Iszaak Babel Orosz próza

Iszaak Babel (1894-1941) mindössze három vékony elbeszéléskötetet hagyott hátra. Lassan, nagy műgonddal írt, minden mondatát igyekezett tökéletesre formálni.

A Lovashadsereg (1926) elbeszéléseiben polgárháborús tapasztalatait írta meg. Közelrôl látta az eseményeket, és illúziók nélkül szembe mert nézni a valósággal. A forradalmi háború szokványos, patetikusan érzelmes, megszépített képe helyett a történelem könyörtelen valóságát mutatja meg.

A rendkívül bonyolult forradalmi állapot hiteles megjelenítése az elbeszélés újszerű módszerét igényelte. Babel kitűnôen értett ahhoz, hogy néhány oldalon elmondja mindazt, aminek elmondását mások inkább csak hosszú regényekben tudták elképzelni.

A Gedali c. novella jól mutatja elbeszélôi módszerét. Elhagyja az elôzmények, a következmények és a mellékkörülmények bemutatását, csak villanófénnyel megvilágít egy drámai helyzetet, melybôl minden lényeges elénk tárul.

A történelem könyörtelenségének tudata és fájdalma áthatja az egész elbeszélést, és érvényre jut a novellában a mindent felülmúló, elemi erejű, megtisztító hatású tragikum.

A szerzô életének és munkásságának rövid áttekintése, valamint fontosabb müveinek a rövid elemzése után számitógépes feldolgozásban olvassuk el a kiemelt müvek részleteit. szakitsunkidôt arra, hogy a szerzô minél több irásával, nagyobb müvével ismerkedjünk meg!

Mészöy Miklós (Magyar széppróza 20)

Mészöy Miklós (1921-) az a törekvés vezeti, hogy a magyar elbeszélés határait minél jobban kitágítsa. Az írói szereptôl elválaszthatatlannak tartja a bölcseleti igényt is. Az emberi magatartás, gondolkodás és érzés jellemzôit a "közérzet"-ben látja megragadhatónak. Novelláiban általában nem sok történik, az atmoszféra fontosabb bennük, mint a hagyományos értelemben vett cselekmény.

Az 50-es évek második és a 60-as évek elsô felében különösen a világ és az ember konfliktusa, a társadalomban érvényesülô erôszak, az emberi személyiség kibontakozásának lehetôsége foglalkoztatja az írót.

A Magasiskola c. hosszabb elbeszélés (1956) egy solymásztelep életérôl szól, de a célszerűen berendezett üzem alkalmas arra, hogy benne az emberi cselekvés, sôt létezés néhány alapvonása megfigyelhetô és vizsgálható legyen. A pusztai sólyomtelep jeleneteiben egy elidegenedett és emberi természetét vesztett, az ember ellen forduló hatalmi mechanizmus képét ismerhetjük fel.

A Jelentés öt egérrôl (1958) szenvtelen hangú krónika a tél hidege elôl egy kamra üregébe menekülô egércsalád sorsáról. A házaspár felfedezi a kártevôket és módszeresen elpusztítja ôket. Az egerek végzete minden élet esendôségét, veszélyeztetettségét és végsô pusztulását, valamint a világnak az élet iránt megnyilvánuló közönyét sejteti.

A novella az irodalom két régi motívumára, a vándorlás és a labirintus motívumára is épül. Az egerek útja a szenespincébôl a kamráig az új otthont keresô vándorlással azonosul. A vándorlás a veszélyekkel, kalandokkal szegélyezett szabadságot, a távolságok üzenetét jelenti. A kamra polcokkal, ládákkal, rejtett és sötét zugokkal a labirintus védelmét nyújtja számukra. Ez a labirintus aztán rájuk csukódik, halálraítéltek lesznek, s a boldog otthoniasság érzését a szűkölô félelem váltja fel. Erôszak, céltudatos fortély pusztítja el ôket; nem meghalnak, hanem elhullanak.

