Ezen a szinten egy új, a hazai iskolai gyakorlatban kevésbé ismert vizsgaforma jelenik meg: az ún. projektvizsga, vagy projektérettségi.
A vizsga leírása
A vizsga témája lehet bármely hétköznapi, vagy tudományos terület leírása, bemutatása. A központilag megadott téma többnyire általánosabb jellegű, ami többféle – a helyi viszonyoknak megfelelő - megközelítést is lehetővé tesz: pl. Környezetszennyezési problémák lakóhelyeden, Egy kisebbségi helyzetben élő család története, vagy helyzete stb. A vizsga megítélése nemcsak a téma tartalmi kifejtésére, hanem a feldolgozás módjára is vonatkozik. Ez az iskolai forma ugyanis legfőképpen azt a módot, azokat a készségeket kívánja megtanítani, amelyek egy-egy új téma, feladat feldolgozásához szükségesek.
Ebből adódóan itt csupán egy projektmunka rövidített eredményét (írott anyagát) mutatjuk be.
MINTA A KÖZÉPSZINTŰ ÍRÁSBELI ÉRETTSÉGI FELADATRA
Néhány szó a projektérettségi jellegéről
Ezen a szinten egy új, a hazai iskolai gyakorlatban kevésbé ismert vizsgaforma jelenik meg: az ún. projektvizsga, vagy projektérettségi.
A projektérettségi lebonyolítási rendje – az érettségi vizsgaleírás alapján – a következő:
A vizsga témája lehet bármely hétköznapi, vagy tudományos terület leírása, be¬mu¬tatása. A központilag megadott téma többnyire általánosabb jellegű, ami többféle – a helyi viszonyoknak megfelelő - meg¬kö¬zelítést is lehetővé tesz: pl. Környezetszennyezési problémák lakóhelyeden, Egy kisebbségi hely¬zetben élő család története, vagy helyzete stb. A vizsga megítélése nemcsak a téma tartalmi kifejtésére, hanem a feldolgozás módjára is vonatkozik. Ez az iskolai forma ugyanis leg¬fő¬kép¬pen azt a módot, azokat a készségeket kívánja megtanítani, amelyek egy-egy új téma, feladat feldolgozásához szükségesek.
Ebben az értelemben a vizsga fő alapelvei a következők:
1. A projekt-munka elkészítése önálló kutatási tevékenység legyen. A vizsgázó – a tanári út¬mu¬tatásokat és konzultációkat felhasználva – önállóan válassza ki a témáját, önállóan kutasson, dolgozzon, s a vizsga eredménye is reprodukció he¬lyett minél inkább produkció legyen.
2. A vizsga másik nagyon fontos alapelve a komplex megközelítés. A Tár¬sadalomismeret tárgy komplex jellegét – azt, hogy többfele műveltségi terület (szocio¬ló¬gia, politológia, pszichológia, gazdaságtan, filozófia stb.) ötvöződéséből jött létre – ugyanis a vizsga keretében is érvényesíteni kell. Konkrétan mindez azt jelenti, hogy a témakörök kiválasztásakor és a munka megtervezésekor a Társadalomismeret tartalmi struktúráját – mint megközelítési módokat – is figyelembe kell venni. Például egy családra, iskolára, helyi társadalomra vonatkozó téma esetében társa¬dalom¬is¬me¬reti pszichológiai, vagy gazdasági, valamint jelenismereti (általánosabb össze¬füg¬gé¬se¬ket is tartalmazó, azokra kitekintő) megközelítéseket is alkalmazni kell.
3. A vizsgát azért nem nevezzük egyszerűen házi dolgozatnak, mert annál jóval tágabb műfajú keretekkel rendelkezik. Ebben az értelemben a következő típusú műfajokban lehet az adott témát feldolgozni (a listát természetesen lehet meg bővíteni):
• hagyományos házi dolgozat – egy téma 10-15 oldalon történő leíró bemutatása
• kérdőíves felmérés készítése és összegzése
• szerkesztett (írásban) interjú(k) készítése
• audiovizuális produktum (CD, fotósorozat)
• közéleti diák rendezvény megszervezése az iskolában és annak részletes dokumentálása.
• műsorsorozat, önálló kiadvány készítése az iskolaújság, iskolarádió,
iskola¬televízió számára (írásos dokumentáció és beszámoló)
• iskolán kívüli közéleti akció (pl. környezetvédelmi) szervezése, illetve az abban való szisztematikus (értékelhető) részvétel (írásos dokumentáció és beszámoló)
4. A vizsga elkészítésének menetrendje meghatározott feladatokat, illetve állomásokat tartalmaz, amelyeket a konzultációkat tartó, illetve vizsgáztató tanárnak kell ütemeznie és ellenőriznie. A munka egyes szakaszainak pontos rögzítése azért fontos, hogy a vizsgázó kész¬ségszinten sajátítsa el az ilyen jellegű munkavégzés kultúráját. Az ajánlott konzul¬tá¬ciós szakaszok a következők (természetesen az adott feldolgozásmódtól függően ez a sza¬ka¬szolás a témának megfelelően módosul:
• A téma kiválasztásához szükséges (esetleges) megbeszélés
• A téma kiválasztása után hipotézis kialakítása
• Bibliográfia készítése – a fontos irodalmak kiválasztása
• Tervezet készítése a munka részeire vonatkozóan, illetve hálóterv készítése a munka ütemezésére
• Részfejezet készítése
• A nyers változat elkészítése
• Tanári bírálat
• Korrigálás
• Leadás, megvalósulás
• Az elkészített produktum szóban történő megvédése az érettségi vizsgabizottság előtt.
A bemutatott példa
Mivel ezen a területen projekt jellegű érettségi még nem volt Magyarországon, ezért ilyen feladatot és főleg a feladat teljes megoldási folyamatát itt nem tudjuk bemutatni. A projektmunka folyamatának bemutatása – hipotézis, anyaggyűjtés, a különböző tevékenységek naplószerű bemutatása, a produktum elkészítése, majd megvédése – meghaladná az itteni kereteket. (Az érettségi követelményrendszerhez készülő útmutatóban azonban mindezt részletesen bemutatjuk) Ebből adódóan itt csupán egy projektmunka rövidített eredményét (írott anyagát) mutatjuk be.
A projektvizsga feladata
Mutassa be a drogok különböző fajtáit és a drogfogyasztás veszélyeit!
A projekt eredménye (részletek)
Droggal, drog nélkül
- történetek a mesterséges mennyországokból -
A drogok fõ jellemzõi
Serkentő hatású drogok, stimulánsok
Legális
Koffein. A koffeintartalmú italok a legelterjedtebb központi idegrendszeri serkentõszerek. Ilyen italok nyerhetõek a tealevélbõl, kávémagból, kóladióból, de még a kakaómagból is. Ezek a növények mind tartalmaznak koffeint, eltérõ hatásukat a koffein mennyisége és a többi alkotórész tulajdonságai határozzák meg.
A kávé történetébõl
A kávécserje valószínûleg Etiópiából származik, ahol a legenda szerint a kopt szerzetesek figyeltek fel arra, hogy a kávécserjérõl legelõ kecskék igen virgoncak lettek. Hogy ne aludjanak el az éjszakai ima alatt, élénkítõ italt készítettek a kávéból.
A nyugati utazók az iszlám országaiban találkoznak a kávéval. Az arábiai muzulmánok szintén a hosszú virrasztások megkönnyítésére fogyasztottak kávét. A szigorú és konzervatív papi csoportok azonban a kávét méregnek nevezték és használatát tiltották, szigorú büntetésekkel szankcionálták. Ennek ellenére a kávé neve mára teljesen összeforrt Arábiáéval.
Egyiptomban a XVI. században komoly felfordulást jelentett a kávé megjelenése. Megtiltották a kávékereskedést, ha valahol kávét találtak, azt elégették, de mindezek mellett persze az ital csak még gyorsabban terjedt.
Magyarországra a török uralommal együtt a XVI. században, nyugatabbra a XVII. században érkezik meg a kávé, s a párizsi lelkes fogadtatás, az erre épülõ kávéházi kultúra dönti el végképp a sorsát.
Nikotin
A nikotin a Nicotiana tabacum leveleinek alkaloidja, melyet 1828-ban izoláltak. A dohányfüst hatóanyaga a nikotin, de nem hanyagolhatóak el a karcinogén kátrányok és a szénmonoxid sem. A nikotin nagyon erõs méreg. Bõrön keresztül és inhaláció útján egyaránt felszívódik, bejut az anyatejbe is. Halálos adagja: 20–60 mg.
A nikotin kettõs jellegû (elõbb izgató, majd bénító) hatása miatt az általa kiváltott tünetek elemzése, öszefoglalása rendkívül nehéz. A dohányosok szituációfüggõ hatást tulajdonítanak a drognak: szerintük stresszhelyzetben feszültségoldó nyugtatóként, koncentrációt igénylõ szituációban pedig stimulánsként viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt hatások nagyrészt pszichés eredetûek, azaz erõsen függnek a dohányos várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitõl. Egyesek szerint a cigarettázás által kiváltott állítólagos „nyugalom” képzete hamis: a cigaretta valójában csak a nikotinhiányból fakadó feszültséget oldja fel.
A dohányzás történetébõl
Kolumbusz és más felfedezõk az Újvilágban döbbenten tapasztalták, hogy az indiánok száraz leveleket hordanak magukkal, amelyeket meggyújtanak és “megisszák a füstöt”. Mikor két, XVI. századi angol hajóskapitány hazavitt magával három indiánt Londonba, azok “képtelenek voltak abbahagyni a füstölést, és vitték magukkal a dohányt is”. Az európai tengerészek is kipróbálták, és rájöttek, hogy szeretik a füstöt. Azután azt is kénytelenek voltak tapasztalni, hogy már mindennap akarnak egy kicsit füstölni, és olyan vágy alakul ki bennük, amelyet egyedül a dohány tud kielégíteni. Így a tengerészek kénytelenek voltak magukkal vinni a növényt, hogy mindig meglegyen az utánpótlás. Mivel egyre többet utaztak, a dohány nagyon gyorsan elterjedt az egész világon.
Az amerikai kontinensen az elsõ dohányzásból eredõ problémát az Egyház támasztotta. Az indiánok ugyanis állandóan - így a templomban is - füstölni akartak, és a misszionáriusok is megszerették a dohányt. Így törvényt kellett hozni, hogy a dohányzás minden formája tilos a templomokban.
1650-re már számos törvény született a dohányzás ellen, és a pápa is lépéseket tett az ügyben, de hasztalan. IV: Murád szultán 1633-ban halállal fenyegette meg a dohányosokat, de az igazi rajongókat ez sem tartotta vissza. Érdemes megfigyelni, hogy ha egy országban kialakult a dohányzás szokása, ott mindvégig meg is maradt. Még különösebb, hogy 1492 óta semmit nem találtak, ami átvehetné a dohány szerepét. Ha a dohányos rászokik az ópiumra vagy a marihuánára, azért megõrzi a dohányzás szokását is, tehát nem a szertartás, hanem maga a dohány van a szenvedély hátterében.
A dohányzás és a kávé az életünkben
Ez a táblázat a különbözõ halál-okok arányát mutatja Magyarországon és más országokban. Hogyan következtethetünk ezekbõl a számokból a magyar lakosság kávé- és cigarettafogyasztási szokásaira, illetve a fenti szerek egészségkárosító hatására?
Halálozási arányszámok két fõ halálok szerint 1993-ban
/százezer lakosra számítva/
Ország Rosszindulatú daganat, Keringési betegség
Magyarország 312,84 751,71
Ausztria 244,26 544,46
Bulgária 183,86 810,46
Csehország 270,40 638,72
Dánia 305,94 513,88
Finnország 198,84 485,14
Görögország 202,55 460,73
Lengyelország 196,81 529,76
Németország 262,36 541,16
Oroszország 203,37 764,06
Svájc 242,17 390,83
Japán 190,41 255,26
Illegális
Amfetamin-származékok. Stimuláló, élénkítõ hatású drogok. A speed-et por alakban szippantják, az ecstasy-t (XTC) tabletta formájában terjesztik. A szer használata általános felgyorsulást, emelkedett hangulatot, fokozott önérzetet eredményez. Megszûnik a fáradtság- és éhségérzés. Ezt a hatást kihasználva diákok és sportolók is alkalmazzák teljesítménynövelõ céllal. Legelterjedtebb alkalmazása a hétvégi szórakozás feldobott hangulatának elõidézésére, fokozására irányul (DISCO-drog, Party-drog).
Az amfetamin-származékok rendszeres használata a túlterhelés következtében tönkreteszi a szív- máj- vesemûködést, de egyszeri túladagolásuk is súlyos, életveszélyes állapotot idézhet elõ (infarktus, agyvérzés, hiperventilláció).
Az amfetamin-származékok használata igen gyorsan okozhat hozzászokást és pszichés függõséget, mert a szer kiürülése után depresszió jelentkezik, és ezért egyre nagyobb adagok válnak szükségessé. A kényszeres XTC-használónak a megváltozott biológiai mûködés felborítja az egész megszokott életformáját, életvezetési nehézségeket okoz. A DISCO-drogok következményei az éjszaka hazafelé tartó kontrollvesztett fiatalok által okozott közlekedési balesetek.
Az amfetaminok történetébõl
1927-ben egy kaliforniai gyógyszerész állította elõ. Érszûkítõ hatása miatt szénanátha, megfázás és más légúti betegségek esetére mint inhalálószer került forgalomba. Késõbb kimutatták, hogy étvágycsökkentõ hatása miatt jól használható elhízott betegek súlyszabályozására is. A II. Világháborúban az amerikai pilóták energiáik és figyelmük növelésére szedtek amfetamint.
