Jókai Mór: Az arany ember [irodalom]

Jókai Mór: Az arany ember

Jókai:

• Petőfi, Madách, Arany kortársa (’48-as forradalom, Pilvax-kör, 12 pont… stb.)
• Életében is nagyon megbecsült író (sokat fordított, külföldön is elismert)
• „Az álmok országának koronázatlan királya.” /Kosztolányi/, Márai szerint: hódító
• szoros barátság Petőfivel: pápai református kollégiumban tanulnak együtt (tehetsége korán kibontakozott), majd a kecskeméti jogi akadémián mélyül el barátságuk à egymást biztatják írásra, együtt álmodják meg a márciusi eseményeket (később Laborfalvi Rózával kötött házassága miatt barátságuk megromlott).
• 1. regénye 1846-ban jelenik meg (Hétköznapok)à művei sikerességének oka:
• fordulatos történet
• jó témaválasztás (változatos)
• szélsőséges helyzetek, jellemek
• eleven életanyag (különleges – hétköznapi)
• könnyen olvasható nyelvezet: élő nyelvhez közel álló, gazdag szókincs
• változatos hangnemek: idill, humoros anekdota, magasztosság, emelkedettség…stb
• írt a magyar történelemről, reformkorról, forradalomról à bátorítást, megnyugvást adott az embereknek à nemzeti mítoszt teremtett, olvasóvá tette a népet

• A romantikus regény jellemzői:

- cselekmény: változatos, kalandos, érdekfeszítő, izgalmat keltő, különleges helyszínek és események, váratlan fordulatok.

- Jellemformálás: kontrasztok(jó<>rossz)

- Stílus:ünneplyesség, emelkedettség, zeneiség, festőiség+alakzatok.

• Komáromban született: meghatározó, fontos város – kereskedelem (pl: gabonakereskedelem!), kultúra, gazdasági fejlődés (polgárosodás, birodalmi seregek gyülekezőhelye) à meghatározta egész gondolatvilágát
• Egyik legkedvesebb regénye egyik színteréül Komáromot választotta: Az arany ember

Keletkezési körülmények:

• Gyerekkori emlékeit is felhasználja, pl: Senki szigete (létezett), gabonakereskedő (aki vagyonáért megölt egy törököt), elítélt nő (à Timéa alakját formázta meg róla).
• Történet: Timár Mihály, a főhős hozzájut az elhunyt Ali Csorbadzsi kincséhez. Szándéka, hogy elvegye a török lányát, Timéát, hogy ezáltal juttassa őt örökségéhez. Megsokszorozza kincseit, sikeres lesz, és idővel elnyeri a lány kegyeit. A baj csak az, hogy Timéa szíve másért dobog, hálából megy csak hozzá Mihályhoz. Házasságuk ezért nem felhőtlen. Az igaz szerelmet Timár a Senki Szigetén találja meg Noémi személyében, ahol együtt lehetnek a társadalomtól elzártan, boldogan. Megismerkedésük után Mihály kettős életet él: Komáromban, a társadalmi elvárásoknak megfelelően és a szigeten Noémival, mindentől és mindenkitől függetlenül. Boldogságukat azonban egy ember romokba döntheti: Tódor.

Szerkezete:

• Regény (= nagyobb lélegzetű epikus mű, amelynek van cselekménye, cselekvője, helye és ideje, az eseményt általában múlt időben közli.), sokszor meseszerkezet (vége: mesés befejezés)
• Narrátor: maga az író (elmeséli a történetet) à a főhős az egyetlen, akit belülről láttat: Jókai saját gondolatai, világszemlélete à vallomásregény
• Romantikai elemek: szélsőséges jellemek, helyzetek + képzeleti gazdagság + sok egzotikus kaland
• Realista vonások:
• vívódó főhős sokoldalú ábrázolása
• a szereplők egyszerű, hétköznapi emberek (hajóbiztos, hajókormányos, kereskedők, kézművesek stb.)
• Kevés epizód
• Összetevő elemek: előremutató motívumok (pl: Duna, Hold)
• Szent Mihály napján kezdődik a történet à rossz előjel (Szent Mihály lován viszik a halottat a temetőbe)

Idő:

• 1820. IX. 29., Szent Mihály napja, az ősz kezdete: a mű ezen a napon kezdődik à utal az elmúlásra, halál jegyében kezdődik + Timár Mihály névnapja à kiemeli a főhőst
• à történetben váltónapok: Szt. György napja a boldog élet eleje a Senki szigetén, míg Szt. Mihály napja a boldog élet élet vége, visszatérés Timéához.
• Nem egyenletes az idő múlása: bizonyos részeknél lelassul (Pl: hajóút, Senki szigete, Dódi halála, halálos veszedelmek, Duna jege, Tódor halála) à szélsőséges élethelyzetekben lassul le: elidőzik Timár gondolatainál, belső vívódásainál (dialógusban leírt monológok)
• Mű végére az elbeszélés jelen időbe megy át (az író jelenje) à 40 évet ugrik

Baljós előjelek:

• Halálos veszedelem a hajóúton (Timár a hajóbiztos): török üldözőhajó, vihar, örvény, malom. à az egész történetre kihat
• Vörös félhold (gyakran visszatérő motívum): ami megpecsételi Mihály sorsát (Ali Cs. Kincseinek a zsákján volt ilyen jel, Tódor halála)
• Timéa összenőtt szemöldöke – „rossz előjelek krónikása”
• Későbbiekben: fejszúrás a menyasszonyi fátyollal (boldogtalanság), Almira, Noémi kutyájának ugatása, rianás hangja

Szereplők:

• Timár Mihály, az arany ember:
• Hajóbiztos à felelősséggel tartozik
• 34 éves, ereje teljében lévő férfi, aki mindig a társadalmi szabályoknak megfelelően élt, de jön a kísértő gondolat: „Mi lenne, ha…” (à kincs elvétele)
• erős, leleményes, bátor, lovagias, hősies à feddhetetlen (mű elején)
• a tisztességes ember fokozatosan lesz bűnös: a kincs ellopásával elindul a lejtőn, és többé nem tud megállni à már nem igaz rá, hogy arany ember, még ha sokan annak is tartják
• Noémi:
• Timár valódi szerelme, gyermekeinek anyja, boldogsága
• Nem törvényes, de valós házasság
• Timéa:
• Társadalmilag törvényes feleség
• Tisztelet, hála, hűség, vagyon köti hozzá
• Mindvégig nagyon hűséges marad Timárhoz
• Ali Csorbadzsi:
• Timéa apja, Timár gazdagságának forrása
• Megmentője, és titkának tudója: Timár (titok: lánya oda lett ígérve egy török basának, azért üldözik őket, mert elszöktek)
• Kacsuka főhadnagy:
• Timár barátja, üzleti tanácsadója
• Timéa és Athalie szerelme
• Athalie:
• Kacsuka menyasszonya à fő ellensége: Timéa – bosszúvágyó, ördögi

§ Társadalmilag Timár fölött áll a történet elején

• Brazovics Athanáz:
• Timéa gyámapja: rosszul bánik vele à mesei képlet: Timár ezt meg akarja torolni

• Zsófi mama:
• Athalie anyja, Timéa gyámanyja
• Tódor:
• Kölcsönösen függnek egymástól Timárral: ismerik egymás életét (Ő tud Noémiről, Mihály másik életéről)
• Timár a munkaadója
• Teréza mama:
• Noémi anyja
• Elfogadja lány és Mihály szerelmét, hálás neki
• Titok: Tódor a múltra emlékezteti, függ tőle

Helyszínek: látszat és valóság ellentéte

• Duna: a Szent Borbála hajón
• Hajó: életút à elsüllyed: vele együtt elsüllyed Timár szegénysége, eddigi élete
• Duna: kiszámíthatatlan, veszélyes, akadályokat állító, szélsőséges à ez hozza felszínre Timár jellemét
• Ali Cs. Nyughelye
• Senki szigetének megteremtője, a 2 világ elválasztója à titkokat őriz (pl: ali cs.)
• Senki szigete:
• Határai vannak, elzárt, de egyben független is (társadalomtól való elzártság) à a természet törvényeihez igazodnak
• Idilli világà természeti bőség, gazdagság, paradicsomi harmónia
• Egyetlen kapcsolat a külvilággal: Krisztyán Tódor (kitaszított csaló, mint az apja)
• Teréza teremti meg egyedül az itteni világot

