A feudális Magyarország településfejlődését Nyugat-Európához viszonyítva több évszázados megkésettség jellemezte, melynek hátterében számos egymáshoz kapcsolódó tényező állt. Közülük legfontosabbak:
• Honfoglaló őseink félnomád település- és életmódot hoztak magukkal és honosítottak meg a Kárpát-medencében akkor, amikor Nyugat-Európa már elindult a városiasodás útján.
• A nyugat-európai fejlődési mintára hasonlító városainkat külföldi telepesek alapították, s ezek a városok szász és német identitásukat, nyelvüket a reformkorig megőrizték.
• A XIV. – XV. sz.-ban már erőteljesen iparosodó Nyugat-Európa mellett a nemzetközi kereskedelembe mezőgazdasági termékekkel tudtunk csak bekapcsolódni.
• A bor és élőállat exportunkért az országba áramló iparcikkek versenye az amúgy is gyenge kézműipar fejlődését megakasztotta, így az ipar nem tudott önálló városfejlesztő tényezővé válni.
• A paraszti árutermelés fejlődése a mezővárost tette tipikus városformává, mely mind társadalmi-gazdasági arculatában, mind külső megjelenésében elmaradt az ipari és kereskedelmi hátterű nyugat-európai városok mögött.
• És végül, a feudalizmus felvilágosult uralkodóinak városfejlesztő politikáját és általában a Nyugat-Európához való felzárkózási törekvéseiket újra és újra derékba törték a nagy történelmi katasztrófák. Először a tatár pusztítás, majd a hatásában sokkal súlyosabb 150 éves török megszállás, illetve a végét jelentő felszabadító hadműveletek.
• A településszerkezetet hazánkban is a város és falu komplementeritása jellemezte, de más módon, mint Nyugat-európában, ahol ez a kompl. az ipar és a mez. gazd. közötti munkamegosztás térbeni kifejeződése volt. Magyarországon a két tel. típus ellentmondása fokozatosan nőtt, mert a város a falu gazdasági kizsákmányolására törekedett, de a falu erre politikai elnyomással próbált válaszolni.
• Honfoglaló őseink félnomád település- és életmódot hoztak magukkal és honosítottak meg a Kárpát-medencében akkor, amikor Nyugat-Európa már elindult a városiasodás útján.
• A nyugat-európai fejlődési mintára hasonlító városainkat külföldi telepesek alapították, s ezek a városok szász és német identitásukat, nyelvüket a reformkorig megőrizték.
• A XIV. – XV. sz.-ban már erőteljesen iparosodó Nyugat-Európa mellett a nemzetközi kereskedelembe mezőgazdasági termékekkel tudtunk csak bekapcsolódni.
• A bor és élőállat exportunkért az országba áramló iparcikkek versenye az amúgy is gyenge kézműipar fejlődését megakasztotta, így az ipar nem tudott önálló városfejlesztő tényezővé válni.
• A paraszti árutermelés fejlődése a mezővárost tette tipikus városformává, mely mind társadalmi-gazdasági arculatában, mind külső megjelenésében elmaradt az ipari és kereskedelmi hátterű nyugat-európai városok mögött.
• És végül, a feudalizmus felvilágosult uralkodóinak városfejlesztő politikáját és általában a Nyugat-Európához való felzárkózási törekvéseiket újra és újra derékba törték a nagy történelmi katasztrófák. Először a tatár pusztítás, majd a hatásában sokkal súlyosabb 150 éves török megszállás, illetve a végét jelentő felszabadító hadműveletek.
• A településszerkezetet hazánkban is a város és falu komplementeritása jellemezte, de más módon, mint Nyugat-európában, ahol ez a kompl. az ipar és a mez. gazd. közötti munkamegosztás térbeni kifejeződése volt. Magyarországon a két tel. típus ellentmondása fokozatosan nőtt, mert a város a falu gazdasági kizsákmányolására törekedett, de a falu erre politikai elnyomással próbált válaszolni.
Megjegyzés küldése