A névmások jelentése: a névmásoknak alapvetõ jellemvonásuk, hogy a többi szónál közvetlenebb kapcsolatban vannak a valósággal, teljes jelentéstartalmukat csak az élõ szövegben vagy egy adott beszédhelyzetben kapják meg. Minden fogalomszó helyettesíthetõ névmással, csak az ige nem. A névmások nemcsak szavakra utalhatnak, hanem a beszédhelyzetben jelenlevõ tárgyakra, személyekre is. A névmások kaphatnak jeleket és ragokat. Képzõ csak kivételesen járulhat névmáshoz. A szövegben, mondatban ismétlõdõ fõnevet nem mindig kell névmással helyettesítenünk (névmásítanunk).A másodszor elõforduló szót sokszor ki is hagyhatjuk (törölhetjük). A névmások rendkívül fontos tömörítõ szerepet töltenek be beszédünkben. Segítségükkel kerülhetjük el a jelentéssel nem bíró szóismétlést. A szöveg egységének és érthetõségének nélkülözhetetlen eszközei, mert sokféle jelentésárnyalattal teremtenek kapcsolatot a részek között, elõre és visszautalnak, nyomósítással kiemelik a lényeget, hosszabb szövegrészeket is képesek egyetlen szóban összefoglalni.
A névmás helyettesíthetí a mondat egy korábban elõfordult vagy késöbb említendõ szavát, szószerkezetét, de összefoglalhatja akár egy egész bekezdés tartalmát is. Kaphatnak jeleket, ragokat, így a névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesítik. A névmásítással elkerülhetjük a szóismétlést, ugyanakkor hangsúlyossá tehetjük a személyre vagy tárgyra való utalást. A névmások tömörítõ szerepet töltenek be, a szöveg egységének, érthetõségének nélkülözhetetlen eszközei, a szövegkohézió fontos nyelvtani kapcsolóelemei.
Egyirányú névmások (csak fõnévre irányuló):
1. Személyes névmás: én, te, õ, mi, ti, õk
2.Visszaható névmás: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk fõnévre utal, de sajátos jelentéssel.
3. Kölcsönös névmás: egymás fõnévre utal, de sajátos jelentéssel.
4.Birtokos névmás: enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék. Nem egyetlen szóra, hanem két szó viszonyára utal: a birtokos és a birtok viszonyára
Több irányú névmások (fõnevet, melléknevet, számnevet és határozószót helyettesítõ):
5. Mutató névmás: - ez(k), az(t), emez, ugyanez
a) közelre(k) - ilyen(k), ugyanolyan(t)
b) távolra(t) ekkora(k)
- ennyi(k), ugyanennyi
- itt(k), ott(t), ekkor(k), akkor(t), így, úgy
Kifejezhet azonosítást, nyomósítást, helyettesítõ szerepében érintkezik a személyes névmással.
6. Kérdõ névmás: - ki, mi, melyik
- milyen, mekkora
- mennyi, hány
- hol, hová, meddig, mióta, hogyan
A kiegészítendõ kérdés legfõbb kifejezõeszköze egy a kérdezõtõl nem vagy nem jól ismert fogalomra utal. Mindig a mondat fõhangsúlyos része. Személyre, tárgyra, idõre, helyre stb.
7. Vonatkozó névmás: - aki, ami, amely, amelyik
- amilyen, amekkora
- amennyi, ahány
- ahonnan, ahogyan
Kötõszóként bevezeti a tagmondatot, és egyúttal teljes értékû mondatrészi szerepe is van benne.
8. Határozatlan (határozatlan, általános, tagadó) névmás:
- mindenki, bármi, semelyik, másik
- akármilyen, minden
- valamennyi
- néhol, sehogyan
Kifejezhet határozatlanságot, általánosítást és tagadást.
Megjegyzés küldése