Csoóri Sándor (1930-) művészi magára találása meglehetôsen elhúzódott, hosszú küzdelem eredményeként valósult meg. Indulásakor a népi hagyományokat követte, majd a modern európai költészettel való találkozása
nyomán a kötetlenebb költôi képzeletnek juttatott nagyobb szerepet. Nyugtalan alkotó szellem, aki mindig új költôi vállalkozásba és közéleti küzdelembe fog. A költôi szándék és a valóságos gyakorlat, a művészet és a
magatartás belsô egységét keresi, de tudja, hogy ez az egység már nincs meg, neki kell megteremtenie versrôl versre. A lét teljességének, a világ intenzív átélésének vágya hajtja, de az elragadottság, a kitárulkozás állapotaival szemben gyakran elfogja az elégedetlenség, a hiány, a beteljesületlenség zaklató élménye is. Versei többnyire rezignáltak, de nem beletörôdôek, noha végül a magányba, a csendes meditációba vezetnek.
Költôiségének legnagyobb ereje a képteremtésben, a villódzó képzettársítások gazdagságában van. Fogalmazása pontosságából és a jelentés másfelé is sugárzó asszociációiból támad bennünk a felismerés: azok az egyszerű dolgok, megfoghatatlan hangulatok, melyeket Csoóri rögzít, kivételes alkalmai az emberi létnek.
Csoóri verseinek világában gyakori metafora a "tél" : a hideg világ, a hó. A Hó emléke c. versében (1978) a havazás az elmenekülés lehetôségét teremti meg, az utolsó tiszta szembenézés elképzelt jövôjét "egy fennkölten
züllô ország szemével farkasszemet nézve".
nyomán a kötetlenebb költôi képzeletnek juttatott nagyobb szerepet. Nyugtalan alkotó szellem, aki mindig új költôi vállalkozásba és közéleti küzdelembe fog. A költôi szándék és a valóságos gyakorlat, a művészet és a
magatartás belsô egységét keresi, de tudja, hogy ez az egység már nincs meg, neki kell megteremtenie versrôl versre. A lét teljességének, a világ intenzív átélésének vágya hajtja, de az elragadottság, a kitárulkozás állapotaival szemben gyakran elfogja az elégedetlenség, a hiány, a beteljesületlenség zaklató élménye is. Versei többnyire rezignáltak, de nem beletörôdôek, noha végül a magányba, a csendes meditációba vezetnek.
Költôiségének legnagyobb ereje a képteremtésben, a villódzó képzettársítások gazdagságában van. Fogalmazása pontosságából és a jelentés másfelé is sugárzó asszociációiból támad bennünk a felismerés: azok az egyszerű dolgok, megfoghatatlan hangulatok, melyeket Csoóri rögzít, kivételes alkalmai az emberi létnek.
Csoóri verseinek világában gyakori metafora a "tél" : a hideg világ, a hó. A Hó emléke c. versében (1978) a havazás az elmenekülés lehetôségét teremti meg, az utolsó tiszta szembenézés elképzelt jövôjét "egy fennkölten
züllô ország szemével farkasszemet nézve".
Megjegyzés küldése