Vörösmarty Mihály(1800-1855)
Életútja
Ifjúkor – rossz körülmények
- született Puszta-Nyéken (
- vallásos neveltetés, egyházi iskolák, pesti piarista gimnáziumban poetica classis
Apja halála után munka, kapcsolat Perczelékkel
- a Perczel-fiúk nevelője, tanítványa Perczel Mór, a szabadságharc tábornoka
- Pesten filozófiai tanfolyam, majd jogi egyetem
- reménytelen szerelem Perczel Etelka iránt; sok lírai vers, érzelmi fejlődés
- 1816-1825 – sok lírai vers
Hazafias szellem
- nevelői munkáját felfüggesztve Görbőn joggyakorlatot folytat (1822)
- kapcsolatba kerül a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival
A sikeres költő
- reménytelen szerelem, függetlenedési remények – Zalán futása (1825) „nemzeti eposz”
- hivatásos költővé válik, abbahagyja a nevelést
- Kisfaludy után a magyar irodalom vezető egyénisége
- lapokat szerkeszt (Tudományos Gyűjtemény, Koszorú)
- az Akadémia tagja, nyelvművelő tevékenység (helyesírási szabályok)
- politikai színezetű versek (pl. Szózat, 1832-36-os országgyűlés feloszlatására)
Idősödő és túlzottan szemérmes
- némi halogatás után – Bajza közbenjárására – feleségül veszi Csajághy Laurát
- 40-es évek vége felé kevesebbet ír, kevésbé is népszerű
- elfogadja 48 vívmányait, Batthyány-kormányt támogatja
Csalódás a világosi fegyverletétel miatt
- Bajzával együtt bujkál, majd feljelenti magát, de kegyelmet kap
- utolsó éveiben alig ír, főleg személyes versek (A vén cigány)
- betegségben (?) hal meg; temetése a Bach-rendszer elleni tüntetésbe torkollik
Költészetének általános jellemzői
- a legnagyobb magyar romantikus költő
- nemzeti honfoglalási eposz megteremtése
- vallomásos jelleg, belső, lelki folyamatok ábrázolása
- dicső múlt és sivár jelen szembeállítása
- az emberiség történetének filozófiai megközelítése
- Kölcsey a hazafiság megtestesítője volt, Vörösmarty az emberiségért is aggódott
- versei két csoportba sorolhatóak: személyes és közösségi jellegű versek
- a közösségi versek szorosan kapcsolódnak Vörösmarty politikai szerepvállalásához
- a szabadságharcig kételkedő, de azért bátor, optimista hangvételű versek
- a forradalom bukása után kiábrándult, reményvesztett, komor hangulat
- több történeti és szenvedélyeket rajzoló drámát ír, de ezek nem érik el a Bánk bán magaslatait
Közösségi versek
Szózat (1836)
- cím műfajmegjelölő, jelentése: intelem
- keretes vers, morálfilozófiai tartalom
- E/2-ben szólítja meg az egész nemzetet - belsőséges viszony
- alaptétel a felütésben megjelenik, ezt fejti ki, támasztja alá később
- a haza fogalmának magyarázata: „bölcső”, „sír”, „ápol”, „eltakar”
- haza és a nagyvilág ellentétben állnak egymással
- Vörösmarty magyarságélménye jut kifejezésre
- kulcsszó: haza; rendületlen, megalkuvás nélküli hazaszeretetre szólít fel
- „Itt élned, halnod kell.” - Ady mégis-moráljának előképe
- szerkezet
- első két versszak expozíció, a vers alaptételének megjelölése
- 3-5. igazságtalan sorssal való hősies szembeszállás
- 6. átvezetés a jelenbe, a magyar nemzet sikeresen túlélte a megpróbáltatásokat
- 7-
- 11-12. nemzethalál víziója (Himnuszhoz hasonló)
- kozmikus látomás: az emberek milliói állnak az elbukott nemzet sírjánál
- 13 lezárás, az első versszak invertált megismétlése, ezáltal nyomatékosítás
- utolsó versszak a második teljes ismétlése, de itt már más hangsúlyt kap
- alapvetően optimista végkicsengés – bátor őszinteség, amely a bukás lehetőségével is szembenéz
- forma: skót ballada – félrímekkel ellátott nyolc- és hat szótagos jambusi sorok
- izgatott, zaklatott verszene
- jellemzőek az enjambement-ok
A Gutenberg-albumba (1839)
- alkalmi vers, a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára készült
- műfaj: epigramma
- egyetlen hatalmas, feltételes tagmondatokból álló körmondat
- késleltetés, halmozás általi feszültségkeltés, a végén epigrammai csattanó
- sivár jelen és egy elképzelt szép, új világ összehasonlítása
- alapvető érték az igazság
- kettős értelem: igazmondás és társadalmi igazságosság
Gondolatok a könyvtárban (1844)
- műfaj: tanító jellegű filozofikus óda
- kérdés-felelet formában fogalmazódnak meg a költő kételyei
- a könyvekben leírt valóság nem azonos az élet valóságával
- könyvek szükségességét firtatja – „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”
- mi legyen a könyvek sorsa, ha nem teszik jobbá a világot?
