Friss tételek
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsurnalisztika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zsurnalisztika. Összes bejegyzés megjelenítése

A szociológiai

TARTALOMJEGYZÉK

I. A szociológiai kutatások tárgya és köre

II. A kutatás céljainak, feladatainak meghatározása

III. A szociológiai kutatás módszereiről

a.) Mintavételi eljárás

1. Véletlen kiválasztás

2. A nem véletlen kiválasztás

b.) Adatgyűjtés módszerei

1. A kikérdezés

2. A megfigyelés

3. A kísérlet

4. Dokumentumok elemzése

IV. Az adatok feldolgozása

1. Az adatok előkészítése az elemzés számára

2. Az adatok elemzése

Felhasznált irodalom

Melléklet

I. fejezet: A szociológiai kutatások tárgya és köre

A szociológiai kutatások tárgyát a következők alkotják: a kollektív emberi élet jelenségei és a különböző formáinak kialakulási folyamatai, a különböző formájú emberi közösségek struktúrája, az e közösségekben az emberek kölcsönös egymásrahatásából eredő jelenségek és folyamatok, a közösségeknek koherenciát adó és azokat felbomlasztó erők, a közösségek változásai és a bennük végbemenő átalakulások.

A mai szociológiában a következő ágakat különböztetik meg, amelyeket néha szakszociológiának neveznek:

a.) a társadalmi intézményeket vizsgáló szociológiai ágak

b.) a társadalmi közösségek különböző típusait vizsgáló ágak

c.) a társadalmi folyamatok tanulmányozására specializálódott

vizsgálatok

Mindezek a szakszociológiai ágak számos közös fogalmat alkalmaznak, bizonyos általános folyamatok feltárására és törvényszerűségeik megállapítására törekszenek, s igyekeznek a különböző társadalmi struktúrák működését megvilágítani és elemezni. Éppen ezért szükséges, hogy ezek fölé az empirikus vizsgálatokat végző és a megállapított törvényszerűségeket "középfokú elméletek"1 formájában általánosítani törekvő ágak fölé általánosabb elméleteket építsünk. Ilyen átfogó elméletek kiépítése az általános szociológia feladata.

(1 Ezt a terminust R.K. Merton vezette be "Social Theory and Social Structure" (Társadalomelmélet és társadalmi struktúra) című művében (1957. évi bővített kiadás).

Az általános szociológia - különválásának kezdetétől fogva - hagyományosan két általános elméletet fejlesztett ki, nevezetesen a társadalmi struktúrák elméletét és a társadalmi fejlődés vagy - általánosabban megfogalmazva - a társadalmi változások elméletét, amely egyaránt magában foglalja a közösségek fejlődésének és felbomlásának elméletét.2

(2 Már az első szociológiai rendszer, A.Comte-é két részből állt: "Társadalmi statikából" és "Társadalmi dinamikából." E.Durkheim a szociológia problémáit "Társadalmi morfológiára" és "Társadalmi fiziológiára" osztja. Hasonló felosztást még sokat említhetnénk.

Az újabb időkben e két hagyományosan kifejlődött elmélethez további két ág csatlakozik: a társadalmi egyének magatartásának elmélete és a közösségek magatartásának elmélete

II. fejezet: A kutatás céljainak, feladatainak meghatározása

Ez az igen fontos művelet eleve elméleti megfontolást igényel. Ha tisztán gyakorlati célú (valamilyen közvetlen politikai, igazgatási, üzemi stb. érdekű) vizsgálatot tervezünk, az elméleti vonatkozásokat nagy vonalakban akkor is át kell tekinteni, különben a vizsgálat megalapozatlan marad, esetleg már jól ismert jelenségek újbóli "feltárására" vezet, vagy - ami még veszélyesebb - látszateredményekre, felszínen igaznak tűnő, a valóságban azonban hamis megállapításokra. A tudományos célú kutatások esetében, ahol a tudományos gondolkodás fejlődéséből, a már meglévő ismeretanyag elméleti rendezéséből adódnak a további kérdések, az elméleti alapok, problémák tisztázása határozza meg az empirikusan megközelítendő problémát.

Akár gyakorlati, akár tudományos célú vizsgálatról van szó, a problémát úgy kell meghatározni, hogy az - többnyire egyes összetevőire bontva - empirikus eszközökkel vizsgálható legyen. Az empirikus módszerek ugyanos csak bizonyos korlátok között, egyes szorosan körülhatárolt problémák kutatására alkalmazhatók.

III. fejezet: A szociológiai kutatás módszereiről

Az empirikus eszközökkel végzett szociológiai felvétel több tudományos célra irányulhat.

· Egyes vizsgálatoknak éppen az a céljuk, hogy felderítsék vagy körvonalazzák a problémát - vagy további kutatás kiinduló hipotéziseinek megalkotása végett, vagy azért, hogy a vizsgált jelenségről közelebbi ismereteket szolgáltassanak.

