A mai magyar nyelvváltozatok – társadalmi

A nyelv használata nem egységes, egy adott nyelv különféle változatokban él. Például másképp beszélnek a Dunántúlon és az Alföldön, más egy orvos és egy mérnök beszéde, más az írott szöveg a mindennapi megnyilatkozáshoz képest.
A nyelvváltozat nyelvhasználati szokások együttese, amelyek révén az adott nyelvváltozatot beszélők nyelve elkülönül a többi nyelvváltozattól.
A nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.
a) Normatív nyelvváltozatok
b) Területi nyelvváltozatok: regiolektusok
c) Társadalmi nyelvváltozatok: szociolektusok

Társadalmi nyelvváltozat
Az emberek szerepe a társadalomban eltérő, különböző tényezők: életkor, nem, foglalkozás, érdeklődési kör stb… csoportokba szerveződnek az emberek. Ez az oka a csoportnyelvek kialakulásának:

1) Szaknyelvek: bizonyos foglalkozásoknak, szakmáknak jellegzetes szókincse/nyelve.
Annyi szaknyelv, ahány szakma.
Legfőbb jellemzője a szakszavak használata, pl.: benzolgyűrű, logaritmus, négyzetgyök

2) Gyermeknyelv vagy dajkanyelv: a kisgyermek illetve a velük beszélgető felnőttek nyelvhasználata.
Jellemző rá a kicsinyítő képzős szavak használata.
Pl.: anyuci, apuci, fincsi, paci

3) Hobbynyelvek: különböző szabadidős tevékenységek nyelvhasználata
Pl.: sport, kártya köréből lehet találni ilyen szavakat

4) Ifjúsági nyelv: 10 éves kortól felnőtt korig jellemző
Sokat merít a szlengből, és jellemzőek a képszerű kifejezések
Pl.: csőbe húz, olajra lép
Igényesebb, választékosabb, mint a szleng

5) Argó vagy tolvajnyelv: eredetileg bűnözök titkos nyelve volt, célja bizonyos dolgok eltitkolás, olyan nyelvváltozat kialakítása, amit mások nem értenek meg
Durva, trágár szavak használata jellemző.
Pl.: meló, lóvé, szajré, haver

6) Szleng: városi nyelvváltozat, bizalmas, játékos, humoros, gyakran közönséges stílusú szavakról ismerhető fel
Finomítva átveszi az argó elemeit.
A társalgási nyelvben és a tömegtájékoztatásban is megtalálható már, de kívül esik az igényes nyelvhasználat körén.
Célja a köznyelvi stílus élénkítése, variálása. Pl.: rizsa, csaj, sóder, csóró, ciki

Normatív és területi nyelvváltozatok

A nyelv használata nem egységes, egy adott nyelv különféle változatokban él. Például másképp beszélnek a Dunántúlon és az Alföldön, más egy orvos és egy mérnök beszéde, más az írott szöveg a mindennapi megnyilatkozáshoz képest.
A nyelvváltozat nyelvhasználati szokások együttese, amelyek révén az adott nyelvváltozatot beszélők nyelve elkülönül a többi nyelvváltozattól.
A nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.
a) Normatív nyelvváltozatok
b) Területi nyelvváltozatok: regiolektusok
c) Társadalmi nyelvváltozatok: szociolektusok

Normatív nyelvváltozatok
1. Irodalmi nyelv: nem a szépirodalom nyelvhasználata, hanem a nemzeti nyelv legigényesebb írott változata.
2. Köznyelv: a nemzeti nyelv beszélt változata