A zárórészben a házaspár kiszámítja, milyen invázió lepte volna el ôket, ha nem folyamodnak a bevált kegyetlen eszközökhöz, s ezzel "a tiszta lelkiismeret egyensúlya is helyreállt, cáfolhatatlan matematikává finomult". Az önmegnyugtató kényelmes hétköznapi gyakorlattal Mészöly műve a részvétet állítja szembe. Ha a részvét megértésével közelítünk a világ dolgaihoz, máris tettünk valamit az emberi méltóság sértetlenségének visszaállításáért. A kiszolgáltatott és tudatlan egereket nem fűzi egymáshoz részvét, pusztulásuk ezért végzetszerű.

1. Hogyan érzékelteti az elbeszélés a törést a dolgok valódi természete és az egyén illúziói között? Figyeljük meg az egerek öncsalását és csalódását, azt, hogy horizontjuk sohasem érheti fel a háziak szempontjait!

2. állítsuk össze, mit tartalmaz a novella 15 kisebb egysége! Figyeljük meg, hogyan növekszik a történet feszültsége!

Mészöly a Saulus c. regényében (1968) a zsidó-keresztény mitológia egyik legismertebb példázatát, Pál apostol megtérésének bibliai történetét dolgozza fel. A római és fôpapi uralom alatt álló júdeai világban rigorózus törvénytiszteletre, dogmákra és tekintélyre alapozott rend uralkodik. Ez az életrend elidegenedett szabályoknak, dogmáknak szolgáltatja ki az embert, itt magatartás és érdem, bűn és ítélet között megbomlik az okság szilárd logikája.

Saulus, a templomi tanács bizalmi embere, a Törvény fanatikusa, a Jézus-követôk kérlelhetetlen üldözôje meghasonlott ember: másokban üldözi a saját magában lappangó megfoghatatlan kétséget.

A regény finom, rejtett utalások szövevényébôl épül, drámai sorsparabola, amely nyugtalanító és nem értelmezhetô egyértelműen, mert "a történeteknek nincs végük, elvesznek, mint Kedmah. És mégsem hagynak békén. . ." (Kedmah a regény egyik szereplôje.)

A Film c. regény (1976) egy elképzelt filmforgatás keretében, lehetôleg teljes és aprólékos tárgyilagossággal számol be egy öreg házaspár hazafelé, a halál felé tartó csoszogásáról. A képzeletbeli kamera a városmajori Csaba utcán követi ôket nyomon, és csak azt fényképezi, ami látható alakjukból, arcukból, tárgyaikból. Ez a jelen idejű történet az ember esendôségét, nyomorúságát, a biológiai-természeti sors mindenkit egyformán sújtó és lealacsonyító végzetét foglalja viszolyogtatóan naturalista képekbe.

A kamera szenvtelenül tárgyilagos pásztázását olykor megszakítják az "Elbeszélô" közbeszólásai, aki "filmforgatásra" vonatkozó megjegyzéseivel szinte az alkotói folyamat részeseivé avat bennünket. Egyszerre vagyunk tanúi, résztvevôi egy mű születésének, formálódásának, és olvassuk magát a kész művet.

Az "Elbeszélô" számot vet azzal, hogy a tárgyilagos megfigyelés önmagában nem lehet elégséges módszer még a Csaba utcában történtek rögzítéséhez sem, minden jelenség mögött ott torlódik a múlt, a tárgyakhoz, helyszínekhez hozzátapad az idô, a történelem dimenziója, és rekonstruálja az öreg házaspár útvonalának és annak a városnegyednek a történelmét, ahol életük lepergett.

A regényben tehát három réteget különíthetünk el egymástól: a két öreg jelenbeli vegetációját az egyidejű történésekkel, a helyszín által elôhívott múltat és a "filmforgatás" folyamatát, illetve az író reflektálását tárgyára és magára az alkotás folyamatára. A regény rétegei kölcsönösen értelmezik és erôsítik egymást. Az idôben összekevert képek az emberi brutalitásról, a megszakadó életrôl s az ember megalázásáról szólnak, a történelem ugyanolyan könyörtelen és válogatás nélkül lesújtó hatalom, mint egyéni biológiai sorsunk. Az író
megengedhetetlennek tartja, hogy a természetet, a biológiai pusztulást nem javíthatja ki az ember, és a mindent elöntô reménytelenséggel két erkölcsi elvet szegez szembe: a szeretet és a felelôsség elvét.