· A leíró jellegű vizsgálat egyes jelenségek, csoportos jellemzőinek regisztrálására törekszik. De itt sem elhanyagolható a mérni kívánt jelenség pontos megfogalmazása és mutatóinak megtalálása.

· Végül a magyarázó jellegű vizsgálat a jelenségek egymáshoz való viszonyát, pontosabban a "független változóként" kezelt jelenségek másokra gyakorolt hatását próbálja meghatározni.

Az empirikus adatgyűjtés módszereinek áttekintése előtt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy-egy szociológiai probléma megoldásához nem minden esetben van szükség újabb adatgyűjtésre, empirikus felvétel szervezésére. A rendelkezésre álló korábbi adatok ún. másodlagos, más szempontból való elemzése sokszor elegendő információt nyújt.

Az új adatok gyűjtését célzó empirikus adatfelvétel esetén is mindenképpen szükséges a már meglévő adatok összegyűjtése és a szakirodalom alapján való rendszeres elemzése.

Fontos, hogy minden nagyobb szabású vizsgálat megtervezés után ajánlatos kipróbálni vizsgálati eljárást. Próbavizsgálat nélkül nem nyílik mód arra, hogy a kutató a kiválasztott eszköznek az adott probléma kutatására alkalmas voltát ellenőrizze, illetve az eszköz alkalmazását korrigálja.

a.) Mintavételi eljárás

Minden esetben, szinte minden adatgyűjtéssel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy általában nincs mód az egész társadalomnak vagy a megvizsgálni kívánt alapsokaságnak akár csak a kívánt szempontokból való tanulmányozására sem.

A vizsgálat körének meghatározásában az első lépés a megközelíteni kívánt jelenség szempontjából számba jöhető egység, az ún. alapsokaság kiválasztása.

A második lépés az alapsokaság egy olyan részének, a mintának a kiválasztása, amelynek vizsgálata az egész alapsokaságra érvényes megállapításokat tesz lehetővé.

Mintának nevezzük a vizsgálat céljaira kiválasztott társadalmi elemek, egyének bizonyos számát, amely a megközelíteni kívánt jelenség szempontjából tükrözi az egész alapsokaság lényeges tulajdonságait.

A mintavétel matematikai módszere a valószínűségszámítás.

A mintavétel segítségével azonban a statisztikai szintű valóságot közelítjük meg, és nem bizonyos, hogy a számszerűleg megfogható általános azonos a szociológiailag elsősorban releváns lényegi általánossal.

A mintavétel az a meghatározott szabályok szerint végzett eljárás, amellyel kijelöljük a vizsgálat céljaira az alapsokaság tulajdonságait tükröző részt és megállapítjuk a reprezentativitás fokát.

A mintavétel alapulhat véletlen és nem véletlen kiválasztáson.

1. Véletlen kiválasztás

A véletlen kiválasztásnak több módja van.

a./ Az ún. lottó-módszer: Az alapsokaságot alkotó egyedek, pl. egy bizonyos terület vagy szervezet lakosai, illetőleg tagjai, vagy az alapsokaságot jelentő szervezetek nevét egy-egy papírszeletre írjuk, és sorshúzásszerűen kiemeljük a szükséges számú papírszeletet. Ezzel a módszerrel minden tudatos befolyás, tehát a szubjektív elem teljesen kiküszöbölhető, hiszen minden egyednek egyenlő esélye van arra, hogy a mintába kerüljön. A lottó-módszer, azaz a "sorsolás" helyett egyébként erre már általában a véletlen számok táblázatát használjuk.

b./ A szisztematikus kiválasztás - amely lényegében ugyancsak a véletlenen alapul - általában valamilyen jegyzék, lista alapján történik, amelyből - a minta nagyságától függően - kiválasztjuk minden ötödik, tizedik vagy n-edik egyedet. Ennek az eljárásnak azonban már több korlátja is van. Mindenekelőtt szükséges hozzá valamilyen lista, illetőleg az egyedeknek valamilyen természetes rendben való elhelyezkedése. Biztosítani kell azonban, hogy a lista ne legyen már eleve valamilyen rejtett "tartalmi" szempont szerint összeállítva.

c./ A rétegzett kiválasztás az alapsokaság bizonyos tulajdonságainak ismeretén alapszik. Ha tudjuk pl. egy szervezet tagjainak az életkorát, foglalkozását stb., akkor e kritériumok valamelyike alapján rétegeket képezhetünk és ezeken belül a mintát.

d./ A lépcsőzetes kiválasztás azt jelenti, hogy a mintavételt több fokozatban hajthatjuk végre: először valamely nagyobb egységet választunk ki - pl. az ország városainak és községeinek egy részét -, és azután azon belül a mintába kerülő egyéneket. Mindenképpen szükséges azonban, hogy a kiválasztás egyes lépcsőkben véletlenszerűen történjen. Ez a mintavételi eljárás gyakorlati használhatósága és olcsósága miatt terjedt el különösen.