A stimuláló hatásról szóló újságcikkek vezettek a Benzedrin nevû szerrel való visszaélésekhez. A Benzedrin helytelen használatára 1936-ban került sor elõször, amikor a minnesotai egyetem pszichológia-hallgatói a különféle drogokkal folytatott kísérletek során maguknak is beadtak Benzedrint, hogy éjszaka hatékonyabban tudjanak tanulni. A szer használata gyorsan terjedt. Kamionsofõrök, éjjeliõrök szedték, hogy el ne aludjanak munka közben. Az Egyesült Államokban végül szabályozni kellett a gyógyszer forgalmát - már csak receptre volt kapható.
A kamionsofőrök között máig is igen elterjedt az amfetaminok használata. A dózisok nagyságát városnevekkel adják meg, ami arra utal, hogy ekkora távolságot lehet pihenés nélkül megtenni.
Amfetaminok az életünkben
Eleinte nem történt semmi. Egyszerűen semmilyen hatással nem volt rám. Mintegy négy órával a tabletta bevétele után, a party végén, hazamentem. Lefeküdtem, de nemsokára arra ébredtem, mintha valaki állt volna a hasamon. A pulzusom kiütötte a mennyezetet, én pedig teljesen pánikba estem. Alagút-vízióm volt. A szívverésem hol iszonyatosan lelassult, hol újra felpörgött. Megpróbáltam mentőt hívni, de már nem tudtam magam telefonon megérttetni. Szerencsére a lakótársam észrevette, hogy valami baj van. Addigra viszont meg voltam győződve, hogy most azonnal meghalok. Mire a mentő megérkezett, már majdnem teljesen öntudatomon kívül voltam. Bevittek az intenzívre, sok vizet itattak velem. Amfetamin-túladagolásom volt, a szívem ezért túl gyorsan vert, a vérnyomásom pedig túl magas volt, így időnként pánikállapotba kerültem. Estefelé hazaengedtek. Utána még öt napig nem tudtam aludni, annyira erősen hatottak rám az átélt események.
/20 éves egyetemista fiú/
Kokain. A koka levelébõl elõállított, elsõsorban Amerikában használatos, de itthon is terjedõ igen drága szer. Régebben elsõsorban szippantószerként használták eufóriát okozó és hangulatjavító hatása miatt, ma már intravénásan is alkalmazzák. Feloldja a gátlásokat, így használata közben gyakori a kockázat- és veszélykeresõ viselkedés. Nagyfokú pszichés függõséget eredményez. A szer kiürültével kínzó fejfájás, feszültség, majd fáradtság, levertség jelentkezik. Fizikai függõséget nem, de súlyos testi elváltozásokat okoz: tartós használata következtében álmatlanság, étvágytalanság, májkárosodás, majd teljes testi hanyatlás lép fel.
Még a kokainnál is veszélyesebb változat a crack, amelyet kokain-hydrokloridból állítanak elõ, és sárgás kavicsok formájában terjesztenek. A kokainnal ellentétben olcsó. Dohány vagy marihuána közé morzsolva pipából szívják. A crack feloldja a gátlásokat és a legagresszívabb ösztönöket szabadítja el. A rövid eufóriát mély depresszió követi. Fizikailag igen gyorsan tönkreteszi a szervezetet.
A kokain- és crackfüggõségbõl való szabadulás a rendkívül súlyos depressziós állapotok miatt komoly gyötrelmet okoz és csak keveseknek sikerül.
A kokain történetébõl
A dél-amerikai indiánok számára a kokacserje levelének rágcsálása a mindennapi élet szerves része, és ezenkívül jelentõs vallási és kultikus szereppel bíró rituálé. A kulturális szerepen kívül a kokacserje hatóanyagának fontos élettani hatása is van: segíti leküzdeni a rendkívül magas tengerszint feletti magasság okozta betegséget, csökkenti a fáradtság- és éhségérzetet, ami a kopár hegyek között élõ, gyakran éhezõ, alultáplált indiánok számára nem lebecsülendõ. A spanyol felfedezõk érkezése elõtt az indiánok életében ugyanolyan szerepet játszott a koka, mint az európai ember számára az alkohol. Többszáz éven át éltek ezzel a szerrel, anélkül, hogy bármilyen nagyobb mértékû káruk származott volna ebbõl az itt élõknek. A kokával való visszaélés az indián kultúra lassú megsemmisülésével egyidejûleg vette kezdetét, amikor az aranybányákban halálra dolgoztatott indiánoknak élelem helyett kokát adtak, hogy jobban bírják a nehéz fizikai munkát.
A kokain az életünkben
Este 11 óra felé mentem haza, és hosszú elõadásba kezdtem az anyámnak. Talán az UFO-król beszéltem, nem tudom, de arra határozottan emlékszem, hogy nagyon okosnak, világos fejûnek éreztem magam. Tény, hogy azelõtt soha nem tartottam otthon ilyen kiselõadást. Vagy három órán keresztül beszéltem, anyám pedig nem mert otthagyni, mert egyszerûen nem ismert rám, nem tudta, mi történhetett velem.
/18 éves fiú/
Tompító hatású drogok
Legális
Kodein, hidrokodein. Az ópiátok csoportjába tartozó köhögéscsillapítók. Euforizáló hatásuk az illegális ópiátokénál kisebb. Nem minõsülnek kábítószernek. Bár - fõleg a 70-es években - gyakoriak voltak az ezekkel a szerekkel való visszaélések, gyógyszertári forgalomban - mint köhögéscsillapítók - máig is receptre kaphatók és szigorú orvosi utasítás szerint alkalmazhatók.
Nyugtató, altató gyógyszerek (barbiturátok)
A barbiturátok társadalmunkban a legszélesebb körben használt pszichoaktív drogok közé tartoznak, mind gyógyászati, mind nem gyógyászati célú alkalmazásukat tekintve. A krónikus használat, a komoly visszaélés elsõsorban a felnõtteket jellemzi. A jelenlegi barbiturátvisszaélõk többsége nagy valószínûséggel gyógyászati célból kezdte ezeket a szereket használni. Számtalan beteg gyógykezelése alatt szokik rá ezekre a szerekre, és folytatja szedésüket jóval azután is, hogy az eredeti panasz rég megszûnt.
Míg a magasabb dózisok rendszerint nyugtató, kábító vagy altató hatásúak, kisebb mennyiségek hatását jóval nehezebb megjósolni. A barbiturátok az egyéntõl és környezetétõl függõen kis adagban okozhatnak kezdeti izgatottságot, , csökkenthetik a gátlásokat. Vannak, akiknél a nyugtató, kábító hatás csak jelentõs adag esetén tapasztalható, egyébként más pszichológiai jelenségek figyelhetõk meg: a használó boldoggá, elégedetté válhat, eufóriás állapotba kerülhet, vagy - ez a másik véglet - agresszívvá, gyanakvóvá, erõszakossá válhat. A lehangoltság, önsajnálat és a bezárkózás szintén gyakran elõforduló jelenségek.
A közepes és nagy adagok rendszerint növelik a reakcióidõt, gátolják a komplex tudati funkciók mûködését, csökkentik a gátlásokat, szabad folyást engednek az érzelmi megnyilvánulásoknak, és egy sor más, a részegséghez hasonló tüneteket okoznak.
Krónikus használat esetén a barbiturátok fizikai függõséget alakíthatnak ki. A barbiturát-függõség néhány vonásában hasonló az ópiátoktól való függõséghez, de a barbiturátoktól (és az alkoholtól) való elvonás jóval veszélyesebb elvonási tünetekkel járhat, az elvonás orvosi irányítás nélkül halálos kimenetelû is lehet.
A gyógyszerek az életünkben
Amikor apukám meghalt, az anyám már régóta szedett nyugtatókat. Egyszerûen elvettem a kamrából a Seduxent. Persze senki nem tudott róla, így nem volt, aki kontrollálja, hogy arra használom-e, amire való. Késõbb kipróbáltam mindenféle gyógyszert, kevertem alkohollal is. Egy idõ után már nem hatott az altató, hozzászoktam. Mindenféle gyógyszereket vettem be, hogy nappal ébren tartsam, este pedig elaltassam magamat. Végül egy barátom vitt el orvoshoz. Másik gyógyszert kaptam a leszokás segítésére, de én azt sem az elõírás szerint szedtem. Ördögi körbe kerültem... Vannak idõszakok, amikor “igazi” drogokat használok, máskor gyógyszereket. A szervezetem “megtanulta” ezt a megoldási módot. Már olyan automatikus, a legkisebb feszültség esetén is a gyógyszer után nyúlok, valahogy úgy, ahogyan a szomjas ember a pohár víz után...
/19 éves lány/
Alkohol. A legelterjedtebb tompító hatású legális drog. Az etil-alkohol (C2H5OH) szerves, színtelen, illékony, kellemes illatú, égetõ ízû, gyúlékony folyadék. "Alkohol" alatt rendszerint csak az etil-alkoholt (etanolt) értjük, bár ebbe a családba kémiailag számos más anyag is beletartozik.
Az alkohol legjelentõsebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. Gátolja az idegrendszeri folyamatokat, de a gátló mechanizmusok esetleges gátlódása miatt jelentõs mértékû izgatottság is elõfordulhat.
Közepes mennyiségû alkohol (azaz néhány pohár ital) növelheti, de le is csökkentheti a szív ritmusát, kitágítja a bõrben lévõ vékony hajszálereket (ez melegségérzetet okoz), csökkenti a testhõmérsékletet, növeli az étvágyat, a nyálelválasztást és a gyomorsav mennyiségét, okozhat vizelési kényszert, az EEG lassulását, növeli a reakcióidõt és rontja a mozgáskoordinációs képességet.
Magas dózisokban az alkohol ittas állapotot (berúgás), zavarodottságot, elfolyó beszédet, torzult látást, elégtelen
mozgáskoordinációt eredményez, ezekhez a tünetekhez gyakran rosszullét és hányinger is társul. Még nagyobb mennyiségek elfogyasztása légzési nehézségeket, általános érzéketlenséget és eszméletvesztést okoz, szélsõséges esetben légzésbénulásból vagy keringési zavarból eredõen halált. A berúgást gyakran jelentõs másnaposság követi, melynek leggyakoribb tünetei: rosszullét, gyengeség, szédülés, gyenge mozgáskoordináció és különféle fájdalmak.
A mértéktelen alkoholfogyasztás - alkoholizmus - a mai napig a legtöbb embert érintõ szenvedélybetegség. A WHO meghatározása szerint az alkoholisták mértéktelen ivók, alkoholfüggõségük olyan szintet ér el, mely észrevehetõ lelki zavarokat okoz, károsítja testi-lelki egészségüket, kapcsolataikat, társadalmi-gazdasági tevékenységüket. Az egy fõre esõ alkoholfogyasztás Magyarországon egy év alatt 12 liter tiszta alkohol. Becslések szerint az alkoholisták száma eléri az egymilliót, azaz a népesség 10%-át.
Az alkohol történetébõl
A nyugati világ borkultúrájának bölcsõje Görögország. Homérosz leírásaiból tudjuk, hogy a bor legalább annyira alapélelmiszernek számított, mint a kenyér. Platón írta le, hogy étkezéshez nem volt szokás bort inni, hanem csak
utána, megmosott kézzel láttak hozzá az isteneknek szánt boráldozathoz. A ceremónia órákig tartott. Elõször a házigazda ürítette poharát a vendégére, majd a vendég következett; közben beszélgettek, sûrûn emlegették Dionüszoszt, a mámor istenét. A kellemetlen következmények megelõzésére néhány szem keserûmandulát rágcsáltak. Platón elítélte a szertartásnak álcázott tivornyázást, és szigorú rendszabályokat követelt ellene: 18 évnél fiatalabbak egyáltalán ne kaphassanak bort, és 40 évnél fiatalabbak csak annyit, amennyitõl nem részegedhetnek le; ellenben 40 év feletti férfiak számára megengedhetõ a túlzott borfogyasztás, hiszen az Dionüszosz dicsõségét szolgálja.
Az elsõ hiteles információ a sörrõl Mezopotámiából való, i.e. 3500 tájáról. Ez a vidék legendásan gazdag gabonatermést hozott, így hamar megtanulták a sörkészítést is. A sumérok már ékírásukban is használják a sör szót. Az elsõ jelentõs söráldozati emlék is az õ agyagtábláikon maradt fenn. A termékenység istennõjének, Nin–Harrának mutattak besöráldozatot. A sörfõzõk igen megbecsült emberek voltak a sumeroknál, még a katonai szolgálat alól is fel voltak mentve. A mezopotámiai Uruk városából származik a világ legrégebbi sördokumentuma. Képírással mutatja be a sörfõzést és az istennõnek bemutatott áldozatot. Ez az agyagtábla bizonyítja, hogy valóban a sumerok voltak a világ elsõ sörfõzõi. Sörük némileg hasonlított a maihoz, azzal a különbséggel, hogy valószínûleg nem használtak komlót. A sör nemcsak kedvelt népi ital volt, hanem bizonyos kategóriák szerint megállapított járandóság is. A munkások és rabszolgák napi egy liter gyenge sört, a nehezebb fizikai munkát végzõ és az alacsony beosztású hivatalnokok napi 2 liter sört, a közepes beosztásúak és asszonyok napi 3 litert, a fõemberek napi 5 litert kaptak. Természetesen az akkori sörök alkoholtartalma jóval alacsonyabb volt, mint ma.
