A XX. században a világ fejlett tőkés országaiban a gazdasági növekedés és szerkezetátalakulás városnövekedésre gyakorolt spontán hatása, a tudatos és egységes központi várostervezési törekvések megjelenése, a városépítés új elméleti eredményei és az építési technológiák fejlődése, valamint a motorizációs robbanás által támasztott új igények és lehetőségek megjelenése nyomán megszületett a posztindusztriális város – ez már egy más, új minőségű város.
- 1967 – Szelényi Iván és Nemes Ferenc
- a posztindusztriális város alapvetően új arcát két jelenségre vezették vissza
- a, a város népességének drasztikus emelkedése, metropoliszok kialakulása – a város megszűnt „sziget” lenni
- b, urbanizáció és konurbáció, melynek hatására a városok összenőttek egymással, nagy agglomerációs térségeket hoztak létre – a város megszűnt „egység” lenni
- a, A metropoliszok születése
- az ipari forradalom előtt a városnövekedés meghatározója a közlekedés és kommunális ellátás színvonala (+ a munkamegosztás adott foka) volt – nem volt 1 millió fölötti népességű város
- ipari forradalom után városok számának és méretének gyors növekedése, ma már 10-05 milliós metropoliszok is létrejöttek, a néhány milliós városok már megszokottak
- a városok számának növekedésével drasztikusan megnőtt a városi lakosság aránya az össznépességhez viszonyítva, aminek súlyos következményei:
- a város és a városi életmód problémája a társadalom problémájává nő
- a gyorsütemű urbanizáció hatalmas belső vándormozgalmat indít el – a városlakók többsége éppen faluról felvándorolt, vagy csak első-generációs városlakó – devianciák főleg az új városlakók életmódjában fedezhetők fel
- egyes (különösen a fejlődő) országokban túlurbanizáció jöhet létre, amikor a városnövekedés üteme nagyobb, mint amit a munkamegosztás színvonala indokolna – a városok túltelítettek, munkanélküliség, nyomor a jellemző
- b, A város „eltűnése”
- a preindusztriális város egyértelműen elhatárolódott a környezetétől – gyakran falak is határolták a város földrajzi, döntési, gazdasági és pszichológiai egység, közösség volt egyszerre
- 1961 – Gottmann – a XX. század megapoliszainak már nehéz megtalálni a határát – úgy gondolta, hogy a fejlett országokban belátható időn belül eltűnik a rurális térség és a népesség megapoliszokba tömörül, de ez a jóslata nem vált be, de:
- a modern nagyváros fontos jellemzője, hogy nemcsak lélekszámában, hanem területileg is nagyon megnövekedett
- ez a területi kiterjedés kétféle urbanizációs mozgás eredménye lehet, melyek hatására a települések sokmagvú, vagy sokközpontú település-agglomerációvá egyesülnek:
- konurbanizáció
- szuburbanizáció
- konurbanizáció
- városok összenövését, -olvadását jelenti, melynek két útja
- nagyvárosi növekedés magába olvasztja a környező kisebb településeket – pl. Párizs, Budapest
- egyforma jelentőségű települések növekedésük során egybeérnek – pl. Köln-Dortmund-Münster
- a konurbanizáció legjellemzőbb az USA-ban, ahol a statisztikai problémák megoldására létrehozták a szabvány nagyvárosi területi egység fogalmát (Standard Metropolitan Area), aminek kritériuma sokat változott – kezdetben: körzet lakossága min. 100 ezer fő, körzet kp.-jában min. 50 ezer fős nagyváros, lakosság min. 70%-a ne a mezőgazdaságban dolgozzon ma: min. 1 milliós népességszám, amin belül a terület lehet ún. eredeti nagyvárosi statisztikai terület (PMSA), vagy egyesített nagyvárosi statisztikai terület (CMSA).
- szuburbanizáció
- a város központi negyedeinek lakónépessége csökken és a külső kertvárosi kerületeké növekedik
- kialakulása összefügg a személyautó elterjedésével – a közlekedés fejlődésével a napi utazási idő változatlansága mellett a lakó- és munkahely távolsága növekedhet
- amerikai városfejlődésben jelentkezett először az 1920-as években II. világháború alatt az autótermelés visszaesésével a kertvárosiasodás is megakadt II. vh. után motorizációs robbanás, ekkor lett igazán jelentős a szuburbanizáció
- ma már USA és Kanada mellett a Ny-európai országokban is jellemző
- a szuburbanizáció később induló, sajátos formája a fringe
- a kertvárosi övezeten kívül fekszik
- vegyes területfelhasználás, lazább beépítettség, egymástól nagy távolságokra fekvő lakóépületek
- ma USA-ban ezeken a területeken nő leggyorsabban a népesség
- vonzó hatású az igazi természetközeli élet lehetősége
- lakói a felső középosztályból kerülnek ki
- push-pull hatás
- pull hatás – családi ház és kert vonzóereje
- push hatás – központi városmag válsága
18. A városökológia mint sajátos városszemlélet. Mivel foglalkozik a városökológia?
Ahhoz, hogy a földrajzi tér egy adott pontján település szülessen, meghatározott természeti, társadalmi és gazdasági feltételeknek kell teljesülni.
