Friss tételek

Petőfi Sándor forradalmi és látomás költészete [irodalom]

Petőfi Sándor forradalmi és látomás költészete

1847. márc. 15-én megjelent Összes költemények című kötete. Ennek mottója volt a „Szabadság, szerelem”, mely azon kívül, hogy megjelöli ekkori költészetének két legfontosabb témakörét, a költő igen jellemző értékrendjét is megszabja: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság. Petőfinél összefonódik egymással és elválaszthatatlan egymástól az egyén sorsa – nemzet sorsa – emberiség sorsa. Úgy érzi az ő feladat a nép vezetése, hogy felszabaduljanak az elnyomás alól. A népvezér, Messiás szerep felvállalását tekinti ars poeticájának → forradalmi költészet → látomásköltészet.

Petőfi Sándor, a '48-as márciusi forradalom egyik vezetője, a szabadságharc költő-katonája, hőse és vértanúja, az idők során a forradalom szimbólumává vált, sokan a "szabadságharc költője"-ként emlegetik. Politikai ódák, harci dalok és egyéb aktuális versek széles skálája alkotja 1848-49 költői termését.

Petőfi ars poeticája Arany Jánoshoz írt egyik levelében is megjelent:

költészeti forradalom forradalmi költészet

"Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék"

"Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!"

Petőfi nem külső szemlélője, nem egyszerű költője volt a forradalomnak. A szabadság kivívásáért és a nép felemelkedéséért élt, és ezt nem csak ars poeticájáról és egyéni sorsának elképzeléséről szóló műveivel, hanem tetteivel is alátámasztotta. Előtérbe helyezi a közéleti költőt, önzetlen harcra szólít fel a haza és a nép felemelkedéséért, és megátkoz mindenkit, aki nem ezért a célért tevékenykedik. Harcolni akar, nem akar tettek és eredmények nélkül meghalni, sokkal inkább harc közben a csatatéren akar elesni. '46-tól a világforradalom lázában égett, felerősödik a politikai líra költészetében, majd egyre inkább egyeduralkodóvá válik művészetében.

Jövőképe a forradalom előtt: 1848. elejére nagyon megváltozik, itt még biztos egy jobb kor eljövetelében, míg '49. júliusában reményvesztetten ír a magára maradt magyar nemzet szomorú jövőjéről. Az emberiség egyenletesen halad a végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen véres háború fogja megszülni, melyben a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal, s ezután „a menny fog a földre leszállni”. A közeli jövőtől várja a világot megtisztító vérözönt.

Látomásversei közül az egyik legjelentősebb, mely a nagy romantikus-szimbolista víziókkal vetekszik, az Egy gondolat bánt engemet. A bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan hosszadalmas folyamatát a két hasonlat (hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletező kibontása érzékelteti. Az előbbi képek után jelenik meg a cselekvőhalál gondolata egy nagyszabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen hatalmas versmondat. Látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a nagy ütközet izgatott elképzelését: a lelkesedés piros színe az arcokon és a zászlókon s az elharsogják igének a földkerekségen kelettől nyugatig végighömpölygő mennydörgése. A „Világszabadság!” önálló verssorba kiemelése erőteljes hangsúlyt ad az utolsó harc nagyszerű célkitűzésének. A költő erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utolsó ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált, az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagycsatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat. A vers lecsendesedik, történése lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának. A rapszódia a legfőbb gondolat, a szent világszabadság jelszavának végső zengésével fejeződik be.

Szerkezet: A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál: a világszabadságért folyó küzdelmen a költő a hősi harcot és a halált is vállalja. 3 részből áll.

1-12. sor: Témája: a halál. Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással:

1-8. sor: lassú, hétköznapi: a féreg rágta lassan pusztuló virág, üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál; ezeket elutasítja: negatív töltésű szavak.

9-12. sor: az előző statikus képekkel szemben álló halál víziója; dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat mutat be: villám sújtotta fa, vihar kicsavarta fa, mennydörgés ledöntötte szikla. Az igenlő felszólítások nyomatékosítják vágyait (Legyek...,Legyek...)

13-30. sor Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat. Témája: a világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja.

Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni. A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg; mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér; ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni.

A szerkezeti rész 2. fele a főmondat. Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni (ott..., ott...,), sőt sokkal tovább megy, mert életét szeretné áldozni ebben a csatában. Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljesül be az életáldozat.

