A WWW kialakulása [informatika]

WWW kialakulása, a HTTP protokoll,URL fogalma, a HTML nyelv fejlődés, keresés az Interneten (Keresők fajtái, működési elvük), keresőprogram használata (pl.: Google részletes keresés)

A WWW kialakulása

A World Wide Web-et (más néven WWW; WEB, W3) a svájci CERN (Részecskefizikai Laboratórium) kutatóközpontban 1989-ben kezdte el fejleszteni Tim Berners-Lee és csapata abból a célból, hogy a kutatók az egyre nagyobb tömegű szöveges és grafikus információt könnyebben, strukturáltan, azonos felületen érhessék el, ezek földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül.

A WEB, mint a nevében is benne van: „világméretű pókháló”-ként ténylegesen behálózza az egész világot. Ez ma (a jegyzet írásakor) a legnépszerűbb információforrás az Interneten, mivel nem csak szöveget, hanem képeket, animált képeket, hangokat-zenéket és videó-klipeket is meg tud jeleníteni, le tud játszani – vagyis multimédiás képességekkel rendelkezik.

A navigálás (a Gopherhez hasonlóan) itt már teljesen a (hypertext) hyperlinkek segítségével történik, melyek nem csak szövegek, de képek is lehetnek. A linkek itt is akár egy másik földrész másik szerverének dokumentumaira is mutathatnak.

A WEB sikerének titka a multimédiás képességeken túl a HTTP (HyperText Transfer Protocol) protokoll alapján működő HTML (HyperText Markup Language) nyelv és a használatukhoz készült kliensprogramok, az ún. böngészők fejlődése volt.

Az első széles körben elterjedt böngésző az NCSA (National Center for Supercomputing Applications – University of Illinois) Mosaic grafikus felületű programja volt. A böngészők fejlődése nagyon gyors, néhány hónap alatt új verziók jelennek meg. Ezek ma már a WEB funkciókon kívül magukba integrálták majdnem az összes Internet-szolgáltatást – E-mail, Gopher, FTP, Usenet News.

A WWW szerverek számát ma már több tízezres nagyságrendre teszik, a dokumentumok száma pedig százmilliós nagyságrendű, és ezek száma exponenciálisan nő.

HTTP

A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen füg­getlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elér­hető és gyors legyen.

A HTTP-kapcsolat négy lépése:

- A kapcsolat megnyitása. Az ügyfél meghívja a kiszolgálót az Interneten keresztül az adott cím és port azonosító alapján (alapértelmezésben a 80-as porton ke­resztül).

- A kérés elküldése. Az ügyfélprogram üzenetet küld a kiszolgálónak, amelyben valamilyen kiszolgálást kér. A kérés HTTP-fejlécből és a kiszolgálónak küldött adatokból áll (ha van ilyen). A fejléc információkat tartalmaz a kiszolgáló számára arról, hogy milyen típusú a kérés, és megadja, hogy az ügyfélprogramnak milyen lehetőségei vannak.

- A válasz. A kiszolgáló a választ visszaküldi az ügyfélprogramnak. Ennek része a fejléc, amely leírja a válasz állapotát (sikeres vagy sikertelen, a küldött adatok tí­pusát), és ezt követik maguk az adatok.

- A kapcsolat lezárása. A kiszolgáló a válasz elküldése után lezárja a kapcsolatot, így az erőforrások megint felszabadulnak a következő kéréshez.

Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átad­ni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az előző kérésekről, mivel a kiszolgáló minden dokumentum el­küldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel. Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítésé­hez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál. Egyet magá­nak a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek.

URL

Példa egy dokumentum címére:

http://www.sulinet.hu/

Az URL a HTML dokumentumban egy szabványos szerkezetű „utasítás”, ami meghatározza az Internet-szolgáltatás típusát: WWW, FTP, Telnet, Gopher, E-mail, …

Az URL, mint már beszéltünk róla, a következő információkat tartalmazza:

• az Internet protokollt, mely az adatok eléréséhez szükséges

• a szerver nevét (vagy címét)

• a szerveren belüli alkönyvtárnevet

• a fájl nevét (a WEB fájlok kiterjesztése htm, vagy html)

• a kiszolgáló portjának számát, melyet csak akkor kell megadni, ha eltér az alapértelmezettől (a WWW alapértelmezett portszáma 80, vagy pl.: 8080). Ezt kettősponttal elválasztva a szervernév után kell írni.

Az URL-ben használható karakterek:

Alapvetően (mint a HTML forráskódban) az ASCII karakterek használhatóak az URL-ben is, ezen belül is az ISO 8859-1 (Latin-1) karakterkészlet 32-től kezdődő és 128-ig tartó elemei (a 32-ig tartó vezérlő karakterek nem).

Ebből a tartományból sem minden karakter használható, mert pl.: sok E-mail rendszer nem tud 128-nál nagyobb kódú karaktert átvinni. Az URL-ben egyébként használhatóak a 128 kód alatti karakterek, de ezek közül néhány csak kód formájában. Ezek %-kal kezdődnek, majd a kód két karakteres hexadecimális megfelelője következik.

Ilyen pl.: az á kódja. Ez a HTML-ben á kóddal jeleníthető meg, az URL-ben ennek megjeleníthető kódja %e1.

Ezek közül nem használhatóak a következők:

Ezeket a kódokat csak akkor használjuk, ha kódlap beállítást nem használunk. Az ékezeteink helyes megjelenítéséhez a Windows1250-es és az ISO 8859-2-es kódlapot használhatjuk.

16Sulinet Expressz 2003

A leggyakrabban használt speciális karakterek és jelentésük:

• / (per jel): az alkönyvtárakat választja el

• # (kettős kereszt): az URL-nek és az URL-en belüli címkének az elválasztására használjuk. A belső címke az URL-en belül szerepel dokumentumazonosítóként. Ennek segítségével az egyes dokumentumok címkékkel jelölt részeire (belső linkek) közvetlenül hivatkozhatunk akár egy másik HTML dokumentum hyperlinkjével is.

• % (százalékjel): a kódok bevezető szimbóluma.

• ? (kérdőjel): az adatbázisból való lekérdezéshez ennek segítségével adhatjuk át a szerver programnak a paramétereket.

HTML

A dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölé­sei segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a doku­mentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elol­vasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet ké­szíteni oly módon, hogy a nyelv alkalmas a logikai kapcsolatok létrehozására a do­kumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk, amely objektumokat tartalmaz, melyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is.

Az ily módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A folyamatos, sorokba rendezett szöveg végigolvasása helyett a kereszthivatkozásokat követve könnyen el lehet menni a szöveg egy más részére, megnézni más információkat, azután visszatérni, folytatni az olvasást, majd megint egy másik bekezdésre ugrani. Ilyen szerkezetűek a Microsoft Windows, illetve a Windows alatt futó programok súgói. Amennyiben a szöveg mellett más objektum is megjelenik, akkor hipermédiáról beszélünk.

A hálózaton az objektumok, illetve ezek részei közötti kapcsolatok magába a szö­vegbe épülnek be megjelölt szavak és grafikus elemek formájában. Amikor egy ilyen elemre a felhasználó az egérrel rákattint, a rendszer automatikusan létrehozza a kapcsolatot, és a kapcsolt objektumot megjeleníti a képernyőn (vagy ha hang, le­játssza). Lényeges, hogy a kapcsolt objektum is tartalmazhat további kapcsolásokat különböző objektumokhoz, amelyek elvileg a hálózaton bárhol lehetnek. A WWW úgy is tekinthető, mint egy dinamikus információ tömeg, amelyben a hypertext segítségé­vel kapcsolatok (linkek) vannak. Ennek eredményeként adott információ a hálózat bármely pontjáról megszerezhető, illetve ugyanahhoz az információhoz több úton is el lehetjutni a különböző kapcsolatokon keresztül.

A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat, amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek - amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegek­ként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg - hypertext alakúvá teszik a doku­mentumot.

Keresés a WEB-en

A címeket általában névjegykártyán vagy reklámban találjuk. Érdekes probléma, ha tartalom alapján szeretnénk számunkra érdekes WEB oldalt találni. Azaz, hogy lehet keresni a WEB-en?

A WEB több tízmilliónyi honlapján több száz millió oldalnyi információ van már most, és ezek száma napról napra nő.

Ebben az információ áradatban eligazodni, a nekünk szükséges adatokat megtalálni nagyon nehéz. Erre szolgálnak a kereső programok. A WEB-en nincs egységes módszer a keresésre. Nagyon sok cég készít indexelt adatbázisokat, melyek pásztázzák a WEB oldalakat és eltárolják ezeket információit. Ezek között lehet a saját speciális keresőszoftverükkel dolgozni.

Az első keresőprogramok nem a WEB-hez készültek, már tanultunk az ARCHIE (FTP kereső), a VERONICA és a JUGHEAD (Gopher) keresőkről.

A WEB rendszerű keresőknek alapvetően két fő fajtájukat különböztetjük meg, a tematikus keresőket, és a kulcsszavas keresőket.

A tematikus keresők

Egy tartalomjegyzékhez hasonlítanak (vagy akár a Gopherhez is hasonlíthatjuk, amiről később lesz még szó), melyekben az általános témák szűkítésével juthatunk el a keresett dokumentumig.

Ilyen pl.: a HUDIR (http://www.hudir.hu/ ), az EINet Galaxy (http://galaxy.einet.net/ ), a Yahoo (http://www.yahoo.com/ ). Sokszor összekapcsolják ezt a típust az indexelt keresőkkel.

