Friss tételek
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Apollinaire. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Apollinaire. Összes bejegyzés megjelenítése

Guillaume Apollinaire - A Mirabeau-híd (fordítás, francia-magyar)

Guillaume Apollinaire -  A Mirabeau-híd (fordítás, francia-magyar)

Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna
S a szerelem
Mi zúgja, mi sugallja
Hogy minden kéjnek fájdalom az anyja
Csak szállj le éj az óra üt
Csak szállj idő én várok itt
Farkasszemet hadd nézünk kéz a kézben
Kulcsolt kezünk
Hídja alatt az éjben
Örök hullámok árja foly sötéten
Csak szállj le éj az óra üt
Csak szállj idő én várok itt
Fut meg nem áll fut mint az ár a mélynek
A szerelem
De lassú is az élet
És a Remény de éget ó de éget
Csak szállj le éj az óra üt
Csak szállj idő én várok itt
Napok hetek zuhognak tovafolyva
Nem kél a múlt
S a szerelem se újra
Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna
Csak szállj le éj az óra üt
Csak szállj idő én várok itt
(Mészöly Dezső fordítása)


Guillaume Apollinaire -  A Mirabeau-híd (fordítás, francia-magyar)

Le pont Mirabeau

Sous le pont Mirabeau coule la Seine
Et nos amours
Faut-il qu'il m'en souvienne
La joie venait toujours apres la peine.

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

Les mains dans les mains restons face a face
Tandis que sous
Le pont de nos bras passe
Des éternels regards l'onde si lasse

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

L'amour s'en va comme cette eau courante
L'amour s'en va
Comme la vie est lente
Et comme l'Espérance est violente

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

Passent les jours et passent les semaines
Ni temps passé
Ni les amours reviennent
Sous le pont Mirabeau coule la Seine

Vienne la nuit sonne l'heure
Les jours s'en vont je demeure

Az avantgarde - Guillaume Apollinaire költészete

Az avantgarde a XX. század elsõ harmadában kibontakozó mûvészeti irányzatok átfogó neve: kubizmus, dadaizmus, futurizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus, expresszionizmus. Szakítanak a polgári világ hagyományos mûvészetével, a kiüresedett formákkal, kifejezésmóddal. Elutasítanak minden korábbi mûvészetet, az egész polgári felfogással szakítanak. Jellemzõ rájuk a kihívó hang, a meghökkentés, a provokáció. Az ágazatok egészen különböznek esztétikai értékükben és hatásukban. Egyik sem terjed ki a mûvészet egészére, nem korstílusok, párhuzamosan hatottak, ritkán jelentkeznek tisztán. A lázadás hátterében a kapitalizmus válsága, a technika rohamos fejlõdése, a katonai erõ növekedése, a sovinizmusok állnak.
Guillume Apollinaire (1880-1918), aki olasz és lengyel származású, még fiatalon Franciaországba kerül. Itt nõ fel, és itt lesz költõ. Volt nevelõ, késõbb Párizsban a mûvészvilág központi figurája lesz. Részt vett az I. világháborúban, izgalmas kalandnak éli meg. 1916-ban megsebesül, aminek következményeit haláláig viseli. Õ használja elõször a szürrealizmus szót. Leghíresebb kötete 1918-ban jelent meg Kalligrammák címmel. Két érdekes versfajta jelenik meg ebben a kötetben: a beszélgetésversek (utcán, kávéházban... ellesett szövegfoszlányokból áll össze a vers, rendezetlenül); és a kalligrammák (=képversek, a vers szavait a költõ rajzszerûen helyezi el, kép és vers egyben).
A megsebzett galamb és a szökõkút címû versének elsõ képe egy megsebzett fejjel látható galamb. A szövegben nõkrõl, lányokról szól, akiknek elkínzott az arca, megsebzettek, akárcsak a galamb. A férfiak, szerelmeik csatába mentek, ezért szomorúak. A következõ kép egy szökõkutat ábrázol. Ebben férfiakról, barátokról, férjekrõl szól, akiknek a hollétérõl nem lehet tudni. A kép alsó része megfejti az elõzõ két részt - a férfiak harcba mentek (szökõkút medencéje). A képi megjelenítés plusz tartalmat ad a versnek. Galamb - nõk, asszonyok, lányok: kiszolgáltatottság, védtelenség, gyengédség, szabadság. A béke és a háború világa ellentétezõdik. Szökõkút - férfiak, férjek: a sebbõl kiáramló vér jelképe, felelé ívelés és visszahullás (élet-halál), körforgás (az élet fel-le folytonos mozgása). A medence: ide esnek vissza vércseppek, tócsa, amibe a sorok aláhullanak. Ha szemként értelmezzük, akkor a szökõkút maga a könny - fájdalom.

Guillaume Apollinaire (olasz lira) (1880-1918)

Guillaume Apollinaire (gijóm apolliner) költészetét az újítás és a hagyományôrzés egysége jellemzi. Érezte, hogy a szimbolista költészet eszközei már nem alkalmasak a kialakuló új világ megszólaltatására, az ember új világérzésének kifejezésére, ezért szenvedélyesen kutatta a költôi megújulás lehetôségeit. Úttörésének merészsége mégsem jelentette a klasszikus költészet és a szimbolizmus értékeinek megtagadását. A szimbolistáktól azonban elválasztotta nagy életszeretete, a külvilág felé fordulása, bizalma a jövôben, a technikai civilizációban.

Rómában született egy olasz katonatiszt és egy emigráns lengyel nemes lányának törvénytelen gyerekeként. Egy ideig Párizsban hivatalnok volt, majd 1901-ben nevelôi állást vállalt egy Rajna menti kastélyban. Az itt töltött egy év két jelentôs élménnyel gazdagította: az egyik a rajnai táj és népélet megismerése volt, a másik pedig reménytelen romantikus szerelme az angol nevelônô, Annie Playden (eni pléjdn) iránt.

Visszatérve Párizsba bekapcsolódott az irodalmi életbe, és hamarosan a párizsi művészvilág egyik központi szereplôje lett. Megismerkedett Picassóval és a modern festészet több képviselôjével, köztük Marie Laurencin (mári loranszen) festônôvel, legnagyobb szerelmével. Kapcsolatuk öt évig tartott, 1912-ben szakadt meg végleg. Apollinare az új festészet, a kubizmus lelkes híve és szószólója lett. Felvette a kapcsolatot az olasz futuristákkal is.

1914-ben önként jelentkezett katonának, úgy élte át a háborút, mint egy izgalmas kalandot. 1916-ban egy gránátrepesz átütötte a koponyáját, sebesülésének következményei haláláig elkísérték. Legyöngült szervezete a spanyolnáthának már nem tudott ellenállni.

Legjelentôsebb két verseskötete a Szeszek (1913) és a Kalligrammák (1918).


Szeszek

A Szeszek c. kötetben tizenöt év alatt keletkezett verseit gyűjtötte össze. Ezek nagyrészt életének eseményeihez kapcsolódnak, stílusuk szerint pedig három réteget, három fejlôdési szakaszt képviselnek: a korai versek a szimbolista hangulatlírát folytatják; a rajnai versekben a költô az egyszerű dalformát kelti új életre, visszanyúlva a francia trubadúrok, Villon, a romantika, a német Lied (líd; dal), Heine, Verlaine örökségéhez; a versek harmadik csoportját a modern szintézisre törekvô, kubista-szimultanista szerkesztésű költemények képezik.

A meglehetôsen heterogén összetételű kötetet egy jelentéktelennek látszó, egyszerű újítás teszi egységessé:
az írásjelek elhagyása. Ezzel az eljárással már mások is kísérleteztek, de Apollinaire volt az elsô, aki egy egész kötetben következetesen alkalmazta. îgy az írásjelek nem gátolják a versek melódiájának szabad áramlását, mintha mindegyik verset egyetlen dallam lebegtetné, egységes hangulati-érzelmi összefüggés jön létre köztük. "A ritmus, a verssor tagolása, ez az igazi központozás" - írja a költô, aki tudta azt is, hogy "a központozás elhagyása rugalmasabbá teszi a szavak Iirai jelentését" is, azaz többértelműbbé teszi a verset, gazdagítja jelentését.