Területi nyelvváltozatok
 Regionális köznyelv: a nyelvjárások és a köznyelv egymásra hatásának eredményeképpen jött létre. Egy adott területen használt egységes nyelvváltozat, amelyben a tájnyelvi hatások felismerhetők
 Nyelvjárások
• Egy adott területen használt egységes nyelvváltozat, amelyben a tájnyelvi hatások felismerhetők
• A nyelvek földrajzi területenként nyelvjárásokra tagolódnak
• Vannak olyan nyelvek, amelyekben az egyes nyelvjárások között igen nagy különbségek vannak (olasz, német)
• Magyar nyelvjárások között nincsenek megértésbeli problémák, főleg hangtanukban különböznek egymástól
• Szókészletükben és mondattanukban kisebb az eltérés

Nyelvjárási szavak csoportosítása
 Alaki tájszavak: csupán kiejtésükben térnek el pl: csalán - csolán
 Valódi tájszavak: a köznyelvben lévő dolgot a népnyelv egyedi hangsorral jelöli
pl: pampuska = fánk
 Jelentésbeli tájszavak: a köznyelvben meglévő szavak eltérő jelentésben való használata pl: bogár Erdélyben legyet jelent

Nyolc legnagyobb nyelvjárás
1. Nyugati nyelvjárás
• Kettős hangzók használata
• Sok helyzetben rövid i, u, ü
2. Dunántúli nyelvjárás
• Rövid i, u, ü
• Nincsenek kettős hangzók
3. Déli nyelvjárás
• Ö-zés
4. Tiszai nyelvjárás
• i-zés
5. palóc
• a ill á hang
6. északkeleti nyelvjárás
• ö helyett e pl: mögött – megett
7. mezőségi
• helyett a pl: malom – malam
8. székely és csángó nyelvjárás
• legarchaikusabb nyelvjárás
• elbeszélő múlt, régmúlt pl: mene, kért vala

Mássalhangzó törvények

Ha a beszédünkben különféle mássalhangzók kerülnek egymás mellé, akkor ezek hatnak egymásra, az egyik mássalhangzónak vagy esetleg mindkettőnek a kiejtése megváltozik.

Mássalhangzó törvények: a mássalhangzók egymásra hatásában megfigyelhető törvényszerűségek

1) Részleges hasonulás: két egymás mellett álló mássalhangzó közül az egyik csupán egyetlen képzési mozzanat tekintetében hasonlítja magához a másikat

 Zöngésség szerinti
 Zöngéssé válás  népdal, versben
 Zöngétlenné válás  dobszó, vízpont
 Képzés helye szerinti: p, b ajakhang előtt álló „n” hangot „m”-nek ejtjük. Pl.:
színpad, különben

2) Teljes hasonulás: ha két egymás mellett álló mássalhangzó közül az egyik teljesen magához hasonlítja a másikat.
 Írásban jelölt: pl.: széppé, virággal (-vá,-vé,-val,-vel)
 Írásban jelöletlen: pl.: anyja, bátyja, éljen

3) Összeolvadás: két különböző mássalhangzó egy harmadik hosszú mássalhangzóvá olvad össze. Pl.: játszik, látszik, barátság, költség

4) Mássalhangzó rövidülés: egy hosszú és egy rövid mássalhangzó egymás mellé kerülése esetén a hosszú mássalhangzót röviden ejtem
pl.: otthon, hallgat

5) Mássalhangzó kiesés: három egymás mellé kerülő különböző mássalhangzó közül az egyik az ejtés során kiesik
pl.: nézd meg, mondta

A képszerűség elemei, stíluseszközei

Költői képek: az a szövegelem, ami csak a szövegbe beépülve funkcionál képként.
A képszerű kifejezésmód gyakran alkalmazott eszközei a szóképek, trópusok.
Szókép: névátvitel, egy dolog, jelenség vagy fogalom nevének átvitele egy másik dologra vagy fogalomra a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján.
Szóképek csoportosítása:
 Hasonlóságon alapuló:
- Metafora
- Megszemélyesítés
- Allegória
 Hasonlóságon és érintkezésen alapuló
- Szimbólum
- Szinesztézia
 Érintkezésen alapuló
- Metonímia
- Szinekdoché