2. A nem véletlen kiválasztás

A tudatos kiválasztás legismertebb módszere az ún. kvóta szerinti kiválasztás, amikor a kijelölt körzetekben a kérdezőbiztos a kutató által meghatározott ismérvek, arányok alapján maga választja ki a vizsgálat alanyait.

Végül önkényesen is kiválaszthatjuk a mintát, amely persze nem lesz reprezentatív, de bizonyos, főleg problémafeltáró vizsgálatok céljaira alkalmas, hiszen ezeknél nem cél az adatok mennyiségi értelmezése.

A különböző mintavételi eljárások természetesen kombinálhatók.

A minta nagyságát sok tényező befolyásolja: egészen gyakorlatiak, mint pl. a költségek és a vizsgálat célja is, amelynek alapján meghatározhatjuk azt az adatmennyiséget, amelyre a különböző mutatók szerinti bontásban szükség van.

Sokszor célszerű a kijelölt minta mellé még egy ún. kontrollmintát kialakítani. A kontrollmintának két alaptípusa van. Képezhetjük a kontrollmintát

- a véletlen kiválasztás ún. mintavételi hibájának ellenőrzésére,

- a releváns változók valamelyikének ellenőrzésére.

b.) Adatgyűjtés módszerei

1. A kikérdezés

1./a. A kikérdezés a legismertebb és legelterjedtebb kutatási módszer, amelyet sokan tévesen a szociológiával azonosítanak. Maga a kikérdezés kifejezés már eleve többféle vizsgálati technikát fog össze, amelyeknek közös tulajdonsága, hogy valakinek valamilyen módon való megkérdezésével kívánunk ismereteket szerezni. Adatokat szerezhetünk ilyen módon szervezetektől és egyénektől is objektív körülményeikről és szubjektív vonásaikról.

A kikérdezésben sok a szubjektív forrásból eredő hibalehetőség. Hibák adódhatnak a kérdőív rossz szerkesztéséből, a kérdések félreértéséből, sőt tudatos félrevezetésből is - hiszen természetes és nehezen kiküszöbölhető emberi tulajdonság, hogy mindenki kedvező színben igyekszik feltüntetni magát, még egy névtelen kérdőíven is -, vagy akár abból, hogy sokszor az emberek nem képesek őszintén válaszolni.

Az a veszély is fennáll, hogy az alkalmazott kikérdező kikérdezés nélkül maga tölti ki a kérdőívet, így természetesen meghamisítja az adatokat. Törekedni kell arra, hogy az esetleges szubjektív torzulásokat kiküszöböljük, illetve ellenőrizzük. Ennek eszközei:

aa) A kérdőív névtelensége

ab) Az objektív adatokra és a szubjektív véleményekre vonatkozó

kérdések határozott elválasztása a kérdőíven.

ac) A kérdőíven belül egymás ellenőrző kérdések feltétele

ad) A kérdőív adatainak objektív adatokkal való ellenőrzése vagy

valószínűsítése

ae) A kérdőívek szúrópróba-szerű ellenőrzése a tudatos hamisítás

kiszűrésére

1/b. A kérdőívet többféle módon tölthetjük ki

ba) Egyéni "önkitöltéssel" pl. postán szétküldve, vagy üzemben,

hivatalban szétosztva

bb) Csoportos kitöltéssel. A kiválasztott egyéneket egy vagy több

csoportban összehívjuk, és a kérdőívet helyben töltetjük ki.

bc) Kikérdező alkalmazásával (interjú). Ez a módszer különösen akkor

elkerülhetetlen, amikor nem pontos, "önmagáért beszélő" kérdőívet

használunk, hanem esetleg csak ún. interjúvázlatot dolgozunk ki.

Sokszor célszerű azonban egészen pontos kérdőívet kitöltetni, így ki lehet küszöbölni a kérdések félreértését. Ebből kiindulva megkülönböztetjük:

- az ún. strukturált interjút, amely esetben a kikérdezés standardizált jellege a lényeges, ebben az esetben tehát jobban megkötjük az interjút,

- és a strukturálatlan interjút, ahol ilyen megkötés nincs.

1/c. A kérdőíveknek többféle változata ismeretes:

ca) Nyitottnak azt a kérdőívet nevezzük, amelyen a kérdések

többségére szabadon, tehát előre megadott választípusok nélkül

lehet felelni.

cb) A zárt kérdőív a kérdések többségéhez előre megadott választ-

válaszokat tartalmaz, és a kérdezettnek ezek közül kell választania.

cc) Az értékelő kérdőívet az jellemzi, hogy a válaszokban már eleve

kifejeződik - szinte önértékeléssel - pl. a kérdezett véleményének,

ismeretének jellege, illetve intenzitása, és megkönnyíti a kutató

számára a válaszok értékelését.