1. A természeti környezet szempontja szerint - a terület tartósan állandó lakhelye lehessen nagyobb embercsoportnak
- az adott terület nem veszélyeztetheti az ott élők életét (túl szélsőséges klíma, földrengésveszély, stb.)
- a területnek biztosítania kell az ott élők létfenntartásának lehetőségét (elegendő víz, élelem, építőanyag)
- (ma már mesterségesen szinte bármilyen kellemetlen hatás kiküszöbölhető...)
2. Társadalmi és gazdasági feltételek – kitüntetett pontok, ahol nagyobb eséllyel alakulhat ki város:
- távolsági utak kereszteződése
- különböző szállítási módok találkozása (vízi szállítás után szárazföldi szállítás)
- fontos nyersanyag a közelben
- különleges természeti adottság, különleges szolgáltatási színvonal (pl. üdülő területek)
- államigazgatás, politika, vallás, kultúra és oktatás központosul
Ezekből minél több van jelen egy helyen, annál nagyobb a lehetősége a város születésének.
Előfordulhat, hogy a körülmények megváltoznak, felborul az egyensúly, a város nem tud alkalmazkodni. Népesség-elvándorlás, a város pusztulása kezdődhet meg. (Pl. Mohendzsodaro azért néptelenedett el, mert az Indus megváltoztatta medrét.)
Az ökológiai környezet nemcsak a település kialakulásában, növekedésében játszik szerepet, hanem formájának milyenségében is. Két példa – ld. 148-149. oldal! -: szaharai falu és floridai lakótelep településszerkezete.
A város formájának alaptípusai
A város formáját a történelem során elsősorban az döntötte el, hogy alapítóik milyen társadalmi/gazdasági funkciót szántak neki két városi alapforma alakult ki:
- 1. A radiocentrikus, vagy körkörös városforma – védelem-centrikusság
- példa - ókori Bagdad (ld. 150. oldal 56. ábra)
- szabályos kör alaprajz, védőfal négy őrzött, jól ellenőrizhető és védhető kapuval – négy kapun át négy főút a kormányzó és vallási központba, a belvárosba – főutak mentén üzletek, műhelyek
- külső fallal párhuzamosan további két körbefutó védőfal, melyek között nagy népsűrűségű lakónegyedek az alacsonyabb rangú társadalmi rétegek számára
- a radiocentrikus forma két nagy előnye:
- város magas szintű védelme
- központ jó megközelíthetősége
- 2. A négyzetrács forma – hatékony területfelhasználás
- egyenes utcák derékszögben keresztezik egymást, kb. egyforma tömbökre osztva a várost
- az ipari forradalom után épült városoknál gyakori, de a preindusztriális városok között is található
- 1682 – William Penn – Philadelphia városterve – klasszikus példa (151. oldal 57.ábra)
- előnyök:
- leghatékonyabb területfelhasználás – fontos a kevés és drága telekkel rendelkező területeken
- nincs benne zsákutca – könnyű és gyors megközelítés
- a kereskedelem számára előnyös a főutcára néző, kirakattal ellátott üzletsor
A város terjeszkedése a térben
- háromféle terjeszkedési mód- horizontálisan, vertikálisan, ill. a beépítés sűrűségének fokozása révén
- egyértelmű kapcsolat van az építési és technikai fejlettség és a város növekedési módja között
- városon belüli (csak) gyalogos közlekedés kora – horizontális és vertikális növ. korlátozott; a beépítés lett egyre sűrűbb
- technikai találmányok után (lift, acélváz-szerkezet) vertikális növekedés magasházak, felhőkarcolók
- közlekedés fejlődésével (vasút, személyautó) horizontális növekedés
kertvárosi életforma
Mivel foglalkozik a városökológia?
A városökológia a városlakók magatartása és a tágan értelmezett környezeti tényezők közötti összefüggés kutatásával foglalkozó tudomány.
Pl. feltérképezi a városi népesség bizonyos homogén csoportjainak területi elkülönülését, kutatja ezek okait, vizsgálja a városnövekedés területi, társadalmi hatásait, stb.
A klasszikus városökológia a város különböző területi egységeinek azonosítását és feltérképezését tekintette feladatának – mottó: „egy kép száz szónál többet ér”
térképeken komplex ismerethalmaz ábrázolása.
A városökológiai megfigyelés központjában nem az egyes ember (mint szubjektum), hanem a társadalmi közösség áll. Pl. népszámlálási adatok alapján különböző övezetek lakosságának átlagéletkorát, jövedelmét, foglalkozási szerkezetét, stb. összehasonlítjuk. Ezek a vizsgálatok alapinformációkat adnak a városról, szerkezetének társadalmi összefüggéseiről.
A városökológiai kutatások eredményei nem az egyes emberekre, hanem egy-egy csoportjukra és az egész sokaságra vonatkozóan szolgáltatnak információkat.
A városökológia legnagyobb csapdája, hogy kutatási részeredményei veszélyes általánosításokra csábíthatnak. Pl. ha egy övezetben 100 főből 25 bűnelkövető, azért nem kell általánosítva a többi 75-öt is annak tartani.
19. A klasszikus humánökológia kialakulása. Wirth ökológiai elmélete
A klasszikus humánökológia kialakulása
1. iskola – a Chicagói iskola
- előzmények:
- 1871 – Chicagói tűzvész
- újjáépítés nagy fellendülést hoz, ami vonzza a bevándorlókat
- gyors növekedés sok hátránnyal – lakáshiány, túlzsúfoltság, silány minőségű, hirtelen építkezések, elavult infrastruktúra; slumosodó területek növekedése, bűnözés, járványok, magas csecsemőhalandóság
- Chicagói Egyetem Szociológia Tanszék – feladat a modern nagyváros növekedési jellemzőinek megismerése, a növekedésből szármaszó konfliktusok és ezek kezelési lehetőségének kutatása
- 1915 – Robert Ezra Park (tanszékvezető) – „A város.” – módszertan a városszociológiai kutatásokhoz = a városszociológia megszületése
- Park – a humánökológia alaptétele: Az ember tudatos tevékenysége révén létrehozza (felépíti) saját életterét, a várost, mely ezután mint tőle független, objektív erő életének formálójává válik.
- Haeckel német biológus (nagy hatással a városszociológusokra) – azt figyelte meg, hogy az élő organizmusok és környezetük között szoros kapcsolat van, az organizmusokat nem lehet életfeltételeikből kiszakítva vizsgálni – azt kutatta, hogy a különböző ingerekre hogyan reagálnak az élő organizmusok és hogyan hatnak vissza környezetükre – az élő organizmus és környezete kapcsolatát vizsgáló tudományt ökológiának nevezte
- Park – az ökológia szemléletmódja a városi társadalom kutatását is megkönnyíti
- 1921 – Park és Burgess – „Bevezetés a szociológia tudományába.” – elméleti alapok egyetemi hallgatók számára
- klasszikus humánökológia fontos jellemzője, hogy kutatásaiban alapvetően a népszámlálási adatokra támaszkodott –1926-tól hozzáférhetővé vált többek között Chicago népszámlálási adatainak belső területi bontása - megspórolhatták maguknak a saját empírikus adatgyűjtés munkájának és költségének egy részét
- empírikus adatgyűjtés igen széleskörű volt, az információkat aztán térké-peken ábrázolták – telekfelhasználás, a társadalom patológiás tünetei (bűnözés, elmebaj, stb.), különböző profilú üzletek elhelyezkedése, stb.
Wirth ökológiai elmélete
- mindig vitatott kérdés volt a város, az urbanizmus lényegének meghatározása
- 1938 – Louis Wirth – „Az urbanizmus, mint életmód.”
- szerinte az urbanizmus sajátos életforma, mely főleg a városokban alakul ki, de a városok kisugárzása miatt mindenütt fellelhető
- szociológiai szempontból a várost így definiálta: „Társadalmilag heterogén egyének viszonylag nagy sűrűségű és állandó települése.”
- a várost 3, egymást kumuláló tényező határozza meg:
- a nagy népességszám
- a népesség nagy társadalmi heterogenitása
- a nagy népsűrűség
- A nagy népességszám következményei
- amióta létezik a város, a környezetéhez viszonyítva a nagyobb népességet koncentráló képességével tűnt ki – ez az ereje a XX. században ugrásszerűen növekedett
- az emberi kapcsolatok jellegének megváltozása – társadalmi kontroll gyengülése, devianciák tömegjelenséggé válása
- az emberi kapcsolatok születésének és szétzüllésének lépcsőfokai:
- a bevándorlók nagy tömege miatt a város szükségszerűen különböző népek, kultúrák olvasztótégelyévé válik – a különböző hátterek, gyökerek miatt hiányoznak a rokonsági, szomszédsági kötelékek
- az emberek csak a városuk lakóinak igen kis részét ismerhetik meg,
de még így is többet, mint amennyivel képesek lennének személyes kapcsolatra – minél több emberrel lépnek kapcsolatba, annál kevésbé képes egész személyiségével részt venni a kapcsolatban –
a városban az emberi kapcsolatok szükségszerűen szegmentalizá-lódnak, felületessé, anonimmá, átmenetivé és részlegessé válnak
- az emberek csak a városuk lakóinak igen kis részét ismerhetik meg,
ez az ismeretség is felszínes, szegényes – a kisebb településeken gyakrabban és különböző szerepekben találkoznak egymással, így a kialakult kép sokrétűbb, színesebb; a kistelepülés lakóit elsődleges kapcsolatok kötik össze
- a város lakói különböző élethelyzetekben mindig másokkal találkoznak, ezért elsődleges kapcsolatokat nehéz kialakítani –
a szerepek fregmentalizációja és korlátozódása egy sajátos elidegenedést szül, amit Wirth anómiának nevez és társadalmi kiüresedettséget ért alatta – az ilyen anómiás állapot szükségszerűen összekapcsolódik patológiás tünetekkel (bűnözés, alkoholizmus, stb.)