Hasonlóságon alapuló szóképek
a) Metafora: hasonlóságon alapuló névátvitel, amelyben a két elem az azonosító és az azonosított
„Hálót fon az est, a nagy barna pók.”
 Teljes metafora: az azonosító és az azonosított is jelen van
„kikelet a jány, virág a szerelem.”
 Csonka metafora: csak az azonosító van jelen, nekünk kell kitalálni, hogy ki/mi az azonosított
„Vígan élem világom, ne ítélj meg virágom.”
b) Megszemélyesítés: elvont dolgokat, élettelen tárgyakat, természeti jelenségeket emberi cselekedetekkel, érzésekkel és tulajdonságokkal ruház fel a szerző.
„Valami titkot súg a végtelenség”
c) allegória: egy hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt mozzanatról-mozzanatra megvilágított metafora
Petőfi: Föltámadott a tenger

Hasonlóságon és érintkezésen alapuló szóképek
a) Szinesztézia: különféle érzékterületekhez tartozó képzeteket kapcsol össze egy képbe.
„Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő.”
b) Szimbólum: valamely gondolati tartalom képben való kifejezése. A szimbólum jelentését a szöveg alapján nekünk kell megfejteni. Lényege nem feltétlenül a fogalmi megértés, hanem inkább a megsejtés, megéreztetés.
Ady: Magyar ugaron

Érintkezésen alapuló
a) Metonímia: névcsere, két fogalom egymásra vonatkoztatása a köztük létrejövő térbeli, anyagbeli és ok-okozati összefüggés alapján.
- Térbeli: „Édes anyám asszony, ne féljen kegyelmed Nem hozok a házra semmi veszedelmet.”
- Anyagbeli: „nincs egy vasam se”
- Ok-okozati: „Előtte sivár halom mered Két szeméből bánat ered, szegény diák”
b) Szinekdoché: együttérzés, vele érzés, rész-egész viszonyon van nem-fajta felcserélésen alapul.
„Itthon vagyunk, pata és küllő a tanyaház előtt megállnak.”

A szövegösszetartó erő, jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

A szöveg legfontosabb tulajdonsága a szövegelemek összekapcsoltsága, azaz a szövegösszetartó erő (szövegkohézió).
A szöveg egészére vonatkozó összetartó erő a globális kohézió. A szövegegységet láncszerű összekapcsolását a lineáris kohézió biztosítja.

A szövegösszefüggés nyelvtani kapcsolóelemei, melyek a lineáris kohéziót biztosítják:
1. Névelők
2. Névmások: a névmásokkal való utalásoknak 3 fajtája van:
a) Visszautalunk egy másik egy már ismert elemre: anafora
- Jele: ←
- Pl: tegnap voltam Magdinál, kölcsönkértem tőle a magnóját.
b) Beszédhelyzetre való utalás: delixis
- Jele:↑
- Pl: Így kell élni.
c) Előre utalunk egy még ismeretlen elemre: katafora
- Jele: →
- Pl: Mindenkinek ajánljuk ezt a filmet, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
3. Határozószók
Pl: délután 5-re legyél kész, akkor indulunk
4. Kötőszó: tehát, ezért, így, úgy….
Pl. Péter gyűlöli Jánost, így Pista is.
5. Igei személyragok, birtokos személyjelek
Pl: Karcsi gyengén szerepelt a felvételi vizsgán, így nem sok esélye van, hogy bejusson a főiskolára
6. Hiányosság: hiányos mondatok.
PL: elvesztettem tegnap 100 Ft-ot z utcán, Kati is.
7. Szórend: mindig az állítmány elé kerül a hangsúlyos rész.
Pl: Péter szereti Annát. ≠ Péter Annát szereti.
8. Egyeztetés
Pl: Pista meglátta Katit, messziről rámosolygott.