1/d. Bármilyen kérdőívről legyen is szó, használhatóságát erősen befolyásolja szerkezete, a kérdések sorrendje, érthető vagy félreérthető megfogalmazása stb.

A kérdőív összeállítása rendkívül bonyolult és nehéz művelet. Helytelenül összeállított kérdőív használatának helytelen információ a következménye.

2. A megfigyelés

2/a. A szociológia egyik legrégibb kutatási módszere a megfigyelés. A megfigyelés útján sok olyan adathoz juthatunk, elsősorban az emberek magatartását, életmódját, társadalmi kapcsolatait stb. illetően, amelyeket kikérdezéssel - esetleg éppen magától értetődő, megszokott voltuk miatt - nem lehet megközelíteni. A kikérdezéssel szemben igen fontos előnye, hogy mivel a kutató az emberi magatartásokat közvetlenül tanulmányozza, kiiktathatók a kikérdezéses módszerhez kapcsolódó torzulások, hibaforrások.

Az emberi magatartások megfigyelésében is fennáll a szubjektív torzulás veszélye. Ezeknek két forrása lehet:

- a megfigyelt emberek

- a megfigyelő

A megfigyelés során szerzett adatok folyamatosan irányíthatják, korrigálhatják a kutató elképzeléseit, ennek megfelelően alakítva a megfigyelés körét.

2/b. A részvétel szempontjából megkülönböztethetünk részvevő és kívülálló megfigyelést.

ba) A részvevő megfigyelés: a vizsgált társadalmi egység életében,

munkájában való mindennapos részvételen keresztül megy végbe.

A részvevő megfigyelés és lehet strukturálatlan és strukturált.

bb) A kívülálló megfigyelés: mindenképpen objektívebb, mint a

részvevő, hiszen annak valamilyen fokban mégiscsak azonosulnia

kell a vizsgált társadalmi egységgel.

3. A kísérlet

3/a. A kísérlet lehetőségeiről a társadalomtudományokban sokat vitatkoznak ma is. Mint ismeretes, a kísérlet a természettudományokban jól bevált, gyakran alkalmazott kutatási módszer, társadalomtudományi alkalmazása ellen azonban igen sok érvet szoktak felhozni.

Minden kifogás alapja az, hogy a társadalomtudományokban, elsősorban a szociológiában a kísérletet emberekkel kell végrehajtani, és ez sok további meggondolással jár.

A kísérlet logikája egy kialakított és vezetett folyamat megfigyelése, amely kellő számban és a szükséges technika pontos alkalmazásával alkalmas hipotézisek igazolására vagy elvetésére.

3/b. A kísérlet fajtái az ún. laboratóriumi és a terepkísérlet.

ba) A laboratóriumi kísérlet meghatározott logikai modellnek

megfelelően mesterségesen kialakított folyamat. Általában annak

meghatározására alkalmazzák, hogy milyen hatást gyakorol egy

tényezőnek mint független változónak a bevezetése egy bizonyos

csoportra. Kialakításának két alapszabálya van:

- Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a független változó, tehát az a

tényező, amelynek hatását meg kívánjuk figyelmi, tisztán hathasson.

- Ezzel összefüggésben kontrollcsoportot kell képezni.

bb) A terepkísérlet nem igényel mesterségesen kialakított szituációt,

hanem a kísérleti és a kontrollcsoportot természetes környezetében

vizsgáljuk meg.

A kísérlet alkalmazására különösen nagy lehetőség van egyes jogi jelenségek szociológiai tanulmányozása során.

4. Dokumentumok elemzése

4/a. Az empirikus kutatások gyakori, általában azonban pontosan kidolgozott módszertan nélkül használt válfaja a dokumentumelemzés.

A hagyományos elemzés egyik formája a belső elemzés. Ez lényegében a dokumentum szubjektív tanulmányozása, kritikája. A külső elemzés a dokumentum társadalmi kontextusát vizsgálja, tehát keletkezése körülményeit, környezetét, visszhangját stb.

4/b. A dokumentumok elemzésének újabb módszere a kvantitatív tartalomelemzés. Ennek egyik fajtája a kvantitatív szemantika, amely a szövegben található bizonyos eszméket, álláspontokat stb. kifejező szavak gyakoriságának elemzésével kíván szociológiailag használható adatokhoz jutni.

Hasonló módon lehet elvégezni nagyobb szövegegységek, esetleg teljes dokumentumok motívum- vagy témaelemzését. Az ilyen jellegű, a kvantitatív szemantikán túlmenő tartalomelemzésre példa, mikor bizonyos jelenségekre, intézményekre vonatkozó leveleket, bejelentéseket dicsérő vagy panaszos jellegük szerint osztályoznak.

A tartalomelemzéshez elengedhetetlen azoknak a kategóriáknak előzetes kidolgozása, amelyekbe az elemzett szavakat, kifejezéseket, szövegrészeket stb. soroljuk. E kategóriák szintén elméleti hipotézisek alapján állíthatók fel.

