Arany János(1817 - 1882)
Életútja
Népi sarjadék – nagyszalontai gyökerek
- szerény anyagi körülmények, családi tragédiák (testvérei közül csak egy marad életben)
- visszahúzódó természet, gyenge testalkat – korán vonzódni kezd az irodalomhoz
Mozgalmas diákkor, kicsapongásokkal
- 14 éves korától segédtanító; műveltsége egyre nő
- Nagyszalonta után Debrecenben tanul, közben egy évig Kisújszálláson művelődik
- 1835-ben színész Debrecenben, majd egy álom hatására kiábrándul az életformából
- hazagyalogol; otthon apja megvakult, anyja rövidesen meghal
- ifjúkori élményei és bűntudata többször megjelennek későbbi műveiben
Életmódváltás, eltávolodás az irodalomtól
- iskolaigazgató-helyettes Nagyszalontán, majd másodjegyző
- házasság Ercsey Juliannával, utána felhagy minden művészettel, a családjának él
- 1842-től Szilágyi István (iskolatárs) hatására görög klasszikusokat és Shakespeare-t fordít
Költői indulás – epikus alkotások
- Az elveszett alkotmány még nem hoz igazi sikert, noha első a Kisfaludy-t. pályázatán
- Toldi (1846) után széleskörű népszerűség, Petőfi barátsága; belekezd a Toldi estéjébe
1848 - összeomlás
- a Nép barátja lapot szerkeszti, majd nemzetőr, belügyminisztériumi fogalmazó
- Világos után elveszti állását, Geszten nevelő a Tisza családnál
Nagykőrösi tanár
- 1851-től 9 évig tanít – kimerítő munka, keveset ír, főképp balladákat
- vége felé komor kedély; lelki és testi bajok, sipoly (szolgát elküldik)
Tevékeny évek Pesten
- a Kisfaludy-társaság igazgatója, folyóiratokat indít, az Akadémia titkára
- megírja a Buda halálát (1863); további írói terveket sző
Alkotói válság, majd kései gyöngyszem: Őszikék
- lánya, Juliska 1865-ben bekövetkező halála után tíz évig nem ír
- 1877-ben a Margitszigeten megírja az Őszikéket és befejezi a Toldi szerelmét
- hosszú betegeskedés után Pesten éri a halál 1882-ben
Költői indulása - epikus művek
Az elveszett alkotmány (1845)
- első jelentős műve; hét énekből álló hexameteres vígeposz
- minta: Homérosz, Vergilius
- választási küzdelem szatirikus költői megfogalmazása
- a konzervatív és a haladó szellemiségű párt küzdelme
- beszédes, humoros nevek (Rák Bende, Hamarfy)
- Arany nem tud példaképet felmutatni
- sok elismerés mellett Vörösmarty kritikája: „mintha irodalmunk vaskorát élnők”
Toldi (1846)
- műfaj: eposszá növelt idill, forrás: Ilosvai Selymes Péter
- történeti tárgyú mű: népmonda-hős különféle próbatételek során válik hőssé
- Toldi Miklós eszményi hős, a nemzeti egység megtestesítője
- egységes, optimista világkép (Aranynál A rab gólya című versben változik meg)
- kompozíció: lírai előhang, majd 12 ének lineáris elbeszélő szerkezettel
- cselekményben népmesei motívumok találhatóak (pl. a kisebbik fiú győz)
- Toldi összetett jellem - túllép a népmesei hős szerepén
- nemesi büszkeség és jobbágyi megalázottság keveredése
- népies nyelvezet, több elemből alkotott sajátos stílus
Toldi estéje
- műfaj: eposszá növelt elégia
- metaforikus cím: Toldi utolsó életszakasza
- az indításban a napszak- mellett az évszakmetaforika is szerepet kap (ősz)
- két magatartás ütközése: Toldi Miklós (konzervatív) és Nagy Lajos (haladó)
- Toldi: nemzeti hagyományokra támaszkodó fejlődés, fellépés az idegen hatások ellen
- Lajos: alkalmazkodni kell a történelmi időhöz, emberiség eredményeit át kell venni
- Arany egyiküknek sem ad igazat - a két gondolkodásmód ötvözete lenne a helyes
- ironikus ábrázolásmód + meditatív jellegű elmélkedések
- cselekmény 6 jóformán akciómentes jelenetre oszlik
- 1. az öreg, megfáradt Toldi bemutatása; saját sírját ássa; királlyal összekülönbözött, mert túl fényűzőnek tartja az udvart (erkölcsi puhányság)
- 2. út Budára, epizód: a Gyulafi fivéreket megöli a kérkedő olasz vitéz
- 3. bevonulás Budára; ironikus ábrázolás, a nép csak Bencét meri gúnyolni; bajvívás, győzelem az olasz ellen
- 4. Toldi dicsősége; király meghívja; nem felhőtlen az öröme, mert magányos
- 5. Toldi a királyi udvarban hirtelen felindulásból megöl három őt gúnyoló apródot (gúnydalban szerelmi szál) - nem képes önmagát legyőzni
- 6. Toldi halála, végrendelete; erkölcsi magasság; vita a királlyal
