Móricz Zsigmond (1879 – 1942) - Magyar irodalom érettségi tétel

Tiszacsécsén született – Tündérszigetnek nevezi a helyet - 1879. július 2-án. Apja Móricz Bálint (vállalkozó); anyja Pallagi Erzsébet (református papi családból származik). Anyagi gondjaik voltak: a család Prügyre, Móricz Zsigmond pedig Tiszaistvándiba költözik. 1890-ben a debreceni Református Kollégiumba jár, majd 1892-től Sárospatakra, ahol nem érzi jól magát. 1899-ben érettségizik Kisújszálláson, író szeretne lenni. Debrecenben református teológiát és jogot tanul, a jogot Pesten folytatja. 

1903-tól Az Újság gyerekrovatának vezetője, ekkor írja a Török és a teheneket; meséket gyűjt. 1905-ben feleségül veszi Holics Eugéniát (Jankának hívja), minden nőalak műveiben ő. Móricz állandóan megcsalta a feleségét, Simonyi Máriával és Magos Olgával, ezért Janka 1925-ben öngyilkos lett. Első sikere: Hét krajcár (1908) – ezzel kezdődött első írói korszaka (1908–1919). A a magyar falu és a vidéki kisváros életét más szemszögből mutatja be. Írói sikerei miatt jó anyagi körülmények között élnek, 1911-ben telket vásárolnak Leányfalun. Első regénye a Sárarany (1911). További regényei: Az Isten háta mögött – egy felvidéki kisváros sivár élete jelenik meg; A Galamb papné (1912); Kerek Ferkó (1913) – Móricz először ír a dzsentrikről; Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1914). 

Az első világháború hamis ideológiája félrevezette, 1915-ben jelentkezik haditudósítónak. Hamarosan kiábrándul, tiltakozását fejezi ki a Szegény emberek (1916) című novellájában. A fáklya (1917) című regényében a vidéki értelmiség kudarcát írja le. Gyermekkori érzései jelennek meg a Légy jó mindhaláligban (1920). A Tündérkert Bethlen Gáborról szól; később két másik regénnyel – A nagy fejedelem, A nap árnyéka – kiegészíti Erdély címen. A 20-as években új témát választ: a történelmi félmúltat, a dzsentrik tegnapját írja le; kezdetben szimpatizál velük, majd kiábrándul belőlük. Kivilágos kivirradtig (1924) – két generáció erkölcsi felfogása áll szemben. A környezetéből kiemelkedni akaró, de elbukó ember tragédiája jelenik meg az Úri muriban (1927). 

A Légy jó mindhalálig folytatása a Forr a bor (1931), ahol Nyilas Mihály érettségi előtt áll. Rokonok – a világgazdasági válság miatt kiábrándul az uralkodó osztály becsületességének lehetőségéből. 1926-ban elvette Simonyi Máriát, de 1937-ben elváltak. 1929 és 1933 között Babitscsal szerkesztik a Nyugatot. Az 1930-as évektől ismét a paraszti – népi világ felé fordul. Ilyen témát dolgoznak fel a Barbárok (1932) és a Komor ló novellái. Az írói közlés háttérbe szorul, csak a drámai párbeszédeken van a lényeg. A boldog ember (1935) című regényben a főhős maga meséli el élettörténetét. Saját élete első 10 évét írja meg az Életem regényében. 1939-től haláláig szerkesztette a Kelet Népe című folyóiratot. 1936-ban megismerkedett egy árva lánnyal, Littkey Erzsébettel, Csibével. Az ő élményeiből írta meg az Árvácska című regényét (1941) s még 20 novellát. Rózsa Sándorról tervezett egy trilógiát, de csak az első két részt tudta befejezni – Rózsa Sándor a lovát ugratja, Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét. 1942. szeptember 4-én agyvérzésben halt meg Budapesten 63 éves korában.

Helyszínek:
Tiszacsécse - születési hely
Debrecen - Légy jó mindhalálig őrzi
Kisújszállás - érettségi
Pest - jog + teológia
Leányfalú - nyaraló, lakhely
Budapest - munkái, halála

Személyek:
Holics Janka - első felesége, öngyilkos lesz
Simonyi Mária - szerelme, második felesége
Magos Olga - késői szerelme
Littkey Erzsébet - "árva", Csibe - Árvácska című regény őrzi
Lili, Virág, Gyöngyi - gyermekei
Virág - lánya, ő írja az Apám regénye című művet

Lapok:
Az Újság - gyermek rovat
Nyugat - Hét krajcárral debütált, később szerkesztője (1929-33)
Pesti Napló - 1930-ban részletekben közli a Rokonok című művét, majd az Életem regényét
Kelet Népe - saját lapja

Művei:
Móricz író, újságíró, aki több műfajban alkotott.
A 10-es évek: (Hét krajcár, Tragédia, Judit és Eszter, Kis Samú Jóska, Szegény emberek)

A téma a szegénység és a világháború pusztítása. Majd 29 évesen talált rá saját hangjára és a paraszti novellákkal indul el. Teljesen új ábrázolás módot hoz. Leszámol a korabeli illúziókkal, hogy a falú a derű, a csönd világa. Mert meglátja a nyomort, a szegénységet. Leszámol még a kedélyes parasztfigurákkal, Mikszáth idealizált alakjaival, korának népszínműveivel (1-1 jellem domborodik ki). Később ezeket Illyés Gyula folytatja a szociográfiáiban.

HÉT KRAJCÁR 

1908-ban fut be, a Nyugat első számában jelenik meg a Hét krajcár. Újszerű a mű szerkezete és ábrázolása.

Háttere: Személyes tapasztalat, életének motívumai (olajos ruhák lógnak a falon - gépész apa; cérna, tű - varró anya, 7 krajcár - szegénység). Tágabb háttere a korabeli Magyarország, a három millió koldus országa - felbukkan a koldus, aki kisegíti őket.

Téma: Napszámos család nyomora, a mindennapi szükségletek hiánya. A szomszédok is ugyanolyan szegények, Sósék generációja.

Szerkezete: 

1. Távolról indít: hangulatilag előkészít (sírás, rívás és), majd az általános után E/1-re vált, azaz én-elbeszélésre.
2. Előrevetíti a véget, az anya halálát, idősíkot vált, kezdi visszaidézni a gyermekkort, a múltat. Megjelöli a témát, a krajcár keresését.
3. A keresés leírása. Az első 4 krajcár keresését tömöríti, sűríti, de a maradék hármat kifejti. Funkciója az, hogy az élet és a jellemeket be tudja mutatni. A család borzalmasan szegény (nincs szerkényük, egy ruha van az apának). Az anya jelleme ellentétben áll, ő mindent kacagva, vidáman fog fel (nevetgél, nem törődik a betegségével). Ezt a részt a nyelvi játékok, versikék és indulatszavak jellemzik. Sajnos csak 6 krajcárt találtak meg.
4. Koldus érkezése: a koldus együtt érez a családdal és kölcsön ad 1 krajcárt, de még a koldus hálálkodik.
5. Móricz tovább fokozza a feszültségeket, mivel nem old meg semmit. Az anya halálával a legdrámaibb ponton zárja a művet.

Mikszáth és Gárdonyi parasztábrázolását folytatja. A művet az ellentétek rendszere hatja át. A párbeszédek pergők. A falusi szavak mellett ott van Móricz írói választékos nyelve is. Műfaja: Én-novella.

SZEGÉNY EMBEREK (1916)

A mű az első világháború idején keletkezett. Érdekes Móricz véleményének alakulása: kezdetben híve volt a háborúnak, majd tisztító tűzként fogja fel, s végül ráébred a lélekpusztító hatására. A mű elbeszélés (műfaja: hosszú elbeszélés vagy kisregény). Különböző dinamikájú: statikus és dinamikus képeket ábrázol filmszerűen. Naturalista ábrázolásmód jellemzi, mert alapos a lélekábrázolása.

Főhőse egy katona, akit nem nevez meg, ezzel általánosít; először fiatalembernek, utána katonának, végül embernek nevezi.
1.: Kert, két egy idősebb és egy fiatalabb ember beszélgetnek, a téma a háború szóba kerül a katona első gyilkossága; az öreggel alibit akar szerezni magának.
2.: Elhatározza, hogy lopni fog, útban van Vargáék háza felé itt már keverednek a jelen és a múlt eseményei – az árokról eszébe jut a háború mindent úgy hajt végre, mintha a háborúban lenne, mintha parancsot teljesítene.
3.: Belép a házba, ahol otthon vannak a gyerekek – az ő megölésüket rendkívül naturalistán ábrázolja
elviszi a pénzt is, de kevesebb van, mint amennyire számított
4.: Hazafelé menet találkozik az öreggel, akivel együtt ásott; próbálja igazolni az alibijét, de az csak nevet rajta
5.: Az uzsorásnál nem adja meg a teljes tartozást, csak 20 pengőt Sóvágónak, az uzsorásnak a háború üzlet megjelenik a szegény–gazdag ellentét.
6.: Otthon van; megtudjuk, hogy szereti a családját, idilli a légkör csak akkor mondja el, hogy mit tett, amikor a gyerek észreveszi, hogy véres a keze a család nyugodtan viseli a helyzetet
7.: Elindulnak a vásárba, a folyó melletti töltésre megint azt hiszi, hogy lövészárok egyre inkább képzelődik, leugrik a töltésről, mert azt hiszi, lőnek a felesége rájön, hogy megzavarodott a férje; sajnálja, megérti, hogy a háború miatt lett ilyen monológjában a katona ráérzett, hogy a háború tulajdonképpen a gazdagok és a szegények között zajlik rájött, hogy igazságtalanul cselekedett
8.: A vásárban csak egy új ásót vett, hogy tudjon mivel dogozni és egy mézeskalácsot, amit megígért a fiának
9.: Hazafelé menet beledobta a pénzt a folyóba – innentől kezdve teljesen normálisan viselkedik, eltűnnek a víziói
10.: Otthon keresik a csendőrök, tagadni próbál, de a fia lebuktatja azzal, hogy az igazságot mondja el nem tud emiatt haragudni rá. 

Egyenes időábrázolású, de keverednek az idősíkok, a jelenbe néha bevillan a múlt az otthon képeibe bejönnek a háborús képek, víziók a végére egyre jobban elborul a főhős elméje, széthull: nem tud egyszerre két színtéren élni.
Móricz a művel megpróbálja bemutatni, hogy hogyan pusztítja el a személyiséget a háború a mű tempója: lassú gyors (gyilkosság) lassú. A katona áldozatnak tekinthető a háború hatásai miatt, de mégis bűnös. A műben tájnyelvi, katonai szavak találhatóak.

TRAGÉDIA (1909)

Már a cím és a tartalom között is groteszk ellentét van. Egyfelől a tragédiát az okozza, hogy halálra eszi magát a hős. A cél kisszerű, mivel ki akarja enni Kis János a falú urát, Sarudyt vagyonából, de úgy éli meg, mintha hőstettet hajtott volna végre. A cselekmény nevetséges, tragikus, de mégis elgondolkodtató, hogy az éhezés és a nyomor hogyan torzítja el az emberi lelket. A hőst csak az evés és a jól lakás foglalkoztatja. Móricz legelőször evés közben mutatja be. A hős először megette az almástáskát és kezd elaludni, de még ekkor is az evés, a lakodalom foglalkoztatja. Majd az életének képei következnek (saját lakodalma). Irreális gondok és tervek foglalkoztatják. Azt tervezi, hogy 60 gombócot eszik meg, de előtte sanyargatja magát, mert nem akar enni.

Kis János rögtön az első fogás után jóllakik, utána már csak feladatból eszik, miután két óra hosszat evett folyamatosan, egy hús a torkán akad, meghal. Halálát senki sem vette észre, mint őt életében.

Ábrázolásmódja realista, szegény - gazdag ellentét. Naturalisztikusan írja le az evést. A műfaja dráma, mert 1,5 nap alatt játszódik le, kis terjedelmű.


Móricz novellájának harmadik korszaka a 30-as évek. Újat hoz, mert bemutatja a falusiak ijesztő világát, elmaradottságát, babonás, erkölcsökben lezüllőt világát. Ábrázolásmódja ismét megújult: tömörít, sűrít, balladisztikusabbak, szinte szociográfiára utal. A film vágás technikájával él.

BARBÁROK (1931)

A civilizációt csak a bíró képviseli, a többiek a zárt, törvényen kívüli világ képviselői. Móricz legnagyobb hatású novellája, számos kortársa felismerte a nagyságát 

Téma: nyereségvágyból elkövetett emberölés. Különbözik Móricz többi novellájától, mert nem a szegénység, hanem az elvadultság, lelki sivárság jelenik meg. Elbeszélés rokonságot tart a balladával, a drámával és a mesével is. Eszköze a sűrítés, a tömörítés és a homályban hagyás. Szűkszavú, de sokat sejtető részek jellemzik és nagyon kevés az írói közlés. A mű kontrasztja is balladisztikus: civilizált bíró - Veres juhász.

Baljós előjellel – a kutya csaholásával – kezdődik a történet, majd három juhász érkezik, megsokasodnak a zavaró mozzanatok.. Az egyik juhász kéri Bodri juhásztól a szíját, de ez csak ürügy.

Móricz előre sejteti a tragédiát – hirtelen sötét lett. A gyilkosságot szűkszavúan írja le, a gyerek végignézi, amíg megölik az apját, őt csak utána ütik agyon, a kutyák is elintézik egymást.

A szíjat otthagyják, a gyilkosság után a síron tüzet raknak és megvacsoráznak. A gyilkosok teljesen nyugodtak, úgy viselkednek, minta nem történt volna semmi.

1.: Találkoznak a pásztorok, a fejezet alkonyattól estig tart. Erre a részre jellemző a vontatott, hosszú párbeszéd, de szembeötlő a rövid gyilkosság. Árulkodó jelek: kutyák ugatása, agresszív viselkedés, puhatolózás, kérdezősködés a feleségről. A gyilkosság után tovább fokozódik, hogy a Veres juhászék hazudnak az asszonynak.
2.: A második rész az asszony útjától a holtestek felfedezéséig tart. 10 nap telik el a gyilkosságtól, de a későbbiekben közel egy évet ölel át. A térkezelése roppant kiterjedt, egészen a Dunántúlig nyúlik el, majd augusztusban találják meg. A Veres juhász és az asszony találkozása is ebben a részben van. Itt kontrasztban áll a fehér ruha a "fekete" nővel. Az asszony naiv, hisz a juhásznak, mivel hűséges. A Veres juhász elvetemült, szűkszavú. Árulkodó jelek sokassága figyelhető meg: juhok száma, rézveretes szíj említése. A tetőpont a Veres juhász letartoztatása.
3.: Tárgyalás 10 nappal a tetemek megtalálása után. Végig drámai párbeszédek vannak a bíró és a juhász között. A juhász mindvégig primitív, egyszerű; a bíró: ravasz, furfangos, ismeri a bűnösök lelkiismeretét, nyelvét. A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: "Barbárok". Megállapítása mélységesen igaz, mivel senki sem ítélkezhet másként. A természetes emberi igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szült, inkább a szomorúság. A cím nemcsak a vademberekre, hanem a novella többi szereplőjére vonatkozik. Bodri juhász és családja is barbár viszonyok között élt, emberhez nem méltó körülmények között, de belőle nem veszett ki az emberi érzés. Éppen ezért rokonszenvesek.

Share this: