Elektrokémia

Redoxireakciók: Minden olyan reakciót, amelyben elektron leadás és elektronfelvétel történik, redoxi reakciónak nevezünk. Az elektronleadás és¬ -felvétel egyidejűleg játszódik le. Oxidálószer az a részecske, amely elektront vesz fel, azaz egy másik részecskétől elveszi az elektront, tehát oxidálja azt. Redukálószer az a részecske, amely redukálni képes egy másik részecskét (elektront ad át neki). Azokat a kémiai folyamatokat, amelyekben az oxidációs szám változása történik, redoxi folyamatnak tekintjük. Ha a molekula egy atomja, vagy egy ion oxidációs száma a reakció során csökken, akkor redukálódik. Ha a molekula egy atomja vagy egy ion oxidációs száma a reakciók során növekszik, az az atom vagy ion oxidálódik.

Galvánelemek: A galvánelemek kémiai energiát alakítanak át elektromos energiává. Két elektródból és egy, vagy két elektrolit oldatból állnak. Az oldattal érintkező fémes vezetőket (fémek vagy grafit) elektródoknak nevezzük. Azt az elektródot, ahol redukció történik, katódnak nevezzük. Azt az elektródot, ahol oxidáció történik, anódnak nevezzük. A galván elemek esetén végbemenő kémiai reakció során az egyik fém redukálja a másik fém kationját.

Elektródpotenciál: Fémeknek azt az adatát, amely a redukálóképességük mértékét jellemzi oldatban, elektródpotenciálnak nevezzük. Az elektród potenciál értéke függ az elektród minőségétől, az elektródfolyamatban részt vevő ionok koncentrációjától, a hőmérséklettől. Minden fém standard elektródpotenciálját (EO) az a feszültségérték adja meg, amelyet a saját ionjainak 1 mol/dm3 koncentrációjú oldatába merülő fémlemez és a „standard” hidrogén elektród között mérnek 25 C-on. A standardpotenciál táblázatból leolvasható az ion képzés hajlama, mégpedig minél kisebb egy elem standard potenciálja, annál szívesebben képez pozitív iont. Minél nagyobb egy elem standard potenciája annál szívesebben képez negatív iont.

Elektrolízis: Az elektrolízis során az elektronos energia kémiai energiává alakul. Az elektromos áram hatására végbemenő kémiai változást elektrolízisnek nevezzük. Egy áramkörben a katódon és anódon áthaladó töltés mennyiség egyenlő, ezért a katód és anód folyamatot ugyanannyi töltésmennyiségre kell felírni. Ez a töltés megmaradás törvénye. Az elektrolízis során mindig az a folyamat megy végbe, amelyhez kisebb energia szükséges. Ezt befolyásolja: az elektród anyaga, az oldatban lévő részecskék leválási potenciája és koncentrációja.

A névmások szerepe a szövegszerkesztésben

A névmások jelentése: a névmásoknak alapvetõ jellemvonásuk, hogy a többi szónál közvetlenebb kapcsolatban vannak a valósággal, teljes jelentéstartalmukat csak az élõ szövegben vagy egy adott beszédhelyzetben kapják meg. Minden fogalomszó helyettesíthetõ névmással, csak az ige nem. A névmások nemcsak szavakra utalhatnak, hanem a beszédhelyzetben jelenlevõ tárgyakra, személyekre is. A névmások kaphatnak jeleket és ragokat. Képzõ csak kivételesen járulhat névmáshoz. A szövegben, mondatban ismétlõdõ fõnevet nem mindig kell névmással helyettesítenünk (névmásítanunk).A másodszor elõforduló szót sokszor ki is hagyhatjuk (törölhetjük). A névmások rendkívül fontos tömörítõ szerepet töltenek be beszédünkben. Segítségükkel kerülhetjük el a jelentéssel nem bíró szóismétlést. A szöveg egységének és érthetõségének nélkülözhetetlen eszközei, mert sokféle jelentésárnyalattal teremtenek kapcsolatot a részek között, elõre és visszautalnak, nyomósítással kiemelik a lényeget, hosszabb szövegrészeket is képesek egyetlen szóban összefoglalni.

A névmás helyettesíthetí a mondat egy korábban elõfordult vagy késöbb említendõ szavát, szószerkezetét, de összefoglalhatja akár egy egész bekezdés tartalmát is. Kaphatnak jeleket, ragokat, így a névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesítik. A névmásítással elkerülhetjük a szóismétlést, ugyanakkor hangsúlyossá tehetjük a személyre vagy tárgyra való utalást. A névmások tömörítõ szerepet töltenek be, a szöveg egységének, érthetõségének nélkülözhetetlen eszközei, a szövegkohézió fontos nyelvtani kapcsolóelemei.

Egyirányú névmások (csak fõnévre irányuló):

1. Személyes névmás: én, te, õ, mi, ti, õk

2.Visszaható névmás: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk fõnévre utal, de sajátos jelentéssel.

3. Kölcsönös névmás: egymás fõnévre utal, de sajátos jelentéssel.

4.Birtokos névmás: enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék. Nem egyetlen szóra, hanem két szó viszonyára utal: a birtokos és a birtok viszonyára

Több irányú névmások (fõnevet, melléknevet, számnevet és határozószót helyettesítõ):

5. Mutató névmás: - ez(k), az(t), emez, ugyanez

a) közelre(k) - ilyen(k), ugyanolyan(t)

b) távolra(t) ekkora(k)

- ennyi(k), ugyanennyi

- itt(k), ott(t), ekkor(k), akkor(t), így, úgy

Kifejezhet azonosítást, nyomósítást, helyettesítõ szerepében érintkezik a személyes névmással.

6. Kérdõ névmás: - ki, mi, melyik

- milyen, mekkora

- mennyi, hány

- hol, hová, meddig, mióta, hogyan

A kiegészítendõ kérdés legfõbb kifejezõeszköze egy a kérdezõtõl nem vagy nem jól ismert fogalomra utal. Mindig a mondat fõhangsúlyos része. Személyre, tárgyra, idõre, helyre stb.

7. Vonatkozó névmás: - aki, ami, amely, amelyik

- amilyen, amekkora

- amennyi, ahány

- ahonnan, ahogyan

Kötõszóként bevezeti a tagmondatot, és egyúttal teljes értékû mondatrészi szerepe is van benne.

8. Határozatlan (határozatlan, általános, tagadó) névmás:

- mindenki, bármi, semelyik, másik

- akármilyen, minden

- valamennyi

- néhol, sehogyan

Kifejezhet határozatlanságot, általánosítást és tagadást.

Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

Igeidő

Az ige cselekvést, történést vagy állapotot jelölõ szófaj. Egy létigénk van: a van. Az igének kétféle ragozása lehet: alanyi és tárgyi. Tranzitív és intranzitív. Az ige alanyi személyragjai az alany számát és nyelvtani személyét jelölik meg. Az ige tárgyas személyragjai ezenkívül a tárgyra is utalnak. Az ige a mondatban különbözõ igemódokban szerepelhet:

- A kijelentõ módú igékkel azt közöljük - vagyis kijelentjük -, hogy valóban cselekszik valaki vagy történik valami.

Pl.: lobog.

- Feltételes módú igealakot akkor mondunk , ha a cselekvés vagy történés valamilyen feltételhez van kötve.

Pl.: lobogna.

- A felszólító módú igealakokkal a felszólítás különféle árnyalatait fejezzük ki : parancsot, utasítást, kívánságot, kérést, bíztatást stb.

Pl.: lobogj!

Az igeneveknek többféle formája van :

1. fõnévi igenevek

2. melléknévi igenevek

3. határozói igenév

I. Fõnévi igenév : igetõ + -ni képzõ

Jelentését és mondatbeli szerepét tekintve a fõnévi igenév a fõnévhez hasonlít.

II. Melléknévi igenév

Fajtái:

- folyamatos

Képzõje : -ó,-õ (-ható,-hetõ)

Pl.: termõ , adó ,(adható) stb.

- befejezett

A mondatban többnyire minõségjelzõként fordul elõ.

Képzõje : -t,-tt

Pl.: fedett , talált [tárgy] stb.

A strandon az egyik medence fedett.

- beálló

Képezhetjük tárgyas és tárgyatlan igékbõl. A mondatbanrendszerint jelzõként szerepel (Pl.: kelendõ árú), deállítmányként is elõfor¬dulhat ( ha az ige szinte márátalakul önálló melléknévvé, Pl.: állandó , halandó).

Képzõje : -andó,-endõ

Pl.: forgandó , követendõ stb.

A szerencse forgandó.

III. Határozói igenév :

A határozói igenév olyan -va,-ve (esetleg -ván,-vén) képzõs igei származék, amely valamely cselekvésfogalmat határozói körülményként nevez meg; rendszerint valamilyen cselekvésnek, történésnek, létezésnek, állapotnak a módját, vagy egy névszóval kifejezett mondatrésznek az állapotát jelöli meg. A ható igék kivételével mindenigébõl képezhetõ.

Pl.: Az ügy el van intézve.

Az igenév kétarcú szófaj: egyrészt fõnévi, melléknévi vagy határozói, másrészt igei természetû. Igei természete abban áll, hogy olyan bõvítményeket (tárgyat, határozót) vehet maga mellé, mint az ige.

Igeidõ: a cselekvés idejét a beszéd idõpontjához igazítja.Három igeidõt ismerünk:

- múltidõ: a múltban történt esemény leírásakor használjuk.

Jele: -t,-tt

Pl.: Tegnap esett az esõ.

- jelenidõ: jelenidejû cselekvés (történés) leírásakor használjuk.

Jele: -

Pl.: Esik az esõ.

- jövõidõ: jövõben történõ eseményre való utaláskor használjuk.

Jele: fõnévi igenév (-ni) + fog segédige

Pl.: Holnap esni fog.

A szóösszetételek keletkezésének jelentõsége. Az összetett szavak fajtái es ezek helyesírása

A szóösszetételek keletkezése és fajtái

Összetett szavak kétféleképpen keletkezhetnek: mondatbeli összefüggés alapján vagy pedig mondatbeli elõzmény nélkül. Az elsõ esetben a mondatban egymás mellett álló,egymással szorosan összetartozó szavak forrtak össze; így keletkezett például a nagy üzem, a hét vége, a szabad idõ jelzõs szerkezetekbõl a nagyüzem, hétvége, szabadidõ szóösszetétel. Az összetett szavak többsége azonban mondatbeli kapcsolat nélkül keletkezett olyan módon, hogy nyelvünk felhasználta a szóalkotásnak ezt a termékeny lehetõségét egy-egy új fogalom megjelõlésére; így született - sok egyéb között - a golyóstoll, mûanyag, hûtõszekrény, porszívó, mosógép,lemezjátszó is.

A szóösszetételek fajtáit - keletkezésükre való tekintet nélkül -az elõtag és az utótag viszonya alapján jellemezhetjük.

Vannak olyan üdülõk, amelyek télen is, nyáron is nyitva vannak: télen-nyáron fogadják a vendégeket.

A télen-nyáron szóösszetétel úgy keletkezett,hogy a mondat két idõhatározója összekapcsolódott. Ha azonos (egynemû) mondatrészek forranak össze, akkor mellérendelõ szóösszetétel keletkezik.

Az ötnapos munkarend bevezetésével a hétvége szabadidejében több lehetõség adódott az országjáró kirándulásokra.

Ezeknek az összetett szavaknak a szerkezete abban hasonlít egymáshoz, hogy az elõtag az utótagnak valamilyen bõvítménye.

Milyen bõvítmény az elõtag ?

ötnapos

hány napos ?

mennyiségjelzõ

munkarend

minek a rendje ?

birtokos jelzõ

hétvége

minek a vége ?

birtokos jelzõ

szabadidõ

milyen idõ ?

minõségjelzõ

országjárás

mit jár ?

tárgy

Azokat az összetett szavakat, amelyekben az elõtag az utótagnak valamilyen bõvítménye, alárendelõ szóösszetételnek nevezzük.

A következõ mondatban olyan alárendelõ szóösszetételek fordulnak elõ, amelyekben az elõtag nem mondatrészként bõvíti az utótagot.

A fejhallgató vagy fülhallgató hasznos tartozéka a zsebrádiónak és a táskarádiónak.

Ezekben az összetett szavakban az elõtag és az utótag kapcsolatát részletesebb kifejtéssel értelmezhetjük: a fejhallgató fémpánttal a fejre helyezhetõ, a fülhallgató pedig a fülbe illeszthetõ hallgatókészülék; a zsebrádió zsebben (is) hordható, a táskarádió pedig táskához hasonló méretû és alakú rádió. Az ilyenfajta összetett szavak egy-egy terjedelmesebb kifejezés jelentését sûrítik egy-egy szóba: jelentéssûrítõ szóösszetételek.

A m e l l é r e n d e l õ s z ó ö s s z e t é t e l e k

A mellérendelõ szóösszetételek ellentétes vagy hasonló jelentésû tagokból állnak: él-hal, jön-megy, adás-vevés, hegyes-völ¬gyes,összevissza, föl-le, sír-rí, lót-fut, rúgkapál, búbánat, szóbeszéd, csûrés-csavarás, híres-neves, egy-két, sülve-fõve.

A mellérendelõ szóösszetételek elõtagja és utótagja mindig azonos szófajú szó. Mellérendelõ szóösszetételt tehát alkothat két ige: sütfõz, két fõnév: járás-kelés, két melléknév: híres-neves,két számnév: öt-hat, két határozószó: itt-ott, két igenév: járókelõ.

Azokat a mellérendelõ szóösszetételeket, amelyek egy szónak a meg kettõzésébõl keletkeztek,szókettõzésnek nevezzük: várja-várja, meszsze-messze, alig-alig, lassan-lassan, egy-egy, néha-néha.

A hasonló hangzású tagok mellérendelõ összetételei az ikerszók: tipeg-topog, dirmeg-dörmög, izeg-mozog, irul-pirul, ken-fen, teszvesz, limlom, mendemonda, hercehurca, terefere,girbegörbe,ugribugri, ágas-bogas, icipici, tutyimutyi, hébe-hóba, dirr-durr.

Az összetétel tagjainak jelentése szempontjából az ikerszókat három csoportba szokták osztani:

a, Vannak olyan ikerszók, amelyeknek mindkét tagja önmagában is használatos, értelmes szó: ken-fen, tesz-vesz.

b, Gyakoribb ennél az az eset, hogy az ikerszónak csak az egyik tagja - vagy elõtag, vagy utótag - önálló szó, a másik tagnak pedig önmagában nincs jelentése: izeg-mozog, limlom,girbegörbe.

c, A harmadik csoportba azok az ikerszók tartoznak, amelyeknek egyik tagja sem értelmes önmagában, tehát sem az elõtag, sem az utótag nem használatos önálló szóként: hercehurca, terefere, tutyimutyi.

A l á r e n d e l õ s z ó ö s s z e t é t e l e k

A következõ példák azt mutatják, hányféle bõvítménye lehet az alárendelõ szóösszetétel elõtagja az utótagnak.

Az elõtag az utótagnak:

Ha mennydörög, úgy hallatszik, hogy a menny dörög.

A szavahihetõ embernek minden szava hihetõ. alanya

A favágó fát vág.

A bortermõ Badacsony jó bort termõ vidék. tárgya

A Lánchidat az újjáépítés során építették újjá.

A napraforgó a nap felé forog. határozója

A sárgaréz sárga szinû réz.

A háromszög olyan síkidom, amelynek három szöge van.

