1883. április 4-én született Szegeden. Édesapja meghalt gerincvelő-sorvadásba, e szörnyű örökletes betegség réme állandó fenyegetésként nehezedett Juhász Gyula életére. Már fiatalon, diákkorában is búskomorságra hajló, labilis idegzetű, nagyon magányos lélek volt. Gimnáziumi tanulmányait a szegedi piarista gimnáziumba végezte. Majd a váci piarista gimnáziumba ment, ahol igen nehéz hónapokat töltött el. 1902 őszén a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott magyar-latin szakos hallgatóként, ezek az évek voltak számára a legkiegyensúlyozottabbak. 1906-ban a máramarosszigeti gimnáziumban kapott tanári állást. Következő évben átkerült Lévára. A Holnap antológia, a "magyar Fleurs du mal" megszervezése körül buzgólkodott, részt vett a Holnap Társaság megalapításában, bekapcsolódott a Szigligeti Színház életébe, mely két darabját is színre vitte. Ekkor megjelent életében Sárvári Anna. 1911 őszén Szakolcára kapott kinevezést - itt születtek az Anna-versek. Önéletrajzi élményeit dolgozta fel az Orbán lelke című kisregénybe. A regény hőse Orbán Gergely, aki a hozzá méltatlan körülmények közül az öngyilkosságba menekülne, de nincs hozzá elég bátorsága. Csak szenvedni tud, s az a meggyőződés alakul ki benne, "hogy a szenvedés az egyetlen forma, amellyel a sors és az emberek mostohasága és ostobasága ellen" védekezhet. Hiába sóvárog valami elérhetetlen után, az íróasztalán tornyosuló százhúsz darab magyar és latin dolgozat ráébreszti a komor valóságra.
Innen Makóra az állami főgimnáziumba megy tanítónak. 1914. március 6-án váratlanul Pestre utazik, ahol a szállodában mellbe lövi magát, de a Rókus Kórház orvosainak gondos ápolása megmentette. A kórházban megismerkedett Eörsi Júlia írónővel, aki viszonozta a szerelmet és ápolta. Eörsi Juhász Gyulához fűződő emlékeit 1957-ben Tiéd a sírig című művében örökítette meg. 1915-ben jelent meg a második verseskötete. Majd több verseskötete hagyta el a nyomdát (Késő szüret, Nefelejcs, Ez az én vérem, Testamentom). 1929 januárban 4000 pengős Baumgartner-díjat kapott. 1937. április 6-án nagy mennyiségű veronált szedett be és meghalt.
Kötetei:
Juhász Gyula versei 1907
Új versek 1915
Késő szüret 1918
Ez az én vérem 1919
Nefelejcs 1920 – 1921
Testamentom 1925
Hárfa és holmi 1929
Fiatalok, még itt vagyok 1935
Kosztolányi:" valami anadalító magyarság bujdosik e sorok között"
Schöpflin Aladár: "Természetes levegője a halk busongás. A cselekvés motívuma hiányzik verseiből"
KÖLTŐI VILÁGA
1. Juhász Gyula a Nyugat első költőnemzedékének egyik legnagyobb ígéreteként indult. (Pl. az első Baumgarten-díjasok egyika.) Az életmű ismeretében azonban csak egyik jelentős tagja.
2. Élete Szegedhez kötődik, de mint tanár dolgozott Nagyváradon is. Ide nemcsak a Holnap c. antológia köti, de itt ismerkedik meg Sárvári Anna színésznővel, élete nagy, reménytelen szeremével.
Szerelmi lírájának termése hozzá szól (Anna örök, Profán litánia, Milyen volt).
3. Magányosan élt, betegsége egyre súlyosbodott. Többszöri sikertelen kísérlet után végül az öngyilkosságba menekül.
4. Élete és költészete szorosan összeforrt:
társtalansága, magánya, tragikus betegsége rányomta bélyegét verseire.
Lírájának alaphangja: a mélabú, a rezignáltság.
Bánatlírájának kiemelkedő darabjai a szegedi tájat festő versei. Ezek egyszerre ábrázolják a külső és a metaforikus, belső tájat. A költő a maga érzésvilágát rávetíti a tájra. Ennek a sajátos tájlírának kiemelkedő darabja a Tiszai csönd.
5. Jellegzetes hangulati lírát teremtett. Főként az impresszionizmus hatott rá, Verlaine zeneisége.
6. Szinte parnasszista módon hitt a szépségben, művészetben. Ez a szépség kárpótolta kudarcaiért.
Lírai élményei olykor 1-1 műalkotáshoz v. azok alkotóihoz kapcsolódnak. A sorsazonosság tette rokonná a festővel, Gulácsy Lajossal (Gulácsy).
7. Az emberi szenvedés átérzése, megértése jellemezte. Ez jelentkezik a nép sorsával való azonosulást tükröző életképeiben (Tápai lagzi).