IV. Az adatok feldolgozása

1. Az adatok előkészítése az elemzés számára

Az empirikus szociológiai vizsgálat során gyűjtött adatokat fel kell dolgozni. Általánosságban a folyamat az alábbi szakaszokra bontható: a számszerű feldolgozás és elemzés, valamint az elméleti jellegű általánosítás.

1/a. A feldolgozást és elemzést megelőzi a beérkezett adatok, a felvétel bizonyító erejének ellenőrzése.

Ennek első kérdése az, hogy a nyert adatok mennyire megbízhatóak, mennyire volt megfelelő az adatgyűjtés, voltak-e hibaforrások a kérdőívben stb.

A második kérdés az, hogy az adatok mennyire érvényesek. Itt még egyszer ellenőrizendő - most már az adatok alapján -, hogy jól végeztük-e el az operacionalizálást, azaz hogy a mutatók fedik-e a vizsgálati dimenziókat, a dimenziók az operatív fogalmakat stb.

1/b. Az ellenőrzés után következhet az adatoknak a számok nyelvére való lefordítása, a kódolás, majd a kódolt adatok lyukkártyára vitele. A kódolásra azért van szükség, hogy a kapott adatokat olyan számszerű információkká alakítsuk át, amelyek különböző gépi eljárásokkal feldolgozhatók.

1/c. A kódolás ellenőrzését követi - ismét előre meghatározott terv alapján - a táblakészítés. A táblakészítés történhet kézzel vagy géppel.

1/d. A számítógépek bevezetése a társadalomtudományi - elsősorban szociológiai - kutatásokba éppen az adatok feldolgozásának szakaszában jelent szinte ugrásszerű fejlődést. Mindenekelőtt azért, mert lehetőség nyílik igen nagy adattömeg kezelésére és olyan matematikai műveletek elvégeztetésére - nagyon rövid idő alatt -, amelyek egyébként nagy matematikai tudást és sok időt igényelnének. Ha a kutatóhely a számítógépekhez közvetlen kapcsolattal rendelkezik, akkor lehetséges a visszakérdezés a számítógépre, azaz a kapott adatok alapján közvetlenül új információkérés, új műveletek elvégeztetése stb.

2. Az adatok elemzése

2/a. A feldolgozás eredményeként kapott táblákat különböző matematikai statisztikai módszerekkel elemezhetjük. A számítógépek alkalmazása ebből a szempontból óriási fejlődést jelent, hiszen a gép a táblakészítés mellett az összefüggések matematikai elemzését is elvégezheti.

A jelenségek számszerű értékelésének alapja a vonatkozó adatok rendezése. A rendezésre különféle eljárásokat fejlesztett ki a statisztika, amelyek azonban csak meghatározott ismérvek fennforgása esetén alkalmazhatók. Ezen ismérvek alapján különböztethetők meg azok a szintek, amelyeken a rendezés különböző statisztikai eszközei használhatók.

A statisztikai, szociológiai módszertani kézikönyvek a következő szinteket különböztetik meg, amelyek egyúttal az adatok mérésére használt különböző skálákat is jelentik. Hogy melyik szinten történik az adatok rendezése, tehát a méréshez melyik skálát vesszük igénybe, az az adatok természetétől függ.

aa) Névleges (nominális) szint esetében az adatokat olyan kategóriák

alapján csoportosítjuk, amelyek pusztán csak különböznek

egymástól, amidőn tisztázhatók a különböző kategóriák ismérvei,

amelyek szerint az adatok egymástól megkülönböztethetők. Az

ilyen kategóriák alapján képzett mutatók szerinti csoportosítások

közti összefüggéseket nem ismerjük, vagy nem pontosan ismerjük,

s az így csoportosított adatok abszolút gyakoriságát vagy relatív,

illetőleg százalékos gyakoriságát figyelhetjük meg.

ab) A rendezési szinten vagy a rendező (ordinális) skálák segítségével

egy-egy objektum vagy egyén egy jellemző szerinti viszonylagos

helyét határozhatjuk meg.

ac) Az intervallum szint már nem csupán a mutatók által kifejezett

jelenségek egymáshoz való viszonyát jelzi, hanem a köztük lévő

távolságot is.

2/b. Az elemzés nem állhat meg bizonyos számszerű szabályszerűségek megállapításánál. Nemegyszer előfordul, hogy a magatartásokról szerzett adatok bizonyos, nemritkán igen egyszerű ismérvek alapján való csoportosításával kapott eredményeket máris szociológiai magyarázatként kezelnek.

A számszerű elemzés eredményei önmagukban csak arról adhatnak képet, hogy a vizsgált jelenség empirikusan milyen vonásokkal rendelkezik. Ezeket az eredményeket még további, más jellegű pl. történeti, gazdasági, szociológiai elméleti és összehasonlító tudásanyag stb. segítségével kell értékelni, csak így állapíthatjuk meg, hogy a hipotéziseket igazoltnak tekinthetjük, vagy pedig el kell vetnünk őket.