A pálinka viszonylag új ital. Ez nem meglepõ, hiszen készítése nem olyan egyszerû, mint más alkoholos italoké. Eredetileg a bor párolása útján nyerték, és ezt sokáig csupán a patikusok végezték. Az ital olyannyira más volt, mint az addig megszokottak, hogy nem is jutott eszébe senkinek azokhoz hasonlóan használni. Így fõleg gyógyszerként alkalmazták. Méghozzá a legtöbbször eléggé sikeresen, sokan például a fogfájás egyetlen hathatós ellenszerének tekintették. Ami nem csoda, hiszen magas alkoholtartalmának köszönhetõen egyrészt fertõtleníti a szájban lévõ sebeket, másrészt eltompítja az érzékelést, így a fájdalmat is. De használták sok más baj gyógyírjaként is - a legtöbb helyen gyomorbajokra, emésztési bántalmakra. A pálinka hatásosságát mutatja, hogy ebben a minõségében ma is sokan elõszeretettel fogyasztják.
A XVII-XVIII. században szokásba jött az is, hogy csata elõtt pálinkát osztanak a katonáknak, aminek egy orvos szerint “nem is volt rossz hatása”. Egyszóval a katona rendszeres szeszfogyasztóvá válik, s alkalomadtán a szeszgyártás hadiiparrá lép elõ.
Természetesen gyorsan felfedezték a pálinka legegyértelmûbb hatását, nevezetesen azt, hogy nagyon könnyen be lehet rúgni tõle. Ez a funkciója azután fokozatosan háttérbe szorította az összes többit, és hogy valóban ez az igazi, azt napjaink töméntelen szeszgyára bizonyítja.
Ahogy az alkohol egyre inkább megszokott fogyasztási cikké vált, és ugyanakkor a gazdaságban is jelentõs tényezõvé nõtt, úgy erõsödött a sejtelem, hogy az ital - különösen a tömény változatok - fogyasztása bizonyos nemkívánatos társadalmi, egészségügyi és erkölcsi hatásokkal jár együtt. Az Egyesült Államokban például 1882-tõl az összes állam oktatási tervében szerepelt, hogy a gyerekeknek tanulniuk kell az alkoholról és annak hatásairól. 1920-ban életbe lépett az alkoholtilalom - bezárták a kocsmákat és szeszpárlókat, alkoholos italt fogyasztani törvényellenessé vált. A tilalmat több, mint 13 év után erõs gazdasági nyomásra Roosevelt elnök oldotta fel, 1933-ban.
Alkohol az életünkben
15 éves lány:
Amikor az a fiú odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mit iszom, egyszerûen úgy éreztem: ciki lenne kólát kérni. Az elsõ italnév, ami eszembe jutott, a vodka volt, úgyhogy azt kértem. Még a narancslével keverve sem volt valami jó íze, de a második után már nem is éreztem. A fiú egyre erõszakosabb volt, én pedig egyszerûen nem tudtam nemet mondani. A többiek késõbb elmesélték, milyen hülyén viselkedtem, és a következõ napokban alig bírtam a barátnõim szemébe nézni. Szörnyû volt, úgy éreztem, a homlokomra van írva, mit csináltam, és mindenki tudja, milyen ostoba voltam.
A taxisofõr:
Egyszer beült hozám egy tizenhat év körüli lány és a fiúja. A lány szemmel láthatóan sokat ivott, teljesen összefüggéstelenül beszélt és vihorászott, a srác pedig egész úton nyomorgatta a hátsó ülésen. Nem vagyok biztos benne, hogy a lány is így képzelte a szerelmet, de szemmel láthatóan nem volt abban az állapotban, hogy komolyan tiltakozzon. Egész úton azon gondolkoztam, közbelépjek-e, de úgy döntöttem, hogy ez nem az én dolgom, és különben is: minek ivott annyit az a lány?
A pszichológus:
A munkám során gyakoriak azok az esetek, ahol a fiatalkorúak lelki gondjait a túlzásba vitt alkoholfogyasztás okozza. Az italtól elmosódnak a korlátok, leomlanak a gátak. Olyan cselekvések jönnek ezután, amiket már nem a józan akarat diktál. Elõször a vadulás, a ki, ha én nem és a szex. Másnap pedig következik a bûntudat. A lelki válság.
Sajnos a tizenévesek a saját kárukon tanulnak, mert senki nem mondja el nekik, melyek az alkoholfogyasztás következményei. Feldolgozni olyan eseményeket - itt elsõsorban a szabados szexre gondolok - amik józanul nem történtek volna meg, nagyon nehéz, fõleg, ha a család, a baráti kör sem tud segíteni. Ha a fiatal környezetében nincs senki, akivel megbeszélheti a történteket, a gond felõrli, depresszióssá válik. Ami elõször jó bulinak tûnt, abból olyan teher válhat, amit egy életen át cipel magával az ember.
/Az Ifjúsági Magazinból/
Illegális
Ópiátok (morfium, ópium, heroin, metadon) Az ópium egyike a legrégibb kábítószereknek. A máknövény gubójából különféle eljárásokkal állítják elõ. Az ópium egyik alkaloidja a morfin, melyet a gyógyászat fájdalomcsillapításra használ.
Az ópiátoknak euforizáló, elernyedést okozó hatása van, de hallucinációk is jelentkezhetnek. Igen súlyos pszichés és fizikai függõséget okoz. Rendkívüli mérvû a hozzászokás (tolerancia), így az ópiumfüggõnek a kívánt hatás eléréséhez egyre növekvõ adagot, akár a halálos adag sokszorosát kell magához vennie. Így közvetlen életveszélyt jelent a túladagolás kockázata.
Az ópiátok közül legelterjedtebb a száraz mákgubóból házilag készített máktea és a kábítószer-piac vezetõ “anyaga”, a szintetikus elõállítású heroin. A heroint por alakban szívják fel, fólián melegítve a gõzét lélegzik vagy intravénásan használják. Hatása a morfiuméhoz hasonló (éppen a morfiumfüggõség kezelésére fejlesztették ki), de sokkal rövidebb idõ alatt, sokkal erõsebb függõséget alakít ki. Használata ma már az egész világon tiltott. A heroinelvonás súlyos fizikai fájdalmakkal, testi szenvedéssel járó folyamat. A heroinelvonás pótszereként használják a metadont (Depridol), mely csak annyiban tér el a herointól, hogy elvonási tünetei enyhébbek.. Célja, hogy a súlyos heroinfüggõk fogyasztását ellenõrizhetõvé tegyék.
Az ópiátok történetébõl
Az ópiumból származó készítményeket sok kultúrában használták fájdalomcsillapítóként és nyugtatóként. A mákot már i. e. 4000-ben kábítószerként tartották számon Dél-Babilonban. Az egyiptomiak a gyógyászatban használták, Kínában pedig az éhínségek idején étvágycsökkentõ hatása miatt, illetve ünnepi ceremóniákon füstjének hatása miatt alkalmazták. A görög mitológiában a mákkapszula Morpheusznak, az álom istenének és Thanatosznak, a halál istenének a jelképe volt.
Az ópium a XIX. században érte el az európai országokat. Elsõsorban az angliai és franciaországbeli kikötõi és ipari munkásság körében terjedt el. Eközben rohamosan nõtt a Kínába irányuló ópiumimport, és ezzel együtt a járványként terjedt az ópiumszívás. (Valószínûleg ez az elsõ eset, hogy egy drogot “társadalmi méretekben” károsan alkalmaznak.) Kína és Nagy-Britannia között 1840-42-ben lejátszódott az “ópiumháború” (a kínai császár rendeletében a nyugatról érkezõ hajókat ópiumszállítmányuk beszolgáltatására kényszerítette). A háború a britek gyõzelmével végzõdött, akik ekkor alapították a Távol-Kelet legnagyobb kikötõjét, Hong-Kongot.
A XIX. század végén Amerikában is megszülettek az elsõ ópiumellenes rendeletek (ezeket leginkább a mind nagyobb számban bevándorló kínaiak ópiumfogyasztása tette szükségessé).
Közben 1874-ben Angliában kémiai úton elõállítják a morfium kémiai változatát, a heroint. A szer neve a latin “hero” - hõs szótõbõl származik. Eredetileg fájdalom- és köhögéscsillapító szerként állították elő. Felfedezésekor morfinfüggők kezelésére is megkísérelték használni, de hamar kiderült, hogy hamarabb és súlyosabb függőséget okoz, mint a morfium. (A morfiumot 1806-ban fedezték fel, és ettől kezdve használták az ópium helyett a gyógyászatban fájdalomcsillapítóként, mivel minősége jobban elenőrizhető volt, mint az ópiumé. Ebben az időszakban elsősorban a morfiumhoz könnyen hozzáférő orvosok váltak morfium-függővé.)
Az USA kongresszusa már 1924-ben - rendkívüli veszélyességére való tekintettel - betiltotta a morfium kiváltására létrehozott heroin előállítását. A betiltást követően versenylovak doppingolására használták, ez azonban gyakran a lovak fulladásos halálához vezetett.
Ópiátok az életünkben
Mit éreztél a heroin hatása alatt? El tudod egyáltalán mondani?
Végülis úgy igazából elmondani nem lehet, gyönyörû álmaim voltak. Nem lehetett abbahagyni. Kezdtem elhanyagolni magam és az egész környezetemet. Minden nap anyagoztam. Ekkor már öt munkahelyem volt, olyan is, ahol majdnem belebuktam a mosogatóba, annyira káó voltam. Ekkor figyelt fel rám az utógondozóm a gyermekvárosban, olyan szépen lebegtem, szinte kiütöttem magam. Amikor magamhoz tértem, már a kórházban voltam.
Milyen intézménynél találtál segítséget?
Eleinte azt mondtam, le tudok állni egyedül is, nem kell segítség, nem leszek én függõ, tudom én azt, hogy mennyit bökök el. Aztán mégis. Voltam Dunaharasztin két hónapig, majd elmentem a Szigetbe meg a Jász utcába, ahol orvos, míg az elõzõ helyen pszichológus kezelt. Segítség kell, mert egyedül nem megy. A lelkieket sokkal nehezebb elviselni, mint a kezdeti testi elvonást.
Észlelsz valamilyen maradandó testi változást a heroin elvonása után?
alacsony vércukorszint
magasvérnyomás
alacsonyvérnyomás
májcirózis
szívelégtelenség
Kéthavonta járok belgyógyászati kontrollra. Az orvosom nagyot nézett, amikor a laboreredményt meglátta. Azt mondta, hogy ez egy ötven éves alkoholfüggõ leleteinek felel meg. Ilyen fiatalon... Most úgy fest a helyzet, hogy leszázalékolnak. Végre elkezdtem rendszeresen tanulni, készülnék az érettségire, közben pedig nyomaszt a kérdés, mivégre?! Egy rokkant embernek...
/21 éves, gyógyult heroinista lány/
Tudatmódosító hatású drogok
Legális(?!)
Szerves oldószerek. A legfiatalabbak, illetve a legsúlyosabb helyzetû társadalmi csoportok körében jellemzõ a szipózás: ragasztók, hígítók, lakkok gõzének belélegzése. Euforizáló hatású, a problémák elhalványulnak, a szer használója saját képességei felfokozódását érzi.
Használata igen gyorsan súlyos testi károsodásokhoz (májkárosodás, szemidegkárosodás, elbutulás) vezet. Akut veszélyként folyamatosan fennáll a fulladás, légzõközpont-bénulás kockázata.
Illegális
Cannabis-származékok. Elnevezésük az indiai kender botanikai nevébõl származik. Hatóanyaga a tetrahidrocannabinol (THC), melyet a növény magvaiból, virágzó ágvégzõdéseibõl, leveleibõl nyernek. Az ezekbõl készített zúzalék a marihuana, amelyet cigaretta formájában (joint) fogyasztanak. A hasis THC-koncentrációja magasabb a marihuanaénál. Gyantatömbök formájában terjesztik, ételbe, italba keverik, vagy dohányként, illetve dohánnyal keverve szívják.
A cannabis-származékok nyugalmat, eufóriát és gyors hangulatemelkedést hoznak létre. A gondolkodás tompul, miközben az érzékelés élesebbé válik. Érzékcsalódások jelentkeznek, felbomlanak a tér- és idõbeli kategóriák, mindenhatóság-érzés jelenik meg.
A fizikai függõség nem jellemzõ, de használata komoly pszichés függõséghez, az így kialakuló tartós fogyasztás pedig az érzelmek elszürküléséhez, indítékszegénységhez vezet.
Függõségre hajló személyeknél gyakran a marihuána, illetve a hasis a kapu-drog, a késõbbi drogfogyasztás megalapozója.
A cannabisok történetébõl
A kenderrõl szóló elsõ írásos emlék Shen Nung kínai császár Pen Ts’ao nevû gyógyszerészeti könyvében található, amely i.e. 2737–ben keletkezett. A hasist malária, reuma, köszvény, nõi gyengeség ellen és sebek gyors hegedésére ajánlja. Furcsa, de egy másik kínai gyógyászati szakkönyv (Rhy Ay), amely az i.e. 15. században keletkezett, meg sem említi a kender pszichoaktív erejét.
Az indiai gyógyászat korán felismerte, hogy a kender kiválóan alkalmas pszichoszomatikus betegségek kezelésére, ezért elõszeretettel alkalmazták például álmatlanság és migrén ellen.
A kenderrel gyógyítható betegségek tibeti listáján szerepel többek közt reuma, állatharapás, skorpiócsípés, görcs, hasmenés, gyulladás, lepra, kolera, megfázás és galandféreg. Gyakran alkalmazták elgennyesedéseknél, fõként elgennyesedett füleknél. Állítólag tériszony ellen is hatásos a kender; ezt napjainkban is sokan megerõsítették.
A kender jelentõs szerepet játszik India erotikával átszõtt titkos tanításában, a Tantrában - éspedig Síva és Párvati legendájában.