Eszter, Dániel

Eszter:

főhőse: Eszter

görög: Ezdrás és Judit könyve között (történeti könyv)

Vulgata: Judit és Makkabeusok között

kiegészítések a görögben

Részek:

Eszter királyné lesz

Zsidók elleni terv és meghiúsítása

Marodekus kitűntetése

A diaspórában élő zsidóság ragaszkodása hagyományaihoz

Részletes leírás + fiktív adatok

Nem hiteles történet -> regényszerű

Magyarázat a Purim ünnephez -> idegen eredetű -> nemzeti jelleget kap

III-II. szd. keleti diaspóra

Nehezen kapott helyet a kánonban

Hiányoznak a vallásos motívumok és Isten neve -> a látszat ellenére vallásos -> Isten üdvözítő szándéka

Kiegészítések a görögben: imák, Isten gondviselése -> Katolikus kánonban is

Dániel:

Héber Biblia: Írások

Görög Biblia: Próféták

Görög: kiegészítések (Katolikus kánonban is)

A makkabeusi korban keletkezett, nem Dániel a szerző.

Méd-perzsa uralom időszakában játszódik -> nincsenek pontos adatok

Tisztában van a hellenisztikus viszonyokkal

Nyelvezete szintén késői keletkezésre utal

Részei:

Fogságba hurcolt Dáneil és társai története

Dániel látomása -> egy angyal magyarázza

Szemléleti atalakulás -> apokaliptika -> türelmetlen várakozás

A jövőt az üdvösség és bűn szemszögéből nézi

Sajátos kifejezési forma -> terjedelmes látomások

Oka: szenvedés a hellenizálástól

Elbeszélések az elején: haggada -> vallási és erkölcsi tanítás

Pesszimizmus: bűn terjedése (egyetemes történelem)

Történelem: Isten és a gonosz harca -> ítélet felé halad

Ítélet után: üdvösséges jövő

Remény és bizalom: Isten a jövőt is kezében tartja.

„A” 2. tétel: Szokás, hagyomány, illem, erkölcs és jog közötti viszony

Az ember társas lény, közösségben él. A közösségek életét társadalmi szabályok irányítják. A társadalmi szabályok lehetnek íratlan és írott szabályok. Íratlan társadalmi szabályok: szokás, hagyomány, erkölcs, illem. Írott társadalmi szabály: jog.

Kölcsey Ferenc(1790-1838) [irodalom]

Kölcsey Ferenc(1790-1838)

Életútja

Magányos ifjúság

- 1790-ben születik Sződemeteren (Erdély)

- visszahúzódó, zárkózott természet; korán árvaságra jut, bal szeme hiányzik

- sokat olvas: klasszikusok, franciák (felvilágosodás), kortársak (Kisfaludy)

- debreceni kollégium után joghallgató Pesten

Kazinczy hatása

- megsemmisíti ifjúkori alkotásait

- bekapcsolódik a pesti irodalmi életbe

Vidéki elszigeteltség

- vidéken ide-oda költözik, végül Csekén köt ki

- földesúri életforma nem fér össze költői ambícióival

- tudós tanulmányokat közöl (pl. Nemzeti hagyományok)

- öccse halála után vidéken marad a családot támogatni

Politikai aktivitás

- 1829 Szatmár megye aljegyzője, majd főjegyző

- 1831 képviselő a reformországgyűlésben

- korszakalkotó mű: Országgyűlési napló

- 1835 ellentmondó követutasítások miatt lemond

- megírja fiának a Parainesist, amiben összefoglalja világnézetét

- politikai perekkel foglalkozik (Kossuth, Wesselényi)

Hirtelen halál

- 1838-ban nyári zápor következtében megfázik, egy hét múlva meghal

Költészete

- romantikus lírai költő, verseire a nagy ellentétek szembeállítása jellemző

- dicső múlt és sivár jelen

- nagy hatású, szuggesztív erejű költői képeket használ

- választékos szóhasználat

- magyar nemesség erőteljes bírálata, a nemzetért való hazafias aggódás

Költői korszakai

- 1814-1817 - személyes jellegű versek, egyéni érzések, hangulatok megfogalmazása