A kulcsszavas keresők

A WEB rendszerű indexelők automatikusan pásztázzák (a hyperlinkeket követve) a WEB oldalakat a domain nevek és a linkek segítségével, majd ezeket egy adatbázisban leindexelik. Ebből az adatbázisból szókereséssel találhatjuk meg a nekünk szükséges oldalakat. Ezek a szerverek általában az Internet más-más részét indexelik, ezért ha keresünk, érdemes több keresőprogramot is használni ugyanarra a keresésre. Vannak olyan WEB indexelők, melyek Gopher, FTP, NEWS szervereken is keresnek.

Egyes szerverek csak a náluk bejelentett szervereken keresnek, mások ezt automatizálják. Vannak olyan indexelők, melyek csak az állományok címeiben, kulcsszavaiban keresnek, de vannak a teljes szövegben keresők is. Ma már a legtöbb ingyenesen használható.

Teljesszövegű indexelő pl.: az AltaVista (http://www.altavista.com/ ), a Lycos (http://lycos.cs.cmu.edu/ , http://www.lycos.com/ ), …

A keresendő szavak közé logikai keresőoperátorokat lehet tenni, amik segítségével pontosíthatjuk keresésünket.

Ezek keresőprogramonként változnak, de a legtöbb program ismeri a következőket:

And	a logikai „és” művelet
Or	a logikai „vagy” művelet
Near	a keresett szavak közel vannak egymáshoz
„ ”	az idézőjelbe tett kifejezést egyben keresi

Amennyiben menüvezérelten szeretnénk kiadni az összetett keresésünket válasszuk az alábbi nyomógombok valamelyikét:

• Részletes keresés

• Advanced Search

Ilyen például a magyar Google kulcsszavas kereső. ( http://www.google.com/ ) részletes keresést támogató oldala.

Gyakoribb azonban manapság a vegyes kereső, amelyen kulcsszavasan és tematikusan is kereshetünk. A találati listát érdemes minél jobban leszűkíteni, hogy könnyebb legyen a választás.

Jó tanács:

Ha több oldalra is kíváncsiak vagyunk a találati listából, akkor érdemes jobb-egérgombbal a linkre kattintva a menüből a Megnyitás új ablakban-t kiválasztani, és egy másik ablakban nézni az oldalt. Így egyszerre több oldalt is nézhetünk, és könnyű visszatérni a találati listához.

Sokszor érdemes egy portál oldalról kiindulni. Ilyen például a magyar nyelvű Startlap (http://www.startlap.com/ ). Az ilyen oldalak több előnyt is nyújtanak.

• Hétköznapi címszavak alapján jól használható címlistához, azaz linkgyűjteményhez jutunk

• A kereső oldalak címét nem kell fejből tudnunk, több kereső (menüválasztás után) elindítható.

1.	WWW kialakulása	1p
2.	HTTP protokoll	2p
3.	URL fogalma	1p
4.	HTML nyelv fejlődés	2p
5.	keresés az Interneten	2p

Kérdések

1	Mikor és hol fejlesztették ki a WWW-t?
2.	Mit jelent az URL-ben %-jel?
3.	Mire készült a HTML?
4.	Mik azok a könyvjelzők a böngészőben?
5.	Milyen keresési fajtákat ismerünk?
6.	Milyen fajtáit különböztetjük meg a WEB rendszerű keresőknek?
7.	http kapcsolat 1 lépése?
8.	Minek a rövidítése a HTML?

Hálózatok [informatika]

Hálózatok

1.LAN

Léteznek helyi hálózatok, melyek általában egy telephely (nem feltétlenül egy épület) számítógépei között teszik lehetővé a kommunikációt. (Ennek neve az angol rövidítés alapján:

LAN-Local Area Network). Mostanság leggyakrabban ún. Ethernet hálózatot használnak helyi hálózatok megvalósításaként.

Ez a LAN természetesen kapcsolódhat más helyi hálózatokhoz, így alkotva nagyvárosi vagy világhálózatot.

Az ethernet hálózatot Xerox Corporation Palo Alto Research Center fejlesztette ki 1972-ben.

A hagyományos Ethernet hálózat tulajdonságai:

• Egyszerűség: könnyen kiépíthető, könnyen tervezhető.

• Olcsóság: mind a kábelezés, mind az egyéb hálózati elemek olcsó ára.

• Kompatibilitás: Az ethernet valamennyi implementációjának az adatkapcsolati szinten képesnek

kell lennie az adatcserére.

• Címzési rugalmasság: A címzési mechanizmus lehetővé teszi, hogy a keretek egyetlen állomást,

állomások csoportját vagy az egész hálózat valamennyi állomását megcímezhessék.

• Korrektség: Ugyanabban az időben valamennyi állomásnak egyenlő hozzáférési lehetőséggel kell

rendelkeznie.

• Működés: Egyetlen állomás sem használhat olyan protokollt, amely képes megakadályozni más

állomás működését.

• Nagy sebesség: 10 Mbit/s illetve 100 Mbit/s adatátviteli sebességre képes. Ez valójában a hálózat

egyéb redundáns forgalma és mérete miatt lényegesen kisebb hasznos adatátvitelt jelent. A

hálózat hamar leterhelődik. Vagyis: mivel minden számítógép egyetlen fizikai (van ahol logikai)

kábelezésen forgalmazza adatait, az aktív adatátvitelt produkáló számítógépek számának

növekedésével rohamosan csökken az átvihető adatok mennyisége egységnyi idő alatt.

• Kis késleltetés: Az ajánlott forgalom bármely adott szintjén a keret átvitelébe a lehető legkisebb

késleltetést szabad bevinni.

• A másik jellegzetessége, hogy viszonylag hamar leterhelődik. Vagyis: mivel minden számítógép

egyetlen fizikai (van ahol logikai) kábelezésen forgalmazza adatait, az aktív adatátvitelt produkáló

számítógépek számának növekedésével rohamosan csökken az átvihető adatok mennyisége

egységnyi idő alatt.

Vannak természetesen más LAN technológiák, melyeknél ez nem így van, de azok sokkal drágábban építhetők ki, mint a hagyományos Ethernet. Ettől függetlenül átlagos hálózati forgalom mellett igen jól használható az Ethernet hálózat is.

2.Bejelentkezés a hálózatba

Ahhoz, hogy használhassuk az adott Novell szerver fennhatósága alá tartozó erőforrásokat, regisztrált felhasználójává kell válnunk az NDS-ben. Ez azt jelenti, hogy a rendszergazdának adnia kell egy belépési nevet és egy kulcsszót. A login név biztosítja a hálózatban a felhasználó azonosítását, a titkos kulcsszó pedig azt, hogy más, illetéktelen ne férhessen hozzá a mi nevünkben a privát adatainkhoz, valamint ne használhasson avatatlan személy bizonyos erőforrásokat.

A login név publikus, míg az ezen névhez tartozó kulcsszó titkos. A saját kulcsszavát mindenkinek TILOS elárulnia, valamint köteles azt titokban tartani, hiszen e kulcsszó garantálja a szerveren tárolt adatainak, magánleveleinek sérthetetlenségét. Ettől mondjuk még elárulhatná a titkos kulcsszavát, de elképzelhető, hogy olyan adatokhoz is hozzáférhet az ő nevében valaki más, melyeket egy harmadik személy helyezett fel a Novell szerverre, és idegen számára nem kívánatos az elérésük.Ahhoz, hogy be tudjuk lépni a hálózatba ismernünk kell a login nevünk teljes elérési útját (kontextusát) az NDS-ben.

2.1. Be/Kilépés

LOGIN – belépés a hálózatba

LOGIN felhasználó név – a megadott néven belépés a hálózatba

LOGOUT – kilépés a hálózatból

3.CX – kontextus beállítás

CX – aktuális kontextus kiírása

CX /R – [Root] kontextusra váltás

CX /T – az aktuális kontextus alatti struktúra megjelenítése

CX /T/A – az aktuális kontextus alatti összes objektum megjelenítése

4. Parancsok

4.1. File és állomány kezelő parancsok

NDIR – az állományokról éa katalógusokról a teljes állományrendszerünkben

kereshetünk és rendezhetünk információkat.

NCOPY – használata hasonló a DOS XCOPY parancshoz

4.2. Meghajtó – könyvtár összerendelés:

MAP – paranccsal lehet megnézni, készíteni, módosítani a hálózati és kereső

meghajtó összerendeléseket.

Az NC könyvtár összerendelése a K meghajtó névvel:

MAP K:=JAISZ_T3\SYS:NC - régi (NW3.11) szintaktika

MAP K:=JAISZ_T3_SYS.TANULOK.:NC – NDS szerinti szintaktika

4.3. Megtévesztő gyökér katalógus készítése:

MAP ROOT L:=JAISZ_T3_SYS.TANULOK.:PUBLIC

4.4. Keresési útvonal létrehozása:

MAP S5:=JAISZ_T3_SYS.TANULOK.:VIRUS\SCAN

A hálózati és kereső meghajtó összerendelések a NETUSER menüvezérelt paranccsal is végrehajthatók.

4.5. Információ lekérdező parancsok

WHOAMI – a bejelentkezési kapcsolat információinak megtekintése

WHOAMI /all – részletes információk

NVER – Az operációs rendszer verziószámát írja ki.

4.6. Fontosabb file és könyvtár attribútumok

N – normál (alapállapot)

Ro – csak olvasható

Rw – írható olvasható

Sh – több felhasználó közt megosztott állomány

H – rejtett állomány

Di – megakadályozza egy állomány törlését, felülírását

X – futtatható állományok másolását és felülírását akadályozza meg

FLAG – állományok és könyvtárak attribútumait lehet megnézni és módosítani

Használata: FLAG filenév attribútum

5. Iskolai Hálózat

A Novell cég az első NetWare operációs rendszerét 1983-84-ben fejlesztette ki. Azóta a rendszer kiváló tulajdonságai, sokrétű szolgáltatásai és nagyfokú rugalmassága miatt az egyik legkedveltebb helyi hálózati operációs rendszerré vált.