Toldi szerelme
- hosszú keletkezéstörténet, végleges forma csak 1879-ben
- Arany „adóssága”, nem arat vele sikert
- túlbonyolított történet, epikus hitel hiánya
Buda halála (1863)
- Arany a nemzeti eposzt próbálja megteremteni
- trilógiát tervez, amelynek első része lenne a Buda halála
- források: hun-magyar mondakör, Nibelung-ének, Hildebrand-ének
- alapkérdés: meg lehet-e osztani a hatalmat
- Buda, hun király, megosztja testvérével, Etelével a hatalmat
- idegenek szerepe (Etele felesége, Krimhilda; ármánykodó Detre) éket ver a testvérek közé
- Buda ellopatja az „Isten kardját”, erre testvére párbajban megöli
- végén Gyöngyvér (Buda özvegye) megátkozza Krimhildát - nemzeti katasztrófa előképe
- idegenek fontos szerepet játszanak a tragédiában
- Detre: keleti gótok királya volt - kisebbség, sértettség
- Krimhilda első férje (Szigfrid) haláláért akar bosszút állni a hunok segítségével
- nyelvezet: ószerűen naiv forma, a krónikák egyszerű nyelve
Az 50-es évek lírai verstermése
A rab gólya (1847)
- az 50-es évek verseinek előfutára; az epikától való eltávolodást jeleníti meg
- allegorikus személyiségrajz, a művészi lét ábrázolása
- madár: a lélek, a magyar táj szimbóluma
- gólya: költöző madár - az elvágyódás jelképe
- Arany befelé forduló, introvertált költő
- nem tudja elviselni a ráerőltetett epikus költő szerepét
- nehezen tud váltani, a népszerűséget börtönnek érzi
- a rab gólya képe visszatér az Epilogus végén
Letészem a lantot (1850)
- ars poetica, költői lét ábrázolása
- forradalom utáni kiábrándultság - nem érdemes tovább írni
- műfaj: elégiko-óda: ünnepélyes téma, elégikus szomorúság
- belső küzdelem ábrázolása
- idő-értékszembesítő kompozíció, elégikus lezárás
- szimbólumok: lant (költészet), fa (toposz)
- zárt, keretes kompozíció
- felütés indoklása a múltba való visszatekintés által történik
- természetmetaforika: mozgalmas tavasz a reformkort jelképezi
- evokáció: Petőfi megidézése a 4-5. versszakokban
- idősíkok közötti ellentét: a jelen csupa hiány
- refrén az utolsó versszakban megváltozik - a múlt visszahozhatatlan
Ősszel (1850)
- az előző versre sok tekintetben hasonlít
- túllép a művészet tárgyalásán, az egész élet lehetetlenségéről szól
- műfaj: idő-értékszembesítő elégiko-óda
- két sík, két világ: Homérosz és Osszián világa
- az elmélkedést a vers születésének körülményei vezetik be
- két világ megjelenésének aránya csaknem szimmetrikus
- Homérosz a múlt, Osszián a jelen szimbólumává válik
- Osszián költészete James MacPherson skót költő hamisítványa - Arany korában még eredetinek hitték
- lehangoló lezárás: magyar és kelta nép tragikus sorsának párhuzamba állítása
- a nép halálával megszűnik az igény a költészet iránt
- zárt strófaszerkezet a középkori stanzára emlékeztet + trocheikus lejtés
- átgondolt kompozíció, versszakok közepén gyakran mondatfordulat
Kertben (1851)
- a személyes válság jellegzetes verse - keserű illúzióvesztés
- alapgondolat a vers végén: modern világ elidegenedése, közönyössége
- cím fogalmi és jelképes síkon is értelmezhető
- belső, zárt világ; védettség, harmónia
- vers végére a kép átértékelődik - védettség fenntartásának lehetetlensége
- indítás a lírai alanyt állítja az életkép középpontjába, innen lép tovább
- fák sebeiről asszociálhatunk az emberek sebeire
- meditatív helyzet, tűnődő részvét, elutasító irónia - pesszimista végkicsengés
- szerkezet - pictura és sententia keveredése
- konkrét helyzet után a helyszín és a gondolati ív is egyre tágul
- a kiinduló kép az 5. versszakban megváltozva tér vissza
- 6. versszakban szentenciózus mondat, káini emberkép (forrás: Vörösmarty)
- zárt strófaszerkezet, formailag az eddigiekhez hasonlít
A lejtőn (1857)
- elégikus dal
- műfaji és formai váltás: személyesebb líra
- Arany lehántja a jelenetezést, a szcenikát - a szimbolizmus előfutára
- múlt és jelen összehasonlítása, jelenből hiányoznak a múlt egyes értékei
- komor életérzés: halál felé vezető út (lejtő), bizonytalanság („mint ki éjjel vízbe gázol”)
- korszellemmel egybeeső dezillúzió
- egységes hangnem, hiányzik a vigasztaló, feloldó befejezés
Arany második jelentős lírai korszaka
Őszikék
- hosszú hallgatás előzi meg
- 1877-ben írja az Őszikéket a Margitszigeten „kapcsos könyvbe”
- ihletett versek, költői szándék nélkül
- régi műfajok felelevenítése, gyakori a visszatekintés, a befele fordulás
- megcsendesült, belenyugvó hangnem
Epilogus (1877)
- nagy, létösszegző, drámai vers
- cím jelentése: utószó – külső nézőpontot teremt térben és időben
- hármas felépítés, az egyes szerkezeti egységek 5 versszakból állnak
- a szakaszok elején visszacsatolás az első strófához
első egység
- életút, etika allegorikus megjelenítése
- szerény, visszafogott életforma, szegénység
- konfliktusok elutasítása („úri lócsiszár”)
- szerénység mögé bújtatott gőg, bölcsesség
- a múltról szól ironikus hangnemben
- költői kibontakozás nehézsége, nem is sikerült teljesen („gyalog jártam”)
második egység
- belső értékhiány és külső elismerés ellentéte
- nemzeti (mandátumos) költő szerep visszautasítása
- lírájában sem tud kiteljesedni
- töredékesség – a teljességet nem lehet versben megjeleníteni
harmadik egység
- teljesületlen vágyak, célok megjelenése
- intim, bensőséges hangulat
- megjelenik a kertészkedés, mint a művészlét, a nyugalom metaforája
- utolsó versszakban megbomlik az addigi bölcselkedő rezignáltság
- töredékes lezárás, A rab gólya felidézése
Balladák
A műballada műfaja
- ballare = táncolni
- Goethe fedezi fel: „őstojás” az irodalomban: líra + dráma + epika
- tragédia dalban elbeszélve
- gyökerei a népballadák – romantikus műfaj
- jellemző a töredékesség, az elliptikus (kihagyásra épülő) szerkesztés, a sűrítés
Arany balladái
- Arany népi közegben nő fel – sok népballadát ismer
- balladaköltészete Nagykőrösön bontakozik ki – cél: hatni a népre
- elsősorban történelmi forrásokból merít, de ír lélektani balladákat is
- pl. Ágnes asszony, A walesi bárdok, V. László
- Őszikék között zömmel lélektani balladák, népi témák, misztikum megjelenése
- pl. Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Tetemre hívás
- csoportosítás téma szerint
- történelmi téma: V. László, A walesi bárdok, Mátyás anyja, Szondi két apródja
- népi téma: Ágnes asszony, Vörös Rébék, Tengeri hántás
- misztikum: Tetemre hívás, Híd-avatás
- szerkezet szerinti csoportosítás
- egyszólamú, lineáris szerkesztésű
- egyszólamú, körkörös szerkezetű
- kétszólamú, egyidejű cselekvések egybefonódása
V. László (1853)
- téma a Hunyadi-mondakörből
- V. László megígéri, hogy nem Hunyadi Lászlót nem vonja felelősségre Cillei Ulrik haláláért
- háromszólamú kompozíció, a három szál egymásba fonódik
- V. László vívódása és halála
- természeti képsor: hangulatteremtés, vihar, majd csend
- a rabok szökése: félelem, bizonytalanság
- lélektani ballada epikus alappal
Ágnes asszony (1853)
- lélektani ballada, a valós alap (geszti falu bolondja) kevésbé jelentős
- Arany a bűnhődés, a megőrülés folyamatát ábrázolja, a bűnre csak következtetni lehet
- körkörös balladaszerkezet
- a vers végén kettéválik a valós és a pszichikai idő
Szondi két apródja (1856)
- kétszólamú ballada, átgondolt szerkezet
- bevezetés természeti képpel – hangulatteremtés, erkölcsi hozzáállást sugall
- egyik szólam: török szolga és az apródok párbeszéde
- másik szólam: az apródok dala Szondi dicsőségéről
- Arany nyelvi eszközökkel is jellemzi a beszélőt
- török jövevényszavak használata
- a török szolga alacsonyabb rendű megnyilvánulásai kiemelik az apródok nagyságát
A walesi bárdok (1857)
- Aranyt eredetileg a hazánkba látogató brit uralkodópárt dicsőítő óda írására kérték fel
- egyszólamú ballada, amely a walesi dalnokok helytállását méltatja az elnyomással szemben
Tetemre hívás (1877)
- népi és misztikus alapra épülő ballada
- a néphit szerint a halott sebe gyilkosának jelenlétében újra vérezni kezd
- egyszólamú szerkesztés, drámai kompozíció
- hosszú feszültségkeltést követően jut el a nyomozás Bárczi Benő gyilkosáig
- három szerkezeti egység
- a halál körülményei, következményei (félmúlt igeidő)
- a gyilkos keresése
- Abigél bűnhődése, a megőrülés – a ballada lélektani része
- bravúros szimultán forma
Írta: Somogyi Tamás
Megjegyzés küldése