- pl. Elfojtódás

- 1823-1832 - közösségi versek időszaka

- pl. Himnusz, Vanitatum vanitas, Zrínyi dala, Emléklapra, Huszt

- 1837-1838

- pl. Zrínyi második éneke, Rebellis vers

Elfojtódás

- az önmagát sebző pátosz kifejeződése

- kifejezőkészség hiányát próbálja kifejezni, ennek tragédiája jelenik meg

- fogalmi úton lehetetlen

- a kifejezést a költői eszközök halmozása segíti

- zenei eszközök, zilált, szabálytalan kompozíció

- 100 évvel később Ady felidézi a Sírni, sírni, sírni című lírai költeményében

Vanitatum vanitas

- cím: hiúságok hiúsága - vallásos, bibliai tárgyú verset sejtet

- első versszak még nem szűnteti meg az illúziót

- a vers egy tétel hosszú, alapos, minden részletre kiterjedő kifejtése

- témamegjelölés az első versszak végén: „mind csak hiábavaló”

- Kölcsey kiábrándultsága, pesszimizmusa szólal meg - minden érték mulandó

- filozófiai mondanivaló: a történelem az ok és a cél fogalmaival nem megfogható

- ábrázolás külső nézőpontból (középkori prédikátor)

- távolságtartó, sztoikus, emellett szatirikus és ironikus magatartás keveredése

- fontos eszköz az általánosítás és a költői túlzás

- szerkezet

- első és utolsó két versszak keretbe foglalja a halmozásos fokozást

- belső keret: általános megállapítások között egyedi példák (3-6. versszak)

- párhuzamos szerkezetű, epigrammaszerű csattanóval végződő versszakok

Himnusz

- cím az alcímmel együtt a múltra utal, bár a vers a jelenről szól (cenzúrától való félelem)

- ódai nézőpont, hasonló a Vanitatum vanitaséhoz

- prédikátori szerep, középkori jeremiádok történelemszemlélete

- Isten megszólítása E/2-ben, az elbeszélő részben megjelenik T/1 nézőpont is

- Isten a felhalmozott bűnök miatt jogosan bünteti a magyarságot

- kompozíció: első és utolsó versszak keretet alkot

- magyar történelem fontosabb állomásainak kiemelése

- játék az idővel: gyakran megjelenik a jelennel való párhuzam/ellentét

- költői eszközök: sűrítés, elvont képek (pl. metonímia)

- romantikus szókincs: balsors, lángtenger, vélrözön, megbűnhődés

- logikus felépítés

- 1. vsz. áldást kér az Istentől

- 2-3. vsz. természeti adottságok általi harmónia

- 4. vsz. a tragikum és félelem semmissé teszi a harmóniát

- 5. vsz. belső viszályok (utalás Berzsenyi Magyarokhoz I.-jére)

- 6-7. vsz. irracionális félelemérzet, elvont, általános képekben

- 8. vsz. a felütés néhány változtatással, elégikus hangnemben jelenik meg

- bebizonyosodik, hogy csak Isten segítsége teremthet újra harmóniát

- 1843-ban Erkel Ferenc zenésíti meg

Zrínyi dala

- hét évvel a Vanitatum vanitas után íródik, de ugyanazt a szemléletet tükrözi

- herderi jóslat: a kis nemzetek életképtelenek, el fognak tűnni

- múlt és jelen szembeállítása

- Zrínyi és a költő közti párbeszéd valójában belső dialógus

- a vándor (Zrínyi) csak hírből ismeri a magyarságot, keresi a régiek legendás hazaszeretetét

- megjelenik a nép siralmas állapota, a paraszti nyomorúság

- egyenrangú felek, két költő közt zajlik a párbeszéd

- Kölcsey saját osztályából ábrándul ki (nemzet alatt a nemesi nemztet érti)

