Brecht (breht) a huszadik századi drámaírás és színházművészet egyik megújítója, emellett költôként is jelentôs.
Augsburgban született, jómódú polgári családban. A müncheni egyetemen orvostanhallgató volt, amikor 1918-ban behívták katonának. Egy katonakórházban szolgált mint szanitéc. 1919-ben beválasztották az augsburgi munkás- és katonatanácsba. Érdeklôdése a színház felé fordult: elôször Münchenben volt dramaturg és rendezô, majd 1924-ben Berlinbement, ahol olyan nagy rendezôk mellett dolgozhatott, mint Max Reinhardt és Erwin Piscator. A marxizmust tanulmányozta, a harmincas évek elején már marxistának vallotta magát. A fasiszta uralom idején emigrációban élt, Európa több országában is megfordult, végül Amerikában telepedett le.
1947-ben tért vissza Európába, s feleségével, Helena Weigellel együtt megalakította a Berliner Ensemble (anszambl) nevű színtársulatot.
Brecht gyökeresen szakított a hagyományos színházi dramaturgiával, amely a valóság illúziójának felkeltésével érzelmi hatásokra törekedett. Ezzel a színházzal szembeállította a maga epikus színházát. A drámai színház nézôje beleélte magát a színpadi történetbe, azonosult a hôsökkel. Brecht a "beleélés" helyébe az "elidegenítés" (Verfremdung, e.: ferfremdung) fogalmát állította. Azt akarta elérni, hogy a nézô ne feledkezzék bele a látványba, legyen tudatában annak, hogy színházban van, ahol az ô okulására elôadnak valamit. Ennek a helyzetnek az elérésére dolgozta ki Brecht az elidegenítés technikáját. Elidegenítô hatásokkal (Verfremdungseffekt, V-Effekt, e.: fau effekt) törte meg a színházi illúziót. Ilyen elidegenítô eszköz a narrátor felléptetése, a cselekményt megszakító "song" (dalbetét), kórusok, táncok beiktatása, feliratok, képek alkalmazása az elôadásban. A színész nem azonosulhat egészen szerepével, egy bizonyos távolságtartással éreztetnie kell véleményét a bemutatott személyrôl. Az író a cselekmény múltba helyezésével érzékeltetni kívánja, hogy a színészek csak újra megjelenítik a történteket.
Az epikus színház megjeleníti az áttekinthetetlennek látszó élet jeleneteit, hogy a nézô az ábrázolt helyzetekbôl, összeütközésekbôl levonja a következtetést, és így racionális úton jusson el megrázó gondolati felismerésekhez. Az író műveivel eszméltetni akar, felrázni, gondolkodásra ösztönözni.
Brecht késôbb túllépett az epikus színház szűknek bizonyuló keretein, és legjobb darabjaiban lehetôséget talált az érzelmek felkeltésére is, hiszen ezek is segíthetik a nézô szenvedélyes kritikai magartásának kialakulását.
Brecht a színházművészet megújítására felhasználta a kínai és a japán színház, a középkori moralitások, az Erzsébet-kori színház technikai módszereit is, és valami olyan sokszólamú színházi összművészetet hozott létre, amelyben a drámai szöveg, a színészi játék, a világítás, a vetített képek és feliratok, a díszlet, a zene és az ének egyetlen célnak alárendelve, együttesen fejti ki hatását.
A megújított forma Brecht művészetében a társadalmi igazság felismerését szolgálja. Színműveinek központi kérdése, hogy mit tehet az ember, hogyan élhet, hogyan ôrizheti meg emberségét egy olyan világban, melyben az egyén csak mások rovására boldogulhat, ha pedig jó és becsületes akar lenni, akkor elpusztul.