A 3. szerkezeti részben (31-36. sor) hangnemváltással folytatódik: a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene, a vörös színt a fekete, a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják. A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset. A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be. Ez a verszárlat, mely szerint az utókor kegyelettel ápolja az elesett hősök emlékeit, jellegzetesen petőfis (Nemzeti dal, A XIX.sz. költői)

Az ítélet A forradalmi látomásversek közé tartozik. Prófécia és látomás az egyetemes jövőről. Ekkor még összekapcsolódott Petőfinél a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság. Tökéletes meggyőződés hatja át. Az emberi boldogság eszköze a szabadság, amelyért azonban meg kell szenvedni: "Rettenetes napokat látok közeledni"

A szabadságot megelőzi egy utolsó, nagy, véres, kegyetlen, vértengerrel járó háború

"A jók és gonoszok között", de

"Győzni fog itt a jó", eljön az örök boldogság,

"a menny fog a földre leszállni"

A vers közlő, magyarázó jellegű, és a költő saját történelemszemléletét fejti ki benne. A múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vélt jövőbe veti tekintetét, s megjósolja az elkövetkező rettenetes napokat, az utolsó véres háborút, mely megold mindentársadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny. A versen végigvonuló kép egy nagyon kifejező metafora: az emberiség története vérfolyam, s ez csak a vértengerbe torkollva fog megpihenni. A jók diadalma a gonoszok felett vértengerbe kerül ugyan, de ez után kezdődik az élet, az örök üdvösség, s a menny fog a földre leszállni.

A XIX. század költői (1847) című verse szerint a költő Isten küldötte, lángoszlop, mely valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai tett. A költők kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéretföldjére. Ezt az eszményt, ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé. Meghatározza a népvezér-költők szerepét, rendeltetését, felháborodottan átkozza meg a gyáva és a hamis, hazug próféták magatartását. Feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az elérendő cél, a Kánaán legfőbb jellemzőit. A vagyoni, a jogi és a kulturális egyenlőség utópisztikus elképzelése túlmutat már a közeli jövőn. A cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan. A költő itt már láttatja önmagát az elkövetkező időben, nem szól személyes részvételről, sőt a talán tétovasága azt jelzi, hogy munkájának eredményét nem fogja megérni. A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. Hátralevő néhány évben ez a küldetéstudat hatja át Petőfi költészetét.

Szerkezet:

Az 1-4. vsz.-ban kétféle költői magatartást állít szembe egymással: az igazi költőkét és a hamis prófétákét. Tiltással emeli ki (Ne fogjon...) a feladat rendkívüliségét; a költő feladat nem egyszerű: mert nem saját magukról kell dalolniuk (húr, lant, pengetés); és mert feladata roppant nagy és felelősségteljes. Biblikus párhuzammal fejti ki: mint hajdan Mózes a zsidókat a Kánaán felé - úgy most a költők a népet minden körülmény között a jobb jövő felé; (tűzön-vízen át) ezekkel állítja ellentétbe az álpróféták magatartását - hangja átkozódó, felháborodott: művészetük öncélú, magatartásuk: gyáva, rest, megalkuvó, nem ismerik fel a nép igazi érdekeit.

Az utópikus és feltételes jövőkép látomása után megváltozik a hang a vers zárlatában:

az eddigi kérlelhetetlenség szentimentalizmussá alakul: az Egy gondolathoz hasonlóan egy temetési jelenetet látunk, ahol az utókor lerója háláját a feladatát teljesített költő-vezérnek.

Nemzeti dalt 1848. márc. 13. írta, majd 15.-én Pesten több helyen elszavalta, a szabad sajtó 1. terméke. Szózatszerű költői kiáltvány, lelkesítő felhívás, a nemzethez. Buzdít annak bizonyosságában, hogy a nép győzni fog. Az első versszak kicsit eltér a többitől. A lényegre rövidített mondataival válaszút elé állítja a népet, és egyszersmind meg is adja az egyetlen ésszerű döntést. A további versszakok a döntés egyértelműségét, a lehetőség kizárólagosságát magyarázzák. A saját élet értékének és a haza becsületének összehasonlítása. Harcra szólít fel mindenkit a gyalázat lemosásához, nem miattunk, hanem az utódok miatt, önzetlenül.

"Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete"

A többes szám első személy a szónok és a nép egybeforrt akaratát fejezi ki. A refrén nyomatékosít és kapcsolatot teremt a hallgatósággal. A "magyar Marseillaise". Kossuth alkotmányos úton, a forradalom vértelenségét megőrizve akarta a további fejlődést elérni. A liberális nemesség szerette volna a forradalmat lezártnak tekinteni.

Feltámadott a tenger Elterjedt március végén az a hír, hogy a király vissza akarja vonni a független nemzeti kormányra vonatkozó ígéretét, erre a nép újra forrongani kezdett. Célja: buzdítás, lelkesítés, és a nép mindent elsöprő, gigászi erejének érzékeltetése. Eszköze: nagyméretű, grandiózus képek alkalmazása, erőt sugalló szavak sora (ijesztve, szilaj, rémítő, reng, üvölt, tombol, bőszült, stb.) Petőfi forradalmi lírájának egyik legerőteljesebb alkotása. Nem jellemzi érzelmi hullámzás ugyanis az egész vers az érzelmi felfokozottságtól izzik. Allegória, egész művön átvonuló metafora. Egy alapszimbólumra (tenger-nép) épül, de úgy, hogy ahhoz több másik szimbólum kapcsolódik, pl. (gálya, víz-nép, arisztokrácia).

Az apostol: Petőfi túlságosan radikálissá vált 1848 nyarára szembe került Kossuth mérsékeltebb politikájával, köztársaságot akart. Támadta a Batthyányi kormányt, mert kevesellte az eddig elért eredményeket. Így szembe került a politikai vezetőkkel, emiatt elvesztette korábbi népszerűségét. Ezért az 1848 nyarán rendezett szabadszállási képviselő választáson nem jut be a nemzetgyűlésbe. A választási kudarc nem múlt el nyomtalanul Petőfi lelkében. Csalódásai változásokat indítanak meg politikai világszemléletében. A néphez való viszonyát tükrözi Az apostol című romantikus elbeszélő költeménye. Életszemléletének eddigi derűje megingott, lelkiállapota a világgyűlöletet súrolja. A z apostolban a világ fekete, a nyomor és az erény testvérek, a férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbentő leírásban tárul elénk.

Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletező leírásában. Gyermekkora lopásból, koldulásból és mások szolgálásából állt, de a részeges tolvaj, a pökhendi úrfi és az elhízott koldusasszony rajza kitűnő jellemkép.

Szilveszter romantikusan statikus hős: egyszerre egy világmegváltó apostol áll előttünk. Az eposzi hagyományokat követő in medias res kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke ledobta a gondokat, Istennel társalog, az emberiség felszabadításához, boldogításához kér tőle erőt.

Ezt a túlzott eszményítést beárnyékolja az a körülmény, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig a saját családja nyomorával szemben tehetetlen: néhány hónapos gyermekét hagyja éhen halni. Szilveszter életébe a költő néha beleszövi a saját sorsának egy-egy fordulatát (a szilveszteri születésnap, a kastély kisasszonya szüleit megtagadva felesége lesz), eszméivel, pedig teljesen azonosul. Az ifjú hősnek is az iskolában a legkedvesebb stúdiuma a világtörténet tanulmányozása volt. Petőfi következtetései szerint az emberiség története a közeljövőben fog véget érni. Szilveszter azonban a szőlőszem-hasonlat alapján más következtetéseket von le. E szerint az általános boldogság korát nem az elnyomott néptömegek világméretű összecsapásától várja, hanem a „nagy lelkek” önfeláldozó harcától. A számneves túlzások a végső cél elérését a beláthatatlan jövő utópisztikus messzeségébe helyezik. Ha a szőlőszemet, a kicsiny gyümölcsöt sokszor 100 ezer és millió napsugár érleli, a föld, a nagy gyümölcs megérése talán évezredekbe vagy évmilliókba is kerülhet. Ezek a földet érő sugarak a „nagy lelkek”, de ilyenek ritkán teremnek, és egy sugár élete csupán egyetlen napig tart. Szilveszter életének az a tudat ad célt, hogy ő is egy ilyen sugár lehet.

Megváltozik korábbi gondolkodása, átértékelődött a korábbi népvezér-, lángoszlopszerep: a költőapostolnak nem e népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie.

Szilveszter elvont nép-fogalma 3 alkalommal kerül szembe a kiábrándító valósággal. Mint falusi jegyzőt a nép egyik napról a másikra űzi el, pedig előtte lelkesedtek érte. Ez mélyen kiábrándítja. Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatásakor is. Eszméit mohón nyelte el a szomjas világ, de a hatalom egyetlen szavára megrémült a nép és megtagadta a könyvet, szerzőjétől elfordult, sőt még büntetését is követelte.