• Komárom:
• Üzleti élet, mozgalmas kereskedelmi központ à PÉNZ!!! (Jókai viszonyát a pénzzel Timáron keresztül tudhatjuk meg)
• Felesége, a társadalom köti ide
• Timár lelke:
• belső vívódások, kettősség, nem tud megbékélni a hallgatások miatt
• Timár: egyik pillanatról a másikra meggazdagodik à lehetőség, hogy elnyerje Timéa kezét, de ez csak boldogtalanságot hoz neki
• Sikeres az üzleti életben: minden arannyá válik a kezében à megbecsülik, nagyra tartják
• Hirtelen, véletlen fordulat: Tódor halála à lehetőség, hogy megszabaduljon a gazdagságtól, eddigi életétől
• Regény elején: becsületes, értékes, tisztességes, megbízható ember à arany: erkölcsi minősítés
• Regény vége felé: alvilág feddhetetlennek tartja, pedig szándékosan tette tönkre a Brazovics családot (igaz, hogy gyarapítja az ország hírnevét a gabonával, és esélyt ad Tódornak az újrakezdéshez: ezzel is a maga javát szolgálva)
• Árvaházakat, kórházakat alapít vagyonából: jó ügyeket szolgál
• Magánélet: kívülről mintaférj (elhalmozza a feleségét), pedig kihasználta Timéa helyzetét és hallgatásával a kincsről megcsalta. à boldogtalanná tette mindkettőjüket
• Meseszerű befejezés: sikerül kilépnie a társadalomból, Noémival élhet boldogan a Senki szigetén
• Erkölcsi kérdések: hűség, felelősség, lelkiismeret, pénz, lopás, szabad döntés à válaszol-e a kérdésekre? – mélyebb értelem: nem egyértelmű állásfoglalás
• Ami egyértelmű: Jókai viszonya a pénzzel – visszaéltek jóságával, ezért ideiglenesen pénzzavarba került

Befejezés:

• 1872: folytatásosan jelenik meg a Hon című lapban
• később a teljes regényt is kiadják (Jókainak 100 művét adták ki összesen, pl: Erdély aranykora, Egy magyar nábob, A kőszívű ember fiai, És mégis mozog a föld, A cigánybáró, Szegény gazdagok, Öreg ember nem vénember, Fekete gyémántok, Egy az Isten, A rab Ráby, A lőcsei fehér asszony… stb.)
• ’80-as évek: színpadi változat
• Sok nyelvre lefordították, külföldön is nagyon sikeres

Mikszáth Kálmán Parasztábrázolása [irodalom]

Mikszáth Kálmán Parasztábrázolása

Mikszáth Kálmán 1847-ben Szklabonyán született, jómódú paraszt családba. A kis Nógrád megyei falu, annak lakói, és a környező vidék, rendkívül nagy benyomást tett rá, amit művein keresztül az olvasó is érzékelhet.

Novelláiban, regényeiben élete végéig nyomon követhető a szülőföldjéhez való ragaszkodás. Sok műve szól a helyi palócokról és távolabbi tót népcsoportról. A kor egy másik nagy írójával, Jókaival ellentétben, az ő történeteinek szereplői azonban már nem jómódú, nemesi származású emberek, hanem a világtól távol élő egyszerű falusi parasztok. Egyszerűségük azonban nem róható fel negatívumként számukra, inkább erényükként kezeli. Ezek az emberek még őrzik hagyományaikat, nem bonyolódtak bele a társadalmi ranglétrán vívott harcba. Uraikat feltétel nélkül elfogadják, és nem érlelődnek bennük forradalmi gondolatok velük szemben. Ezek az emberek válnak történeteinek főhőseivé, és a művek cselekménye ezeknek az embereknek az ügyes-bajos dolgaiból, problémáiból keletkezik. Bár novellái idilli világot ábrázolnak, mégis mindegyikben megbúvik egy rejtett konfliktus, vagy tragédia, ami beárnyékolja ezt az idillt. Ezt a problémát Mikszáth általában balladai eszközökkel vezeti fel. A konfliktus lassan világosodik meg a balladai homályból. Nagyon sűrítetten írja le, nem részletezi a probléma eredetét. Több novellát átsző a népi hiedelmek és babonák sejtelmes hangulata.

Az, hogy Mikszáth már nem nemesekről, és hőstetteikről ír, bizonyítja azt, hogy ő már távolodik a romantikától, bár még vannak műveiben romantikus elemek.

Hangsúlyosan kezeli, hogy novelláinak szereplői még távol vannak a zajos, civilizált világtól. Mikszáth felfedezi, hogy ezeknek a műveletlennek, faragatlannak vélt embereknek ugyanolyan érzéseik és érzelmeik vannak, mint bármelyik más embertársuknak. Életüket, békében és nyugalomban távol a városoktól, gyönyörű környezetben élik, ezáltal az emberi kapcsolatok náluk még jóval szorosabbak fontosabbak, mint a városi embereknél. Itt mindenki ismer a faluban mindenkit, gyakran még a szomszéd települések lakóit is, ellentétben a várossal, ahol az emberek sokszor még a saját szomszédjaikat sem ismerik. Mikszáth a palócokról jóval könnyedebb, felszabadultabb stílusban ír, mint a sokszor mogorvának ábrázolt, zord helyeken élő tótokról. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Mikszáth maga is közülük származott, közöttük élt, s így az ő életüket közelebbről és árnyaltabban ismerte.

A novellákban fontos szerepet kap a természet, és annak közelsége. Az emberek szeretik és tisztelik a természetet, csodálatosnak tartják a helyet, ahol élnek. A táj a történet cselekvő szereplőjévé válik, társalog a falusiakkal, s néha még bele is avatkozik a történésekbe.

A ,,Királyné szoknyája” című novellájában Gyócsi Istók halála után az özvegy Gyócsiné Mudrik Mihállyal köt házasságot. Gyócsiné halála után Mudrik a Gyócsinétól örökölt földek közül szándékosan a legrosszabbakat adja mostoha fiainak, a bőtermő földet pedig megtartja saját lányának, Erzsinek. A természet azonban igazságot szolgáltat: Erzsi földjét évről-évre elönti a Bágy patak, míg a fiúk terméketlennek vélt dombjuk alatt értékes kőszénlelőhelyre bukkannak.

Hogy az író a történteket a leghitelesebben adhassa át az olvasónak, nem kívülállóként meséli el a történetet, hanem beleéli magát, s mint mesélő adja azt elő. Ezt tovább fokozza azzal, hogy műveiben előszeretettel alkalmazza az élőbeszéd sajátosságait, s a történetet gyakran élő mesélési stílusban adja elő. Sokszor használ függő beszédet általános mondatokkal párhuzamosan, és ezzel azt éri el, hogy nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy az olvasott mondatok a szereplő, vagy az író gondolatai-e. Ezzel tovább növeli a bensőséges hangulatot, és még közelebb hozza az olvasóhoz a szereplőket.

Mikszáth a palócokról és tótokokról szóló történeteit két novellagyűjteményben adta ki: Tót atyafiak (1881), és A jó palócok (1882). A két kötet egyes novelláit összeköti, hogy szereplőik ismerik egymást, és egy-egy szereplő több novellában is felbukkan, továbbá a szerkezeti felépítés is hasonló néhány novellában. Mikszáth hosszadalmas bevezetés után távolról közelíti meg a témát, ami mindig valamilyen meglepetést hordoz magában. A Tót atyafiak kötetben található Az a fekete folt című elbeszélés. A történet egy, az emberektől távol élő, a közösségből kivetett emberről, Olej Tamásról szól. Olej Tamás Taláry Pál herceg birtokán dolgozik, mint számadó juhász. A novella elején megismerhetjük őt, a közvéleményben róla kialakult negatív képen keresztül. Ez leírás durva, mogorva, gonosz embernek állítja be, a novella végére azonban kiderül, hogy ő is ugyanolyan érző szívű ember mint bárki más. Mikszáth itt is távolról, hosszú bevezető résszel, és lassan közelíti meg a történet cselekményét. Az első bekezdésekben megismerhetjük a bacsa mindennapi szokásait, munkáját, múltját és jelenét. Olej egyedül neveli 16 éves lányát, Anikát. Felesége a kislány születésekor halt meg, és emlékét mind a mai napig nem tudta elfelejteni. Az erdőben járva még most is hallani szokta egykori hitvese hívó szavait, és kislánya is mindig rá emlékezteti. A történet során az elbeszélő és a főszereplő nézőpontja néhol összefonódik. A mű cselekménye akkor kezdődik, amikor Taláry Pál megjelenik a birtokon. A herceg megpróbálja elcsábítani a kis Anikát. A szigorúan erkölcsös Olej, a herceggel szembeni alázatosságát eldobva, felháborodottan utasítja el annak erkölcstelen kívánságát. Rendíthetetlenül ellen áll, egészen addig, amíg a herceg fel nem ajánlja neki az egész birtokot nyájastól, Anikáért cserébe. A bacsa lelkében ekkor hatalmas vívódás veszi kezdetét. Választania kell a vágyott gazdagság, és a lánya között. Próbál ellenállni a kísértésnek, de egy gyenge pillanatban meginog, s szinte tudtán kívül, rossz döntést hozva, a birtokot választja. A herceg tartja a szavát, s a földbirtok Olej Tamás tulajdonába kerül. Amikor a bacsa magára marad, akkor döbben csak, rá hogy mit tett, és mit vesztett el: jóval többet, mint amit a birtok és a nyáj együtt ér. Lelkileg teljesen összeomlik, nem tudja feldolgozni azt a szörnyű tettét, hogy anyagi javakért eladta a saját lányát, és elkeseredettségében felgyújtja a régóta vágyott s szeretett akolt.

