A XX. századi mordern reailista próza képviselője. A nagypolgári családból származó író tudatosan vállalta a baloldali eszmék és politikai célok képviseletét élete legkülönfélébb korszakaiban. Hőseiben gyakran a maga lelkiismereti meghasonlásait, erkölcsi igényességét és kételyeit jelenítette meg.
Szerelem:
A személyi kultusz ideje, amikor az emberek embertársaik hitével kufárkodtak. Ebben a novellában az író mély lelki ábrázolást készít megrázó egyszerűséggel. A novella szerkezete 3 részre tagolható. 1) A főhős, B. (bárki lehet Mo-n) politikai fogoly, hét év után szabadul a börtönből. Civil ruháját szinte érzés nélkül fogadja. Válaszai fásultak és rövidek. A börtönőr durva tréfáját szó nélkül hagyja. Közönyös. Megszokta, hogy azt teszi, amit parancsolnak. Még nem érzi a szabadságot. Lassan, gyanakodva indul ki a börtönből. Előtte van rabtársa arca, akit szinte az ajtóból hívtak vissza. 2) A villamoson veszi a szabadság első leheletét. A kalauznő nevetése, a munkás tréfája egy kicsit oldja a feszültséget. Szeme káprázik. Hét éve nem látott gyerekeket. A saját fiát sem ismeri (a börtönben volt, amikor született). A taxisofőr megértő segítőkészsége, az első cigaretta, a virágzó természet a szabadság bódulatát keltik. A házmester és a szomszédok közeledése, segítőkészsége visszaállítja B. lelki egyensúlyát. 3) A novella emelkedő szépsége itt éri el a tetőpontot. A feleségével való találkozás pillanata megrendítő. A kopott cselédszoba árulkodik arról, hogy mi mindent kellett a feleségének átélnie a 7 év alatt, de erről nem beszélnek. Két ember boldog újbóli találkozása, akik megértik egymást. Az asszony hűsége, szerelme visszaadta B.-nek az életet.
A novella drámaian zárt, egész rövid idő alatt érzékelteti az író egy ember szorongását, reménytelenségét, boldogságát, s közben a hátteret is megrajzolja, visszatekint a múltba, a jövőt is előkészíti.
Szerelem:
A személyi kultusz ideje, amikor az emberek embertársaik hitével kufárkodtak. Ebben a novellában az író mély lelki ábrázolást készít megrázó egyszerűséggel. A novella szerkezete 3 részre tagolható. 1) A főhős, B. (bárki lehet Mo-n) politikai fogoly, hét év után szabadul a börtönből. Civil ruháját szinte érzés nélkül fogadja. Válaszai fásultak és rövidek. A börtönőr durva tréfáját szó nélkül hagyja. Közönyös. Megszokta, hogy azt teszi, amit parancsolnak. Még nem érzi a szabadságot. Lassan, gyanakodva indul ki a börtönből. Előtte van rabtársa arca, akit szinte az ajtóból hívtak vissza. 2) A villamoson veszi a szabadság első leheletét. A kalauznő nevetése, a munkás tréfája egy kicsit oldja a feszültséget. Szeme káprázik. Hét éve nem látott gyerekeket. A saját fiát sem ismeri (a börtönben volt, amikor született). A taxisofőr megértő segítőkészsége, az első cigaretta, a virágzó természet a szabadság bódulatát keltik. A házmester és a szomszédok közeledése, segítőkészsége visszaállítja B. lelki egyensúlyát. 3) A novella emelkedő szépsége itt éri el a tetőpontot. A feleségével való találkozás pillanata megrendítő. A kopott cselédszoba árulkodik arról, hogy mi mindent kellett a feleségének átélnie a 7 év alatt, de erről nem beszélnek. Két ember boldog újbóli találkozása, akik megértik egymást. Az asszony hűsége, szerelme visszaadta B.-nek az életet.
A novella drámaian zárt, egész rövid idő alatt érzékelteti az író egy ember szorongását, reménytelenségét, boldogságát, s közben a hátteret is megrajzolja, visszatekint a múltba, a jövőt is előkészíti.
Megjegyzés küldése