Igeidő
Az ige cselekvést, történést vagy állapotot jelölõ szófaj. Egy létigénk van: a van. Az igének kétféle ragozása lehet: alanyi és tárgyi. Tranzitív és intranzitív. Az ige alanyi személyragjai az alany számát és nyelvtani személyét jelölik meg. Az ige tárgyas személyragjai ezenkívül a tárgyra is utalnak. Az ige a mondatban különbözõ igemódokban szerepelhet:
- A kijelentõ módú igékkel azt közöljük - vagyis kijelentjük -, hogy valóban cselekszik valaki vagy történik valami.
Pl.: lobog.
- Feltételes módú igealakot akkor mondunk , ha a cselekvés vagy történés valamilyen feltételhez van kötve.
Pl.: lobogna.
- A felszólító módú igealakokkal a felszólítás különféle árnyalatait fejezzük ki : parancsot, utasítást, kívánságot, kérést, bíztatást stb.
Pl.: lobogj!
Az igeneveknek többféle formája van :
1. fõnévi igenevek
2. melléknévi igenevek
3. határozói igenév
I. Fõnévi igenév : igetõ + -ni képzõ
Jelentését és mondatbeli szerepét tekintve a fõnévi igenév a fõnévhez hasonlít.
II. Melléknévi igenév
Fajtái:
- folyamatos
Képzõje : -ó,-õ (-ható,-hetõ)
Pl.: termõ , adó ,(adható) stb.
- befejezett
A mondatban többnyire minõségjelzõként fordul elõ.
Képzõje : -t,-tt
Pl.: fedett , talált [tárgy] stb.
A strandon az egyik medence fedett.
- beálló
Képezhetjük tárgyas és tárgyatlan igékbõl. A mondatbanrendszerint jelzõként szerepel (Pl.: kelendõ árú), deállítmányként is elõfor¬dulhat ( ha az ige szinte márátalakul önálló melléknévvé, Pl.: állandó , halandó).
Képzõje : -andó,-endõ
Pl.: forgandó , követendõ stb.
A szerencse forgandó.
III. Határozói igenév :
A határozói igenév olyan -va,-ve (esetleg -ván,-vén) képzõs igei származék, amely valamely cselekvésfogalmat határozói körülményként nevez meg; rendszerint valamilyen cselekvésnek, történésnek, létezésnek, állapotnak a módját, vagy egy névszóval kifejezett mondatrésznek az állapotát jelöli meg. A ható igék kivételével mindenigébõl képezhetõ.
Pl.: Az ügy el van intézve.
Az igenév kétarcú szófaj: egyrészt fõnévi, melléknévi vagy határozói, másrészt igei természetû. Igei természete abban áll, hogy olyan bõvítményeket (tárgyat, határozót) vehet maga mellé, mint az ige.
Igeidõ: a cselekvés idejét a beszéd idõpontjához igazítja.Három igeidõt ismerünk:
- múltidõ: a múltban történt esemény leírásakor használjuk.
Jele: -t,-tt
Pl.: Tegnap esett az esõ.
- jelenidõ: jelenidejû cselekvés (történés) leírásakor használjuk.
Jele: -
Pl.: Esik az esõ.
- jövõidõ: jövõben történõ eseményre való utaláskor használjuk.
Jele: fõnévi igenév (-ni) + fog segédige
Pl.: Holnap esni fog.
Megjegyzés küldése