Vitaminok: Az egészség alapkövei

A szervezet nem tudja maga előállítani a vitaminokat, ezért azok nem hiányozhatnak az étrendből. Minden vitaminnak több fontos szerepe is van, s hiányuk súlyos betegséget okozhat.

A vitaminokat, melyek felfedezése a 20. Századi táplálkozástudományi kutatások egyik legnagyobb eredménye volt, az utóbbi évtizedekben a táplálékkiegészítéstől a kozmetikai szerek készítéséig igen sokféle célra

felhasználják.
Annak ellenére, hogy a vitaminok hatását már több mint 200 éve ismerik – a ciromot például régóta használták hajóutakon a skorbut megelőzésére -, az első vitamint a Jáva szigetén dolgozó Christiaan Eikman holland tisztiorvos csak 1896-ban azonosította. Felfedezése forradalmasította a táplálkozástudományt, amely eddig az egészséges táplálkozásban egyedül a fehérjéknek tulajdonított kiemelkedő szerepet.

A vitaminok felfedezésével nyilvánvalóvá vált, hogy ezeket a tápanyagokat a szervezet – a zsírokkal, szénhidrátokkal és fehérjékkel ellentétben – nem bontja le energianyerés vagy saját építőanyagainak előállítása céljából, és felépíteni sem képes őket. Az is kiderült, hogy a vitaminokból csak igen kevésre van szükség, s hogy mindegyiknek speciális feladatai vannak.

Az egészségügyi szervek világszervezete irányelveket dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy a különböző tápanyagokból naponta mennyire van szükségük az egészséges gyerekeknek és felnőtteknek. Ezeknek az ún. RNI- (tápanyag-szükségleti) értékeknek az adott ország lakosságának túlnyomó többsége számára nagy ráhagyással megfelelőknek kell lenniük.

Az egyéni szükséglet természetesen kisebb-nagyobb eltéréseket mutat. Egyes tápanyagokból a férfiak, másokból a nők igényelnek többet; a terhes és szoptató anyák szükségletei eltérnek a többi nőétől; a csecsemőknek, kisgyermekeknek és serdülőknek is speciális táplálkozási igényei vannak; az időseknek, illetve betegeknek is szokatlanul nagy mennyiségre lehet szükségük egyes tápanyagokból.

A táplálkozási szakemberek két fő vitamincsoportot különböztetnek meg: a vízben és a zsírban oldódókat. Zsírban oldódik az A-, D-, E-, és K-vitamin – ezek lerakódnak a zsírszövetben, és sokáig a szervezetben maradnak, túladagolásukkor tehát káros hatásaik sokáig jelentkeznek. A nyolc B-vitamin és a C-vitamin vízben oldódó; mivel a szervezet ezeket – a B_12- vitamin kivételével – nem képes elraktározni, napi pótlásukra van szükség.

A-vitamin (retinol)

Az A-vitaminnak sok fontos funkciója van. Szükség van rá a sejtosztódáshoz és sejtnövekedéshez, részt vesz a légző- és emésztőrendszer, valamint a hugyutak nyálkahártyáinak és a bőr épségének megőrzésében, nélkülözhetetlen a látáshoz, mivel kulcsszerepe van a fény elektromos jelekké történő átalakításában, s fontos az egészséges magzati fejlődéshez is. Hiánya a nyálkahártyák és a bőr kiszáradásával, a fertőzésekre való fokozott hajlammal jár, és romlik a gyenge fényben való látás képessége – ez a farkasvakság. Az A-vitamin tartós hiánya következtében a látás gyengül, és a beteg meg is vakulhat. Noha a fejlett országokban ma már ritka az A-vitamin hiánya, világátlagban még mindig ez a megelőzhető vakság egyik fő oka.

Felnőttek számára naponta mintegy 700 műgramm A-vitamin bevitelét javasolják – ezt a szervezet 5 dkg nyers sárgarépa béta-karotinjából tudja előállítani. A terhes és szoptató anyáknak valamivel többre, a kisgyermekeknek kevesebbre van szükségük.

Mivel az A-vitamin speciális szerepet tölt be a szem ideghártyájában, a retinában, retinolnak is nevezzük. A retinol sok állati eredetű élelmiszerben is jelen van, például a fölözetlen tejből készült tejtermékekben, tojásban és májban. Az A-vitaminhoz növényi táplálékból is hozzá lehet jutni, számos növényben jelen van ugyanis a termések sárga, narancssárga színét adó béta-karotin nevű festékanyag, az A-vitamin előanyaga.

A retinol zsirban olajban jól oldódó, halványsárga, kristályos anyag. Mesterségesen is előállítható, az így készült vitaminnal margarinokat dúsítanak. Az összes élelmiszer közül a májban a legtöbb A-vitamin: 3g, azaz egy diónyi borjúmáj már fedezi egy felnőtt teljes napi szükségletét. Mivel a vitamin zsíroldékony, és csak lassan bomlik le, túlzott bevitele mérgező lehet, a terhesség alatt pedig magzati károsodást is okozhat. Ezért nem tanácsolják sem a terhes, sem a gyermekvállalásra készülő nőknek a máj fogyasztását.

A retinollal ellentétben a karotionidok nem jelentenek veszélyt, mivel ezekből a szervezet saját igényeinek megfelelően állítja elő az A-vitamint. Nagy mennyiségű béta-karotin tartós fogyasztása esetén legfeljebb úgynevezett karotinémia alakulhat ki: a bőr és a nyálkahártyák sárgásra színeződnek, különösen a tenyéren és a talpon. A jelenség teljesen ártalmatlan, és a béta-karotin bevitelének csökkentése után a bőr fokról-fokra visszanyeri rendes színét.

Egységnyi mennyiségű A-vitamint a szervezet hatszor annyi béta-karotinból állít elő. A civilizált országokban az A-vitamin-szükséglet 80%-át a táplálékkal felvett retinol fedezi.

A vegánusok azonban, akik nemcsak halat és húst, hanem tejet és tojást sem esznek, A-vitamin-szükségletünket szinte kizárólag béta-karotinból fedezik. Ez a tápanyag bőséges mennyiségben van jelen a sárgarépában, piros húsú paprikában, mangóban és sárgadinnyében, valamint a zöldlevélzöldségekben, például a spenótban. Általában minél erőteljesebb egy zöldség vagy gyümölcs színe, annál több béta-karotint tartalmaz.