- a városi embert életszükségletei sok (idegen) emberhez és szervezethez köti, ezekkel másodlagos kapcsolatban áll, függ tőlük, mégis örül, hogy megszabadult az elsődleges függéstől
- a város valamennyi lakóját nem lehet egy helyen összegyűjteni, így az emberek és a felső hatalom között közvetítő közegre van szükség, ez a képviselő – ebben a rendszerben az egyén tehetetlensége miatt elveszíti jelentőségét, egyedül a képviselő fontos, fontossága az általa képviseltek számának növekedésével együtt nő.
- a városi viszonyok felületessége, anonimitása és átmenetisége miatt a városlakó racionális gondolkodásmódúvá válik – ismeretségeit a hasznosság szerint értékeli és köti aszerint, hogy mennyire szolgálják céljait
- összefoglalva: a nagy népességszám az emberi kapcsolatokat sokoldalúan bomlasztja, aminek eredménye: a városi ember növeli szabadságát, mivel megszabadul az elsődleges függéstől, de ennek az ára, hogy elveszíti a spontán önkifejezés, az erkölcs és a részvétel értelmét.
- A nagy népsűrűség következményei
- a népesség száma és sűrűsége egymást feltételező tényezők
- a városok nagy népsűrűségének történelmi okai vannak
- a múltban a közlekedés és a kommunikáció szintje szükségessé tette, hogy az egymás munkáját igénylők közel legyenek egymáshoz – a belvárosi üzleti negyedben a telkek száma korlátozott volt, ami felverte a telekárakat – emiatt nagyon hatékonnyá vált a telekfelhasználás
- a telekárak a lekóterületeken is erősen differenciálódtak, a slumokkal párhuzamosan jómódú negyedek alakultak ki
- nem csak a telekárak befolyásolják a népsűrűséget – szállítás és kommunikáció lehetősége, egészséges, vagy szép környezet, stb.
- a nagyvárosban az emberek kénytelenek nagyon közel élni egymáshoz, ez az élet minden területére igaz – önmagában a zsúfolt tér szükségszerűen megnöveli a találkozások, a társadalmi aktusok számát
- a nagy népsűrűség kedvezőtlen hatásai az emberi magatartásra és kapcsolatokra:
- a fizikai közelség növekedésére az emberek a társadalmi távolságtartás növelésével válaszolnak (védekezés, tartózkodás) elmagányosodás
- a város szélsőséges ellentétei könnyen szülnek zavart a város működésében – formális ellenőrzési módszerekre, szigorúan előírt rítusokra van szükség Wirth szerint a nagyváros szimbóluma az óra és a forgalmi rend
- a zsúfoltság nagy népességmozgással társul, ami örökös súrlódást jelent – Wirth ezzel magyarázza a nagyvárosi ember ingerlékenységét, frusztráltságát, amit csak fokoz a gyors élettempó, stb.
- (ma már bizonyított tény, hogy a magas népsűrűségű területen nem szükségszerű a társadalmi kapcsolatok felszínessé és korlátozottá válása – pl. ázsiai városokban a zsúfoltság nem vált ki Wirth-i reakciókat)
- A népesség nagy társadalmi heterogenitásának következményei
- a városok népessége foglalkozását, képzettségét és társadalmi hierarchizáltságát illetően sokkal differenciáltabb, mint a rurális területeké; ezt a különböző bevándorló csoportok sajátos hátterükkel csak tovább fokozzák – a város mindig és minden tekintetben (etnikum, kultúra, társadalomstruktúra, általános életmód, stb.) változatosabb, összetettebb volt, mint a falu
- Wirth szerint a városok nagy társadalmi heterogenitása az a tényező, mely elsősorban felelős a városi élet anonim minőségéért – a heterogenitás miatt az emberek védekezésképpen homogén csoportokat alkotva negyedekbe szegregálódnak.
- a heterogén társadalom kialakulásában és növekedésében a mobilitás játssza a motor szerepét – a városlakó az instabilitást normaként fogadja el – Wirth ezzel magyarázza a városi ember kozmopolitizmusát
- a nagy társadalmi heterogenitás kettős hatású: kedvez az egyéniségnek, ugyanakkor kiegyenlítő, elszürkítő hatású (ez az erősebb hatás!) – Wirth szerint ahol nagy számú ember koncentrálódik, ott elkezdődik az elszemélytelenedés folyamata – ehhez a hátteret a tömegtermelés és tömegfogyasztás adja, ami létrehozza az átlagembert
- Wirth koncepcióját később Robert Redfield kiegészítette folk-társadalom elméletével
- szerinte a tradicionális népi közösség a városi társadalom ellentéte
- a falusi közösség olyan integrált egység, melyet meghatároznak a családi, rokonsági, szomszédsági viszonyok
- amint egy kis közösség utak, ker. kapcsolatok révén integrálódni kezd a társadalomba, elveszíti népi jellegét – az izoláltság megszűnése szükségszerűen társadalmi széthulláshoz vezet
- a népi és urbánus társadalom ellentétes vonásai:
Népi Urbánus
kicsi nagy
izolált a tágabb társadalomba integrált
szájhagyomány írás (nyomtatott médián alapuló)
csoportszolidaritás érzése a csoportszolidaritás hiánya
életmód = kultúra nincs egységes kultúra
rokonságra, családra alapozott nem rokonságra, családra alapozott
vallásos szekularizált
státuszra alapozott gazdaság piacra alapozott gazdaság
hagyományokon alapuló, spontán, személyes, nem kritikus magatartás formalizált szabályok és rendszerek által irányított magatartás
- 1967 – Szelényi Iván és Nemes Ferenc
- a posztindusztriális város alapvetően új arcát két jelenségre vezették vissza
- a, a város népességének drasztikus emelkedése, metropoliszok kialakulása – a város megszűnt „sziget” lenni
- b, urbanizáció és konurbáció, melynek hatására a városok összenőttek egymással, nagy agglomerációs térségeket hoztak létre – a város megszűnt „egység” lenni
- a, A metropoliszok születése
- az ipari forradalom előtt a városnövekedés meghatározója a közlekedés és kommunális ellátás színvonala (+ a munkamegosztás adott foka) volt – nem volt 1 millió fölötti népességű város
- ipari forradalom után városok számának és méretének gyors növekedése, ma már 10-05 milliós metropoliszok is létrejöttek, a néhány milliós városok már megszokottak
- a városok számának növekedésével drasztikusan megnőtt a városi lakosság aránya az össznépességhez viszonyítva, aminek súlyos következményei:
- a város és a városi életmód problémája a társadalom problémájává nő
- a gyorsütemű urbanizáció hatalmas belső vándormozgalmat indít el – a városlakók többsége éppen faluról felvándorolt, vagy csak első-generációs városlakó – devianciák főleg az új városlakók életmódjában fedezhetők fel
- egyes (különösen a fejlődő) országokban túlurbanizáció jöhet létre, amikor a városnövekedés üteme nagyobb, mint amit a munkamegosztás színvonala indokolna – a városok túltelítettek, munkanélküliség, nyomor a jellemző
- b, A város „eltűnése”
- a preindusztriális város egyértelműen elhatárolódott a környezetétől – gyakran falak is határolták a város földrajzi, döntési, gazdasági és pszichológiai egység, közösség volt egyszerre
- 1961 – Gottmann – a XX. század megapoliszainak már nehéz megtalálni a határát – úgy gondolta, hogy a fejlett országokban belátható időn belül eltűnik a rurális térség és a népesség megapoliszokba tömörül, de ez a jóslata nem vált be, de:
- a modern nagyváros fontos jellemzője, hogy nemcsak lélekszámában, hanem területileg is nagyon megnövekedett
- ez a területi kiterjedés kétféle urbanizációs mozgás eredménye lehet, melyek hatására a települések sokmagvú, vagy sokközpontú település-agglomerációvá egyesülnek:
- konurbanizáció
- szuburbanizáció
- konurbanizáció
- városok összenövését, -olvadását jelenti, melynek két útja
- nagyvárosi növekedés magába olvasztja a környező kisebb településeket – pl. Párizs, Budapest
- egyforma jelentőségű települések növekedésük során egybeérnek – pl. Köln-Dortmund-Münster
- a konurbanizáció legjellemzőbb az USA-ban, ahol a statisztikai problémák megoldására létrehozták a szabvány nagyvárosi területi egység fogalmát (Standard Metropolitan Area), aminek kritériuma sokat változott – kezdetben: körzet lakossága min. 100 ezer fő, körzet kp.-jában min. 50 ezer fős nagyváros, lakosság min. 70%-a ne a mezőgazdaságban dolgozzon ma: min. 1 milliós népességszám, amin belül a terület lehet ún. eredeti nagyvárosi statisztikai terület (PMSA), vagy egyesített nagyvárosi statisztikai terület (CMSA).
- szuburbanizáció
- a város központi negyedeinek lakónépessége csökken és a külső kertvárosi kerületeké növekedik
- kialakulása összefügg a személyautó elterjedésével – a közlekedés fejlődésével a napi utazási idő változatlansága mellett a lakó- és munkahely távolsága növekedhet
- amerikai városfejlődésben jelentkezett először az 1920-as években II. világháború alatt az autótermelés visszaesésével a kertvárosiasodás is megakadt II. vh. után motorizációs robbanás, ekkor lett igazán jelentős a szuburbanizáció
- ma már USA és Kanada mellett a Ny-európai országokban is jellemző
- a szuburbanizáció később induló, sajátos formája a fringe
- a kertvárosi övezeten kívül fekszik
- vegyes területfelhasználás, lazább beépítettség, egymástól nagy távolságokra fekvő lakóépületek
- ma USA-ban ezeken a területeken nő leggyorsabban a népesség
- vonzó hatású az igazi természetközeli élet lehetősége
- lakói a felső középosztályból kerülnek ki
- push-pull hatás
- pull hatás – családi ház és kert vonzóereje
- push hatás – központi városmag válsága
18. A városökológia mint sajátos városszemlélet. Mivel foglalkozik a városökológia?
Ahhoz, hogy a földrajzi tér egy adott pontján település szülessen, meghatározott természeti, társadalmi és gazdasági feltételeknek kell teljesülni.
1. A természeti környezet szempontja szerint - a terület tartósan állandó lakhelye lehessen nagyobb embercsoportnak
- az adott terület nem veszélyeztetheti az ott élők életét (túl szélsőséges klíma, földrengésveszély, stb.)
- a területnek biztosítania kell az ott élők létfenntartásának lehetőségét (elegendő víz, élelem, építőanyag)
- (ma már mesterségesen szinte bármilyen kellemetlen hatás kiküszöbölhető...)
2. Társadalmi és gazdasági feltételek – kitüntetett pontok, ahol nagyobb eséllyel alakulhat ki város:
- távolsági utak kereszteződése
- különböző szállítási módok találkozása (vízi szállítás után szárazföldi szállítás)
- fontos nyersanyag a közelben
- különleges természeti adottság, különleges szolgáltatási színvonal (pl. üdülő területek)
- államigazgatás, politika, vallás, kultúra és oktatás központosul
Ezekből minél több van jelen egy helyen, annál nagyobb a lehetősége a város születésének.
Előfordulhat, hogy a körülmények megváltoznak, felborul az egyensúly, a város nem tud alkalmazkodni. Népesség-elvándorlás, a város pusztulása kezdődhet meg. (Pl. Mohendzsodaro azért néptelenedett el, mert az Indus megváltoztatta medrét.)
Az ökológiai környezet nemcsak a település kialakulásában, növekedésében játszik szerepet, hanem formájának milyenségében is. Két példa – ld. 148-149. oldal! -: szaharai falu és floridai lakótelep településszerkezete.
A város formájának alaptípusai
A város formáját a történelem során elsősorban az döntötte el, hogy alapítóik milyen társadalmi/gazdasági funkciót szántak neki két városi alapforma alakult ki:
- 1. A radiocentrikus, vagy körkörös városforma – védelem-centrikusság
- példa - ókori Bagdad (ld. 150. oldal 56. ábra)
- szabályos kör alaprajz, védőfal négy őrzött, jól ellenőrizhető és védhető kapuval – négy kapun át négy főút a kormányzó és vallási központba, a belvárosba – főutak mentén üzletek, műhelyek
- külső fallal párhuzamosan további két körbefutó védőfal, melyek között nagy népsűrűségű lakónegyedek az alacsonyabb rangú társadalmi rétegek számára
- a radiocentrikus forma két nagy előnye:
- város magas szintű védelme
- központ jó megközelíthetősége
- 2. A négyzetrács forma – hatékony területfelhasználás
- egyenes utcák derékszögben keresztezik egymást, kb. egyforma tömbökre osztva a várost
- az ipari forradalom után épült városoknál gyakori, de a preindusztriális városok között is található
- 1682 – William Penn – Philadelphia városterve – klasszikus példa (151. oldal 57.ábra)
- előnyök:
- leghatékonyabb területfelhasználás – fontos a kevés és drága telekkel rendelkező területeken
- nincs benne zsákutca – könnyű és gyors megközelítés
- a kereskedelem számára előnyös a főutcára néző, kirakattal ellátott üzletsor
A város terjeszkedése a térben
- háromféle terjeszkedési mód- horizontálisan, vertikálisan, ill. a beépítés sűrűségének fokozása révén
- egyértelmű kapcsolat van az építési és technikai fejlettség és a város növekedési módja között
- városon belüli (csak) gyalogos közlekedés kora – horizontális és vertikális növ. korlátozott; a beépítés lett egyre sűrűbb
- technikai találmányok után (lift, acélváz-szerkezet) vertikális növekedés magasházak, felhőkarcolók
- közlekedés fejlődésével (vasút, személyautó) horizontális növekedés
kertvárosi életforma
Mivel foglalkozik a városökológia?
A városökológia a városlakók magatartása és a tágan értelmezett környezeti tényezők közötti összefüggés kutatásával foglalkozó tudomány.
Pl. feltérképezi a városi népesség bizonyos homogén csoportjainak területi elkülönülését, kutatja ezek okait, vizsgálja a városnövekedés területi, társadalmi hatásait, stb.
A klasszikus városökológia a város különböző területi egységeinek azonosítását és feltérképezését tekintette feladatának – mottó: „egy kép száz szónál többet ér”
térképeken komplex ismerethalmaz ábrázolása.
A városökológiai megfigyelés központjában nem az egyes ember (mint szubjektum), hanem a társadalmi közösség áll. Pl. népszámlálási adatok alapján különböző övezetek lakosságának átlagéletkorát, jövedelmét, foglalkozási szerkezetét, stb. összehasonlítjuk. Ezek a vizsgálatok alapinformációkat adnak a városról, szerkezetének társadalmi összefüggéseiről.
A városökológiai kutatások eredményei nem az egyes emberekre, hanem egy-egy csoportjukra és az egész sokaságra vonatkozóan szolgáltatnak információkat.
A városökológia legnagyobb csapdája, hogy kutatási részeredményei veszélyes általánosításokra csábíthatnak. Pl. ha egy övezetben 100 főből 25 bűnelkövető, azért nem kell általánosítva a többi 75-öt is annak tartani.
19. A klasszikus humánökológia kialakulása. Wirth ökológiai elmélete
A klasszikus humánökológia kialakulása
1. iskola – a Chicagói iskola
- előzmények:
- 1871 – Chicagói tűzvész
- újjáépítés nagy fellendülést hoz, ami vonzza a bevándorlókat
- gyors növekedés sok hátránnyal – lakáshiány, túlzsúfoltság, silány minőségű, hirtelen építkezések, elavult infrastruktúra; slumosodó területek növekedése, bűnözés, járványok, magas csecsemőhalandóság
- Chicagói Egyetem Szociológia Tanszék – feladat a modern nagyváros növekedési jellemzőinek megismerése, a növekedésből szármaszó konfliktusok és ezek kezelési lehetőségének kutatása
- 1915 – Robert Ezra Park (tanszékvezető) – „A város.” – módszertan a városszociológiai kutatásokhoz = a városszociológia megszületése
- Park – a humánökológia alaptétele: Az ember tudatos tevékenysége révén létrehozza (felépíti) saját életterét, a várost, mely ezután mint tőle független, objektív erő életének formálójává válik.
- Haeckel német biológus (nagy hatással a városszociológusokra) – azt figyelte meg, hogy az élő organizmusok és környezetük között szoros kapcsolat van, az organizmusokat nem lehet életfeltételeikből kiszakítva vizsgálni – azt kutatta, hogy a különböző ingerekre hogyan reagálnak az élő organizmusok és hogyan hatnak vissza környezetükre – az élő organizmus és környezete kapcsolatát vizsgáló tudományt ökológiának nevezte
- Park – az ökológia szemléletmódja a városi társadalom kutatását is megkönnyíti
- 1921 – Park és Burgess – „Bevezetés a szociológia tudományába.” – elméleti alapok egyetemi hallgatók számára
- klasszikus humánökológia fontos jellemzője, hogy kutatásaiban alapvetően a népszámlálási adatokra támaszkodott –1926-tól hozzáférhetővé vált többek között Chicago népszámlálási adatainak belső területi bontása - megspórolhatták maguknak a saját empírikus adatgyűjtés munkájának és költségének egy részét
- empírikus adatgyűjtés igen széleskörű volt, az információkat aztán térké-peken ábrázolták – telekfelhasználás, a társadalom patológiás tünetei (bűnözés, elmebaj, stb.), különböző profilú üzletek elhelyezkedése, stb.
Wirth ökológiai elmélete
- mindig vitatott kérdés volt a város, az urbanizmus lényegének meghatározása
- 1938 – Louis Wirth – „Az urbanizmus, mint életmód.”
- szerinte az urbanizmus sajátos életforma, mely főleg a városokban alakul ki, de a városok kisugárzása miatt mindenütt fellelhető
- szociológiai szempontból a várost így definiálta: „Társadalmilag heterogén egyének viszonylag nagy sűrűségű és állandó települése.”
- a várost 3, egymást kumuláló tényező határozza meg:
- a nagy népességszám
- a népesség nagy társadalmi heterogenitása
- a nagy népsűrűség
- A nagy népességszám következményei
- amióta létezik a város, a környezetéhez viszonyítva a nagyobb népességet koncentráló képességével tűnt ki – ez az ereje a XX. században ugrásszerűen növekedett
- az emberi kapcsolatok jellegének megváltozása – társadalmi kontroll gyengülése, devianciák tömegjelenséggé válása
- az emberi kapcsolatok születésének és szétzüllésének lépcsőfokai:
- a bevándorlók nagy tömege miatt a város szükségszerűen különböző népek, kultúrák olvasztótégelyévé válik – a különböző hátterek, gyökerek miatt hiányoznak a rokonsági, szomszédsági kötelékek
- az emberek csak a városuk lakóinak igen kis részét ismerhetik meg,
de még így is többet, mint amennyivel képesek lennének személyes kapcsolatra – minél több emberrel lépnek kapcsolatba, annál kevésbé képes egész személyiségével részt venni a kapcsolatban –
a városban az emberi kapcsolatok szükségszerűen szegmentalizá-lódnak, felületessé, anonimmá, átmenetivé és részlegessé válnak
- az emberek csak a városuk lakóinak igen kis részét ismerhetik meg,
ez az ismeretség is felszínes, szegényes – a kisebb településeken gyakrabban és különböző szerepekben találkoznak egymással, így a kialakult kép sokrétűbb, színesebb; a kistelepülés lakóit elsődleges kapcsolatok kötik össze
- a város lakói különböző élethelyzetekben mindig másokkal találkoznak, ezért elsődleges kapcsolatokat nehéz kialakítani –
a szerepek fregmentalizációja és korlátozódása egy sajátos elidegenedést szül, amit Wirth anómiának nevez és társadalmi kiüresedettséget ért alatta – az ilyen anómiás állapot szükségszerűen összekapcsolódik patológiás tünetekkel (bűnözés, alkoholizmus, stb.)
- a városi embert életszükségletei sok (idegen) emberhez és szervezethez köti, ezekkel másodlagos kapcsolatban áll, függ tőlük, mégis örül, hogy megszabadult az elsődleges függéstől
- a város valamennyi lakóját nem lehet egy helyen összegyűjteni, így az emberek és a felső hatalom között közvetítő közegre van szükség, ez a képviselő – ebben a rendszerben az egyén tehetetlensége miatt elveszíti jelentőségét, egyedül a képviselő fontos, fontossága az általa képviseltek számának növekedésével együtt nő.
- a városi viszonyok felületessége, anonimitása és átmenetisége miatt a városlakó racionális gondolkodásmódúvá válik – ismeretségeit a hasznosság szerint értékeli és köti aszerint, hogy mennyire szolgálják céljait
- összefoglalva: a nagy népességszám az emberi kapcsolatokat sokoldalúan bomlasztja, aminek eredménye: a városi ember növeli szabadságát, mivel megszabadul az elsődleges függéstől, de ennek az ára, hogy elveszíti a spontán önkifejezés, az erkölcs és a részvétel értelmét.
- A nagy népsűrűség következményei
- a népesség száma és sűrűsége egymást feltételező tényezők
- a városok nagy népsűrűségének történelmi okai vannak
- a múltban a közlekedés és a kommunikáció szintje szükségessé tette, hogy az egymás munkáját igénylők közel legyenek egymáshoz – a belvárosi üzleti negyedben a telkek száma korlátozott volt, ami felverte a telekárakat – emiatt nagyon hatékonnyá vált a telekfelhasználás
- a telekárak a lekóterületeken is erősen differenciálódtak, a slumokkal párhuzamosan jómódú negyedek alakultak ki
- nem csak a telekárak befolyásolják a népsűrűséget – szállítás és kommunikáció lehetősége, egészséges, vagy szép környezet, stb.
- a nagyvárosban az emberek kénytelenek nagyon közel élni egymáshoz, ez az élet minden területére igaz – önmagában a zsúfolt tér szükségszerűen megnöveli a találkozások, a társadalmi aktusok számát
- a nagy népsűrűség kedvezőtlen hatásai az emberi magatartásra és kapcsolatokra:
- a fizikai közelség növekedésére az emberek a társadalmi távolságtartás növelésével válaszolnak (védekezés, tartózkodás) elmagányosodás
- a város szélsőséges ellentétei könnyen szülnek zavart a város működésében – formális ellenőrzési módszerekre, szigorúan előírt rítusokra van szükség Wirth szerint a nagyváros szimbóluma az óra és a forgalmi rend
- a zsúfoltság nagy népességmozgással társul, ami örökös súrlódást jelent – Wirth ezzel magyarázza a nagyvárosi ember ingerlékenységét, frusztráltságát, amit csak fokoz a gyors élettempó, stb.
- (ma már bizonyított tény, hogy a magas népsűrűségű területen nem szükségszerű a társadalmi kapcsolatok felszínessé és korlátozottá válása – pl. ázsiai városokban a zsúfoltság nem vált ki Wirth-i reakciókat)
- A népesség nagy társadalmi heterogenitásának következményei
- a városok népessége foglalkozását, képzettségét és társadalmi hierarchizáltságát illetően sokkal differenciáltabb, mint a rurális területeké; ezt a különböző bevándorló csoportok sajátos hátterükkel csak tovább fokozzák – a város mindig és minden tekintetben (etnikum, kultúra, társadalomstruktúra, általános életmód, stb.) változatosabb, összetettebb volt, mint a falu
- Wirth szerint a városok nagy társadalmi heterogenitása az a tényező, mely elsősorban felelős a városi élet anonim minőségéért – a heterogenitás miatt az emberek védekezésképpen homogén csoportokat alkotva negyedekbe szegregálódnak.
- a heterogén társadalom kialakulásában és növekedésében a mobilitás játssza a motor szerepét – a városlakó az instabilitást normaként fogadja el – Wirth ezzel magyarázza a városi ember kozmopolitizmusát
- a nagy társadalmi heterogenitás kettős hatású: kedvez az egyéniségnek, ugyanakkor kiegyenlítő, elszürkítő hatású (ez az erősebb hatás!) – Wirth szerint ahol nagy számú ember koncentrálódik, ott elkezdődik az elszemélytelenedés folyamata – ehhez a hátteret a tömegtermelés és tömegfogyasztás adja, ami létrehozza az átlagembert
- Wirth koncepcióját később Robert Redfield kiegészítette folk-társadalom elméletével
- szerinte a tradicionális népi közösség a városi társadalom ellentéte
- a falusi közösség olyan integrált egység, melyet meghatároznak a családi, rokonsági, szomszédsági viszonyok
- amint egy kis közösség utak, ker. kapcsolatok révén integrálódni kezd a társadalomba, elveszíti népi jellegét – az izoláltság megszűnése szükségszerűen társadalmi széthulláshoz vezet
- a népi és urbánus társadalom ellentétes vonásai:
Népi Urbánus
kicsi nagy
izolált a tágabb társadalomba integrált
szájhagyomány írás (nyomtatott médián alapuló)
csoportszolidaritás érzése a csoportszolidaritás hiánya
életmód = kultúra nincs egységes kultúra
rokonságra, családra alapozott nem rokonságra, családra alapozott
vallásos szekularizált
státuszra alapozott gazdaság piacra alapozott gazdaság
hagyományokon alapuló, spontán, személyes, nem kritikus magatartás formalizált szabályok és rendszerek által irányított magatartás
Megjegyzés küldése