Örkény István – Tóték
Örkény István leghíresebb drámáinak egyike a Tóték. A témát először kisregényként írta meg, a Kortárs közölte, majd ezt dolgozta át színpadra A darabot 1967-ben a Thália Színház mutatta be. Európa több nagyvárosában, sőt még Európán kívül is bemutatták, mindenhol sikert aratott.
A kétrészes dráma két hétbe sűrített cselekménye a második világháború idején játszódik egy hegyvidéki községben. A történet, azzal kezdődik, hogy a nem teljesen ép elméjű postás olvasgatva szortírozza a leveleket, melyiket kézbesítse, melyiket ne. Tóték megkapják azt a levelet, melyben a fronton lévő fiuk megírja: feljebbvalója, az őrnagy úr, náluk fogja tölteni betegszabadságát, hogy megviselt idegei rendbe jöjjenek a tiszta hegyi levegőn. A család azt reméli, ha a vendég jól fogja érezni magát, cserében majd ő is előnyökhöz juttatja fiukat. Érte vállalnak áldozatot. A két hét azonban egyre inkább rémálommá válik a család számára. Nincs könnyű dolga a családnak, bár minden erejükkel azon vannak, hogy teljesítsék az őrnagy minden kívánságát. Tóték megszokott életritmusa akkor borul fel teljesen, amikor elkezdődik a dobozolás – az őrnagy által diktált tempóban éjt nappallá téve dobozt kell hajtogatniuk. Pedig ekkor már fiuk rég halott, csak ezt a sürgönyt a postás nem kézbesítette, mert nem akarta elbúsítani őket. Két hét elteltével az őrnagy visszaindul a frontra. A család megkönnyebbülten tüntetik el a dobozolás nyomait, örülnek, hogy életük visszazökkenhet a régi megszokott kerékvágásba. Ám az őrnagy visszajön, mert a partizánok felrobbantottak egy hidat, és nem tud elutazni. Örömmel vetné bele magát újra a dobozolásba. Tóttal kimennek a nagy margóvágóért, vissza azonban Tót már csak egyedül jön – odakint megölte az őrnagyot. A dobozolás a benne résztvevőknek más ás mást jelentett. Ennek vizsgálata jó alkalom a szereplők jellemének feltárására is. Az őrnagy számára pihentető a munka mert ő nem bírja a tétlenséget és csak a tevékenység közben képes normális párbeszédre. Mariska mindig fiára gondol, érte cselekszik, a fia élete fontosabb számára férje önzésénél is. Ágika, a lányuk is tudja, hogy testvére miatt ki kell szolgálniuk az őrnagyot, de őt az egyenruha is elbűvöli, még több áldozatra is képes lenne , de az őrnagy ügyet sem vet a rajongó fruskára. Tót számára lealacsonyodást, önfeladást jelentett a ,,munka”. Kettős nyomás alatt áll: az őrnagy és a családja is ,,terrorizálja”, míg régi életében inkább ő zsarnokoskodott másokon, mindenekelőtt feleségén és lányán. A cselekményt meg-megszakítják a frontról érkező levelek. Az első felvonásban összesen csak négy, amiből a család csupán csak az elsőt kapja meg. Pedig a negyedik az, amelyben a értesítik őket fiuk hősi halált halt. Feleslegessé válik minden áldozat. A második felvonásban kétszer monologizál a postás, így derül ki, hogy még mindig érkeznek levelek, de ezeket már egyáltalán nem adja át. A kicsit hibbant elméjű postás a páros számokat szereti, ebben látja a rendet. A darab műfaját a szerző jelöli meg: tragikomédia. A mű groteszk vonása abból az ellentétből fakad, ami Tóték idillikus formája és a világháború között feszül. A második felvonástól pedig abszurd jelzővel is illethetjük a drámát, de különösen Tótot. Amikor Tót gyilkol, annak sincs már semmi értelme. Tót abszurd hős. Miről is szól ez a dráma? Témája a háború elembertelenítő hatása, hiszen minden szereplő a háború áldozata. A kisemberek távol a fronttól, ügyeskedéssel próbálják fenntartani kispolgári életszínvonalukat és mindent megtesznek azért, hogy fiuknak különb bánásmódot szerezzenek. Viselkedésük szinte kiváltja az őrnagyból a zsarnokoskodást. A valóságban az őrnagy nem áll olyan sokkal magasabban fölöttük, legalábbis személyes tárgyai arról vallanak, hogy ő is kispolgár. Minél alaposabban elemezzük Tót és az őrnagy kapcsolatát, rá kell jönnünk, sokkal nagyobb a hasonlóság közöttük, mint a különbség. Maga Örkény úgy fogalmazott: Tót és az őrnagy valójában egy személy. Az emberek – háború nélkül is! – kölcsönös függőségben élnek, egyszerre zsarnokok és áldozatok.
Örkény pályáján a Tóték hazai és külföldi sikere fordulatot hozott. A 30-as években induló pályát a háború és a hadifogság törte meg; hazatérése után a politikai események tették egyenletlenné a folytatást. A 60-as évektől talált igazán magára. Mint a Tóték is mutatja, ekkorra érlelődött meg sajátos századi esztétikai minőséggel ötvözve; úgy mint abszurd, groteszk, irónia, szatíra. A Tóték után újabb fejezet kezdődik Örkény írói pályáján, az egyperces novellák korszaka.
Megjegyzés küldése