A szóösszetétel két szó összetétele. jelzõje

Megállapíthatjuk tehát, hogy az alárendelõ szóösszetétel elõtagja az utótagnak alanya, tárgya, határozója vagy jelzõje lehet.

Alanyos összetételek:

magvaváló (szilva), madárlátta (kenyér), végeláthtatlan (síkság).

Tárgyas összetételek:

egyetért, jótáll, szófogadó, mindentudó, vállvetve, szemlesütve.

Határozós összetételek:

helyreállít,fülbemászó,útonálló,égbekiáltó, karonfogva, százszorszép, együttérzés.

Jelzõs összetételek:

kislány, nagyapa, sötétkék; tízperc,sokoldalú, kevésszavú; fecskefészek, születésnap, városháza.

Jelölt és jelöletlen szóösszetétel

A felsorolt alárendelõ összetételekben azt is megfigyelhetjük,hogy az elõtag és az utótag kapcsolatát a legtöbb esetben nem jelöli rag. Rag nélküli, jelöletlen összetételek: szófogadó (szót fogadó), kárörvendõ (a kárnak örvendõ), munkaképes (munkára képes), selejtmentes (selejttõl mentes), fecskefészek (a fecskének a fészke).

Vannak azonban olyan tárgyas és határozós összetételek is, amelyeknek az elõtagján rag jelöli a tárgyas, illetõleg a határozós viszonyt.

Raggal ellátott, jelölt összetételek: egyetért, élenjáró, százszorszép stb. A birtokos jelzõs összetételeken az utótag birtokos személyjellel jelöli a birtokviszonyt: városháza, barátfüle.

Az alárendelõ szóösszetételek szófaja

------------------------------------------------

Az alárendelõ szóösszetételek elõtagja és utótagja sokszor különbözõ szófajú szó. Az összetett szó ahhoz a szófajhoz tartozik,amelyhez az utótag.

Igy tehát:

félrebeszél

ige

sárgadinnye

fõnév

aranysárga

melléknév

békeszeretõ

melléknévi igenév

Többszörös szóösszetételek

-----------------------------------

Ha az összetett szó elõtagja vagy utótagja, vagy esetleg mindkét

tagja összetett szó,akkor többszörös összetétel keletkezik:

híradástechnika = hír + adás + technika

tehergépkocsi = teher + gép + kocsi

úttörõvasút = út + törõ + vas + út

Helyesírási tudnivalók

-----------------------------

Irás közben nagyon gyakran vetõdik fel az a kérdés, hogy a mondat két egymás mellett álló szavát egybe kell-e írnunk,vagy pedig külön.

Erre a kérdésre legegyszerûbben így lehetne válaszolni: azokat a szókapcsolatokat, amelyek összetett szóvá forrtak össze, egybeírjuk; azokat a szókapcsolatokat pedig, amelyek nem váltak összetett szóvá, különírjuk. Ez a válasz azonban még nem oldja meg a problémánkat, hiszen legtöbbször éppen ezt nem tudjuk eldönteni, hogy a két szó összetétellé vált-e, vagy sem. Ezért tehát meg kell tanulnunk néhány olyan szabályt, amelyek az egybeírás és különírás kérdésében általános iránymutatást adnak.

A mellérendelõ szóöszetételek írása

------------------------------------------------

Általában az a szabály, hogy a szorosabban összeforott mellérendelõ összetételeket kell egybeírnunk. Az elõtag és az utótag szorosabb összeforrásának a jele, hogy a szóösszetételhez járuló toldalékok csak az utótaghoz kapcsolódnak: rúgkapált, búbánatos, szóbeszédet, kezeslábasban, járókelõk.

Ha azonban a mellérendelõ szóösszetétel tagjai között kevésbé szoros a kapcsolat, akkor az elõtaghoz és az utótaghoz egyaránt hozzájárul az azonos toldalék. Ebben az esetben az elõtagot és az utótagot kötõjellel kapcsoljuk egymáshoz:élnek-halnak, csûrést-csavarást, sütés-fõzés, jártában-keltében, öttel-hattal.

Az alárendelõ szóösszetételek írása

----------------------------------------------

Az alárendelõ szóösszetételek írásában általában nem alkalmazunk kötõjeles írásmódot, az alárendelõ szóösszetételeket egybeírjuk.

Hogy ennek a szabálynak a segítségével dönteni tudjunk az egybeírás és különírás kérdésében, vizsgáljuk meg, mikor tekinthetjük két szó kapcsolatát alárendelõ összetételnek !

a, A húsdaraló húst daráló gép.

A nyaklánc nyakra (való) lánc.

A hegycsúcs a hegy (nek a) csúcsa.

Azokat a szókapcsolatokat,amelyekben -az egyébként raggal jelölt- tárgyas, határozós, birtokos jelzõs viszonyt nem jelzi rag, minden esetben alárendelõ összetételt alkotnak. A jelöletlen szóösszetételeket tehát egybeírjuk.

b, Nem minden varró nõ varrónõ.

A márvány is drága kõ, mégsem drágakõ.

Ezer mester között talán akad egy ezermester.

A százlábú nem éppen száz lábú rovar.

Példáink azt mutatják, hogy a két szó egybeírt összetétele gyakran mást jelent, mint ugyanannak a két szónak a különírt kapcsolata. Ilyen esetekben aszerint döntünk az egybeírás és különírás kérdésében, hogy az eredeti jelentésû szókapcsolatot vagy a megváltozott jelentésû szóösszetételt kell-e leírnunk.

c, sárgadinnye, sárgaréz, sárgarigó de:

sárga ceruza, sárga vászon, sárga festék;

jóakarat, jókedv, jóízû, jószívû de:

jó barát, jó cselekedet, jó tanuló;

mentõkocsi, mentõöv, mentõszolgálat de:

mentõ gondolat, mentõ tanú.

Ezeken a példákon a minõségjelzõs kifejezések írásmódját általános elvét figyelhetjük meg: ha valamely jelzõt és jelzett szót gyakran használunk egymás mellett, akkor a két szó összetétellé válik, tehát egybe kell írnunk.

Ugyancsak összetétellé váltak azok a minõségjelzõs kapcsolatok, amelyeknek elõtagja valamilyen anyagot jelöl: üvegpohár, rézkilincs, vasajtó, ezüstkanál stb. Ha azonban az anyagnévi jelzõs kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó,az anyagnevet különírjuk jelzett szavától: mûbõr táska,ezüst nyaklánc,lenvászon asztalterítõ.

d, Fényérzékeny anyaggal készített kép: fenykép.

Gyermekek gyógyításának szakorvosa: gyermekorvos.

Villanyárammal mûködõ motor: villanymotor.

Csiga házához hasonló lépcsõ: csigalépcsõ.

Olyan fehér, mint a hó: hófehér

A fenyõfa levele olyan hegyes, mint a tû: tûlevelû fa.

A jelentéssûrítõ összetételeket, köztük azokat is, amelyekben az elõtag valamihez hasonlítja az utótagot, mindig egybeírjuk.

A többszörös összetételek írása

-------------------------------------------

gépkocsivezetõ, jármûforgalom, villanyrendõr, gyalogátkelõhely, díjtáblázat; de:

tehergépkocsi-vezetõ, élelmiszer-áruház, gyermekrajz-kiállítás, labdarúgó-bajnokság.

A többszörös összetételek írásának kétféle változatát figyelhettük meg. Az egybeírást vagy kötõjeles írást a szótagok megszám¬lálásával dönthetjük el: a többszörös összetételeket hat szótagig egybeírjuk,a hat szótagnál hosszabbakat pedig kötõjellel tagoljuk.

