a magyar felvilágosodás legszínesebb alakja: sokféle stílusirányzat, törekvés egyszerre, de nem keverve; rutinos, tudós költő, formaművész, a barokkra alapozott, ismerte a klasszicizmust, részben manierista volt, olasz irodalomból elleste a rokokót; vidám versei az anakreóni dalokra emlékeztetnek, pesszimista művei a rousseau-i szentimentalizmusra: panaszosak, halálvágyóak
szerelem és magány az életében:
apa halála után a család elszegényedik, nádfedeles kunyhóban lakik, kosztos diákokat tartanak Debrecenben jár kollégiumba; ösztönös tehetség, poétaosztályt vezet, de botrányai miatt kizárják Komáromban megismerkedik Vajda Juliannával (Lillával), de amíg munkát keres, hogy hozzámehessen, a kereskedő apa máshoz adja (9 hónapig tartott) reménytelen helyzetűnek, száműzöttnek érezte magát Csurgón rövid ideig tanár, jól érzi magát, de ezután gyalog indul haza Debrecenbe szűkösen él, nem sikerül munkát szereznie; a tűzvész miatt házuk leég és a tüdőbaja is súlyosbodik kedélybeteg, kerüli az embereket összerendezi költeményeit, kiegészíti őket, bevezetőket ír hozzájuk (kiadásukat nem éri meg) temetési felolvasáson megbetegszik, meghal
szerelmes versei:
rokokó (kései barokk, nem monumentális) jellegűek: boldog, kiegyensúlyozott szerelem, finom erotika; ritmus, zeneiség, rímjáték, könnyedség nincsenek eszmék, csak ötletek, játékosság; ókori istenekre hivatkozik 1795 előtti versek: Laurához, Rózsához írta őket (halála előtt a Lilla-versek közé sorolta őket) pl. Tartózkodó kérelem: dallamos, zenei, vidám (kettős ritmus: ütemhangsúlyos és időmértékes verselés is működik) a „szerelem tűz” metaforával játszik, kibontja, tovább viszi; bókol, el van ragadtatva Lilla-szerelem vége: elkomorulás, megkeseredés a rousseau-i szentimentalizmus jegyében új versmodell: kevés vers, de az átélés, a szenvedés, a sablontalan ötletek a lényegesek, nem a játékosság
pl.: A Reményhez: fájdalom, halálvágy, reménytelenség, könnyed rokokó formában tudatos szerkesztésű fájdalmas monológ: a Reményt megszólítja, de az néma marad definiálja a reményt, rokokó képekkel mutatja be élete reményteli korszakát, majd ezt visszájára fordítja: a téli kerttel illusztrálja az értékek elvesztését (nem csak Lilla, bár ő kárpótolná mindenért), végül az utolsó versszakban kiteljesíti a verset a halálvággyal: a lét értelmetlen
A tihanyi Ekhóhoz: vitás, mikor, kinek írta; ezt is átdolgozta élete végén; új, bonyolult strófa; társtalan, kirekesztett élethelyzetét írja le, könyörög az Ekhóhoz, hogy kiáltsa világgá panaszát (szentimentalista nyelvi eszközök) Lilla csak az utolsó csepp a pohárban; a teljes sorsa miatt panaszos A vers végére túllép a világ kegyetlenségén, remeteként akar élni Tihanyon; Rousseau sorsával közösnek érzi sajátját; pesszimista jelenkép, reménykedő jövőkép
A Magánossághoz: elégikó óda, Kisasszondon írta (gyönyörű környezet); itt is új, művészi a strófaszerkezet a magány itt pozitív: az érzékeny, a világon felülemelkedő emberek „áldott” rejtekhelye; ezt 10 versszakon keresztül magasztalja, dicséri
Tüdőgyúladásomról: szinte realistán ábrázolja a tüneteit, de a fő téma a kétségbeesett lelkiállpot, amelyet egy metafora kibontásával mutat be; tele van lázas látomásos képekkel
szerelem és magány az életében:
apa halála után a család elszegényedik, nádfedeles kunyhóban lakik, kosztos diákokat tartanak Debrecenben jár kollégiumba; ösztönös tehetség, poétaosztályt vezet, de botrányai miatt kizárják Komáromban megismerkedik Vajda Juliannával (Lillával), de amíg munkát keres, hogy hozzámehessen, a kereskedő apa máshoz adja (9 hónapig tartott) reménytelen helyzetűnek, száműzöttnek érezte magát Csurgón rövid ideig tanár, jól érzi magát, de ezután gyalog indul haza Debrecenbe szűkösen él, nem sikerül munkát szereznie; a tűzvész miatt házuk leég és a tüdőbaja is súlyosbodik kedélybeteg, kerüli az embereket összerendezi költeményeit, kiegészíti őket, bevezetőket ír hozzájuk (kiadásukat nem éri meg) temetési felolvasáson megbetegszik, meghal
szerelmes versei:
rokokó (kései barokk, nem monumentális) jellegűek: boldog, kiegyensúlyozott szerelem, finom erotika; ritmus, zeneiség, rímjáték, könnyedség nincsenek eszmék, csak ötletek, játékosság; ókori istenekre hivatkozik 1795 előtti versek: Laurához, Rózsához írta őket (halála előtt a Lilla-versek közé sorolta őket) pl. Tartózkodó kérelem: dallamos, zenei, vidám (kettős ritmus: ütemhangsúlyos és időmértékes verselés is működik) a „szerelem tűz” metaforával játszik, kibontja, tovább viszi; bókol, el van ragadtatva Lilla-szerelem vége: elkomorulás, megkeseredés a rousseau-i szentimentalizmus jegyében új versmodell: kevés vers, de az átélés, a szenvedés, a sablontalan ötletek a lényegesek, nem a játékosság
pl.: A Reményhez: fájdalom, halálvágy, reménytelenség, könnyed rokokó formában tudatos szerkesztésű fájdalmas monológ: a Reményt megszólítja, de az néma marad definiálja a reményt, rokokó képekkel mutatja be élete reményteli korszakát, majd ezt visszájára fordítja: a téli kerttel illusztrálja az értékek elvesztését (nem csak Lilla, bár ő kárpótolná mindenért), végül az utolsó versszakban kiteljesíti a verset a halálvággyal: a lét értelmetlen
A tihanyi Ekhóhoz: vitás, mikor, kinek írta; ezt is átdolgozta élete végén; új, bonyolult strófa; társtalan, kirekesztett élethelyzetét írja le, könyörög az Ekhóhoz, hogy kiáltsa világgá panaszát (szentimentalista nyelvi eszközök) Lilla csak az utolsó csepp a pohárban; a teljes sorsa miatt panaszos A vers végére túllép a világ kegyetlenségén, remeteként akar élni Tihanyon; Rousseau sorsával közösnek érzi sajátját; pesszimista jelenkép, reménykedő jövőkép
A Magánossághoz: elégikó óda, Kisasszondon írta (gyönyörű környezet); itt is új, művészi a strófaszerkezet a magány itt pozitív: az érzékeny, a világon felülemelkedő emberek „áldott” rejtekhelye; ezt 10 versszakon keresztül magasztalja, dicséri
Tüdőgyúladásomról: szinte realistán ábrázolja a tüneteit, de a fő téma a kétségbeesett lelkiállpot, amelyet egy metafora kibontásával mutat be; tele van lázas látomásos képekkel
Megjegyzés küldése