Jelentésbeli kapcsolóelemek
- Cím: meghatározza az egész jelentését
- A szöveg kulcsszavai
- Témája
- Ismétlés, rokon értelmű szavak használata
- Alá-felérendeltségi viszony, nem-fogalom, faj-fogalom
Megy a juhász szamáron, földig ér a lába.
Nagy a legény, de nagyobb a boldogtalansága.”
A juhász a legény nem-fogalom alá tartozik.

Alárendelő összetett mondatok

Az összetett mondat kommunikációs szempontból egyetlen mondategész, de tovább tagolható szerkezetileg önálló mondategységekre, azaz tagmondatokra. A tagmondatok közötti kapcsolat alapján megkülönböztetünk alá- és mellérendelő összetett mondatokat.

Alárendelő összetett mondat: tagmondatok nem egyenrangúak, a mellékmondat a főmondat valamely mondatrészét fejti ki. A főmondatban az utalószó, a mellékmondatban a kötőszó utal a mellékmondat típusára.

Megkülönböztetünk:
• Alanyi: Ki korán kell, aranyat lel
• Tárgyi: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra
• Állítmányi: Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.
• Határozói: Bámul, mint borjú az újkapura.
• Jelzős: „Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott.”

Vannak sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok is: hasonlító, feltételes, következményes, megengedő.

Az alárendelő és mellérendelő szintagmatikus szerkezet

Szószerkezetnek vagy szintagmák a szavaknál nagyobb, de a mondatnál kisebb egységei a nyelvnek. A szószerkezet mindig két alapszófajú szó kapcsolata.
A szószerkezet tagjai között mindig valamilyen nyelvtani kapcsolat van.
A nyelvtani viszony alapján 3 szószerkezet típust különböztetünk meg:
- Predikatív: hozzárendelő: alany-állítmány kapcsolata
- Alárendelő
- Mellérendelő

Alárendelő
- Alaptagból és bővítményből áll, tehát a tagok nem egyenrangúak
- Felosztásuk az alaptag és a bővítmény közötti nyelvtani viszony alapján:
 Alanyos szószerkezet: anyám sütötte kenyér
 Tárgyas: zenét hallgat, levelet ír
 Határozós
 Időhatározós: estig vár, holnap jön
 Helyhatározós: széken ül, buszon olvas
 Számhatározós: gyakran beszél, kétszer mondta
 Módhatározós: szépen beszél, gyorsan fut
 Állapothatározós: boldogan énekel, fekve olvas
 Eszközhatározós: labdával játszik, villával eszik
 Társhatározós: Péterrel vacsorázik, testvérével nyaral
 Ok-, célhatározós: beszédéért dicsérik, verseiért szeretik, jutalomért küzd
 Fok-mérték határozós: nagyon ügyes, alig beszél
 Tekintethatározós: tornában jó, énekben ügyes
 Eredethatározós: szóból épít, fából készít
 Eredményhatározós: pirosra fest, tisztára mos
 Hasonlító határozós: szebb a testvérénél, tisztább a Tiszánál
 Részeshatározós: Péternek ad, testvérének ír
 Állandó határozós: bízik a szüleiben, hisz a testvérének
 Jelzős:
 Minőségjelzős: piros alma
 Birtokos jelzős: Éva almája
 Mennyiség jelzős: sok alma

Mellérendelő
- Tagok egyenrangúak, köztük logikai viszony van
- Kapcsolatos: szép és okos
 Ellentétes: nem kér, de követel
 Választó: vagy okos vagy szép
 Következtető: szorgalmas, ezért eredményes
 Magyarázó: eredményes, hiszen szorgalmas

Beszéd és nyelv

A nyelv a társadalomban élő emberek beszédtevékenységére szolgáló eszközrendszer, mely alkalmas a valóság tükrözésére.
A társadalmi fejlődés során jött létre, így a társadalmi létezés elengedhetetlen feltétele.
Megkülönböztetünk élő és holt nyelveket. Egy nyelv addig élő, amíg létezik olyan közösség, melynek tagjai használják.
A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer, nyelvi jelek sokaságából és azokat összekötő nyelvtani szabályokból áll.
A nyelv az egyes embertől függetlenül létezik és alapja a beszédtevékenységünknek, ezzel szemben a beszéd a nyelv egyéni és aktuális alkalmazása, a nyelv működése és fizikailag érzékelhető megnyilvánulás.

Nyelv beszéd
Jel- és szabályrendszer tevékenység
Hagyományozott aktuális
Társadalmi jelenség egyéni
Független az egyéntől függ az egyéntől
Egyfajta rendszer (ennek) alkalmazása
Kollektív tudatban létezik kollektív szabályrendszer egyéni módon való alkalmazása


Egyfajta eszközkészlet eszközhasználat

A beszéd és a nyelv egymással elválaszthatatlan kölcsönhatásban van, mert a nyelv a beszéd alapja, a beszéd a nyelv alkalmazása.

A közlésfolyamat funkciói és tényezői

Közlésfolyamat=kommunikáció: latin eredetű szó, jelentése: összeköttetés. Az emberek közötti érintkezésnek azt a fajtáját nevezzük kommunikációnak, amely jelek segítségével történik.

Jadobson-féle modell
1. az információ elindítója vagy feladója: aki vagy ami beszél vagy közöl valamit
2. címzett vagy vevő, akinek az üzenetet szánták
3. közvetítő közeg vagy csatorna: az információ továbbításának eszköze
4. közlemény, továbbított információ tárgya, tartalma
5. kódnak nevezzük a közleményt kifejező nyelv vagy jelrendszer elemeit, melyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek
6. a kontextus a kommunikációs közeg amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését

Közlésfolyamat funkciói
1. emotív = érzelmi funkció: az üzenetekkel kapcsolatos érzelmeket, indulatokat, hangulatokat fejez ki. Nyelvi kifejezőeszközei az indulatszavak.
2. felhívó: a címzett befolyásolására szolgál. Nyelvi formái: megszólítás, felszólítás, meghívás
3. fatikus = kapcsolattartó: a közlésfolyamat létrehozását, fenntartását, meghosszabbítását célozza. Kifejezőeszközök: köszönés, megszólítás, bemutatás
4. metanyelvi funkció: a nyelv segítségével a nyelvről való beszéld valósul meg.
5. poétikai = esztétikai funkció: hordozója az üzenet, melynek nyelvi megformálásával esztétikai hatást is elérhetünk, szépirodalmi szövegekre jellemző.

Közéleti és hivatalos szövegek stílusa

A stílus fogalma: a szöveg nyelvi elemei és a kifejezendő tartalom kapcsolata, választás és elrendezés eredménye, többlettartalommal gazdagítja a szöveget, hatást gyakorol a hallgatóra, lehet gondolati, érzelmi vagy hangulati többlet

stílusréteg: társadalmi érintkezés meghatározott területein és meghatározott helyzetekben tipikusan használt nyelvi-stilisztikai eszközök rendszere.
Megkülönböztetünk
- Magánéleti,
- Közéleti,
- Hivatalos,
- Tudományos,
- Publicisztikai stílusréteget.

Közélet: az emberek társadalmi érintkezésének tere. Közélet része az országos, kulturális, gazdasági, politikai, társadalmi intézmények, iskola, munkahely, vallási, sport vagy egyéb körök élete.

Közéleti szövegek fajtái:
- Szónoki beszéd
- Felszólalás
- Hozzászólás

Szónoki beszéd, retorika
- Célja: meggyőzés
- Kommunikációs funkciója általában felhívó
- Jellemzői:
 Hatásosságra való törekvés
 Érvelés
 Különböző stíluseszközök, alakzatok, szóképek
 Hangzó beszéd zenei eszközei
 Költői kérdések, felkiáltások
 Szóhasználat: igényes, választékos
 Ünnepélyesség, fennkölt hangnem
 Szövegnyelvezete világos
 Szerkezete, felépítése áttekinthető

Hivatalos stílus: az állami szervezeteknek, hatóságoknak, intézményeknek és magánszemélyeknek érintkezésében használatos stílus.

Műfajai:
 Írott:
 Jogszabály
 Rendelet
 törvény
 szabályzat
 kérvény
 felszólítás
 meghatalmazás
 hivatalos levél
 hivatalos helyekre benyújtott életrajz
 Szóbeli:
 Vita
 Hozzászólás
 Tárgyalás
 Előadás
 szónoklat.

Célja felhívás, vagy pontos tájékoztatás

Jellemzői:
- különböző nyelvváltozatokra épül: igényes szintű köznyelvre, a témától, műfajtól függően szakmai nyelvekre
- a szerkesztésmódja egyértelmű és pontos (írásban tagolással érhető el, szóban mondatfonetikai eszközök használatával)
- érzelmi funkció teljesen hiányzik
- nem feltétlenül törekszik a világos, szemléletes mondatszerkesztésre
- többszörösen összetett mondatok
- terjedelmes szószerkezet
- személytelen hangnem
- hiányzik az esztétikai hatásra való törekvés
- képszerűség stíluseszközei hiányoznak
- Gyakoriak a bonyolult mondatszerkezetek, hivatkozások és ismétlések
- Latin eredetű szavak használata megsokszorozódik
- semleges stílushatású szavak
- Tipikus hibák: terjengősség, sablonosság, idegenszerűség.

Nyelv, mint jelrendszer

Mi a jel?
A jel érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapasztalható) jelenség, mely egy másik önmagán túli jelenségre utal.
Minden jel két részből áll:
• Jelölő: amit érzékelünk
• Jelölt: az a tartalom, amelyet a jel felidéz

A jelek közös tulajdonságai
• Érzékszerveinkkel felfogható
• Önmaguknál többet jelentenek
• Általánosító szerepük van
• Adott közösség minden tagja elismeri
• Jelrendszer tagja
• Szerepét az emberi érintkezésben tölti be

Jelölő és a jelölt viszonya
• Hasonlóságon alapuló= ikon (pl: közlekedési lámpa)
• Érintkezésen alapuló = index: jelölő és a jelölt között ok-okozati, térbeli, vagy időbeli kapcsolat van (pl: integetés)
• Társadalmi megállapodáson alapuló= szimbólum (pl: galamb-béke)

A nyelv, mint jelrendszer
• Számos jelrendszer létezik
• Legegyetemesebb jelrendszer a nyelv
• Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozza létre és a társadalom nem létezhet nyelv nélkül
• A nyelv jelek sokaságából és az ezeket rendszerző nyelvi szabályokból áll

A nyelv rendszerjellege
Nyelvi jelek egységei:
• Szóelemek
• Szavak
• Szintagmák
• Mondat szöveg
Szavak, szóelemek tovább bonthatók fonémákra = jelentés megkülönböztető szerepű hangokra, ezek már nem nyelvi jelek, csak jelelemek, mivel nem rendelkeznek önálló jelentéssel

Összefoglalás:
A nyelv a kollektív tudatban létezik az egyes embertől függetlenül. A jelelemek és a jelek egymásra épülnek, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv 3 fő szintje a hangok-, a szavak- és a mondatok szintje.
Nyelvtan= grammatika: az egyes szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének szabályait tartalmazza.