A Novell cég által forgalmazott Netware hálózati megoldás a kliens-szerver architektúrához sorolható. Vagyis van a hálózaton egy vagy több Novell Netware szerver, mely kizárólag a kliens számítógépek kiszolgálásával foglalkozik. A Netware szerver elérhetővé teszi saját merevlemezét, saját vagy máshol található (de logikailag hozzá tartozó) nyomtatókat a kliensek számára, valamint képes a Netware szerveren futó kiszolgáló programok segítségével tehermentesíteni a klienseket, stb. (Ez utóbbi funkció azonban nem jellemző alkalmazása a Novell szervereknek, inkább csak program- és adatállományok tárolására, illetve távoli nyomtatók elérésére, kezelésére használatos egy Novell szerver számítógép.)

Mivel számos felhasználó csatlakozhat egy vagy több Novell Netware szerverhez, és lehetnek olyan adatok, erőforrások, melyeket nem szabad minden felhasználónak elérnie (biztonsági vagy egyéb megfontolásokból), ezért a Novell szerver jogosultsági kritériumokat rendel az egyes felhasználókhoz (jellemzően nem a kliens számítógépekhez!), melyeket a Novell szerver rendszergazdája (supervisor) állíthat be.

Felhasználói szemszögből a távoli Novell szerver merevlemezének használata nem igényel semmilyen plusz tudást. Ugyanúgy működnek, mint a helyi beépített merevlemezek, csak éppen az azonosító betűjelük nem C:, hanem ettől eltérően F:-től Z:-ig jelölődhetnek, beállítástól függően.

Hogy melyik betűjelölés valójában melyik Novell szerver fizikai háttértárolóját (és azon belül is melyik alkönyvtárat) jelenti, az akkor dől el, amikor azonosítjuk magunkat (minden használni kívánt Novell szerveren külön-külön). Ezt rendszerint a rendszergazda állítja be (de magunk is megváltoztathatjuk). Ezen felül "menet közben" is rendelkezhetünk afelől, hogy melyik betűjelölés alatt melyik szerver melyik alkönyvtárát kívánjuk használni.(Az már más kérdés, hogy a szerver így is csak ahhoz enged hozzáférni, amihez a jogosultsága is megvan az adott felhasználónak.)

Egyetlen lényeges különbség van a távoli Novell szerver merevlemezének használatakor a helyi merevlemezhez képest. Míg a helyi C: lemezen szabadon garázdálkodhatunk (törölhetünk, új file-okat létesíthetünk, stb. jogosultsági korlátok nélkül), addig a távoli szerver merevlemezén érvényesülnek a jogosultsági körök:

• Vannak olyan alkönyvtárak illetve file-ok, melyeket nem olvashatunk és nem is írhatunk. Ezek

a területek egyszerűen meg sem jelennek a könyvtárszerkezetben számunkra.

• Vannak olyan alkönyvtárak illetve file-ok, melyeket csak olvashatunk. Ilyenek általában a

szerverről indítható programok és azok alkönyvtárai. Bár ezen területekről elindíthatjuk a

programokat, de ha megpróbálunk adatot tárolni az ilyen helyekre, vagy megpróbálunk ilyen

területekről letörölni egy programot, akkor hibajelzést kapunk és műveletünk sikertelen lesz.

• Vannak olyan területek, melyeket csak az adott felhasználó írhat és olvashat. Ilyen pl. az illető

felhasználó számára (és csakis az ő számára) fenntartott terület. Ehhez a területhez senki sem

férhet hozzá, még olvasási joggal sem (kivétel természetesen a rendszergazda).

• Vannak olyan alkönyvtárak illetve file-ok, melyek csak bizonyos csoportok tagjainak számára

írhatóak és olvashatóak. Vagy csak a csoportból egy személy írhatja ezt a területet, és a

csoport többi tagjai csak olvashatják. De a csoporton kívüli felhasználó nem is olvashatja.

(Valamint lehetnek egyéb paraméterei is a Novell szerveren levő file-oknak illetve alkönyvtáraknak, de ezek az átlag felhasználó szempontjából közömbösek.)

Egyszóval a szerver merevlemezén nem lehet akármit csinálni. Csak az arra kijelölt területeken szabad egy felhasználónak adatokat tárolni, illetve csak az ő feladatkörének megfelelő területeket használhatja.

