Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században

Előzmények:

Ø honfoglalás -> 895-896

Ø kalandozások Észak-Itáliában

Ø Pozsonyi csata -> 907-ben a Dunántúlt is elfoglalták.

Ø Augsburgi csata -> 955 (A magyar kalandozások történetének egyik legjelentősebb ütközete a magyar és német seregek között, és a magyarok vereségével végződött. Bár maga a veszteség nem volt akkora, mint az akkori krónikások feltételezték, a csata a nyugati kalandozások beszüntetését eredményezte.)

 

 

Géza fejedelemsége (972–997)

- a törzsfők, nemzetségfők hatalmát megtöri

- az erdélyi Gyula lányát, Saroltot veszi feleségül

- (973) quedlinburgi birodalmi gyűlés: hittérítőket kér Nagy Ottótól

- megkeresztelkedik, bár szívében pogány marad

- fia, Vajk = István keresztény nevelést kap, őt jelöli ki utódjának (primogenitúra = keresztény öröklési rend, amely szerint az elsőszülött fiú örökli a hatalmat)

 

I. (Szent) István (997−1038)

 

A hatalom megszilárdítása

- házasság a bajor Gizellával (→ rokonságba kerülnek a Szász-dinasztiával)

- Koppány (Géza unokaöccse) igényt tart a hatalomra (pogány és keresztény öröklési rend harca) → István Veszprém mellett legyőzi

→ 1000/1001: esztergomi koronázás a II. Szilveszter és (III. Ottó) által küldött koronával

- Gyula (Erdély), Ajtony (Temesköz) legyőzése

- hatalmát kiterjeszti az ország egészére → a földek közel 2/3-a királyi birtok

 

Királyi vármegyék

- területi alapon nyugvó közigazgatási egységek: vármegyék megalapítása

(korábban vérségi, nemzetiségi alapon rendezkedtek be)

- vármegye: királyi + egyházi + magánföldesúri birtokok, központja valamely fontosabb királyi vár, élén a megyésispán

·        királyi várak + királyi birtokok = várispánságok, élükön várispánok → a királyi hatalom képviselői helyi szinten [királyi jövedelmek kezelése (a várispán a harmadát megkapja), katonai vezető, bíráskodás]

·        várnépek (szolgák)

·        várjobbágyok (katonák, várnépek tisztjei)

·        feladata: királyi udvar ellátása

 

- nádorispán = királyi udvar ispánja, a király utáni legmagasabb méltóság

- királyi tanács: főpapok, ispánok

- hadsereg alapja: várnépek, várjobbágyok, (a királynak közvetlenül alárendelt) vitézek

- központok: Esztergom, Fehérvár

 

Egyházszervezet

- nyugati típusú egyházszervezet kiépítése: egyházmegyék (püspökségek) megszervezése: Esztergom (érsekség: biztosította a magyar egyház függetlenségét a német birodalmi egyháztól), Kalocsa (érsekség), Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Gyulafehérvár, Csanád, Várad, Vác

•         földadományok

•         tized bevezetése

•         minden tíz falu építsen templomot

•         kötelező részvétel a vasárnapi miséken

 

- bencés kolostorok (Pannonhalma, Pécsvárad)

- káptalanok: püspökök munkáját segítik, tagjai a kanonokok → „hiteles hely” (oklevélkiadás)

 

Trónutódlás

- kedvező külpolitikai helyzet

- új dinasztia a Német-római Birodalomban → német támadás → István visszaveri őket (1030)

- a trónörökös Imre herceg

¾   nevelője Gellért püspök

¾   Intelmek megírása

¾   váratlan halála: vadászbaleset (1031)

- unokaöccsét, Orseolo Pétert (a velencei dózse fiát) jelöli utódjának

- unokatestvérét, Vazult megvakíttatja → fiai (András, Béla, Levente) elmenekülnek az országból

 

 

Orselo Péter (1038-1041, 1044-1046)

István halála után a keresztény magyar állam fennmaradása még bizonytalannak tűnt.

 

Német támadás

A következő évtizedekben az országot nemcsak belső trónviszályok, hanem külső, német támadások is fenyegették.

Orselo Péter III. Henrik német-római császárhoz menekült -> III. Henrik, Péter pártfogójaként Magyarország ellen indult.

