A szorosabb
értelemben vett nyelvújítási harc kezdetét megelőzően - melynek a legfontosabb
írásokból összeállított kronológiája alább olvasható - már zajlottak különféle
viták. Az
ypszilonháborúban (1805-1806) az "ypszilonista" Verseghy Ferenc a bánnya, láttya-féle (kiejtés
szerinti) írást szorgalmazta, míg a "jottista" Révai Miklós a
(szóelemzés szerinti) bánja, látja írásmódot tartotta helyesnek. A vitában az
élő nyelv primátusát hangsúlyozó Verseghyvel szemben a nyelvtörténeti
beállítottságú Révai győzött, amiben nagy szerepe volt annak, hogy Kazinczy
(más írókkal együtt) mellé állt. A két nyelvész egyébként többféle grammatikai
és nyelvhelyességi kérdésben is szembekerült egymással. Bár mind a ketten a
nyelvhasználatot állították vizsgálódásaik középpontjába, saját rendszerüket
kizárólagosnak tekintették, és szerették volna - országgyűlési törvénnyel is
szentesítve - kötelezően betartandó normaként elfogadtatni. Így érthető, hogy a
későbbiekben Kazinczy mindkettejükkel szembekerült.
Az Árkádia-per - bár nem a nyelvről szólt - a
nyelvújító csatározások közvetlen előzményének tekinthető. A debreceni köröket
felháborította Kazinczy Csokonai-nekrológja, majd a költőtársnak tervezett
sírfelirat "Árkádiában éltem én is!" mondata. Árkádia, az ókori görög
tartomány Kazinczy irodalmi hagyományokra alapuló értelmezése szerint a művészetek
honát jelenti, gyanakvó debreceni vélekedések szerint viszont egyszerűen csak
egy legelőkből álló területre utal, s így sértő Debrecenre nézve. Válaszul
Kazinczy élesen kinyilvánította, hogy számára a "debrecenyiség" egyet
jelent a szűklátókörűséggel, műveletlenséggel. És elérkezettnek látta az időt,
hogy a nyelv ügyében is fellépjen a maradiság ellen.
Ezzel
kezdetét vette a nyelvújítási harc, amelynek két leghírhedtebb műve a Mondolat
(1813) és Felelet a Mondolatra (1815). A Mondolat alapja egy korábbi kézirat,
mely a túlzó nyelvújítást pellengérezte ki, s melyet Szentgyörgyi József,
Kazinczy barátja írt. Ezt egészítik ki a Somogyi Gedeon tollából származó
szövegek, amelyek éle már Kazinczy ellen is irányult. (A Parnasszus felé
szamaragoló címlapfigurában pedig a kortársak a költő gúnyképét látták.) A
Felelet Kölcsey Ferenc és Szemere
Pál műve. Támadásai - amelyek jóval erősebbek a Mondolaténál - Somogyinak és a
maradiak táborának szóltak, miközben szintén kinevettették a nyelvújítás
túlkapásait és kevésbé jó stílusérzékű íróinak fordulatait. Szemléltetésképpen
álljon itt egy-egy részlet a két műből! "Te pedig oh, Fébosz! ezen
alkalommal éles szabású szemedet és arculatodnak kemény és való vonásait a
vidámság enyhítvén; s a Mondákságnak mosoly szádat elfutotta bugygó cseppjeiből
néhányat lihegő ajkimra bájolván - engedd: hogy beszédem tiszta és bökkenős
hangja, nem valamely hínáros heverőhez, hanem a csiklándlágyságot nyaló, vadonc
locsmoj tajtékot mammoló tiszta folyam löllyedékjéhez hasonlítson! És: Képjáték
vagy álommúlám? a korán egy édes hajnal pólyáit bontja, a komor setét felhőit
szélyt űzi és a boncolt humorványok közül fejti ki a piros világosságot. - Úgy
van, most születik a nap a terhes éj pongyola méhéből - milyen fehérség látszik
aláereszkedő felhő csomójába hempelyegni? Ez az örömgyerek a szépelődők
táborából választva - né! mint bontja széjt magáról tüzes fátyolleplét!" A
szófacsarásokkal ékesített homályos értelmű fohász a Mondolat, a suta
megfogalmazású, émelyítő látomás pedig a Felelet a Mondolatra című
gúnyiratfüzérből való.
A nyelvújító
csatározások Mondolat előtti és utáni szakaszának legfőbb állomásai a
következők voltak (zárójelben a művek után: n=neológus, o=ortológus): 1808:
Kazinczy jegyzetei a Magyar Régiségek és Ritkaságok című kötethez (n); 1811:
Kazinczy: Tövisek és virágok (n); Kazinczy: Epistola Vitkovich Mihályhoz (n);
1812: névtelen gúnyirat Kazinczy ellen (o); 1813: Kazinczy Dayka Gábor életrajza gyűjteményes kötete
bevezetéseként (n); (Szentgyörgyi József-Somogyi Gedeon:( Mondolat (o); 1814:
Kazinczy Bárótzi Sándor életrajza gyűjteményes kötete függelékeként (n);
1814-1816: Kazinczy műfordításainak kilenc kötete (n); 1815: (Kölcsey
Ferenc-Szemere Pál:) Felelet a Mondolatra (n); Beregszászi Nagy Pál:
Dissertatio Philologica de vocabulorum derivatione ac formatione in lingva
magyarica (o); 1816: (Sípos József:) Ó és új magyar (o); 1816: Helmeczi Mihály:
Értekezés az úgynevezett újításokról a nyelvben (a Berzsenyi-versek második
kiadásának előszavaként) (n); A Mondolat és a Felelet bírálata (Rumy Károly,
Allgemeine Literatur-Zeitung, Halle-Leipzig) (n); 1817: Z. (Balla Károly:) A
Mondolatnak s a rá való Feleletnek megítélése (Tudományos Gyűjtemény) (n);
Kazinczy Beregszászi- és Sípos-bírálata (Tudományos Gyűjtemény) (o), különböző
szerzőktől származó levelek, értekezések, bírálatok, röpiratok folyamatosan
mindkét oldalon; 1818: N.: Kritika (Tudományos Gyűjtemény) (o); Füredi Vida: A
recenziókról (Tudományos Gyűjtemény) (o); 1819: Somogyi Gedeon bevezetése az
Értekezés a magyar verselés módjáról és fordításokról című munkájához (o);
Kazinczy: Antikritika (Tudományos Gyűjtemény) (n); Kazinczy: Ortológus és
neológus nálunk és más nemzeteknél (Tudományos Gyűjtemény) (n).
Megjegyzés küldése