8. Stílusát a szimbolizmus kevéssé hatja át. Nyelve: konkrétabb, egyszerű. Fokozott műgond, kompozíciós zártság jellemzi. (Pl. vonzódik a szonetthez.)
Ritmikájában a hagyományosabb utat járta.
TISZAI CSÖND
1. Egyik korai verse (1910. A Hét című lapban jelent meg).
2. Hangulatlírájának kiemelkedő darabja, impresszionista vers. A költő hangulata rávetül a tájra.
3. Alapélménye egy ellentét:
- a magány, társtalanság, a kívülrekedtség,
- illetve a társakra találás vágya,
melyek az elvágyódás, illetve a révbe érés, megpihenés ellentétes érzését hívják elő.
4. A vers vezérmotívuma egy ősi irodalmi toposz a hajó .
Asszociációs köre igen gazdag: utazás, életút, révbe érés, nyugtalanság, elvágyódás.
Juhász Gyula azonosul vele erre utal a 6. vsz. T/1. személye (kikötöttünk).
A versben ez a motívum teljesedik ki. (Impresszionista vonás - egy motívum fel- felbukkanása, ill. kiteljesedése Ravel: Bolero.)
A vibrálást fejezi ki, hogy a "hajó" hol felbukkan, hol eltűnik:
a páratlan versszakokban: konkrétan jelen van,
a párosokban: csak az utalás szintjén.
5. Esti helyzetképpel indít:
- ez est metaforája - puhán, bársonyosan fonja be a természetet;
- majd belép a hajó-motívum;
- és a 2. versszaktól kezdve hol a látvány , hol a hangok dominálnak;
- szinte semmi mozgás nincs, viszont a térbeliség is hullámzik: fent/lent váltakozik.
kicsi és nagy ugyanígy.
6. Az éj egyfelől: félelmetes sötét, neszeivel, magányával;
másfelől: meg is nyugtat.
7. A kettősségeket erősíti a befejezés: Ma nem üzennek ... de: ott van emellett a holnap reménye.
8. Stíluseszközei: metaforák, alliteráció, ismétlések, páratlan zeneiség (hallgatják halkan a harmonikát).
ANNA-VERSEK
Költészetének egy jelentős részét az Anna-versek teszik ki (kb. 70 darab). A szerelem története: Nagyvárad, színésznő, futó találkozás - de J GY részéről örök, viszonzatlan szerelem. Anna alakját idealizálta, eszményképpé növesztette erre utal, hogy az Anna-versek zömét nem megismerkedésükkor, hanem később, 1911 után írta.
Milyen volt ..
- 1912-ben jelent meg A Hétben - ekkor Szakolcán él és tanít;
- itt írta a legtöbb Anna-verset, szám szerint húszat;
- hangulatvers:
- három évszakot idéz meg - hiányzik a tél
alaphangjára a nosztalgia, a múltra való vágyódó emlékezés jellemző.
A versszakok felépítése megegyezik:
- 3-szor hangzik fel: "Milyen volt..." tétova kérdése (anafora),
- majd szinte bűnbánó hangon mondja: "...nem tudom már."
- ám a 2. soroktól fordulat következik be: "de..."
- hiszen mégis mindenről és minden időben Anna jut eszébe a természetben bármit látva
- 1.vsz.: sárguló kalászú búza Anna szőkesége (arany, sárga);
- 2. vsz.: az őszi bágyadt kék ég Anna kék szeme (kék, szürke);
- 3. vsz.: sosogó selymű zöld rét Anna hangja (zöld) + a hallás és a tapintás is belép.
- a megszemélyesítések a párhuzam megvonását segítik,
- az emlékezés mégis egyre gyengébb - elhalványul az idő folyamán:
újra érzem (1.vsz.),
visszarévedek (2. vsz.)
úgy érzem ... elbizonytalanodás.
- az évszakok fontos szerepet töltenek be: a tél kivételével mindhárom megvan: a visszaemlékezés Annára a "költő tele", mely után soha nincs tavasz.
Anna örök (1926)
- végérvényesen lezárja az Anna-szerelmet;
- minél távolabb van térben és időben Anna, annál szebb versek születnek Juhász Gyula tollán;
- a versben megörökített Anna már nem a Váradon megismert színésznő, hanem egy idealizált lény, szimbólum: az elmúlt ifjúság, a szerelem, a nő maga - hasonlít, Vajda Ginájához;
- kései verse. Nagy műgond, szigorú kompozíció jellemzi.
- Kompozíció: a 18 sor 3x6 sorra bomlik - 1-1 idősíknak felel meg.