- a könyvekben sok munka, érték van, de nem elegendő a világ jobbá tételéhez
- keserű gúny és szkepticizmus
- értékhiányok, fonákságok felsorolása
- Vanitatum vanitas nihilizmusa, „minden hiábavaló” szemlélet
- a versben könyvek emelkedett eszmevilága és a való világ áll szemben
- az élet értelmének, az ember földi céljának meghatározása
- Vörösmarty a vers végére felülemelkedik pesszimizmusán
- megjelenik a „mégis-morál”
- „Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért!”
- „Mi dolgunk a világon?” kétszer is szerepel – az emberiség egyik alapkérdése
Emberek (1846)
- 1846-os galíciai felkelés riadalma teljes pesszimizmusba sodorja Vörösmartyt
- lefelé haladó kompozíció
- látszólag a világ története - valójában csak a jelen állapotának megvilágítása
- versszakok római számokkal számozva - a gyötrelem kínlódásai
- refrén („Nincsen remény!”) az utolsó versszakban duplán jelenik meg
- lírai alany a "világ" nevében beszél
- T/2, szónoki nézőpont - általános mondanivaló
- ember végzetszerűen gonosz
- gonoszságot a hatalom hozza ki az emberből
- testvériség (Gondolatok a könyvtárban) helyett „testvérgyűlölési átok”
- végkicsengés is pesszimista
- megjelenik a Vanitatum vanitas „minden hiábavaló” gondolata
- az ember megválthatatlan, „sárkányfog-vetemény”
Előszó (1851)
- az 1845-ben írt „Három rege” című költeményéhez szánja előszóként
- az első sor kivételével minden sor áttételes, szimbolikus jelentést kap
- a Világos utáni meghasonlás, teljes illúzióvesztés jelenik meg a versben
- időkeret: egyetlen kozmikus méretű esztendő
- valóságos történelmi képek és természeti jelenségek keveredése
- három szerkezeti egység
- I. közelmúlt, a reformkor ünnepi tavasza, hittel és reménnyel teli időszak
- forradalom kitörése, szabadságharc
- expresszív képek: „emberfejekkel lapdázott”
- II. jelen, véres megtorlás: „Most tél van és csend és hó és halál.”
- csend az önkényuralmi terror némaságát, a remények halálát jelképezi
- III. a jövő sejlik fel, de szétválik a társadalom és a természet párhuzama
- a telet csak a természetben követheti tavasz
- az emberi pusztulás után nincs új élet
- csak hazug, képmutató áltavasz jöhet
Személyes versek
A merengőhöz (1843)
- műfaj: tanító óda; eljegyzési ajándék Laurának
- filozófiai mű, nem vallomás
- idősödő költő kételyei fogalmazódnak meg
- nem biztos benne, hogy boldoggá tudja tenni a lányt
- álmok, merengés elleni állásfoglalás - saját költészetének megtagadása
- „Álmodozás az élet megrontója”
A vén cigány (1854)
- műfaj: rapszódia - erős érzelmi hullámzás
- Vörösmarty utolsó jelentős verse, „hattyúdala”
- önmegszólító vers, a költő azonosítja magát a vén cigánnyal
- a halál előtti utolsó pillanatokat fogja meg a költő egyéni és társadalmi szinten
- a végsőkig kell küzdeni, még ha nincs is esély
- az emberiség bűnei miatt a világ már eljutott a végső pusztuláshoz
- mégis-morál: „Lesz még egyszer ünnep a világon”
- hitet és reményt nem indokolja Vörösmarty
- utolsó versszakban új refrén: az új világban érdemes lesz felvenni a vonót
- forma: bordalszerű, első strófa és a refrén adja az alaphangulatot
Csongor és Tünde (1830)
Általános jellemzők
- műfaj: filozófiai mesedráma, drámai költemény; bemutató 1881-ben
- alapja: Gyergyai Albert „História egy Árgyilus nevű királyfiról és tündérszűz leányról” (XVII. sz.)
