A kertváros idea az amerikai várostervezésre volt a legnagyobb hatással.
De az amerikai nagyvárosok körül végeláthatatlan messzeségbe szétterülő, sokszor nyomasztó monotonitást mutató kertvárosok méltán váltották ki az amerikai szociológusok ellenszenvét és bírálatát.
A legnevesebb bíráló Jane Jacobs volt. Kifogásai:
- Howard hatalmas városromboló eszméket hozott mozgásba
- a város funkciói közül néhányat a végtelenségig leegyszerűsített és azokat önmagában akarta megoldani
- központi problémája az egészséges lakóház volt, de emellett mindent mellékesként kezelt
- nem érdekelték a városnak azok a jelenségei, amiket nem tudott utópiájának szolgálatába állítani
- a metropolisz bonyolult, sokarcú kulturális életéről egyszerűen lemondott
- nem érdekelte, hogy a nagyvárosok hogyan őrzik meg saját rendjüket, hogy cserélik ki eszméiket, hogy működnek politikailag, hogyan lehetne ezeket a funkciókat megerősíteni
Más kritikák legfontosabb nézete:
- az uniformizáltság, szabványosítottság
Saját hazájában azért fogadták el jobban Howard elméletét, mert az angol kertvárosok sokkal kisebbek voltak és általában nem is váltak önálló egységgé, megmaradtak egy nagyváros sajátos részének, részterületének.
De nem csak Howard hozott létre kertváros-tervet.
A város bajait más módon próbálta orvosolni pl. Le Corbusier, aki tul. szerette a várost és különösen értékelte benne a centralizáltságot, a kompaktságot. De ő is érezte, hogy a város már kaotikus, növekedése miatt nem tudja hivatását betölteni. Elhatározta, hogy megmenti a várost. Elvei:
- kis területen nagyszámú ember együttélése, és a teresség, a természet utáni vágy kielégítése egyszerre
- kompakt, gyors, élettel teli, koncentrált városközpont, és körülötte maximális nyugalmat biztosító kertvárosok
- a központ kulturális, kereskedelmi funkciójú, impozáns felhőkarcolókból áll, melyek egyben rezidenciális célokat is szolgáltak
- a felhőkarcolók között pedig hatalmas parkok
- az autóforgalmat gyorsforgalmi utakra terelte (a föld alá és fölé, és azonos szinten való kereszteződés nélkül!), hogy a központi területen zavartalan legyen a gyalogos közlekedés
- a földterület mindössze 5%-át tervezte beépíteni
- akik nem akarnak felhőkarcolókban (tömegesen) élni, azok számára a környező kertvárosi negyedek kínáltak tágas kerttel övezett villákat és családi házakat, de a beépítési arány itt sem haladhatta meg a 15%-t
Sok szociológus bírálta őt azzal, hogy gépiesíti az egyént, Jane Jacobs szerint pedig: Le Corbosier úgy vélte, hogy utópiája az egyén számára maximális szabadságot biztosít, de tervéből úgy tűnik, hogy tul. nem is általában a szabadságra gondolt, hanem a felelősségtől való szabadságra.
A harmadik jelentős kertváros-terv létrehozója Frank Lloyd Wright, aki a város fő problémájának a túlkoncentráltságot tekintette, és a megoldást szintén a decentralizálásban látta, de másképp képzelte el. 1932-ben publikálta „Az eltűnő város” című könyvét, melyben a nagyváros halálát jósolja. Nyugodtan létrehozhatunk szétterjeszkedő, decentralizált egységeket, mert az autó és a telefon megoldja a távolság problémáját.
- Wright a környezethez hangolt építészeti tervezés, az organikus építészet vezető alakja
- az ideális új városról alkotott elképzeléseit „Az élő város” című könyvében írja le
- a város fő jellemzői: gazdasági bázis, nagy kulturális növekedés, organikus építészet, jó kormányzat
- mindenkinek egyenlő élettérre van szüksége (1 acre/fő)
- izolált egyéni birtokok Broadacre City
- központi intézmény a család
- koherens városi közösség
- roppant kiterjedése ellenére nincs a városnak központja
- a 15 perces átjárhatósági idő itt is feltétel
- egyszeri adóval váltanák meg az emberek a földhasználatot
- totálisan szabad, demokratikus társadalom, lelki és anyagi falak nélküli város és stabil közösség
De az amerikai nagyvárosok körül végeláthatatlan messzeségbe szétterülő, sokszor nyomasztó monotonitást mutató kertvárosok méltán váltották ki az amerikai szociológusok ellenszenvét és bírálatát.
A legnevesebb bíráló Jane Jacobs volt. Kifogásai:
- Howard hatalmas városromboló eszméket hozott mozgásba
- a város funkciói közül néhányat a végtelenségig leegyszerűsített és azokat önmagában akarta megoldani
- központi problémája az egészséges lakóház volt, de emellett mindent mellékesként kezelt
- nem érdekelték a városnak azok a jelenségei, amiket nem tudott utópiájának szolgálatába állítani
- a metropolisz bonyolult, sokarcú kulturális életéről egyszerűen lemondott
- nem érdekelte, hogy a nagyvárosok hogyan őrzik meg saját rendjüket, hogy cserélik ki eszméiket, hogy működnek politikailag, hogyan lehetne ezeket a funkciókat megerősíteni
Más kritikák legfontosabb nézete:
- az uniformizáltság, szabványosítottság
Saját hazájában azért fogadták el jobban Howard elméletét, mert az angol kertvárosok sokkal kisebbek voltak és általában nem is váltak önálló egységgé, megmaradtak egy nagyváros sajátos részének, részterületének.
De nem csak Howard hozott létre kertváros-tervet.
A város bajait más módon próbálta orvosolni pl. Le Corbusier, aki tul. szerette a várost és különösen értékelte benne a centralizáltságot, a kompaktságot. De ő is érezte, hogy a város már kaotikus, növekedése miatt nem tudja hivatását betölteni. Elhatározta, hogy megmenti a várost. Elvei:
- kis területen nagyszámú ember együttélése, és a teresség, a természet utáni vágy kielégítése egyszerre
- kompakt, gyors, élettel teli, koncentrált városközpont, és körülötte maximális nyugalmat biztosító kertvárosok
- a központ kulturális, kereskedelmi funkciójú, impozáns felhőkarcolókból áll, melyek egyben rezidenciális célokat is szolgáltak
- a felhőkarcolók között pedig hatalmas parkok
- az autóforgalmat gyorsforgalmi utakra terelte (a föld alá és fölé, és azonos szinten való kereszteződés nélkül!), hogy a központi területen zavartalan legyen a gyalogos közlekedés
- a földterület mindössze 5%-át tervezte beépíteni
- akik nem akarnak felhőkarcolókban (tömegesen) élni, azok számára a környező kertvárosi negyedek kínáltak tágas kerttel övezett villákat és családi házakat, de a beépítési arány itt sem haladhatta meg a 15%-t
Sok szociológus bírálta őt azzal, hogy gépiesíti az egyént, Jane Jacobs szerint pedig: Le Corbosier úgy vélte, hogy utópiája az egyén számára maximális szabadságot biztosít, de tervéből úgy tűnik, hogy tul. nem is általában a szabadságra gondolt, hanem a felelősségtől való szabadságra.
A harmadik jelentős kertváros-terv létrehozója Frank Lloyd Wright, aki a város fő problémájának a túlkoncentráltságot tekintette, és a megoldást szintén a decentralizálásban látta, de másképp képzelte el. 1932-ben publikálta „Az eltűnő város” című könyvét, melyben a nagyváros halálát jósolja. Nyugodtan létrehozhatunk szétterjeszkedő, decentralizált egységeket, mert az autó és a telefon megoldja a távolság problémáját.
- Wright a környezethez hangolt építészeti tervezés, az organikus építészet vezető alakja
- az ideális új városról alkotott elképzeléseit „Az élő város” című könyvében írja le
- a város fő jellemzői: gazdasági bázis, nagy kulturális növekedés, organikus építészet, jó kormányzat
- mindenkinek egyenlő élettérre van szüksége (1 acre/fő)
- izolált egyéni birtokok Broadacre City
- központi intézmény a család
- koherens városi közösség
- roppant kiterjedése ellenére nincs a városnak központja
- a 15 perces átjárhatósági idő itt is feltétel
- egyszeri adóval váltanák meg az emberek a földhasználatot
- totálisan szabad, demokratikus társadalom, lelki és anyagi falak nélküli város és stabil közösség
Megjegyzés küldése