A hagyományos drámaszerkezet felbomlása
A hagyományos drámaszerkezet a 19. század végén válságba került.A polgári társadalom viszonyainak kisszerûvé válása nem kedvezett a drámának,mely nagy emberi és társadalmi konfliktusok megjelenítésére hivatott.Korunk drámáiban igazi konfliktust már nemigen találunk.Korunk jellegzetes tragédiái hétköznapi tragédiák amelyek komikusak is.A mai ember együtt él konfliktusaival,és ebbe a helyzetbe nem bukik bele látványosan,tragikusan ( minit a tragédiában ) , nem lesz diadalmasan urrá rajta ( mint a komédiában ).
A drámát eddig általában az jellemezte,hogy az emberek közötti jelen idejû cselekvés volt.A századvég drámáiban a mûfajnak ez a sajátossága vált kérdésessé.Ibsen drámáiban például a múlt uralkodik,a jelen inkább csak alkalom a múlt felidézésére.Öntudatos cselekvés helyett inkább csak a múltban elkövetett tett következményei tárulnak elénk.Csehov drámáinak szereplõi a tevékeny jelen helyett inkább a múltban és a vágyakozásban élnek.A külsõ történés mellékessé halványul,a dialógusokban pedig a banális fecsegés felszíne mögött a magányossá vált ember monológját,reflexióját halljuk.
Intellektuális,epikus és lírai dráma
Századunk elsõ felének drámaírói olyan dráma kialakításán fáradoztak amelyben lehetõség nyílik korunk konfliktusainak ellentmondásainak megragadására.Utat engedtek a filozófiai,epikus és lírai elemek behatolásának a drámába.Ez a hagyományos drámaszerkezet fellazulását és felbomlását eredményezte,alapvetõen megváltoztatta a mûfaj sajátosságait.Ezekben a drámákban a jellemek, a szituáció,a cselekmény menete nem konkrét élethelyzetetábrázol és értelmez,hanem általános érvényekkel példáznak valamit.A változást az író a nézõben akarja elérni.A dráma valamit bizonyítani és megmagyarázni akar,elgondolkodtatni,ezért elsõsoban intellektuális hatásra törekszik.
A valóság minél teljesebb megragadásának az igénye a drámaírót arra késztette,hogy mûveiket nyitottá tegyék hétköznapi ,apró ,életszerû jelenetek,kisdrámák befogadására.Az epikus mozzanatok sora a kibontakozást lelassítja,a drámát a regányhez közelíti.Ilyet találhatunk pl. Gorkij Éjjeli menedékhelyében,vagy Brecht Kurázsi mama c. darabjában.
Az események jelen idejû kibontakozását gyakran az elbeszélés módszere váltja föl.Megjelenik az elbeszélõ a narrátor aki a múltbeli történetet idézi föl és értelmezi az eseménysort.
A modern dráma epizálását legkövetkezetesebben Brecht valósította meg,színházát epikus színháznak nevezte,itt a nézõ a megjelenített eseményekbõl levonja a következtetést.
A dráma epizálódása szabadabb formákhoz vezetett így helyet kaphattak benne a lírai részek is.Ilyen lírai monológ Gorkij Éjjeli menedékhelyében Szatyin áriája.Brecht például
önálló dalbetéttekkel szakította meg a cselekményt.Még az amerikai O`Neill mûveit is kezdettõl fogva erõs sodrású költõiesség járja át.
Az abszurd dráma
Az 50-es évek végén párizsban bontakozik ki a drámának az az irányzata amelyet jobb híján abszurd drámának hívunk.Az abszurd íróknak a mindennapi világ döbbenetes esményei ( atombomba,világháború ) az emberi lét hiábavalóságát sugallják.
Az abszurd dráma egy alapvetõ emberi léthelyzetõl alkotott vízió kivetítése.Az író látomásainak elemeit az élet közönséges tényei,ismerõs tárgyai közül veszi.Hiányzanak a közvetlenül ábrázolt történelmi tárasdalmi keretek,a szilárdan körülhatárolt jellemek ,a tettek motíválása.A szó, a játék,a látvány együtt alkotnak parabolát vagy metaforát.
Választott dráma: Bertold Brecht : Kurázsi mama és gyermekei
Bertold Brecht életpályálya
1898-ban született Ausburgban,jómódú polgári családban.A müncheni egyetemen volt orvostanhallgató,mikor behívták katonának.1919-bben beválasztották az ausburgi munkás és katonatanácsba.Érdeklõdése a színház felé fordult,Münchenben volt dramaturg majd rendezõ,majd 1924-ben Berlinbe ment ,itt ismerkedett meg a marxista eszmékkel késõbb marxistának is vallotta magát.A fasiszta uralom idején emigrációban élt,Amerikában telepedett le.1947-ban tért vissza Európába,feleségével,Helena Weigellel együtt megalkotta a Berliner Ensemble nevû színtársulatot.
Színháza
Brecht sajátossága volt az õ általa kitalált epikus színház.Egyedi tulajdonsága volt ennek az elidegenítés technikája,mely lényege az volt ,hogy a nézõ egy darab nézése közben mindig tudatában kellett ,hogy legyen annak,hoy õ most színházban ül és az õ okítására szolgál a darab.Elídegenítõ hatásokkal törte meg a darabot Brecht,ilyen volt a narrátor alkalmazása,a kórusok alkalmazása,táncok ,feliratok ,képek az elõadásban.Az író a cselekmény múltba helyezésével hangsúlyozni kívánta , hogy a színészek csak újra megjelenítik az eseményeket.Mûveivel eszméltetni akar,felrázni , gondolkodásra késztetni.
Legjobb darabjaiban lehetõséget talált az érzelmek felkeltésére is,hisz ezek is segíthetik a nézõ szenvedélyes kritikai magatartásának kialakulását.Olyan sokszólamú összmûvészetet hozott létre,melyben a drámai szöveg,a színészi játék, a külsõ hatások együttesen fejtik ki hatásuk.
A megújított forma a társadalmi igazság felismerését szolgálja.Központi kérdés mûveiben,hogy,hogyan élhet meg az ember egy olyan világban emberségesen,ahol saját boldogulása csak mások rovására valósítható meg.Fokozatosan kialakult az a
meggyõzõdése,hogy az értelem kialakíthat egy olyan társadalmi rendet , amelyben az emberek jók egymáshoz..Lázadása a polgári társadalom képmutatása ellen irányul,de ugyanakkor a világ természete ellen is.Azt gondolta, hogy a világ természeténél fogva rossz az ember számára.Hisz az ész teremtõ erejében,de ugyanakkor kételkedik is hatalmában.Nem új történeteket talál ki,hanem egy már ismert mesét új módon mond el,mást lát meg bennük.
Kurázsi mama és gyermekei
A mû a harmincéves háború idején játszódik.A dráma 12 év eseményeit tárja elénk 12 jelenetben.
A dráma egy tételt fejt ki részletesen : a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elõ.
A szereplõkeben az író nem jellemeket,hanem magatartástípusokat mutat be.A központi figura Fierling Anna , markotányosnõ , de mindenki csak Kurázsi mama néven ismeri ( kurázsi : bátorság merészség ). Felfogását egy idézettel lehetne a legjobban jellemezni: aki boldogulni akar annak “ nyelni kell, nyelni kell,nincs más oltalom. “.El kell tartania 3 gyermekét ezért áll a háború szolgálatába.Sokat tud a háborúról,csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést az embertelenséget nem lehet büntetlenül szolgálni.Gyermekei halála után magát fogja a kocsijába,és megint nekivág a kalmárkodásnak.Az író azt akarja,hogy a sorsából a közönség tanuljon.Nem akarjuk egyértelmûen elítélni Kurázsi mamát mert látjuk ,hogy egy elvadult világ áldozata,õrült erõk játékszere lett.Figurája így válik tragikusan groteszkké,egyszerre nagy és kicsinyes,szánnivaló és nevetséges,okos és korlátolt.Alakja a darab legmélyebb rétegeiben általában az emberi sorsról is beszél.
Kurázsi mama elvakultságának ellenpólusa Kattrin hõsiessége.A lány némasága sokat elárul az írónak a pozitív értékekrõl vallott felfogásáról.Kattrin reakciói azonban nagyon sokat elárulnak a háború kegyetlenségeirõl , borzalmáról.Mikor például megtudja,hogy a katonák az éjszaka leple alatt be akarnak venni egy város felmászik egy kunyhó tetejére és dobolni kezd.Nem fél a halálos fenyegetésektõl sem,nem hagyja abba,végül lelövik,de a várost sikerül megmentenie.A Brechti iróniára jellemzõ,hogy a város megmenekülése után is hallhatjuk az ágyudörgést,a háború nem ért véget,Kattrin tette hiábavaló volt.
Kurázsi mama másik gyermeke Eilif,aki ellentétje Kattrinnak,gonosz és gátlástalan gyilkossá teszi a katonasor.És ez is lesz a végzete,persze a Brechti irónia itt is feltûnik.Eilif parasztokat öl meg,ezért régebben megdícsérték,most pedig halálraítélik.
A harmadik gyermek a kisebbik fiú Stüsszi,aki becsületes , de ugyanakkor gyermekien naív is,becsületessége okozza a vesztét.
A dráma sajátossága,hogy a fõszereplõ bukását az okozza,hogy belenyugszik sorsába,nem tesz ellene,egyetlen nagy tettet sem hajt végre.
A songok a drámábanazt a célt szolgálják,hogy megmagyarázzák a jelent és megmutassák a jövõt.
Megjegyzés küldése