A jó palócok kötet novellái bár jóval könnyedebbek, mint a Tót atyafiak történetei, sokkal rövidebbek azoknál. Mikszáth a történteket rendkívül tömören kezeli, nincsenek részletezve. Az események végkifejletére is csak utalásokból következtethetünk, azokat balladai szerű homály fedi. Ilyen például A Péri lányok szép hajáról című novellában az, hogy csak egy mondatból lehet arra következtethetni, hogy Judit valószínűleg meghalt.

Mikszáth novelláira általában jellemző, hogy a népmesékhez hasonlóan, az ártatlanság és a jótett elnyeri jutalmát, a bűnösre pedig mindig büntetés vár.

Balassi Bálint szerelmi költészete [irodalom]

Balassi Bálint szerelmi költészete

A reneszánsz és a humanizmus:

A reneszánsz eszmények bölcsője Itália, maga a reneszánsz egy korstílus, kb. 1350-es évektől 1600-ig tart. A szó francia eredetű, újjászületést jelent. Az ókori eszmék és minták születtek újjá. A reneszánsz nagy fellélegzés a középkor után. Ebben a korstílusban a középkor világi művészete felerősödött. A reneszánsz a középkorhoz képest nagy változást jelent, hiszen a reneszánsz műveltség célja a harmonikus ember kiművelése, ezáltal a harmónia az egyik központi fogalma. Megnőtt ez egyéniség szerepe, újra felfedezték mindazt, ami a földi életet széppé és teljesebbé teszi: a jólétet, a szerelmet, a szellem szabadságát, a természetet, az emberi test és a művészet szépségeit. Az emberek fő célja a földi élet kihasználása volt. Fontosnak tartották a műveltséget, az oktatást is felvirágoztatták. Sokkal nagyobb szabadságot ad a reneszánsz a kultúra terén, legfőbb jellemzői: szabadság, világosság, harmónia, kiegyensúlyozottság, kulturáltság és humanizmus. A humanizmus a reneszánsz világnézete, lényege a tudós magatartásforma, amely a szellemi tevékenységre helyezi a hangsúlyt, gyakran foglalkozik ókori művekkel. A művészetben a bibliai és a mitológiai témák jól megférnek egymás mellett.

Néhány híres művész: Leonardo da Vinci, Raffaello, Michelangelo, Botticelli, Giotto, Tintoretto.
Az irodalom terültén belül a legismertebbek:

× Francesco Petrarca, aki az itáliai reneszánsz egyik kiemelkedő alakja, egyben nagy humanista, fő műve: Daloskönyv (366 szonettből áll).

× Giovanni Boccaccio, 14. századi itáliai humanizmus kiemelkedő írója és tudósa. Fő műve: Dekameron (száz novellát tartalmazó gyűjtemény).

× Az angol reneszánszból William Shakespeare a legismertebb, ismertebb művei: Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom, a Vízkereszt, a Hamlet, a Lear király, stb…

× A magyarok közül pedig Janus Pannonius, ismertebb művei: Pannónia dicsérete, Galeotto Marzióhoz, Búcsú Váradtól, Mikor a táborban megbetegedett. Janus Pannonius még latinul írt!

× Valamint Balassi Bálint, akivel később bővebben foglalkozok. Balassi Bálint már magyarul írt!

A reneszánsz Magyarországon:

A reneszánsz Európában az 1350-es évektől az 1600-as évekig tartott. Magyarországon mintegy 100 évvel később Mátyás király udvarában jelent meg. A magyar reneszánsz első korszakát a 15. században élte. Legfőbb sajátossága, hogy a polgárság helyett a humanista papok, a királyi kancellária tagjai a képviselői. Szűk körre terjed ki, egy-egy humanista kör köré csoportosul, például Mátyás udvara, Nagyvárad. A magyar reneszánsz latin nyelvű, az itáliai hatás érvényesül. Mátyás felesége révén itáliai humanisták érkeznek Mátyás udvarába. Ebben a korszakban épül a visegrádi palota és a Corvina. Mátyás király figyelmét a reneszánsz képzőművészet alkotásaira először a pécsi püspök, Janus Pannonius hívhatta fel. A keresztény vallás a középkor után háttérbe szorult. 1517-ben elindul a reformáció, amelynek következtében megerősödik a kereszténység, és ez Magyarországra is eljut. A nemzeti nyelvek szerepe megnő, felismerték, hogy a kultúra, a műveltség és a vallás csak a nemzet nyelvén terjedhet el igazán. Ezt a folyamatot nagyban elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. Ekkor jelennek meg az első teljes Biblia-fordítások. Magyarországon később kezdett kialakulni a polgárság, így helyette a reneszánsz nemesség alakult ki. Ez volt a lemaradásunk Európához képest. Hazánk folyamatosan harcol a török ellen, feudális anarchia van ebben a korszakban. Magyarország három részre szakad. Janus Pannonius volt az első reneszánsz költőnk, akit Európában is ismertek és elismertek.

Balassi és a reneszánsz:

Balassi Bálint a reneszánsz második korszakában élt. Művelt főúri családból származik. Neveltetésére nagy hangsúlyt fektettek, Bornemissza Péter volt a tanítója. Mélyen vallásos neveltetésben részesült. Báthory István (későbbi lengyel király) udvarában ismerkedett meg a reneszánsz és az udvari kultúrával Balassi Bálint. Magyarul verselt és ebben ő volt az első, igazi reneszánsz költő, életöröm, szerelem jellemezte verseit. A versritmus terén is újított, nagyon friss, élénk hangon szól Balassi. Gyönyörű istenes versei is vannak. 3 fő témája volt: szerelmes versek, istenes versek és vitézi versek. Ebben a tételben a szerelmi költészetéről beszélünk részletesebben.

Balassi Bálint szerelmi költészete:

Balassi alkalmas volt a magyar szerelmi líra megteremtésére, a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Ezt bizonyítja egyik terjedelmes című drámai műve, melynek címe: Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmükről szép magyar comoedia. Ez a műve 1589-ben keletkezhetett, s a Júlia meghódítására irányuló utolsó kísérletnek tekinthető. Benne egy egészen új műfajt honosított meg a magyar irodalomban, a reneszánsz szerelmi komédiát. Fiatalkori udvarló költeményei s az 1578-ben keletkezett boldog-boldogtalan Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak. Balassi „tudós” költő volt, amely abban mutatkozott meg, hogy verseinek elég nagy része „fordítás”. Nem szóról szóra fordított, hanem a mű átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. Művein Petrarca hatása érezhető. A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal versciklussá, magyar „Daloskönyvvé” szervezte verseit. Júlia szerelme ezzel párhuzamosan egyre elérhetetlenebbé vált számára. A Júlia- költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófa szerkezete (ekkor alakult ki az úgynevezett Balassi-strófa), szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, ezt a versciklust költészete csúcspontjává avatta.

