Kölcsey Ferenc(1790-1838)
Életútja
Magányos ifjúság
- 1790-ben születik Sződemeteren (Erdély)
- visszahúzódó, zárkózott természet; korán árvaságra jut, bal szeme hiányzik
- sokat olvas: klasszikusok, franciák (felvilágosodás), kortársak (Kisfaludy)
- debreceni kollégium után joghallgató Pesten
Kazinczy hatása
- megsemmisíti ifjúkori alkotásait
- bekapcsolódik a pesti irodalmi életbe
Vidéki elszigeteltség
- vidéken ide-oda költözik, végül Csekén köt ki
- földesúri életforma nem fér össze költői ambícióival
- tudós tanulmányokat közöl (pl. Nemzeti hagyományok)
- öccse halála után vidéken marad a családot támogatni
Politikai aktivitás
- 1829 Szatmár megye aljegyzője, majd főjegyző
- 1831 képviselő a reformországgyűlésben
- korszakalkotó mű: Országgyűlési napló
- 1835 ellentmondó követutasítások miatt lemond
- megírja fiának a Parainesist, amiben összefoglalja világnézetét
- politikai perekkel foglalkozik (Kossuth, Wesselényi)
Hirtelen halál
- 1838-ban nyári zápor következtében megfázik, egy hét múlva meghal
Költészete
- romantikus lírai költő, verseire a nagy ellentétek szembeállítása jellemző
- dicső múlt és sivár jelen
- nagy hatású, szuggesztív erejű költői képeket használ
- választékos szóhasználat
- magyar nemesség erőteljes bírálata, a nemzetért való hazafias aggódás
Költői korszakai
- 1814-1817 - személyes jellegű versek, egyéni érzések, hangulatok megfogalmazása
- pl. Elfojtódás
- 1823-1832 - közösségi versek időszaka
- pl. Himnusz, Vanitatum vanitas, Zrínyi dala, Emléklapra, Huszt
- 1837-1838
- pl. Zrínyi második éneke, Rebellis vers
Elfojtódás
- az önmagát sebző pátosz kifejeződése
- kifejezőkészség hiányát próbálja kifejezni, ennek tragédiája jelenik meg
- fogalmi úton lehetetlen
- a kifejezést a költői eszközök halmozása segíti
- zenei eszközök, zilált, szabálytalan kompozíció
- 100 évvel később Ady felidézi a Sírni, sírni, sírni című lírai költeményében
Vanitatum vanitas
- cím: hiúságok hiúsága - vallásos, bibliai tárgyú verset sejtet
- első versszak még nem szűnteti meg az illúziót
- a vers egy tétel hosszú, alapos, minden részletre kiterjedő kifejtése
- témamegjelölés az első versszak végén: „mind csak hiábavaló”
- Kölcsey kiábrándultsága, pesszimizmusa szólal meg - minden érték mulandó
- filozófiai mondanivaló: a történelem az ok és a cél fogalmaival nem megfogható
- ábrázolás külső nézőpontból (középkori prédikátor)
- távolságtartó, sztoikus, emellett szatirikus és ironikus magatartás keveredése
- fontos eszköz az általánosítás és a költői túlzás
- szerkezet
- első és utolsó két versszak keretbe foglalja a halmozásos fokozást
- belső keret: általános megállapítások között egyedi példák (3-6. versszak)
- párhuzamos szerkezetű, epigrammaszerű csattanóval végződő versszakok
Himnusz
- cím az alcímmel együtt a múltra utal, bár a vers a jelenről szól (cenzúrától való félelem)
- ódai nézőpont, hasonló a Vanitatum vanitaséhoz
- prédikátori szerep, középkori jeremiádok történelemszemlélete
- Isten megszólítása E/2-ben, az elbeszélő részben megjelenik T/1 nézőpont is
- Isten a felhalmozott bűnök miatt jogosan bünteti a magyarságot
- kompozíció: első és utolsó versszak keretet alkot
- magyar történelem fontosabb állomásainak kiemelése
- játék az idővel: gyakran megjelenik a jelennel való párhuzam/ellentét
- költői eszközök: sűrítés, elvont képek (pl. metonímia)
- romantikus szókincs: balsors, lángtenger, vélrözön, megbűnhődés
- logikus felépítés
- 1. vsz. áldást kér az Istentől
- 2-3. vsz. természeti adottságok általi harmónia
- 4. vsz. a tragikum és félelem semmissé teszi a harmóniát
- 5. vsz. belső viszályok (utalás Berzsenyi Magyarokhoz I.-jére)
- 6-7. vsz. irracionális félelemérzet, elvont, általános képekben
- 8. vsz. a felütés néhány változtatással, elégikus hangnemben jelenik meg
- bebizonyosodik, hogy csak Isten segítsége teremthet újra harmóniát
- 1843-ban Erkel Ferenc zenésíti meg
Zrínyi dala
- hét évvel a Vanitatum vanitas után íródik, de ugyanazt a szemléletet tükrözi
- herderi jóslat: a kis nemzetek életképtelenek, el fognak tűnni
- múlt és jelen szembeállítása
- Zrínyi és a költő közti párbeszéd valójában belső dialógus
- a vándor (Zrínyi) csak hírből ismeri a magyarságot, keresi a régiek legendás hazaszeretetét
- megjelenik a nép siralmas állapota, a paraszti nyomorúság
- egyenrangú felek, két költő közt zajlik a párbeszéd
- Kölcsey saját osztályából ábrándul ki (nemzet alatt a nemesi nemztet érti)
Zrínyi második éneke
- nyolc évvel a Zrínyi dala után íródik
- nem egyenrangú felek: a költő a megszemélyesített sorshoz könyörög
- könyörgésben végig bujkál egy halvány remény
- Kölcsey felismeri, hogy a kor nemessége már nem képes megmenteni az országot
- alapvető probléma: belső nemzeti összetartás hiánya
- a hazát saját népétől kellene megvédeni, ez pedig lehetetlen
- rövid, kategorikus mondatok: a sors akarata kikezdhetetlen
- a magyarságnak nincs jövője
- új nép veszi majd birtokba földünket, amely majd érdemes lesz a továbbélés jutalmára
- befejezés lírai rekviemmé magasztosul - a boldogság lehetősége csak a magyarok eltűntével válhat valóra
Rebellis vers
- elmulasztott történelmi lehetőségek miatti keserű szemrehányás
- népre kimondott átok forrása a nemzet jövőjéért érzett rettegő aggodalom
- rövid, epigrammatikus szerkezet
Huszt
- Kölcsey politikailag aktív korszakának jellegzetes verse
- felvilágosodás-korabeli szerkezet: pictura (lebegő rémalak), majd sententia
- végén csattanó: erkölcsi tanulság
- „Hass, alkoss, gyarapíts” – azóta szállóigévé vált
- romantikus képsor ellentétben áll a klasszikus versformával (disztichon)
- Kölcsey a nosztalgia ellen foglal állást, előremutató gondolatokat és cselekvést vár el
- neológus szemlélet; Kölcsey a nyelvújításnak is élharcosa
Prózája
Búcsú az országos rendektől
- 1832-36-os országgyűlés kudarca komor pesszimizmusba sodorta Kölcseyt
- ellentmodó követutasítások saját elvei ellen is szólnak, ezért lemond
- ismét felerősödik benne a nemzethaláltól való félelem
Parainesis Kölcsey Kálmánhoz
- unokaöccséhez írt 40-oldalas mű
- Kölcsey egész életfilozófiája megjelenik
- az erényes élet legfőbb szabályainak gyűjteménye
- Kölcsey személyes élményeiből indul ki
- alaptétel: az ember nem önmagának, hanem a közösségnek él
- főbb elvek
- Isten szeretete
- emberiség és a haza szeretete
- ismeretszerzés, tudomány és munka egybekötése
- retorikai ismeretek elsajátítása, anyanyelv tökéletes ismerete
- műveltség, forrásai a könyvek - ezek írása az egyéni fejlődés csúcsa
- a mű során végig jelen van a szerénység és az alázat a haza előtt
Írta: Somogyi Tamás
Kölcsey nem a fiának írta a Parainesist, hanem az unokaöccsének...
VálaszTörlés