II. Helvét Hitvallás XV. és XVI. fejezetei szerint
XV. fejezet • A hívők valóságos megigazulása
Micsoda a megigazulás? Megigazítani annyit tesz, mint bűnöket megbocsátani, a bűnösségtől és a büntetéstől feloldozni, kegyelembe fogadni és igaznak nyilvánítani. A biblia ezt mondja: Isten az, aki megigazít. Egy másik helyen: Mindenki, aki hisz, megigazul (Csel. 13:38).
Az bizonyos, hogy mi mindnyájan természetünktől fogva bűnösök (eredendő bűn) és istentelenek vagyunk és Isten ítélőszéke előtt ránk bizonyul istentelenségünk és halálra méltó voltunk, de Isten, mint bíró megigazít bennünket, azaz feloldoz bűneinktől és a haláltól egyedül Krisztus kedvéért, minden érdemünk és személyünkre való tekintet nélkül. Biblia szerint: Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül, megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által (Róm. 3:23 sk).
Krisztus az ő halálával feloldozott bűneinktől, a haláltól vagy a kárhozattól, tehát igazak vagyunk és örökösei az örök életnek. Azért tulajdonképpen csak Isten igazít meg bennünket és csak Krisztusért igazít meg, nem tulajdonítva nekünk bűneinket, hanem az ő igazságát nekünk tulajdonítva.
Sola Fide = Egyedül hit által igazulunk meg (Luther Márton)
Ezért azt tanítjuk és hisszük az apostollal, hogy a bűnös ember egyedül a Krisztusban való hit által, nem pedig a törvény által vagy valamely cselekedetek által igazul meg. Azt tanítja a Római levél, hogy hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül (Róm. 3:28).
Másik bibliai ige: Kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék stb. (Ef. 2:8)
XVI. fejezet • A hit és a jó cselekedetek
Micsoda a hit? A keresztyén hit ugyanis nem vélekedés vagy emberi elhitetés, hanem szilárd bizalom és világos és állandó lelki igenlés
Ez a hit pedig tisztára az Isten ajándéka, mert egyedül Isten adja azt a maga kegyelméből az ő kiválasztottainak akkor, amikor akarja, annak, akinek akarja és amennyit akar, mégpedig a Szent Lélek által az evangélium hirdetése és a hívő imádság révén.
Nagyon fontos ige a bibliából a hitről: A hit a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgok létéről való meggyőződés (Zsid. 11:1).
Másutt: Isten adta kinek-kinek a hitnek mértékét (Róm. 12:3).
És végül azt mondja: A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéjéből (Róm. 10:17).
Azt tanítjuk ugyanis, hogy az igazán jó cselekedetek élő hitből születnek.
A biblia szerint: a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet stb. (2 Péter 1:5).
Jóllehet tehát azt tanítjuk az apostolokkal, hogy az ember ingyen kegyelemből igazul meg a Krisztusban való hit által, nem pedig valamilyen jó cselekedetek által, mégsem becsüljük le vagy kárhoztatjuk a jó cselekedeteket, mert tudjuk, hogy az ember nem azért teremtetett, sem nem azért született újjá hit által, hogy ne csináljon semmit, hanem inkább azért, hogy szüntelen cselekedje azt, ami jó és hasznos.
De, mint előbb mondtuk, nem gondoljuk, hogy a jó cselekedetek tartanak meg bennünket és hogy azok olyan szükségesek volnának az üdvösségre, hogy nélkülük soha senki sem üdvözült volna, mert hiszen egyedül Krisztus kegyelméből és jótéteményeként tartatunk meg. A cselekedetek szükségképpen a hitből születnek és helytelenül tulajdonítják egyesek ezeknek a cselekedeteknek azt az üdvösséget, amelyet tulajdonképpen a kegyelemnek kell tulajdonítani.
Mert azt tanítjuk, hogy Isten a jót cselekedőknek bőséges jutalmat ad a prófétának ama mondása szerint: De azért azt a jutalmat, melyet Isten ad, nem az azt elnyerő ember érdemének tulajdonítjuk, hanem az ígéretet tevő és azt teljesítő Isten jóságának, bőkezűségének és igazmondásának.
Megjegyzés küldése