Zrínyi második éneke

- nyolc évvel a Zrínyi dala után íródik

- nem egyenrangú felek: a költő a megszemélyesített sorshoz könyörög

- könyörgésben végig bujkál egy halvány remény

- Kölcsey felismeri, hogy a kor nemessége már nem képes megmenteni az országot

- alapvető probléma: belső nemzeti összetartás hiánya

- a hazát saját népétől kellene megvédeni, ez pedig lehetetlen

- rövid, kategorikus mondatok: a sors akarata kikezdhetetlen

- a magyarságnak nincs jövője

- új nép veszi majd birtokba földünket, amely majd érdemes lesz a továbbélés jutalmára

- befejezés lírai rekviemmé magasztosul - a boldogság lehetősége csak a magyarok eltűntével válhat valóra

Rebellis vers

- elmulasztott történelmi lehetőségek miatti keserű szemrehányás

- népre kimondott átok forrása a nemzet jövőjéért érzett rettegő aggodalom

- rövid, epigrammatikus szerkezet

Huszt

- Kölcsey politikailag aktív korszakának jellegzetes verse

- felvilágosodás-korabeli szerkezet: pictura (lebegő rémalak), majd sententia

- végén csattanó: erkölcsi tanulság

- „Hass, alkoss, gyarapíts” – azóta szállóigévé vált

- romantikus képsor ellentétben áll a klasszikus versformával (disztichon)

- Kölcsey a nosztalgia ellen foglal állást, előremutató gondolatokat és cselekvést vár el

- neológus szemlélet; Kölcsey a nyelvújításnak is élharcosa

Prózája

Búcsú az országos rendektől

- 1832-36-os országgyűlés kudarca komor pesszimizmusba sodorta Kölcseyt

- ellentmodó követutasítások saját elvei ellen is szólnak, ezért lemond

- ismét felerősödik benne a nemzethaláltól való félelem

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz

- unokaöccséhez írt 40-oldalas mű

- Kölcsey egész életfilozófiája megjelenik

- az erényes élet legfőbb szabályainak gyűjteménye

- Kölcsey személyes élményeiből indul ki

- alaptétel: az ember nem önmagának, hanem a közösségnek él

- főbb elvek

- Isten szeretete

- emberiség és a haza szeretete

- ismeretszerzés, tudomány és munka egybekötése

- retorikai ismeretek elsajátítása, anyanyelv tökéletes ismerete

- műveltség, forrásai a könyvek - ezek írása az egyéni fejlődés csúcsa

- a mű során végig jelen van a szerénység és az alázat a haza előtt

Írta: Somogyi Tamás

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Édes Anna (1926)

Tragikus az ember, úgy látja Kosztolányi, de aki tudja ezt, s akiben ezért él szenvedő és véges életidejű, tragikusságra ítélt társai iránt a részvét, szeretet és szolidaritás, az segíthet e véges létezésen belül kibontakoztatni önmagából s minden emberből, amit csak lehetÉ
(NéMETH G. BéLA)