Síva mennyei feleségével, Párvatival a világ tetején, a Himaláján élt. Síva bizony nem sokat volt otthon bájos asszonyával, sokkal inkább a hegyek érzéki nimfáival és istennõivel múlatta az idõt. Párvati természetesen
véget szeretett volna vetni ezeknek a kicsapongásoknak. Megtalálta a nõnemû kendernövényt, amelynek gyantás virágát odaadta férjének, hogy szívja el. Az istent rögtön „boldog izgalom és a felesége iránt érzett példátlan erejû vágy fogta el”. Egyesülésük alatt különleges, isteni extázist éltek át, így ezentúl, amikor szeretkeztek, mindig kendert fogyasztottak, és helyreállt a családi béke. Az istenek azért ajándékozták a halandóknak a szent növényt, hogy így õk is megvalósíthassák a házastársak közötti örök szerelmet.
Cannabis-származékok az életünkben
• Nem értem, miért csinálnak a szüleim ilyen nagy ügyet belõle, hogy marihuánát szívok. Szombatonként, videózás közben elszívunk a barátaimmal néhány füves cigit, de eszembe se jutna heroinhoz vagy hasonlóhoz nyúlni - nem vagyok hülye!
/17 éves fiú/
• Apu napi negyven cigarettát szív. Reggelenként majd megfullad, annyit köhög. Szerintem képmutatóan viselkedik, amikor úgy kezel, mintha drogos lennék, pusztán mert a hét végén néha elszívok egy-két marihuánás cigit.
/17 éves fiú/
• 41 éves anya:
El sem tudom mondani, milyen szörnyû csapásként ért, amikor kiderült, hogy Juli marihuánát szív. Úgy éreztem csõdöt mondtam anyai mivoltomban, biztosan elkövettünk az apjával valami hibát, ami arra késztette, hogy kábítószerhez nyúljon. Elsõ gondolatom az volt, hogy rögtön elmegyek vele az orvosunkhoz, hátha tud egy kábítószer-elvonásra specializálódott intézetet.
17 éves leány:
Alig tudtam elmagyarázni a szüleimnek, hogy ez nem olyan súlyos dolog, mint ahogyan hiszik. A barátaim teljesen normális gyerekek, és egyikünk sem kábítószeres; néha mindenki szív egy kis marihuánát. Ez ugyanaz, mint amikor valaki társaságban megiszik egy-két pohárral, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy idõvel mind rászokunk a kemény drogokra.
/E. Fenwick - Dr. T. Smith: Kamaszévek/
Hallucinogének - Az LSD és a varázsgombák. Neve a kémiai elnevezés (liszergsavdietilamid) rövidítése. Általában bélyegek formájában terjesztik.
Kis mennyiségben is erõs hatású. Komplex, fantasztikus hallucinációkat (“trip”, “utazás”) eredményez. Megváltozik a tér- és idõélmény, intenzívebbé válnak az érzelmek. Erõs hallucinációk, érzékcsalódások jelennek meg. Kialakulhat a mindenhatóság érzése; olyan helyzetmegítélési zavar, amely az LSD-élvezõt súlyos veszélybe sodorhatja (például azt éli meg, hogy tud repülni). Nem okoz fizikai függõséget, de huzamosabb szedés esetén a pszichés függés személyiségváltozást (az érdeklõdés hiánya, aktivitás csökkenése, aszociális magatartás, vagy akár az elmebetegségig fokozódó paranoid állapotok) okoz. Különös veszélye, hogy elõidézhet súlyos negatív tartalmú “horror-trip”-et: az ilyenkor fellépõ félelmek és pánikreakciók bûncselekményhez, vagy akár öngyilkossághoz is vezethetnek. Az LSD-élvezet legmegrázóbb következménye a Flash-Back: a szer hatása teljesen váratlanul, hetek vagy hónapok elteltével újra jelentkezik, ez pedig akár a megõrülés élményéig fokozódó szorongást, tehetetlenség-érzést válthat ki.
Hasonló hatású volt a hetvenes években használt Parkan nevû gyógyszer, amely alkohollal együtt fogyasztva érzékcsalódásokat okozott. A Parkant a 80-as évek elején, a hazai drogellenes küzdelem egyik elsõ lépéseként kivonták a forgalomból.
Szintén az LSD-hez hasonló hatásúak a Dél-Amerikában, illetve Mexikóban használatos varázsgombák, és a Peyotl-kaktusz .
Az LSD történetébõl
1938-ban, gyógyszertani kísérletek során nyerték ki az anyarozs gombájából. Albert Hofmann, az LSD felfedezõje írta, miután a kísérletek során az anyag véletlenül a szervezetébe jutott:
“Haza kellett mennem, mert különös nyugtalanságot tapasztaltam magamon, enyhe szédülés kíséretében. Otthon ágyba feküdtem, és jólesõ részegséget éreztem, amit rendkívüli fantáziaképek kísértek. Amint lehunytam a szememet, fantasztikus képeket láttam...”
Minthogy az LSD már egészen kis adagokban is erõteljesen befolyásolja a lelki folyamatokat, eleinte a pszichiátriában felhasználható értékes gyógyszernek tartották. Miközben hatását tanulmányozták, a szer illegális elõállítása, kereskedelme és fogyasztása drámaian megemelkedett. A Harvard Egyetem tudósai ugyanis sok esetben diákjaiknak adták be az LSD-t. Az LSD a hatvanas évek diákmozgalmainak, a fennálló társadalmi rendszer elleni tiltakozásnak egyik eszközévé és szimbólumává vált (többek között a hippimozgalomban). A mozgalom egyik atyjaTimoty Leary - korábban a Harvardon tanító pszichológus - volt.
A dél-amerikai indián törzsek gombakultuszában használatos varázsgombák hatása nagyban hasonlít az LSD-éhez. Az aztékok, toltékok, maják gyakran használtak “szent varázsgombákat” vallásos-mágikus szertartásaikhoz. A psychedelikus mozgalom beköszöntével a varázsgombák az LSD-vel együtt széles körben elterjedtek. Hatóanyagukat az LSD-t is felfedezõ Hofmann határozta meg. Ma már szintetikus elõállításuk is lehetséges. A varázsgombák használata napjainkban is él, sokan saját fogyasztásra, otthonukban termesztik õket. Hollandiában a varázsgombák kvázi legálisan kaphatóak az erre szakosodott boltokban (ami kissé meglepõ, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gombáknak a hatása lényegében megegyezik az LSD-ével).
LSD az életünkben
Az ember egy csomó gyönyörû dolgot egyetlen nap alatt is meg tud tanulni, egyetlen savutazáson. Csináltad ezt valaha is: levetni a ruhát és az erdõben sétálni? Mikor egyedül vagyok az erdõben, az más, mintha a többiekkel járnám a természetet. Egy új világ. Elég merész voltam akkoriban, hogy a szellememmel kísérleteztem. Hallottam azokat a gyönyörû hangokat, mintha csak minden azt suttogta volna, hogy vegyem le a ruhám. Így hát levetkõztem, és teljesen egyedül voltam, de azért éreztem, hogy a társadalom ott van az oldalvonalon. Úgy éreztem, mintha a fákkal kellene szeretkeznem, de egész idõ alatt tudatában voltam a társadalomnak. És elhatároztam, hogy megszabadulok tõle...
(Sükösd Mihály: Hippivilág - Kozmosz Könyvek, 1979 nyomán)
A kábítószer-használat tudományos elemzése több fontos általános tanulsággal szolgált. Régóta ismert, hogy a világ különböző részein, a különböző nagyrasszokhoz tartozó, gyökeresen eltérő eredetű és életmódú népcsoportok népművészete sok azonos motívumot tartalmaz. E kultúrák érintkezése a földrajzi távolságok miatt elképzelhetetlen. Így sokáig értetlenül álltak a meglepő hasonlóságok előtt. A megfejtést a hallucináció mechanizmusának megértése szolgáltatta. A hallucináció első és második fázisa alapvető hasonlóságot mutat a különböző emberekben, mivel a hallucinációs képi rendszer az agy általános reakciómódjának megnyilvánulása. Az emberiségnek ez az ősi jelrendszere jól megmagyarázhatja a különböző kontinensek népművészetének közös motívumait. A peyotekaktusz terméke a meszkalin, a beléndeké a belladonna, a kenderé a marihuána, az anyarozsé az LSD és a mexikói indiánok szent gombájáé a pszilobcibin. Az e növények fogyasztását követően jelentkező hallucináció sajátságos jelei számos ősi művészeti emléken egyértelműen felismerhetők.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az emberi adottságok vizsgálatából mindig remélhető lényegünk, eredetünk mélyebb megismerése. A kábítószerektől viszont nem várható az emberi képesség kiteljesedése vagy megújítása.
(Czeizel Endre: Az érték bennünk van – Gondolat, 1984 nyomán)
A drogok és a jog
A büntetõ törvénykönyvbõl (“drogtörvény”)
282. § (1) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) üzletszerûen,
b) fegyveresen,
c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként követik el,
d) tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez,
e) nem kábítószerfüggõ személy kábítószerfüggõ személy felhasználásával követi el.
(4) A büntetés a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közmûvelõdési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erõk vagy a büntetés-végrehajtási szervezet objektumaiban követik el.
(5) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) jelentõs mennyiségû kábítószerre,
b) bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából követik el.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendõ az is, aki a kábítószerrel visszaélés bûncselekményének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(7) Aki kábítószerrel visszaélés elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik, bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(8) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségû kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt az (1) bekezdés esetén két évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, a (2) bekezdés szerinti kínálás és átadás elkövetési magatartások esetén két évig terjedõ szabadságvesztés.
(9) Aki
a) a hatósági elõírások megszegésével kábítószert fogyaszt,
b) nagy nyilvánosság elõtt kábítószer-fogyasztásra hív fel,
ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
282/A. § (1) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha bûncselekményt üzletszerûen követik el.
(4) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt jelentõs mennyiségû kábítószerre követik el.
(5) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével
a) kábítószert fogyaszt, illetõleg saját fogyasztása céljából tart,
b) csekély mennyiségû kábítószert saját fogyasztása céljából elõállít, termeszt, megszerez,
c) csekély mennyiségû kábítószert tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából kínál, átad
vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.
(6) Nem büntethetõ a kábítószerfüggõ személy
a) az (5) bekezdés a)-b) pontja esetén, vagy
b) ha kábítószer fogyasztásával összefüggõ - kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ - más bûncselekményt követett el,
feltéve, ha az elsõ fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggõséget gyógyító kezelésben részesült.
Kóros szenvedélykeltés
283. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy õt arra rábírni törekszik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
Kábítószer készítésének elõsegítése
283/A. § (1) Aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy a termesztést, illetõleg az elõállítást könnyítõ feltételeket biztosítja, úgyszintén, aki kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyagot, terméket, berendezést vagy felszerelést
a) készít, illetõleg készíttet,
b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,
ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy azt könnyítõ vagyoni értékû gazdasági, mûszaki, szervezési ismeretet a kábítószer termesztõjének, illetõleg elõállítójának a rendelkezésére bocsát.
(3) Nem büntethetõ az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki - mielõtt a kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyag, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetõleg készíttetése a hatóság tudomására jutott volna - a kábítószer készítését elõsegítõ tevékenységét a hatóság elõtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint lehetõvé teszi a készítésben részt vevõ más személyek kilétének megállapítását.
Értelmezõ rendelkezés
(2) A 282. §, a 282/A. § és a 283/A. § alkalmazásában kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell.
A kábítószerek meghatározása
A kábítószerek meghatározásának kétfajta megoldása észlelhető a külföldi jogrendszerekben. Az egyik, hogy a kábítószernek minősülő anyagokat egy listán felsorolják és mellékelik a megfelelő törvényhez. A lista általában nagyrészt megegyezik azon nemzetközi egyezmények kábítószerjegyzékeivel, amelyekhez az érintett ország csatlakozott. A másik megoldás – melyet csak kevés ország követ –, hogy a kábítószerek általános meghatározását tüntetik fel a törvényben. Magyarországon az első megoldás, azaz a kábítószerek tételes felsorolása (az azóta többször módosított 1/1968 (V. 12.) BM- EüM együttes rendeletben) képezi a törvény kiegészítését. A hazai kábítószerlista összhangban áll az Egységes Kábítószer Egyezmény nemzetközi jegyzékével.
Nemzetközi szerzõdések
A Magyar Köztársaság kormánya, illetve Belügyminisztériuma 1993–tól kezdve számos országgal kötött megállapodást a szervezett bűnözés visszaszorítására, a terrorizmus, és nem utolsó sorban a kábítószerek tiltott forgalma elleni közös fellépésre. A megállapodások szövegezésekor figyelembe vették az e tárgykörben kötött, hatályban lévő többoldalú nemzetközi szerződéseket, amelyek a kábítószerek tiltott forgalmára vonatozóan a következők: az 1961–es New York–i Egységes Kábítószer Egyezmény, valamint az ezt módosító és kiegészítő 1972–es Genfi Jegyzőkönyv; a pszichotrop anyagokról szóló 1971. évi Bécsi Egyezmény és a kábítószerek tiltott forgalmazása elleni 1988. évi Bécsi Egyezmény.
A megállapodások a magyar jogrendszerbe kormányrendeletként kerültek be.
(A hatályos jogszabályok és a Drog enciklopédia CD alapján)
A projektvizsga megvédése
Miután a szaktanár elolvasta és véleményezte a projektmunka különböző fázisait és eredményét, a diák a szóbeli érettségi vizsgán lehetőséget kap a projekt megvédésére. Ehhez a diák már előzetesen is kaphat két-három kérdést, ugyanakkor természetesen a vizsgabizottságnak is van lehetősége arra, hogy a projektmunka, illetve a diák által elmondottak ismeretében kérdéseket fogalmazzanak meg.
Az előzetesen feltett kérdéseknek arra kell irányulniuk, hogy a bizottság megbizonyosodhassson arról, hogy a diák önállóan készítette-e projektjét, milyen érdeklődés, motiváció alapján készítette a projektet,
milyen következtetéseket tud levonni a témával kapcsolatban.