A szociológiai elemzés azonban ezzel a művelettel nem ér véget. Ha erre mód van, meg kell vizsgálni az empirikusan igazolt hipotézisek elméleti általánosíthatóságát, azaz beillesztésük lehetőségét a már meglévő ismeretanyagba, a társadalomról kialakított képbe

Felhasznált irodalom

Jan Szczepanski: A szociológia alapjai

Kossuth Könyvkiadó

Budapest, 1968.


Kulcsár Kálmán: Szociológia

Kossuth Könyvkiadó

Budapest, 1981.


Kalapács János: A szociológiáról alapfokon

Gondolat Kiadó

Budapest, 1987.


Cseh-Szombathy László-Ferge Zsuzsa-Gazsó Ferenc-Mérei Ferenc-Szelényi Iván-Szesztay András-Varga Károlyi Kutatási módszerek i fjúságszociológiában

Ifjúsági Lapkiadó Vállalat

Budapest, 1970.

A szociológia, mint tudomány

A szociológiát legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudományt.

A szociológia mindenekelőtt tudomány. A társadalmat, amelyben élünk megismerhetjük riportok, szociográfiák, szépirodalmi művek, valamint a mindennapi élet tapasztalatai alapján is.

A szociológia ezen műveknél nem pontosabban más módszerekkel tárja fel a társadalmi valóságot. A tudományos módszer lényege, hogy ha megfogalmazódik valamilyen probléma, akkor megpróbálunk ennek valamilyen elméleti magyarázatot adni, végül megvizsgáljuk, hogy igazolódik vagy megcáfolódik elméleti magyarázatunk.

A szociológusok nagy többsége nem fogadja el a közelmúltban igen divatosság vált posztmodern felfogást sem, azaz hogy “minden elmegy” a tudományos igazság nem is létezik, továbbá minden magyarázat egyenértékű. Ez a felfogás a tudományos kutatás értelmetlenségét sugallja. A szociológusok többsége azt vallja, ha soha nem is lehetünk biztosak abban, hogy megtaláltuk az igazságot, kutatásaink közelebb visznek a megismeréséhez.

A tudományok fejlődnek-e, hogy a korábbi ismeretekre építve egyre több új ismeretet halmozunk fel, vagy pedig úgy, hogy idővel felismerjük, hogy halmozódó ismereteink nem magyarázzák meg a valóságot, ezért félredobjuk az addigi megközelítést, s kérdéseket fogalmazunk meg, azaz új nézőpontból közelítünk az igazsághoz. Ezt nevezik tudományos paradigmaváltásnak.

A szociológia tudományának lényegéhez tartozik tehát az elméleteknek a valósággal való összevetése. Azt kell hangsúlyozni, hogy a valósággal való összevetés nélkül nem beszélhetünk tudományos szociológiáról.

A társadalmi struktúra, intézmények, kultúra

Az ember társadalmi lény, azaz lehetetlen emberi élet társadalmon kívül. Ha az ember az emberiség kezdetei óta nem élt volna társadalomban, akkor nem lett volna képes az állatvilágból kiemelkedni. A társadalomban, való együttélésnek vannak bizonyos szabályszerűségei, ezeket kutatja a szociológia. A szociológust az érdekli, hogy milyenek a különböző társadalmak, hogyan működnek, hogyan változnak.

Egy társadalomnak van bizonyos struktúrája, vannak intézményei, van kultúrája.

Társadalmi struktúrán az egyének és társadalmi csoportok közötti tartós viszonyokat (például alá- és fölérendeltséget) értjük.

Társadalmi intézménynek nevezzük a legáltalánosabb értelemben a társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységek alapvető módját, mintáját. Az intézményekhez normák és értékek tartoznak, amelyek az intézményesült viselkedést előírják, továbbá megszegését büntetik. A kultúrán az anyagi javak, normák és értékek együttesét értjük.

A társadalomtudományok történeti kialakulása

A társadalomról való gondolkodás egyidős az emberiség kezdeteivel. A társadalomtudományok közül a történetírás az írásbeliség kezdetei óta különálló tudomány volt, figyelmét a konkrét történeti események lefolyásának pontos leírására összpontosította.

Elsőként a XVII. Század közepén a demográfia önállósult, amikor John Graunt a londoni halálozási adatokat kezdte tanulmányozni. A pestis és más halálokok miatti halálozás törvényszerűségeit próbálta vizsgálni. A demográfiának így nagyon pontos és szorosan körülhatárolt tárgya alakult ki: a népesség számának és összetételének alakulására ható folyamatok vizsgálata.

Néhány évtized múlva, a XVII. század második felében jelentek meg John Locke politikatudományi munkái. Majdnem egy évszázaddal később függetlenült Adam Smith alapmunkáival a közgazdaságtan. Elsődleges célja annak bizonyítása volt, hogy ha az állam nem avatkozik be a gazdasági életbe, akkor a piacon az egyes emberek önérdeket követő viselkedése optimális gazdasági eredményhez vezet.

A XIX. Század elejére világosság vált, hogy a piac szabad működése viharos iparosodást, gazdasági növekedést idéz elő, de ebben a folyamatban a társadalom nagy tömegei elvesztik korábbi megélhetési alapjukat, nyomor fenyegeti őket. A munkásság tényleges elnyomorodott, a társadalmi közösségekből, korábban védelmet nyújtottak nekik, elidegenedés lépett fel, megnőtt a deviáns viselkedések száma. A szociológia előfutárai, Saint-Simon, Comte és Tocqueville, valamint Marx, Durkheim és Weber a XIX. század első évtizedeitől ezeket a folyamatokat próbálták megérteni, továbbá a negatív társadalmi jelenségek elkerülésének módjait kutatták.

A szociálpszichológia a századforduló körül a pszichológiából alakult ki. A pszichológia önálló tudománnyá válása idején kifejezetten természettudományként definiálta magát. A szociálpszichológia kialakulásához felismerés vezetett, hogy az egyén a nagyobb társadalmi csoportokban másképpen viselkedik, mint elszigetelt egyénként.

A társadalomnéprajz két forrásból táplálkozott. Közép-Európában a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, azaz a folklórt és a tárgyakat, mert ezt a nemzeti kultúra megőrzése szempontjából igen fontosnak tartották. Az Egyesült Államokban viszont a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek megértése volt a kulturális és szociális antropológiai kutatás elsődleges célja. A kultúrán nem egyszerűen a folklórt és művészi tárgyakat értették, hanem a vizsgált népesség hiedelmeinek, értékeinek, viselkedési normáinak rendszerét.

Mindezek alapján a tudomány tárgya tekintetében a szociológia, mint a társadalom egészét vizsgáló tudomány.

A módszer tekintetében a szociológia, amely a tömegesen előforduló jelenségekre vonatkozó empirikus adatgyűjtést, továbbá ezeknek elemzését használja módszerként.

A szociológiát alapvető szemlélete különbözteti meg a többi társadalomtudománytól. A szociológusok többsége úgy véli, hogy az ember életének minden jellemzőjét erősen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyzete. A társadalmi helyzet befolyásolja azt, hogy mekkora jövedelmet tud elérni, milyen lakásban és milyen lakóhelyen lakik, milyen iskolai végzettséget szerez, hány gyermeke születik, hány évig él, vagy milyen valószínűséggel válik alkoholistává vagy kerül börtönbe.

Különbözik a szociológia a többi társadalomtudománytól emberképe tekintetében. Közgazdaságtan emberképe. Eszerint az ember mindig racionálisan dönt, cselekszik, továbbá a haszna maximalizálására törekszik.

A szociológia viszont az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. E normák hátterében értékek állnak. A normákat és értékeket a társadalom tagjai gyermekkori szocializációjuk során sajátítják el, „internalizálják”. A normák és az értékek a társadalom kultúrájának alapvető alkotóelemei.

Mire jó a szociológia?

Mire használható egyáltalán a szociológia?

A szociológiában jártas egyén jobban megérti azt a társadalmat, amelyben él, jobban tud védekezni manipulációval, félrevezető nézettel szemben. Gyorsan képes felismerni, érvényesíteni érdekeit. Ezáltal a szociológia hozzájárulhat egy jobb társadalom kialakulásához.

Lehet egy olyan haszna is, hogy konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő azzal, hogy ismereteket ad ezeknek a problémáknak a jobb megismeréséhez. Példaképpen a pszichiátriai szociológia hozzájárulását az elmebetegségben szenvedők gyógykezelésének reformjához.

A szociológia mennyire használható fel az előrejelzésben és a tervezésben. Egyes vélemények szerint az igazi tudomány kritériuma, hogy előre jelezni tudja az eseményeket, folyamatokat. Kétségtelen, hogy a társadalomtudományok képesek bizonyos jelenségeket előre jelezni.

A termékenység várható alakulására vonatkozó hipotézisek segítségével biztosan előre lehet jelezni a népesség számának és korösszetételének alakulását.

A szociológus szerepei

További kérdés, hogy milyen tudományos magatartást kövessen a szociológus. Raymond Aron írta, háromfajta szociológus létezik: 1. az uralkodó tanácsadója, 2. a nép orvosa, 3. a tudomány főpapja. Az első a kormányzatnak szakértő tanácsokat, reformjavaslatokat kidolgozó szociológus, a második a szegények, elnyomottak, kizsákmányoltak problémáit kutató, a harmadik pedig az egyetemeken vagy kutatóintézetekben elvont elméleti és módszertani problémákkal foglalkozó szociológus. Országonként és korszakonként nagy különbségek voltak és vannak a tekintetben, hogy a szociológusok mely magatartást követték.