- 1-6.: a múlt:
a régi emlékek elmosódása, múlttá válása;
mintegy föléjük kerekedve nyugodtan veszi számba Anna eltűnt szépségét;
az erő, a kiegyensúlyozottság azonban csak látszólagos
inverzió, sorátlépések, a sor közepén záruló mondatok, az el igekötő halmozása.
- 7-12. sor: Ma már... - jelen.
a Ma már háromszor hangzik fel;
fegyelmezett mondatok bizonygatják a múlt iránti közönyt -
s mikor már ez elhihetővé válna, akkor köv. az Ó, de mégis - fordulat, a ne hidd - kétszer.
- 13-18.:
Anna jelenléte az apróságokban, de folyton ott van a mindennapokban, és mindent elsöpör.
Kötőszóhalmozás, határozók halmozása, gondolatpárhuzamok,
Zsoltáros forma:
- maga a 3. szerk. rész, a zsoltáros hang, a záró sorok - Anna örökkévaló - az egek magasságába emelkedik.
Innen Makóra az állami főgimnáziumba megy tanítónak. 1914. március 6-án váratlanul Pestre utazik, ahol a szállodában mellbe lövi magát, de a Rókus Kórház orvosainak gondos ápolása megmentette. A kórházban megismerkedett Eörsi Júlia írónővel, aki viszonozta a szerelmet és ápolta. Eörsi Juhász Gyulához fűződő emlékeit 1957-ben Tiéd a sírig című művében örökítette meg. 1915-ben jelent meg a második verseskötete. Majd több verseskötete hagyta el a nyomdát (Késő szüret, Nefelejcs, Ez az én vérem, Testamentom). 1929 januárban 4000 pengős Baumgartner-díjat kapott. 1937. április 6-án nagy mennyiségű veronált szedett be és meghalt.
Kötetei:
Juhász Gyula versei 1907
Új versek 1915
Késő szüret 1918
Ez az én vérem 1919
Nefelejcs 1920 – 1921
Testamentom 1925
Hárfa és holmi 1929
Fiatalok, még itt vagyok 1935
Kosztolányi:" valami anadalító magyarság bujdosik e sorok között"
Schöpflin Aladár: "Természetes levegője a halk busongás. A cselekvés motívuma hiányzik verseiből"
KÖLTŐI VILÁGA
1. Juhász Gyula a Nyugat első költőnemzedékének egyik legnagyobb ígéreteként indult. (Pl. az első Baumgarten-díjasok egyika.) Az életmű ismeretében azonban csak egyik jelentős tagja.
2. Élete Szegedhez kötődik, de mint tanár dolgozott Nagyváradon is. Ide nemcsak a Holnap c. antológia köti, de itt ismerkedik meg Sárvári Anna színésznővel, élete nagy, reménytelen szeremével.
Szerelmi lírájának termése hozzá szól (Anna örök, Profán litánia, Milyen volt).
3. Magányosan élt, betegsége egyre súlyosbodott. Többszöri sikertelen kísérlet után végül az öngyilkosságba menekül.
4. Élete és költészete szorosan összeforrt:
társtalansága, magánya, tragikus betegsége rányomta bélyegét verseire.
Lírájának alaphangja: a mélabú, a rezignáltság.
Bánatlírájának kiemelkedő darabjai a szegedi tájat festő versei. Ezek egyszerre ábrázolják a külső és a metaforikus, belső tájat. A költő a maga érzésvilágát rávetíti a tájra. Ennek a sajátos tájlírának kiemelkedő darabja a Tiszai csönd.
5. Jellegzetes hangulati lírát teremtett. Főként az impresszionizmus hatott rá, Verlaine zeneisége.
6. Szinte parnasszista módon hitt a szépségben, művészetben. Ez a szépség kárpótolta kudarcaiért.
Lírai élményei olykor 1-1 műalkotáshoz v. azok alkotóihoz kapcsolódnak. A sorsazonosság tette rokonná a festővel, Gulácsy Lajossal (Gulácsy).
7. Az emberi szenvedés átérzése, megértése jellemezte. Ez jelentkezik a nép sorsával való azonosulást tükröző életképeiben (Tápai lagzi).
8. Stílusát a szimbolizmus kevéssé hatja át. Nyelve: konkrétabb, egyszerű. Fokozott műgond, kompozíciós zártság jellemzi. (Pl. vonzódik a szonetthez.)
Ritmikájában a hagyományosabb utat járta.
TISZAI CSÖND
1. Egyik korai verse (1910. A Hét című lapban jelent meg).
2. Hangulatlírájának kiemelkedő darabja, impresszionista vers. A költő hangulata rávetül a tájra.
3. Alapélménye egy ellentét:
- a magány, társtalanság, a kívülrekedtség,
- illetve a társakra találás vágya,
melyek az elvágyódás, illetve a révbe érés, megpihenés ellentétes érzését hívják elő.
4. A vers vezérmotívuma egy ősi irodalmi toposz a hajó .
Asszociációs köre igen gazdag: utazás, életút, révbe érés, nyugtalanság, elvágyódás.
Juhász Gyula azonosul vele erre utal a 6. vsz. T/1. személye (kikötöttünk).
A versben ez a motívum teljesedik ki. (Impresszionista vonás - egy motívum fel- felbukkanása, ill. kiteljesedése Ravel: Bolero.)
A vibrálást fejezi ki, hogy a "hajó" hol felbukkan, hol eltűnik:
a páratlan versszakokban: konkrétan jelen van,
a párosokban: csak az utalás szintjén.
5. Esti helyzetképpel indít:
- ez est metaforája - puhán, bársonyosan fonja be a természetet;
- majd belép a hajó-motívum;
- és a 2. versszaktól kezdve hol a látvány , hol a hangok dominálnak;
- szinte semmi mozgás nincs, viszont a térbeliség is hullámzik: fent/lent váltakozik.
kicsi és nagy ugyanígy.
6. Az éj egyfelől: félelmetes sötét, neszeivel, magányával;
másfelől: meg is nyugtat.
7. A kettősségeket erősíti a befejezés: Ma nem üzennek ... de: ott van emellett a holnap reménye.
8. Stíluseszközei: metaforák, alliteráció, ismétlések, páratlan zeneiség (hallgatják halkan a harmonikát).
ANNA-VERSEK
Költészetének egy jelentős részét az Anna-versek teszik ki (kb. 70 darab). A szerelem története: Nagyvárad, színésznő, futó találkozás - de J GY részéről örök, viszonzatlan szerelem. Anna alakját idealizálta, eszményképpé növesztette erre utal, hogy az Anna-versek zömét nem megismerkedésükkor, hanem később, 1911 után írta.
Milyen volt ..
- 1912-ben jelent meg A Hétben - ekkor Szakolcán él és tanít;
- itt írta a legtöbb Anna-verset, szám szerint húszat;
- hangulatvers:
- három évszakot idéz meg - hiányzik a tél
alaphangjára a nosztalgia, a múltra való vágyódó emlékezés jellemző.
A versszakok felépítése megegyezik:
- 3-szor hangzik fel: "Milyen volt..." tétova kérdése (anafora),
- majd szinte bűnbánó hangon mondja: "...nem tudom már."
- ám a 2. soroktól fordulat következik be: "de..."
- hiszen mégis mindenről és minden időben Anna jut eszébe a természetben bármit látva
- 1.vsz.: sárguló kalászú búza Anna szőkesége (arany, sárga);
- 2. vsz.: az őszi bágyadt kék ég Anna kék szeme (kék, szürke);
- 3. vsz.: sosogó selymű zöld rét Anna hangja (zöld) + a hallás és a tapintás is belép.
- a megszemélyesítések a párhuzam megvonását segítik,
- az emlékezés mégis egyre gyengébb - elhalványul az idő folyamán:
újra érzem (1.vsz.),
visszarévedek (2. vsz.)
úgy érzem ... elbizonytalanodás.
- az évszakok fontos szerepet töltenek be: a tél kivételével mindhárom megvan: a visszaemlékezés Annára a "költő tele", mely után soha nincs tavasz.
Anna örök (1926)
- végérvényesen lezárja az Anna-szerelmet;
- minél távolabb van térben és időben Anna, annál szebb versek születnek Juhász Gyula tollán;
- a versben megörökített Anna már nem a Váradon megismert színésznő, hanem egy idealizált lény, szimbólum: az elmúlt ifjúság, a szerelem, a nő maga - hasonlít, Vajda Ginájához;
- kései verse. Nagy műgond, szigorú kompozíció jellemzi.
- Kompozíció: a 18 sor 3x6 sorra bomlik - 1-1 idősíknak felel meg.
- 1-6.: a múlt:
a régi emlékek elmosódása, múlttá válása;
mintegy föléjük kerekedve nyugodtan veszi számba Anna eltűnt szépségét;
az erő, a kiegyensúlyozottság azonban csak látszólagos
inverzió, sorátlépések, a sor közepén záruló mondatok, az el igekötő halmozása.
- 7-12. sor: Ma már... - jelen.
a Ma már háromszor hangzik fel;
fegyelmezett mondatok bizonygatják a múlt iránti közönyt -
s mikor már ez elhihetővé válna, akkor köv. az Ó, de mégis - fordulat, a ne hidd - kétszer.
- 13-18.:
Anna jelenléte az apróságokban, de folyton ott van a mindennapokban, és mindent elsöpör.
Kötőszóhalmozás, határozók halmozása, gondolatpárhuzamok,
Zsoltáros forma:
- maga a 3. szerk. rész, a zsoltáros hang, a záró sorok - Anna örökkévaló - az egek magasságába emelkedik.
Megjegyzés küldése