A szöveg fogalma
- a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége
- a kommunikációs folyamatban az üzenet hordozója
- elemi részeit szövegkohézió tartja össze
- egységeit megszerkesztettség és beszerkesztettség jellemzi
- megszerkesztettség: a nyelvtan szabályainak megfelelő megalkotás
- beszerkesztettség: logikai kapcsolatok szerinti elhelyezés a szövegben
A szöveg mondatait, nagyobb egységeit kapcsoló elemek kötik össze. Ezeket csoportosítva
- grammatikai
- jelentésbeli
kapcsolóelemekről beszélünk.
Grammatikai: kötőszók, mutatószók (névmások, határozószók), egyéb nyelvtani viszonyító elemek (igei személyrag, birtokos személyjel).
Jelentésbeli: pl.: a szinonímák.
Az egyes részek, elemek szoros összetartozását, egybeszövődését nevezzük kohéziónak. A mondatok sorozatát akkor tekinthetjük szövegnek, ha a részek szerves rendszert alkotnak benne, és együttesükben megvan a szövegszerűség legnagyobb követelménye: a tartalom egysége, előrehaladás és lezártság. A szöveg egységének megteremtésében, vagyis a szövegkohézió létrehozásában a lineárisan - tehát a szövegben való folyamatos előrehaladással - megragadható tényezők mellett szerepük van a szövegegészre utaló sajátosságoknak is. A szöveg a teljesség és lezártság érzését kelti, tehát egymással összefüggő mondatok sorából szerkesztett egész. A lineáris kohézió a szövegfolytonosságban mutatkozik meg, a kisebb elemek összefüggését jelenti. Ez elsősorban grammatikai kapcsolat. Kapcsolóelemei: kötőszó, névelő, utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel, igei személyragokkal. Katafora: előreutalás, az érdeklődést lehet vele felkelteni az első sorban vagy a címben. Anafora: visszautalás, idézeteknél. Deixis: rámutatás. Globális kohézió a szöveg tartalmi, jelentésbeli egységét biztosítja. A szöveg egy meghatározható dologról, valóságelemről szól, ezt a valóságelemet sokféle nyelvi formában jeleníti meg. A globális kohéziót az ismétlések tartják fenn. Fajtái: szószerinti, szinonímával, párhuzam, ellentét, tematikus szavak. Izotópia: azonos vagy rokon értelmű szavak láncolata. A grammatikai és globális kohézió együtt hat, de arányuk és jelentőségük nem azonos; a kisebb egységeket grammatikai, a nagyobbakat lineáris kohézió tartja össze. A cím nem a szöveg része, hanem rámutat a szöveg egészére; lehet megnevező vagy mondatszerű. A szöveg minden szintjén hatnak a grammatikai kapcsolóelemek és a jelentésbeliek is. Arányuk és jelentőségük az egyes szinteken azonban nem azonos. A szöveg egy mondatán belül, vagy két egymást követő, egymással összefüggő helyzetben lévő mondat kapcsolatában általában erősebb a grammatikai elemek kapcsoló szerepe, a szöveg egészében és nagyobb egységeiben vagy ezek között megnő a jelentésbeli összetartó erők súlya.
- a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége
- a kommunikációs folyamatban az üzenet hordozója
- elemi részeit szövegkohézió tartja össze
- egységeit megszerkesztettség és beszerkesztettség jellemzi
- megszerkesztettség: a nyelvtan szabályainak megfelelő megalkotás
- beszerkesztettség: logikai kapcsolatok szerinti elhelyezés a szövegben
A szöveg mondatait, nagyobb egységeit kapcsoló elemek kötik össze. Ezeket csoportosítva
- grammatikai
- jelentésbeli
kapcsolóelemekről beszélünk.
Grammatikai: kötőszók, mutatószók (névmások, határozószók), egyéb nyelvtani viszonyító elemek (igei személyrag, birtokos személyjel).
Jelentésbeli: pl.: a szinonímák.
Az egyes részek, elemek szoros összetartozását, egybeszövődését nevezzük kohéziónak. A mondatok sorozatát akkor tekinthetjük szövegnek, ha a részek szerves rendszert alkotnak benne, és együttesükben megvan a szövegszerűség legnagyobb követelménye: a tartalom egysége, előrehaladás és lezártság. A szöveg egységének megteremtésében, vagyis a szövegkohézió létrehozásában a lineárisan - tehát a szövegben való folyamatos előrehaladással - megragadható tényezők mellett szerepük van a szövegegészre utaló sajátosságoknak is. A szöveg a teljesség és lezártság érzését kelti, tehát egymással összefüggő mondatok sorából szerkesztett egész. A lineáris kohézió a szövegfolytonosságban mutatkozik meg, a kisebb elemek összefüggését jelenti. Ez elsősorban grammatikai kapcsolat. Kapcsolóelemei: kötőszó, névelő, utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel, igei személyragokkal. Katafora: előreutalás, az érdeklődést lehet vele felkelteni az első sorban vagy a címben. Anafora: visszautalás, idézeteknél. Deixis: rámutatás. Globális kohézió a szöveg tartalmi, jelentésbeli egységét biztosítja. A szöveg egy meghatározható dologról, valóságelemről szól, ezt a valóságelemet sokféle nyelvi formában jeleníti meg. A globális kohéziót az ismétlések tartják fenn. Fajtái: szószerinti, szinonímával, párhuzam, ellentét, tematikus szavak. Izotópia: azonos vagy rokon értelmű szavak láncolata. A grammatikai és globális kohézió együtt hat, de arányuk és jelentőségük nem azonos; a kisebb egységeket grammatikai, a nagyobbakat lineáris kohézió tartja össze. A cím nem a szöveg része, hanem rámutat a szöveg egészére; lehet megnevező vagy mondatszerű. A szöveg minden szintjén hatnak a grammatikai kapcsolóelemek és a jelentésbeliek is. Arányuk és jelentőségük az egyes szinteken azonban nem azonos. A szöveg egy mondatán belül, vagy két egymást követő, egymással összefüggő helyzetben lévő mondat kapcsolatában általában erősebb a grammatikai elemek kapcsoló szerepe, a szöveg egészében és nagyobb egységeiben vagy ezek között megnő a jelentésbeli összetartó erők súlya.
Megjegyzés küldése