Ménfői csata (1044)- Orselo Péter visszakapja a trónt, és hűbéresküt tesz a császárnak (méltatlankodást keltett)

 

I.András (1046-1060)

o   Vazul fiait a Ménfői csata után visszahívták, András király lett.

o   A magyar urak elutasítják a hűbéresküt.

o   1050-51-51 újabb német támadások (fényes magyar győzelmek)

o   további királyok: Salamon (1063-1074), I. Géza (1074-1077)

 

Pogánylázadások

A meggyengülő királyi hatalom láttán a régi rend, a pogányság támogatói szintén támadásba lendültek. 1046-ban egy nagyobb pogánylázadás tört ki a keresztény egyházzal szemben (Vata féle pogánylázadás). A felkelés során számos papot (Szt. Gellért) megöltek, illetve sok templomot felgyújtottak.

András felhasználta a felkelőket a németek ellen, majd leverte a felkelést.

 

I. (Szent) László (1077–1095)

- trónviszályok → Béla kisebbik fia, László kerül hatalomra

- harc Salamonnal (a császár Salamont, a pápa Lászlót támogatja) → az ország belső és külső helyzetének megszilárdítása

- (1083) István, Imre és Gellért szentté avatása

- (1091) Horvátország elfoglalása → zágrábi püspökség megalapítása

- kun és besenyő támadások visszaverése

- szigorú törvények:

§  magántulajdon védelme: aki egy tyúk értékénél többet lop, halállal büntetik

§  a függés elől menekülő kóborlók letelepítése

§  egyház erősítése, pogány szokások elleni fellépés

 

 

I. (Könyves) Kálmán (1095–1116)

- I. Géza fia, kezdetben papnak nevelik

- öccse, Álmos lázadása → Álmos és fia megvakíttatása

- hadjáratok: Halics, Dalmácia (Zára, Spalato elfoglalása: megtartják viszonylagos önállóságukat, és védelmet kapnak Velencével szemben)

 - fellép a keresztes hadak fosztogatásai ellen

- nyitrai püspökség megalapítása

- törvények:

v enyhít László törvényeinek szigorán

v szintén a magántulajdon védelme: egy négylábú állat értékét meghaladó lopás esetén jár a halálbüntetés

v  kóborlók letelepítése

v a vezető réteg számára páncélos vitézek kiállítását írja elő

v  a fiúágon kihaló nemzetségek birtokai visszaszállnak a királyra (háramlási jog) -> megfogyatkozó királyi birtokállomány pótlására.

 

III.Béla (1172-1196)

Uralkodása alatt Magyarország fejlődik, visszafoglalja Horvátországot, Dalmáciát és Szlavóniát.

§  Behívja a cisztercia-rendet Magyarországra (Zirc, Bélapátfalva)

§  Jó kapcsolatokat alakít ki Bizánccal.

§  Új adót szed: regálé (királyi felségjogon)

§  Megszervezi a kancelláriát (okmányok kiadása a feladata)

 

A területi szerzemények és a növekvő királyi jövedelmek következtében uralkodását nagyfokú birtokadományozások jellemezték, amik fiai alatt is folytatódtak.

 

II. András (1205-1235)

Nevéhez fűződik többek között a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb dokumentumának, az 1222-es Aranybullának a kiadása, amely nevét a király aranypecsétjéről kapta.

 

Aranybulla: kimondta a nemesek adó- es egyéb kötelezettségek alóli mentességét, előjogait, továbbá az ellenállási záradék (pl. az angol Magna Chartához hasonlóan) biztosította őket, hogy az oklevél király általi be nem tartása esetén az uralkodó erre való kényszerítése nem minősül lázadásnak.

 

II. András továbbá- a kor európai királyaihoz hasonlóan- részt vett egy szentföldi hadjáraton is, azonban komolyabb sikereket nem ért el.

 

 

IV. Béla (1235-1270)

Politikája apjáéval ellentétes.

Közvetlenül trónra kerülése után leszámolt apja híveivel és az anyja halálában vétkes nemesekkel (Katona József: Bánk Bán).

Ø visszaszerzi apja által eladományozott földbirtokokat ->felháborodást kelt

Ø Julianus barát révén az 1230-a évek végére hírt kapott a közelgő mongol veszedelemről -> befogadta a mongolok elől menekülő Kötöny vezette kunokat, ami tovább rontott népszerűségén. (a nemesek megölik Kötönyt)

 

v A mongol (tatár) hadak fővezére Batu kán volt.

v Muhi csata: 1240. április 11. – a kezdeti magyar sikereket követően a tatárok körülfogták a magyar tábort, és a csata a magyarok vereségével végződött.

v a tatárok kifosztották az országot, majd 1242 márciusában hirtelen távoztak. (ittlétük alatt- a történeti demográfia szerint- a magyar lakosság 20-50%-a veszett el)

 

·        IV. Béla levonja a tanulságot.