Szilveszter büntetése rémes volt: feleségétől és életben maradt gyermekétől nem búcsúzhatott el, az utcán tartóztatják le és 10 évnyi börtönre ítélik. Mikor szabadul, első kérdése, hogy szabad-e a haza. Ennek az ellenkezőjét tapasztalja: a világ visszafejlődött. Céljának megfelelően vállalja a forradalmi tettet: a nép éljenzése közepette rálő a királyra.

A befejezés azzal zárja le a költeményt, hogy a késő századok megemlékeznek azokról a nagyokról, akik a szolgaságban is szabadok voltak.

A lírai elemek válnak uralkodóvá a költeményben, főleg a belső monológoknak köszönhetően. A lírai jelleget erősíti a cselekmény fő vonalának eseménytelensége. A történet magva ugyanis a titkos nyomdában kiadott könyv megírása, az író elítélése és merénylete a király ellen. Versformáját jambikus lejtésű, rímek nélküli, szabad szótagszámú sorok alkotják. 2921 sorból áll, nem ütemhangsúlyos, időmértékes verselésű, nincsenek versszakok, szabad szótagszámú, 1851-ben a cenzor nem engedi meg, hogy kiadják, 1874-ben jelenik meg először az Athéneumban.

Szilveszter – Petőfi párhuzam

  1. születés ideje
  2. jó tanulási készségek
  3. másolással keresnek pénzt
  4. házasságuk, szerelmük története
  5. gondok az összeköltözés után
  6. lobbanékony természetűek, nem félnek senkitől
  7. a másokért való tenni akarás vezérli őket
  8. választások végkimenetele

Petőfi igazi politikus és életrajzi költő volt, életének minden fontos eseménye megjelent valamelyik művében, ez jellemezte a forradalom időszakában is. Költészete nem volt egysíkú, nem koncentrálódott egy dologra, témára, hanem folyamatosan reagált a politikai, társadalmi helyzet, hangulat változásaira. Ez persze nem jelentette korábbi elveinek megtagadását. Végig lehet követni az eseményeket. Ha kell, buzdít, ha kell, ostoroz, ha kell, gúnyverset, csatadalt, kiáltványt ír, és ha kell, megpróbálja újra és újra harcba szólítani a magyarokat.

Arany János balladái [irodalom]

Arany János balladái

A ballada ősi, népköltészeti – később műköltészeti – műfaj.Az eseményeket, előzményket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Tehát előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások, a térbeli váltások egyaránt jellemzik. Lényeges vonás, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. Legjellemzőbb témái rendre a hűség és hűtlenség, féltékenység, házasságtörés, általában a szerelem problémái. A drámai építkezés leggyakrabban tragikus jellegű, nem kivételes azonban a komikus sem. A népballada kései műfaj, a középkor végén jelent meg, a legrégibb feljegyzések a 15. századból valók. Csak énekes formában élt, gyakori külső jegye a sor- és versszakismétlés. Európa közös népköltési műfaja. Az ún. régi stílusú balladák a 19. század előtt keletkeztek, s megőrizték a műfaj klasszikus jellemzőit.

Arany János emelte a szépirodalmunkba a balladai műfajt. Megtartotta a jellemző népies stílust, ám ezek a művek már műballadának számítottak, hisz’ az ő tollából származtak. Mindazonáltal volt mire építenie, s volt honnan merítenie. Fordításai során rengeteg ír és skót népballadát is megismert, s a népeink sorsának hasonlósága, a hasonló mondanivaló, gondolati szálak miatt előszeretettel merített belőlük is.

I. A balladák típusai, jellemzőik:

-lírai: dalszerű, verses formájú. Szabályos ritmus jellemzi, erős zenei jelleg. Egyértelműen igyekszik kifejezni ezzel is az érzelmi túltöltöttségét. Olykor szinte csak hajszál választja el ezt a fajtát a románcnak nevezett műfajtól, mely jóval líraibb hangvételű, elégikus alkotás.

-epikus: elbeszél egy történetet. Számos szereplője is lehet. Ezek közül néhány fontosabb, azaz főszereplő, főbb szereplő körül zajlanak a szemlélt események. A történet verses alakba öntött elbeszélés valamilyen rejtett, vagy nyíltan kimondott tanulsággal, példázattal lezárva.

