő szavak és szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.

A szóképzés

A szóképzés olyan szóalkotási művelet, amikor egy alapszóhoz képzőt illesztünk, s ilyenkor képzett, vagyis származékszó jön létre. Az ily módon képzett szó további származékoknak (továbbképzett és többszörösen továbbképzett szavaknak) lehet az alapszava.

Alapszó	Képzett szó	Továbbképzett szó	Többszörösen továbbképzett szó
hal→ ír→	halász→ írás→	halászat→ írásos→	halászati írásossági

A képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval (írogat, mezőség, kékes stb.), de el is térhet tőle (alkotmány, tanulékony, építész, lakatos). A képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről.

Igét képezhetünk:

- igéből (másolat, neveltetik, ígérkezik, tanulhat, csapong, dobban);

- névszóból (tégláz, egyesít, sokall, részesül).

Névszót képezhetünk:

- névszóból is (főnév > főnév: kenyérke, melléknév > főnév: ifjúság, főnév > melléknév: fővárosi, számnév > számnév: heted stb.);

- igéből is (főnév:rendezvény, nézet; melléknév: tanulékony, óvatlan).

Külön csoportot alkotnak az igenévképzők (főnévi: -ni; melléknévi: -ó, -ő, -t, -tt, -andó, --endő; határozói: -va, -ve, -ván, -vén).

A szóösszetétel

A szóösszetétel esetében új jelentés kifejezésére két szót, elő- és utótagot kapcsolunk össze. E szóalkotási művelet eredménye az összetett szó. Többszörösen összetett szó akkor keletkezik, ha az előtag vagy az utótag (esetleg mindkettő) már maga is összetett szó.

Előtag + utótag	Összetett szó	Többszörösen összetett szó
divat + lap játszó + tér	divatlap játszótér	divatlapszerkesztő gyermekjátszótér

Az összetett szó jelentése

- eltér az összetevő tagok jelentésétől vagy

- éppenséggel egészen távol esik tőlük (tyúkszem, ökörnyál).

Több régi keletű összetett szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot

(jámbor

Az összetett szó szófaji hovatartozását az utótag szabja meg.

Az elő- és utótag nyelvtani viszonya alapján mellérendelő és alárendelő összetett szavakról beszélünk.

Mellérendelő: két egyenrangú, azonos szófaj és mondatrész szerepet betöltő összetett szavak.

Fajtái:

szókettőzés: vagy-vagy, alig-alig, körös-körül

ikerítés: egy szó+ hangalak tekintetében módosított változata, pl. mendemonda, csigabiga

valódi mellérendelő szavak, pl. adásvétel, rúgkapál/, búbánat.

Alárendelő: az előtag mondattani értelemben alá van rendelve az utótagnak.

Fajtái: alanyos (mennydörög mi dörög?), tárgyas (igazmondó mit mondó?), határozós (színdús miben dús?), jelzős (drágakő milyen kő?).

Az alárendelő összetett szavak jelöltek vagy jelöletlenek, aszerint, hogy tartalmaznak-e olyan ragot, amely megmutatja, milyen mondatrészviszonyt fejez ki az előtag.

Például:

- jelölt: jótáll (tárgyas), észrevesz (határozós), hazánkfia (birtokos jelzős);

- jelöletlen: szénégető (tárgyas), mélyhűtött (határozós), könyvcím (birtokos jelzős) stb.

Az alárendelő összetett szavak sajátos csoportját képezik a jelentéstömörítő összetételek:

csak hosszabb kifejezéssel lenne leírható – pl. munkaképesség – munkára való képesség

A szóalkotás ritkább módjai:

szóelvonás – kapál> kapa

szórövidülés – laboratórium >labor

szóvegyülés – ordít+ kiabál= ordibál

szóhasadás – nevel~ növel, család~cseléd

ritka – népetimológia tuberose/latin/> tubarózsa

- szándékos torzítás – nyögdíjas

elavultak felújítása – hon

tájszóból közszó - betyár

A mozaikszók hosszabb kifejezések betűiből vagy részleteiből összevont szavak. Leginkább a tulajdonnevek, azokon belül is az intézménynevek között gyakoriak. Például OSZK (Országos Széchényi Könyvtár), Ofotért (Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat).

A mozaikszavak három nagy csoportba sorolhatók: betűszók, szóösszevonások, egyéb mozaikszók.

Ha a mozaikszó csak kezdőbetűkből áll, betűszókról beszélünk (például BKV, EMKE). A kezdőbetűk az összetételi tagok kezdőbetűi is lehetnek, például HVG: Heti Világgazdaság, MÁV: Magyar Államvasutak, HÉV (Helyiérdekű Vasút). A betűszók köznevekből is eredhetnek, például áfa, tb, gyed; ezeket kisbetűvel írjuk. A betűszókat, ha alakjuk megengedi, összeolvassuk (például MÁV, ENSZ), másokat betűnként ejtünk (például OSZK, kft.). – Ha a rövidítéseket nem teljes alakjukban ejtjük, azokból is betűszók válhatnak: kb. (mint [kábé]), pzs (mint [pézsé]), rt. (mint [erté]), kft., bt.

A szóösszevonás a kezdőbetűnél hosszabb részleteket olvaszt egybe kifejezésekből, például Mahart, Malév, Közért (ma már köznévként is: közért), Ofotért, Mokép, maszek, trafó, viszlát. Reklámcélból a csupa nagybetűs írás is elfogadható.

Egyéb mozaikszók közé soroljuk azokat az intézményneveket, melyek a teljes névből a tájékoztatást szolgáló egész szavakat őriznek meg, például Ceglédtej, Dunahús, Budataxi. Ez a mozaikszók legfiatalabb csoportja.