A szociológiai kutatások eredményeinek óhatatlanul politikai következményei vannak. A társadalomban megfigyelt jelenségek és folyamatok feltárása befolyásolja a mindenkori kormányzat megítélését a közvéleményben, mert leleplezheti a kormányzat céljai és propagandája, valamint a valóság közötti ellentmondásokat. Néha úgy szokták kifejezni, hogy a szociológiának leleplező (debunking) funkciója is van. Hitler és Sztálin egyaránt tiltotta a szociológiai kutatásokat.

Max Weber vizsgálta a legmélyebben a tudósi és a politikusi tevékenység közötti különbségeket. A tudományt szakmának, hivatásnak tartja, s véleménye szerint a tudósnak arra kell törekednie, hogy megállapításait, ismereteit, módszereit a hívő katolikus és a szabadkőműves egyformán felhasználhassa.

A tudós számára tehát a legfőbb érték, hogy a tudományos igazságot kimondja. A politikus ezzel szemben arra törekszik, hogy hatalomra jusson, a hatalmat megtartsa, vagy politikai céljait, eszményeit a társadalomban megvalósítsa.

Kézenfekvőnek látszik, hogy a tudománynak objektív megállapításokat kell megfogalmaznia, s a tudományt nem befolyásolhatják a kormány, a pártok, társadalmi csoportok, de még a kutató saját politikai nézetei, érdekei sem. Ha ugyanis ezek a nézetek és érdekek befolyásolják a tudományos munkát, akkor az nem érdemli meg a tudomány elnevezését, hanem egyszerűen ideológiáról van szó, egy olyan világképről, amely az emberek egy részének érdekeit szolgálja.

Karl Marx szerint a tudóst döntően befolyásolják társadalmi helyzetéből következő érdekei. A burzsoáziához tartozó, abból származó tudóst a burzsoázia érdekei befolyásolják, tudományos megállapításaival ezért a kapitalista társadalmi rendszert kívánja igazolni, alátámasztani. Csak a proletariátushoz tartozó, ehhez a társadalmi osztályhoz csatlakozó tudós képes az objektív igazságot kimutatni, mert a proletariátusnak ez az érdeke. Marx szerint az objektív igazság, törvényszerűség a kapitalizmus válsága, majd annak a megdöntése és a szocialista társadalom létrehozása a proletariátus érdekében áll.

Max Weber nagyon következetesen kiállt az objektivitásra törekvés követelménye mellett; véleménye szerint a tudósnak az a kötelessége, hogy hideg fejjel nézzen szembe a mindenkori uralkodó eszményekkel, és szükség esetén szembe kell helyezkednie azokkal. Rámutatott arra, hogy illúzió azt képzelni, hogy ez könnyen megvalósítható feladat, hiszen a tudóst befolyásolják az általa elfogadott értékek. Ezért a tárgyilagosság követelményének érvényesítése állandó önvizsgálatot és önkontrollt követel a tudóstól.

Mannheim Károly Marxszal ellentétes álláspontot foglalt el, hogy melyik tudós képes objektív maradni. Szerinte sem a burzsoázia, sem a proletariátus pártján álló tudós nem képes erre, mert az osztályérdekek befolyása alól egyik sem tud megszabadulni. Viszont a „szabadon lebegő értelmiségi”, aki nem kötődik osztályhoz és párthoz, objektívan tárhatja fel a valóságot.

Gunnar Myrdal a társadalomtudós nem tudja az általa elfogadott értékektől függetleníteni magát a kutatásban, leghelyesebb, ha ezeket az értékeket világosan kimondja.

Fontos következtetés:

1. A szociológusnak tisztában kell lennie azzal, hogy minden társadalomtudós munkásságát befolyásolja a saját társadalmi helyzete, politikai állásfoglalása. Ez a befolyás abban is megmutatkozik, hogy milyen problémákat vizsgál.

2. Mindennek dacára a szociológusnak arra kell törekednie, hogy kutatásait minél kevésbé befolyásolják a saját érdekei, az objektív igazság, a valóság feltárását szolgálja.

3. A fent említett nehézségek ellenére azt lehet állítani, hogy a társadalmi valóság elősegíti a társadalmi viszonyok javulását.

4. A szociológus már kutatási kérdéseinek megfogalmazásakor, és elemzésekor sem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy tudományos megállapításait milyen célra, milyen ügyek alátámasztására lehet felhasználni. Példa erre a szegények vizsgálata. Már azzal, hogy a kutató ezt a témát választja, állást foglal politikailag is, abban az értelemben, hogy a szegénységet társadalmi problémának látja. Törekednie kell arra, hogy a kutatás eredményeit tárgyilagosan mutassa be.

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates