A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig
„Itt tanulhatod meg, hogy ami több a kelleténél, az kevesebb a kelleténél; s ami nemtelen, az hatástalan vagy visszás hatású. Minden felesleges szó egy lépés az unalom felé; a sértő szó még annál is rosszabb.”
(Babits Mihály)
A szónoki beszéd fogalma
Egy szónok által nagy nyilvánosság előtt mondott, ékes stílusú, igényes politikai vagy ünnepi beszéd. Mára kitágult a fogalom jelentése. Ide sorolunk minden olyan megnyilatkozást, amelyben a megszólaló nem csupán saját nevében szól egy közösséghez. A szónoki beszéd verbálisan egyirányú kommunikációs forma, hiszen a hallgatóságnak csak korlátozott lehetőségei vannak a visszajelzésre (pl. tetszésnyilvánítás tapssal, figyelmes csend vagy érdektelen moraj, nem-verbális eszközök pl. ásítás).
A szónoki beszéd kommunikációs funkciói
A közvetlen, emberi kommunikáció hat funkciója közül a szónoki beszédek funkcióiról szólva csak az értelmező szerep hiányzik, hiszen nincs közvetlen visszajelzés a hallgató felől, legalábbis verbálisan.
Kifejező funkció | A hallgatóságból érzelmi reakciót vált ki, célja, hogy megindítja a hallgatóságot. |
| Esztétikai funkció | A hallgatóság gyönyörködtetése (pl. ünnepi beszédek), és a felelősség is igényességet kíván. |
| A kapcsolat fenntartása | A beszéd elején időnként közben és végén a hallgatóság megszólításának (pl. Tisztelt hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő közönség!) célja a figyelem ébrentartása és a tisztelet kifejezése a közönség iránt. |
A jó szónok
„Jó szónokok stílusa olyan, mint minden jó stílus: nemesen egyszerű és a tárgyhoz mért: külön „szónoki” stílus nincs.” (Babits Mihály)
-Erkölcsileg hiteles, felelősségvállalása nem kérdőjelezhető meg.
-Találékony, képes az aktuális szituációhoz alkalmazkodni váratlan esemény, reakció esetén is.
-Jó szerkesztő, képes az összegyűjtött anyag elrendezésére, logikus felépítésére, tagolására, az egész ér részek arányainak összefüggéseinek megtartására.
-Van stílusérzéke. Képes az alkalomnak, a témának, a hallgatóságnak leginkább megfelelő stílust és hangnemet megtalálni. Tud irodalmi stíluseszközöket is használni (pl. stílusárnyalatok, képszerűség).
-Jó emlékezőtehetsége van. Képes rögzíteni memóriájában a legfontosabb tényeket, tételmondatokat, érveket, példákat, hatáskeltő kifejezéseket, illetve a beszéd teljes felépítését.
-Kiváló előadó. Képes eleve, árnyalt érzelemkifejezésre, megtalálja a helyes ritmust, a megfelelő hangerőt, beszéde tiszta, érthető, megfelelően artikulált, hangszíne szép, élvezhet, megjelenése az alkalomhoz illő, szenvedélyessége a témát illetően magával ragadó, belső tűz árad belőle.
A szónok feladatai
Arisztotelész szerint a rétornak rendelkeznie kell az alábbi öt tulajdonsággal/eszközzel ahhoz, hogy sikeres szónoklatot alkothasson. A szónoklás művészetének atyja ezt az öt képességet a klasszikus retorika öt lépésének nevezte. Az első három a beszéd szövegének megfogalmazásához, létrehozásához elengedhetetlen, míg az utóbbi kettő a kész szöveg hangzóvá tételéhez, az előadáshoz szükséges.
| INVENTIO [invenció = feltálalás, anyaggyűjtés] | Fellelni azt, amiről beszélünk. | A rétori mű létrehozása. Végeredmény a szónoki szöveg. |
| DISPOSITIO [diszpozíció = elrendezése] | Elrendezni azt, amit felleltünk. | |
| ELOCUTIO [elokúció = kifejezés] | Hozzárendelni a szöveghez a szóékítményeket, a figurákat. | |
| MEMORIA [megtanulás] | Az emlékezethez folyamodni. | A végeredmény a szónoklat. „A szöveg dramaturgiája.” (Roland Barthes) |
| PRONUNTIATIO [pronunciáció = előadás] | Taglejtések és dikciók, hangosítás |
A szónoki beszéd megszerkesztésének menete
-Témaválasztás + címadás. Inkább témajelölő, mint szenzációvadász legyen.
-Szövegtípus kiválasztása (műfaj). + A kommunikációs körülmények feltérképezése.
-Vázlat elkészítése. Célja a tudatosabb, célirányos anyaggyűjtés.
-Anyaggyűjtés (tények, statisztikai adatok, gondolatok). Forrásai: könyvek, nyomtatott sajtó (napilapok, folyóiratok), elektronikus média (rádió, televízió), újabb elektronikus források (Internet, CD-ROM, elektronikus könyvtár), tudományos munkák, művészeti alkotások stb. + saját ismereteink, tapasztalataink (megfigyelések, kísérletek, személyes kapcsolatok, utazások stb. révén).
-Az anyag elrendezése. Kiválasztjuk a fontosabb gondolatokat, érveket, ezek lesznek a tételmondatok. Ezekből készül a vázlat, amely a tételmondatokon kívül kulcsszavakat, neveket, adatokat, esetleg idézeteket is tartalmaz. Idd derül ki, hogy mi lényegtelen a gyűjtött anyagból, ezeket félretesszük („kidobjuk”).
-A szöveg kidolgozásának szempontjai:
-Egység elve. Mellőzzük a témához nem szorosan kapcsolódó információkat, gondolatokat. Minden elhangzott mondatnak a beszéd célját kell szolgálnia. Ha több témát érintünk, akkor is legyen egyértelmű a kapcsolódás funkciója (tartalmilag és formailag is!).
-Haladás és folyamatosság elve. Minden kisebb-nagyobb szövegegység vigye tovább a téma kifejtését. Az egy helyben toporgás untat, a sietség érthetetlenné tesz, legyen megfelelő az ismétlés és az új gondolatok aránya, a logikai láncszemek következetes előrehaladása.
-Logikus elrendezés elve. Témától függő időbeli, térbeli vagy ok-okozati előrehaladás.
-Arányos elrendezés elve. A szövegrészek terjedelmét, kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához, a gondolat, a probléma súlyához igazítsuk. A fontos, hangsúlyos részek nagyobb teret, több időt kapjanak. Hiba a túl hosszú bevezető vagy összefoglaló, de a jelzésszerű elnagyolt zárás is.
-Fokozatosság elve. A meggyőző beszédben a fontos részek a szöveg elején vagy épp a végén helyezkednek el. A szöveg többi rész a célnak alárendelve fokozatosan taglalja a bizonyítékokat, érveket az elejétől a végső megállapításig vagy éppen fordítva: a legsúlyosabb gondolatot magyarázza.
-Teljesség, befejezettség elve. A szónoknak törekednie kell arra, hogy a beszéd – elhangzása után – a teljesség, lezártság, befejezettség érzetét keltse. Ne hagyjon megválaszolatlan kérdéseket. Se többet, se kevesebbet ne mondjon az elégségesnél és a szükségesnél.
-Az előadásmód megtervezése. Annak átgondolása, milyen nonverbális (mimika, gesztus, testtartás), illetve zenei kifejezőeszközöket (intonáció, hangsúly, hanglejtés, szünetek, tempó) fogunk használni.
-A szöveg emlékezetébe vésése. A szöveg megtanulása teljes egészében, vagy tételmondataiban, felépítésében. Önellenőrzés, esetleg próbaelőadás tartása.
-A szöveg eladása. A felolvasás a lehető legrosszabb formája a beszédnek. Törekedni kell a spontánnak tűnő beszédmódra, még ha előttünk van is a szöveg.
Megjegyzés küldése