- irodalmi hatások
- műfaji előkép Goethe Faustja
- Byron, Shelley költészete
- az Ezeregyéjszaka mesevilága
- Shakespeare: Szentivánéji álom (konkrét részletek átvétele)
- Cervantes: Don Quijote
- Gilgames-eposz - halhatatlanságról való lemondás, földi boldogság
- népmesei források, A varázsfuvola
- cselekményének ideje: „a pogány kunok ideje” - régi magyar kor
- 1831-ben jelenik meg nyomtatásban Székesfehérváron (pesti cenzor betiltotta)
Értelmezés
- az élet értelmét, célját, az ember boldogságának földi forrását kutató filozofikus mű
- megjelennek a determinisztikus tanok - minden mulandó (az Éj monológja)
- harmónia keresése a vágyak és a lehetőségek között
- drámai konfliktus az eszmények és a valóság között
- Csongor „minden országot bejárt”, de a boldogságot nem sikerült még megtalálnia
- Tündével való találkozása után a boldogságot már ismeri (szerelem)
- Mirigy ármánykodása nyomán Tündét elveszti, nem tudja, hol keresse
- két világszint kapcsolódik össze a drámában: égi és földi
- kapcsolat a szintek között: a csodafa
- kétféle szerelem: Csongor-Tünde, Balga-Ilma
- három vándor a boldogság három lehetséges változatát jelképezi - Vörösmarty mindhármat elutasítja
- kalmár - pénz, kincs, gazdagság
- fejedelem - hatalom
- tudós - tudomány, ismeretek, könyvek
- Vörösmarty szerint az ember kettős lényegű: egyaránt képes a jóra és a rosszra
- a rossz megtestesítője Mirigy
- jó és rossz között Balga és az ördögfiak állnak
- az Éj monológja
- különleges szerep a drámán belül
- Az Emberek pesszimizmusa, az Előszó világképe
Szereplők
- az egyes szereplők különböző, rájuk jellemző nyelvezetben szólalnak meg
- Vörösmarty az ember kettősségét igyekszik ábrázolni
- a szereplők többféleképpen is párba állíthatóak
- T-I, Cs-B: égi és földi szereplők egymás kritikái és kiegészítői
- Mirigy
- sokrétű figura, a boldogságot keresők fő ellenlábasa
- ördögfiókák megeszik a lányát, ettől válik igazán gonosz boszorkánnyá
- negatív hősként a vígjáték törvényei szerint el kell buknia
- Csongor
- útkereső hős, Vörösmartyt érdeklő kérdéseket tesz fel (rezonőri szerep)
- Balga
- jellegzetes népi figura, népmesékre jellemző túlzásokkal
- Ilma
- népmesehős, kedvesen bárdolatlan nyelvezet, eredeti neve Böske
- Tünde
- az eszményi boldogság megtestesítője Csongornak; feláldozza a halhatatlanságot
Kompozíció
- népi, mesei motívumokra épülő szerkesztés
- két szerelmes elszakad egymástól, majd küzdelmek árán egymásra találnak
- kétszintű világ (föld és Tündérhon), égig érő fa motívuma
- Balga, Ilma népi hősök
- hármas szám jelentősége: ördögök, vándorok, utak
- jó és rossz elkülönülése - küzdelem jó és rossz között
- népdalszerű lezárás
- időszerkezet: 24 óra, mely az egész emberi életet szimbolizálja
- helyzetkomikum sok helyen előfordul
- káprázat, csalárdság, a két világ szembenállása ad erre lehetőséget
szimmetrikus szerkezet, időtartam: egyetlen nap
- másfajta elrendezés:
Megjegyzés küldése