-drámai: a műben a feszültségteremtés kap kiemelkedő szerepet. A kellően nyomasztó, izgatott, baljós hangulat eléréséhez előszeretettel alkalmaznak sűrítést, kihagyást, ugrálást. Ezek hozák létre együttesen az úgynevezett balladai homályt. A végkifejlet rendre tragikus, gyakran halállal járó. Ezutóbbi főleg a romantika korában lett divatos.

Greguss Ágost meghatérozása szerint: „A ballada tragédia dalban elbeszélve”

II. Megkülönböztethetjük a balladákat történetvezetésük szerint is:

Vannak egyszálú, illetve többszálú balladák. Ezek jelentése magától értetődő. Az egyszálú ballada lineárisan egyetlen szemszögből tárja szemünk elé a történetet, míg a többszálú akár több, térben vagy/és időben egymástól távol lévő nézőpontból mutatja be a cselekményt.

Téma szerint megkülönböztethetünk népi balladákat, illetve történelmi balladákat. Az előbbiek valamely néphiedelemre, babonára, népi bölcsességre, megfigyelésre, tanulságos esetre fókuszálnak úgy, hogy a szereplők kiléte igazán nem is fontos. Hétköznapi emberek, valamilyen érdekes – többnyire – lelki problémával, mellyel meg kell küzdenie. A küzdelem kimenetele általában valamilyen értékvesztéssel jár, mindamellett példázatként is szolgál.

A történelmi balladákkal más a helyzet. Itt jelentős történelmi esemény, illetve személy/személyek kerülnek középpontba. A történet nem feltétlenül felel meg a valóságnak, ám a kitalációknak a köztudott részletek szabnak határt. Tehát a költő, illetve az elbeszélő, csupán azokat a részeket színezi ki jobbára, melyek még beleillenek a történelmi eseménybe anélkül, hogy magát a hallgatóság által ismert esetet megváltoztatná. Itt is valamiféle tanulság, vagy balladai igazságszolgáltatás zárja a történetet.

Arany Jánosnak két „korszakát” különböztetjük meg balladaírás terén. Ezek:

-1853-tól: Nagykőrösi balladák

-1860-tól: Őszikék balladák

Nagykőrösi balladák:

Népi és történelmi balladákat is ír egyaránt. A fő témájuk a bűn és bűnhődés.

Ágnes asszony

„In medias res” kezdéssel rögtön az események kavalkádjába kerülünk, mint szemlélők. Még nem tudjuk, mi történt pontosan, csak azt, hogy baj van; Ágnes asszony valami bűnt követett el, hiszen véres leplet mos a patakban, a férje nincs sehol, s nem akarja, hogy bárki is zavarja urát a házban.

„Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”

A nézelődő gyermekeket is elzavarja, hogy leplezze titkát. Nemsokára mégis megjelenik a hajdú, s fogdába zárja. Az események már most pörögnek, szinte nem is érünk rá alaposabban szemlélődni; sodródunk mi is.

„Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan
,,Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”


Sor kerül a tárgyalásra. Ágnes asszony azzal vádolják, hogy férje meggyilkolására bujtotta fel szeretőjét, akit másnap ki is végeznek. A szerető bevallott mindent. Ágnes ellen tanúskodott. Érezhető a drámai nyomás, ami Ágnes asszony lelkére nehezedik. Közeledik az összeroppanáshoz.

„Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”

Holott nem gyilkos ő, meggondolatlanul cselekedett, s most szörnyen bűnhődik érte. Már a fogdában is az őrület környékezte: rémeket látott, s egyetlen dolog ami hajszál híján megmentette ép elméjét, egy vékony fénysugár volt.

„Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.”


Életfogytig tartó börtönre ítélik először, de Ágnes kéri, hadd menjen haza, hisz ki kell mosnia a véres foltot a lepedőjéből. A lepedő Ágnes lelkiismeretét jelképezi. Messze felértékelődik a szerepe. Itt jön képbe ismét a balladai igazságszolgáltatás, hiszen a bírák a normális helyzettől eltérően elengedik Ágnes asszonyt, aki eztán megállás nélkül a patakban mossa lepedőjét. Misztikus kép tárul elénk a balladák homályosságával, hátborzongató érzést keltve. Ágnes asszony egyik napról a másikra, majd egyik hónapról a másikra, végül pedig egyik évről a másikra csak mos, mos, és mos. A folt már rég eltűnt, ő mégis látja. A történet lassan a végtelenbe, időtlenségbe nyúlik. A balladai igazságszolgáltatás utolérte. Ennek értelmében pedig bűnhődnie kell az őrületben. (10-es szöveggyűjtemény, 209.oldal)

V. László

Eme ballada szép példája a több – ez esetben két – szálon futó balladáknak. Történelmi ballada. V. László király Buda várában tartózkodik. Éjszaka van, vihar tombol. Föl-föl riad, képeket lát, miszerint Hunyadi fiai megszöknek a fogságukból. Szolgája nyugtatgatja. Folyamatosan átvált a nézőpontunk a kis csapatra, szinte egy-egy villámlás erejéig, merthogy tényleg szöknek Mátyás emberei. László újra és újra felriad, riadóztatna, hallucinál. Hiszen „megérdemli az őrületet”, amiért megölette Hunyadi Lászlót, Mátyást pedig fogságba ejtette. Arany mesterien fokozza a feszültséget, ami a királyt körüllengheti. Észrevehető a bűn-bűnhődés motívum. Az uralkodót egyre inkább uralmába keríti a rettegés, s már kezdi bánni gyalázatos tettét.
Nem bír tovább Budán maradni, elindul haza. Az utolsó közeli részlet, rövid epizód, ami még felvillan a királlyal és ismeretlen szolgájával kapcsolatban, a jelenet, mikor a király hűsítőt kér „hű csehétől”, aki érdekesen, baljósan válaszol:

„Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!

V. László Csehországba érve rövidesen meghal. Hogy valóban mi történt, az nem derül ki pontosan. Lehet, hogy a szolga mérgezte meg, vagy más okból halt meg. Választ nem kapunk, elvész a balladai homályban. Az igazságszolgáltatás azonban itt is teljesült.

Szondi két apródja

Történelmi ballada, s itt is megfigyelhetjük a két történeti szálat. Gyors helyzetrögzítéssel indít.

„Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt velenyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.”

Drégely várának eleste után Szondi, a várkapitány emlékét őrizvén a két apród róla énekel dalokat. Hangulatuk természetesen szomorú. Velük szöges ellentétben van a völgyben felállított ünneplő török tábor.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.”

A szultán korábban megígérte, hogy vigyáz az apródokra, s maga mellé veszi őket, ha Szondi elesik. Most emberét, Márton papot küldi a két ifjúért, hogy jöjjenek le hozzá a dombról, hol Szondi teste nyugszik, ám ők kitartanak fent, s siratják őt, emlékeznek, s dicsőítik nevét, akármennyire is próbálkozik az áruló lecsábítani őket. Hol az apródok éneke, hol Márton kommentárjai, csalogatása váltogatja egymást.

„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs…
Ali győzelem-ünnepe van ma!

Hadd zúgjon álgyu, pogány Ali mond,
Ás pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.”

Valójában elbeszélnek egymás mellett. Nem alakul ki valódi párbeszéd köztük. Az apródok elszántságával egyre dühösebben, erőszakosabban igyekszik meggyőzni őket a pap, ezáltal is növelve a feszültséget a mű végéig. Az apródok átkával ér véget, a bonyodalom megoldása homályba vész, csak sejteni lehet.

„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak.

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!”

Elsődleges jelentéseként Szondi történetének kis részletébe kapunk betekintést a versen át, ám mögöttes tartalma, akár A walesi bárdok című műben, az elnyomásról szól. A vesztes harc után az apródok töretlenül emlékeznek és dicsőítik az elesett hőst. Ugyanez lenne a feladata a költőknek is. A levert szabadságharc után a költők dolga emlékezni rendületlenül és feleleveníteni a magyarok hősies harcát, holott egyszerűbb és kényelmesebb lenne behódolni az győztes félnek.

Őszikék balladák:

Arany öregkori balladái. Egyre komorabban látja a világot, amit művei is tükröznek. Magába fordul, balladáit komor hangulat hatja át.
A nagy történelmi témákat mellőzi, ellenben sok a népballadája. Népi magyar mitológia, misztikumok felé fordul. Sokkal inkább szól embertípusokról, mint bizonyos emberekről. Tipikus falusi – népies – helyzeteket mutat be.

Híd-avatás

Ahogy a cím mutatja, egy hídavatásról beszél nekünk Arany János ezen művében, mégpedig vélhetően a Margit híd avatásáról, melyet ekkortájt adtak át, s mely a következő időszakban kedvelt helyszíne lett az öngyilkosságra vállalkozó embereknek. Csakhogy kicsit más szemszögből. Itt is a misztériumok világába kalauzol el bennünket. Mintha egy érdekes, rejtett világba kapnánk bepillantás, ami mindig is itt zajlott köröttünk, csak soha nem vettük, vehettük észre. Áll az új híd – a Margit híd – s sorra emberek érkeznek hozzá. Éjszaka van, csend. Egyszerre azonban tömeg gyűlik a hídhoz – mindenféle társadalmi osztályból, fiatalok, öregek, nők férfiak, gyerekek, s mind mintegy önmagukból kikelve, bűvölet alatt avatásként a mélybe vetik magukat a hídról. Felbukkani látszik az a régi, középkori babona is – legalábbis hasonló hozzá -, mely szerint az elmúlás előtt a halál egy utolsó táncra viszi a haldoklót. Az egész abszurd helyzet a tánc könnyedségével pereg le.

„„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
,,Egymásé a halál után!”
S buknak, - mint egykor igazán.”

Az értelmetlen halál, a tény, hogy nem fogják fel, hogy mit tesznek, vagy az, hogy mi nem tudjuk megérteni miért teszik a szereplők, amit tesznek, okozza azt a kényelmetlen, nyomasztó érzést, ami kialakulhat bennünk a művet olvasva. Jóvoltából újra érezhetjük, milyen is hinni egy babonában.

Felhasznált anyag: http://enciklopedia.fazekas.hu/

NYELVTAN TÉTELEK és IRODALOM TÉTELEK



NYELVTAN TÉTELEK

Témakör – Ember és nyelv

A nyelv mint jelrendszer

A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése példákkal

Témakör – Kommunikáció

A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal

Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái ( pl. gesztusok, mimika, térközszabályozás, tekintet, külső megjelenés, csend )

Témakör – A magyar nyelv története

A magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai néhány példával

A nyelvújítás mibenléte, történelmi, művelődéstörténeti háttere, hatása – példák alapján

A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése

Témakör – Nyelv és társadalom

A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma

A határon túli magyar nyelvhasználat főbb adatai, tendenciái

Témakör – Nyelvi szintek

A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal

Az egyszerű mondat részei; felépítése

A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók

Témakör – A szöveg

A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

A továbbtanuláshoz, ill. a munka világában szükséges szövegtípusok (pl. kérvény, önéletrajz, hivatalos levél stb. )

Témakör – A retorika alapjai

A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

Az írásbeli meggyőzés eljárásai, az érvelés műfajai: a bizonyítás, a cáfolat, néhány érvtípus

Témakör – Stílus és jelentés

17. A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján

18. Az állandósult szókapcsolatok, szokványos kifejezésmódok stílusértéke ( szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige, közhelyek, nyelvi panelek, sztereotípiák )

19. A képszerűség stíluseszközei és hatása: képek, képrendszerek felismerése, értelmezése

20. A tudományos és a szakmai stílus sajátosságai

IRODALOM TÉTELEK

Témakör – Életművek

1. Arany János balladáinak világa

2. Petőfi Sándor forradalmi költészete

3. Ady Endre szerelmi költészete

4. Babits Mihály : Jónás könyve

5. Kosztolányi Dezső: Édes Anna

6. József Attila szerelmi költészete

Témakör – Portrék

Balassi Bálint szerelmi költészete

Mikszáth Kálmán parasztábrázolása

Idill és halál Radnóti Miklós költészetében

Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály hazafias költészete

Témakör – Látásmódok

11. Jókai Mór és a romantika

12. Örkény István és a groteszk

13. Zrínyi és a barokk

Témakör – A kortárs irodalomból

14. Varró Dániel Bögre azúr című verseskötete

Témakör – Világirodalom

15. Thomas Mann: Mario és a varázsló

16. Franz Kafka: Az átváltozás

Témakör – Színház és drámatörténet

Szophoklész Antigonéja és a görög színház

Madách Imre: Az ember tragédiája

Témakör – Az irodalom határterületei

Irodalom filmen – Kertész Imre: Sorstalanság (rendezte: Koltai Lajos)

Témakör – Regionális irodalom

20. Villányi László költészete és a Műhely című folyóirat

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates