A kommunikáció nem nyelvi kifejezőeszközei
Bár mostanra a föld minden emberi lényének birtokában van a verbális kommunikáció valamilyen szintű képessége, a metakommunikáció még ma is jelentős szerepet tölt be az emberek közti kapcsolatteremtésben. Testbeszédünk gyakran akkor is elárulja érzéseinket, mikor azt alapesetben megpróbálnánk elrejteni.
Amikor kommunikációról beszél valaki, gyakran lekorlátozódik figyelme a verbális jegyekre, és ezen keresztül próbálja megmagyarázni a miérteket, hogyanokat. Azonban a kommunikáció definíciója ennél sokkal tágabb területet ölel fel. Az állatok is kommunikálnak, és eszköztárul ugyanazon elemekből épül fel, mint az emberi arzenál, csak természetesen más igények, célok következtében másokat válogattak össze ezekből.
Tehát a kommunikációs folyamatokat alapvetően két nagy csoportra osztható. Egyrészt ott van a verbális módozat, mely rendkívül hatékony közlésre, kapcsolatteremtésre, és persze megtévesztésre.
A másik oldalon ott állnak a non-verbális eszközök. Ezek lehetnek apró, már-már észrevétlen vokális jelek, melyek megváltoztatják az üzenet jelentését, nyomatékát. Ezek mellett két alapvető szempont szerint csoportosíthatjuk eszközeinket:
Az egyik azokat foglalja magába, melyet egyszerűen megfogalmazva talán testbeszédnek nevezhetünk. A test mozgásának összessége, mely fokozhatja, megváltoztathatja, vagy csökkentheti a kifejezett üzenet értelmét, vagy éppen maga hordoz üzenetet.
Az utóbbi a kommunikációs partnerek térbeli távolságának természetét, fokát és hatását, valamint ezek környezeti tényezőkhöz való viszonyát határozza meg.
A fent felsorolt eszközök aránybeli megoszlása a következő:
· 7% verbális jelek, szavakkal kifejezve
· 38% paraverbális jelekkel kifejezve
· 55% non-verbális jelek, gesztika, mimika, tér-, és időbeli helyzet stb.
Ezeknek a tényezőknek a kölcsönhatásából születik meg a kommunikáció, mint érintkezési, megnyilvánulási, viselkedési forma.
Tér és idő
A testbeszéd kutatása során nyilvánvalóvá vált hogy a testbeszéd tér és időfüggő, ami azt jelenti, hogy egy távol-keleti ember egészen máshogy adja tudtunkra hogy minden rendben, mint egy amerikai vagy európai. Ebből természetesen az is következik, hogy a testbeszéd kultúrafüggő. Rengeteg jelzés van mely velünk születik, és már gyermekkorban értelmezni tudjuk őket, bár nem tudatosan. Ilyen egy vállvonogatás, egy összeráncolt szemöldök vagy egy felemelt mutatóujj. Ugyanakkor a testbeszéd ennél sokkal összetettebb. Egész gesztuscsoportok vannak, testtartások, mikro-jelzések sokasága, kéz és lábtartások. Ezek értelmezése csak az adott helyzettől, az adott körülményektől függ. Ezért aztán oda kell figyelnünk, nehogy félreértelmezzünk egy gesztust, mely később kommunikációs zavarhoz vezethet.
Az összhang
Az összhang jelentősége rendkívül nagy. Ugyanis sokan törekednek arra, hogy testbeszédüket meghamisítva sikerrel győzzenek meg másokat. Az összhang akkor jött szóba, mikor a kutatók rájöttek, hogy „betanított” emberekkel végzett kutatások során ha a mondanivaló nem volt igaz, apró, majd hogy nem észrevétlen jelzések nem voltak összhangban a mondanivalóval, így elárulták az információ igaztalanságát. Ebből kiindulva belátták, a mikro-jelzések átadása tudat alatt történik, ezért nem kontrollálható, nem befolyásolható tudatosan.
Zónatávolságok:
· Intim zóna: (15-45 cm között) – az összes zónatávolság közül ez a legfontosabb. Ezt a saját tulajdonunkként kezeljük, és csak olyanokat engedünk belépést, akik közel állnak hozzánk érzelmileg. Ez a zónatávolság még felosztható, létezik egy un. szoros intim zóna, amely legfeljebb 15 cm, és csak fizikai érintkezésnél érhető el.
· Személyes zóna: (46-122 cm) – körülbelül ez az a távolság, mely elválaszt minket embertársainktól a mindennapi tevékenységek során, munkahelyen, baráti összejövetelen.
· Társadalmi zóna: (122-360 cm között) – ez az a távolság, amely elválaszt bennünket idegenektől, ismeretlenektől és mindazoktól akiket nem ismerünk eléggé.
· Nyilvános zóna: (360 cm fölött) – ez az a távolság amely a legmegfelelőbb, ha egy embercsoporthoz/embercsoporttal beszélünk.
Általában az ember ösztönösen próbálja tartani ezeket a távolságokat, a helyzethez képest amennyire lehet. Természetesen egy távol-keleti ember sokkal távolságtartóbb, így valószínűleg a zónatávolságai nagyobbak mint nekünk. Ezért fontos ezekre odafigyelni, különösen üzleti tárgyaláson.
A gesztusok osztályozása:
- A kar gesztusai
- Tenyérgesztusok
- Kéz és alkar gesztusai
- A kar gesztusai
- A kéz archoz vitelének gesztusai
- Szemmozgások
- A kar és a láb gesztusai, mint védekezési mechanizmusok
- Cigaretta, szivar, pipa és szemüveg által teremtett gesztusok
- Birtoklási és territoriális gesztusok
- Tükörképek és mások gesztusainak tudat alatti utánzása
- Szociális státus és testalkat révén kialakuló mozgások
- Tárgyalások és találkozók gesztusai
- Interjúk és az ehhez kapcsolódó gesztusok
A kézfogás
A kézfogás annak a primitív gesztusnak a módosulása, amelyet barlanglakóként használtak az emberek, mindkét kezüket felemelvén, utalva arra, hogy fegyvertelenek. Később a római üdvözlés terjedt el, amikor a kezüket a mellükhöz szorították, ezzel jelezvén üdvözletüket. A Római Birodalom idején a férfiak nem egymás alkarját fogták meg üdvözlésképpen. Ennek a régi hagyománynak a modern változata a mai kézfogás, melyet általában találkozásnál vagy elköszönésnél szoktunk használni. A modern kézfogás üzenete az, hogy szívesen látjuk a másikat, és ezt tenyereink nyitottsága jelzi. A tenyerek szorítása egységet és azonosulást szimbolizál.
Dominancia és alárendeltség a kézfogásban
Szükségszerű, hogy a fentiek alapján a felfelé vagy lefelé irányított tenyér által közölt nem-tudatos „parancsok” hatásait és ezek fontosságát is áttekintsük.
Tételezzük fel, hogy két ember először találkozik és kézfogással üdvözlik egymást. Alapvetően három lehetőség áll fenn arra, hogy ezek a felek mit gondolnak egymásról:
· Dominancia – „Ez az ember dominálni kíván már első találkozáson, figyelnem kell”
· Alárendeltség – „Ezt az embert könnyen uralhatom/dominálhatom, azt fog tenni, amit én kívánok”
· Egyenlőség – „Tetszik ez az ember, jól fogunk értekezni.”
Mindezeket a magatartásformákat általában nem tudatosan alakítjuk, de a különböző kézfogási technikák megfontolt alkalmazásával befolyásolni lehet egy megbeszélés, találkozás kezdetét.
A lefelé fordított kéz ebben az esetben is a dominanciát jelképezi. Felmérések kimutatták, hogy 54 sikeres üzletemberből 42 ilyen módón köszönti üzlettársát.
A nyitott, felfelé irányított néző tenyér és a kinyújtott kar tulajdonképpen alárendelést jelez, de számos esetben egy ilyen magatartásnak egyéb oka is lehet (pl. mesterségből fakadó különleges adottságok, betegség vagy egyéb külső tényezők). Partnerünk valós természetére és habitusára azonban rendszerint más jelekből is következtetni tudunk majd.
De mi történik akkor, ha két dominánsan kinyújtott kar „leng” a levegőben kézfogás gyanánt? Ebben az esetben egy Ún. „szimbolikus harc” megy végbe, mivel mindkettő próbálja a másik kezét alárendeltségi viszonyra kényszeríteni. A végeredmény pedig nem más, mint egy satuszerű kézfogás, melynek következtében a két kéz függőleges pozícióban marad, mivel mindkét fél próbál egy önálló, mégis tiszteletteljes magatartást felvenni.
Amennyiben egy domináns emberrel találkozunk, van lehetőség arra, hogy őt is lefegyverezzük, és mi váljunk a helyzet urává. A taktika lényege, hogy egy előrelépéssel - az intim zóna átlépésével – zavarba hozzuk őt.
