Stimulusok:
1. A városi polgárság külföldi telepesekből állt, és ők különleges jogokkal rendelkeztek: maguk választotta bíró felügyelete alatt saját jogszokásaik szerint élhettek, nem személyük, hanem az általuk megművelt földdarab után adóztak, és nem terményben, hanem pénzben.
2. Megkezdődött a városi polgárság jogi elkülönülése a parasztságtól.
3. IV. Béla városfejlődést támogató intézkedései:
- megerősítette a megyei várakat
- az addig védtelen váraljai hospeseket a várfalon belül telepítette le
- elismerte, támogatta a várnép szerveződését, polgárosulási törekvéseit
- mesterséges alapítással is létrehozott városokat, melyek a bányaműveléshez
kötődtek (Selmecbánya, Besztercebánya, Gölnicbánya)
4. A XIII. sz. végére adottak voltak a városok számának, növekedésének, és gazdasági erejük kibontakozásának feltételei, vagyis: a parasztság mobilitása, és az áru- és pénzgazdálkodás fejlődése.
5. Már a század közepétől fokozatosan erősödött, majd országos méretűvé dagadt a szökött jobbágyok vándormozgalma.
6. A tatár pusztítás miatt hatalmas területek néptelenedtek el, nagyon keresett volt a munkáskéz, így könnyen találtak olyan földesurat, aki korábbi terheiknél kedvezőbb feltételekkel fogadta őket.
7. Az uralkodó osztály a század végére elismerte a parasztok szabad költözési jogát, munkaeszközeik tulajdonát, az általuk művelt föld örökletes birtoklásának és általuk szabályozott használatának jogát.
8. Az Anjou királyok intézkedései (a feudális anarchia megszüntetését célzó centralizációs törekvéseikkel sokat tettek a városok növekedéséért, fejlődéséért). I. Károly
- fellendítette az áru- és pénzforgalmat
- fellendítette a nemesfémbányászatot
- bányavárosokat alapított
(a nemesfémek szabad forgalma külföldi kereskedők tömegét vonzotta Magyarországra)
- különböző városprivilégiumokat adományozott
Fékező erők:
- Eleinte olyan alacsony volt a mezőgazdaság többlettermelő képessége, hogy az ipar nem tudott önálló tevékenységként elkülönülni a mezőgazdaságtól.
- A mez. gazd. és az ipar szétválásának, valamint az áru- és pénzgazdálkodásnak a városiasodás megindulásához szükséges minimális foka csak a XII. sz. végére alakult ki.
- A feudális anarchia kibontakozása.
- A magyar állam feudális tartományokra való széthullása.
- Tatárjárás.
- Pestisjárvány.
A civitas és az oppidum:
A kilencedtörvény húzott határt a kétféle magyar város: a polgári és a jobbágyi állapotú város közé.
Ettől kezdve különböztetik meg egymástól a várost, mint civitást, mely szabad, fallal kerített, területi autonómiával, önkormányzattal rendelkező település volt, és a mezővárost, mint oppidumot, mely korlátozott szabadsággal rendelkező, korlátozott város lett.
Szabad királyi városaink (sajnos nagyon kevés ilyen volt) a nyugat-európai céhes városoknak feleltek meg, iparos, kereskedő polgárságot hozva létre, míg a mezővárosok mezőgazdasági és állattenyésztési termékek árucseréjén gazdagodva, a polgárosodás más útját járták, a paraszti árutermelésből kibontakozó paraszti polgárosodásét.
1. A városi polgárság külföldi telepesekből állt, és ők különleges jogokkal rendelkeztek: maguk választotta bíró felügyelete alatt saját jogszokásaik szerint élhettek, nem személyük, hanem az általuk megművelt földdarab után adóztak, és nem terményben, hanem pénzben.
2. Megkezdődött a városi polgárság jogi elkülönülése a parasztságtól.
3. IV. Béla városfejlődést támogató intézkedései:
- megerősítette a megyei várakat
- az addig védtelen váraljai hospeseket a várfalon belül telepítette le
- elismerte, támogatta a várnép szerveződését, polgárosulási törekvéseit
- mesterséges alapítással is létrehozott városokat, melyek a bányaműveléshez
kötődtek (Selmecbánya, Besztercebánya, Gölnicbánya)
4. A XIII. sz. végére adottak voltak a városok számának, növekedésének, és gazdasági erejük kibontakozásának feltételei, vagyis: a parasztság mobilitása, és az áru- és pénzgazdálkodás fejlődése.
5. Már a század közepétől fokozatosan erősödött, majd országos méretűvé dagadt a szökött jobbágyok vándormozgalma.
6. A tatár pusztítás miatt hatalmas területek néptelenedtek el, nagyon keresett volt a munkáskéz, így könnyen találtak olyan földesurat, aki korábbi terheiknél kedvezőbb feltételekkel fogadta őket.
7. Az uralkodó osztály a század végére elismerte a parasztok szabad költözési jogát, munkaeszközeik tulajdonát, az általuk művelt föld örökletes birtoklásának és általuk szabályozott használatának jogát.
8. Az Anjou királyok intézkedései (a feudális anarchia megszüntetését célzó centralizációs törekvéseikkel sokat tettek a városok növekedéséért, fejlődéséért). I. Károly
- fellendítette az áru- és pénzforgalmat
- fellendítette a nemesfémbányászatot
- bányavárosokat alapított
(a nemesfémek szabad forgalma külföldi kereskedők tömegét vonzotta Magyarországra)
- különböző városprivilégiumokat adományozott
Fékező erők:
- Eleinte olyan alacsony volt a mezőgazdaság többlettermelő képessége, hogy az ipar nem tudott önálló tevékenységként elkülönülni a mezőgazdaságtól.
- A mez. gazd. és az ipar szétválásának, valamint az áru- és pénzgazdálkodásnak a városiasodás megindulásához szükséges minimális foka csak a XII. sz. végére alakult ki.
- A feudális anarchia kibontakozása.
- A magyar állam feudális tartományokra való széthullása.
- Tatárjárás.
- Pestisjárvány.
A civitas és az oppidum:
A kilencedtörvény húzott határt a kétféle magyar város: a polgári és a jobbágyi állapotú város közé.
Ettől kezdve különböztetik meg egymástól a várost, mint civitást, mely szabad, fallal kerített, területi autonómiával, önkormányzattal rendelkező település volt, és a mezővárost, mint oppidumot, mely korlátozott szabadsággal rendelkező, korlátozott város lett.
Szabad királyi városaink (sajnos nagyon kevés ilyen volt) a nyugat-európai céhes városoknak feleltek meg, iparos, kereskedő polgárságot hozva létre, míg a mezővárosok mezőgazdasági és állattenyésztési termékek árucseréjén gazdagodva, a polgárosodás más útját járták, a paraszti árutermelésből kibontakozó paraszti polgárosodásét.
Megjegyzés küldése