Emelt szintű irodalom érettségi tételek kidolgozás

1. A komikum megjelenési formái Petőfi Sándor lírájában
2. A vándorlás, az út toposza Arany János lírájában
3. A lírai nyelv sajátosságai Ady Endre A halottak élén című kötetében
4. A prófétaszerep megjelenítése Babits Mihály Jónás könyve című művében
5. Elbeszélésmódok és nézőpontok Kosztolányi Dezső Esti Kornél című kötetében
6. József Attila kései lírájának (1935-37) poétikai sajátosságai
7. Elégikus létszemlélet Berzsenyi Dániel lírájában
8. Látomásos jelleg Vörösmarty Mihály verseiben
9. Az elbeszélésmód jellegzetességei Móricz Zsigmond Pillangó vagy Úri muri vagy Az Isten háta mögött
című regényében
10. Weöres Sándor Magyar etüdök című versciklusának képi és zenei világa
11. Műfaji hagyomány és barokk szemlélet Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában
12. A kortárs magyar irodalom nagyjainak megjelenítése Karinthy Frigyes Így írtok ti című művében
13. Groteszk látásmód Örkény István Tóték című drámájában
14. Bodor Ádám: A Sinistra-körzet
15. Oravecz Imre: A hopik könyve
16. Vergilius eklogái és hatásuk a XX. századi magyar költészetre
17. Mágikus realizmus G. G. Márquez Száz év magány című regényében
18. A komédia konvenciói és megújítása Molière Tartuffe című drámájában
19. Történelem- és létértelmezés Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásában
20. Hőstípus és cselekményvezetés Conan Doyle Sherlock Holmes történeteiben

Ha kidolgozott emelt szintű irodalom érettségi tétellel rendelkezel kérlek küld el erre az e-mail címre:

erettsegisegedlet@gmail.com

Köszönöm

A szófajok

Fogalma:
• A szókészlet szavait közös tulajdonságuk alapján soroljuk a szófajok kategóriájába
↓
 Szótári alak
 Mondatbeli szerep
 Alaki sajátosság

Szófaji kategóriák:
• Ige
• Névszók:
 Főnév
 Melléknév
 Számnév
 névmás
• Egyéb önálló szófajok:
 Határozószó (pl.: most, így)
 Igenév (pl.: olvasó, olvasni)
 Indulatszó (pl.: jaj, ejnye)
• Segédszók (nem önálló szófajok):
 Igekötő (pl.: be, ki, le, fel)
 Névutó (pl.: alatt, mellett)
 Névelő (a, az, egy)
 Kötőszó (pl.: hogy, és, s, de)
 Módosítószó (pl.: sem, bár, vajon)


Az Ige

Fogalma:
• Cselekvést, történést, létezést és állapotot (pl.: fáj) kifejező szófaj
• Az állapottal megnevezett ige független az alany szándékától

Igeidők:
• Jelen (jele: Ø)
• Múlt (jele: -t, -tt)
• Jövő (jele: -ni … fog)

Igemódok:
• Kijelentő (pl.: olvas)
• Felszólító (pl.: olvass)
• Feltételes (pl.: olvasna)

Igeragozások:
• Alanyi (valamit):
 Határozatlan tárgy esetében az ige alanyi ragozásban van
 Pl.: Én → olvasok
Te → olvasol
Ő → olvas
Mi → olvasunk
Ti → olvastok
Ők → olvasnak
• Tárgyas (azt):
 Határozott tárgy esetén az ige tárgyas ragozásban van
 Pl.: Én → olvasom
Te → olvasod
Ő → olvassa
Mi → olvassuk
Ti → olvassátok
Ők → olvassák

Fajtái:
• Cselekvő ige:
 Az alany maga végzi a cselekvést
 Pl.: olvas
 Képzői: Ø
• Műveltető ige:
 Az alany mással végezteti el a cselekvést
 Pl.: olvastat
 Képzői: -at, -et, -tat, -tet
• Szenvedő ige:
 A cselekvést más végzi, de az alany szenvedi el
 Pl.: olvastatik
 Képzői: -atik, -etik, -tatik, -tetik
• Visszaható ige:
 Az alany végzi a cselekvést, ami önmagára hat vissza
 Pl.: mosakodik
 Képzői: -odik, -edik, -ödik, -kodik, -kedik, -ködik
• Ható ige:
 Az alany számára biztosított a lehetőség a cselekvés elvégzésére
 Pl.: olvashat
 Képzői: -hat, -het
• További kisebb igefajták:
 Tartós, huzamos történésű ige (pl.: tanul, nevel, öregszik)
 Mozzanatos ige (pl.: villámlik, zuhan, lobban)
 Gyakorító ige (pl.: olvasgat, tanulgat)

Mondatbeli szerepe:
• Mindig állítmányként szerepel

Stílushatása:
• A szöveg mozgalmassá, cselekvés dússá tétele a lényeg



Az igenév

Fogalma:
• Kettős arculatú szófaj, mivel igei és névszói tulajdonságai is vannak, tehát egy igéből és egy névszóból felépülő szófaj

Fajtái:
• Főnévi igenév:
 Képzője: -ni
 Pl.: olvasni
• Melléknévi igenév:
 Folyamatos:
o Képzője: -ó, -ő
o Pl.: olvasó, nevető
 Befejezett:
o Képzője: -t, -tt
o Pl.: olvasott (levél), írott
 Beálló:
o Képzője: -andó, -endő
o Pl.: olvasandó, keresendő
• Határozói igenév:
 Képzője: -va, -ve, (-ván, -vén)
 Pl.: olvasva, nevetve, (olvasván, nevetvén)


A főnév

Fogalma:
• Élőlények, tárgyak, gondolati fogalmak neveit kifejező szófaj

Fajtái:
• Köznév (pl.: autó, fa)
• Tulajdonnév:
 Márkanév (pl.: Audi)
 Intézménynév (pl.: Magyar Tudományos Akadémia)
 Személynév (pl.: Gergő, Petőfi Sándor)
 Földrajzi név (pl.: Európa, Magyarország, Ópusztaszer)
 Csillagnév (pl.: Jupiter)
 Állatnév (pl.: Morzsa)
 Cím (pl.: Egri csillagok /egyedi cím/, Aktív /állandó cím/)

Mondatbeli szerepe:
• Legtöbbször egy mondat alanyát, tárgyát és határozóját alkotják

Stílushatása:
• Állandóságot, nyugalmat vagy mozdulatlanságot sugall



A melléknév

Fogalma:
• Élőlények, tárgyak tulajdonságát kifejező szófaj

Fokozása:
• Alapfok:
 Jele: Ø
 Pl.: nagy, szép
• Középfok:
 Jele: -bb
 Pl.: nagyobb, szebb
• Felsőfok:
 Jele: leg…bb
 Pl.: legnagyobb, legszebb

Mondatbeli szerepe:
• A mondatokban leggyakrabban jelzőként szerepelnek


A számnév

Fogalma:
• Élőlények, tárgyak mennyiségét, a sorban elfoglalt helyüket kifejező szófaj

Fajtái:
• Határozott:
 Tőszámnév (pl.: tíz)
 Sorszámnév (pl.: tizedik)
 Törtszámnév (pl.: tized)
• Határozatlan:
 Csak hozzávetőlegesen nevezi meg a mennyiséget (pl.: sok, kevés, néhány)


A névmás

Fogalma:
• Valódi névszókat (főnév, melléknév, számnév) helyettesítő szófaj

Fajtái:
• Egyirányú névmások (csak főnevet helyettesít):
 Személyes névmás (én, te, ő, mi, ti, ők)
 Birtokos névmás (pl.: enyém, tied, övé)
 Visszaható névmás (pl.: magam, magad, maga)
 Kölcsönös névmás (egymás)

• Többirányú névmások (főneveket, mellékneveket, számneveket helyettesít):
 Mutató névmás (pl.: ez, olyan, akkora, annyi)
 Kérdő névmás (pl.: ki, milyen, mekkora, mennyi)
 Vonatkozó névmás (pl.: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi)
 Határozatlan névmás (pl.: valaki, valami, valamekkora, valahány)
 Általános névmás (pl.: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol)


A határozószók

A cselekvést, történést helyét, idejét, módját és a cselekvő állapotát kifejező szavak.
A nagy részük névmásokból ered.
Pl.: most, így


Az indulatszók

Érzelmeket és indulatokat kifejező szavak.
Pl.: jaj, nosza, ejnye

A SZÓFAJOK

A szófajok a nyelvhasználatban jobbára egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. Jelentésen a szavak használati értékét, lehetséges beszédbeli szerepét értjük. A mondatbeli szerep azt jelenti, hogy melyik szófaj milyen funkciót tölt be a mondatban. A bővíthetőség szempontja azt vizsgálja, hogy melyik szófajnak mi a tipikus bővítménye a mondatban. Vannak olyan szófajok, melyek nem bővíthetők (névelő, kötőszó).

A mai magyar nyelv szófajainak egyik lehetséges rendszere:
I. Igék: él, történik, olvas, eszik
II. Névszók:
1. főnév: madár, ház
2. melléknév: jó, kellemes
3. számnév: sok, hatod, második
4. névmás: ő, magam, olyan
III. Igenevek:
1. főnévi: írni, állni
2. melléknévi: síró, fizetendő, megbízott
3. határozói: sietve, befejezvén
IV. Határozók: itt, tegnap
V. Viszonyszók:
1. névelő: a, az, egy
2. névutó: mögött, alá
3. kötőszó: és, s, meg
4. igekötő: be, ki, le
5. segédige: fog, volna
6. módosítószó: nem, talán, bizony
IV. Mondatszók:
1. indulatszó: jaj, nesze
2. felelőszó: persze, igen, nem
Szavaink között sok olyan is van, amely a szófaji csoportok közül többe is beleillik, vagy alkalmi használata miatt hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható.
- Ha egy szócsoport két szófaj tulajdonságait úgy hordozza, hogy külön-külön egyik kategóriába sem sorolható be, átmeneti szófajnak nevezzük. Ilyenek az igenevek. Ezek igéből képzett származékszavak, ezért őrzik az ige alapjelentését.
- Kereszteződő szófajúságról akkor beszélünk, ha egy szócsoport elemeiben több szófaj tulajdonsága mutatkozik meg egyszerre, de bármelyik szófajba külön-külön is besorolhatók. Ilyenek a vonatkozó névmási határozók, amelyek a névmási határozószók és a kötőszók csoportjába is beletartoznak: ahol, amikor, ameddig, ahogy.
- Ha egy szócsoport tagjai alaki viselkedésük és mondatbeli szerepük alapján két vagy több szófajba is besorolhatók, de a mondatban mindig eldönthető, hogy melyik szófaji értékükben szerepelnek, kettős (hármas) szófajú szavakról beszélünk. Gyakoriak a főnevek és a melléknevek között (szín-, nép-, anyag-, mértéknevek: zöld, olasz, vas, kiló), főnevek és határozószók között (tegnap, este, délután).
Az egyes szófajok részletesebben:
I. Az ige:
Cselekvést, történést, létezést, vagy állapotot kifejező szófaj. A cselekvést jelentő ige olyan tevékenységet nevez meg, amely az alany akaratától függ: dolgozik, tanul. A történést kifejező ige olyan változás, folyamat megnevezésére szolgál, amely független az alany akaratától: elromlik, esik, ragyog. A létezést jelentő ige az alany létét vagy nemlétét fejezi ki: van, nincs, lesz. Az állapotot jelentő igével megnevezett cselekvés is független az alany szándékától: bízik, fáj. A cselekvés irányulása alapján tárgyas és tárgyatlan igéket különböztetünk meg. A tárgyas ige cselekvése az alanytól kiindulva valami másra irányul. Ha a mondatban határozott tárgyuk van, ragozásuk tárgyas. Pl.: nézi a filmet, olvassa az újságot. Ha határozatlan tárgy a bővítményük, ragozásuk alanyi: néz valamit, olvas egy könyvet. A tárgyatlan ige cselekvése az alanyon kívül másra nem irányul. A mondatban tárggyal nem bővíthetők, ezért csak alanyi ragozásuak lehetnek: mosakodik, kerestetik, zúg, megy. Az ige a mondatban mindig állítmány.
II: Névszók:
1. Főnév:
A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok nevét jelöli. A főnevek jelölhetnek valóságos vagy ilyennek gondolt fogalmakat: ezek a konkrét főnevek. Megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket is, ezeket elvont főneveknek nevezzük. A konkrét főneveknek jelentésük alapján két csoportja van: a köznevek és a tulajdonnevek. A köznév több egyforma dolog közös megnevezése. A tulajdonnév valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve.
A köznevek fajtái: Jelentésük: Példák:
egyedi név hasonló egyedek közös neve kutya, király, fiú
gyűjtőnév több egyedből álló csoport neve lakosság, nyáj, hegység
anyagnév a legkisebb rész is azonos az egésszel arany, vas, juh
A tulajdonnevek fajtái Példák
személynév Petőfi Sándor, Kati, Jóska
földrajzi név Dunántúl, Szeged, Svájc
intézménynév Nemzeti Múzeum
címek Nők Lapja
márkanevek Suzuki, Pepsi Cola, Colgate
A főnév a mondatban ragok segítségével bármely mondatrész szerepét betöltheti.