A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - "harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók pedig "szótlanul és meghatottan várták" a felolvasás folytatását.
Az édes Anna egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely az írót a húszas években körülvette. A jobboldali sajtó támadta Kosztolányit az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején vállalt (egyébként csekély) szerepe miatt, a baloldali értelmiség a múlt megtagadásáért bírálta, amiért az új Nemzedék című újság Pardon rovatában utólag ironikusan írt a kommünről.
A regény több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július 31-én kezdődik a történet és 1921 őszén zárul. A címszereplő késleltetve jelenik meg a műben, 1919. augusztus 14-én lép szolgálatba édes Anna Vizyéknél, s a kettős gyilkosságot a következő év május 28-ról 29-re virradó éjszaka követi el. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása.
Az édes Anna - mint minden nagy formátumú műalkotás - sokféle jelentésréteget, értelmezési lehetőséget foglal magába. A regénnyel kapcsolatos legfőbb olvasói dilemmát Németh László fogalmazta meg: "de szabad-e ennyire [É] elhallgatni az összeadást s egyszerre az összeggel robbanni ki?" Vajon eléggé motivált és indokolt-e Anna szörnyű tette, a regény fejezetcímeként is szereplő kérdést feltéve: "Miért" következik be a gyilkosság?
Kosztolányi világ- és emberképének legfontosabb jellemzője, hogy az élet megfejthetetlenül titokzatos sokszínűségét, az ember megismételhetetlen egyediségét vallja. Az író minden olyan eszmét és gondolatot elvet, amelyik leegyszerűsítő magyarázatra törekszik, amelyik egyetlen okkal magyarázza a sokszínű világot és az emberi életet. édes Anna tettével kapcsolatban a bíróság elnöke fejt ki hasonló gondolatot: "Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl" (MiértÉ?). A regényben az elbeszélőtől az összes szereplőig mindenkinek nyilatkozni kell édes Anna gyilkosságáról, s az értelmezés és válasz felelőssége alól az olvasó sem vonhatja ki magát. Az értelmezési lehetőségek felmutatása talán közelebb visz a rejtély megfejtéséhez.
Az úr-cseléd viszonyt, mint a társadalmi igazságtalanság témáját és jelképét a naturalizmus hozta be az irodalomba. Az elnyomó és elnyomott hagyományos szerepéhez többnyire erkölcsi tulajdonságok is társulnak: megalázottságában a cseléd a tisztaság és jóság megtestesítője. A szociális-társadalmi háttér és motiváció az édes Annában is jelen van. A Balaton vidékéről a fővárosba felkerült lány szerény fizetésért dolgozik Vizyéknél. Az első találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Moviszter doktor a bírósági tárgyaláson arról beszél, hogy Annával gépként bántak, nem tekintették embernek. Ahogy Vizyné körbevezeti Annát a lakásban és kiosztja a napi feladatokat, a külön vacsora, a konyhai fekhely, az elvétetett gyerek az orvos szavait igazolják. Fölerősíti a szociális ellentétet az is, hogy a kommün torz egyenlőségelve után újra a merev társadalmi hierarchia és berendezkedés kerül előtérbe.
Kosztolányi azonban túl is lép a hagyományos úr-cseléd viszony ábrázolásán. Fölmutatja, hogy nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, hanem a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. "Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle." (A tünemény) A kettejük közti kapcsolat és kötődés, melyet a gyilkossági jelenet is példáz (Vizyné a halála pillanatában szinte magához öleli Annát), nem szabad emberek döntésén és választásán alapul. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja. A közös vonást hangsúlyozza az a tény is, hogy elvesztették gyermeküket. Vizyné tartalmatlan és üres életét a cselédlány tölti ki, belebetegszik abba a lehetőségbe, hogy Anna elhagyja. Anna valóban megfelel az elvárásoknak: tökéletes cseléd. Moviszter jellemzése, miszerint gépként bántak vele, nemcsak a lelketlen bánásmódra utal, mellyel megalázták a lányt, hanem a címszereplő viselkedésére is. érzéseit a kettős gyilkosságig szinte kikapcsolta, tökéletesen dolgozott. "Mint valami halk automata mozgott ide-oda. Mint egy gép, gondolták, mint egy gép." (Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről) Az emberi természet azonban nem végletes, nem tökéletes, hanem az állandó változások között formálódik. Az emberi személyiség sokszínűségére és a végletesség veszélyére Moviszter doktor figyelmeztet: "Higgye el: nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd. Legyen olyan, mint a többi: jó is meg rossz is" (Anyag, szellem, lélek). Anna lemond a választás és változtatás jogáról és lehetőségéről, ottmarad Vizyéknél. Patikárius Jancsival való kapcsolatában is természetesnek veszi, hogy az úrfi el akarja csábítani, s nem érti Jancsi tétovázását. Hallott már róla, hogy ez természetes. Kettejük közül a fiatalember a megilletődöttebb, s Anna az, aki végül is magához vonja az úrfit. A lány tisztában van a cselédszereppel. Szó nélkül veszi be a magzatelhajtó porokat, ám a gyilkosság egyik közvetlen indítéka éppen Jancsi és Moviszterné flörtje.

A szegény-gazdag ellentét bár motiválja édes Anna tettét, és határozott hátteret rajzol a történet mögé, nem teljes válasz a "miért?" kérdésére. Az emberi lényegen a társadalmi rendszer megváltoztatása nem módosít. A regény kurzusváltás időszakában játszódik, a "vörösből" a "fehérbe" való átmenetkor. Legfeljebb a szerepek, a ruha,
a beosztás, az állás, a modor cserélődnek. Ficsor házmester újra szolgálatkész lesz, Viatorisz, a boltos újra köszön a vevőknek, Vizyné Anna megjelenésekor leveti "régi, lila pongyoláját, melyben a kommün idején szokott kijárni az utcára, hogy proletárasszonynak tekintsék", és "a szekrénye előtt magára kapta fehér pongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barna félcipőjét" (Anna). Az emberi kapcsolatok természetrajzát, az emberi minőséget a társadalmi fordulatok nem érintik.
A szegénység-gazdagság ellentéte nem csupán szociális jellegű, hanem nyelvi is. Anna képtelen önmagát kifejezni. A Vizyéknél történő bemutatkozáskor Ficsor közvetíti érzéseit, a bírósági tárgyaláson az elnök fordítja le emberi beszédre Anna hallgatását: "Azt érezte, hogy haragszik rájuk, agyát hirtelenül elborította a vér, nem bírt uralkodni magán, eszébe jutott talán, hogy egyszer az asszony megszidta, bosszút akart állni" (MiértÉ?). Anna ábrázolásánál Kosztolányi nyelvszemlélete Wittgenstein és Heidegger nyelvfilozófiai tételével mutat rokonságot, mely szerint a tudat határa a nyelv határával azonos. Kosztolányi azonban túl is lép e tanításon, és éppen a nyelv segítségével ábrázolja a nyelvi képesség beszűkülését, a szó erejével fejezi ki a kimondhatatlant. Anna nyelvi szegénységével, artikulációra való képtelenségével áll szemben a többi szereplő locsogása. A probléma fontosságát jelzi, hogy az első és utolsó fejezet, mely keretbe foglalja a regényt, azt példázza, hogy az emberi élet titkát, a megfejthetetlent beszélik szét, s a szavak tengerében elvész a lényeg. "Legalább a Krisztinában ezt beszélték" - olvashatjuk Kun Béla menekülésével kapcsolatban,
a zárófejezetben pedig Druma és két kortese ad "egyértelmű" választ a Koszlolányi-jelenségre. A köznapi kommunikáció értelmetlenségét jelzi az a visszatérő motívum is, hogy gyakran valami külső zaj nyomja el a beszélgetést: zajforrássá silányul az emberi szó. "De amit mondott, azt már nem lehetett hallani" (Párbeszéd egy zöldkerítéses ház előtt).
Nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik. A világtól való idegenségét jelzi, hogy "Mikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét" (Anna). Nem tudott enni, és "Akármit csinált, nem bírta megszokni ezt a helyet. Szaglása, mely éles volt, mint a kutyáé, tiltakozott ellene" (Anna). Amikor bevette Patikárius Jancsi porait, csak végtelen keserű ízt érzett: "és csak azután lett igazán keserű, mikor már bement és ledőlt az ágyára. Marta szájpadlását, égette nyeldeklőjét az a büdös keserűség. Csak a méreg lehet ilyen keserű" (Valami nagyon keserű). Reggel felébredve nem lát semmit, "körös-körül fekete volt a világ: megvakult" (Valami nagyon keserű).
Az édes Annában a történelem, a társadalom és az emberi viszonyok kuszáltsága a tárgyak szintjén is jelentkezik. Az áttekinthetetlen zűrzavar leírásával indul a regény. Vizynét - Annát várva - bántotta, hogy "zsíros tányérok még ott maradtak a középen a rízsfelfújt mellett, meg hogy a porcukorszelencén a legyek dőzsöltek. Szeretett volna egy kis rendet teremteni" (Anna). Anna úgy érezte, ellenséges tárgyak veszik körül:

