A nyelvben mindig többféle belső nyelvtípus, nyelvváltozat él egymás mellett, amelyeket több szempontból osztályozhatunk. Lehet¬nek írott és beszélt, területi (nyelvjárások) és társadalmi nyelv¬változatok (csoport- és rétegnyelvek, szaknyelvek, életkori nyelv¬változatok). Lehetnek normatív (szabályokkal leírható, követendő, tudatos nyelvalakító tevékenység eredményeképpen létrehozott) és kevésbé normatív nyelvváltozatok. Normatív például a művelt köznyelv és az irodalmi nyelv, míg a népnyelv és a nyelvjárások kevésbé normatívak. (Ugyan van saját belső normarendszerünk, de az egész nyelvközösség számára nem kötelező az adott normák be¬tartása.) A beszélt és írott nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.
A tagolódás kétféle: a, vízszintes (földrajzi): nyelvjárásokban – a nyelv területi tagolódása szerinti nyelvváltozatok. A magyar nyelvjárások hangkészletükben különböznek leginkább (nyugati, dunántúli, palóc, déli [Szeged], tiszai, északkeleti, mezőségi, székely). Diftongusok: olyan magánhangzók, melyeket együtt ejtünk. A szókészlet eltérése kisebb mértékű, a nyelvtani rendszer szinte ugyanaz. A Honfoglalás előtt törzsi tagoltság volt. Nemzeti nyelv: a, irodalmi nyelv (írott); b, köznyelv (beszélt). b, függőleges: társadalmi rétegzettség szerint: rétegnyelvek, csoportnyelvek. Csoportnyelvek: egy-egy szakterület nyelve, főleg a szókincs más (foglalkozások, hobbi, tudományterületek, sportágak). Tolvajnyelv: az alvilág nyelve. Argó: köznyelv és tolvajnyelv keveredése. Zsargon: beszédhelyzet figyelmen kívül hagyása. Rétegnyelv: életkor szerint: gyermeknyelv, diáknyelv (rövidítések), szleng. A nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.
A tagolódás kétféle: a, vízszintes (földrajzi): nyelvjárásokban – a nyelv területi tagolódása szerinti nyelvváltozatok. A magyar nyelvjárások hangkészletükben különböznek leginkább (nyugati, dunántúli, palóc, déli [Szeged], tiszai, északkeleti, mezőségi, székely). Diftongusok: olyan magánhangzók, melyeket együtt ejtünk. A szókészlet eltérése kisebb mértékű, a nyelvtani rendszer szinte ugyanaz. A Honfoglalás előtt törzsi tagoltság volt. Nemzeti nyelv: a, irodalmi nyelv (írott); b, köznyelv (beszélt). b, függőleges: társadalmi rétegzettség szerint: rétegnyelvek, csoportnyelvek. Csoportnyelvek: egy-egy szakterület nyelve, főleg a szókincs más (foglalkozások, hobbi, tudományterületek, sportágak). Tolvajnyelv: az alvilág nyelve. Argó: köznyelv és tolvajnyelv keveredése. Zsargon: beszédhelyzet figyelmen kívül hagyása. Rétegnyelv: életkor szerint: gyermeknyelv, diáknyelv (rövidítések), szleng. A nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.
Megjegyzés küldése