Leviticus, Numeri, Deuteronomium

Leviticus: kizárólag kultikus-rituális törvények

Áldozatbemutatás

Papság

Tiszta és tisztátalan dolgok

Engesztelő nap

Szentség

Fogadalmak megváltása

Végig papi írás

Több különböző korú törvény

Kánoni formájában illeszkedik a Pent. elbeszélésbe -> Kapcsolat a Sínai szövetségkötéssel, Áron és fiainak felszentelése

Izrael szent kultuszközösség -> a kultuszban Isten akarata nyilvánul meg

Numeri:

népszámlálás, rendelkezések a levitákról és a tábor rendjéről

vándorlás: Sína -> Kádes -> Moáb

vándorlás az ígéret földjének határáig

Lazább összefüggés a részek között

R: JE + P

Pusztai vándorlás végső időszaka. Sínai esemény folytatása

Megvalósult kultusz

Lázadás -> bűntetés

Deuteronomium: Királytörvény: a király trónralépésekor a törvényről másolatot kell készíteni -> 2. törvénykönyv

Mózes búcsúbeszéde, utasításai -> nem mehet be Kánaánba

Mózes 1. beszéde

Mózes 2. beszéde

deuteronomiumi törvény

Mózes 3. beszéde

Moáb földjén kötött szövetség

Mózes utolsó tettei, halála

A pentateuchus záró része. Korábban: Dtr tört mű bevezetője

Keletkezése: 622: Józia király -> Templom restaurálása -> egy törvénykönyvet találnak -> elkötelezi magát (nem azonos a Deut-mal, legfeljebb csak része)

Jeruzsálemi kultuszcentralizáció -> Júdához kötődik

Rokonság É-i országrésszel ?

Dt -> Dtr iskola -> a fogság körüli időben -> redakció

Tanítás központja: Isten népe

-> ingyenes kiválasztás teológiája

-> Isten ajándékokat ad

-> viszontszeretet

Genezis, Exodus

Elbeszélés + törvények -> Izrael életrendje

Genezis:

Őstörténet

Pátriárkák

Ábrahám

Izsák

Jákob

József története

Végső formáját a papi iskola (vagy végső redaktor: R) teremti meg a fogság után.

Az emberiség történetét Izraellel kapcsolja össze.

Legfontosabb a pátriárkák története

Pátriárkák (elbeszélések) -> nemzetség

József (novella) -> királyság

Pátriárkákat üdvtörténeti távlatba helyezi.

Üdvösség: méltatlanság, de meghívottság

Ábrahám az egész emberiséget képviseli

Jövő: a történelem az üdvösség felé halad. Ígéret és beteljesedés

Exodus:

szabadulás Egyiptomból

pusztai vándorlás

Sínai szövetségkötés

Jogi szövegek: Szövetség könyve, A szent sátor előírásai

Végső formáját a papi iskola (vagy végső redaktor: R) teremti meg a fogság után.

Kevés D szöveg

JE + P : a lehető legtöbbet átvette -> ismétlések, feszültségek

Nagyobb egységekből szerkesztett, lazábban kapcsolódnak. Nincsenek nemzetségtáblák.

Az üdvtörténelem Izrael számára legkiemelkedőbb része.

Isten nem elméleti-filozófiai eredetű, hanem történeti tapasztalás

A kivonulás és vándorlás örök jelek

Ingyenes választottság -> engedelmesség

Engedetlenség -> Isten büntetése -> evangélium és törvény

Pent-kritika a 70-es évek közepétől

Okmányelmélet teljes elutasítása

Szájhagyomány kevésbé fontos

Korai Jahvista források fentartásával:

Elfogadják az okmányelméletet, de módosítva

J Salamon korában, de kevesebb anyag

VIII. szd. E (önálló?)

JEDtr redakció

JEDtr + P

Késői Jahvista hagy., tem., ling adottságok újraért.:

Az egész okmányelméletet kétségbe vonják!

Jahvista átértékelése: 1. átfogó elbeszélés az őstörténettől a honfoglalásig

Biz: közel áll a dt/dtr teológiához, korábban nem szerepel a Sínai, exodus és pátriárkai hagyomány -> A fogság végén keletkezett

A végéből indul ki! Honfoglalás-elbeszélés, Deuteronomium

A Jahvista szöveg feltételezi a Deuteronomisztikus történeti művet. -> bevezetője annak, kiterjeszti a világ teremtéséig

A papi írás a Jahvista versenytársa.

Késői Jahvista hangsúlyozásával:

Egyik elméletet sem fogadja el (okmány, forma, hagyomány)

Az egész összefüggő elbeszélés a fogságban vagy utána alakult ki -> a szájhagyománynak nincs szerepe

A Jahvista önálló szerző

J és E nem párhuzamos, hanem újraértelmezés -> több lépcsőben

Jahvista nagyredakció a fogság idején

Papi redakció (nem önálló forrás)

J a Dtr tört mű prológusa.

Formatörténet a többi elutasításával:

Szájhagyomány

A párhuzamosság nem igazolható

Szájhagyomány: önálló elbeszélések -> nagyobb egységekbe foglalás

őstörténet, kivonulás, Sínai perikópa, pusztában, honfoglalás

Az okmányelmélet a Jahvista létén múlik -> nem igazolható

E sem létezik

Dtr redakció -> nem tudni mikor.

-> teljes összefüggés

A véges forma későn alakult ki.

P nem létezik

A P-kr. rövid története napjainkig: a P kutatás kezdetei, Wellhausen-iskola, formatörténeti iskola

zsidó hagyomány: az egész P szerzője Mózes -> Josephus Flavius, Philo

Az Újszövetség is megerősíti

A középkortól kezdve felmerülnek kételyek -> egyre több részletről bebizonyosodik, hogy nem Mózes a szerzője

XIX. szdig: 4 forrás (alapirat): Jahvista, Elohista, Papi írás, Deuteronomium -> okmányelmélet (Wellhausen)

Wellhausen iskola (okmányelmélet): hexateuchus

J-E-D-P: 4 külön időben keletkezett okmány összedolgozása (1-1 szerző v. iskola)

Pátriárkák kora: nincs semmilyen történeti hitelesség

Mózes és Józsue kora: bizonyos határon belül történeti tényeknek is elfogadható (birák v. Mózes korában keletkezett)

Rétegek a rétegekben

J -> J+E -> JE+D -> JED+P

Kinyilatkoztatás nélküli szerves fejlődés: Poli -> monoteizmus

Formatörténet (H. Gunkel, G. von Rad): a szájhagyományt kutatja -> a források nem 1-1 szerző munkái, hanem Izrael kül. hagyományai

J a hagyományokat gyűjti össze (kis történeti krédó alapján) -> meghatározó

J +ED + P -> nem változik lényegesen a szerkezet, csak hozzáadások

Nincs benne a Sínai esemény

Hagyománytörténet (M. Noth): a Pent. hosszú fejlődés eredménye

Alapformája a szájhagyományban kialakult -> JE a kialakult sorrendet követi

Összizraelita jelentés fokozatosan

P: betoldások

Tartalmi keret: hagyomány

Irodalmi keret: P

A Pentateuchus neve, felosztása, a P. irodalmi összetettsége, a P-kritika eredményeinek értékelése, a P kialakulása

Zsidó elnevezés: Törvény, Tóra, Mózes Törvénye, Mózes Törvénye könyve

5 részre osztás: elsősorban gyakorlati szempotból. Tartalmi jelzés is.

Tudományos név: Pentateuchus (5 könyv)  görög, majd latin eredetű

Könyvek neve: zsidóknál a kezdő szavak

Szeptuaginta: tartalmat kifejező cím  latin is ezt vette át

Genesis – Teremtés könyve

Exodus ¬– Kivonulás könyve

Leviticus – Leviták könyve

Numeri – Számok könyve

Deuteronomium – Második Törvénykönyv

Új vélemények: Hexateuchus; v. Tetrateuchus + Deuteronomisztikus

Nem egy ember munkája, csak az elbeszéléskeret egységes  hosszú fejlődés eredménye

Pent-kritika:

Összetett irod. alkotás  Évszázadokon át alakult

Kül. hagyományanyagok

4 okmány v. forrás: J E D P

Formatörténet (irodalomkritika)  hagyománytörténet

Hagyományegységek: őstörténet, pátriárkák, szabadulás, Sínai perikópa, vándorlás, honfoglalás

Pent-kritika: a megértést segíti

Kialakulás:

Korakirályság (Salamon) idejére nyúlik vissza

Jahvista a királyi udvarhoz tartozott (összegyűjt minden hagyományanyagot – a prémonarchikus korból származnak)  rendezi

Teológiája: Izrael kiválasztása Jahve népévé

Közzéppontban az ember, leíró stílus

Kibővítés új részekkel: Elohista

nincs őstörténet

Izraelben

Felhívás Jahve kizárólagos tiszteletére

Szigorú, emelkedett erkölcs, szárazabb stílus

Nehezen elkülöníthető  lehet, hogy csak redakciós réteg

J + E = Jehovista

D: Királyság uolsó éveiben  Deut. történeti mű

A Jehovista művön is dolgoztak

P: Babiloni diaspórában  új összefoglalás

Remény táplálása

Szabatos, ismétlések

Pent kánoni formája 400 körül

JE + P + Deuteronomium

 felosztás 5 könyvre (4. szd.)