A béta-karotin nemcsak az A-vitamin előanyagaként, hanem ANTIOXIDÁNS- ként is fontos a szervezet számára. A sok béta-karotint tartalmazó étrend összefüggést mutat bizonyos rákbetegségek kisebb előfordulási arányával. Ez a védelem azonban, úgy tűnik, csak az élelmiszerekből származó béta-karotin esetében érvényesül - a

Mit rejt a név?

A vitaminok felfedezése nem egyetlen személy nevéhez fűződik – a velük kapcsolatos mai ismeretek több ország számos tudósának munkáját dicsérik.

A Londonban dolgozó lengyel biokémikus, dr. Casimir Funk 1912-ben alkotta meg a ,, vitamin ” kifejezést azokra a fontos anyagokra, amelyeket ő és előtte mások az élelmiszerekben fedeztek fel. A név alapjául az elképzelés szolgált, hogy e vegyületek nélkülözhetetlenek az élethez (latinul: vita), és hogy hasonlók a nitrogéntartalmú aminokhoz. Ez a vélt kémiai hasonlóság nem bizonyult valóságosnak, a név azonban megragadt a köztudatban.

C-vitamin (aszkorbinsav)

A C-vitamint a legtöbben talán a nátha – vitatott hatású – ellenszereként ismerik. Az viszont bizonyított tény, hogy nélkülözhetetlen a kollagén képzéshez, amely a bőr, a porcok, a csontozat, a fogak és az íny egészségéhez szükséges, s szerepet játszik a sebek és égések gyógyulásában is. A C-vitamin két idegi ingerületátvivő anyag, a noradrenalin és a szerotonin termeléséhez is elengedhetetlen – az előbbi a véráramlást szabályozza, az utóbbi az alvást segíti elő.

A C-vitamin hiánya kimerültséget, étvágytalanságot okoz, és növeli a fertőzésekkel szembeni fogékonyságot. Súlyosabb esetekben skorbutot idéz elő: ez a betegség évszázadokon át a hajósok réme volt, mivel hosszú útjaik során nem jutottak friss gyümölcshöz, zöldséghez. A skorbutban szenvedők fogai ínysorvadás miatt kihullanak, sebeik rosszul gyógyulnak, csontjaik meggyengülnek, és gondolkodásuk is zavarttá válhat. A C-vitamint még nem ismerték, amikor a Brit Haditengerészetnél már rájöttek arra, hogy megakadályozhatják a skorbutot, ha a tengerészeknek citromot adnak szopogatni.

Az állatok többségével ellentétben az ember szervezete nem képes a glükózból aszkorbinsavat előállítani, ezért azt a táplálékból kell felvennie. A C-vitamin egyik legkevésbé stabil vitamin – oxidáció, hő és fény hatására könnyen elbomlik. Legjobb forrásai ezért a friss, nyers gyümölcsök és zöldségek. Különösen sok C-vitamint tartalmaz egyes paprikafajták, a kivi, citrusfélék, fekete ribiszke, eper, guajáva.

A felnőtteknek naponta 60-65 mg C-vitaminra van szükségük – ez a mennyiség már egyetlen narancsban, nagyobb őszibarackban vagy kiviben is benne van. A dohányosoknak legalább napi 100 mg C-vitaminhoz kell jutniuk. Egy nagyobb méretű burgonyában megtalálható egy nem dohányzó felnőtt napi C-vitamin szükségletének negyede. Jóllehet a burgonya viszonylag keveset tartalmaz ebből a vitaminból, jelentős szerepe lehet a C-vitaminnal való ellátásban ott, ahol az alapvető élelmiszerek, közé tartozik.

A C-vitamin a vegetáriánusok, illetve a kevés húst fogyasztóknak szervezetében elősegíti a vas felszívódását – ők ugyanis elsősorban növényi eredetű vashoz jutnak, amely könnyebben szívódik fel akkor, ha vele együtt C-vitamin tartalmú élelmiszereket vagy gyümölcsleveket is fogyasztanak.

Összefüggést találtak egyes rákos megbetegedések, illetve a koszorú-érbetegségek kisebb előfordulási aránya és a zöldségekben, gyümölcsökben gazdag étrend között, de azt még nem tudni, hogy ebben mekkora szerepe van a C-vitaminnak.

Nem sikerült igazolni, hogy napi 1000 mg vagy annál is több C-vitamin elfogyasztása védelmet nyújtana a nátha ellen vagy gyógyítaná azt. A vitamin készítmények szedése enyhíthet a tüneteket és siettetheti a gyógyulást, de nem képes megakadályozni a betegség kialakulását. Rendkívül sok C-vitamin tartós fogyasztása elősegítheti a veseképződést, továbbá fejfájást, alvászavarokat és gyomorpanaszokat okozhat.

B-vitaminok

Noha a táplálkozásban betöltött szerepük hasonlósága miatt eredetileg úgy vélték, hogy egyetlen B-vitamin létezik, azóta kiderült: a B-vitamin-komplex nyolc különböző vegyületből áll. A B₁₂ –vitamin és a folsav kivételével a táplálékból történő energia-felszabadítás folyamatában vesznek részt. A B₁₂ –vitamin kivételével vízben jól oldódnak, ezért a szervezet nem képes raktározni e vegyületeket, feleslegük a vizelettel általában rövid idő alatt kiürül.

Tiamin (B₁ –vitamin)

A tiaminnak a szénhidrátok, zsírok és alkoholok lebontása és átalakításában van igen fontos szerepe. Ezen kívül segít megakadályozni azoknak a mérgező anyagcsereterméknek a felhalmozódását, amelyek máskülönben károsíthatnák a szívet és az idegrendszert.

Jó forrása e vitaminnak a burgonya, sertéshús, máj, vese, dió, különféle magvak, bab, barna rizs. Sok gabonapehely-készítményt dúsítanak vele, és egyes országokban a fehér kenyér sütéséhez használt liszthez is adnak tiamint. A felnőttek napi szükséglete 1 mg alatt van, amit az átlagos étrend bőven tartalmaz. A vitamin fő forrásai a burgonya és különféle húsok. Külön figyelmet igényel az idősebbek tiamin felszívódása romlik.

Mivel a tiamin vízoldékony, főzéskor zöldségben lévő B₁ –vitaminnak nagyjából a fele elvész. Szerencsére a burgonya a tiaminnak csak kisebb hányadát veszíti el főzéskor, mint a többi zöldség – héjában főzve a tiamin 90%-át, hámozás után főzve a 75%-át őrzi meg.

Négy átlagos adag barna rizs is fedezi a felnőttek napi tiaminszükségletét. A fényezett fehér rizsben viszont szinte egyáltalán nincs tiamin, és azokban az országokban, ahol a fehér rizs a fő táplálék, éppen ezért oly gyakori a B₁ –vitamin okozta hiánybetegség, a beri-beri. A fejlett ipari országokban ma már jóformán ismeretlen a tiaminhiány; legfeljebb olyan alkoholistáknál fordul elő, akik az alkoholon kívül mást nem is nagyon fogyasztanak. A B₁ –vitamin hiányának tünetei: étvágytalanság, zavarodottság, a végtagok duzzadása, zsibbadtság, izomgyengeség.

Ugyanilyen hiánytüneteket okozhatnak a tiaminázoknak nevezett enzimek is. E vegyületek egyes nyers élelmiszerekben (pl.: fekete áfonyában, vörös káposztában, bételdióban és bizonyos halakban) fordulnak elő, és csökkenti a tiamin hatását. Az enzimek a főzés során hatástalanná válnak, de azoknak, akik a felsorolt ételekből rendszeresen fogyasztanak nagyobb mennyiséget nyersen, az átlagosnál nagyobb tiaminbevitelre lehet szükségük.

Riboflavin (B₂ –vitamin)

A riboflavin nélkülözhetetlen a táplálékból történő energia-felszabadításhoz, valamint a B₆ –vitamin és a niacin működéséhez. Mivel a szervezet csak korlátozott mennyiségű riboflavint képes tárolni, a megfelelő napi bevitelről gondoskodni kell. A ribflavin-szükséglet attól is függ, milyen ütemű az energia felhasználás. Egy felnőtt férfinak naponta mintegy 1,3 mg B₂ –vitaminra van szüksége; ennél többet igényelnek a terhes és szoptató anyák s a gyermekek és serdülők az intenzív növekedés időszakában.

A tej nagyszerű riboflavinforrás – a felnőttek napi szükséglete már 0,75 dl tej elfogyasztásával kielégíthető. Ha azonban a tejet napfény éri, a vitamin gyorsan lebomlik – egy bögre tej riboflavin tartalmának ¾-étis elveszíthet, ha 3,5 órát a napon áll.

A riboflavin tejtermékekben, tojásban, húsban, szárnyasokban, élesztőkivonatokban és vitaminnal dúsított gabonapelyhekben is jelen van. Még sörben is van riboflavin, bár nagyon kevés.

A riboflavin hiány tünetei – az ajkak felrepedezése, véreres szem, börgyulladás és vérszegénység – a fejlődő országokban gyakoriak, Európában azonban legfeljebb időseknél és betegeknél fordulnak elő.

Niacin

A niacin (nikotinsav) két olyan enzim szintéziséhez kell, amely a sejtek energiatermelő folyamataiban vesz részt. Szükség van rá egyes ingerületátvivő anyagok előállításához, de segíti a bőr és az emésztőrendszer egészségének megőrzését is. Nagyon sok élelmiszerben jelen van; legjobb forrásai: máj, soványhús, szárnyas hüvelyesek, kemény héjú gyümölcsök, vitaminnal dúsított gabonapelyhek. A niacint mesterséges úton is elő lehet állítani.

A szervezet niacinigényének egy részét a tripofán nevű aminósavból fedezi. A niacint nikotinsavnak is hívják. A niacin hiány kimerültséget, levertséget és bőrkiütéseket okozhat. A hasmenéssel, bőrgyulladással és szellemi leépüléssel járó pellagra oka a niacinhiány. A férfiak napi niacin szükséglete17 mg, a nőké 13mg. A felnőttek többségének napi niacinigényét bőven fedezi például 3 szelet sovány marhasült, 150 g sült csirke vagy 30 dkg sajt.

A niacint – erősen túladagolva, napi 1-2 g-os adagban – néha a magas kolesztrerinszint csökkentésére is felhasználják

Pantoténsav

A pantoténsav minden állati és növényi eredetű táplálékban megtalálható. Legjobb forrásai a teljes kiőrlésű kenyerek, kemény héjú gyümölcsök, valamint az aszalt gyümölcsök. A pantoténsav egy olyan koenzim egyik összetevője, amely szükséges ahhoz, hogy a sejtek a táplálékból energiát nyerjenek. Hiánya a lábujjak zsibbadását okozza, de csak rendkívüli alultápláltság esetén.

A pantoténsav annyira gyakori összetevője ételeinknek, hogy a szükségletet nem is határozták meg pontosan – szakértők az egészség megőrzéséhez minimálisan napi 3-7 mg-ot tartanak kívánatosnak. Csak mesterségesen táplált betegeknek adagolják külön is. Túladagolása jelenlegi ismereteink szerint nem okoz problémát.

B₆ – vitamin (piridoxin)

E név mögött valójában három, egymással helyettesíthető, rokon szerkezetű vegyület: a piridoxin, a piridoxál és a piridoxamin rejlik. A fehérjék lebontásához és a belőlük való energiafelszabadításhoz szükségesek, de fontos szerepet játszanak az ideg- és immunrendszer működésében is.

A B₆ - vitamin sok élelemben jelen van, különösen a fehérjedús állati eredetű élelmiszerekben. Fontos forrásai a zöldségek is, elsősorban a burgonya, a barna rizs, kemény héjú gyümölcsök, szója és teljes kiőrlésű kenyerek.

Minél több fehérjét fogyaszt valaki, annál több B₆ – vitaminra van szüksége, bár ebben egyedi eltérések mutatkoznak. A férfiaknak valamivel többre van szükségük, mint a nőknek. Mivel a bélben természetes körülmények között jelen lévő baktériumok is termelnek B₆ – vitamint, egyes szakértők szerint a szükségesnél többet fogyasztunk belőle.

Az orvosok gyakran írnak fel B₆ – vitamint a menstruáció előtti tünetegyüttes – hangulatingadozások, haspuffadás -, továbbá a fogamzásgátló tabletták egyes mellékhatásai ellen. Az ajánlott mennyiséget ilyenkor sem szabad túllépni, mert az erősen túl adagolt (1 g-nál több) B₆ –vitamin idegkárosodást okozhat, amit végtaggyengeség vagy –zsibbadás jelez.

A B₆ - vitamin hiánya igen ritka. Felnőtteknél hosszú ideig tartó gyógyszeres kezelés hatására léphet fel, és levertséget, zavarodottságot, vérszegénységet okozhat. Tünetei közé tartozik a hámlással járó bőrgyulladás és a sima, vörös nyelv is.

Biotin

A biotin (vagy H-vitamin) kis mennyiségben minden állati és növényi táplálékban megtalálható. A zsírsavak képzéséhez és – igen kis mennyiségben – az energiának a táplálékból való felszabadításhoz szükséges.

A máj és a vese különösen sok biotint tartalmaz, de a sajtokban, teljes kiőrlésű kenyerekben, joghurtban, tojássárgájában is jelen van ez az anyag. Hiánya nagyon ritka. A biotin hiánya hajhullást, hámlással járó bőrgyulladást, étvágytalanságot, émelygést és izomfájdalmakat okozhat.

Folsav

A folsavra és származékaira a sejtosztódás mellett a sejtek örökítő anyagát alkotó DNS, a DNS által kódolt információkat a sejten belül szállító RNS, vmint a fehérjék szintéziséhez is szükség van. A folsav emellett nélkülözhetetlen a vörösvérsejtek oxigénszállító fehérjéjének, a hemoglobinnak a képzéshez és újratermeléshez. A folsav ajánlott napi adagja 0,2 mg. Egyes táplálkozási szakértők a férfiak kétszeresét, napi 0,4 mg folsav fogyasztását javasolják minden olyan nőnek, aki rendszeres nemi éltet él, és esetleg – akár véletlenül- teherbe eshet. A folsav a legtöbb élelmiszerben megtalálható, de különösen jó forrásai a máj, az élesztő, a zöld levélzöldségek, továbbá a kemény héjú gyümölcsök és a hüvelyesek. A szervezet a sok táplálékból a folsavtartalomnak csupán a felét veszi fel.

B₁₂ –vitamin

Az állati eredetű élelmiszerekben, vitaminnal dúsított termékekben és vitaminkészítményekben megtalálható B₁₂ – vitaminra a sejtek növekedéséhez és osztódásához, valamint a vörösvérsejtek képzéséhez van szükség, de nélkülözhetetlen a DNS, az RNS, valamint a vörösvérsejtek képzéséhez van szükség, de nélkülözhetetlen a DNS, az RNS, valamint az idegrostokat burkoló és védő mielin képzéséhez is. A vészes vérszegénységet rendszerint az intrinsic faktor termelésnek zavara és az ebből eredő vitaminhiány, ritkábban az elégtelen B₁₂ – vitamin – bevitel okozza. A betegség fő tünete a kóros vörösvérsejtképzés, amely kezelés nélkül halálos lehet. A kezelés vitamin injekcióból áll. A B₁₂ – vitamin – hiány ideg- és elmegyógyászati tüneteket okoz.

Gyakorlatilag minden állati, fehérjét is tartalmazó étrend biztosítja a kellő mennyiségű B₁₂ – vitamint. Nagyon kis bevitel esetén a szervezet arra is képes, hogy az epéből szívjon vissza B₁₂ – vitamint.

A vitaminhiány kezdetben kimerültséget okoz, de a vegánusoknál később vérszegénység is kialakulhat, és idegrendszeri tüneteket léphetnek fel.

D – vitamin

A D-vitamint néha napfényvitaminnak is hívják, mert a szervezet a bőrt érő ibolyántúli napsugarak hatására maga is képes előállítani. D – vitaminra a kalcium és foszfor felszívásához van szükség, ezért nélkülözhetetlen a csontok és a fogak egészségéhez.

Bár a D – vitamin zsírban oldódik, a szervezet viszonylag keveset tárol belőle. A hiánybetegség veszélye azoknál a legnagyobb, akik kénytelenek a lakásban tartózkodni, illetve azoknál a nőknél, akik az egész testüket elfedő ruhát hordanak.

Sok D- vitamint tartalmaznak a tengeri halak és tojás is. A D –vitamin a vesében nyeri el aktív formáját. Az itt kialakuló, kalcitiolnak is nevezett vegyület hormonként működve a kalciumnak a bélrendszerből való felszívódását, a vér a kalcium- és foszforszintjét, a csontok kalcium- és foszforfelvételét, illetve leadását, valamint a vese foszforürítését szabályozza.

Mivel D-vitamin a bőrben is képződik ajánlott napi adagját nem határozták meg. A D – vitamin hiánya gyermekeknél angolkórt, felnőtteknél CSONTLÁGYULÁS - t okoz. A D – vitamin túladagolása étvágytalanságot, a zsigerekben kalcium lerakódást, vesekárosodást okozhat.

E – vitamin

Ez a megjelölés valóban biológiailag aktív ANTIOXIDÁNS vegyületek egész csoportját takarja, melyek megakadályozzák, hogy az oxidáció hatására a sejthártyák többszörösen telítetlen zsírsavai károsodjanak. Ennek megfelelően azoknak, akik többszörösen telítetlen zsírsavban gazdag étrenden kívánnak élni, nagy mennyiségű E – vitamint kell fogyasztaniuk.

A vitamin jó forrásai a növényi olajok, egyes margarinok, kemény héjú gyümölcsök, olajos magvak és a búzacsíra.

Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy összefüggés lehet a szükségesnél jóval nagyobb mennyiségű E – vitamin bevitele és a SZABAD GYÖKÖK károsító hatásával összefüggő betegségek kisebb előfordulási aránya között. Mivel a kiegyensúlyozott étrend nem tartalmaz ennyi E – vitamint, a védelemhez szükséges mennyiség csak vitamin készítmények szedésével biztosítható. Ugyanakkor egy másik nagy, széles körben végzett vizsgálatnak nem sikerült kimutatnia, hogy a nagy dózisú E – vitamin csökkentené a dohányosok szívbetegség okozta halálozásának kockázatát. Az E – vitamin érelmeszesedés elleni védőhatását a szakemberek egy része elképzelhetőnek tartja, bár a lakosság körében végzett vizsgálatokkal még ezt nem sikerült igazolni.

Az E – vitamin hiánya ritka. A hiánybetegség a vörösvérsejtek gyorsabb tönkremenetele révén vérszegénységet és idegrendszeri károsodást okoz. Az E – vitamin túladagolása nem mérgező, de a K – vitaminhiányt okozhat.

K - vitamin

Az e vegyületcsoportba tartozó anyagok növényi eredetűek (fillokinonok), bélben élő, nem kórokozó baktériumok termékei (menakinonok), illetve mesterséges vegyületek (menadionok) lehetnek. Közös jellemzőjük, hogy nélkülözhetetlenek a véralvadáshoz szükséges gliproteinek képzéséhez. A K – vitaminra a csontokban és más szövetekben található egyéb fehérjék termeléséhez is szükség van.

A K – vitamin hiánya csak akkor fordul elő, ha a szervezet nem tudja megfelelően felszívni a zsírokat, vagy ha valaki hosszabb ideig nagyon sok E – vitamint fogyaszt. Szélsőséges esetekben a K – vitamin – hiány véralvadási zavart okozhat. A levélzöldségekben van ( pl.: spenót, káposzta ) K – vitamin.

Felhasznált irodalom:

- Gyógyító ételek Ártalmas ételek

- Gyógyítsunk másképpen!

A szociológiai

TARTALOMJEGYZÉK

I. A szociológiai kutatások tárgya és köre

II. A kutatás céljainak, feladatainak meghatározása

III. A szociológiai kutatás módszereiről

a.) Mintavételi eljárás

1. Véletlen kiválasztás

2. A nem véletlen kiválasztás

b.) Adatgyűjtés módszerei

1. A kikérdezés

2. A megfigyelés

3. A kísérlet

4. Dokumentumok elemzése

IV. Az adatok feldolgozása

1. Az adatok előkészítése az elemzés számára

2. Az adatok elemzése

Felhasznált irodalom

Melléklet

I. fejezet: A szociológiai kutatások tárgya és köre

A szociológiai kutatások tárgyát a következők alkotják: a kollektív emberi élet jelenségei és a különböző formáinak kialakulási folyamatai, a különböző formájú emberi közösségek struktúrája, az e közösségekben az emberek kölcsönös egymásrahatásából eredő jelenségek és folyamatok, a közösségeknek koherenciát adó és azokat felbomlasztó erők, a közösségek változásai és a bennük végbemenő átalakulások.

A mai szociológiában a következő ágakat különböztetik meg, amelyeket néha szakszociológiának neveznek:

a.) a társadalmi intézményeket vizsgáló szociológiai ágak

b.) a társadalmi közösségek különböző típusait vizsgáló ágak

c.) a társadalmi folyamatok tanulmányozására specializálódott

vizsgálatok

Mindezek a szakszociológiai ágak számos közös fogalmat alkalmaznak, bizonyos általános folyamatok feltárására és törvényszerűségeik megállapítására törekszenek, s igyekeznek a különböző társadalmi struktúrák működését megvilágítani és elemezni. Éppen ezért szükséges, hogy ezek fölé az empirikus vizsgálatokat végző és a megállapított törvényszerűségeket "középfokú elméletek"¹ formájában általánosítani törekvő ágak fölé általánosabb elméleteket építsünk. Ilyen átfogó elméletek kiépítése az általános szociológia feladata.

^{(1 Ezt a terminust R.K. Merton vezette be "Social Theory and Social Structure" (Társadalomelmélet és társadalmi struktúra) című művében (1957. évi bővített kiadás).}

Az általános szociológia - különválásának kezdetétől fogva - hagyományosan két általános elméletet fejlesztett ki, nevezetesen a társadalmi struktúrák elméletét és a társadalmi fejlődés vagy - általánosabban megfogalmazva - a társadalmi változások elméletét, amely egyaránt magában foglalja a közösségek fejlődésének és felbomlásának elméletét.²

^{(2 Már az első szociológiai rendszer, A.Comte-é két részből állt: "Társadalmi statikából" és "Társadalmi dinamikából." E.Durkheim a szociológia problémáit "Társadalmi morfológiára" és "Társadalmi fiziológiára" osztja. Hasonló felosztást még sokat említhetnénk.}

Az újabb időkben e két hagyományosan kifejlődött elmélethez további két ág csatlakozik: a társadalmi egyének magatartásának elmélete és a közösségek magatartásának elmélete

II. fejezet: A kutatás céljainak, feladatainak meghatározása

Ez az igen fontos művelet eleve elméleti megfontolást igényel. Ha tisztán gyakorlati célú (valamilyen közvetlen politikai, igazgatási, üzemi stb. érdekű) vizsgálatot tervezünk, az elméleti vonatkozásokat nagy vonalakban akkor is át kell tekinteni, különben a vizsgálat megalapozatlan marad, esetleg már jól ismert jelenségek újbóli "feltárására" vezet, vagy - ami még veszélyesebb - látszateredményekre, felszínen igaznak tűnő, a valóságban azonban hamis megállapításokra. A tudományos célú kutatások esetében, ahol a tudományos gondolkodás fejlődéséből, a már meglévő ismeretanyag elméleti rendezéséből adódnak a további kérdések, az elméleti alapok, problémák tisztázása határozza meg az empirikusan megközelítendő problémát.

Akár gyakorlati, akár tudományos célú vizsgálatról van szó, a problémát úgy kell meghatározni, hogy az - többnyire egyes összetevőire bontva - empirikus eszközökkel vizsgálható legyen. Az empirikus módszerek ugyanos csak bizonyos korlátok között, egyes szorosan körülhatárolt problémák kutatására alkalmazhatók.

III. fejezet: A szociológiai kutatás módszereiről

Az empirikus eszközökkel végzett szociológiai felvétel több tudományos célra irányulhat.

· Egyes vizsgálatoknak éppen az a céljuk, hogy felderítsék vagy körvonalazzák a problémát - vagy további kutatás kiinduló hipotéziseinek megalkotása végett, vagy azért, hogy a vizsgált jelenségről közelebbi ismereteket szolgáltassanak.

· A leíró jellegű vizsgálat egyes jelenségek, csoportos jellemzőinek regisztrálására törekszik. De itt sem elhanyagolható a mérni kívánt jelenség pontos megfogalmazása és mutatóinak megtalálása.

· Végül a magyarázó jellegű vizsgálat a jelenségek egymáshoz való viszonyát, pontosabban a "független változóként" kezelt jelenségek másokra gyakorolt hatását próbálja meghatározni.

Az empirikus adatgyűjtés módszereinek áttekintése előtt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy-egy szociológiai probléma megoldásához nem minden esetben van szükség újabb adatgyűjtésre, empirikus felvétel szervezésére. A rendelkezésre álló korábbi adatok ún. másodlagos, más szempontból való elemzése sokszor elegendő információt nyújt.

Az új adatok gyűjtését célzó empirikus adatfelvétel esetén is mindenképpen szükséges a már meglévő adatok összegyűjtése és a szakirodalom alapján való rendszeres elemzése.

Fontos, hogy minden nagyobb szabású vizsgálat megtervezés után ajánlatos kipróbálni vizsgálati eljárást. Próbavizsgálat nélkül nem nyílik mód arra, hogy a kutató a kiválasztott eszköznek az adott probléma kutatására alkalmas voltát ellenőrizze, illetve az eszköz alkalmazását korrigálja.

a.) Mintavételi eljárás

Minden esetben, szinte minden adatgyűjtéssel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy általában nincs mód az egész társadalomnak vagy a megvizsgálni kívánt alapsokaságnak akár csak a kívánt szempontokból való tanulmányozására sem.

A vizsgálat körének meghatározásában az első lépés a megközelíteni kívánt jelenség szempontjából számba jöhető egység, az ún. alapsokaság kiválasztása.

A második lépés az alapsokaság egy olyan részének, a mintának a kiválasztása, amelynek vizsgálata az egész alapsokaságra érvényes megállapításokat tesz lehetővé.

Mintának nevezzük a vizsgálat céljaira kiválasztott társadalmi elemek, egyének bizonyos számát, amely a megközelíteni kívánt jelenség szempontjából tükrözi az egész alapsokaság lényeges tulajdonságait.

A mintavétel matematikai módszere a valószínűségszámítás.

A mintavétel segítségével azonban a statisztikai szintű valóságot közelítjük meg, és nem bizonyos, hogy a számszerűleg megfogható általános azonos a szociológiailag elsősorban releváns lényegi általánossal.

A mintavétel az a meghatározott szabályok szerint végzett eljárás, amellyel kijelöljük a vizsgálat céljaira az alapsokaság tulajdonságait tükröző részt és megállapítjuk a reprezentativitás fokát.

A mintavétel alapulhat véletlen és nem véletlen kiválasztáson.

1. Véletlen kiválasztás

A véletlen kiválasztásnak több módja van.

a./ Az ún. lottó-módszer: Az alapsokaságot alkotó egyedek, pl. egy bizonyos terület vagy szervezet lakosai, illetőleg tagjai, vagy az alapsokaságot jelentő szervezetek nevét egy-egy papírszeletre írjuk, és sorshúzásszerűen kiemeljük a szükséges számú papírszeletet. Ezzel a módszerrel minden tudatos befolyás, tehát a szubjektív elem teljesen kiküszöbölhető, hiszen minden egyednek egyenlő esélye van arra, hogy a mintába kerüljön. A lottó-módszer, azaz a "sorsolás" helyett egyébként erre már általában a véletlen számok táblázatát használjuk.

b./ A szisztematikus kiválasztás - amely lényegében ugyancsak a véletlenen alapul - általában valamilyen jegyzék, lista alapján történik, amelyből - a minta nagyságától függően - kiválasztjuk minden ötödik, tizedik vagy n-edik egyedet. Ennek az eljárásnak azonban már több korlátja is van. Mindenekelőtt szükséges hozzá valamilyen lista, illetőleg az egyedeknek valamilyen természetes rendben való elhelyezkedése. Biztosítani kell azonban, hogy a lista ne legyen már eleve valamilyen rejtett "tartalmi" szempont szerint összeállítva.

c./ A rétegzett kiválasztás az alapsokaság bizonyos tulajdonságainak ismeretén alapszik. Ha tudjuk pl. egy szervezet tagjainak az életkorát, foglalkozását stb., akkor e kritériumok valamelyike alapján rétegeket képezhetünk és ezeken belül a mintát.

d./ A lépcsőzetes kiválasztás azt jelenti, hogy a mintavételt több fokozatban hajthatjuk végre: először valamely nagyobb egységet választunk ki - pl. az ország városainak és községeinek egy részét -, és azután azon belül a mintába kerülő egyéneket. Mindenképpen szükséges azonban, hogy a kiválasztás egyes lépcsőkben véletlenszerűen történjen. Ez a mintavételi eljárás gyakorlati használhatósága és olcsósága miatt terjedt el különösen.

2. A nem véletlen kiválasztás

A tudatos kiválasztás legismertebb módszere az ún. kvóta szerinti kiválasztás, amikor a kijelölt körzetekben a kérdezőbiztos a kutató által meghatározott ismérvek, arányok alapján maga választja ki a vizsgálat alanyait.

Végül önkényesen is kiválaszthatjuk a mintát, amely persze nem lesz reprezentatív, de bizonyos, főleg problémafeltáró vizsgálatok céljaira alkalmas, hiszen ezeknél nem cél az adatok mennyiségi értelmezése.

A különböző mintavételi eljárások természetesen kombinálhatók.

A minta nagyságát sok tényező befolyásolja: egészen gyakorlatiak, mint pl. a költségek és a vizsgálat célja is, amelynek alapján meghatározhatjuk azt az adatmennyiséget, amelyre a különböző mutatók szerinti bontásban szükség van.

Sokszor célszerű a kijelölt minta mellé még egy ún. kontrollmintát kialakítani. A kontrollmintának két alaptípusa van. Képezhetjük a kontrollmintát

- a véletlen kiválasztás ún. mintavételi hibájának ellenőrzésére,

- a releváns változók valamelyikének ellenőrzésére.

b.) Adatgyűjtés módszerei

1. A kikérdezés

1./a. A kikérdezés a legismertebb és legelterjedtebb kutatási módszer, amelyet sokan tévesen a szociológiával azonosítanak. Maga a kikérdezés kifejezés már eleve többféle vizsgálati technikát fog össze, amelyeknek közös tulajdonsága, hogy valakinek valamilyen módon való megkérdezésével kívánunk ismereteket szerezni. Adatokat szerezhetünk ilyen módon szervezetektől és egyénektől is objektív körülményeikről és szubjektív vonásaikról.

A kikérdezésben sok a szubjektív forrásból eredő hibalehetőség. Hibák adódhatnak a kérdőív rossz szerkesztéséből, a kérdések félreértéséből, sőt tudatos félrevezetésből is - hiszen természetes és nehezen kiküszöbölhető emberi tulajdonság, hogy mindenki kedvező színben igyekszik feltüntetni magát, még egy névtelen kérdőíven is -, vagy akár abból, hogy sokszor az emberek nem képesek őszintén válaszolni.

Az a veszély is fennáll, hogy az alkalmazott kikérdező kikérdezés nélkül maga tölti ki a kérdőívet, így természetesen meghamisítja az adatokat. Törekedni kell arra, hogy az esetleges szubjektív torzulásokat kiküszöböljük, illetve ellenőrizzük. Ennek eszközei:

aa) A kérdőív névtelensége

ab) Az objektív adatokra és a szubjektív véleményekre vonatkozó

kérdések határozott elválasztása a kérdőíven.

ac) A kérdőíven belül egymás ellenőrző kérdések feltétele

ad) A kérdőív adatainak objektív adatokkal való ellenőrzése vagy

valószínűsítése

ae) A kérdőívek szúrópróba-szerű ellenőrzése a tudatos hamisítás

kiszűrésére

1/b. A kérdőívet többféle módon tölthetjük ki

ba) Egyéni "önkitöltéssel" pl. postán szétküldve, vagy üzemben,

hivatalban szétosztva

bb) Csoportos kitöltéssel. A kiválasztott egyéneket egy vagy több

csoportban összehívjuk, és a kérdőívet helyben töltetjük ki.

bc) Kikérdező alkalmazásával (interjú). Ez a módszer különösen akkor

elkerülhetetlen, amikor nem pontos, "önmagáért beszélő" kérdőívet

használunk, hanem esetleg csak ún. interjúvázlatot dolgozunk ki.

Sokszor célszerű azonban egészen pontos kérdőívet kitöltetni, így ki lehet küszöbölni a kérdések félreértését. Ebből kiindulva megkülönböztetjük:

- az ún. strukturált interjút, amely esetben a kikérdezés standardizált jellege a lényeges, ebben az esetben tehát jobban megkötjük az interjút,

- és a strukturálatlan interjút, ahol ilyen megkötés nincs.

1/c. A kérdőíveknek többféle változata ismeretes:

ca) Nyitottnak azt a kérdőívet nevezzük, amelyen a kérdések

többségére szabadon, tehát előre megadott választípusok nélkül

lehet felelni.

cb) A zárt kérdőív a kérdések többségéhez előre megadott választ-

válaszokat tartalmaz, és a kérdezettnek ezek közül kell választania.

cc) Az értékelő kérdőívet az jellemzi, hogy a válaszokban már eleve

kifejeződik - szinte önértékeléssel - pl. a kérdezett véleményének,

ismeretének jellege, illetve intenzitása, és megkönnyíti a kutató

számára a válaszok értékelését.

1/d. Bármilyen kérdőívről legyen is szó, használhatóságát erősen befolyásolja szerkezete, a kérdések sorrendje, érthető vagy félreérthető megfogalmazása stb.

A kérdőív összeállítása rendkívül bonyolult és nehéz művelet. Helytelenül összeállított kérdőív használatának helytelen információ a következménye.

2. A megfigyelés

2/a. A szociológia egyik legrégibb kutatási módszere a megfigyelés. A megfigyelés útján sok olyan adathoz juthatunk, elsősorban az emberek magatartását, életmódját, társadalmi kapcsolatait stb. illetően, amelyeket kikérdezéssel - esetleg éppen magától értetődő, megszokott voltuk miatt - nem lehet megközelíteni. A kikérdezéssel szemben igen fontos előnye, hogy mivel a kutató az emberi magatartásokat közvetlenül tanulmányozza, kiiktathatók a kikérdezéses módszerhez kapcsolódó torzulások, hibaforrások.

Az emberi magatartások megfigyelésében is fennáll a szubjektív torzulás veszélye. Ezeknek két forrása lehet:

- a megfigyelt emberek

- a megfigyelő

A megfigyelés során szerzett adatok folyamatosan irányíthatják, korrigálhatják a kutató elképzeléseit, ennek megfelelően alakítva a megfigyelés körét.

2/b. A részvétel szempontjából megkülönböztethetünk részvevő és kívülálló megfigyelést.

ba) A részvevő megfigyelés: a vizsgált társadalmi egység életében,

munkájában való mindennapos részvételen keresztül megy végbe.

A részvevő megfigyelés és lehet strukturálatlan és strukturált.

bb) A kívülálló megfigyelés: mindenképpen objektívebb, mint a

részvevő, hiszen annak valamilyen fokban mégiscsak azonosulnia

kell a vizsgált társadalmi egységgel.

3. A kísérlet

3/a. A kísérlet lehetőségeiről a társadalomtudományokban sokat vitatkoznak ma is. Mint ismeretes, a kísérlet a természettudományokban jól bevált, gyakran alkalmazott kutatási módszer, társadalomtudományi alkalmazása ellen azonban igen sok érvet szoktak felhozni.

Minden kifogás alapja az, hogy a társadalomtudományokban, elsősorban a szociológiában a kísérletet emberekkel kell végrehajtani, és ez sok további meggondolással jár.

A kísérlet logikája egy kialakított és vezetett folyamat megfigyelése, amely kellő számban és a szükséges technika pontos alkalmazásával alkalmas hipotézisek igazolására vagy elvetésére.

3/b. A kísérlet fajtái az ún. laboratóriumi és a terepkísérlet.

ba) A laboratóriumi kísérlet meghatározott logikai modellnek

megfelelően mesterségesen kialakított folyamat. Általában annak

meghatározására alkalmazzák, hogy milyen hatást gyakorol egy

tényezőnek mint független változónak a bevezetése egy bizonyos

csoportra. Kialakításának két alapszabálya van:

- Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a független változó, tehát az a

tényező, amelynek hatását meg kívánjuk figyelmi, tisztán hathasson.

- Ezzel összefüggésben kontrollcsoportot kell képezni.

bb) A terepkísérlet nem igényel mesterségesen kialakított szituációt,

hanem a kísérleti és a kontrollcsoportot természetes környezetében

vizsgáljuk meg.

A kísérlet alkalmazására különösen nagy lehetőség van egyes jogi jelenségek szociológiai tanulmányozása során.

4. Dokumentumok elemzése

4/a. Az empirikus kutatások gyakori, általában azonban pontosan kidolgozott módszertan nélkül használt válfaja a dokumentumelemzés.

A hagyományos elemzés egyik formája a belső elemzés. Ez lényegében a dokumentum szubjektív tanulmányozása, kritikája. A külső elemzés a dokumentum társadalmi kontextusát vizsgálja, tehát keletkezése körülményeit, környezetét, visszhangját stb.

4/b. A dokumentumok elemzésének újabb módszere a kvantitatív tartalomelemzés. Ennek egyik fajtája a kvantitatív szemantika, amely a szövegben található bizonyos eszméket, álláspontokat stb. kifejező szavak gyakoriságának elemzésével kíván szociológiailag használható adatokhoz jutni.

Hasonló módon lehet elvégezni nagyobb szövegegységek, esetleg teljes dokumentumok motívum- vagy témaelemzését. Az ilyen jellegű, a kvantitatív szemantikán túlmenő tartalomelemzésre példa, mikor bizonyos jelenségekre, intézményekre vonatkozó leveleket, bejelentéseket dicsérő vagy panaszos jellegük szerint osztályoznak.

A tartalomelemzéshez elengedhetetlen azoknak a kategóriáknak előzetes kidolgozása, amelyekbe az elemzett szavakat, kifejezéseket, szövegrészeket stb. soroljuk. E kategóriák szintén elméleti hipotézisek alapján állíthatók fel.

IV. Az adatok feldolgozása

1. Az adatok előkészítése az elemzés számára

Az empirikus szociológiai vizsgálat során gyűjtött adatokat fel kell dolgozni. Általánosságban a folyamat az alábbi szakaszokra bontható: a számszerű feldolgozás és elemzés, valamint az elméleti jellegű általánosítás.

1/a. A feldolgozást és elemzést megelőzi a beérkezett adatok, a felvétel bizonyító erejének ellenőrzése.

Ennek első kérdése az, hogy a nyert adatok mennyire megbízhatóak, mennyire volt megfelelő az adatgyűjtés, voltak-e hibaforrások a kérdőívben stb.

A második kérdés az, hogy az adatok mennyire érvényesek. Itt még egyszer ellenőrizendő - most már az adatok alapján -, hogy jól végeztük-e el az operacionalizálást, azaz hogy a mutatók fedik-e a vizsgálati dimenziókat, a dimenziók az operatív fogalmakat stb.

1/b. Az ellenőrzés után következhet az adatoknak a számok nyelvére való lefordítása, a kódolás, majd a kódolt adatok lyukkártyára vitele. A kódolásra azért van szükség, hogy a kapott adatokat olyan számszerű információkká alakítsuk át, amelyek különböző gépi eljárásokkal feldolgozhatók.

1/c. A kódolás ellenőrzését követi - ismét előre meghatározott terv alapján - a táblakészítés. A táblakészítés történhet kézzel vagy géppel.

1/d. A számítógépek bevezetése a társadalomtudományi - elsősorban szociológiai - kutatásokba éppen az adatok feldolgozásának szakaszában jelent szinte ugrásszerű fejlődést. Mindenekelőtt azért, mert lehetőség nyílik igen nagy adattömeg kezelésére és olyan matematikai műveletek elvégeztetésére - nagyon rövid idő alatt -, amelyek egyébként nagy matematikai tudást és sok időt igényelnének. Ha a kutatóhely a számítógépekhez közvetlen kapcsolattal rendelkezik, akkor lehetséges a visszakérdezés a számítógépre, azaz a kapott adatok alapján közvetlenül új információkérés, új műveletek elvégeztetése stb.

2. Az adatok elemzése

2/a. A feldolgozás eredményeként kapott táblákat különböző matematikai statisztikai módszerekkel elemezhetjük. A számítógépek alkalmazása ebből a szempontból óriási fejlődést jelent, hiszen a gép a táblakészítés mellett az összefüggések matematikai elemzését is elvégezheti.

A jelenségek számszerű értékelésének alapja a vonatkozó adatok rendezése. A rendezésre különféle eljárásokat fejlesztett ki a statisztika, amelyek azonban csak meghatározott ismérvek fennforgása esetén alkalmazhatók. Ezen ismérvek alapján különböztethetők meg azok a szintek, amelyeken a rendezés különböző statisztikai eszközei használhatók.

A statisztikai, szociológiai módszertani kézikönyvek a következő szinteket különböztetik meg, amelyek egyúttal az adatok mérésére használt különböző skálákat is jelentik. Hogy melyik szinten történik az adatok rendezése, tehát a méréshez melyik skálát vesszük igénybe, az az adatok természetétől függ.

aa) Névleges (nominális) szint esetében az adatokat olyan kategóriák

alapján csoportosítjuk, amelyek pusztán csak különböznek

egymástól, amidőn tisztázhatók a különböző kategóriák ismérvei,

amelyek szerint az adatok egymástól megkülönböztethetők. Az

ilyen kategóriák alapján képzett mutatók szerinti csoportosítások

közti összefüggéseket nem ismerjük, vagy nem pontosan ismerjük,

s az így csoportosított adatok abszolút gyakoriságát vagy relatív,

illetőleg százalékos gyakoriságát figyelhetjük meg.

ab) A rendezési szinten vagy a rendező (ordinális) skálák segítségével

egy-egy objektum vagy egyén egy jellemző szerinti viszonylagos

helyét határozhatjuk meg.

ac) Az intervallum szint már nem csupán a mutatók által kifejezett

jelenségek egymáshoz való viszonyát jelzi, hanem a köztük lévő

távolságot is.

2/b. Az elemzés nem állhat meg bizonyos számszerű szabályszerűségek megállapításánál. Nemegyszer előfordul, hogy a magatartásokról szerzett adatok bizonyos, nemritkán igen egyszerű ismérvek alapján való csoportosításával kapott eredményeket máris szociológiai magyarázatként kezelnek.

A számszerű elemzés eredményei önmagukban csak arról adhatnak képet, hogy a vizsgált jelenség empirikusan milyen vonásokkal rendelkezik. Ezeket az eredményeket még további, más jellegű pl. történeti, gazdasági, szociológiai elméleti és összehasonlító tudásanyag stb. segítségével kell értékelni, csak így állapíthatjuk meg, hogy a hipotéziseket igazoltnak tekinthetjük, vagy pedig el kell vetnünk őket.

A szociológiai elemzés azonban ezzel a művelettel nem ér véget. Ha erre mód van, meg kell vizsgálni az empirikusan igazolt hipotézisek elméleti általánosíthatóságát, azaz beillesztésük lehetőségét a már meglévő ismeretanyagba, a társadalomról kialakított képbe

Felhasznált irodalom

Jan Szczepanski: A szociológia alapjai

Kossuth Könyvkiadó

Budapest, 1968.

Kulcsár Kálmán: Szociológia

Kossuth Könyvkiadó

Budapest, 1981.

Kalapács János: A szociológiáról alapfokon

Gondolat Kiadó

Budapest, 1987.

Cseh-Szombathy László-Ferge Zsuzsa-Gazsó Ferenc-Mérei Ferenc-Szelényi Iván-Szesztay András-Varga Károlyi Kutatási módszerek i fjúságszociológiában

Ifjúsági Lapkiadó Vállalat

Budapest, 1970.