A Kikericsek(1902) valószínűleg még az Annie-versek közé tartozik. Oldott, kötetlen, szabad versépítés jellemzi. Az ôszi rét jelenségei, események töredékes képekben villannak fel a szerelmi motívummal együtt. A két téma kölcsönösen idézi fel egymást, kapcsolatuk szinte álomszerű. A költô mintha az értelem működésének kikapcsolásával jelenítene meg lelki tartalmakat, a külvilág jelenségei az érzelmek tükörképének tűnnek fel.
A valóságos élmény a vers megejtô zenéjében szinte elpárlódik, és szabad, részben a dallamtól is sugallt asszociációkba oldódik.

A méreg, megmérgezôdik, halnikészülô motívumsor általánosabb jelentést is sugall: a világban méreg van, a dolgok, az emberi élet szükségszerűen romlanak és múlnak el.

1. Milyen motívumokból épül fel a vers világa?

2. Hogyan keveredik, hogyan olvad össze a két téma egyhomogén egésszé?

3. Hogyan éri el a költô, hogy a külvilág jelenségei az érzelmi élet jelképeivé váljanak?

4. Hogyan helyettesíti a költô a logikát analógiával?

5. Mibôl adódik a versnek a sajátos melankolikus, álmatag és elégikus hangulata?

A Mirabeau-hid (1912) a Marie Laurencinnel való kapcsolat megszakadása idejében született. A költô bánatát, szomorúságát sanzonszerű dalban oldja fel.

A vers központi motívuma az idô múlása. A szerelmi csalódás az elmúlás érzetét váltja ki, és ennek fájdalma lesz a költemény alaphangja. A híd alatt áramló víz egyszerre jeleníti meg az idô futását, a halál közeledését, a
szerelem elmúlását. Egyre ereôsebben érezhetôvé válik a búcsúzás hangulata is.

A költemény könnyen futó sorai a víz folyását is érzékeltetik. A vers zenéjének folyamatos áramlása hangulati-érzelmi összefüggést teremt a vers motívumai, képei között. A jelképeknek és a verszenének ez az egysége Apollinaire költészetének egyik legjellegzetesebb vonása.

1. A vers 1912-ben ilyen formában jelent meg:

"A Mirabeau-hid alatt fut a Szajna.
S szerelmeink emléke mért zavar ma?
Mi volt az öröm ? Ráadás a jajra. "

(Vas István fordítása)

Miben tér el ettôl a kötetben közölt változat? Mit eredményezett a változtatás?

2. Hogyan mélyíti el a vers dalszerűségét a refrén?

3. A verset nehéz más nyelvre lefordítani. Talán éppen ezért Apollinaire legtöbbször lefordított költeménye. Hasonlítsuk össze a szöveggyűjteményünkben szereplô fordításokat!

Az idô, a mulandóság központi motívuma a Szeszeknek. A Búcsú című vers is ezt és a költô fájdalmát szólaltatja meg.

1. Próbáljuk megfogalmazni, mibôl fakad ennek a rövid, de gazdag jelentésű versnek a varázsa!

2 Hogyan nyilatkozik meg benne Apollinaire idôszemlélete?

A Szeszek nyitó verse, az Égöv (1912) összegzô és programadó költemény: számadás a költô eddigi életérôl és egy újfajta világszemlélet kifejezése. A költô a régi világtól unottan fordul el, egykori hitét elvesztette, új hitek, új lehetôségek után sóvárog.

A költemény idôbeli kerete egy hajnaltól hajnalig tartó séta. A költô ebben a keretben éli át felmerülô emlékképekben életének elmúlt eseményeit, miközben fantáziája abszurd látomásokba ragadja. A költôi tudat idôben és térben szabadon csapong, így a versben egymás mellé kerülnek egymástól távol esô jelenségek: a modern élet, a technikai civilizáció, a nagyváros motívumai keverednek a múlt, a történelem, a vallások és
mitológiák elemeivel, fantasztikus álomképekkel.
A kubista festészethez bizonyos mértékig hasonló módszer ez:
az alkotás tárgyát a művész elemeire bontja, és ezeket az elemeket valamennyi oldalukról megelevenítve új egységbe helyezi. Apollinaire is szimultán együttlátásban, egy enciklopedikus látomásban egyesíti a széttört
világ darabjait, a külsô és a belsô világ jelenségeit együtt, valóságos összefüggéseikben tárja elénk, úgy, ahogy azok a lelki élet folyamatában valóban együtt vannak. "Arra kell szoktatnunk a szellemet, hogy egyidejűleg fogja fel a verset, mint az életnek egy jelenetét" - írja. A nagy költemény elemeit az élet "lángoló szesz"-ének, az új mámorok átélésének heve, líraisága fogja össze. A személyes élményekhez világnézeti kérdések kapcsolódnak, a kor képének rajza történelemfilozófiai problémákat vet fel. A költô a vers nagy részében önmagához beszél, de az önmegszólítást idônként felváltja az elsô személyű elôadás.

1. a) Kísérjük végig a költô térbeli mozgását egynapi kóborlása folyamán! Milyen helyeken fordul meg, milyen valóságos jelenségekkel találkozik?

b) Hol helyezkednek el idôben és térben életének felidézett vagy a tudat mélyérôl felbukkanó élményei, emlékei, eseményei? Milyen érzésekkel van ezek iránt?

c) Milyen irányban ragadják el fantasztikus képzettársításai?

2. Figyeljük meg, hogy a költeményben miként kapcsolódnak egymáshoz, hogyan érintkeznek, illetve ütköznek a régi és az új világ jelenségei, valamint a reális és irreális elemek?

3. Keressünk példákat a groteszk látásmódra, a különnemű elemek (pl. fenséges és hétköznapi) egymás mellé helyezésére!

4. Mire utalhat az óceáni és guineai fétiseknek Krisztussal való rokonítása?

5. Mely sorok utalnak az Annie- és Marie-szerelemre?

6. Milyen szerepe van a versben az önmegszólításnak és az egyes szám 1. és 2. személyű elôadás váltogatásának?

7. Hasonlítsuk össze Apollinaire Égövét Kassák "A ló meghal, a madarak kirepülnek" c. költeményével!


Kalligrammák

A Kalligrammák (1918) az 1912 és 1917 között írt költeményeket tartalmazza. A kötet darabjainak jó része a
harctéren született, nyomon követhetjük bennük a költô útját, mely a "háború csodái"-ért való lelkesedéstôl a
lövészárkok borzalmaival való találkozásig vezetett.
A kötet versei általában oldottabbak, kötetlenebbek, a költô tovább folytatja kísérletezését.

A valóság újfajta megközelítésének igénye hívja létre az ún. beszélgetés-verseit (poéme-conversation). Ezekben a költô egyszerűen lejegyzi és versbe foglalja azokat a mondatokat, párbeszédeket, beszédfoszlányokat, amelyeket az utcán vagy kávéházi társaságban hall: "Ez nagyon finom palacsinta volt / A tartály folyik / Fekete rulha mint a körme / Ez teljesen ki van zárva / No látja uram" (Hétfô Rue Christine). Ezek a társalgó-költemények már a szürrealizmus önműködô írásmódjának elôhírnökei.

Apollinaire érdekes költôi kísérlete volt a kötet címét adó igazi képversek készítése. Ezekben régi ókori hagyományt újít fel: a szavak térbeli elhelyezésével vizuálisan is megjeleníti a témát. Úgy gondolja, hogy ezzel az eljárással a térbeli és az idôbeli művészetek lehetôségeit egyesítheti, és egy "vizuális líraiság" létrehozásával új hatásokat érhet el. A rajzvers új befogadói magatartást kíván: elôször mint képet érzékeljük, aztán kezdjük olvasni.

Apollinaire legjobban sikerült képverse A megsebzett galamb és a szökôkút (1914), amelyben az elhagyott lányokat és a háborúba vonult barátokat siratja el.

1. Nézzük meg a képet! Mit ábrázol a három rész? (A szavak elhelyezése galambot és szökôkutat ábrázol.)

2. Olvassuk el a szöveget! Mely soroknak nincs értelmük a rajz nélkül?

Olvasás közben vegyük figyelembe az alábbiakat: A "hol vagytok" kérdés Villon Ballada tűnt idôk szép asszonyairól c. versének visszatérô kérdéseire emlékeztet.

A középsô rész sorai kétféle sonendben is olvashatók. A zárósor szó szerinti fordításban így szól: "Kertek ahol vérzik a leander (babér rózsa) harcok virága ".

3. A szöveg ismeretében határozzuk meg a rajz egyes részeinek jelentését! (Gondoljunk az értelmezés többféle lehetôségére is!)

4. Melyik sor hordozza az utolsó rész központi tartalmát? Értelmezzük ezt a sort!

5. Milyen kapcsolat van a három rész, valamint a kép és a szöveg között?

6. Mi a szerepe a felsorolásoknak, a sorok zenéjének?

7. Foglaljuk össze, hogyan jön létre a képversben az összetett lírai látomás!

8. A közvetlen jelentésen túl milyen mélyebb, általánosabb közvetett értelme lehet még a versnek?


Az új szellem és a költôk

1917-ben bemutatták a Teiresziász emlôi c. burleszk bohózatot, amelyet a költô "szürrealista drámának" nevezett. A szürrealista jelzôt így magyarázta az elôszóban: "magához a természethez kell visszatérnünk -
ám nem oly módon, hogy másoljuk, akár a fényképészek. Az ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy csöppet sem hasonlitott a Iábhoz. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül, hogy tudott volna róla. " Ahogy az idézetbôl is látható, Apollinaire számára a szürrealizmus kifejezés csak annyit jelent, hogy nem szabad a természetet szolgai módon utánozni, azt funkcionálisan át kell a művésznek formálnia.

Az új szellem és a költôk c. tanulmánya (1917) kiindulópontja lett az új irodalmi mozgalmaknak, elsôsorban a szürrealizmusnak. Az, új szellem" az abszolút szabadság szelleme. Célja a "szintetikus költemény". Ez olyan, mint az újság, "mely egyetlen oldalon tárgyalja a legkülönfélébb témákat, fogja össze a legtávolabbi országokat". A szabadság a költészetben minden anyag korlát nélküli felvételéhez vezet, ". . . a leggazdagabb, a legkevésbé ismert a legbeláthatatlanabb birodalom a képzelet." "Csak azt nevezhetjük költônek, aki feltalál, aki teremt. . ., aki új örömöket fedez fel, még ha ezeket gyötrelmes is elviselni." A költônek meglepetésekre kell törekednie. "Az új szellem a meghökkentés révén. . . különbözik minden elôzô művészeti és irodalmi mozgalomtól."

Utolsó nagy verse, a Kalligrammák záródarabja, az Egy szép vörösesszôkéhez (1918) összegzô ars poetica.
A hagyománynak és a modernségnek az egységét, egyensúlyát hirdeti meg benne: "Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját / A Kaland és a Rend pörpatvarát." Ez a hagyományôrzô modernség Apollinaire egész életművét jellemzi.

1. Hogyan újult meg Apollinaire kölcészetében a költôi tartalom, a tematika, az érzésvilág?

2. Foglaljuk össze, hogy Apollinaire milyen költôi újításokat alkalmazott a bonyolult és sokrétű valóság kifejezésére!

3. "Ha az embernek nincs elég ihlete, elég, ha bármit leir, ami eszébe jut. vagy ami a szeme elé bukkan - azután elôrenyomul, engedve a képzettársitások szabad csapongásának."

Hogyan folytatták a szürrealisták Apollinaire fenti sorokban felvillanó ötletét? Milyen kezdeményezéseit folytatták még?
 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates