A nyelv gondolataink, érzelmeink, akaratunk kifejezésének eszköze. Tehát ismereteink legfőbb forrása, további fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Az ember a múltból átörökíti azokat az ismereteket, amelyeket elődeink tudtak. A nyelv is hosszú fejlődés eredménye, ma is fejlődik, változik. E fejlődést a nyelv belső törvényei szabályozzák. A nyelv fejlődése az egyén életében is végbemegy. Az anyanyelv, amit a gyermek anyjától tanul. Ezt tudjuk legjobban, ezen gondolkodunk, ezt használjuk legszívesebben. Végigkíséri használóját élete során. Igényes használata nemzeti létünk feltétele. A nyelv mint eszköz az egész társadalom tulajdona. Ezt a közös tulajdont az egyes ember egyéni módon használja fel. A beszéd tehát egyéni jellegű.
Közlésfolyamat
- bármely jelrendszer emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása
- információ: egyoldalú tájékoztatás
- a közlésfolyamat mozgásba lendíti az információt két fél között
A közlésfolyamat funkciói
- nem elszigetelten, hanem keveredve jelennek meg
- az arány alapján lehet eldönteni, hogy melyik domináns
Alapfunkciók
- tájékoztató (referenciális): vélemény-, gondolatközlés a valóságról, ill. egyéb dolgokról
- kifejező (expresszív): belső tartalom, általában érzelem kifejezése
- jellegzetes forma: E/1 „én-líra”, vallomások
- felhívó (konatív): hallgató befolyásolását szolgáló törekvés
- általában E/2, magázás, jellemző a felszólító mód és a megszólítás
Kiegészítő funkciók
- kapcsolatfenntartó (fatikus): befogadás megkönnyítése, felek viszonyának tisztázása
- gyakori a közlésfolyamat elején és végén
- pl. köszönő formulák, szokásos kérdések, közhelyek
- értelmező (metanyelvi): nyelvi megformálásra feltett kérdések
- esztétikai (poétai, művészi): a nyelvi megformáltságra irányítja a figyelmet – pl. szépirodalom
- fontos szerephez jut az üzenet nyelve; közlés gazdagítása
A közlésfolyamat tényezői
- beszélő (adó) közölni akar valamit; gondolatait megformálja és kódolja
- hallgató (címzett) befogadja az üzenetet – észleli, felfogja, értelmezi a hallottakat
- a közlésfolyamat alkotó folyamat mindkét fél részéről
- alapkövetelmény: mindkét fél által ismert kódrendszer (nyelv), a valóság egy közös része
- csatorna: a kapcsolattartás közege, pl. hanghullámokat közvetítő levegő, telefon, fax, e-mail
- beszédhelyzet: kommunikáció során a beszélők között kialakuló aktuális viszonyok
- üzenet: a kommunikáció tárgya; a kódolt (elmondott), majd dekódolt (megértett) információ
A közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközei
Gesztusnyelv
- mondanivalót kísérő külső jelenségek: gesztikuláció, mimika, testtartás
- lehet ösztönös (pl. nevetés) vagy tanult (pl. fejrázás)
- meghatározzák a társadalmi szokások és a beszédhelyzet
- szerepe
- hallgató tájékoztatása a beszélő érzelmi állapotáról
- szavak, mondatok hatásának felerősítése vagy gyengítése
- megkérdőjelezheti a megnyilatkozás őszinteségét
- szavak helyettesítése, további üzenet küldése
Közlésfolyamat
- bármely jelrendszer emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása
- információ: egyoldalú tájékoztatás
- a közlésfolyamat mozgásba lendíti az információt két fél között
A közlésfolyamat funkciói
- nem elszigetelten, hanem keveredve jelennek meg
- az arány alapján lehet eldönteni, hogy melyik domináns
Alapfunkciók
- tájékoztató (referenciális): vélemény-, gondolatközlés a valóságról, ill. egyéb dolgokról
- kifejező (expresszív): belső tartalom, általában érzelem kifejezése
- jellegzetes forma: E/1 „én-líra”, vallomások
- felhívó (konatív): hallgató befolyásolását szolgáló törekvés
- általában E/2, magázás, jellemző a felszólító mód és a megszólítás
Kiegészítő funkciók
- kapcsolatfenntartó (fatikus): befogadás megkönnyítése, felek viszonyának tisztázása
- gyakori a közlésfolyamat elején és végén
- pl. köszönő formulák, szokásos kérdések, közhelyek
- értelmező (metanyelvi): nyelvi megformálásra feltett kérdések
- esztétikai (poétai, művészi): a nyelvi megformáltságra irányítja a figyelmet – pl. szépirodalom
- fontos szerephez jut az üzenet nyelve; közlés gazdagítása
A közlésfolyamat tényezői
- beszélő (adó) közölni akar valamit; gondolatait megformálja és kódolja
- hallgató (címzett) befogadja az üzenetet – észleli, felfogja, értelmezi a hallottakat
- a közlésfolyamat alkotó folyamat mindkét fél részéről
- alapkövetelmény: mindkét fél által ismert kódrendszer (nyelv), a valóság egy közös része
- csatorna: a kapcsolattartás közege, pl. hanghullámokat közvetítő levegő, telefon, fax, e-mail
- beszédhelyzet: kommunikáció során a beszélők között kialakuló aktuális viszonyok
- üzenet: a kommunikáció tárgya; a kódolt (elmondott), majd dekódolt (megértett) információ
A közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközei
Gesztusnyelv
- mondanivalót kísérő külső jelenségek: gesztikuláció, mimika, testtartás
- lehet ösztönös (pl. nevetés) vagy tanult (pl. fejrázás)
- meghatározzák a társadalmi szokások és a beszédhelyzet
- szerepe
- hallgató tájékoztatása a beszélő érzelmi állapotáról
- szavak, mondatok hatásának felerősítése vagy gyengítése
- megkérdőjelezheti a megnyilatkozás őszinteségét
- szavak helyettesítése, további üzenet küldése
Megjegyzés küldése