A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése
„Az Alpok látképét lehetetlen lenne a Jura több csúcsáról egyidejűleg nézve megrajzolni; látképet csak egyetlen pontról lehet készíteni. Ugyanígy van a nyelv esetében is: akár leírni, akár a nyelvhasználat számára normákat adni csak úgy lehet, ha egy állapoton belül helyezkedünk el.”
(Ferdinand de Saussure)
A szinkrónia és diakrónia fogalma
A nyelv élete tükrözi egy nép történetének, az emberi gondolkodás és kommunikáció fejlődésének különböző állapotait, állomásait. Egy nyelvről úgy kapunk hiteles képet, ha figyelembe vesszük ezeket a változásokat, fejlődési tendenciákat is. „A nyelvi tények időbeli egymásutánja a beszélő számára nem létezik: az ő számára csak állapot van. A nyelvésznek, aki ezt az állapotot meg akarja érteni, szintén meg kell feledkeznie mindenről, ami azt létrehozza, és a diakróniáról nem szabad tudomást vennie. A beszélők tudatába csak úgy hatolhat be, ha a múltat figyelmen kívül hagyja.” A fenti idézet a szinkrón, tehát az egyidejű vizsgálati módszert mutatja be szemléletes hasonlattal. A következő pedig a diakrón vizsgálódást jellemzi: „Amikor a nyelvész a nyelv fejlődését követi, olyan mozgásban lévő figyelőhöz hasonlít, aki a Jura egyik végétől a másikig megy, hogy a kilátás eltolódásait feljegyezze.” Kétféle nyelvvizsgálati módszer létezik tehát. Az egyik, amelynek feladata egy bizonyos nyelvállapot leírása, függetlenül az előzményektől és a következményektől [egyidejű, szinkrón], és a másik, amely éppen ezeket az előzményeket és következményeket vizsgálja az egymásra következő nyelvállapotokban [történeti, diakrón]. A leíró módszer tehát „látképet” készít, a diakrón pedig összehasonlít, folyamatokat, tendenciákat állapít meg.
| SZINKRÓN | DIAKRÓN |
| [görög szün ’együtt’ + kronosz ’idő’] | [görög dia ’át ,keresztül’ + kronosz ’idő’] |
| Egy adott korszak nyelvállapotának leíró vizsgálata. | A nyelv időbeli változásait vizsgáló nyelvtudományi módszer. Segítségével történik nyelvtörténeti korszakaink meghatározása, az azokban végbement és végbemenő nyelvi folyamatok vizsgálata. |
A nyelvi változások módja
A változások először mindig a beszédben indulnak el, az új és a régi változat egy ideig együtt él, majd az új kiszorítja a régit (kihalás), vagy korlátozza a szerepét abban az esetben, ha életképesnek bizonyul, azaz a társadalom, a jelenségek, a nyelvhasználat stb. változása igazolja létét. Az alábbi táblázatok elsősorban diakrón tendenciákat tükröznek, de van közöttük ma is aktív változást bemutató. Az egykor élő lágy l hangnak (ly betűvel jelöljük) ma már csak nyomai vannak egyes nyelvjárásokban, ugyanakkor mai is teremtünk és alkotunk új szavakat. A külső, más nyelvekből átvett szavak jelensége is élő folyamat – a nyelvvédők éppen ennek megakadályozását szorgalmazzák – a nemzetközi műveltségszók, idegen szók átvétele, a tükörszók lefordítása manapság ambivalens magatartást vált ki a közvéleményből (nem feltétlen a nyelvészekből). A jelentésváltozások területe pedig a legaktívabb nyelvi folyamatok közé tartozik ma is.
A nyelvi változások színterei
1. Hangrendszer
| A HANGVÁLTOZÁSOK KÉT CSOPORTJA | ||
| Szórványos | Szabályos | |
| Mássalhangzó rendszer | - Régiek hangok haltak ki pl. β, γ. t ~ tt ; valamint a t ~ tt határozórag stb. XVI. század vége, megjelent a dz (a c zöngés párja), valamint a dzs hang. | |
| Magánhangzó rendszer | - Új hangok keletkeznek pl. ö, ő, a ,ó. - A finnugor nyelvek jellemző sajátossága a hangrend törvénye szláv: megya >megye; alán: ahszin > asszony. | |
2. Szókincs
| A SZÓKINCS VÁTOZÁSÁNAK KÉT IRÁNYA | |
| Bővülés (gyarapodás) | Szűkülés (elavulás, kihalás) |
A szókészlet gyarapodhat belső keletkezésű szavak révén a szóteremtés vagy a szóalkotás módszereivel, de bővülhet külső átvételek segítségével is, amikor más nyelvektől kölcsönöz szavakat. Ezek idővel vagy meghonosodnak a nyelvben, vagy kivesznek onnan. Szerencsés esetben egy arra a jelenségre alkotott magyar szó terjed el, amely kiszorítja az idegen színezetűt.
Gazdagodás – Kihalás
å æ
å æ
Belső Külső
å æ â
| A már meglévő elemek, morfémák átalakítása. | Szóteremtés | Idegen szavak |
â
szóalkotás
å â æ
szóképzés szóösszetétel ritkább szóalkotási módok
â
mozaik szavak
Belső keletkezés
| Szóteremtés | Indulatszavak, hangutánzó és hangfestő szavak. |
| Szóalkotás | Képzés (termékeny ill. elavult képzők, az előbbit lásd a morfémák fejezetben). |
| Ragszilárdulás: az alkalmilag a szóhoz illesztett rag az alapszó részévé válik pl. túl, rögtön, itt. | |
| Szórövidülés: úgy változik meg a szó alakja, hogy vagy csak a szó eleje vagy a vége marad meg pl. tulajdonos>tulaj, trolibusz>troli, eszpresszó>presszó. | |
| Elvonás: egy alapszót képzett vagy összetett szónak vélnek, s képszelt alapszavát, vagy végződését önállóan használják pl. kapál>kapa, parancsol>parancs, képviselő>képvisel. | |
| Szóhasadás: egy szónak két vagy több alakváltozata él egymás mellett, és idővel ezek a változatok jelentésben is elkülönülnek egymástól pl. csekély – sekély, vacok – vacak. | |
| Szóösszerántás: két különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy harmadik, az előzőektől eltérő jelentésű szó pl. cső + orr = csőr. | |
| Szóösszetétel | |
| Mozaikszó: leggyakrabban intézménynevek alkotásakor használatos szóalkotási mód. Alapvetően két típusa van: |
Külső átvétel
| Jövevényszavak | Nem érezzük idegennek, hangzásuk hozzáidomult nyelvünkhöz. Alaktanilag beilleszkedtek. Alapjaivá váltak képzett vagy összetett szók alkotásának. |
| Idegen szó | Máig is őrzik az idegenes jelleget. Pl. rádió, márka, téma. |
| Nemzetközi műveltség szó | Nem egy nyelvből vettük át, hanem európai áramlásuk révén több irányból is eljutottak hozzánk. Eredetük: vagy arab, görög, latin vagy angol, francia, német, azaz kultúrát hagyományozó antik, illetve modern nyelvekből származnak pl. atom, energia, hotel, rádió. |
| Tükörszó | Egy idegen összetett szó elő- ill. utótagját lefordítjuk pl. Tiergarten = állatkert. |
A jövevényszavakat annak megfelelően csoportosítjuk, hogy melyik nyelvből vettük át őket. Az alábbi táblázatban olyan nyelvek szerepelnek, amelyekkel a magyar nyelv élete során hosszabb-rövidebb ideig együtt élt, tehát ezektől kölcsönzött olyan szavakat, amelyek nyelvünkből még hiányoztak. Ezek a szavak később meghonosodtak, ezért nem érezzük már idegennek őket.
| Iráni | Tej, tehén, vásár |
| Török | Kecske, szőlő, disznó |
| Szláv | Málna, búza |
| Német | Polgár, kastély |
| Latin | Iskola, templom, diák, papír |
| Francia | Kilincs, parfüm |
| Olasz | Pálya, lándzsa |
3. JELENTÉSVÁLTOZÁSOK
A nyelvben végbemenő jelentésváltozások oka egyrészt a társadalom, a gazdaság és a gondolkodás fejlődése, másrészt a nyelvi rétegek közötti mozgás (a szlengből, vagy az irodalmi nyelvből szavak áramlanak be a köznyelvbe), harmadrészt pedig a szemléletes, újszerű kifejezések alkotására való igény. A folyamatos változás, a megújulásra való igény teszi élővé a nyelvet.
A jelentésváltozások folyamata az azonos szövegkörnyezetben (kontextusban) előforduló szavak kölcsönhatásán alapul. Először általában csak alkalmi jelentésmódosulás megy végbe, később állandósulhat a jelentésfejlődés. A jelentésfejlődés – mint általában minden nyelvi folyamat – két irányban mehet végbe: jelentésbővülés vagy jelentésszűkülés történhet. Legismertebb fajtáit az alábbi táblázat tartalmazza.
| Valóság és a megnevezés módosulása | Ma több mindenre használják a szót, mint eredetileg pl. lábas, toll. |
| Nyelvi rétegek közötti mozgás | Pl. a szaknyelvből a köznyelvbe került kontár. |
| Metaforikus szóhasználat | Jelentésbővülés történt pl. hegyláb, a korsó füle. |
| Jelentéstapadás | Pl. farkas (farkas állat), tokaji (tokaji bor); az állat és bor jelentése hozzátapadt a jelzett szóhoz. |
| Metonímián alapuló jelentésváltozás | Pl. cserép, üveg; az anyag a belőle készült tárgyat is jelenti. |
| Absztrahálódás | Konkrétból elvonttá válás pl. a tapasztal ige eredetileg tapogat jelentésben élt. |
| Jelentésmegoszlás [szóhasadás] | Két alakváltozat létezik, majd külön-külön mást kezd jelenteni pl. érem – érme, csekély – sekély. |
| Köznevesülés | Tulajdonnévből köznév lesz pl. Attila>atilla, Káin>kaján. |
4. A NYELVTANI RENDSZER VÁLTOZÁSA
Jóval lassabban, de jelenlévő változás. Nyelvünk eddigi élete folyamán lezajlott vagy jelenleg végbemenő legfontosabb változások:
§ Bonyolultabbá és egyszerűbbé is vált a magyar nyelv.
§ Jelöletlen kapcsolatok is jelöltté váltak.
§ A viszonyok gyarapodtak.
§ Birtokos személyjelek kialakulnak.
§ A határozószók és viszonyszók szófaji kategóriája megjelenik.
§ Többes szám, birtokviszony megjelenése.
§ Kötőszavak kialakulása.
§ Rag és névutó rendszer bővülése.
§ Névmási rendszer kialakulása.
§ A grammatikai (nyelvtani) eszközök folyamatosan bővülnek.
§ Az igeragozás kialakulása személyes névmásból pl. lát + te > látod.
§ Az igeidők száma csökkent: kihalt az elbeszélő múlt és régmúlt pl. látá, látta volt.
§ A magyar nyelv külön életében sok igekötő, névutó, kötőszó, határozói igenév jött létre.
§ A ragok készlete gyarapodik.
§ Az egyszerű mondatszerkesztés bonyolultabbá válik, előtérbe kerül az összetett mondatok, a mellé- és alárendelő viszonyok használata.
Megjegyzés küldése