1. Losonczy Anna (Júlia)

1578-ban szerelmes lett Balassi, választottja, pedig egy férjes asszony, Losonczy Anna volt. 6 évig tartott a szerelem, verseiben Júliának nevezte Losonczy Annát. Nagyon sok művének ihletője Anna, igazi lovagi szerelem (udvari szerelem) fűzi hozzá, ő volt az egyetlen igaz szerelme. Mikor szerelemükre fény derült, Balassit kitiltották a királyi udvarból. Ismertebb Júlia-verse:

Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ez egy énekvers, egy meghatározott, már létező vers fordítása, dallammal együtt. Júliával való találkozását örökíti meg a vers.
Az 1. versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés. Nincs bevezetője, egy vallomásnak, köszöntésnek fogható fel.
A következő 4 versszakban rengeteg a metafora, ami megfoghatatlan érzelmek teljességét fejezi ki. A metaforák azonosító elemeiben a következők szerepelnek:

à a lelki élet értékei (vidámság, édes kévánság, boldogság)

à a reneszánsz főúri világ mozzanatai (palotám, jóillatú piros rózsám, gyönyerő szép kis violám)

à a női test szépségei (szemüldek fekete széne)

à és egyéb értékek (a nap fénye, a szem fénye, az élet reménye)

Ezen belül még a bókok szüntelen áradata jellemzi. Érzelmi, hangulati fokozás van benne. Ebben a 4 strófában leírja, milyennek látja Júliát és, hogy milyen nagy hatással van rá. Valamint a felkiáltások megszaporodását figyelhetjük meg. Ennek a négy versszaknak az első két strófájában Júlián van a hangsúly, a második két strófájában, pedig a lírai énen van.
Ha megpróbáljuk tagolni a verset, akkor azt leginkább úgy tehetjük, hogy:

à Első egység: 1. versszak.

à Második egység: 2.-4. versszak.

à Harmadik egység: 5. versszak.

Az utolsó, vagyis az 5. versszakban visszavesz a vers a lendületéből, és a lovagi szerelem sablonjai itt nagyon erősek. A találkozás körülményit mutatja be. A műben nincs tragikus szerelem, csakis boldog, önfeledt. Ennek a versnek a zenéjét az ütemhangsúlyos technika hozza létre, amelynek az alapja az, hogy a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakoznak. Alapegysége az ütem. Az ütem pedig szótagokból áll. Az ütem minimum kettő, maximum négy szótagból állhat. Virágmetaforáival hatott a népköltészetre.

2. Szárkándi Anna (Célia)

1591-ben visszatér Lengyelországba (Báthory hívására). Beköszönt életében a második szerelem Szárkándi Anna személyében, aki a Célia-versek ihletője volt. Még 1590-ben Wesselényi Ferencnél vendégeskedett, és ekkor ismerte meg Wesselényiné Szárkándi Annát. Egy feltételezés szerint házigazdája felesége, Szárkándi Anna az ekkor keletkezett Célia-versek ihletôje. Ez lecsendesült szerelem volt.

Balassi Célia verseiből már hiányoztak a nagy indulatok, az érzelmi kicsapongások. Ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás, gyötrelem, annyi küzdelem és várakozó reménység. Célia szépségéről és a viszonzott szerelem csendes boldogságáról szólnak. A versek terjedelme is csökken. A Célia-versek „színesebbek”, kimunkáltabbak, mint korábbi szerzeményi.

Kiben az kesergő Céliárul ír

Az egyik legszebb Célia-vers, egy háromstrófás műremek. A vers az öccsét (esetleg lány rokonát) sirató Célia szépségéről szól, központi motívuma a sírás, a panaszszó. Hasonlatok sokasága jellemzi a verset (a versszöveg nagy részét teszik ki). Ezekhez a költő nem fű hozzá megjegyzéseket:

1. vsz.: metaforája érzékelteti az asszony fájdalmát - mint a fiát elvesztett fülemile úgy a testvérét elvesztett Célia.

2. vsz.: képe a szomorú, de vonzó asszonyé - mint tavasszal harmatos bimbós rózsa úgy a sírástól kipirult Célia.

3. vsz.: motívuma egy virágmetafora, mely további 3 képre bomlik:

- félbe tört liliom, mely lehajtja fejét;

- gyöngyként hulló könnyek;

- a könnyek, mint tavasz harmatja, úgy csillognak.

Az első és a harmadik versszak kibontott hasonlatai főként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik (a fiát elvesztő fülemile, a félben metszett liliom). A lírai én gyönyörködik a bánatos Célia szépségében. A harmadik versszak szerkezete az előző kettőhöz képest megváltozik, Célia szépségét és megrendültségét is több hasonlat fejezi ki. A verset záró kép visszautal a második strófára, így nem annyira a szeretett nő kétségbeesésére, hanem inkább megújuló szépségére esik a hangsúly. A versben mesteri rímek figyelhetők meg, Balassi már a hangok festő erejét is ízelgeti. A műben ugyanúgy megtalálható a szomorúság, bánat letörtség, mint Célia természeti képekkel érzékeltetett szépsége. A vers mondanivalója röviden ez lehet: Célia bánatos, és szép!

3. Fulvia

Fulvia kilétéről nem sokat tudunk. Balassi mindössze egyetlen-egy epigrammájában említi nevét.

Összegzés:

Klaniczay Tibor mondta Balassiról, hogy: „ A szerelem ürügyén tudta a legtöbbet kifejezni kora és a reneszánsz lényegéből.” Balassi egyben az új költői témák felismerője s új formák megalkotója is. Magyarország költészetére gyakorolt hatása rendkívül nagy.

József Attila szerelmi költészete [irodalom]

József Attila szerelmi költészete

A magyar reneszánsz irodalom legjobb eredményei Balassi Bálint költészetében ötvöződtek tökéletes egységgé. A 24 éves ifjú Lengyelországból hazatérve ismerkedik meg a nála több évvel idősebb, többgyermekes Losonczy Annával, aki szenvedélyes szerelemmel viszonozza a fiatal költő közeledését. Szerelmük ihlette Balassi első versciklusát, az Anna-verseket. Dobó Krisztinával való házassága érvénytelenítése után ismét Losonczy Annát ostromolja szerelmével. Ebből az időből származnak a Júlia-versek. Dembnó várában (Lengyelország) ismerkedik meg Szárkándi Annával, akihez a Célia-verseket írja. Balassi szerelmi költészete támpontul szolgál a későbbi korok magyar lírájához.

Csokonai Vitéz Mihály Vajda Júliához fűződő szerelmének beteljesülése a Lilla-ciklusban ölt testet. E kapcsolat megszakadása fölött érzett csalódása fogalmazódik meg a rokokói irodalom egyik legszebb gyöngyszemében, a Reményhez című költeményében.

,,Bájoló lágy trillák,

Tarka képzetek,

Kedv, remények, Lillák,

Isten véletek!”

Petőfi ifjúkori szerelmeihez írt költeményei (Alku; Fa leszek, ha… ; Négyökrös szekér) a népdalok egyszerűségét, báját idézik. Az imádott nő iránt érzett rajongása, s az elvesztése feletti aggodalma foglamazódik meg a világirodalom egyik legszebb szerelmes versében, a Szeptember végénben.

Juhász Gyula Anna örök című versében a szerelem örökkévalóságába vetett hitét vallja. Költészetében az emlékezés attitüdje (lelki beállítódás) szerelmi lírájában is tetten érhető: Milyen volt…

Ady szerelmi költészetét két nőalak uralja: Léda (Brüll Adél) és Csinszka (Boncza Berta).

A férfi és nő viszonyának többnyire feloldatlan anagonizmusa (ellentéte) fogalmazódik meg a Lédával a bálban és a Héjanász az avaron című verseiben. Az idős, beteg költő „elbocsájtó szép üzenete” igazából a Csinszkához írt Örizem a szemed című művében fogalmazódik meg igazán.

József Attila zsengéi között is találkozunk szerelmes versekkel.

Első említésre méltó műve Makón született, ahol beleszeretett az internátus igazgatójának lányába, Gebe Mártába. A reménytelen szerelemből fakadó versek egyik figyelemre méltó gyöngyszeme a Csókkérés tavasszal című vers. A viszonzatlan szerelem következtében gyógyszeres öngyilkosságot kísérelt meg.

1923-ban Espersit Mária, Espersit János makói ügyvéd lánya ihleti meg rövid időre. A Lányszépség című versében Balassira emlékeztetően hódol a lány és annak szépsége előtt:

„..Szépség, bárhová lépsz

Neked lobog fel mindenütt a lángész…

…………………………………….

...Csak lelkem tép még egy utolsó rózsát

S mint bánatkertész kis örömvizét,

Szirmát elődbe halkan hinti szét.”

A 20-as évek derekán írt az ifjú költő néhány népdalszerű verset Wallesz Lucához: Tószunnyadó; Pöttyös; Tedd a kezed.

1925-ben íródott Mikor az uccán átment a kedves bájos képei és csacsogó zeneisége ellenére is tartalmaz egy komor gondolatot; a szerelem két ikergyermeke: a boldogság és a féltékenység.

1928 tavaszán ismerkedik meg a költő első igazi szerelmével, Vágó Mártával. Kapcsolatukban kezdettől ott feszeng az odaadó szerelem és az elhidegüléstől való félelem.

„Ha kerülsz, ne kerülj el messze

köténykéd lennék, ne tépj össze,

dalocskád lennék, ne hallgass el,

kenyérkéd leszek, ne taposs el!”

/Sok gondom között/

A Tudtam én és a Gyermeksírásban című verseiben is a magányos „én” válik megindítóvá. A Klárisok című költeményének második versszaka talán a költő tragikus sorsát vetíti előre.

„Rózsa a holdudvaron,

aranyöv derekadon.

Kenderkötél,

Kenderkötél nyakamon.”

A szakítás elkerülhetetlen. Nemcsak a földrajzi, hanem az osztálykülönbség okozta távolság is közrejátszott elválásukban. A Mióta elmentél, a boldogsággal kecsegtető szerelem hattyúdala, a Végül-ben a kapcsolat halálát énekli meg a költő:

„Egy jómódú lányt szerettem

osztálya elragadta tőlem.”

1930 őszén ismerkedik meg Szántó Judittal, aki hat esztendőn át élettársa lesz. Kapcsolatuk nem felhőtlen, az Ady-Léda viszonyra emlékeztet. Kettőjük kapcsolatában inkább Judit a domináns. A költőnek a munkásmozgalomban való aktív részvételét nagyban befolyásolja ez a viszony. Ekkortájt született művei között sok az agitatív hangvételű, pártpolitikai indíttatású vers. A Judittal történő végleges szakítás után (1936) keletkeznek azok az átkozódó-vágyakozó költemények, melyek a Szép szóban látnak napvilágot. (Judit; Elmaradt ölelés) Miközben a költő tudja, hogy a szerelmi kapcsolat immár végképp lehetetlen, káromló-szerelmeskedő versekben kiáltja világgá fájdalmait.

1933-ban egy lillafüredi írói rendezvény véletlen félbeszakadásának köszönhető a világirodalom talán legmonumentálisabb szerelmi költeményének a megszületése. Ihletője Szöllősi Henrikné Marton Márta volt. Márta különleges szépsége, környezetében mindenkit magával ragadott, József Attilát is megbabonázta (Német Andor így írja le a lányt: karcsú, barnahajú, fekete-éj szemű lány). A szerelemről, a férfi és a nő kapcsolatáról egyedi módon szól a költő. Művészeti eszközei avatják ezt a verset a legeredetibb és legmerészebb szerelmi költeménnyé a világirodalomban. Ez a tiszavirág-életű szerelem csak ürügyül szolgált annak kifejezésére, hogyan éli át a költő a szerelmet.

Hat részlet-vers mozaikból alakul ki a vers.

Az első részlet egy jellegzetes József Attila-i verskezdés, mely környezetrajz. Impresszionista tájkép, melyben ott a szemlélődő költő. A lírai én szoktatja szívét a csendhez, a benne uralkodó érzésekhez. A szerelemmel teli férfi magányában a természet szépségeibe is a szeretett nő vonásait látja bele.

„Itt ülök csillámló sziklafalon.

Az ifju nyár

könnyû szellôje, mint egy kedves

vacsora melege, száll.”

A strófa végén megjelenik a kedves, mely mozgalmasságot hoz az eddigi meditáló mozdulatlanságba s ezzel egyszerre a képzelet síkjába lép át.

„ím újra látom, hogy fakad

a kerek fehér köveken,

fogaidon a tündér nevetés.”

A második részlet mérhetetlen mélységeket átfogó miniatűr, mely tele van ellentétekkel:

„míg én, életem csúcsai közt, a távol

közelében, zengem, sikoltom,

verôdve földön és égbolton,

hogy szeretlek, te édes mostoha!”

A költő magányát ez a szerelem oldotta fel, s most, hogy a kedves elment, túláradva, sikoltva buggyan ki belőle a vallomás: „Szeretlek te édes mostoha!”

József Attila egész életét beárnyékolja az édesanyja korai elvesztése. A harmadik rész elején az anya-gyermek kapcsolat áll, mellyel az összetartozás fontosságát próbálja kiemelni. Ennek az érzésnek a még erősebb kifejtését szolgálják a további hasonlatok. A szeretett lény egésze savként maródik be imádója lényébe.

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

A negyedik részlet a legmerészebb szerelmi leírás, amellyel eddig találkozhattunk. Úgyszólván egy ünnepélyes hangulatú biológiai vízió. A szerelem eksztázisa túllép a szeretett nő milliószor magasztalt külső szépségén; a röntgen-szemmel „alászáll rejtelmeibe” és állhatatos himnuszt zeng kedvesének belső világáról. Ebben a részben fellelhetjük Thomas Mann hatását is, aki a Varázshegy című művében a szeretett hölgy röntgenképét tartja a pénztárcájában.

„Gyomrod érzékeny talaját

a sok gyökerecske át meg át

hímezi, finom fonalát”

„s lombos tüdôd szép cserjéi saját

dicsôségüket susogják!”

Az ötödik rész naturalisztikus hasonlata („Mint alvadt vérrögök, úgy hullanak eléd ezek a szavak.”) arra utal, hogy szerelmének tudatos átérzéséről csak dadogó szavakkal tud vallani a költő. A metaforisztikus jelzői szerkezetek („lágy bölcső”; „erős sír”; „eleven ágy”) az eggyéolvadás vágyát zengik annak árán is, hogy a szeretett lényben imádója feloldódjék a szerelem végtelenségében. A halál ellen csupán ez az egyetlen támaszpont a számára, melyet kétségbeesetten követel. Egy szerkezeti csúcspont és egy hangulati mélypont ötvöződik ebben a strófában. Ez a szakasz egyfajta zárlatként is hat, mely egy visszatérés a valóságba.

A Mellékdal olyan szerepet játszik az ódában, mint egy örvénylő szimfonikus költemény végén elnyugvó, finom, halk dallam.

„talán kihûl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:”

Nagyon bizonytalan hatást kelt a „nagyon” szó háromszori előfordulásával. Ebben a részben a mindennapok apró örömeit sorolja fel tiszta egyszerűséggel, mely sorokból kivehető egy közvetlen emberi kapcsolat vágya.

„Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Ime a kendô, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.)”

A vers kompozíciója összetett: A rajongó, szerelmi izzás után szinte természetszerűen ereszkedik le a költő a csöndes szerelmi boldogság vágyának révébe.

A Mellékdal szabályos, tiszta dallama is a megnyugvás a reményteljes beteljesülését sugallja a korábbi fejezetek zaklatottságával szemben.

A változatos elhelyezkedésű rímek (páros-, ölelkező-, kereszt-, csoportrímek) a költő mesterségbeli viruózitását hirdetik.

Az Óda alapvetően jambikus lejtésű költemény.

József Attila életében még két nő játszott jelentős szerepet.

Gyömrői Edit pszihoanalitikus iránti fellobanó szerelme ihlette a Nagyon fáj kötet néhány megrendítő versét. (Ne bántsd; Magány). A gyógyító kapcsolatból egyenlőtlen szerelem alakult ki. A költő érzelmi pokolba kerül. A címadó versben búcsúzik el Edittől.

1937. február 20.-án ismerkedik meg utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával. A pszihológusnő szépsége, intelligenciája rabul ejti a költőt. A Flóra-szerelem mégegyszer megajándékozza a boldog reménykedés érzésével (Megméressél). E költeményben újra felcsendül a Balassi-féle életigenlés. A Flórához szóló költeményekben a sokat szenvedett ember utolsó életmámora zeng föl.(Én, ki emberként)

Flóra nem tudja, nem meri vállalni a költőt. E sorscsapás súlya alatt ismét összeomlik József Attila.

Egy újabb lökés Szárszóhoz.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna [irodalom]

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kosztolányi Dezső a Nyugat első nagy nemzedékének kiemelkedő alakja. Prózában és lírában egyaránt nagyot alkotott. Kiváló költő, novellista, regényíró és virtuóz műfordító. Példaképe Arany János volt, ugyanolyan nyelvi tökéletességre, teljességre törekedett. 1885-ben született Szabadkán, művelt polgárcsaládban. Nevelését nagyapja irányította, aki Bem seregének századosa volt. A gimnáziumot Szabadkán végezte el, jeles eredménnyel. Tanulmányait Budapesten, magyar-német szakos egyetemi hallgatóként folytatta. Filozófiát is hallgatott Bécsben, de végül egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Különböző újságoknak írt cikkeket és verseket. Nagy előnyt jelentett számára, hogy több nyelven folyékonyan beszélt. Feleségül vette Harmos Ilona színésznőt, kitől gyermeke született, Ádám. Nem vett részt a világháborúban, amiért kezdetben lelkesedett, de később lesújtotta, rettegéssel töltötte el. Trianon érzékenyen érintette. Pesti Hírlap munkatársaként dolgozott. 1933-ban fény derült állkapcsának rákos daganatára, több műtétet hajtottak végre rajta. Életének utolsó éveire rányomta bélyegét ez a betegség. 1936-ban Budapesten halt meg.

A lírikus Kosztolányi életművét három kötet határozta meg: A szegény kisgyermek panaszai, A bús férfi panaszai és a Számadás.

Kisepikai művei közül az Esti Kornél novellák a legismertebbek. Ezek az írásai önéletrajzi jellegűek, a címszereplő modellje maga az író.

Regényírói munkássága a húszas évek közepén teljesedett ki. 1924-ben írta a Pacsirtát, 1925-ben az Aranysárkány, majd 1926-ban az Édes Annát. Ez a mű Kosztolányi világszemléletének tükre, művészi és emberi értékrendjének foglalata, emberszeretetének és szolidaritásának egyik legszebb példája. A Nyugatban jelent meg folytatásokban. Kosztolányi a Pacsirta című regényét szerette a legjobban, de az Édes Anna a legsikeresebb. Szász Károly így írt róla: „Ennél különbet ebben a nemben alig termett irodalmunk”.„Édes Anna csoda, csoda feketében.” – mondja Kiss Ferenc. „Bravúros mű, de nem külsőségében, hanem lényegében az”

A mű témája kettős gyilkosság, amit a cseléd követ el a gazdái ellen. A valóságban is megtörtént ez a bűntett, Kosztolányit érdekelte ez a téma, készült rá.

A cím „Én az Anna nevet régóta szerettem. Mindig a mamát hozta eszembe. Jólesett mondogatnom, leírnom.”

A mű szerkezete:

1-6. fejezet: bemutatja a helyszínt.

6. fejezet: Anna késleltetve jelenik meg

7-10. fejezet: Anna beilleszkedik a környezetbe

11-14. fejezet: Anna és Jancsi viszonya

15-18. fejezet: menekülési lehetőség meghiúsulása

19-20. fejezet: ítélethozatal, befejezés

A cselekmény a kommün bukásával (1919. július 31) veszi kezdetét. A szerző nem engedi művét leleplező korrajzzá terebélyesedni. Az első fejezetnek a cselekmény szempontjából nincs is jelentősége, azt hivatott szemléltetni, hogy az írótól távol áll a politika. Kosztolányi nem társadalmi kérdésekkel kíván foglalkozni, hanem általános emberi kérdéseket vet fel: a kiszolgáltatottság, az egymás iránti közömbösség, a szánalom és részvét hiányának nagy problémáit. Az úr-szolga viszony ábrázolását csak eszközként használja fel ehhez.

Az első fejezetek főszereplője a Vizy házaspár, de már ekkor minden párbeszéd, gondolat, Édes Anna körül forog. Vizynét ugyanis egyetlen dolog foglalkoztatja, az, hogy minél tökéletesebb cselédre tegyen szert. Beteges szenvedélye vakká teszi, húsz éves házasságának minden emléke a házában megfordult cselédekhez kötődik. Valamennyit gyűlöli, de legjobban az éppen nála levőt. Kóros állapotának személyes természetű okai vannak: egyetlen gyermekét betegség miatt vesztette el, férje rendszeresen megcsalja. Beszűkült és boldogtalan életében a cseléd az egyetlen partnere, minden gondolatának legfőbb oka és célja. Ficsor a házmester felajánlja neki, hogy új lányt szerez, olyat, aki tökéletes mintacseléd. Sokat és jól dolgozik, keveset eszik, nem lop, nincsenek szeretői. Így kerül Édes Anna Vizyékhez. Valójában Ficsor a tizenkilenc éves vidéki lányt akarata ellenére kényszeríti ide. Ez az ember, aki a szolgalelkűség megtestesítője közeli rokona Annának. A kommün ideje alatt hiába kérték, nem javítja meg a tanácsosék csengőjét, de a proletárdiktatúra bukásának hírére azonnal megjelenik és alázatosan elvégzi a munkát. A kis cselédlányt, aki jól érezte magát az előző munkahelyén, azért kényszeríti ide, hogy visszaszerezze Vizyék jóindulatát. Az első találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Vizyné magatartása kemény, vallatásszerű, megleckéztető. Megmotozza a cselédet, megsérti a poloska behozatalának vádjával, elzárja az élelmiszert. Később csalétket helyez ki, máskor cselből kínálja. Vizyné Annánál olyan dolgot tapasztal, mit eddig még senkinél nem látott. Minden munkát szó nélkül tökéletesen elvégez, keze nyomán rend és tisztaság marad, nem szájal az asszonnyal. Anna engedelmes, végtelenül türelmes, halk és dolgos, ellenállás nélkül tűri, hogy asszonya a cselédgyötrés minden módozatát kipróbálja rajta. Király István így vall róla: „Anna értékember.” „Ugyanis a humánum ösztönösen benne van.” Ő lesz a mintacseléd, akit Vizyék mint valami érdekes és különös tárgyat mutogatnak a vendégeknek. A környéken is elterjed, hogy milyen tökéletes lányt talált. Kosztolányi tudatos írói módszerére vall, hogy főhősét alig beszélteti. Együgyűségéből, iskolázatlanságából következik, hogy nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik, különös hangsúlyt kap a szaglás. Vizyékhez belépve émelyítő szagot érez (a molyok ellen kámfort tartottak a zongorában) rosszullét fogja el, s napról-napra jobban irtózik egy számára felfoghatatlan dologtól. Nem menekülhet el sehová, irdatlan magány veszi körül. Vizyéknél eltöltött nyolc hónap csak szenvedést hoz Annának. Az, hogy mintacseléd lehessen csak személyiségének megnyomorítása, feladása árán valósulhat meg. Gazdái a maguk módján szeretik, csak éppen nem embernek, hanem hibátlanul működő gépnek tekintik. Az asszony beleszól a magánéletébe, elveszi az önállóságát, önbecsülését. Azonban nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszti Annát. „Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett”. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja. Megaláztatásához hozzájárul Vizyné unokaöccse, Patikárius Jancsi, aki visszaélve a lányban rejlő szeretetigénnyel elcsábítja és teherbe ejti. Jancsi a korszak jellemző típusa. Ellenszenves külsejű, kicsiny koponya, peremtelen fülek. Élettelen arc. Rideg, érzelem nélküli ember, „kicsit Noszty Feri”. Gátlástalan bohém, érdekember. A tiszta lány várja, igényli a szerelem folytatását, de a férfi csak játékszert, használati tárgyat lát benne, és megvetően elfordul tőle. A szégyenétől végül megszabaduló lányt a kezébe nyomott pénzzel még jobban megalázza.

Menekülési lehetőséget kínál kilátástalan helyzetéből Édes Anna számára Báthory úr, a kéményseprő, aki megkéri a lány kezét. Anna akaratát azonban ekkora már teljesen megvétózta a Vizyné részéről ránehezedő lelki terror, melynek eredménye képen úrnőjének szavára hallgatva a cselédlány eláll a házasságtól.

A regény cselekményének tetőpontját az estély jelenti, amelyen Vizy Kornél államtitkári kinevezését ünneplik. Vizy Kornél érdekember, csak a karrier érdekli, a protekció bolondja. Anna felszolgálás közben megpillantja Jancsit, amint megcsókolja az öreg Moviszter doktor fiatal feleségét. A sok sérelmet, a sok csalódást ez a jelentéktelennek tűnő szerelmi csalódás tetézi be. Még aznap éjjel Édes Anna egy konyhakéssel leszúrja alvó gazdáit, Vizy Kornélt és feleségét, összekuszálva az ok és okozat közvetlen szálait. Másnap felfedezik a gyilkosságot és letartoztatják a gyilkost. Anna mindent bevall, csak arra a kérdésre nem tud felelni, hogy miért tette. A bírósági tárgyaláson mindenki ellene vall, még édesapja is. Egyedül a mélyen és igaz módon vallásos Moviszter doktor érez vele együtt, s ő az, aki rámutat a gyilkosság valódi okára. „Nem úgy bántak vele, mit egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle. Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele”. Moviszter doktor tudatosan képviseli a humánumot. Szeretet és megértés jellemzi, de cselekvésképtelen. Édes Annát végül bűnösnek találják és 15 évi fegyházra ítélik.

A záró fejezet a nyitó fejezethez hasonlóan nem tartozik szorosan a cselekményhez. Az utolsó fejezet igazából nem Édes Anna történetének az utójátéka, hanem a házé, a környezeté, az íróé, az ellentmondásos magyar világé.

A regény tanulsága, hogy egy megoldás lehetséges csupán: az irgalom, a szeretet.. A könyörület, a keresztény szeretet, az irgalom legfőbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvű halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven megfogalmazott ima, könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért, valamennyiünkért.

Értelmezése: Az úr-cseléd viszony, mely mindkét fél számára elembertelenítő, történelmi sorsfordulók nyomán változhat. Ez esetben az emberek jellemüknek megfelelően viselkednek akkor is, ha közben szerepet cserélnek. A megalázó alárendeltség-fölérendeltség viszony egyetlen módon elviselhető: keresztényi szeretettel, irgalommal. Ha ez hiányzik, a felgyülemlett megaláztatás, az elfojtott sérelem egyszer csak felszínre tör, akár a legszélsőségesebb formában (gyilkosság ) is.

A sokat elemzett, értelmezett mű, megrendítő tanúságtétel mindarról, ami bármikor, bárhol megtörténhetett a század elejének magyar társadalmában.

Ady Endre szerelmi költészete [irodalom]

Ady Endre szerelmi költészete

Ady Endre a 19. század végi és a 20. század eleji magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja és reformere. Az 1908-ban induló Nyugat egyik vezéregyénisége. Verseit a szimbolizmus jegyében írta. Bár előfordul szecessziós költeménye is. Jelentős újításokat hozott a verseiben, témájuk szempontjából. De az új témák mellett a régiek is teljesen új színben tűnnek fel. Új motívum Ady költészetében az elidegenedés érzése, az Én központba állítása, az ország erős bírálata, de különösen újszerűen jelenik meg verseiben a szerelem is, ami már korántsem olyan idillikus, csodálatos és elérhetetlen, mint más költőknél.

Ady szerelmi költészetének ihletője sokáig Diósiné Brüll Adél volt. 1903-ban ismerkedett meg vele Nagyváradon. Verseiben Lédának nevezte. Léda művelt, okos, intelligens nő volt. Férjes asszony. Viszonyukat nyíltan fölvállalták, ezért sokan támadták őket. Szellemileg is kiegészítették egymást. Kapcsolatuk szenvedélyes szakítások, és újbóli egymásra találások sorozata volt. Lédához írt művei főleg az Új versek (1906) kötetében jelentek meg, Léda asszony zsoltárai cím alatt. Jelentése: Léda=mitológiai alak, Zeusz hattyú képében csábította el. Asszony=D.B.A. férjnél volt. Zsoltárai=D.B.A. zsidó származású család tagja.

E versek jellegzetessége a szenvedélyes hangnem, szinte imádság formájában szól a szeretett hölgyről, ugyanakkor már megjelenik e vonzalom kettőssége is. Néhány művében a szerelem szinte már harccá fajul, mint például a Héja-nász az avaron című versében is, így ez egy kicsit a létharc versek hangulatát idézi. Kettejük kapcsolatát a magasban viaskodó héjapárhoz hasonlítja. E vers tartalma éles ellentétben áll a jól megszokott idillikus szerelmes versek hangulatával. Borongós hangulatú ez a mű, tele negatív jelzőkkel: „lankadt, sírva, vijjogva, fölborzolt” stb. Ez már a címben jól megfigyelhető: a szerelmespárt itt nem galamb, hanem héjapár jelképezi. Ez az álidill a versben tovább folytatódik: a romantikus tavaszi képek helyett a versben ősz van, ami az elmúlás évszaka. A vers ritmusa egyre gyorsul, majd végül megáll: útra kelünk, szállunk, űzve szállunk, és lehullunk az őszi avaron. Ez a kép szintén az elmúlásra utal, ez az „utolsó nászuk” a szerelmeseknek.

Ezt a gondolatot fogalmazza meg, a Lédával a bálban című vers is. Ennek a címe még kellemes, idillikus hangulatot áraszt, itt azonban nem egy átlagos bálozó párról beszél a költő. Ők a fekete pár. A kezdeti várakozások ellenére az első sor máris melankolikus hangulatot áraszt: „sikolt a zene, omlik”. Ellentét feszül a boldog bálozó mátkapárok, és a „fekete pár˝ között. A bálteremben , ahová Lédával érkezik a költő, minden fiatal mátkapár boldogan mulat. Ezt a meghitt hangulatot törik meg a belépők „halál-arcukkal” , és az azt fedő sötét fátyollal. A fiatalok és Adyék közötti ellentétet fejezik ki a jelzők: piros-fekete, forró-téli szél, boldog-rettenve. A fekete párt azonban nem zavarja az őket övező rémület, a sírva, dideregve szétrebbenő mátkapárok ellenére táncba kezdenek.

Ady többször megpróbált szakítani Lédával, ezek azonban egyelőre nem bizonyultak véglegesnek. Az egyik ilyen elválásnak az emlékét őrzi
A föltámadás szomorúsága és az Áldásadás a vonaton. Ez utóbbiban a költő megáldja szerelmét, miközben felidézi az együtt töltött idők szép emlékét. Annak ellenére, hogy Ady e versek írásakor végleg el készült hagyni Lédát, szerelemmel beszél a kapcsolatukról, és boldogan emlékezik vissza.

Ugyanez már nem mondható el az Elbocsátó, szép üzenet című költeményről, ami a címe ellenére nem a legszebb szavakkal búcsúzik Lédától. Nagyon kemény hangvételű szavakkal („rég-hervadt virág”) fejezi ki, hirtelen jött közönyösségét az egykor imádott hölgy iránt, és bár megköszön minden csókot, amit tőle kapott, de gúnyosan hozzáteszi, hogy Léda nevét csupán az ő verseinek köszönhetően ismerheti az ország-világ:

„Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak”

Ebben a versben különösen a középpontban áll a költői Én. Ady minden sikert csak a saját érdemének tart („Én csodás, verses rádfogásaimból”) .

Nem kapták meg egymástól, amit vártak. Ez a hangulat a versekben is érezhető. Ezek után a valóban kemény szavak után véglegesen végetért ez a sokszor botrányos kapcsolat. E szakítás után sok hölgy igyekezett elnyerni Ady kegyeit, aki végül több kisebb fellángolás után Boncza Berta mellett találta meg a nyugalmat (1914) és a szerelmet. Berta: Boncza Miklós erdélyi földbirtokos ügyvéd leánya. Csucsán élt, majd egy svájci nevelőintézetben nevelkedett. Levelek útján megismerkedett Ady Endrével, akinek 1915-ben felesége lett. Tőle kapta a Csinszka becéző nevet, amelyet később írói nevéül is használt. A sokat betegeskedő költő igazi élettársra talált benne, ezt mutatják a hozzá írt versei.

A Boncza Bertához-Csinszkához írt verseknek már teljesen más a stílusuk és formailag különböznek a korábbiaktól. Hiányzik belőlük a Léda versek szenvedélyes vadsága. Ezekben már inkább csak a béke, a nyugalom utáni vágy jelenik meg, sokkal dísztelenebbek, egyszerűbbek, képekben szegényebbek ezek a versek. Ide tartozik, például az Őrizem a szemedet. A költő már idősnek érzi ,,Már vénülő kezemmel” , és egy űzött vaddal azonosítja magát.

,,Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád ”

Békét, nyugalmat és biztonságot találta meg Csinszkánál. Hasonló gondolatokat fejez ki a Nézz, Drágám, kincseimre című vers is. Ebben néhány gondolatban összefoglalja a költő az eddigi költészetét: mindig büszke volt magyarságára, írásaiért mégis sokszor került „bajra”. Megemlíti szerelmes verseit, mégsem volt tőlük boldog, amíg Csinszka meg nem érkezett.

A szerelmes költő 1919-ben hunyta le a szemét Budapesten.

A prófétaszerep vállalása Babits Mihály költészetében [irodalom]

A prófétaszerep vállalása Babits Mihály költészetében

A 20. század első felében megjelenő modern irodalmi irányzatnak a lírában Ady mellett kiemelkedő képviselője volt Babits Mihály is. A magyar költészetbe viszont másképp hozott újat, mint kortársa. Kezdetben kedvtelésből írogatott, tehetségére barátai hívták csak fel a figyelmét. Élete második felében az egyre nagyobb nyilvánosság egyre inkább nyomasztotta. Elkedvetlenítették a személyét és költészetét ért kisebb-nagyobb irodalmi harcok és botrányok, de ami a legjobban nyomasztotta, az a tehetségében való állandó kételkedése volt. Távol állt tőle a prófétaszerep.

Idegenkedett attól, hogy a társadalom elé kiálljon és vállalja a közszereplést. Babits tudós költő, „poeta doctus” szeretett volna lenni, aki olyan témákkal foglalkozik, amelyekkel szerinte egy művésznek foglalkoznia kell. Ezekben a versekben szembeszállt a tömegízléssel, az értő olvasóhoz kívánt szólni. A soha meg nem elégedést, a mindenség megismerését tűzte ki célul. A l’art pour l’art irányzat, a szubjektív nézőpont költészete első időszakára volt jellemző. Ez a gondolkodásmód legerősebben A lírikus epilógja című versében tűnik fel. Ebben a vallomásszerű, énközpontú, filozofikus témát boncolgató szonettben felfedezi, hogy önmagába van zárva, és nem tud saját korlátai közül kitörni.

„Vak dióként dióban zárva lenni

s törésre várni beh megundorodtam.”

Az egyetlen kitörési kísérlet a vágyakozás, de ennek csalfasága és hamissága megakadályozza a lírai ént célja elérésében. Saját maga kíván versének középpontjában állni, mintha a megismerő és megismerendő ugyanaz lenne:

„mert én vagyok az alany és a tárgy,

jaj én vagyok az ómega s az alfa.”

Az első világháború kitörésének híre viszont kikényszerítette a politikai küzdelmek színterére. Tiltakozott az értelmetlen vérontás ellen. A Játszottam a kezével című vers gondolatáért, miszerint egy nő kisujjáért többre lenne képes, mint több királyért, hazafiatlansággal vádolták meg. A Húsvét előtt, majd a Fortissimo című versei is nyílt háborúellenes gondolatokat tartalmaztak. A költő viszont a folyamatos zaklatások, a perbe fogása, nyugdíjától való megfosztása és az írótársaságokból való kiközösítése után kénytelen volt megfutamodni. Visszavonult a „kultúra őrtornyába”. Az elzárkózás, elszigetelődés fogalomköre még erősebb lett költészetében. A sziget motívum alapját A gazda bekeríti házát című költeménye mutatja be.

Babits irodalmi szempontból volt inkább aktív. A világháború utáni forradalmak alatt vitatható a politikai aktivitása. Nem remélt a forradalmaktól javulást, inkább a szellem erejében hitt. Trianon után a nemzeti tragédia és az újabb világkatasztrófa látomása elkomorította hangulatát. Ekkortól kezdett rájönni, hogy a költő nem vonhatja ki magát az eseményekből. A 20-as évektől írásaiban fokozatosan előtérbe került a prófétaszerep, mely a betegsége miatti halálélményhez is szorosan köthető. A Cigány a siralomházban című versben már megjelenik a közösség, a „mi” fogalma. Az első három versszak számot ad eddigi életéről. A távoli múlt a klasszicista, könnyed hangvételű műveit jelenti. A közeli múlt, pedig a háborúellenes impresszionista és expresszionista verseket. Ezeket párhuzam köti össze, mivel ekkor még fenségesnek találta a költészetet. A jelen mindennek ellentéte, a kezdeti könnyedség, harsányság eltűnt verseiből, komor hangulatot áraszt. A gondolatok a következő részben a közösség fogalmára terelődnek, már nem önmagáról ír.

„Nem magamért sírok én: testvérem van millió”

A szegény, kisemmizett emberek számára már az öngyilkosság is megoldásként kerül elő. A műfaj ars poetica. Ebben a szomorú világban elutasítja a könnyed költészetet. A költő a cigány alakjával azonosul, a versei épp oly riadtan muzsikálnak, mint a cigány a siralomházban.

Babitsnak a Jónás könyve volt az a műve, melyet kifejezetten a prófétaszerep vállalása miatt írt 1937 és 1938 között. Politikai hátterét az Anschluss adja, vagyis Ausztria lerohanása. A magyar politika is közeledett az egyre agresszívvá váló Németország felé. Mindezen események és gégeműtéte sarkallták arra, hogy elszánja magát a mű megírására. Műfaját többféle szempont alapján meghatározhatjuk. Lehet ars poetica, elbeszélő költemény, szellemi önéletrajz, példázat, vagy parafrázis is, hiszen egy bibliai történet sajátos átdolgozása. Jónás feladata azonos a költői feladattal, így mintha saját életét is végigtekintené. A költemény négy részből áll. Az elsőben Jónás elmenekül a feladata elől, mellyel az Úr bízta meg, és hajóra száll. A második rész a cethal gyomrában töltött három napról szól. Jónás szemrehányást tesz az Úrnak, de végül belenyugszik a feladatába. A harmadik egységben elmegy Ninivébe prédikálni, de csak kinevetik és kicsúfolják. Megátkozza a várost. Az utolsó rész a tökfa alatt zajlik, Jónás a város pusztulására vár 40 napig, de nem történik semmi, ezért elárulva érzi magát. Isten és Jónás közötti dialógus magyarázza el, hogy mégis voltak, akik hallgattak a vátesz beszédére, és Isten ezért kegyelmezett meg a város népének. Az Úr érvelése szerint Ninive városának pusztulása Istent is legalább annyira lesújtaná, akárcsak Jónást a tök elszáradása, melyért nem munkálkodott és mégis oly kedves volt neki.

Sok eltérés található az Ószövetségben leírtakhoz képest. Például a Bibliában Jónás maga kéri, hogy vessék a tengerbe, Ninive népe, pedig megtér, itt viszont kinevetik. Babits sokkal részletesebben mesél el bizonyos eseményeket, mint a Biblia (vihar, bálna). Jónás története példázat, hogy a bibliai történetek a XX. századi olvasókhoz szóló erkölcsi tanúságot is hordozhatnak. Babits önkritikáját is megfogalmazza, mely egyben új ars poeticája is: a prófétaszerepet vállalni kell, a költő nem hallgathat, ki kell mondania az igazságot:

„mert vétkesek közt cinkos aki néma

Atyjafiáért számot ad a testvér:”

Fontos tanulság, hogy lehet jogos az erkölcsi felháborodás a világ romlottsága miatt, de jogtalan a világ pusztulását követelni. A költő kötelessége a tiltakozás, de nincs joga ítélkezni:

„A szó tiéd, a fegyver az enyém.

Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”

Babitsnak nehéz volt szembenéznie gyengeségeivel, félelmével és hiányosságával. Ezért művét iróniával és groteszk humorral írta meg, melyek nélkül csak nehezen tudott volna azonosulni Jónás alakjával. Jónás bemutatását a szóhasználat teszi ironikussá, különböző nyelvi rétegekből való szavak találhatók egy mondaton belül is, régies, ünnepélyes, szép és durva köznyelvi kifejezések. (Ilyenek: rühellé a prófétaságot; a fene vizen át; kiálts a keserves istenedhez; fogjátok és vigyétek ezt a zsidót; sós hús lett belőlem; szeme vérbeforgott; olyat bődült bozontos szája stb.)

1939-ben írta függelékként költeményéhez a Jónás imáját, mely közvetlen líraiságában talán megrendítőbb, mint maga az egész epikus remekmű. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima, a Gazdához, Istenhez intézett fohász. Két nagy mondatból áll a vers. Az első, hatsoros egységben a beteg költő még a régi szavak hűtlenségéről panaszkodik. A következő, egy lélegzetvételnyi hatalmas versmondat, mégis bizakodik. Bátran és nem bujkálva kíván megszólalni újra. A közeli halál tudata is sürgeti. Most már nem rest, hanem fáradhatatlan szolgaként követi az Isten parancsait, sugalmazását, egészen addig, amíg teheti.

„vagy míg az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.”

Babits alkatánál és egyéniségénél fogva is idegenkedett attól, hogy a társadalom elé kiálljon, és olyan költő legyen, aki a közösségért ír. Kissé gyáva, hiú ember volt, de mindezek ellenére mégis jeles egyéniség, hiszen gyengeségeit félre tudta tenni, és vállalni tudata a költő igazi feladatát, a próféta szerepét.