Témakör	Kulcsszavak, fogalmak	Pont
1.LAN	Ethernet hálózat tulajdonságai(min 2db),a LAN általános ismertetése	2 pont
2.Bejelentkezés a hálózatba	Be- ill kilépési parancsok	1 pont
3.CX – kontextus beállítás	Beállítási parancsok	1 pont
4. Parancsok	File és állomány kezelő parancsok, Információ lekérdező parancsok, Fontosabb file és könyvtár attribútomok	2 pont
5. Iskolai Hálózat	Általános bemutatás	2 pont

Kérdések :

1. Leggyakrabban milyen hálózatot használnak a helyi hálózatok megvalósításához?

2. Milyen módon működik a hagyományos Ethernet hálózat?

3. Mit biztosít a loginnév?

4. Milyen kontextusbeállítási paranccsal lehet megjeleníteni az összes objektumot?

5. Mire jó a MAP parancs?

6. Sorolj fel 3db fontosabb file és könyvtár attribútumot!

7. Említs néhány jogosultsági kört!

8. Melyik csoportba soroljuk a Netware hálózati megoldást és miért?

Az Internet hálózat fontosabb jellemző, szolgáltatásai [informatika]

Az Internet hálózat fontosabb jellemző, szolgáltatásai

Tétel: Ismertesse az Internet kialakulását, fogalmát, elemezze a TCP/IP protokollt, az Internet címzési rendszerét, mutassa be a DNS és a DHCP szolgáltatást, az Internetre kapcsolódás módjait, ismertesse az URL fogalmát és az Internet hálózat legfontosabb szolgáltatásait.

Az Internet kisebb kiterjedésû számítógépes hálózatok (LAN-ok) összekapcsolásából álló globális számító-gépes rendszer. A gépek többsége felhasználói ép, a többi pedig ún. szervergép, amelyek kiszolgálják a felhasználókat.A rendszer alapjait a hatvanas évek elején az USA-ban alakították ki a Védelmi Minisztérium támogatásával indított ARPA kutatási program keretében, ezért kezdetben a neve ARPANET volt. Azt vizsgálták, hogy milyen módon valósítható meg az egymástól távol lévõ számítógépeken keresztül történõ adattovábbítás. A cél egy olyan kommunikációs rendszer kialakítása volt, amely akkor is tovább mûködik ha egy-egy része valamilyen ok miatt kiesik. Az adatok átvitelére csomagkapcsolt átvitelt használtak. Az egyszerû kommunikációt megvalósító levelezésen vagy adatbázisok elérésén túl ma már különféle multimédia-alkalmazások is használhatók.

TCP/IP

Ahhoz hogy a hálózatok kommunikálni tudjunk egymással, egy egységes „nyelvet”, a TCP/IP protokollt kell használniuk. Ez a protokoll egy egységes szabvány, amelyet az internetre kapcsolódó minden számitógép használ. Ez egy protokollcsalád hiszen 2tagból áll.

-TCP:Transmission Control Protocol, ami a biztonságos adatárvitelért felelős.

-IP: Internet Protocol, a hálózatban levő számitógépek azonosítására szolgál.

Az Interneten történő kommunikáció alapja az, hogy a világhálóba kapcsolt minden gép rendelkezzen egy IP címmel, ami azonosítja a felhasználót. Az IP cím alapján kideríthető,hogy melyik ország, melyik felhasználója lépett kapcsolatba a hálózattal.

A hálózati modell négy rétegből áll:

Alkalmazási szint (Application) Itt vannak a felhasználói és a hálózati kapcsolatot biztosító programok

Hoszt-hoszt réteg (Transport) Az OSI modell szállítási hálózati rétegének felel meg. A létesített és fennálló kapcsolat fenntartását biztosítja. Két rétegprotokollból áll: az egyik a Transmission Control Protocol (TCP) azaz a továbbítást szabályozó eljárás, a másik az összekötetés mentes szállítási protokoll User Datagram Protocol (UDP)

Hálózatok közötti (Internet ) Az OSI modell hálózati rétegének felel meg, ez a réteg végzi az a csomagok útvonal kijelölését a hálózatok között. Ennek a rétegnek a protokollja az Internet Protocol (IP), az üzenetvezérlő protokoll cím meghatározó eljárása, a foglalt címet meghatározó eljárás. A rétegben előforduló események és hibák jelzésére szolgál az Internet Control Message Protocol (ICMP), az Internet Vezérlőüzenet Protokoll.

Hálózat elérési (Network Interface) Az OSI modell két alsó szintjének felel meg, és ez biztosítja a kapcsolatot a csomópontok között. (Pl.: Ethernet, Token-Ring, Token-Bus).

Dns:

Az elsõ három címforma 128 hálózatot hálózatonként 16 millió hoszttal (A osztályú cím), 16 384 hálózatot 64 K-nyi hoszttal (B osztályú cím), illetve 2 millió hálózatot, (amelyek feltételezhetõen LAN-ok), egyenként 254 hoszttal azonosít. Az utolsó elõtti címforma (D osztályú cím) többszörös címek (mulicast address) megadását engedélyezi, amellyel egy datagram egy hosztcsoporthoz irányítható. Az utolsó címforma (E) fenntartott.

A címzésnél bizonyos címtartományok nem használhatók:

- A 127-el kezdõdõ címek a “loopback” (visszairányítás) címek, nem használhatók a hálózaton kívül, a hálózatok belsõ tesztelésére használható.

- A hoszt címrészbe csak 1-eseket írva lehetséges az adott hálózatban lévõ összes hosztnak üzenetet küldeni (broadcast). Például a 195.13.2.255 IP címre küldött üzenetet a 193.13.2 címû hálózatban lévõ összes gép megkapja.

- Ha a hoszt címrésze 0, az a aktuális hálózatot jelöli. Ha a hálózati cím 0, az a aktuális hálózatot jelöli. Például a saját géprõl 0.0.0.0 címre küldött üzenet a saját gépre érkezik.

Sajnos a fejlemények azt mutatják, hogy ez a felosztás a tervezés gyenge pontja volt, és már ma is címhiánnyal küszködik az Internet. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy már 2³² számítógép van a hálózatban, hanem a kialakított címrendszerben nagyon sok címet nem használnak fel. (Hol van a világon 128, egyenként 65000 gépet tartalmazó hálózat?) Ezért rövidesen új címzést fognak bevezetni (a tervezet neve: IPv6), ahol a címmezõ 128 bit hosszú lesz.

a DNS (Domain Name System), vagyis a domén-név rendszer szerint képeznek, ugyanúgy hierarchikus felépítésû, mint az IP cím, formailag pedig több, egymástól ponttal elválasztott tagból áll.

Például az alpha1.obuda.kando.hu címben az egyes tagok sorrendben a kiszolgáló gépet, a hosztgépet (egy DEC Alpha munkaállomást), az aldomént azaz hálózati altartományt (obuda.kando), végül pedig a domént, vagyis az adott ország globális hálózati tartományát (hu) határozzák meg. A hálózati altartomány, az aldomén több tagot is tartalmazhat, de akár hiányozhat is a cím domén-név részébõl.

A DHCP

A DHCP az egyéb protokollelnevezésekhez hasonlóan mozaikszó, jelentése: Dinamikus Állomáskonfiguráló Protokoll (Dynamic Host Configuration Protocol). Ebből esetleg már az is kiderülhet számunkra, hogy DHCP-n keresztül a hálózati állomások nemcsak az IP, hanem egyéb protokollokkal kapcsolatos információkat is megkaphatnak.

A DHCP kliens-szerver modell alapján működik, egy hálózatban csak egy DHCP-szerverre van szükség, míg a hálózat többi gépe DHCP-kliens lesz, vagy legalábbis az lehet. Mivel a rendszer működése nem igényel olyan összeköttetés-alapú kapcsolatokat, mint amilyeneket a TCP biztosít, a DHCP rendszerek az UDP szállítási rétegbeli protokollon keresztül kommunikálnak.

Kapcsolódás az Internetre

Az Internet felépítést a 117. ábrán láthatjuk. A legfontosabb része a nagy adatátviteli sebességû, általában optikai kábelekbõl, és mûholdas kapcsolatokból álló gerinchálózat (bone), amely az ide kapcsolódó hálózatok információit szállítja.

A csomagokat routerek irányítják a különféle útvonalakon. Azonban kevés felhasználónak adatik meg a gerincre csatlakozás közeli lehetõsége, általában a “fõúttól messze”, mellékutak mentén, vagy csak egy kis ösvény végén laknak. Ez a hasonlat itt azért is találó, mert valóban tükrözi az adatátviteli sebesség csökkenését, amit például egy telefonos kapcsolat jelenthet. A felhasználó által elérhetõ adatátviteli sebességet a gerincig vezetõ alhálózatok adatátviteli sebessége közül a legkisebb fogja meghatározni.

A megfelelõ hálózati teljesítmény eléréséhez csak nagyteljesítményû gépekkel lehet a gerincvonalakra csatlakozni. Az átlagos felhasználók ezért a helyi hálózati kapcsolataikat használhatják fel, míg egyéni felhasználók számára az Internet szolgáltatók (providerek) által üzemeltett nagyteljesítményû gépeken keresztül való csatlakozás a megoldás. Ennek megfelelõen a következõ kapcsolódási megoldások lehetségesek:

· Hálózati kapcsolódás. Feltétel: a helyi hálózaton a TCP/IP protokoll használata. Egy routeren keresztül az Internetre küldött csomagok eljuthatnak a célokig.

· SLIP/PPP kapcsolat. Telefonvonalon keresztüli kapcsolódás. Ilyenkor egy modem és a telefonvonalon TCP/IP szerû kapcsolatot megvalósító SLIP/PPP (SLIP - Serial Line Interface Protocol, PPP - Point to Point Protocol) protokoll szükséges. Számítógépünk a vonal másik végén egy Internetre kapcsolódó kiszolgáló számítógépen keresztül egy IP címet hordozó hálózatra kapcsolt géppé válik.

· On-line szolgáltatón keresztül (terminál emulációval) az Internetre kapcsolódó gépen fut az a program, amelyet a telefonvonalon keresztül a számítógépet terminálként használva kezelünk.

URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítõ program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található [10].

Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetû sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hypertext lényege. Példaként egy URL:

http://alpha1.obuda.kando.hu:8080/WEB/ai/leiras.html

Az URL a következõ információkat tartalmazza:

a protokollt, amelyet az adott forrás eléréséhez használunk (ftp, http, gopher stb.); Az URL elsõ tagja azt az adott forrás eléréséhez használandó protokollt adja meg. Az URL segítségével az Interneten használt legtöbb információforrás elérhetõ.

annak a kiszolgálónak az Internet-nevét, amelyen az adott forrás található. Nem anonymous kapcsolat esetén, ha szükséges, itt kell megadni a felhasználó névét és a jelszót is. Ez az információ két perjellel (//) kezdõdik és egy (/) zárja le.

a kiszolgáló portjának a számát. Ha ez nem szerepel, akkor a megjelenítõ-program az általánosan használt alapértelmezést feltételezi. Ha a kapcsolódáshoz nem a WWW-hez javasolt 80-as portcímet használják, akkor ezt az URL-ben a kiszolgáló nevéhez vagy címéhez kettõsponttat (:) kapcsolva kell megadni.

a forrás helyét a kiszolgáló lemezegységének hierarchikus állományrendszerében (könyvtárnév). Ez közvetlenül a kiszolgáló nevét lezáró perjel (/) után áll. A keresési útvonal megadásának formája attól függ, hogy milyen fajta szolgáltatáshoz kapcsolódtunk. Gyakran egészen az állomány szintjéig meg kell adni az elérési utat.

Az INTERNET szolgáltatások alapvetõen két csoportba sorolhatók: közvetlen hálózati kapcsolatot nem igénylõ (off-line) szolgáltatás - ilyen a levelezés-, és azt igénylõ (on-line) szolgáltatások.

· UUCP- (Unix to Unix Copy) protokoll segítségével, Unix-ot futtató géppel modemen keresztül kapcsolódunk a szolgáltató gépére és a leveleket egy menetben fel-, illetve letöltjük;

• Shell-számlát nyitunk: terminálként (vagy a szolgáltató speciális szoftverén keresztül) bejelentkezünk a szolgáltató gépére, és arról böngésszük a hálózatot;
• SLIP vagy PPP számlát nyitunk, amelyen keresztül gyakorlatilag minden böngészõ, levelezõ és kommunikációs Internet-alkalmazást futtathatunk ;
• Ha megvan a lehetõség rá, beköthetjük helyi hálózatunkat az Internetbe. TCP/IP-t és az Internet-segédprogramokat telepítünk a hálózaton, majd a LAN-t valamilyen hálózati kapcsolattal (X.25, ISDN-, nagy sebességû bérelt telefonvonal) routeren keresztül rácsatlakoztatjuk az Internetre.

Ezek segítségével az Internet által jelenleg biztosított lényegesebb szolgáltatások:

• E-mail elektronikus levelezés
• FTP távoli gépek közötti állománycsere
• IRC többcsatornás, többirányú párbeszédes kapcsolat
• Telnet távoli gépeken történõ munka
• WWW hypertext és multimédia alapú Gopher

Értékelési rendszer:

Témakör	Kulcsszavak, fogalmak	Pont
17.1 Internet fogalma, kialakulása	LAN-ok, ARPANET, alapvető cél megfogalmazása	1 pont
17.2 TCP/IP protokoll	TCP és IP fogalma, rétegek ismertetése	1 pont
17.3 Az Internet címzési rendszere (IP címek), DNS, DHCP	Főbb osztályok, speciális IP címek, DNS, DHCP fogalma	2 pont
17.4 Kapcsolódás az Internet hálózatra, URL	Kapcsolódás típusai, URL meghatározása	2 pont
17.5 Az Internet hálózat legfontosabb szolgáltatásai	Email, ftp, irc, telnet, www	2 pont

Kérdések:

1. Hogyan alakult ki az Internet, és kezdetben milyen célokat szolgált?
2. Miért van szükség a TCP/IP protokollra, és milyen részekből áll maga a protokoll?
3. Ismertesse az internet címzési tartományait +speciális címtartományok!
4. A DHCP milyen modell alapján működik, és milyen protokollon keresztül kommunikálnak?
5. Hogyan valósulhat meg egy felhasználó kapcsolódása az Internetre?
6. Az URL milyen információkat tartalmaz?
7. Az Internet szolgáltatások milyen csoportba sorolhatók?
8. Sorolja fel napjaink legjelentősebb internetes szolgáltatásait!