·        Belátta, hogy szüksége van nagybirtokosokra, ezért- kővárépítések, valamint nehéz lovasság fenntartásának feltételével- birtokadományozásba kezdett, amely a főurak megerősödéséhez vezetett.

·        A magukat kőfallal körülvevő településeket városi rangra emelte.

·        A lakosság hiányát nagyrészt német telepesek behívásával kívánta pótolni.

 

IV. Béla politikai „pálfordulása” lehetővé tette, hogy komplex választ nyújtson a tatárjárás okozta válságra. Ezen erőfeszítései miatt második honalapítónak is nevezik, ugyanakkor uralkodása későbbi éveit megpecsételte a fiával, a későbbi V. Istvánnal vívott polgárháború, amely a királyi hatalom végzetes gyengülését eredményezte az őt követő utolsó három Árpád-házi uralkodó számára.

 

Demográfiai változások Magyarországon 1945-től

A második világháborús veszteségek

A magyarországi zsidóság második világháborús vesztesége a becslések szerint 550-560 ezer fő az akkori, 250-300 ezer a trianoni országterületen. A nem zsidó polgári lakosság vesztesége 60-100 ezer ember, míg 340-360 ezer magyar katona halt meg. A háború évei után a határon túli területeken Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia esetében a magyarok erőszakos asszimilálása, diszkriminatív megkülönböztetésének szervezett programja kezdődött.

A csehszlovákiai kisebbségek sorsa a II. világháború után igen mostohára fordult: az újjáalakult csehszlovák állam legelső megnyilvánulásai, így Edvard Beneš elnök dekrétumai, röviden a Beneš-dekrétumok között szerepelt a nem szláv nyelvű etnikumok, azaz a németek és a magyarok kollektív bűnösségének elve, illetve a szláv nemzetállam megteremtésének szándéka. Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították (ez utóbbiak nem egyszer megelőzték a prágai intézkedést). Beneš rendelkezései elsősorban a németeket sújtották, azonban a magyarokról sem feledkezett meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot. Ezek közül valószínűleg Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet – híven a kassai programban megfogalmazottakhoz – automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A kassai kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követően az év végéig a népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként és utasítottak ki az országból. Később 1948. október 25-én biztosították a magyaroknak az állampolgárság visszajuttatását hűségeskü fejében. 1949-ben megszületett a megegyezés a csehszlovák és a magyar kormány között, miszerint Prága elengedte a 30 millió dolláros jóvátétel még ki nem fizetett maradékát a már államosított szlovákiai magyar vagyon fejében. A reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették.

A Benes dekrétumokat kiegészítette az 1946. február 27-én megkötött magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény, melynek során 70 ezer Magyarországon élő csehszlovák lakos kötelező hazatelepülését irányozta elő a háborúban győztes Csehszlovákia, és írta elő, hogy „ennek fejében” 70 ezer csehszlovákiai magyarnak kell az őshazába települnie.

Népességviszonyok 1945 után

1945 után Magyarországon lezajlott a kommunista hatalomátvétel, és megindult a szovjetizálás. Az új kommunista vezetés, már 1947-től üldözni kezdte a társadalom bizonyos elemeit, így a Horthy-korszakban tábornoki rangot elért katonatiszteket, egyházi vezetőket, arisztokrata származásúakat, és a téeszekbe való belépés helyett az önálló gazdálkodást választó parasztokat, akiket kulákoknak bélyegeztek.

A népesség száma a diktatórikus berendezkedés ellenére növekedett, és az 50-es éveket felváltó lényegesen enyhébb „gulyáskommunizmus” idejére, - 1960-ra - elérte a 9,9 milliót. Ez mindenekelőtt a fertőző betegségek és a csecsemőhalandóság visszaszorításának köszönhető, ami pozitívan befolyásolta a születéskor várható élettartamot.

A korszak egyik népjóléti miniszteréről, Ratkó Annáról nevezték el az ötvenes évek elején született korosztályt „Ratkó-gyerekeknek”: a hivatalos családpolitika drasztikus eszközökkel ösztönözte a gyermekvállalási kedvet: évekre betiltották az abortuszt. A rendszer közvetett következményeként 1960 és 1980 között a várható élettartam átmenetileg csökkent, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak. Ekkor már a gyermekszám is folyamatosan csökkent, az állam gyermekvállalást ösztönző szociálpolitikai intézkedései csak kis mértékben lassították a születések csökkenését.

Demográfia a rendszerváltozás után

A rendszerváltás óta a születéskor várható élettartam ismét növekszik, a gyermekvállalások száma viszont továbbra is folyamatosan csökken. Történelmileg rövid idő alatt kevés gyermekes, hosszabb átlagos élettartamú, idős népesség alakult ki. Száz éve minden tizenötödik polgár számított az idősek közé, ma minden negyedik. Az újszülöttek várható élettartama 70 év, de az átlagos gyermekszám jóval kettő alatt van. A XX. század végére eljutottunk odáig, hogy kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak. Ennek következtében Magyarország csatlakozhatott a fogyó népességű országok közé.

Népesedéspolitika Magyarországon 1945 után

1953 márciusában egy voluntarista jellegű kormányhatározattal, elsősorban az abortuszok engedélyezésének drákói korlátozásával és az ezzel kapcsolatos büntetőjogi gyakorlat drasztikus, esetenként törvénytelen mértékű megszigorításával kívánták megoldani a népességcsökkenés veszélyét. Szerencsére ennek hatása viszonylag rövid ideig tartott. 1956. júniusában a terhes nők kérése alapján a művi terhességmegszakítás legálissá vált.

1963-ban Magyarországon volt a legalacsonyabb nyers születési arányszám a világon. Ezért a politika szelídebb, családi motivációt befolyásoló intézkedései kerültek bevezetésre. Ilyenek voltak a különböző lakáskedvezmények, a családi pótlék ismételt megemelése és kiterjesztése, különösen az 1968-ban bevezetett gyermekgondozási segély. Ennek kétségkívül hatása volt részben a termékenység visszaesésének leállításában, részben bizonyos mértékű emelésében. Különösen jelentős volt társadalompolitikai szempontból a gyed kialakítása, ami nem fix összegben, hanem az érintett nő fizetésének százalékában határozta meg a juttatás nagyságát.

Mindazonáltal a termékenység alakulásában lényeges javulás nem következett be és Magyarország nemzetközi, európai viszonylatban is a legalacsonyabb termékenységű országok közé tartozott ebben az időszakban is, ezért 1973-ban egy népesedéspolitikai programot alakítottak ki és kezdtek meg.

Az 1973. évi programnak pénzügyi vonatkozásai is voltak, így a terhességi, gyermekágyi segély és a családi pótlék lényeges növelése. Speciális kedvezményeket biztosított ezenkívül a lakásellátásban. A három- és többgyermekes családoknak viszonylag rövid időn belül alacsony bérű tanácsi lakást, az új házasoknak pedig kamatmentes vagy alacsony kamatlábú kölcsönöket biztosított. Ezenkívül szociálpolitikai lakástámogatást adott a megígért gyermekekre is.

Népesedéspolitika 1980 után

A népességfogyás várható bekövetkezését már az idevonatkozó számítások, népesedési prognózisok is jelezték. Ez azonban korábban következett be, mint azt az 1970-es évben készített előre számítások jelezték, annak következtében, hogy a halandóságban, elsősorban a középkorú férfiak halandóságában romlás következett be. Ez váratlan volt, miután 1945-től az 1960-as évek közepéig lényegesen javultak a halandósági viszonyok és ebben az időszakban kedvezőbbek voltak még az ausztriaikénál is.

A 1980-as évek népesedési intézkedései a kedvezőtlen trendeket nem tudták {II-249.} megváltoztatni, még a halandóság romlását sem. A felgyorsuló népességcsökkenés, és az ezzel szükségképpen együtt járó rohamos elöregedés már korántsem csak érzelmi szempontból, hanem a szigorú gazdasági racionalitás alapján is rendkívül kedvezőtlen, sőt válságos demográfiai helyzet kialakulásához vezetett. Folytatódott egyébként az abortuszok engedélyezésének liberális gyakorlata is, miután a parlament 1992-ben – figyelembe véve az idevonatkozó közvélemény-kutatások eredményeit is – 80%-os többséggel ilyen értelmű törvényt hozott. Ehhez hozzájárult a lakásépítés nagyarányú visszaesése, a fiatalok közötti rendkívül nagymérvű munkanélküliség és a piacgazdálkodás keretében az ártámogatások rendszerének megszüntetése, ami elsősorban a gyermekes családokat érintette a legérzékenyebben.

Bár a kormányzat eleinte folytatni kívánta a családtámogatások pénzügyi rendszereit (családi pótlék, gyes, gyed stb.), sőt ezt egyesesetekben bővítette is, az infláció következtében ezek reálértéke csökkent. A lakásépítéssel kapcsolatos egyes kedvezmények fenntartása és az alacsony kamatlábú lakásépítési hitelek biztosítása sem tudta megakadályozni a lakásépítés nagymérvű visszaesését éppen a családalapító fiatalok rétegeinél.

A legújabb, 1995. márciusi pénzügyi intézkedések pedig a család, illetve a gyermektámogatást részben szegénypolitikává alakították át, kizárva a juttatásokból egy vitatott részarányú, de demográfiai és társadalompolitikai szempontból mindenesetre érezhető nagyságrendű réteget.

 

AZ ELSŐ HULLÁM

Az 1880-as években kezdődött meg az Egyesült Államokba való migráció, amely 1913-ban érte el a csúcspontját, a köztes időben eltelt 33 esztendő alatt 1,2-1,3 millió magyar állampolgár (kétharmaduk a történelmi Magyarország más nemzetiségeihez tartozott) telepedett le a tengerentúlon. Ezenfelül 500-600 ezerre teszik azok számát, akik csak szerencsét próbáltak, majd hazatértek.

A NAGY VILÁGVÁLSÁG

A húszas évektől a magyarok inkább Kanada felé fordultak, a második világháborúig közel negyvenezren telepedtek le az észak-amerikai országban. (Az utóbbi években több ezer roma próbált ott szerencsét, kihasználva a jóléti állam segélyrendszerét.)1956 - Kétszázezer, döntően fővárosi lakos, kétharmadrészt fiatal férfi hagyta el az országot. Többségük képzett munkás volt, az egyetemi-főiskolai hallgatók több mint tíz százaléka távozott.

DISSZIDENS ÉVTIZEDEK

Évente 2-4 ezer ember szökött át Nyugat-Európába, ez a szám a hatvanas és nyolcvanas évek között állandósult.

 

SZABAD VILÁG

A kivándorlás a rendszerváltást okozó gazdasági válsággal gyorsult fel. Az újabb csúcs az uniós csatlakozás után jelentkezett, évről évre emelkedik a tartósan külföldön munkát vállalók száma. 2001 és 2007 között 187 ezer magyar bevándorló próbált szerencsét Európában, és becslések szerint 2010-re a távozók összesített száma megközelítheti akár a 300 ezer főt is.

Budapest világvárossá fejlődése

Budapest világvárossá fejlődése a dualizmus korára tehetjük, mely 1867-1918 között volt.

·         1867-től, a kiegyezéstől Budapest elindult a fejlődés útján.

·         1867 - a kiegyezés. Állami szuverenitás, politikai stabilizáció

·         tényleg megindul a kapitalista fejlődés

·         elmaradásunk nagy /kb. 200 éves/

·         nincsen hazai pénztőke

·         kevés bank, hitelintézet van Magyarországon

·         iparvállalataink külföldi kézen

·         kevés vasútvonal

·         kiegyezés után lendületes fejlődés/ német gazdasághoz hasonló a fejlődés üteme/befektetések: vasutak, bankok, élelmiszeripar

 

Budapest fejlődése:

·         Politikai stabilizálódás jellemző erre az időszakra=> város fejlődése

·         Budapest 20 milliós ország fővárosa, közigazgatási központja volt.

·         Budapestet Bécshez hasonló szintre próbálták emelni, felfejleszteni

·         Bp. lakossága ebben az időszakban 3x-osára duzzadt /Kispesttel, és Újpesttel együtt átlépte az 1 milliót/.

·         A népesedés növekedésével Bp. az európai nagyvárosok között a hatodik helyre került.

·         (Több vidéki város is lendületes fejlődésbe kezdett, közigazgatási és közlekedési, ipari központtá is váltak pl.: Miskolc, Nagyvárad, Győr, Kolozsvár, Pécs, Kassa)

1873-ban Pest, Buda, Óbuda egyesítése, és létrejött Budapest

A polgári élet alakítója és terjesztője Budapest lett.

1914-ben nem Budapest részei az elővárosok: Kispest, Újpest, Rákospalota, Pestszentlőrinc… - csak 1950-ben kerülnek Budapesthez

 

A városrendezési folyamat legfontosabb lépései:

·         Duna szabályozása, a két part „rendbetétele”

·         hidak építése,

o   Lánchíd lett (még a reformkor legvégén, átadása a szab.harc. miatt húzódott el)

o   Margit híd (1876)

o   Ferencz József híd  /ami a Szabadság híd lett/

o   Erzsébet híd (1903)(Erzsébet híd a világ legnagyobb lánchídja volt negyed évszázadig.)

·         közművek kiépítése

·         Nagy építkezési hullám indult

o   kis- és nagy kőrút kiépítése

o   többemeletes házak építése

o   üzletek, szállodák, éttermek nyílnak

·         A századfordulóra készen állt Bp. belső, ma is jellegadó szerkezete (Pest).

·         A budai oldal kisvárosias maradt (budai hegyvidék – villák)

·         A városmagból kifelé haladva többnyire komor gyáróriásokkal találkozhattunk.

·         A külső kerületekben általában a munkásság lakott.

·         A gyáripar fejlődésével Bp. az ország legnagyobb ipari centrumává vált.

·         A fejlődéssel együtt jelentkezett a túlnépesedés=> zsúfoltság lett Bp.-en

·         A tömegközlekedés kiépítésével az ingázók száma 15-20 ezerre nőtt

·         csatornahálózat kiépítése – ivóvíz biztosított

·         Sugárutak kiépítése pl.: Andrássy út, mely Bp. legszebb útja, a nagypolgárság, urak palotái voltak itt.

·         Millenium (honfoglalás 1000 éves évfordulója – 1896

o   1 évig tartó ünnepségsorozat , melyet Ferencz József nyitott meg

o   Világkiállítást akartak, de csak egy kisebb kiállítást csináltak a Városligetben (240 pavilon, eredeti Magyar termékek, kb. 6 millió látogató)

·         elkezdődik a Parlament építése (Steindl Imre tervei alapján) – 1896-ban csak a kupolacsarnok van kész

 

 Lakosság:

·         az „úri” középosztály és a vagyonos polgárság általában 3-5 szobás lakásokban  lakott, amelyben a nagycsalád kényelmesen elfért

·         A nagypolgárság az Andrássy út végén, a Bajza és a Benczúr utcában építették fel palotáikat, állandó cselédjeik voltak, akik egy házban laktak az urakkal

·         A kispolgárok életének tárgyai az „úri holmik” olcsóbb, szegényesebb kiadásai voltak. Lakásaikat típusbútorok, szent képek, horgolt vagy hímzett kézimunkák, gyerekek és gyakran albérlők népesítették be.

·         A munkások egy vékony rétege, akik valamilyen szakképzettséggel rendelkeztek és már gyökeret vertek, a kispolgárokhoz képest egy szinttel lejjebbi életet éltek. A munkások hétköznap munkaruhában jártak, de vasárnap kiöltöztek.

·         A nagybirtokos osztályt nem tekinthetjük falusi lakosoknak, de jövedelmük a földből származik. A faluk életében nagy szerepet tölt be.

 

Ipar és közlekedés(?)

·         Budapesten futnak össze a vasúti főutak -> Budapest-központúság

·         főútvonalak is átvonulnak Budapesten, ez a bankok és a nyomdaipar központja

·         élén: főpolgármester, aki a kormány érdekeit képviseli, őt a 400 tagú közgyűlés választotta meg

 

 Nagyvárosi kultúra

·         megjelenik és hatalommá válik a sajtó -> 24 napilap, rikkancs az utcákon

·         megjelent a mozi: néma- majd hangosfilmek, rendszeres filmvetítések, moziújságok, a mozijegyek olcsók

·         a világon 3. helyen nálunk jelent meg a telefonközpont (Boston és Párizs után; Puskás Tivadar)

·         kávéházak városa – 322 kávéház, ide bárki beülhet, írhat, meleg ételeket is ehet, alkothatnak az írók, költők

 

Művészetek

·         köztéri szobrok: realista típusúak – Mátyás király szoborcsoport (Kolozsvár)

·         történelmi festészet: Madarász Viktor, Székely Bertalan, Lotz Károly, Munkácsy Mihály

·         századvégi impresszionizmus: Paál László, Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar

·         zene: Kodály Zoltán, Bartók Béla (népdalok gyűjtése)