Bibliográfia

Abádi Nagy Zoltán: Swift, a szatirikus és a tervező. Akadémiai, 1973.
Almási Miklós: Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? Magvető, 1985.
Almási Miklós: A drámafejlődés útjai. Akadémiai, 1969.
Aragon, Louis: Stendhal fénye. In: A költő és a valóság. Gondolat, 1970.
Babits Mihály: Az európai irodalom története. Szépirodalmi, 1979.
Bahtyin, Mihail: A szó esztétikája. Gondolat, 1976.
Bakcsi György: Dosztojevszkij világa. Európa, 1971.
Balassa Péter: Ottlik és a hó. In: észjárások és formák. Tankönyvkiadó, 1985.
Balota, Nicolae: Abszurd irodalom. Gondolat, 1979.
Barta János: A pálya végén. Szépirodalmi, 1987.
Barta János: Klasszikusok nyomában. Akadémiai, 1976.
Bécsy Tamás: A dráma lételméletréről. Akadémiai, 1984.
Bécsy Tamás: Mi a dráma? Akadémiai, 1987.
Bécsy Tamás: A drámamodellek és a mai dráma. Akadémiai, 1974.
Bergson, Henri: A nevetés. Gondolat, 1968.
Bolonyai Gábor: Jegyzetek az Antigonéhoz. In: Szophoklész: Antigoné.
Ikon, 1994.
Bori Imre: Kosztolányi Dezső. Forum, —jvidék, 1986.
Brecht, Bertolt: Munkanapló 1938-1955. Európa, 1983.
Brustein, Robert: A lázadás színháza I-II. Európa, 1982.
Camus, Albert: Sziszüphosz mítosza. Magvető, 1990.
Camus, Albert: Noteszlapok I. Bethlen, 1993.
Czine Mihály: Móricz Zsigmond. Gondolat, 1968.
Cs. Szabó László: Görögökről. Európa, 1986.
Csúry Károly: Die Makrostruktur der Erzahlung. Kézirat, 1994.
Dosztojevszkij, Fjodor: A művészetről. Kriterion, Bukarest, 1980.
Du Bos, Charles: A "Vörös és fekete" olvasása közben. In: Ima az Akropoliszon.
A francia esszé klasszikusai. Vál.: Gyergyai Albert. Európa, 1977.
Eckermann, Johann Peter: Beszélgetések Goethével. Magyar Helikon, 1973.
Egri Péter: álom, látomás, valóság. Gondolat, 1969.
Egri Péter: Törésvonalak. Gondolat, 1983.
Fábri Anna: Mikszáth Kálmán. Szépirodami, 1983.
Fejér ádám: Raszkolnyikov, a humanista eszme áldozata. Tankönyvkiadó, 1989.
Flaubert levelei. Vál.: GYERGYAI ALBERT. Gondolat, 1968.
Friedell, Egon: Az újkori kultúra története I-VI. Holnap, 1989-1993.
Gaillard, Pol: La peste. Profil d'une oeuvre. Hatier, 1972.
Géher István: Tükörképünk 37 darabban. Cserépfalvi - Szépirodalmi, 1991.
Genette, Gérard: Silences de Flaubert. In: Figures, éditions du Seuil, 1966.
Goldmann, Lucien: A rejtőzködő isten. Gondolat, 1977.
Gyergyai Albert: Kortársak. Szépirodalmi, 1965.
Hajnády Zoltán: Az orosz regény. Tankönyvkiadó, 1991.
Hankiss Elemér: Az irodalmi mű mint komplex modell. Magvető, 1985.
Hauser Arnold: A művészet és irodalom társadalomtörténete I-II. Gondolat, 1980.
Hauser Arnold: A művészet szociológiája. Gondolat, 1982.
Hegel: Esztétika. Gondolat, 1979.
Herczeg Gyula: Móricz Zsigmond stílusa. Tankönyvkiadó, 1986.
Horváth Károly: Madách Imre. 1984.
Keresztury Dezső: Mindvégig. Szépirodalmi, 1990.
Kermode, Frank: Beckett. In: Mi a modern? Európa, é.n.
Király Gyula: Dosztojevszkij és az orosz próza. Akadémiai, 1983.
Kiss Ferenc: Az érett Kosztolányi. Akadémiai, 1979.
Kocsis Rózsa: Minőségeszmény Németh László szépírói műveiben. Magvető, 1982.
Kosztolányi Dezső: ércnél maradandóbb. Szépirodalmi, 1975.
Kott, Jan: Kortársunk Shakespeare. Gondolat, 1970.
Köpeczi Béla: Albert Camus. In: A francia irodalom a huszadik században.
Gondolat, 1974.
Kundera, Milan: A regény művészete. Európa, 1992.
Lessing, G. E.: Hamburgi dramaturgia. Akadémiai, 1963.
Luppé, Robert de: Camus. éd. Universitaires, Paris, 1960.
Magyar Miklós: A francia regény tegnap és ma. Akadémiai, 1986.
Maupassant, Guy de: Gustave Flaubert. Kultúra, é.n.
Melese, Pierre: Beckett. Seghers, Paris, 1969.
Mész Lászlóné: Ibsen, Csehov, Beckett. Drámaértelmezések. Tankönyvkiadó, 1984.
Mészáros Vilma: Camus. Gondolat, 1973.
Mészáros Vilma: A mai francia regény. Gondolat, 1966.
Mészáros Vilma: Jorge Semprun. In: A francia irodalom a huszadik században.
Gondolat, 1974.
Mihályi Gábor: Samuel Beckett. In: Az angol irodalom a huszadik században.
Gondolat, 1970.
Németh G. Béla: A románcostól a tragikusig. In: Küllő és kerék. Magvető, 1981.
Németh G. Béla: életképforma és regény. In: Az élő Jókai. Népművelési
Propaganda Iroda, 1981.
Németh G. Béla: Századutóról - századelőről. Magvető, 1985.
Németh G. Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad. Szépirodalmi, 1971.
Németh László: Móricz Zsigmond. 1943.
Németh László: Az én katedrám. Magvető, 1969.
Nouveaux Classiques. Larousse. Párizs, é.n.
Poszler György: A regény válaszútjai. Tankönyvkiadó, 1980.
Pándi Pál: Bánk bán-kommentárok. Akadémiai, 1980.
Réz Pál: Voltaire világa. Európa, 1981.
Rónay György (szerk.): A klasszicizmus. Bp., 1978.
Sipos Lajos (szerk.): Irodalomtanítás I-II. Pauz Kiadó, 1994.
Sipos Lajos (szerk.): Műelemzés-műértés. Sport, 1990.
Sőtér István: Nemzet és haladás. Akadémiai, 1965.
Steiner, George: örök Antigoné. Európa, 1990.
Sükösd Mihály: Franz Kafka. Gondolat, 1965.
Szabó Ede: Otthonunk a művekben. Szépirodalmi, 1974.
Szávai János: Nagy francia regények. Tankönyvkiadó, 1989.
Szegedy-Maszák Mihály: Példázat a belső függetlenségről. Ottlik Géza: Iskola a határon. In: Sipos Lajos, 1994.
Szegedy-Maszák Mihály: "A regény, amint írja önmagát". 1980.
Szilárd Léna: A karnevál-elmélet. Tankönyvkiadó, 1989.
Szondi, Peter: A modern dráma elmélete 1880-1950. Gondolat, 1979.
Szörényi László: Epika és líra Arany életművében. Mítosz és utópia Jókainál.
In: "Multaddal valamit kezdeni". Magvető, 1989.
Tóth István: Arany János irodalmi hitvallása és a Buda halála. In: Arany János tanulmányok. Nagykőrös, 1982.
Thomka Beáta: Esszéterek, regényterek. Újvidék, 1988.
Török Endre: Lev Tolsztoj. Világtudat és levélforma. Akadémiai, 1979.
Török Endre: Orosz irodalom a XIX. században. Gondolat, 1970.
Trócsányi Miklós: William Golding regényeinek képi valósága. Akadémiai, 1977.
Vajda György Mihály: Modernség, dráma, Brecht. Kossuth, 1981.
Veres András: Jegyzetek az édes Annához. In: Kosztolányi: édes Anna. Ikon, 1992.
Wilson, Edmund: Flaubert és a politika. In: Az élet jelei. Európa, é.n.