"Maguk a bútorok is valami mérhetetlen rémülettel töltötték meg" (Anna). Az idegenkedés miatt föl is akar mondani, de mégis marad. Sőt, a nagytakarítás révén úgy tűnik, úrrá is lesz a káoszon. De mindez csak időleges. A fogadást követően a rendetlenség, az ételmaradékok "futurista" látványa a meghatározó. A tárgyak újra föllázadnak Anna ellen, kikerülhetetlenné téve ezzel a lány gyilkosságba torkolló lázadását is. A Vizy-ház káosza csupán jelképezi a világ emberidegenségét: így kap jelképes értelmet Anna születésének dátuma: 1900. A címszereplő sorsa a huszadik századot jelképezi, melyből hiányzik a harmónia és a humánum, de jelen van elfojtva vagy felszínre törve az erőszak, a brutalitás, az embertelenség.
édes Anna alakja, tettének motivációja rokonságot mutat a freudi mélylélektan elfojtás-kitörés tanával. E szerint a sok apró és észrevehetetlen megaláztatás robban ki látszólag értelmetlenül a bál éjszakáján, a címszereplő "részeg kimerültségében". Kosztolányi ábrázolásmódja sokban azonosítható a freudi felfogással. De éppen a sokszínű személyiségről vallott nézete mond ellent annak, hogy az édes Annát a pszichoanalízis példaregényének tartsuk. Az elbeszélő maga is ironikusan szól az ambiciózus védőügyvédről, aki Pierre Janet lélektani tanulmányából citál idézeteket Anna tettének indoklására. Ha mélylélektanról beszélhetünk, akkor inkább Ferenczi Sándor a kriminológia és a pszichoanalízis kapcsolatát vizsgáló műve áll közel Kosztolányi felfogásához: "A bűntettesek tudatos bemondása és a bűncselekmények ténykörülményének még oly beható megállapítása sem fogja soha kielégítő magyarázatát adni annak, miért kellett annak az egyénnek az adott helyzetben azt a cselekedetet elkövetnie. A külső körülmények a tettet igen sokszor egyáltalán nem indokolják; a tettes pedig
- ha őszinte - be kell hogy vallja, hogy tulajdonképpen maga se tudja, hogy mi vitte rá a tett elkövetésére; legtöbbször azonban nem őszinte még önmagával szemben sem és utólagosan keres és talál magyarázatokat alapjában értelmetlen és lelkileg indokolatlannak látszó viselkedésére, vagyis racionalizálja azt, ami irracionális." Ezt a racionalizálási feladatot végzik el, Anna helyett is, a tanúk a bírósági tárgyaláson. Druma Szilárd szerint a lány egész éjjel a kést kereste, s a bűntett politikai hátterét hangsúlyozza, Ficsor szerint már régóta készülődött a tettre, Ficsorné szerint rossz lány volt. Csak Moviszter áll ki Anna mellett.
Moviszter központi szerepet játszik a műben. Bár véleménye egy az Anna tettét megítélő sokféle vélemény közül, felfogása alapvető vonásokban Kosztolányi kései verseinek világképét tükrözi. Ezért szokták az író szócsövének is tekinteni. Az orvos különös figura. "Betegebb volt, mint akármelyik páciense", fiatalon Berlinben az egyetemen tanársegéd és szívspecialista volt, itthon a közkórházakban és a munkásbiztosítóknál dolgozott, felesége állandóan megcsalta. Sztoikus nyugalommal igyekezett távol tartani magától a világot, őrizni függetlenségét. Lelkében azonban ott élt
a részvét minden megalázott és megszomorított embertársa iránt: "Nem tartozott se hozzájuk, se másokhoz, mert nem volt se burzsoá, se kommunista, egy párt tagja sem, de tagja annak az emberi közösségnek, mely magában foglalja az egész világot, minden lelket, aki él és élt valaha, eleveneket és holtakat" (MiértÉ?).
Hogyan lehetünk úrrá a világ, a történelem káoszán, a személyiség ellentmondásain, az emberi kapcsolatok zűrzavarán? Moviszter az irgalom, a keresztény szeretet és alázat fontosságát hirdeti. Elveti a nagy és fellengzős eszméket, melyek szentesítik
a bűnt, az erkölcstelenséget és brutalitást. Tudja, hogy a világ nem a tökéletesség színtere, s vallja, hogy az eszmény, Krisztus országa a lélekben van.
A könyörület, a szeretet, az irgalom a legfőbb érték az édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvű halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven megfogalmazott ima könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért, valamennyiünkért.
A regényt 1958-ban Fábri Zoltán filmesítette meg. Anna szerepét Törőcsik Mari játszotta.