Születése, családja, tanulmányai, tanári pálya
Luther Márton 1483-ban született Eisleben. Ágoston rendi szerzetesként lett teológus és a wittenbergi egyetem Biblia tanára.
Viharban tett fogadalma
A fiatal férfi fogadalmat tett, hogy kolostorba vonul, ha nem hal meg ott nyomban. Mivel túlélte, búcsúvacsorát szervezett családjának és barátainak, ahol közölte, hogy őt többet nem látják. Apja nagyon dühös lett. Állítólag letegezte, pedig akkor már magázta tudós fiát tisztelete jeleként. Hans azt mondta, látni sem akarja többet. Barátai is megpróbálták lebeszélni, de Luther nem tágított, belépett Erfurt Ágoston-rendi kolostorába.
Rájött: "Igaz ember hitből él."
Ez a bibliai ige vezetett Luther új írásértelmezéséhez: Isten örök igazságossága tisztán kegyelmi ajándék, amelyet az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által kap meg. Ezt az ajándékot semmilyen egyéni teljesítménnyel nem lehet kiérdemelni. Ettől fogva kritikusan szemlélte az egyházat, amely úgy tüntette fel magát, mint aki Isten kegyelmét egyedül közvetíti az emberek felé.
Reformátori alapelvek (Luthertől): 4 sola...
- Sola gratia (kizárólag kegyelemből),
- sola Scriptura (egyedül a Szentírás),
- sola fide (egyedül hit által),
- solus Christus (egyedül Krisztus);
1516–17-ben Albert mainzi érsek búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges források ráeső részét a római Szent Péter-bazilika felépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez.
1517. okt. 31-én Luther levelet írt Albert püspöknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát is.
1517. október 31.: Wittenberg - 95 pont
A tételek kiszegezésének napját tekintik a reformáció kezdetének és ünneplik minden év október 31-én, a reformáció napjaként.
A 95 tételt latinról hamarosan németre fordították, kinyomtatták és széles körben elterjedt, s két hét alatt ismertté vált Németországban,[1][7] majd rövidesen egész Európában
Hitelvei gyorsan terjednek
Luther tanai gyorsan terjedtek, főleg Svájcban és Magyarországon a 16. században.
1520: Pápa 41 tételt elítél - Luther elégeti a papírt
1520. június 15-én X. Leó pápa az Exsurge Domine (Kelj föl, Uram) kezdetű pápai bullájában
megparancsolta, hogy Luther hatvan napon belül vonja vissza 95 pontjából a pápa által
hibásnak minősített 41-et
A bullát több német városban is kihirdették, Luther pedig december 10-én nyilvánosan elégette Wittenberg főterén. Ezek után Leó pápa 1521. január 3-án kiközösítette az egyházból, és levélben kérte fel V. Károly német-római császárt, hogy tegyen határozott lépéseket a lutheri eretnek tanok visszaszorítása érdekében.
1521: X. Leó pápa kimondja rá az átkot
1521: Worsba beidézik a birodalmi gyűlésre (V. Károly császár), "Ha annyi ördög lenne...",
"Itt állok, másként...", iratait nem vonja vissza, birodalmi átokkal sújtják
1521. május 4-én
Bölcs Frigyes választófejedelem parancsára Luthert elrabolták, amikor a
wormsi birodalmi gyűlésről hazafelé tartott. A fejedelem abban reménykedett, hogy így
Luthert megóvhatja a birodalmi átok következményeitől.
Bölcs Frigyes elrabolja, Wartburg várába viszi, lefordítja németre a Bibliát
Luther Wartburg várában álnéven élt, Junker Jörgnek (azaz György lovagnak) nevezte
magát és szakállat viselt.
Luther híveinek túlkapásai (1522)
Luther hívei közül többen romboltak, fosztogattak a templomokban, melyet Luther maga
elítélt.
1525: Parasztháborúvá szélesedtek a túlkapások
Az 1525-ös parasztfelkelés idején a vallásos reformációt felváltotta a népi reformáció. A
fejedelmek zsoldosseregeket vetettek be a felkelők ellen, ideiglenesen helyreállítva a rendet.
1529: Speyer - birodalmi gyűlés: katolikusok védelmében Luther hívei protestáltak, azaz
kiálltak valami mellett (innen a protestáns kifejezés)
A rendeletet a fejedelmek az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen jóváhagyták.[8] Mivel
azonban a német nép jelentős hányada ragaszkodott Luther tanaihoz, amelyek a fejedelmek
között is támogatókra leltek, 1530-ban a birodalom politikai-vallási kettészakadása
elkerülhetetlenné vált.
1555: Augsburg - birodalmi gyűlés: "Akié a föld, azé a vallás"
1555-ben, az augsburgi vallásbékében kénytelen volt elismerni a vallásszabadságot Németországban. Mindegyik német tartomány saját fejedelme vallását vehette fel: „Akié az ország, azé a hit”. Az alattvalóknak vagy ezt a vallást kellett követniük vagy ki kellett vándorolniuk.
Evangelikusok a világban
Világszerte ma több mint 74 millió evangélikus él. Többségük, 36,5 millióan Európában, több mint 20 millióan Afrikában, több mint 9 millióan Ázsiában, több mint 7 millióan Észak-Amerikában és több mint 1 millióan Dél-Amerikában. Ausztráliában mindössze 80 000 evangélikus él. A legnagyobb számban a következő országokban élnek evangélikusok: Németország (12,6 millió), Amerikai Egyesült Államok (7,2 millió), Svédország (6,6 millió), Etiópia (5,9 millió), Tanzánia (5,8 millió), Indonézia (5,8 millió), Dánia (4,5 millió), Finnország (4,4 millió), Norvégia (3,9 millió), Madagaszkár (3 millió). Európában a felsorolt államokon kívül a következő országokban élnek még legalább százezres lélekszámú evangélikus közösségek (az egyháztagok létszáma szerint csökkenő sorrendben): Hollandia, Szlovákia, Ausztria, Franciaország, Lettország, Izland, Magyarország, Nagy-Britannia, Észtország, Csehország.[4]
Megjegyzés küldése