Észak-Afrika Tagaste-ben születik.
Apja pogány anyja keresztyén, neve: Monica.
Karthagoban retorikát tanul. Barátnőjétől 18 évesen fia születik. Kicsapongó életet él.
Megtérése: 384-ben Milánóban Ambrosius püspök beszédét hallgatja. Ezután látja, hogy egy részeg koldussal gúnyolódnak, és érzi: az ő élete is csak ennyit ér. Keresi Istent és gyötrődik, mert nem találja.
Monica álmában egy szép helyen járt, ahová egy keskeny pallón, deszkán lehetett csak átsétálni. Mónika rálép, majd valaki a háta mögött követi. Hátranéz és a fia az. Innen tudja, hogy a sok imádságnak van eredménye. Isten őt is bevezeti majd a szép mennyországba.
Pelagius, (régi barát) aki szerint minden az emberen múlik a megtérését illetően, tehát a neveltetés is elég a hithez (ő vallásos neveltetésben és kolostorban nőtt fel). Egy beteg barátja Augusztinusznak, aki betegségében megkeresztelkedik és Augusztinusz kineveti. Barátja mérges lesz rá, hogy egyházi dolgokon nevet. Augusztinusz elgondolkodik magán, anyja hitben nevelte és ennyire kifordult volna magából? Megváltoztatta őt ez a helyzet.
Otthonában a szomszéd udvarból áthallatszó gyermekmondókát hall: tolle lege = vedd fel olvasd. Előveszi a Bibliát, amely a Róm 13,13-14-nél nyílik ki: „Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.”
387-ben Ambrosius megkereszteli. Karthagóba megy, ahol egy szerzetesi közösség tagja lesz. 395/6 az észak-afrikai Hippo Regius püspöke lesz.
Fő műve Confessiones, magyar cím fordítás: Vallomások melyben kifejti: minden Istenen múlik a megtérésben az ember akaratát legyőzve (hiszen ő először nem akart és nem tudott megtérni, de Isten kimunkálta benne)
Megjegyzés küldése