A vizsga leírása
A vizsga témája lehet bármely hétköznapi, vagy tudományos terület leírása, bemutatása. A központilag megadott téma többnyire általánosabb jellegű, ami többféle – a helyi viszonyoknak megfelelő - megközelítést is lehetővé tesz: pl. Környezetszennyezési problémák lakóhelyeden, Egy kisebbségi helyzetben élő család története, vagy helyzete stb. A vizsga megítélése nemcsak a téma tartalmi kifejtésére, hanem a feldolgozás módjára is vonatkozik. Ez az iskolai forma ugyanis legfőképpen azt a módot, azokat a készségeket kívánja megtanítani, amelyek egy-egy új téma, feladat feldolgozásához szükségesek.
Ebből adódóan itt csupán egy projektmunka rövidített eredményét (írott anyagát) mutatjuk be.
MINTA A KÖZÉPSZINTŰ ÍRÁSBELI ÉRETTSÉGI FELADATRA
Néhány szó a projektérettségi jellegéről
Ezen a szinten egy új, a hazai iskolai gyakorlatban kevésbé ismert vizsgaforma jelenik meg: az ún. projektvizsga, vagy projektérettségi.
A projektérettségi lebonyolítási rendje – az érettségi vizsgaleírás alapján – a következő:
A vizsga témája lehet bármely hétköznapi, vagy tudományos terület leírása, be¬mu¬tatása. A központilag megadott téma többnyire általánosabb jellegű, ami többféle – a helyi viszonyoknak megfelelő - meg¬kö¬zelítést is lehetővé tesz: pl. Környezetszennyezési problémák lakóhelyeden, Egy kisebbségi hely¬zetben élő család története, vagy helyzete stb. A vizsga megítélése nemcsak a téma tartalmi kifejtésére, hanem a feldolgozás módjára is vonatkozik. Ez az iskolai forma ugyanis leg¬fő¬kép¬pen azt a módot, azokat a készségeket kívánja megtanítani, amelyek egy-egy új téma, feladat feldolgozásához szükségesek.
Ebben az értelemben a vizsga fő alapelvei a következők:
1. A projekt-munka elkészítése önálló kutatási tevékenység legyen. A vizsgázó – a tanári út¬mu¬tatásokat és konzultációkat felhasználva – önállóan válassza ki a témáját, önállóan kutasson, dolgozzon, s a vizsga eredménye is reprodukció he¬lyett minél inkább produkció legyen.
2. A vizsga másik nagyon fontos alapelve a komplex megközelítés. A Tár¬sadalomismeret tárgy komplex jellegét – azt, hogy többfele műveltségi terület (szocio¬ló¬gia, politológia, pszichológia, gazdaságtan, filozófia stb.) ötvöződéséből jött létre – ugyanis a vizsga keretében is érvényesíteni kell. Konkrétan mindez azt jelenti, hogy a témakörök kiválasztásakor és a munka megtervezésekor a Társadalomismeret tartalmi struktúráját – mint megközelítési módokat – is figyelembe kell venni. Például egy családra, iskolára, helyi társadalomra vonatkozó téma esetében társa¬dalom¬is¬me¬reti pszichológiai, vagy gazdasági, valamint jelenismereti (általánosabb össze¬füg¬gé¬se¬ket is tartalmazó, azokra kitekintő) megközelítéseket is alkalmazni kell.
3. A vizsgát azért nem nevezzük egyszerűen házi dolgozatnak, mert annál jóval tágabb műfajú keretekkel rendelkezik. Ebben az értelemben a következő típusú műfajokban lehet az adott témát feldolgozni (a listát természetesen lehet meg bővíteni):
• hagyományos házi dolgozat – egy téma 10-15 oldalon történő leíró bemutatása
• kérdőíves felmérés készítése és összegzése
• szerkesztett (írásban) interjú(k) készítése
• audiovizuális produktum (CD, fotósorozat)
• közéleti diák rendezvény megszervezése az iskolában és annak részletes dokumentálása.
• műsorsorozat, önálló kiadvány készítése az iskolaújság, iskolarádió,
iskola¬televízió számára (írásos dokumentáció és beszámoló)
• iskolán kívüli közéleti akció (pl. környezetvédelmi) szervezése, illetve az abban való szisztematikus (értékelhető) részvétel (írásos dokumentáció és beszámoló)
4. A vizsga elkészítésének menetrendje meghatározott feladatokat, illetve állomásokat tartalmaz, amelyeket a konzultációkat tartó, illetve vizsgáztató tanárnak kell ütemeznie és ellenőriznie. A munka egyes szakaszainak pontos rögzítése azért fontos, hogy a vizsgázó kész¬ségszinten sajátítsa el az ilyen jellegű munkavégzés kultúráját. Az ajánlott konzul¬tá¬ciós szakaszok a következők (természetesen az adott feldolgozásmódtól függően ez a sza¬ka¬szolás a témának megfelelően módosul:
• A téma kiválasztásához szükséges (esetleges) megbeszélés
• A téma kiválasztása után hipotézis kialakítása
• Bibliográfia készítése – a fontos irodalmak kiválasztása
• Tervezet készítése a munka részeire vonatkozóan, illetve hálóterv készítése a munka ütemezésére
• Részfejezet készítése
• A nyers változat elkészítése
• Tanári bírálat
• Korrigálás
• Leadás, megvalósulás
• Az elkészített produktum szóban történő megvédése az érettségi vizsgabizottság előtt.
A bemutatott példa
Mivel ezen a területen projekt jellegű érettségi még nem volt Magyarországon, ezért ilyen feladatot és főleg a feladat teljes megoldási folyamatát itt nem tudjuk bemutatni. A projektmunka folyamatának bemutatása – hipotézis, anyaggyűjtés, a különböző tevékenységek naplószerű bemutatása, a produktum elkészítése, majd megvédése – meghaladná az itteni kereteket. (Az érettségi követelményrendszerhez készülő útmutatóban azonban mindezt részletesen bemutatjuk) Ebből adódóan itt csupán egy projektmunka rövidített eredményét (írott anyagát) mutatjuk be.
A projektvizsga feladata
Mutassa be a drogok különböző fajtáit és a drogfogyasztás veszélyeit!
A projekt eredménye (részletek)
Droggal, drog nélkül
- történetek a mesterséges mennyországokból -
A drogok fõ jellemzõi
Serkentő hatású drogok, stimulánsok
Legális
Koffein. A koffeintartalmú italok a legelterjedtebb központi idegrendszeri serkentõszerek. Ilyen italok nyerhetõek a tealevélbõl, kávémagból, kóladióból, de még a kakaómagból is. Ezek a növények mind tartalmaznak koffeint, eltérõ hatásukat a koffein mennyisége és a többi alkotórész tulajdonságai határozzák meg.
A kávé történetébõl
A kávécserje valószínûleg Etiópiából származik, ahol a legenda szerint a kopt szerzetesek figyeltek fel arra, hogy a kávécserjérõl legelõ kecskék igen virgoncak lettek. Hogy ne aludjanak el az éjszakai ima alatt, élénkítõ italt készítettek a kávéból.
A nyugati utazók az iszlám országaiban találkoznak a kávéval. Az arábiai muzulmánok szintén a hosszú virrasztások megkönnyítésére fogyasztottak kávét. A szigorú és konzervatív papi csoportok azonban a kávét méregnek nevezték és használatát tiltották, szigorú büntetésekkel szankcionálták. Ennek ellenére a kávé neve mára teljesen összeforrt Arábiáéval.
Egyiptomban a XVI. században komoly felfordulást jelentett a kávé megjelenése. Megtiltották a kávékereskedést, ha valahol kávét találtak, azt elégették, de mindezek mellett persze az ital csak még gyorsabban terjedt.
Magyarországra a török uralommal együtt a XVI. században, nyugatabbra a XVII. században érkezik meg a kávé, s a párizsi lelkes fogadtatás, az erre épülõ kávéházi kultúra dönti el végképp a sorsát.
Nikotin
A nikotin a Nicotiana tabacum leveleinek alkaloidja, melyet 1828-ban izoláltak. A dohányfüst hatóanyaga a nikotin, de nem hanyagolhatóak el a karcinogén kátrányok és a szénmonoxid sem. A nikotin nagyon erõs méreg. Bõrön keresztül és inhaláció útján egyaránt felszívódik, bejut az anyatejbe is. Halálos adagja: 20–60 mg.
A nikotin kettõs jellegû (elõbb izgató, majd bénító) hatása miatt az általa kiváltott tünetek elemzése, öszefoglalása rendkívül nehéz. A dohányosok szituációfüggõ hatást tulajdonítanak a drognak: szerintük stresszhelyzetben feszültségoldó nyugtatóként, koncentrációt igénylõ szituációban pedig stimulánsként viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt hatások nagyrészt pszichés eredetûek, azaz erõsen függnek a dohányos várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitõl. Egyesek szerint a cigarettázás által kiváltott állítólagos „nyugalom” képzete hamis: a cigaretta valójában csak a nikotinhiányból fakadó feszültséget oldja fel.
A dohányzás történetébõl
Kolumbusz és más felfedezõk az Újvilágban döbbenten tapasztalták, hogy az indiánok száraz leveleket hordanak magukkal, amelyeket meggyújtanak és “megisszák a füstöt”. Mikor két, XVI. századi angol hajóskapitány hazavitt magával három indiánt Londonba, azok “képtelenek voltak abbahagyni a füstölést, és vitték magukkal a dohányt is”. Az európai tengerészek is kipróbálták, és rájöttek, hogy szeretik a füstöt. Azután azt is kénytelenek voltak tapasztalni, hogy már mindennap akarnak egy kicsit füstölni, és olyan vágy alakul ki bennük, amelyet egyedül a dohány tud kielégíteni. Így a tengerészek kénytelenek voltak magukkal vinni a növényt, hogy mindig meglegyen az utánpótlás. Mivel egyre többet utaztak, a dohány nagyon gyorsan elterjedt az egész világon.
Az amerikai kontinensen az elsõ dohányzásból eredõ problémát az Egyház támasztotta. Az indiánok ugyanis állandóan - így a templomban is - füstölni akartak, és a misszionáriusok is megszerették a dohányt. Így törvényt kellett hozni, hogy a dohányzás minden formája tilos a templomokban.
1650-re már számos törvény született a dohányzás ellen, és a pápa is lépéseket tett az ügyben, de hasztalan. IV: Murád szultán 1633-ban halállal fenyegette meg a dohányosokat, de az igazi rajongókat ez sem tartotta vissza. Érdemes megfigyelni, hogy ha egy országban kialakult a dohányzás szokása, ott mindvégig meg is maradt. Még különösebb, hogy 1492 óta semmit nem találtak, ami átvehetné a dohány szerepét. Ha a dohányos rászokik az ópiumra vagy a marihuánára, azért megõrzi a dohányzás szokását is, tehát nem a szertartás, hanem maga a dohány van a szenvedély hátterében.
A dohányzás és a kávé az életünkben
Ez a táblázat a különbözõ halál-okok arányát mutatja Magyarországon és más országokban. Hogyan következtethetünk ezekbõl a számokból a magyar lakosság kávé- és cigarettafogyasztási szokásaira, illetve a fenti szerek egészségkárosító hatására?
Halálozási arányszámok két fõ halálok szerint 1993-ban
/százezer lakosra számítva/
Ország Rosszindulatú daganat, Keringési betegség
Magyarország 312,84 751,71
Ausztria 244,26 544,46
Bulgária 183,86 810,46
Csehország 270,40 638,72
Dánia 305,94 513,88
Finnország 198,84 485,14
Görögország 202,55 460,73
Lengyelország 196,81 529,76
Németország 262,36 541,16
Oroszország 203,37 764,06
Svájc 242,17 390,83
Japán 190,41 255,26
Illegális
Amfetamin-származékok. Stimuláló, élénkítõ hatású drogok. A speed-et por alakban szippantják, az ecstasy-t (XTC) tabletta formájában terjesztik. A szer használata általános felgyorsulást, emelkedett hangulatot, fokozott önérzetet eredményez. Megszûnik a fáradtság- és éhségérzés. Ezt a hatást kihasználva diákok és sportolók is alkalmazzák teljesítménynövelõ céllal. Legelterjedtebb alkalmazása a hétvégi szórakozás feldobott hangulatának elõidézésére, fokozására irányul (DISCO-drog, Party-drog).
Az amfetamin-származékok rendszeres használata a túlterhelés következtében tönkreteszi a szív- máj- vesemûködést, de egyszeri túladagolásuk is súlyos, életveszélyes állapotot idézhet elõ (infarktus, agyvérzés, hiperventilláció).
Az amfetamin-származékok használata igen gyorsan okozhat hozzászokást és pszichés függõséget, mert a szer kiürülése után depresszió jelentkezik, és ezért egyre nagyobb adagok válnak szükségessé. A kényszeres XTC-használónak a megváltozott biológiai mûködés felborítja az egész megszokott életformáját, életvezetési nehézségeket okoz. A DISCO-drogok következményei az éjszaka hazafelé tartó kontrollvesztett fiatalok által okozott közlekedési balesetek.
Az amfetaminok történetébõl
1927-ben egy kaliforniai gyógyszerész állította elõ. Érszûkítõ hatása miatt szénanátha, megfázás és más légúti betegségek esetére mint inhalálószer került forgalomba. Késõbb kimutatták, hogy étvágycsökkentõ hatása miatt jól használható elhízott betegek súlyszabályozására is. A II. Világháborúban az amerikai pilóták energiáik és figyelmük növelésére szedtek amfetamint.
A stimuláló hatásról szóló újságcikkek vezettek a Benzedrin nevû szerrel való visszaélésekhez. A Benzedrin helytelen használatára 1936-ban került sor elõször, amikor a minnesotai egyetem pszichológia-hallgatói a különféle drogokkal folytatott kísérletek során maguknak is beadtak Benzedrint, hogy éjszaka hatékonyabban tudjanak tanulni. A szer használata gyorsan terjedt. Kamionsofõrök, éjjeliõrök szedték, hogy el ne aludjanak munka közben. Az Egyesült Államokban végül szabályozni kellett a gyógyszer forgalmát - már csak receptre volt kapható.
A kamionsofőrök között máig is igen elterjedt az amfetaminok használata. A dózisok nagyságát városnevekkel adják meg, ami arra utal, hogy ekkora távolságot lehet pihenés nélkül megtenni.
Amfetaminok az életünkben
Eleinte nem történt semmi. Egyszerűen semmilyen hatással nem volt rám. Mintegy négy órával a tabletta bevétele után, a party végén, hazamentem. Lefeküdtem, de nemsokára arra ébredtem, mintha valaki állt volna a hasamon. A pulzusom kiütötte a mennyezetet, én pedig teljesen pánikba estem. Alagút-vízióm volt. A szívverésem hol iszonyatosan lelassult, hol újra felpörgött. Megpróbáltam mentőt hívni, de már nem tudtam magam telefonon megérttetni. Szerencsére a lakótársam észrevette, hogy valami baj van. Addigra viszont meg voltam győződve, hogy most azonnal meghalok. Mire a mentő megérkezett, már majdnem teljesen öntudatomon kívül voltam. Bevittek az intenzívre, sok vizet itattak velem. Amfetamin-túladagolásom volt, a szívem ezért túl gyorsan vert, a vérnyomásom pedig túl magas volt, így időnként pánikállapotba kerültem. Estefelé hazaengedtek. Utána még öt napig nem tudtam aludni, annyira erősen hatottak rám az átélt események.
/20 éves egyetemista fiú/
Kokain. A koka levelébõl elõállított, elsõsorban Amerikában használatos, de itthon is terjedõ igen drága szer. Régebben elsõsorban szippantószerként használták eufóriát okozó és hangulatjavító hatása miatt, ma már intravénásan is alkalmazzák. Feloldja a gátlásokat, így használata közben gyakori a kockázat- és veszélykeresõ viselkedés. Nagyfokú pszichés függõséget eredményez. A szer kiürültével kínzó fejfájás, feszültség, majd fáradtság, levertség jelentkezik. Fizikai függõséget nem, de súlyos testi elváltozásokat okoz: tartós használata következtében álmatlanság, étvágytalanság, májkárosodás, majd teljes testi hanyatlás lép fel.
Még a kokainnál is veszélyesebb változat a crack, amelyet kokain-hydrokloridból állítanak elõ, és sárgás kavicsok formájában terjesztenek. A kokainnal ellentétben olcsó. Dohány vagy marihuána közé morzsolva pipából szívják. A crack feloldja a gátlásokat és a legagresszívabb ösztönöket szabadítja el. A rövid eufóriát mély depresszió követi. Fizikailag igen gyorsan tönkreteszi a szervezetet.
A kokain- és crackfüggõségbõl való szabadulás a rendkívül súlyos depressziós állapotok miatt komoly gyötrelmet okoz és csak keveseknek sikerül.
A kokain történetébõl
A dél-amerikai indiánok számára a kokacserje levelének rágcsálása a mindennapi élet szerves része, és ezenkívül jelentõs vallási és kultikus szereppel bíró rituálé. A kulturális szerepen kívül a kokacserje hatóanyagának fontos élettani hatása is van: segíti leküzdeni a rendkívül magas tengerszint feletti magasság okozta betegséget, csökkenti a fáradtság- és éhségérzetet, ami a kopár hegyek között élõ, gyakran éhezõ, alultáplált indiánok számára nem lebecsülendõ. A spanyol felfedezõk érkezése elõtt az indiánok életében ugyanolyan szerepet játszott a koka, mint az európai ember számára az alkohol. Többszáz éven át éltek ezzel a szerrel, anélkül, hogy bármilyen nagyobb mértékû káruk származott volna ebbõl az itt élõknek. A kokával való visszaélés az indián kultúra lassú megsemmisülésével egyidejûleg vette kezdetét, amikor az aranybányákban halálra dolgoztatott indiánoknak élelem helyett kokát adtak, hogy jobban bírják a nehéz fizikai munkát.
A kokain az életünkben
Este 11 óra felé mentem haza, és hosszú elõadásba kezdtem az anyámnak. Talán az UFO-król beszéltem, nem tudom, de arra határozottan emlékszem, hogy nagyon okosnak, világos fejûnek éreztem magam. Tény, hogy azelõtt soha nem tartottam otthon ilyen kiselõadást. Vagy három órán keresztül beszéltem, anyám pedig nem mert otthagyni, mert egyszerûen nem ismert rám, nem tudta, mi történhetett velem.
/18 éves fiú/
Tompító hatású drogok
Legális
Kodein, hidrokodein. Az ópiátok csoportjába tartozó köhögéscsillapítók. Euforizáló hatásuk az illegális ópiátokénál kisebb. Nem minõsülnek kábítószernek. Bár - fõleg a 70-es években - gyakoriak voltak az ezekkel a szerekkel való visszaélések, gyógyszertári forgalomban - mint köhögéscsillapítók - máig is receptre kaphatók és szigorú orvosi utasítás szerint alkalmazhatók.
Nyugtató, altató gyógyszerek (barbiturátok)
A barbiturátok társadalmunkban a legszélesebb körben használt pszichoaktív drogok közé tartoznak, mind gyógyászati, mind nem gyógyászati célú alkalmazásukat tekintve. A krónikus használat, a komoly visszaélés elsõsorban a felnõtteket jellemzi. A jelenlegi barbiturátvisszaélõk többsége nagy valószínûséggel gyógyászati célból kezdte ezeket a szereket használni. Számtalan beteg gyógykezelése alatt szokik rá ezekre a szerekre, és folytatja szedésüket jóval azután is, hogy az eredeti panasz rég megszûnt.
Míg a magasabb dózisok rendszerint nyugtató, kábító vagy altató hatásúak, kisebb mennyiségek hatását jóval nehezebb megjósolni. A barbiturátok az egyéntõl és környezetétõl függõen kis adagban okozhatnak kezdeti izgatottságot, , csökkenthetik a gátlásokat. Vannak, akiknél a nyugtató, kábító hatás csak jelentõs adag esetén tapasztalható, egyébként más pszichológiai jelenségek figyelhetõk meg: a használó boldoggá, elégedetté válhat, eufóriás állapotba kerülhet, vagy - ez a másik véglet - agresszívvá, gyanakvóvá, erõszakossá válhat. A lehangoltság, önsajnálat és a bezárkózás szintén gyakran elõforduló jelenségek.
A közepes és nagy adagok rendszerint növelik a reakcióidõt, gátolják a komplex tudati funkciók mûködését, csökkentik a gátlásokat, szabad folyást engednek az érzelmi megnyilvánulásoknak, és egy sor más, a részegséghez hasonló tüneteket okoznak.
Krónikus használat esetén a barbiturátok fizikai függõséget alakíthatnak ki. A barbiturát-függõség néhány vonásában hasonló az ópiátoktól való függõséghez, de a barbiturátoktól (és az alkoholtól) való elvonás jóval veszélyesebb elvonási tünetekkel járhat, az elvonás orvosi irányítás nélkül halálos kimenetelû is lehet.
A gyógyszerek az életünkben
Amikor apukám meghalt, az anyám már régóta szedett nyugtatókat. Egyszerûen elvettem a kamrából a Seduxent. Persze senki nem tudott róla, így nem volt, aki kontrollálja, hogy arra használom-e, amire való. Késõbb kipróbáltam mindenféle gyógyszert, kevertem alkohollal is. Egy idõ után már nem hatott az altató, hozzászoktam. Mindenféle gyógyszereket vettem be, hogy nappal ébren tartsam, este pedig elaltassam magamat. Végül egy barátom vitt el orvoshoz. Másik gyógyszert kaptam a leszokás segítésére, de én azt sem az elõírás szerint szedtem. Ördögi körbe kerültem... Vannak idõszakok, amikor “igazi” drogokat használok, máskor gyógyszereket. A szervezetem “megtanulta” ezt a megoldási módot. Már olyan automatikus, a legkisebb feszültség esetén is a gyógyszer után nyúlok, valahogy úgy, ahogyan a szomjas ember a pohár víz után...
/19 éves lány/
Alkohol. A legelterjedtebb tompító hatású legális drog. Az etil-alkohol (C2H5OH) szerves, színtelen, illékony, kellemes illatú, égetõ ízû, gyúlékony folyadék. "Alkohol" alatt rendszerint csak az etil-alkoholt (etanolt) értjük, bár ebbe a családba kémiailag számos más anyag is beletartozik.
Az alkohol legjelentõsebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. Gátolja az idegrendszeri folyamatokat, de a gátló mechanizmusok esetleges gátlódása miatt jelentõs mértékû izgatottság is elõfordulhat.
Közepes mennyiségû alkohol (azaz néhány pohár ital) növelheti, de le is csökkentheti a szív ritmusát, kitágítja a bõrben lévõ vékony hajszálereket (ez melegségérzetet okoz), csökkenti a testhõmérsékletet, növeli az étvágyat, a nyálelválasztást és a gyomorsav mennyiségét, okozhat vizelési kényszert, az EEG lassulását, növeli a reakcióidõt és rontja a mozgáskoordinációs képességet.
Magas dózisokban az alkohol ittas állapotot (berúgás), zavarodottságot, elfolyó beszédet, torzult látást, elégtelen
mozgáskoordinációt eredményez, ezekhez a tünetekhez gyakran rosszullét és hányinger is társul. Még nagyobb mennyiségek elfogyasztása légzési nehézségeket, általános érzéketlenséget és eszméletvesztést okoz, szélsõséges esetben légzésbénulásból vagy keringési zavarból eredõen halált. A berúgást gyakran jelentõs másnaposság követi, melynek leggyakoribb tünetei: rosszullét, gyengeség, szédülés, gyenge mozgáskoordináció és különféle fájdalmak.
A mértéktelen alkoholfogyasztás - alkoholizmus - a mai napig a legtöbb embert érintõ szenvedélybetegség. A WHO meghatározása szerint az alkoholisták mértéktelen ivók, alkoholfüggõségük olyan szintet ér el, mely észrevehetõ lelki zavarokat okoz, károsítja testi-lelki egészségüket, kapcsolataikat, társadalmi-gazdasági tevékenységüket. Az egy fõre esõ alkoholfogyasztás Magyarországon egy év alatt 12 liter tiszta alkohol. Becslések szerint az alkoholisták száma eléri az egymilliót, azaz a népesség 10%-át.
Az alkohol történetébõl
A nyugati világ borkultúrájának bölcsõje Görögország. Homérosz leírásaiból tudjuk, hogy a bor legalább annyira alapélelmiszernek számított, mint a kenyér. Platón írta le, hogy étkezéshez nem volt szokás bort inni, hanem csak
utána, megmosott kézzel láttak hozzá az isteneknek szánt boráldozathoz. A ceremónia órákig tartott. Elõször a házigazda ürítette poharát a vendégére, majd a vendég következett; közben beszélgettek, sûrûn emlegették Dionüszoszt, a mámor istenét. A kellemetlen következmények megelõzésére néhány szem keserûmandulát rágcsáltak. Platón elítélte a szertartásnak álcázott tivornyázást, és szigorú rendszabályokat követelt ellene: 18 évnél fiatalabbak egyáltalán ne kaphassanak bort, és 40 évnél fiatalabbak csak annyit, amennyitõl nem részegedhetnek le; ellenben 40 év feletti férfiak számára megengedhetõ a túlzott borfogyasztás, hiszen az Dionüszosz dicsõségét szolgálja.
Az elsõ hiteles információ a sörrõl Mezopotámiából való, i.e. 3500 tájáról. Ez a vidék legendásan gazdag gabonatermést hozott, így hamar megtanulták a sörkészítést is. A sumérok már ékírásukban is használják a sör szót. Az elsõ jelentõs söráldozati emlék is az õ agyagtábláikon maradt fenn. A termékenység istennõjének, Nin–Harrának mutattak besöráldozatot. A sörfõzõk igen megbecsült emberek voltak a sumeroknál, még a katonai szolgálat alól is fel voltak mentve. A mezopotámiai Uruk városából származik a világ legrégebbi sördokumentuma. Képírással mutatja be a sörfõzést és az istennõnek bemutatott áldozatot. Ez az agyagtábla bizonyítja, hogy valóban a sumerok voltak a világ elsõ sörfõzõi. Sörük némileg hasonlított a maihoz, azzal a különbséggel, hogy valószínûleg nem használtak komlót. A sör nemcsak kedvelt népi ital volt, hanem bizonyos kategóriák szerint megállapított járandóság is. A munkások és rabszolgák napi egy liter gyenge sört, a nehezebb fizikai munkát végzõ és az alacsony beosztású hivatalnokok napi 2 liter sört, a közepes beosztásúak és asszonyok napi 3 litert, a fõemberek napi 5 litert kaptak. Természetesen az akkori sörök alkoholtartalma jóval alacsonyabb volt, mint ma.
A pálinka viszonylag új ital. Ez nem meglepõ, hiszen készítése nem olyan egyszerû, mint más alkoholos italoké. Eredetileg a bor párolása útján nyerték, és ezt sokáig csupán a patikusok végezték. Az ital olyannyira más volt, mint az addig megszokottak, hogy nem is jutott eszébe senkinek azokhoz hasonlóan használni. Így fõleg gyógyszerként alkalmazták. Méghozzá a legtöbbször eléggé sikeresen, sokan például a fogfájás egyetlen hathatós ellenszerének tekintették. Ami nem csoda, hiszen magas alkoholtartalmának köszönhetõen egyrészt fertõtleníti a szájban lévõ sebeket, másrészt eltompítja az érzékelést, így a fájdalmat is. De használták sok más baj gyógyírjaként is - a legtöbb helyen gyomorbajokra, emésztési bántalmakra. A pálinka hatásosságát mutatja, hogy ebben a minõségében ma is sokan elõszeretettel fogyasztják.
A XVII-XVIII. században szokásba jött az is, hogy csata elõtt pálinkát osztanak a katonáknak, aminek egy orvos szerint “nem is volt rossz hatása”. Egyszóval a katona rendszeres szeszfogyasztóvá válik, s alkalomadtán a szeszgyártás hadiiparrá lép elõ.
Természetesen gyorsan felfedezték a pálinka legegyértelmûbb hatását, nevezetesen azt, hogy nagyon könnyen be lehet rúgni tõle. Ez a funkciója azután fokozatosan háttérbe szorította az összes többit, és hogy valóban ez az igazi, azt napjaink töméntelen szeszgyára bizonyítja.
Ahogy az alkohol egyre inkább megszokott fogyasztási cikké vált, és ugyanakkor a gazdaságban is jelentõs tényezõvé nõtt, úgy erõsödött a sejtelem, hogy az ital - különösen a tömény változatok - fogyasztása bizonyos nemkívánatos társadalmi, egészségügyi és erkölcsi hatásokkal jár együtt. Az Egyesült Államokban például 1882-tõl az összes állam oktatási tervében szerepelt, hogy a gyerekeknek tanulniuk kell az alkoholról és annak hatásairól. 1920-ban életbe lépett az alkoholtilalom - bezárták a kocsmákat és szeszpárlókat, alkoholos italt fogyasztani törvényellenessé vált. A tilalmat több, mint 13 év után erõs gazdasági nyomásra Roosevelt elnök oldotta fel, 1933-ban.
Alkohol az életünkben
15 éves lány:
Amikor az a fiú odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mit iszom, egyszerûen úgy éreztem: ciki lenne kólát kérni. Az elsõ italnév, ami eszembe jutott, a vodka volt, úgyhogy azt kértem. Még a narancslével keverve sem volt valami jó íze, de a második után már nem is éreztem. A fiú egyre erõszakosabb volt, én pedig egyszerûen nem tudtam nemet mondani. A többiek késõbb elmesélték, milyen hülyén viselkedtem, és a következõ napokban alig bírtam a barátnõim szemébe nézni. Szörnyû volt, úgy éreztem, a homlokomra van írva, mit csináltam, és mindenki tudja, milyen ostoba voltam.
A taxisofõr:
Egyszer beült hozám egy tizenhat év körüli lány és a fiúja. A lány szemmel láthatóan sokat ivott, teljesen összefüggéstelenül beszélt és vihorászott, a srác pedig egész úton nyomorgatta a hátsó ülésen. Nem vagyok biztos benne, hogy a lány is így képzelte a szerelmet, de szemmel láthatóan nem volt abban az állapotban, hogy komolyan tiltakozzon. Egész úton azon gondolkoztam, közbelépjek-e, de úgy döntöttem, hogy ez nem az én dolgom, és különben is: minek ivott annyit az a lány?
A pszichológus:
A munkám során gyakoriak azok az esetek, ahol a fiatalkorúak lelki gondjait a túlzásba vitt alkoholfogyasztás okozza. Az italtól elmosódnak a korlátok, leomlanak a gátak. Olyan cselekvések jönnek ezután, amiket már nem a józan akarat diktál. Elõször a vadulás, a ki, ha én nem és a szex. Másnap pedig következik a bûntudat. A lelki válság.
Sajnos a tizenévesek a saját kárukon tanulnak, mert senki nem mondja el nekik, melyek az alkoholfogyasztás következményei. Feldolgozni olyan eseményeket - itt elsõsorban a szabados szexre gondolok - amik józanul nem történtek volna meg, nagyon nehéz, fõleg, ha a család, a baráti kör sem tud segíteni. Ha a fiatal környezetében nincs senki, akivel megbeszélheti a történteket, a gond felõrli, depresszióssá válik. Ami elõször jó bulinak tûnt, abból olyan teher válhat, amit egy életen át cipel magával az ember.
/Az Ifjúsági Magazinból/
Illegális
Ópiátok (morfium, ópium, heroin, metadon) Az ópium egyike a legrégibb kábítószereknek. A máknövény gubójából különféle eljárásokkal állítják elõ. Az ópium egyik alkaloidja a morfin, melyet a gyógyászat fájdalomcsillapításra használ.
Az ópiátoknak euforizáló, elernyedést okozó hatása van, de hallucinációk is jelentkezhetnek. Igen súlyos pszichés és fizikai függõséget okoz. Rendkívüli mérvû a hozzászokás (tolerancia), így az ópiumfüggõnek a kívánt hatás eléréséhez egyre növekvõ adagot, akár a halálos adag sokszorosát kell magához vennie. Így közvetlen életveszélyt jelent a túladagolás kockázata.
Az ópiátok közül legelterjedtebb a száraz mákgubóból házilag készített máktea és a kábítószer-piac vezetõ “anyaga”, a szintetikus elõállítású heroin. A heroint por alakban szívják fel, fólián melegítve a gõzét lélegzik vagy intravénásan használják. Hatása a morfiuméhoz hasonló (éppen a morfiumfüggõség kezelésére fejlesztették ki), de sokkal rövidebb idõ alatt, sokkal erõsebb függõséget alakít ki. Használata ma már az egész világon tiltott. A heroinelvonás súlyos fizikai fájdalmakkal, testi szenvedéssel járó folyamat. A heroinelvonás pótszereként használják a metadont (Depridol), mely csak annyiban tér el a herointól, hogy elvonási tünetei enyhébbek.. Célja, hogy a súlyos heroinfüggõk fogyasztását ellenõrizhetõvé tegyék.
Az ópiátok történetébõl
Az ópiumból származó készítményeket sok kultúrában használták fájdalomcsillapítóként és nyugtatóként. A mákot már i. e. 4000-ben kábítószerként tartották számon Dél-Babilonban. Az egyiptomiak a gyógyászatban használták, Kínában pedig az éhínségek idején étvágycsökkentõ hatása miatt, illetve ünnepi ceremóniákon füstjének hatása miatt alkalmazták. A görög mitológiában a mákkapszula Morpheusznak, az álom istenének és Thanatosznak, a halál istenének a jelképe volt.
Az ópium a XIX. században érte el az európai országokat. Elsõsorban az angliai és franciaországbeli kikötõi és ipari munkásság körében terjedt el. Eközben rohamosan nõtt a Kínába irányuló ópiumimport, és ezzel együtt a járványként terjedt az ópiumszívás. (Valószínûleg ez az elsõ eset, hogy egy drogot “társadalmi méretekben” károsan alkalmaznak.) Kína és Nagy-Britannia között 1840-42-ben lejátszódott az “ópiumháború” (a kínai császár rendeletében a nyugatról érkezõ hajókat ópiumszállítmányuk beszolgáltatására kényszerítette). A háború a britek gyõzelmével végzõdött, akik ekkor alapították a Távol-Kelet legnagyobb kikötõjét, Hong-Kongot.
A XIX. század végén Amerikában is megszülettek az elsõ ópiumellenes rendeletek (ezeket leginkább a mind nagyobb számban bevándorló kínaiak ópiumfogyasztása tette szükségessé).
Közben 1874-ben Angliában kémiai úton elõállítják a morfium kémiai változatát, a heroint. A szer neve a latin “hero” - hõs szótõbõl származik. Eredetileg fájdalom- és köhögéscsillapító szerként állították elő. Felfedezésekor morfinfüggők kezelésére is megkísérelték használni, de hamar kiderült, hogy hamarabb és súlyosabb függőséget okoz, mint a morfium. (A morfiumot 1806-ban fedezték fel, és ettől kezdve használták az ópium helyett a gyógyászatban fájdalomcsillapítóként, mivel minősége jobban elenőrizhető volt, mint az ópiumé. Ebben az időszakban elsősorban a morfiumhoz könnyen hozzáférő orvosok váltak morfium-függővé.)
Az USA kongresszusa már 1924-ben - rendkívüli veszélyességére való tekintettel - betiltotta a morfium kiváltására létrehozott heroin előállítását. A betiltást követően versenylovak doppingolására használták, ez azonban gyakran a lovak fulladásos halálához vezetett.
Ópiátok az életünkben
Mit éreztél a heroin hatása alatt? El tudod egyáltalán mondani?
Végülis úgy igazából elmondani nem lehet, gyönyörû álmaim voltak. Nem lehetett abbahagyni. Kezdtem elhanyagolni magam és az egész környezetemet. Minden nap anyagoztam. Ekkor már öt munkahelyem volt, olyan is, ahol majdnem belebuktam a mosogatóba, annyira káó voltam. Ekkor figyelt fel rám az utógondozóm a gyermekvárosban, olyan szépen lebegtem, szinte kiütöttem magam. Amikor magamhoz tértem, már a kórházban voltam.
Milyen intézménynél találtál segítséget?
Eleinte azt mondtam, le tudok állni egyedül is, nem kell segítség, nem leszek én függõ, tudom én azt, hogy mennyit bökök el. Aztán mégis. Voltam Dunaharasztin két hónapig, majd elmentem a Szigetbe meg a Jász utcába, ahol orvos, míg az elõzõ helyen pszichológus kezelt. Segítség kell, mert egyedül nem megy. A lelkieket sokkal nehezebb elviselni, mint a kezdeti testi elvonást.
Észlelsz valamilyen maradandó testi változást a heroin elvonása után?
alacsony vércukorszint
magasvérnyomás
alacsonyvérnyomás
májcirózis
szívelégtelenség
Kéthavonta járok belgyógyászati kontrollra. Az orvosom nagyot nézett, amikor a laboreredményt meglátta. Azt mondta, hogy ez egy ötven éves alkoholfüggõ leleteinek felel meg. Ilyen fiatalon... Most úgy fest a helyzet, hogy leszázalékolnak. Végre elkezdtem rendszeresen tanulni, készülnék az érettségire, közben pedig nyomaszt a kérdés, mivégre?! Egy rokkant embernek...
/21 éves, gyógyult heroinista lány/
Tudatmódosító hatású drogok
Legális(?!)
Szerves oldószerek. A legfiatalabbak, illetve a legsúlyosabb helyzetû társadalmi csoportok körében jellemzõ a szipózás: ragasztók, hígítók, lakkok gõzének belélegzése. Euforizáló hatású, a problémák elhalványulnak, a szer használója saját képességei felfokozódását érzi.
Használata igen gyorsan súlyos testi károsodásokhoz (májkárosodás, szemidegkárosodás, elbutulás) vezet. Akut veszélyként folyamatosan fennáll a fulladás, légzõközpont-bénulás kockázata.
Illegális
Cannabis-származékok. Elnevezésük az indiai kender botanikai nevébõl származik. Hatóanyaga a tetrahidrocannabinol (THC), melyet a növény magvaiból, virágzó ágvégzõdéseibõl, leveleibõl nyernek. Az ezekbõl készített zúzalék a marihuana, amelyet cigaretta formájában (joint) fogyasztanak. A hasis THC-koncentrációja magasabb a marihuanaénál. Gyantatömbök formájában terjesztik, ételbe, italba keverik, vagy dohányként, illetve dohánnyal keverve szívják.
A cannabis-származékok nyugalmat, eufóriát és gyors hangulatemelkedést hoznak létre. A gondolkodás tompul, miközben az érzékelés élesebbé válik. Érzékcsalódások jelentkeznek, felbomlanak a tér- és idõbeli kategóriák, mindenhatóság-érzés jelenik meg.
A fizikai függõség nem jellemzõ, de használata komoly pszichés függõséghez, az így kialakuló tartós fogyasztás pedig az érzelmek elszürküléséhez, indítékszegénységhez vezet.
Függõségre hajló személyeknél gyakran a marihuána, illetve a hasis a kapu-drog, a késõbbi drogfogyasztás megalapozója.
A cannabisok történetébõl
A kenderrõl szóló elsõ írásos emlék Shen Nung kínai császár Pen Ts’ao nevû gyógyszerészeti könyvében található, amely i.e. 2737–ben keletkezett. A hasist malária, reuma, köszvény, nõi gyengeség ellen és sebek gyors hegedésére ajánlja. Furcsa, de egy másik kínai gyógyászati szakkönyv (Rhy Ay), amely az i.e. 15. században keletkezett, meg sem említi a kender pszichoaktív erejét.
Az indiai gyógyászat korán felismerte, hogy a kender kiválóan alkalmas pszichoszomatikus betegségek kezelésére, ezért elõszeretettel alkalmazták például álmatlanság és migrén ellen.
A kenderrel gyógyítható betegségek tibeti listáján szerepel többek közt reuma, állatharapás, skorpiócsípés, görcs, hasmenés, gyulladás, lepra, kolera, megfázás és galandféreg. Gyakran alkalmazták elgennyesedéseknél, fõként elgennyesedett füleknél. Állítólag tériszony ellen is hatásos a kender; ezt napjainkban is sokan megerõsítették.
A kender jelentõs szerepet játszik India erotikával átszõtt titkos tanításában, a Tantrában - éspedig Síva és Párvati legendájában.
Síva mennyei feleségével, Párvatival a világ tetején, a Himaláján élt. Síva bizony nem sokat volt otthon bájos asszonyával, sokkal inkább a hegyek érzéki nimfáival és istennõivel múlatta az idõt. Párvati természetesen
véget szeretett volna vetni ezeknek a kicsapongásoknak. Megtalálta a nõnemû kendernövényt, amelynek gyantás virágát odaadta férjének, hogy szívja el. Az istent rögtön „boldog izgalom és a felesége iránt érzett példátlan erejû vágy fogta el”. Egyesülésük alatt különleges, isteni extázist éltek át, így ezentúl, amikor szeretkeztek, mindig kendert fogyasztottak, és helyreállt a családi béke. Az istenek azért ajándékozták a halandóknak a szent növényt, hogy így õk is megvalósíthassák a házastársak közötti örök szerelmet.
Cannabis-származékok az életünkben
• Nem értem, miért csinálnak a szüleim ilyen nagy ügyet belõle, hogy marihuánát szívok. Szombatonként, videózás közben elszívunk a barátaimmal néhány füves cigit, de eszembe se jutna heroinhoz vagy hasonlóhoz nyúlni - nem vagyok hülye!
/17 éves fiú/
• Apu napi negyven cigarettát szív. Reggelenként majd megfullad, annyit köhög. Szerintem képmutatóan viselkedik, amikor úgy kezel, mintha drogos lennék, pusztán mert a hét végén néha elszívok egy-két marihuánás cigit.
/17 éves fiú/
• 41 éves anya:
El sem tudom mondani, milyen szörnyû csapásként ért, amikor kiderült, hogy Juli marihuánát szív. Úgy éreztem csõdöt mondtam anyai mivoltomban, biztosan elkövettünk az apjával valami hibát, ami arra késztette, hogy kábítószerhez nyúljon. Elsõ gondolatom az volt, hogy rögtön elmegyek vele az orvosunkhoz, hátha tud egy kábítószer-elvonásra specializálódott intézetet.
17 éves leány:
Alig tudtam elmagyarázni a szüleimnek, hogy ez nem olyan súlyos dolog, mint ahogyan hiszik. A barátaim teljesen normális gyerekek, és egyikünk sem kábítószeres; néha mindenki szív egy kis marihuánát. Ez ugyanaz, mint amikor valaki társaságban megiszik egy-két pohárral, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy idõvel mind rászokunk a kemény drogokra.
/E. Fenwick - Dr. T. Smith: Kamaszévek/
Hallucinogének - Az LSD és a varázsgombák. Neve a kémiai elnevezés (liszergsavdietilamid) rövidítése. Általában bélyegek formájában terjesztik.
Kis mennyiségben is erõs hatású. Komplex, fantasztikus hallucinációkat (“trip”, “utazás”) eredményez. Megváltozik a tér- és idõélmény, intenzívebbé válnak az érzelmek. Erõs hallucinációk, érzékcsalódások jelennek meg. Kialakulhat a mindenhatóság érzése; olyan helyzetmegítélési zavar, amely az LSD-élvezõt súlyos veszélybe sodorhatja (például azt éli meg, hogy tud repülni). Nem okoz fizikai függõséget, de huzamosabb szedés esetén a pszichés függés személyiségváltozást (az érdeklõdés hiánya, aktivitás csökkenése, aszociális magatartás, vagy akár az elmebetegségig fokozódó paranoid állapotok) okoz. Különös veszélye, hogy elõidézhet súlyos negatív tartalmú “horror-trip”-et: az ilyenkor fellépõ félelmek és pánikreakciók bûncselekményhez, vagy akár öngyilkossághoz is vezethetnek. Az LSD-élvezet legmegrázóbb következménye a Flash-Back: a szer hatása teljesen váratlanul, hetek vagy hónapok elteltével újra jelentkezik, ez pedig akár a megõrülés élményéig fokozódó szorongást, tehetetlenség-érzést válthat ki.
Hasonló hatású volt a hetvenes években használt Parkan nevû gyógyszer, amely alkohollal együtt fogyasztva érzékcsalódásokat okozott. A Parkant a 80-as évek elején, a hazai drogellenes küzdelem egyik elsõ lépéseként kivonták a forgalomból.
Szintén az LSD-hez hasonló hatásúak a Dél-Amerikában, illetve Mexikóban használatos varázsgombák, és a Peyotl-kaktusz .
Az LSD történetébõl
1938-ban, gyógyszertani kísérletek során nyerték ki az anyarozs gombájából. Albert Hofmann, az LSD felfedezõje írta, miután a kísérletek során az anyag véletlenül a szervezetébe jutott:
“Haza kellett mennem, mert különös nyugtalanságot tapasztaltam magamon, enyhe szédülés kíséretében. Otthon ágyba feküdtem, és jólesõ részegséget éreztem, amit rendkívüli fantáziaképek kísértek. Amint lehunytam a szememet, fantasztikus képeket láttam...”
Minthogy az LSD már egészen kis adagokban is erõteljesen befolyásolja a lelki folyamatokat, eleinte a pszichiátriában felhasználható értékes gyógyszernek tartották. Miközben hatását tanulmányozták, a szer illegális elõállítása, kereskedelme és fogyasztása drámaian megemelkedett. A Harvard Egyetem tudósai ugyanis sok esetben diákjaiknak adták be az LSD-t. Az LSD a hatvanas évek diákmozgalmainak, a fennálló társadalmi rendszer elleni tiltakozásnak egyik eszközévé és szimbólumává vált (többek között a hippimozgalomban). A mozgalom egyik atyjaTimoty Leary - korábban a Harvardon tanító pszichológus - volt.
A dél-amerikai indián törzsek gombakultuszában használatos varázsgombák hatása nagyban hasonlít az LSD-éhez. Az aztékok, toltékok, maják gyakran használtak “szent varázsgombákat” vallásos-mágikus szertartásaikhoz. A psychedelikus mozgalom beköszöntével a varázsgombák az LSD-vel együtt széles körben elterjedtek. Hatóanyagukat az LSD-t is felfedezõ Hofmann határozta meg. Ma már szintetikus elõállításuk is lehetséges. A varázsgombák használata napjainkban is él, sokan saját fogyasztásra, otthonukban termesztik õket. Hollandiában a varázsgombák kvázi legálisan kaphatóak az erre szakosodott boltokban (ami kissé meglepõ, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gombáknak a hatása lényegében megegyezik az LSD-ével).
LSD az életünkben
Az ember egy csomó gyönyörû dolgot egyetlen nap alatt is meg tud tanulni, egyetlen savutazáson. Csináltad ezt valaha is: levetni a ruhát és az erdõben sétálni? Mikor egyedül vagyok az erdõben, az más, mintha a többiekkel járnám a természetet. Egy új világ. Elég merész voltam akkoriban, hogy a szellememmel kísérleteztem. Hallottam azokat a gyönyörû hangokat, mintha csak minden azt suttogta volna, hogy vegyem le a ruhám. Így hát levetkõztem, és teljesen egyedül voltam, de azért éreztem, hogy a társadalom ott van az oldalvonalon. Úgy éreztem, mintha a fákkal kellene szeretkeznem, de egész idõ alatt tudatában voltam a társadalomnak. És elhatároztam, hogy megszabadulok tõle...
(Sükösd Mihály: Hippivilág - Kozmosz Könyvek, 1979 nyomán)
A kábítószer-használat tudományos elemzése több fontos általános tanulsággal szolgált. Régóta ismert, hogy a világ különböző részein, a különböző nagyrasszokhoz tartozó, gyökeresen eltérő eredetű és életmódú népcsoportok népművészete sok azonos motívumot tartalmaz. E kultúrák érintkezése a földrajzi távolságok miatt elképzelhetetlen. Így sokáig értetlenül álltak a meglepő hasonlóságok előtt. A megfejtést a hallucináció mechanizmusának megértése szolgáltatta. A hallucináció első és második fázisa alapvető hasonlóságot mutat a különböző emberekben, mivel a hallucinációs képi rendszer az agy általános reakciómódjának megnyilvánulása. Az emberiségnek ez az ősi jelrendszere jól megmagyarázhatja a különböző kontinensek népművészetének közös motívumait. A peyotekaktusz terméke a meszkalin, a beléndeké a belladonna, a kenderé a marihuána, az anyarozsé az LSD és a mexikói indiánok szent gombájáé a pszilobcibin. Az e növények fogyasztását követően jelentkező hallucináció sajátságos jelei számos ősi művészeti emléken egyértelműen felismerhetők.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az emberi adottságok vizsgálatából mindig remélhető lényegünk, eredetünk mélyebb megismerése. A kábítószerektől viszont nem várható az emberi képesség kiteljesedése vagy megújítása.
(Czeizel Endre: Az érték bennünk van – Gondolat, 1984 nyomán)
A drogok és a jog
A büntetõ törvénykönyvbõl (“drogtörvény”)
282. § (1) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) üzletszerûen,
b) fegyveresen,
c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként követik el,
d) tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez,
e) nem kábítószerfüggõ személy kábítószerfüggõ személy felhasználásával követi el.
(4) A büntetés a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közmûvelõdési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erõk vagy a büntetés-végrehajtási szervezet objektumaiban követik el.
(5) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) jelentõs mennyiségû kábítószerre,
b) bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából követik el.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendõ az is, aki a kábítószerrel visszaélés bûncselekményének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(7) Aki kábítószerrel visszaélés elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik, bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(8) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségû kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt az (1) bekezdés esetén két évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés, a (2) bekezdés szerinti kínálás és átadás elkövetési magatartások esetén két évig terjedõ szabadságvesztés.
(9) Aki
a) a hatósági elõírások megszegésével kábítószert fogyaszt,
b) nagy nyilvánosság elõtt kábítószer-fogyasztásra hív fel,
ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
282/A. § (1) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(3) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha bûncselekményt üzletszerûen követik el.
(4) A büntetés bûntett miatt az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt jelentõs mennyiségû kábítószerre követik el.
(5) Az a kábítószerfüggõ személy, aki a hatósági elõírások megszegésével
a) kábítószert fogyaszt, illetõleg saját fogyasztása céljából tart,
b) csekély mennyiségû kábítószert saját fogyasztása céljából elõállít, termeszt, megszerez,
c) csekély mennyiségû kábítószert tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából kínál, átad
vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.
(6) Nem büntethetõ a kábítószerfüggõ személy
a) az (5) bekezdés a)-b) pontja esetén, vagy
b) ha kábítószer fogyasztásával összefüggõ - kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ - más bûncselekményt követett el,
feltéve, ha az elsõ fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggõséget gyógyító kezelésben részesült.
Kóros szenvedélykeltés
283. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy õt arra rábírni törekszik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
Kábítószer készítésének elõsegítése
283/A. § (1) Aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy a termesztést, illetõleg az elõállítást könnyítõ feltételeket biztosítja, úgyszintén, aki kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyagot, terméket, berendezést vagy felszerelést
a) készít, illetõleg készíttet,
b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,
ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy azt könnyítõ vagyoni értékû gazdasági, mûszaki, szervezési ismeretet a kábítószer termesztõjének, illetõleg elõállítójának a rendelkezésére bocsát.
(3) Nem büntethetõ az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki - mielõtt a kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyag, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetõleg készíttetése a hatóság tudomására jutott volna - a kábítószer készítését elõsegítõ tevékenységét a hatóság elõtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint lehetõvé teszi a készítésben részt vevõ más személyek kilétének megállapítását.
Értelmezõ rendelkezés
(2) A 282. §, a 282/A. § és a 283/A. § alkalmazásában kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell.
A kábítószerek meghatározása
A kábítószerek meghatározásának kétfajta megoldása észlelhető a külföldi jogrendszerekben. Az egyik, hogy a kábítószernek minősülő anyagokat egy listán felsorolják és mellékelik a megfelelő törvényhez. A lista általában nagyrészt megegyezik azon nemzetközi egyezmények kábítószerjegyzékeivel, amelyekhez az érintett ország csatlakozott. A másik megoldás – melyet csak kevés ország követ –, hogy a kábítószerek általános meghatározását tüntetik fel a törvényben. Magyarországon az első megoldás, azaz a kábítószerek tételes felsorolása (az azóta többször módosított 1/1968 (V. 12.) BM- EüM együttes rendeletben) képezi a törvény kiegészítését. A hazai kábítószerlista összhangban áll az Egységes Kábítószer Egyezmény nemzetközi jegyzékével.
Nemzetközi szerzõdések
A Magyar Köztársaság kormánya, illetve Belügyminisztériuma 1993–tól kezdve számos országgal kötött megállapodást a szervezett bűnözés visszaszorítására, a terrorizmus, és nem utolsó sorban a kábítószerek tiltott forgalma elleni közös fellépésre. A megállapodások szövegezésekor figyelembe vették az e tárgykörben kötött, hatályban lévő többoldalú nemzetközi szerződéseket, amelyek a kábítószerek tiltott forgalmára vonatozóan a következők: az 1961–es New York–i Egységes Kábítószer Egyezmény, valamint az ezt módosító és kiegészítő 1972–es Genfi Jegyzőkönyv; a pszichotrop anyagokról szóló 1971. évi Bécsi Egyezmény és a kábítószerek tiltott forgalmazása elleni 1988. évi Bécsi Egyezmény.
A megállapodások a magyar jogrendszerbe kormányrendeletként kerültek be.
(A hatályos jogszabályok és a Drog enciklopédia CD alapján)
A projektvizsga megvédése
Miután a szaktanár elolvasta és véleményezte a projektmunka különböző fázisait és eredményét, a diák a szóbeli érettségi vizsgán lehetőséget kap a projekt megvédésére. Ehhez a diák már előzetesen is kaphat két-három kérdést, ugyanakkor természetesen a vizsgabizottságnak is van lehetősége arra, hogy a projektmunka, illetve a diák által elmondottak ismeretében kérdéseket fogalmazzanak meg.
Az előzetesen feltett kérdéseknek arra kell irányulniuk, hogy a bizottság megbizonyosodhassson arról, hogy a diák önállóan készítette-e projektjét, milyen érdeklődés, motiváció alapján készítette a projektet,
milyen következtetéseket tud levonni a témával kapcsolatban.
