A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók
Manapság, a mai nyelvben, a szó szót többféle jelentésben használjuk. A szótári szó a mondatban elõforduló szavak jelektõl és ragoktól megfosztott alakja, szótározható nyelvi egység. A beszédben a szavak a mondat részeiként tartalmaznak nyelvtani szerepükre utaló jelentésmozzanatot: Érdekes könyvet olvastam. Ebben a mondatban a fõnév a tárgyeset ragját, az ige a múlt idõ jelét és az egyes szám elsõ személyû igei személyragot tartalmazza. Ez a szóalak.
A szóalak szerkesztés eredménye, ezért jelentéssel is bíró kisebb részekre, szóelemekre bontható. A szóelemek a nyelvnek a legkisebb, jelentéssel bíró egysége.
Az egyszerű szavak szerkezeti elemei: a szótő (főszóelem) és a hozzá kapcsolódó toldalékok.
A szó legfontosabb alkotórésze a szótő, amelynek önmagában is van jelentése. A szótő a mondatban vagy önállóan fordul elő, vagy más szóelemekkel összekapcsolva.
Nyelvünk az úgynevezett ragozó nyelvek csoportjába tartozik. A magyar nyelv egyik igen jellemző sajátossága tehát, hogy benne az egyszerű szavak szótövéhez különféle toldalékok járulhatnak; ezek sorrendje kötött.
A toldalékok nem fordulnak elő önállóan, csak szótövekkel együtt; a szótőköz járulva alkotnak szóalakot:
Képzõ: az alapszóhoz kapcsolva megváltoztatja annak jelentését; az új jelentéssel új szót hoz létre. Pl: ember + ség, szép + ség. A képzõ megváltoztathatja az alapszó szófaját, s ezzel együtt mondatbeli szerepét is.
Jel: az alapszó jelentését módosítja, viszonyít. Pl: a múlt idő jele (-t -tt) az időbeli viszonyítás eszköze : A fiú olvasott (nem most, a jelenben olvas, hanem a múltban olvasott).
Az –é birtokjel a birtok és a birtokos viszonyára mutat: A könyv (birtok) a fiúé (birtokos)
A jel közbülsõ helyzetû szóelem: elõtte a képzõk, utána a rag áll.
Rag: szerepe a szavak mondattá fűzése, a mondatbeli viszonyítás. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. Pl: a tárgyrag, a határozóragok. A fiú könyvet olvasott a kertben.
A toldalékok kapcsolódásának szabályszerűségét mutatja be a következő ábra:
| Szótő | | Toldalék | |
| 1. | 2. | 3. | |
| képző | jel | rag | |
| tanul + ó + k + nak | |||
A szóalakok egynél több főszóelemet (szótövet) is tartalmazhatnak: ezek az összetett szavak.
| Előtag + utótag | Összetett szó |
| diák + nyelv | diáknyelv |
Ha az elő- vagy utótag (esetleg mindkettő) összetett szó: többszörösen összetett szóról beszélünk (Pl: gépkocsi + vezető = gépkocsivezető stb.).
A magyar nyelv szóalkotási módjai
A nyelvközösség alapvetően két módon szokott nevet adni agy-egy új dolognak és jelenségnek: szókölcsönzéssel vagy belső erőből.
Belső erőből:
teremt vagy alkot szavakat
| |
előzmény nélkül hoz létre új hangsort már meglévő elemek felhasználásával
A szóteremtés legősibb, de ma is elevenen élő módja a hangutánzás és a hangulatfestés.
A valóság egész sereg folyamata, jelensége, mozgása hang kíséretében jelentkezik, érthető hát, hogy az ember utánozza ezeket a hangokat, vagy mozgást, cselekvést, állapotot idéz föl
A szó hangzásával: csitt, zsong, bóbiskol stb.
Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik. A szóalkotás leggyakoribb módja a szóképzés és a szóösszetétel. Ezekben az esetekben a nyelv a saját erejéből – az évezredek során kialakult belső törvényszerűségei szerint – a már meglévő szavak és szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.
A szóképzés
A szóképzés olyan szóalkotási művelet, amikor egy alapszóhoz képzőt illesztünk, s ilyenkor képzett, vagyis származékszó jön létre. Az ily módon képzett szó további származékoknak (továbbképzett és többszörösen továbbképzett szavaknak) lehet az alapszava.
| Alapszó | Képzett szó | Továbbképzett szó | Többszörösen továbbképzett szó |
| hal→ ír→ | halász→ írás→ | halászat→ írásos→ | halászati írásossági |
A képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval (írogat, mezőség, kékes stb.), de el is térhet tőle (alkotmány, tanulékony, építész, lakatos). A képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről.
Igét képezhetünk:
- igéből (másolat, neveltetik, ígérkezik, tanulhat, csapong, dobban);
- névszóból (tégláz, egyesít, sokall, részesül).
Névszót képezhetünk:
- névszóból is (főnév > főnév: kenyérke, melléknév > főnév: ifjúság, főnév > melléknév: fővárosi, számnév > számnév: heted stb.);
- igéből is (főnév:rendezvény, nézet; melléknév: tanulékony, óvatlan).
Külön csoportot alkotnak az igenévképzők (főnévi: -ni; melléknévi: -ó, -ő, -t, -tt, -andó, --endő; határozói: -va, -ve, -ván, -vén).
A szóösszetétel
A szóösszetétel esetében új jelentés kifejezésére két szót, elő- és utótagot kapcsolunk össze. E szóalkotási művelet eredménye az összetett szó. Többszörösen összetett szó akkor keletkezik, ha az előtag vagy az utótag (esetleg mindkettő) már maga is összetett szó.
| Előtag + utótag | Összetett szó | Többszörösen összetett szó |
| divat + lap játszó + tér | divatlap játszótér | divatlapszerkesztő gyermekjátszótér |
Az összetett szó jelentése
- eltér az összetevő tagok jelentésétől vagy
- éppenséggel egészen távol esik tőlük (tyúkszem, ökörnyál).
Több régi keletű összetett szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot
(jámbor
Az összetett szó szófaji hovatartozását az utótag szabja meg.
Az elő- és utótag nyelvtani viszonya alapján mellérendelő és alárendelő összetett szavakról beszélünk.
Mellérendelő: két egyenrangú, azonos szófaj és mondatrész szerepet betöltő összetett szavak.
Fajtái:
szókettőzés: vagy-vagy, alig-alig, körös-körül
ikerítés: egy szó+ hangalak tekintetében módosított változata, pl. mendemonda, csigabiga
valódi mellérendelő szavak, pl. adásvétel, rúgkapál/, búbánat.
Alárendelő: az előtag mondattani értelemben alá van rendelve az utótagnak.
Fajtái: alanyos (mennydörög mi dörög?), tárgyas (igazmondó mit mondó?), határozós (színdús miben dús?), jelzős (drágakő milyen kő?).
Az alárendelő összetett szavak jelöltek vagy jelöletlenek, aszerint, hogy tartalmaznak-e olyan ragot, amely megmutatja, milyen mondatrészviszonyt fejez ki az előtag.
Például:
- jelölt: jótáll (tárgyas), észrevesz (határozós), hazánkfia (birtokos jelzős);
- jelöletlen: szénégető (tárgyas), mélyhűtött (határozós), könyvcím (birtokos jelzős) stb.
Az alárendelő összetett szavak sajátos csoportját képezik a jelentéstömörítő összetételek:
csak hosszabb kifejezéssel lenne leírható – pl. munkaképesség – munkára való képesség
A szóalkotás ritkább módjai:
szóelvonás – kapál> kapa
szórövidülés – laboratórium >labor
szóvegyülés – ordít+ kiabál= ordibál
szóhasadás – nevel~ növel, család~cseléd
ritka – népetimológia tuberose/latin/> tubarózsa
- szándékos torzítás – nyögdíjas
elavultak felújítása – hon
tájszóból közszó - betyár
A mozaikszók hosszabb kifejezések betűiből vagy részleteiből összevont szavak. Leginkább a tulajdonnevek, azokon belül is az intézménynevek között gyakoriak. Például OSZK (Országos Széchényi Könyvtár), Ofotért (Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat).
A mozaikszavak három nagy csoportba sorolhatók: betűszók, szóösszevonások, egyéb mozaikszók.
Ha a mozaikszó csak kezdőbetűkből áll, betűszókról beszélünk (például BKV, EMKE). A kezdőbetűk az összetételi tagok kezdőbetűi is lehetnek, például HVG: Heti Világgazdaság, MÁV: Magyar Államvasutak, HÉV (Helyiérdekű Vasút). A betűszók köznevekből is eredhetnek, például áfa, tb, gyed; ezeket kisbetűvel írjuk. A betűszókat, ha alakjuk megengedi, összeolvassuk (például MÁV, ENSZ), másokat betűnként ejtünk (például OSZK, kft.). – Ha a rövidítéseket nem teljes alakjukban ejtjük, azokból is betűszók válhatnak: kb. (mint [kábé]), pzs (mint [pézsé]), rt. (mint [erté]), kft., bt.
A szóösszevonás a kezdőbetűnél hosszabb részleteket olvaszt egybe kifejezésekből, például Mahart, Malév, Közért (ma már köznévként is: közért), Ofotért, Mokép, maszek, trafó, viszlát. Reklámcélból a csupa nagybetűs írás is elfogadható.
Egyéb mozaikszók közé soroljuk azokat az intézményneveket, melyek a teljes névből a tájékoztatást szolgáló egész szavakat őriznek meg, például Ceglédtej, Dunahús, Budataxi. Ez a mozaikszók legfiatalabb csoportja.
Megjegyzés küldése