Brecht pályája kezdetén a megbomlott világrend, az ember lelkében lakozó káosz ellen lázadt. Majd fokozatosan kialakult az a meggyôzôdése, hogy az értelem létrehozhat egy olyan társadalmi rendet, amelyben az emberek jók egymáshoz. Továbbra sem tudta azonban elfojtani magában azt az érzést, hogy a világ természeténél fogva rossz az ember számára. Lázadása ezért kétsíkú: a polgári társadalom képmutatása és igazságtalansága ellen irányul, de ugyanakkor a világ természete ellen is. Hisz az ész rendteremtô erejében, de ugyanak kor kételkedik is hatalmában. Meggyôzôdése, hogy a vi lágot meg kell változtatni, de az is, hogy a világ mindig ugyanolyan marad.
Csaknem valamennyi darabja átírás. Nem új történeteket talál ki, hanem a már ismert mesét új módon mondja el, valami mást lát meg bennük.
Művészete a színházi avantgárd mozgalmában gyökerezett. Elsô korszakának (1918-1928) darabjait az expresszionizmusra jellemzô anarchikus lázadás, polgárellenesség, az emberi gyarlóságok groteszk megjelenítése jellemezte.
Háromgarasos opera
Drámaírói pályája a nálunk Koldusopera címen is ismert Háromgarasos operával (1928) ért el elsô tetôpontjára.
A darabot Brecht John Gay (dzson géj) angol szerzô vásári operája (1728) nyomán írta, és néhány Villon-fordítás szövegét is beillesztette művébe.
A bizarr és ironikusan szentimentális alvilági történet nemcsak szórakoztató és mulattató, hanem tanítani is akar. Brecht a commedia dell'arte és a piactéri népi színjátékok hagyományát eleveníti fel: a balladaszerű vásári színház eseménysort egy vásári énekes rigmusa vezeti be, a szereplôk az életbôl vett típusok, mozgásuk a színpadon groteszk, lélektani jellemzésük hiányzik. A vásári színház elôadásmódja és hangulata keveredik a nagyvárosi avantgárd kabaré és orfeum jellegzetes elemeivel és hangvételével, és így alakul ki a darab sajátosan vidám, egyszerre naiv-érzelmes és cinikusan kiábrándult atmoszférája.
A groteszk humor, az irónia, a szatirikus megjelenítés és egyéb elidegenítô hatások mind egy bizonyos távolságtartásra, kívülrôl nézésre, gondolkodásra késztetik a nézôt.
A darab azt példázza, hogy a polgár és a közönséges bűnözô között legfeljebb csak fokozati különbség van: a polgár nagyban csinálja ugyanazt, amit a bűnözô kicsiben. Penge Mackie (meki; más fordításban: Bicska Maxi), a rettegett banditavezér ezt tömören meg is fogalmazza: "Mit számit egy tolvajkulcs egy részvénnyel szemben? Mit számit egy bankrablás egy bankalapitással szemben ? Mit jelent egy ember meggyilkolása, szemben egy ember alkalmaztatásával?" Valójában nem is a rabló Penge Mackie az igazi bűnözô, hanem a tisztességes polgárnak látszó Peachum (pícsöm), aki az emberek nyomorúságából gyarapítja tôkéjét. Hamis ennek a társadalomnak az erkölcse, az ember rossz hajlamainak kedvez, a nyomorultaknak a bűn önvédelem. A bűnözôk, tolvajok, prostituáltak, koldusok élete ugyanabból az üzleti forrásból táplálkozik, mint az üzletembereké vagy a rendôrkapitányé. A rablóbanda tagjai tulajdonképpen polgárok, a polgárok pedig bűnözôk.
Az író arra is felhívja a figyelmet, hogy ebben a világban a magasabb rendű értékek nem számítanak, csak a kellemes élet, a jólét a fontos. Félô, hogy az életben minden értékét veszti.
Brecht itt a polgári viszonyokról mondja el véleményét, a törvényességhez és az erkölcshöz fűzôdô illúziókat rombolja szét. A weimari Németország szatirikus képét rajzolja meg, melynek légkörében már érezhetôk a gazdasági összeomlás és a fasizmus elôjelei. A szatíra persze mindenfajta elembertelenedett társadalomra is vonatkoztatható.
A songokban valójában a költô szólal meg közvetlenül, a Salamon-datban meg is nevezi magát. Ezek a dalok szervesen hozzátartoznak a történethez, azt kommentálják: vagy a banális helyzetek szatirikus vonásait erôsítik, vagy a szegények vágyait szólaltatják meg. Egymással is kapcsolatban állnak, egyik a másikat magyarázza, kiegészíti, és így együtt egy általánosabb összefüggésrendszert alkotnak a történet fölött. Az ágyúdalban megfogalmazott törvényes erôszakkultusz például igazolja A kalózok szeretôje dalában megnyilvánuló ösztönös anarchizmust.
A darab hatásosságában nagy része van Kurt Weil zenéjének. Néhány dala világsláger lett. A zenés játék a romantikus nagyopera paródiáját is adja.
1. Mutassuk meg, hogy a cselekmény egyes mozzanatai és a szereplôk kapcsolatai hogyan fejezik ki a darab mondanivalóját!
a) Mibôl él olyan jól a kolduskirály?
b) Milyen polgári, tôkésvállalkozó vonásai vannak a rablóvezérnek?
c) Vizsgáljuk meg, mi jellemzi Penge Mackie-nek Tigris-Brownnal (braun), Peachummel, Pollyval (poli) és Lucyval(luszi), valamint a rablóbanda tagjaival való kapcsolatát!
d) Miért tartóztatják le Penge Mackie-t, és hogyan szabadul a börtönbôl?
2. Idézzünk a darab szövegébôl olyan részleteket, amelyek közvetlenül is jellemzik a megjelenített világot! Mirôl énekel Peachum az elsô felvonás végén? Mely sorokban mondja ki Kocsma Jenny (dzseni) dala a darab alapgondolatát a második felvonás koldusfináléjában? Értelmezzük Peachum és a darab utolsó mondatait!
3. Keressünk példákat az elidegenítô mozzanatokra!
4. Hogyan érzékelteti a fordító a mű nyelvi sajátosságait?
5. Hallgassuk meg és röviden jellemezzük Kurt Weilnek a darabban szereplô néhány dalát!
A Háromgarasos opera sikere után Brecht a napi politika szolgálatába állította munkásságát, és oratóriumszerű tandrámákat írt (1929-31). Ezeket a marxista szemléletre törekvô, publicisztikával terhelt, túlságosan didaktikus darabjait elvontság és formai megoldatlanság jellemzi.
Kurázsi mama és gyermekei
Brecht legérettebb művei pályája harmadik szakaszában, az emigrációban
születtek. A fasizmus elleni harc egyik legsikerültebb drámája a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1938). A Galilei élete (1938-39) a tudós felelôsségét vizsgálja. A Galilei elsô változata után az író A szecsuáni jólélek c. drámáján kezdett el dolgozni, de csak 1940-ben fejezte be. Sen Te, a jóságos utcalány felismeri, hogy az adott társadalomban az ember - ha nem akar tönkremenni, és fel akarja nevelni gyermekét - nem lehet jó.
A Kurázsi mama és gyermekei (1939) a harmincéves háború idején játszódik. Brecht a témát Grimmelshausen (grimelszhauzn) 17. századi regényébôl vette. Az epikus szerkezetű dráma 12 év eseményeit tárja elénk 12 jelenetben.
A mű egy tételt fejt ki: a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elô. Az író ennek a tételnek az igazságáról akarja a nézôt elgondolkodtatni. A meggyôzés érdekében létrehoz egy helyzetet: elénk rajzolja a háború világát, és ebbe átlagembereket helyez el. Az egész dráma erre a kezdeti szituációra épül.
A cselekmény menete, a darab szereplôi a tételnek vannak alárendelve. A szereplôkben az író nem jellemeket, hanem különbözô magatartástípusokat mutat be.
A központi figura - Fierling Anna markotányosnô, akit az emberek Kurázsi mama néven ismernek - megpróbál alkalmazkodni a háború rendjéhez. Egész életvitelét, magatartását ez az alkalmazkodás szabja meg.
Életelvét a Nagy Kapituláció dalában fogalmazza meg legvilágosabban: aki boldogulni akar, annak "nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom". Tudja, hogy a véget nem érô harcok között is élni kell valahogy, gyermekeit is el kell tartania, ezért áll a háború szolgálatába. Az embertelen világ azonban ôt is embertelenné teszi: egyre megszállottabban és elvakultabban folytatja az üzletelést, az életfenntartás eszköze életcéljává válik. Pedig ez a markotányosnô sokat tud a háborúról. Csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést, az embertelenséget nem lehet büntetlenül szolgálni. A háború tönkreteszi ôt is. Kurázsi mama azonban nem tanul szenvedéseibôl, gyermekei halála után újra befogja magát kocsijába, és megint nekivág a kalmárkodásnak. Az író azt akarja, hogy sorsából a közönség tanuljon.
Kurázsi mama alakja azonban mégsem ennyire egysíkú és egyszerű. Nem tudjuk egyértelműen elítélni hibáiért, mert látjuk, hogy egy elvadult világ áldozata, ôrült erôk játékszere is. És látjuk benne a gyermekeit reménytelenül védô anyát, az emberséges életre vágyó nôt, meg a kiszolgáltatott, megcsúfolt, szánandó embert is. Értékeljük hihetetlen élni akarását, elpusztíthatatlanságát, a nehézségeken úrrá levô okosságát, de látjuk életvitelének csôdjét is: a háború eszközévé, bűneinek megtestesítôjévé lesz, és önkörébôl kitörni nem tudva húzza kacatokkal rakott szekerét. Figurája így válik tragikusan groteszkké: egyszerre nagy és kicsinyes, szánnivaló és nevetséges, okos és korlátolt.
Alakja a darab legmélyebb rétegeiben általában az emberi sorsról is beszél, a pusztító erôknek kiszolgáltatott, magára hagyott, magára maradt ember sorsáról. Brecht így a saját életünkkel való szembenézésre is kényszerít: nem vagyunk-e mi is befogva Kurázsi mama kocsijába?
Kurázsi mama megalkuvó magatartásának, egyre embertelenebb elvakultságának ellenpólusa Kattrin hôsiessége. A lány némasága sokat elárul az írónak a pozitív értékekrôl vallott felfogásáról. Kifejezô gesztusai és az eseményekre való reagálásai azonban nagyon sokat elmondanak a háború borzalmáról és kegyetlenségérôl. Amikor ez az esküvôrôl és békérôl álmodozó lány megtudja, hogy a katonák meg akarják támadni a várost, ahol gyermekek is vannak, izgatottan felmászik a tetôre, és ott dobolni kezd. Semmi sem vet véget az elszánt dobszónak: sem könyörgés, sem ígérgetés, sem fenyegetés. Kattrin egyre erôsebben és elszántabban dobol. Végül lelövik a tetôrôl, de a város ekkorra már megmenekült. A katartikus hatású jelenet azonban kegyetlen iróniával folytatódik: a város megmenekülését ágyúdörgés jelzi. A háborús öldöklésnek nincs vége, a lány áldozata hiábavalónak bizonyult.
Kattrin alakja pozitív ellenképe, ellenpontja Eilif gátlástalanul erôszakos figurájának is, aki szintén "hôs": gyilkol és rabol.
A kisebbik fiú, Stüsszi tisztessége viszont túlságosan is együgyű jámborság és becsületesség: az ellenség fogságába kerülve jóhiszeműen rejtegeti a zsoldpénzt.
Mindkét fiú naivan következetes saját jelleméhez, egyikük sem tanult meg alkalmazkodni a körülményekhez, hiányzik belôlük a realitásérzék, nem látják, hogy ami az egyik helyzetben erény, az a másikban bűn. Ez a gyermeteg naivság okozza pusztulásukat.
Az egész művet átjárja a sziporkázóan szellemes brechti gúny és irónia. És ez nemcsak a cselekmény olyan mozzanataiban nyilatkozik meg, mint amikor a hôstettrôl kiderül, hogy az közönséges rablógyilkosság, hanem minduntalan jelen van a dialógusokban is. Példaképpen idézhetjük a darab elejérôl az ôrmester megállapítását: "Látszik, hogy itt rég nem volt háború. Honnan is volna bennük erkölcs, kérdem én. A béke az disznóól, rend csak a háborúban van."
A darab epikus jellegű jelenetekbôl áll. Ezek a jelenetek lényegében ugyanazt a szituációt variálják, ez adja meg a darab egységét. A szerzô minden jelenetben a nézô értelmére, megismerési készségére kíván hatni, de felhasználja az érzelmi hatáskeltés eszközeit is. A mű csúcspontjait éppen emocionális cselekménymozzanatok alkotják. Ezek közül a legkiemelkedôbb Kattrin dobverése.
A jelenetek közötti kapcsolatot tehát a hasonló szituáció teremti meg, egyébként ezeket éles vágásokkal különíti el az író. (A 4. és 5. jelenet között például két év telik el.) A jelenetek gyakran ellenpontozzák egymást. Ilyen ellenpontot alkot a 2. és 8. jelenet: a másodikban a zsoldosvezér megdicséri Eilifet, mert meggyilkolt néhány parasztot, hogy ökreit elvihesse, a nyolcadikban ugyanilyen tettéért kivégzik.
Brecht drámája több szempontból is ellentéte a klaszszikus tragédiának. Abban ugyanis a hôs lázad környezete ellen, és valami nagy tettet hajt végre, amely kihat az egész közösség életére. Ebben pedig a fôszereplô bukását éppen az okozza, hogy elfogadja helyzetét, hogy belenyugszik sorsának változtathatatlanságába, és egyetlen nagy tettet sem hajt végre, élete apró tettek sorozatából áll.
A lírai betétek legtöbbje olyan történeteket, példákat idéz a múltból, amelyek valahogyan analógok a jelenben folyó történésekkel, és mintegy elôre jelzik az események kimenetelét. A songok így kapcsolatot teremtenek a különbözô idôsíkok között: a múlt felidézésével magyarázzák a jelent, és megmutatják a jövôt. Ilyen funkciója van például Eilif dalának a lányról meg a huszárról, Yvette "Cimboráló nótá"-jának vagy a pap énekelte "Hórák dalá"-nak. A 9. jelenetben elhelyezett Salamon-dal a darab egyik alapgondolatát szólaltatja meg: "Minden erény voltaképpen veszélyes ezen a földön", "az erény nem fizetôdik ki, csak a komiszság, ilyen a világ, pedig nem kéne, hogy ilyen Iegyen!"
A dráma szövege egységes stílusú szerzôi szöveg, a szereplôk nem egyénített nyelven beszélnek. Nemes Nagy Ágnes fordítása kitűnôen adja vissza Brecht nyelvének minden árnyalatát.
1. Hogyan jelzi Brecht az idô múlását és a helyszínek változását?
2. Hogyan vélekedik Kurázsi mama a háborúról, a kisember sorsáról és lehetôségeirôl?
3. Mit jelent Kattrin némasága és a darabot befejezô dobolása?
4. Válaszút elé kerülnek a háborúban közvetlenül részt nem vevô parasztemberek is a 11. jelenetben. Milyen válaszút elé? Hogyan választanak?
5. A Salamon-dallal már találkoztunk a Háromgarasos operában is. Mi a szerepe ebben a két drámában?
6. Vizsgáljuk meg a dráma csúcspontjait alkotó jelenetek - az "Átkozott háború" szavakkal záruló 6. jelenet, Eilif halála (8), Kattrin dobolása (11) - emocionális hatását!
Megjegyzés küldése