Azonos mássalhangzók találkozása az összetett szó tagjainak határán

---------------------------------------------------------------------------

a, jegygyûrû, díszszemle, fénynyaláb Ha összetett szó tagjainak határán azonos kétjegyû betûk kerülnek egymás mellé, mindkét kétjegyû betût külön-külön kiírjuk.

b, balett-táncos, sakk-kör, össz-szövetségi Ha az összetett szó elõtagjának végén hosszú mássalhangzót jelölõ, kettõzöttt betû van,az utótag pedig azonos betûvel kezdõdik, az összetétel két tagja közé kötõjelet teszünk.

Nyelvhelyességi tudnivalók

-----------------------------------

Az egymás mellett olvasható példák összehasonlításával megítélhetjük, mi a különbség a birtokos jelzõs szókapcsolat és a belõle alkotott sokszótagos összetétel között:

A szókapcsolat

Az összetétel:

az üzlethálózat fejlesztése

üzlethálózat-fejlesztés

a tervezõvállalat vezetõje

tervezõvállalat-vezetõ

faipari tanulók képzése

faiparitanuló-képzés

a nyersanyag behozatalának csökkentése

nyersanyagbehozatal-csökkentés

Az összehasonlításnak az a tanulsága, hogy a birtokos jelzõs szókapcsolat - élõszóban és írásban egyaránt - világos¬abb,érthetõbb, mint a sok elemet tömörítõ, túlságosan hosszú szóösszetétel.

Egyalakúság, többértelmûség és rokonértelmûség a nyelvben

A beszédben gyakran azt tapasztaljuk, hogy egy-egy szóelem hangalakjához nemcsak egy, hanem több jelentés is fûzõdik, de az sem ritka,hogy hasonló vagy rokon jelentést teljesen különbözõ hangalakú szavak idéznek fel. A jelentéstannak fontos vizsgálódási területe a szavaknak, szóelemeknek a hangalak és a jelentés viszonya szerinti osztályozása. Eszerint megkülönböztetünk egyjelentésû, azonos alakú és több jelentésû és rokon értelmû szavakat, szóelemeket.

Egyjelentésûnek tekintünk egy szóelemet akkor,ha az adott jel hangsora csak egy jelentést idézhet fel. Erre leginkább összetett szavaink körében és némely toldalék esetében találunk példát (ablakpárkány, -e birtokjel).

Az egy hangalakkal több jelentést felidézõ szóelemek két nagy csoportra oszlanak. Az egyik csoportba azokat soroljuk, amelyekben a két vagy több jelentés között nincs kapcsolat vagy az átlagos nyelvérzék nem érez összefüggést. Ilyenkor a különbözõ jelentésû jelek hangalakbeli azonossága általában véletlen (terem, vár, ég). Ezek a szavak azonos alakú szavak. Azonos alakúság azonban elõfordulhat egyes toldalékformák körében is (pl.: az -at, -et igeképzõ és fõnévképzõ, a -t tárgy¬rag és a múlt idõ jele).

Az egy alakhoz fûzõdõ több jelentés igen gyakran nem véletlen egybeesés, hanem egy szó vagy szóelem jelentésbõvülésének eredménye. A beszédben ugyanis a szóval az történt, hogy alkalmilag az alapjelentéstõl némileg eltérõ jelentésben használták. Ha az új jelentésben való használat gyakorivá vált, elterjedt, akkor az eredeti jelentésmellett kialakult egy másod- , sõt harmadlagos vagy ennél is több jelentés. Az olyan szavakat, amelyekben egy hangsornak több jelentése van, és e jelentések között kapcsolat van, többjelentésû szavaknak nevezzük. Az ilyen szavak kialakulása tehát a nyelv - ezen belül a szójelentés - történeti változásának eredménye. Ez a folyamat még napjainkban is zajlik.

A szavak, szóelemek,szókapcsolatok használata tudatos vagy ösztönös választás eredménye. A válogatást az teszi lehetõvé, hogy a nyelv gazdag sorát adja a különbözõ alakú, de rokon jelentésû szavaknak és szószerkezeteknek, más szóval sz¬inonimáknak.A rokonértelmûség kiterjedt a nyelv minden jelentéssel bíró elemére, te¬hát vannak jelentésû toldalékok, szavak, szintagmák, mondatok, sõt szövegek is.

Megkülönböztetünk szorosabb és tágabb értelemben vett rokon értelmû szavakat.A szorosabb értelemben vett rokon értelmû szavak a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak (pl.: autó-gépkocsi, bicikli-kerékpár). Ha a szavak fogalmi jelentésének egy-egy elemében is van valamilyen árnyalatnyi különbség,vagy ha az egyik szó a másikhoz képest valamilyen érzelmi, szemléletbeli többletet fejez ki, tágabb értelemben vett rokonértelmûségrõl beszélünk. Például fokozati külön¬bség van a fut, szalad rokon igék között, szemléletbeli eltérés az énekel és a kornyikál között.

Vannak olyan hasonló alakú szavak, amelyek jelentésük miatt ugyan nem cserélhetõk fel egymással, mégis sokan elkövetnek ilyen hibát mind írásban, mind pedig beszéd közben.Ilyen szavak például a következõk: egyenlõre, egyelõre..

A h a n g a l a k és a j e l e n t é s v i s z o n y a

Rokonértelmûség ( szinonímia )

------------------------------------------------

A rokonértelmûség a szavak rokon értelmû volta.

H

/

J ( Egy jelentés különbözõ hangalak. )

\

H

Megkülönböztetünk szorosabb és tágabb értelemben vett rokon szójelentéseket.

A szorosabb értelemben vett rokon értelmû szavak a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak (pl.: autó-gépkocsi, kutya-eb,

bicikli-kerékpár).

A tágabb értelemben vett rokon értelmû szavaknál az egyik szó a másikhoz képest valamilyen érzelmi, fokozati, szemléletbeli többletet fejez ki. Fokozati különbség van pl.: kocog, szalad, fut, rohan, lohol, vágtat, nyargal és sprintel szavaknál.

A rokonértelmû szavak mondatbeli, használati értékükben mindig van valamilyen különbség.

Pl.: " A tolvaj elrohant a tetthelyrõl. "

" A tolvaj elkocogott a tetthelyrõl. "

Rokonértelmûség elöfordul toldalékokban, mondatok között,szintagmákban és szövegek között is.

Azonosalakúság és többértelmûség ( homonímia )

------------------------------------------------------------------

Az egy hangalakkal több jelentést felidézõ szóelemek két nagy csoportra oszlanak.

Egyik az azonos alakú szavak csoportja, ahol véletlen egybeesés okozza, hogy egy hangsor több különbözõ jelentéssel bír.

J

/

H - J ( Egy hangalak több jelentés. )

\

J

Pl.: ír, fogoly, vár, ég, megint, tûz, elég, ár, fûz.

Azonosalakúság elõfordulhat egyes toldalékformában is, mint pl.: at, -et igeképzõ és fõnévképzõ is, a -t a tárgyrag és a múltidõ jele is. Toldalékolással is keletkeznek azonos alakú szavak.

Pl.: háló, várunk.

Hasonló hangzású szavak ( paronémiák )

--------------------------------------------------------

pl.: helység - helyiség egyenlõre - egyelõre fáradság - fáradtság

Az egy alakhoz fõzõdõ több jelentés igen gyakran nem véletlen egybe esés, hanem egy szó, szóelem jelentés bõvülésének eredménye.

A szavak a használatuk során az alapjelentéstõl eltérõ jelentést ( alkalmi ) kapnak. Ezek az alkalmi jelentések lesznek a szavak másodlagos vagy akár többszörös jelentéstöbbletei. Tehát az olyan szavakat, amelyek jelentése között kapcsolat van, többjelentésû szavaknak nevezzük.

J

/

H ( Hasonló hangalak, eltérõ jelentés )

\

J

pl.: tanács, toll, levél, zebra, csiga ... stb.

Hangutanzó szavak pl: susog, puff, kakukk.

Hangulatfestõ szavak pl: szöszmötöl, tutyimutyi, kelekótya.