2. Melléknév:
A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. A mondatban leggyakrabban jelző. Lehet állítmány vagy határozó is. A melléknevet fokozhatjuk: alsó-, középső-, felsőfok. Pl.: jó, jobb, legjobb.
3. Számnév:
A számnév személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét, vagy sorban elfoglalt helyét kifejező szó. Két faja a határozott és a határozatlan számnév. A határozott számnév pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet. Lehet tőszámnév (kettő), törtszámnév (ketted), és sorszámnév (második). A mondatban lehet jelző, állítmány, számhatározó és számállapot-határozó.
4. Névmás:
A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká. Attól függően, hogy milyen szófajt helyettesítnek, megkülönböztetünk csak főnevet ún. egyirányú, és a fő-, mellék- vagy számnevet is helyettesítő ún. többirányú névmásokat.
Egyirányú névmások:
a: személyes: én, te, ő, engem, bennem
b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi
c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok
d: kölcsönös: egymás
Többirányú névmások:
a: mutató: ez, olyan, akkora, annyi
b: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi
c: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi
d: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány
e: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol
A névmásnak csak ritkán lehet határozója.
III. Igenevek:
Az igenév igéből képzet olyan főnév, melléknév vagy határozószó amelynek igei tulajdonságai is vannak. Tipikusan átmeneti szófaj.
1. A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be, de a kell, lehet, szabad... állítmányok mellet alany is lehet.
2 Melléknévi igenév olyan -ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget kifejező), -andó/-endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány lehet. Tárgya és határozója lehet.
3. A határozói igenév olyan -va/-ve, -ván/-vén képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó. Tárgya és határozója lehet.
IV. Határozószók:
A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szók: kint, most, rögtön, együtt. A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be. Csak határozója lehet.
V. Viszonyszók:
A viszonyszók (viszonyítószók) nem önálló szófajok, mert a körükbe tartozó szavak csupán alakilag önállóak, de nincs önálló jelentésük. Önmagukban nem fordulnak elő, csak más szabad morfémákkal töltenek be mondatrészi szerepet. Ezért álszóknak, segédszóknak is nevezi őket a szakirodalom. Nem bővíthetők.
1. A névelő az utána álló főnév határozottságát (a, az) vagy éppen határozatlanságát (egy) fejezi ki.
2. A névutó az előtte álló ragos vagy ragtalan névszót határozóvá teszi. Alakilag önálló, de funkciója a viszonyragokra emlékeztet. Napjainkban már terjednek névszó előtti változataik, de ezeket inkább csak nyomatékosítás céljából használjuk.
3. A kötőszó mondatrészek vagy mondatok összekapcsolására, a közöttük levő nyelvtani vagy logikai viszony kifejezésére szolgál.
4. Az igekötő igéhez, igenévhez vagy más, igéből képzett származékszóhoz kapcsolódó, annak jelentését a határozószókra emlékeztetően módosító szó: meg-, be-, ki-, fel-. Csupán alakilag önálló, de önmagában jelentése nincs.
5. A segédige olyan igei jellegű szófaj, amely a mód-, idő-, szám- és személyviszonyok kifejezésére alkalmas úgy, hogy nem önálló mondatrész, hanem másokhoz kapcsolódik. Jelentésük önállótlanodott, alakjuk azonban maradt, ezért az állexémák közé soroljuk őket. Közös jellemzőjük - a tud kivételével -, hogy hiányos ragozásuak.
6. A módosítószó úgy módosítja az egyes mondatrésznek vagy az egész mondatnak a tartalmát, hogy a beszélő állásfoglalását is kifejezi. Önmagában sosem mondatrész.
VI. A mondatszók:
Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Indulatszónak is nevezik ezeket a lexémákat. Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan formában.
Megkülönböztetünk érzelmet nyilvánító (Hajh! Jaj! Teringettét! Fúj!), akaratnyilvánító (Pszt! Csitt! Nana! Hajrá!) és az akaratnyilvánítón belül állathívogató, -terelő (cicic, pipi, gyí, hess) szavakat is. A felelőszók tagolatlan mondatok. Vagy megválaszolják a kérdést: Igen, persze, vagy kérdeznek: Nos?

NYELVTAN TÉTELEK és IRODALOM TÉTELEK

NYELVTAN TÉTELEK

Témakör – Ember és nyelv

A nyelv mint jelrendszer

A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése példákkal

Témakör – Kommunikáció

A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal

Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái ( pl. gesztusok, mimika, térközszabályozás, tekintet, külső megjelenés, csend )

Témakör – A magyar nyelv története

A magyar nyelvrokonság főbb bizonyítékai néhány példával

A nyelvújítás mibenléte, történelmi, művelődéstörténeti háttere, hatása – példák alapján

A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése

Témakör – Nyelv és társadalom

A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma

A határon túli magyar nyelvhasználat főbb adatai, tendenciái

Témakör – Nyelvi szintek

A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal

Az egyszerű mondat részei; felépítése

A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók

Témakör – A szöveg

A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

A továbbtanuláshoz, ill. a munka világában szükséges szövegtípusok (pl. kérvény, önéletrajz, hivatalos levél stb. )

Témakör – A retorika alapjai

A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

Az írásbeli meggyőzés eljárásai, az érvelés műfajai: a bizonyítás, a cáfolat, néhány érvtípus

Témakör – Stílus és jelentés

17. A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján

18. Az állandósult szókapcsolatok, szokványos kifejezésmódok stílusértéke ( szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige, közhelyek, nyelvi panelek, sztereotípiák )

19. A képszerűség stíluseszközei és hatása: képek, képrendszerek felismerése, értelmezése

20. A tudományos és a szakmai stílus sajátosságai

IRODALOM TÉTELEK

Témakör – Életművek

1. Arany János balladáinak világa

2. Petőfi Sándor forradalmi költészete

3. Ady Endre szerelmi költészete

4. Babits Mihály : Jónás könyve

5. Kosztolányi Dezső: Édes Anna

6. József Attila szerelmi költészete

Témakör – Portrék

Balassi Bálint szerelmi költészete

Mikszáth Kálmán parasztábrázolása

Idill és halál Radnóti Miklós költészetében

Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály hazafias költészete

Témakör – Látásmódok

11. Jókai Mór és a romantika

12. Örkény István és a groteszk

13. Zrínyi és a barokk

Témakör – A kortárs irodalomból

14. Varró Dániel Bögre azúr című verseskötete

Témakör – Világirodalom

15. Thomas Mann: Mario és a varázsló

16. Franz Kafka: Az átváltozás

Témakör – Színház és drámatörténet

Szophoklész Antigonéja és a görög színház

Madách Imre: Az ember tragédiája

Témakör – Az irodalom határterületei

Irodalom filmen – Kertész Imre: Sorstalanság (rendezte: Koltai Lajos)

Témakör – Regionális irodalom

20. Villányi László költészete és a Műhely című folyóirat

Érvelés [nyelvtan]

Érvelés

Az élet különböző területein az emberek véleménye gyakran eltérő. Ilyenkor néha az is elegendő, ha mindenki kifejti a véleményét, megmagyarázza az álláspontját-nincs szükség megegyezésre. Van, amikor érvekkel kell meggyőznie egyik félnek a másikat, közös nevezőre kell jutniuk (pl. ha egy döntéshez megegyezésre van szükség). És van, amikor az érveinkkel rábeszélünk: elhatározásra, tettre akarunk ösztönözni.

Az érv: meggyőződésünk bizonyítására, illetve mások megállapításainak cáfolására felhasznált tény, bizonyíték vagy körülmény. Az érvelés: érvek felhasználása az igazság bizonyítására. Az érvelésnek nem az a célja, hogy legyőzzünk, hanem az, hogy meggyőzzünk másokat, és az együttgondolkodással közelebb jussunk az igazsághoz.

Az érv felépítése.

A kifejtett érv három elemből épül fel:

— Tétel: Egy következtetés megfogalmazása.

— Bizonyíték: A következtetés előzményei, magyarázatai.

— Összekötő elem tétel és bizonyíték között: Logikai összekötő kapocs. Ha egyértelmű a tétel és bizonyíték közötti összefüggés, akkor el is hagyható. Ekkor az érv csak kéttagú.

Példaképen:

1. tétel	Idén bajnok lesz a csapatunk
2. bizonyíték	Ebben az évben valamennyi mérkőzését nagy gólkülönbséggel nyerte meg.
3. az őket összekötő elem	Mindig a legeredményesebb csapat nyeri a bajnokságot.

A rövidített érv egyik eleme- az összekötő elem-nincs megfogalmazva, többnyire azért, mert a beszélő feltételezi, hogy a hallgatóság magától értetődőnek tartja.

Az érvek fajtái

1. A definícióból levezetett érvek

A definíció egy-egy fogalom (tétel) meghatározása, kifejtése, többnyire körülírással.

Például úgy, hogy a fogalmat osztályba soroljuk és a meghatározó egyedi jegyei alapján a többi fogalomtól elhatároljuk, vagy leírhatjuk a fogalmat az összetevői alapján, továbbá példák felsorolásával is meghatározhatjuk.

Valamennyi tudomány, illetve tudományos igényű munka törekszik arra, hogy a fogalmakat meghatározza. A definíciókhoz többnyire érvek, érvsorok is kapcsolódnak, az érvekkel elfogadtatják a tényeket, meggyőznek.

A meggyőzés, a hatásos érvelés alapfeltétele, hogy jól érthető és pontosan körülhatárolt fogalmakat használjunk. A fogalmak meghatározásában segítségül hívhatjuk az értelmező szótárakat, szakszótárakat.

2. Az ok-okozati öszzefüggésből származó érvek

Az ember természetétől fogva kíváncsi, egyik leggyakoribb kérdésünk: a „miért”. Ezekre a kérdésekre az ok-okozati összefüggésből származó érveléssel felelhetünk.

A tudományos gondolkodás és a tudományos érvelés alapvető módja az okfejtés: az okok feltárásával bizonyítunk, magyarázunk. Így magyarázhatunk például egy történelmi eseményt.

3. A körülményekből levezethető érvek

A körülményekből levezethető érvekkel arról akarjuk meggyőzni a hallgatóinkat, hogy az általunk bemutatott körülmények elkerülhetetlenné tesznek (tettek) bizonyos lépéseket, cselekedeteket; más mód nem lehetséges (nem volt lehetséges) vagy nem elfogadható. Az ilyen érvek jellegzetes mondatokban fogalmazódnak meg, általában így kezdődnek: „Nincs (nem volt) más választásunk, minthogy” stb.

Gyakran előfordul, hogy egy-egy tévedésért, hibás intézkedésért, rossz cselekedetért a „körülményeket okoljuk”. Nem szabad azonban visszaélni ezzel az érvelési móddal: nem használhatjuk erkölcstelen vagy önző tettek magyarázatára, az egyéni felelősség elhárítására.

Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényében Moviszter doktor így érvel Anna mellett a tárgyaláson: „Az az érzésem – ismételte makacsul -, az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien.” A doktor valószínűsíti, hogy a cselédlány emiatt ölte meg gazdáit.

4. Az összehasonlításon alapuló érvek

Az összehasonlítás, az analógia igen hatásos érvelési mód: az érvek szemléletesebbé tételére, megerősítésére használjuk fel őket (formájuk gyakran metafora vagy hasonlat). Igen gyakori módszere például az irodalomnak.

5. A bizonyítékokból származtatott érvek

Állításunk bizonyítékaként utalhatunk tényekre, fölhasználhatunk statisztikai adatokat, kutatási eredményeket, jelentéseket, beszámolókat stb. A bizonyítékoknak mindig megbízható, hiteles (megnevezett) forrásból kell származniuk.

6. Az ellentéten alapuló érvek

Ha bizonyítani akarunk valamit, akkor az is elegendő, ha bizonyítjuk, hogy az ellenkezője hamis- ellentéten alapuló érveket használunk. Az érvelésnek ez a formája a feszültségteremtés eszköze lehet például az irodalomban: Petőfi Sándor negatív festéssel, tagadó formában idézi fel a nyári puszta képeit, így bizonyítja, hogy télen a puszta üres, kihalt és csendes:

„Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,

Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,”

7. Valószínűségen alapuló érvek

Alapja olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amit mindenki elfogad.

Pl.: Vörös az ég alja, valószínűleg fel fog támadni a szél, vagy felhős az ég, dörög, villámlik, hamarosan nagy vihar lesz.

8. Tekintélyre vonatkozó érvek

Egy tekintélyes ember szavaira hivatkozik.

Szent István fiához, Imre herceghez intézett Intelmeinek V. fejezetében a tekintélyre való hivatkozást választja: a Bibliából Dávid király és próféta, Pál apostol, az Úr (az evangéliumban) szavait idézi. Első keresztény királyunk gondolatainak, fiához intézett szavainak súlyát erősítik ezek az érvek.

„Dávid király és a próféta mondja: „Isten a te ítéleted add a királynak.” És ugyanő másutt: ”A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet.”

Az érvelés módszerei

1. A dedukció módszerével először az általános tételt fogalmazzuk meg, abból vonjuk le az egyedi esetekre vonatkozó következtetéseinket.

Általános ® egyes

2. Az indukció módszerét alkalmazzuk akkor, ha az egyedi jelenségekből, egyedi tényekből indulunk ki, és azokból általánosítunk, azokból vonjuk le a következtetést. Ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő mennyiségű, tárgyszerű és pontos adatok (tények) alapján szabad csak általánosítani.

A cáfolat

Az érvelés része a cáfolat is. Ahhoz, hogy eredményesen és tisztességesen cáfolhassuk mások érveit, meg kell ismernünk és meg kell értenünk azokat, csak így tudjak megtalálni az érvelésük gyenge pontjait. Bírálnunk csak az érveket szabad, soha sem az ellenfél személyét. Bírálhatjuk például a források a források megbízhatóságát, a fogalmak meghatározásának pontatlanságát, az egyoldalú megközelítésmódot, a bizonyítékok hiányát vagy nem elegendő voltát, az érvek egyoldalúságát stb.

Az érvelő szövegtípus

Kisebb-nagyobb nyilvánosságnak íródik, tudatos, gondos szerkesztés, világos, arányos, előrehaladó szerkezet.

Érdeklődést keltőnek kell lennie.

Fontos: erősebb tagolást kell alkalmazni.

Gyakori az előre és visszautalás, ismétlés.

Felépítése:

Mint a szónoki beszédnél, a bevezető és befejező rész az érzelmekre hat, a közepe az értelemre.

1. Bevezetés:

Meg kell nyerni a hallgatóság jóindulatát, megszólítás, dicséret, fel kell kelteni a figyelmét a témaválasztás indoklásával, hangsúlyozni kell a téma fontosságát, újszerű téma-megközelítés, elő kell készíteni a beszédet, a téma megértését. Lehet utalni arra, hogy hogyan fogom kifejteni.

2. Elbeszélés

A téma megjelölése, a fő gondolat, amit később részletezésre kerül. Rövidnek kell lennie, tömörnek, egyértelműnek, lényegre törőnek. Összetett téma esetén több tételmondat is megfogalmazható.

3. Részletezés

A tételek kifejtése bővebben
Eszközök:

— Fogalommagyarázat

— Példák

— Szemléltetés

— Kitérők személyes élményekkel

— Először a fő téma kifejtése

— Ha nagyon ismert, akkor a részletezés elhagyható

4. Bizonyítás

Az érvelő fogalmazás legfontosabb része. Álláspont igazságának bizonyítása érvekkel.

— Összegyűjtött adatok

— Törvények

— Tanúvallomások

— Bizonyítékok

segítségével érvelhetünk, utána következtetéseket vonhatunk le.

5. Cáfolás

A velünk ellentétes véleményt vallók nézeteinek cáfolata, érveinek közömbösítése, megdöntése, megsemmisítése. Érvelni kell, levonható a következtetés.

6. Befejezés

Ismétlése a fő gondolatoknak, összegzés. Netán felvillantja a megközelítés más módjait is. Lehet előretekintés a jövőbe. Az olvasók érzelmeire hatással kell lennie, újra meg lehet szólítani őket, esetleg fokozni a felháborodást az ellentábor ellen. A saját elkötelezettség is hangsúlyozható.

Az érvek elrendezése

Cél egy meggyőző és hatásos érvrendszer. Megvalósítása:

— Egy erős érvre épülő érvelés: Az erős érv köré csoportosítjuk a gyengébbeket.

— Fokozásos érvelés: A gyenge érvekkel kezdjük, fokozatosan erősítünk, míg a végére hagyjuk a legerősebb érvet.

— Lejtéses érvelés: Az erős érvvel kezdünk, a gyenge érveket hagyjuk a végére. Kevésbé hatásos érvelési módszer.

EöTVöS JóZSEF A falu jegyzője (1845)

...anyagi érdekeinek kielégítése után lázasan rohanó korunk részvétlenül elfordul a szenvedésektől, melyeket szociális viszonyai okoztak, s amelyeket enyhíthetne legalább, ha jótékony kézzel a szenvedők segítségére sietne.
Nagy írók érzik ezt. Merész kézzel föltárják a társadalom legundokabb sebeit, emlékeztetnek emberi természetünk nemesebb vonásaira. É

(AZ ÍRó MONDATAI A REGéNYBEN)

Az 1840-es évek közepén a magyar társadalomban a maradiság gócpontja a nemesi vármegye. Arany János 1846-ban írja e tárgyról Az elveszett alkotmány című szatirikus eposzát, báró Eötvös József (1813-1871) egy évvel korábban A falu jegyzőjét. Előző nagyepikai alkotása, A karthausi c. vallomásregénye a szentimentalizmus és a romantika jegyében született, de részletes háttérábrázolása révén egyben az „első igényesen alkotott társadalmi regényünk" is volt (Fenyő István). Eötvös 1844-től a centralista Pesti Hírlap munkatársa (később Kemény Zsigmond és Madách Imre is követi a példáját), e lap hasábjain közli folytatásokban Łjabb epikai művét, amely mindenekelőtt éles vádirat a megyerendszer és a feudalizmus ellen.
A regény egy hajtóvadászat leírásával kezdődik. Ez a mozzanat a főcselekmények allegóriájának bizonyul; a címszereplő Tengelyi Jónás meghurcolásának, valamint Viola ezzel párhuzamos üldözésének előképére ismerhetünk benne. Az utolsó fejezetben, Viola kézrekerítésekor a színhely is ismétlődik, a Tiszarét melletti Törökdombon kezdődik és ér véget a konkrét eseménysor. Tájkép is keretbe zárja tehát a művet, a Tisza látványa, amelyet a bevezetésben az író az „egyhangŁság" szimbólumaként mutat be, de a befejezésben Petőfire emlékeztető ódai hitvallással fordul hozzá: „virulni fogsz!"É
Fiktív, tipikus színhelyen játszódik a cselekmény, az Alföld „valamelyik megyéjében", „nevezzük Taksony megyének". Székhelye Porvár, ez a név tökéletesen illik a településre. Tengelyi Jónás faluja, Tiszarét szintén tipikus alföldi település. A legszebb ház a jegyzőé, „zöld venyigével befont, szerény" lak, „tiszta udvarral" - üde színfolt
a sivárságban. A „végtelenül unalmas" magyar róna ellenpontjai a regényben a német városok: Heidelberg (ahol ifjŁkorában Réty és Tengelyi is tanult) és Göttinga (Vándory előéletének színtere).

A szereplők könnyen csoportosíthatók, a pozitív és a negatív szerepkör világosan megkülönbözteti őket, az ingadozók és bizonytalanok a cselekménysor végén zömmel a pozitívakhoz csatlakoznak. A karakterek közti eligazodást a beszélő nevekkel köny-
nyíti az író: a szójelentést lágy, zenei hangzás (daktilikus lejtés) is aláfesti Tengelyi Jónás, Vándory Boldizsár és Völgyesy nevében. A másik oldalon található Macskaházy ügyvéd, NyŁzó Pál főbíró, Kenyházy Bandi esküdt, Karvaly Ágoston várnagy, Sáskay Tamás adószedő stb.
A jellemekről általában elmondható, hogy még a főszereplők is kevés, de jellegzetes vonással bíró figurák. Viselkedésüket, magatartásukat elsősorban társadalmi helyzetük határozza meg - Eötvös típusokban gondolkodott, nem törekedett bonyolult belső lélekállapotok teremtésére és rajzolására.
A pozitív figurák kezdetben kevesen vannak. Vezéralak a két főhős, az igazságért harcoló Tengelyi és a szabadságért küzdő Viola. Segítőik kezdettől Vándory lelkész, Peti cigány és Liptákné. Ehhez a körhöz csatlakoznak a fiatalok, akik értékrendszerük tisztulásával életcéljukat is, szerelmi boldogságukat is megtalálják: Réty Ákos Tengelyi Vilma mellett, Kislaky Kálmán Réty Etelka oldalán.
Az ellentábor: a nemesi vármegye egész intézményrendszere és tisztviselői kara. Politikai és személyes érdekek motiválják őket, az élen Rétyné, Macskaházy és NyŁzó Pál található. Ők a hatalommal való visszaélés, a korrupció és a kegyetlenség megszemélyesítői, de közönséges bűnök, gaztettek elkövetésére is vetemednek, ilyenformán az alvilággal is kapcsolatba kerülnek (személy szerint Cifra Jancsival és šveges Jancsival).
A főhős, Tengelyi Jónás maga az elvi szilárdság és a „makulátlan erényesség"; ő a becsület megszállottja. Puritán jellem, aki kimagaslik és épp ezért végzetesen elkülönül embertársaitól. Romantikus alkat, „Magyarországon sehová sem való" (gróf Marosvölgyi főispán szerint); megelőzi korát („gondolataival [É] fél századdal a többiek előtt jár"), de épp ezért a jelenben tragikus sorsŁ, Don Quijotéhoz hasonlóan fáziseltolódás áldozata. Akárhová kerül, mindenütt (a falusi jegyzőségben is) világjobbító szándék vezérli. Alakjában Eötvös József saját egykori nevelőjének, Pruzsinszky Józsefnek a vonásait is megjelenítette, tőle ismerte meg a felvilágosodás és a francia forradalom eszmevilágát.
Tengelyi Jónás jellemének kialakulását a 2. fejezetben részletesen elbeszéli az író. Lelkész édesapja a szeretet légkörében, de szigorŁ valláserkölcsi nevelésben részesítette, a gyermek tudatvilágát Plutarkhosz (a Párhuzamos életrajzok c. könyv) antik hőseinek példája, a „nagyszerű tett vonzása" is formálta. Szentimentális-romantikus beállítottság fejlődött ki benne. Németországi (pl. heidelbergi) tanulás és pesti joggyakorlat után kezdődik hősies-tragikus pályafutása: a szegények ügyvédje, politikus-jelölt, nevelő, gazdatiszt lesz belőle, de mindenütt kijátsszák, félreállítják, mígnem jegyző lesz Tiszaréten, ahol „történetünk kezdetén már hŁsz éve hivataloskodott".
Tengelyi és Viola sorsa együtt azt példázza, hogy Magyarországon a nemes és a jobbágy egyaránt kiszolgáltatott áldozata a feudalizmusnak, a romlott vármegyerendszernek. Viola jómódŁ telkes jobbágy volt, de a tisztviselők visszaélései (NyŁzó főbíró erkölcstelensége) törvényen kívüli helyzetbe sodorja, betyár lesz. Kivételes képességekkel bír (szorgalma, tehetsége, munkabírása, nemes indulatai, családszeretete egyaránt rendkívüli), de saját boldogságát nem tudja megőrizni, nemzetét sem tudja szolgálni, sőt a társadalom ellen kényszerül fordulni. Jelleme és sorsa egyaránt romantikus.
Vándory Boldizsár - családi okokból, valamint Göttinga szelleméből következően - kívül áll a politikai csatározásokon. Álnéven él, a világi hívságokról (pénzről, rangról) lemondva, kiegyensŁlyozottan és szerényen, sztoikus bölcsességgel: tudni kell „élni mindazzal, amit a végzeted adományozott neked". Református lelkész, aki felekezeti és faji különbségtétel nélkül, igazi „filantrópiával" (emberszeretettel), hivatástudattal segíti az elesetteket. Tengelyiék ügyének válságosra fordulása átmenetileg kimozdítja semlegességéből, és így jelentős szerepet játszik féltestvére magára találásában.
Az ellentábor háttérben meghŁzódó, alattomos vezéralakja Rétyné, „született báró Andorházy kisasszony". Jellemének alapmotívuma a rangkórság: egykori szerelmeséről lemondott (mert a fiatalember szegény volt), élete ekkor kisiklott. Rétyt választotta férjének, az ő anyagi helyzetére alapozva kívánja visszaszerezni a főnemesi rangot. Céljának eléréséhez nem válogat az eszközökben, semmilyen visszaéléstől, semmilyen bűntettre való felbujtástól nem riad vissza. Terveinek kivitelezője, Macskaházy hozzá illően erkölcstelen és gátlástalan, ők ketten külön csatát vívnak egymás kijátszására is. Kettejük manővereihez a vármegyei jogrend és intézményrendszer tökéletes terepet nyŁjt.
Rétyné és a vele szemben álló Tengelyi Jónás törekvései teszik nyilvánvalóvá: a regény alapkonfliktusa az erkölcs és az érdek között feszül. A falu jegyzője az etikai értékeket szolgálja, a kastély Łrnője a saját érvényesülését hajszolja. Eközben az alispánné kihasználja a megyei gépezetet, Tengelyi szembekerül vele.
A főbb szereplők és a számos mellékalak vonásaiból, törekvéseiből a korabeli magyar társadalom „enciklopédikus" képe rajzolódik ki (Sőtér István). A nemesség alaptulajdonsága a gyengeség (Réty Ákos, az idősebb Kislaky stb.). Krivér főjegyző kétkulacsos politikát folytat, mindkét pártban ott van, elvégre „mindenáron szolgálni akarta a hazáját". Réty alispán, amíg - a politikában a „szélirányt" követve, a családjában a felesége bábjaként - csupán „abban fáradozott, hogy többnek lássák, mint aminek született", addig tartalmatlan életet élt, családja is szétzilálódott. Kislaky, a volt alispán „áldott jó ember", a tradíciók képviselője, aki „megőrizte [É] az ősök műveletlenségét", „a hajdankor jószívű egyszerűsége" mellett. Van külföldet járt nemesember, Bántornyi „James", de ő csak karikírozott mása pl. a valóságos Széchenyi Istvánnak: az angliai kultŁrának csak egyes elemeit veszi át, jellegzetesen félművelt, nincs igazi kisugárzása. A nemesség lecsŁszó elemei (Szentvilmosi János) a legsötétebb bűnök elkövetőivé züllenek, de megmaradnak a vármegye híveinek (Cifra Jancsi lövi le, betyárból immár pandŁrként, fejpénzért, az önfeláldozó Violát). A fiatal nemesekre a regény kezdetén még a parlagi nemessé, a dzsentrivé csŁszás veszélye fenyeget (Kislaky Kálmán duhajkodásra hajlamos, tékozló életmódot folytat). Mégis a jövő letéteményesei lehetnek ők, ha - Kármán József egykori programjára ismerhetünk itt - a nők nemes lelkületével kapcsolatot találnak; társra lelve értelmessé tehetik saját életüket, és így a nemzetnek is javára válhatnak. Példát mutat Réty Ákos, aki - anyai örökségére támaszkodva - szembefordul apjával és mostohájával. Kezdetben kevés hatással, de tiszta elvszerűséggel lép fel Völgyesy alügyész, „félelmet nem ismerő lélek", Kölcsey Ferenc regénybeli mása (Eötvös József példaképe volt ő is). A reakció eleinte háttérbe szorítja, de következetessége és szívós helytállása mégis egyre nagyobb szerephez juttatja; ő belülről változtatja meg a feudális intézményrendszert.

Eötvös társadalomképében a kívülrekesztettek, a cigányok és a zsidók is megjelennek. (A zsidók emancipációjáról tanulmányokat is készített.) Általános tanulság: az érdekek kölcsönös elismerése és érvényesülése a nemzet egészének érdeke; a jogrend kiterjesztése elodázhatatlan, mindenfajta elnyomást és megkülönböztetést meg kell szüntetni. Ez a politikai program már tŁllép a centralisták célkitűzésein; Eötvös József az 1840-es évek közepén a demokratikus fejlődés szószólója lesz, és igen közel kerül pl. Petőfi Sándor szellemiségéhez.
A felépítést tekintve a regény több párhuzamos szál bonyolult szövedéke. Az expozícióban - a kezdőjelenet és a közbeékelt Tengelyi-életŁt után - a cselekmény bonyolítása közben mutatja be a többi szereplőt és a körülményeket (a 14. részig), a tisztŁjító megyegyűlés és az iratlopás egymás mellé helyezésével teremti az első csomópontot (14-15. fejezet). —jabb szakasz végén elfogják Violát, a „rögtönítélő" bíróság ülése a mű egyik tetőpontja (22. rész), tablókép az igazságszolgáltatásról. Viola és Tengelyi sorsa ezután is több ponton találkozik, pl. a 30. részben a jegyző gyanŁba keveredésekor, de ezután ő marad az előtérben, az ő sorstragédiája olvasható. A végső fordulatot több mozzanat segíti elő: Vándory színrelépése (34. fejezet), šveges Jancsi vallomása és ennek következtében Rétyné öngyilkossága (36-37.) és legvégül János huszár közreműködésével Viola önkéntes visszatérése (38-39). A végső tetőponton mindkét főhős sorsa megfordul: Viola meghal, Tengelyit felmentik. A megoldás ellentmondásos. A szereplők egy részének sorsa beteljesedik, illetve érdemeik szerint elrendeződik, az áldozatok tragédiája viszont megrázó. A falu jegyzője nem nyeri vissza teljesen életerejét, de helyére mások lépnek
Eötvös József biztos kézzel épít, a fordulatokat pontosan illeszti egymásba, de egyszerűbb eszközökkel is gyakran él (sok a rejtőzködés, hallgatózás vagy kihallgatás, erős a véletlen szerepe). Gyakran megragadja az alkalmat, hogy kommentálja a jelenségeket, illetve összképet fessen (pl. a bürokráciáról, az igazságszolgáltatásról, a kortesgyűlésről és egyéb politikai rendezvényekről, az „egzekŁcióról", börtönállapotokról, a vallási-felekezeti és a nemzetiségi kérdésekről). Regényének több eleme Mikszáth műveiben (pl. A Noszty fiŁban) is megjelenik majd: a tarokkozás, a hídfelbontás, a tévesen felhasznált köszöntő szónoklat.
Eötvös József a magyar realista regény első nagy mestere. Regénye ábrázolásmódjának összetevői: didaktikus célzat, irányzatosság mind a jelenetezésben, mind a karakterek megformálásában, eszményítés, típusalkotás, életképek, tablóképek, szatirikusan élezett beállítások, pamfletszerű elemek (pl. a nemesi előjogokról szóló rigmus), karikatŁraszerű jelenségek és portrék, csattanóra kihegyezett szófordulatok („gyöngéd asszonyi hangjának fortisszimójával"). A hangvétel legtöbbször a szatíra maró gŁnya, olykor szelídebb malícia. Könnyedebb részek, lírai betétek ritkán jelentkeznek: „regényem csak az élet képe akar lenni, s az nem mindig mulatságos." A stílusban érződik: epikánk csak Eötvös korában bontakozik ki, alig néhány évtizedes mŁlttal bír. (Indokolt, hogy Majtényi Zoltán „stilizálás és rövidítés" elvégzésével „átdolgozott szöveg"-et bocsátott közre 1992-ben, idézeteinket is onnan vettük.) Egyes körülményes mondatok az iróniát szolgálják, de az író (Kölcsey Parainesisének hatására is) eleve vonzódik a körmondatos, szentenciaszerű, moralizáló előadáshoz. Az író személyes megnyilatkozásai között a legjelentősebbekben saját ars poeticáját fogalmazza meg.
A szókincsben megjelennek a latinitás elemei is. Az élő nyelvi fordulatokat majd Jókai emeli be a magyar epikába. Az elmélyült, árnyalt lélekrajzot Kemény Zsigmond fogja megteremteni.
A műfaj összetett. Cselekménye szerint ez a mű a legelső bűnügyi regényünk, művészi célzatát tekintve pedig Łn. irányregény. E műfaj célkitűzéseit az író pontosan rögzíti: „A költészet kedves játékká aljasul, ha különválik a kor nagy kérdéseitől, és nem a létező hibák orvoslására, nem az érzelmek nemesítésére törekszik." A kortárs írók közül Victor Hugo volt szerzőnk példaképe, aki a politikai célzatŁ irodalom programhirdetője volt. Eötvös József személyesen, megyei hivatalnokként ismerte meg közállapotainkat (1837-ben Eperjesen ülnök volt, apja akkor ennek a - Sáros - megyének a főispánja), saját nézeteit adja Tengelyi Jónás szájába: „A nemesség megyei rendszerével sáncokat épített maga köré, amelyek mögött kiváltságait évszázadokon keresztül védelmezni tudta a törvények ellen is." és felteszi a kérdést: „miért nem vesszük be a népet is a sáncok mögé?"

Ady Endre - 20. század irodalma

1867-es kiegyezést követően fejlődés, építkezések, világváros (1873). Eötvös Lóránd, Kandó Kálmán, Puskás Tivadar, Bánki Donát.
A fejlődés nem hozott demokratikus átalakulást, vidéken nem volt fejlődés, kivándorlások. Nemzetiségi probléma, munkásmegmozdulások.
Újfajta élet- és művészetszemlélet, amely elől az eddigi művészeti szerveződések elzárkóztak.
Kis József A Hét (1890-1924) című lapja az új szellemű polgári irodalom lapja volt.
A modernség lett a jelszó, amely feudalizmusellenességet is jelentett.
Nyugat:
1908. január 1-től 1941-ig.
Főszerkesztő: Ignotus (Hugó),
Szerkesztő: Fenyő Miksa, Osvát Ernő.
A szellemi szabadság és függetlenség fellegvára lett.
Osvát szembefordult a már epigonná vált népi-nemzeti irodalommal.
A nyugatosoknak sok ellenségük lett, hazafiatlansággal, bomlasztó szándékkal vádolták őket.
Első nemzedék: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Füst Milán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, stb.
Második nemzedék: (a 20-as években megjelenő írók) Erdélyi József, Szabó Lőrinc, Illés Endre, Illyés Gyula, Németh László, stb.
Harmadik nemzedék: Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Radnóti Miklós, Szerb Antal, stb.
A Nyugatnak nem volt egységes világnézeti arculata, az fogta össze őket, amivel szembefordultak.
Irányzatok: szimbolizmus, impresszionizmus, naturalizmus, DE avantgárd NEM.
Avantgárd: Kassák Lajos: Tett, Ma, támadta a Nyugatot.

Ady Endre élete:
1877-ben született Érdmindszenten.
Apja: Ady Lőrinc (paraszti sorban élő nemes),
Anyja: Pásztor Mária.
1888: Nagykároly, piarista gimnázium.
1892: Zilah, szabadabb légkör. Első verse itt jelent meg (1986). Sokat olvasott.
1896-ban végzett. Családja egyetemre szerette volna küldeni, de ő inkább újságoknál tevékenykedett. Ismerte a pozitivizmust, Nietzsche tanait (életmámor, felsőbbrendű ember jogai).
1899: első kötete: Versek. Még nem hasonlít későbbi verseire.
1900: Nagyvárad, szabadság. Első nagyváros életében, kitágult látóköre. Eleinte a Szabadság, később a Nagyváradi Napló című folyóiratoknál dolgozott, jó újságíróvá vált. Kisebb kalandjai után az igazi szerelmet Diósy Ödönné Brüll Adél jelentette. A Párizsban élő nő felfigyelt Adyra, és elvitte Párizsba.
1904-ben Párizsba utazott.
1905: hazajött, Budapesti Napló, tudósító. Ekkor már heves támadások érték versei miatt, de volt, aki rögtön mellé állt. A figyelem középpontjába került.
1906-ban Párizsba menekült a támadások elől.
1907: hazatért, azonban újságánál nem volt már helye. A Vér és Arany megjelenése után újra megindult a harc ellene. A Népszavánál talált állást magának (szociáldemokrata lap).
1908: a Nyugatnak kezd verseket íni, enyhült elszigeteltsége. A Nyugat magára vállalta Ady védelmét. Barátaival is összetűzésbe került, ennek csúcsa volt A duk-duk affér című igazságtalan cikk, melynek megírását később meg is bánta. Pesten élt, de nem érezte magát otthon. Éjszakai életet élt, mulatókba járt.
1904-11-ig hétszer járt Párizsban, de a Léda-szerelem kezdett kihűlni. Ady fizikai állapota is sokat romlott az éjszakázások, az alkohol és az altatók következtében.
1909-től gyakran gyógykezelésben részesült.
1914-ig évente jelentek meg kötetei, a siker végre mellé állt.
1912: a Léda-szerelem vége, újra szabad élet, nők ostroma. Megismerkedik távoli rokonával Boncza Bertával, majd
1915-ben egybekeltek. Csucsán éltek, mivel Ady irtózott a háború borzalmaitól, távol akart maradni a háborút éltető Pesttől. Csinszka apjának halála után,
1917-ben Pestre költöztek. Házasságuk nem volt boldog, de menedéket, megnyugvást jelentett a beteg, megtört költőnek. Egészsége megromlott, lelkileg összetörte a háború. Már régóta nem jelentek meg versei.
1918-ban Hatvany Lajos vállalta egy válogatás közreadását. Ady ekkor már igen súlyos állapotban volt, nehezen beszélt, szellemi bénulás jelei jelentkeztek nála. Az őszirózsás forradalom idején már alig követte az eseményeket. Decemberben tüdőgyulladást kapott, s
1919. január 27-én meghalt.

Kötetei:
1899: Versek
1903: Még egyszer
1905: Új versek
1907: Vér és Arany
1908: Holnap (antológia)
1908: Az Illés szekerén
1909: Szeretném, ha szeretnének
1910: Minden-Titkok versei
1912: A menekülő Élet
1913: A Magunk szerelme
1914: Ki látott engem?
1918: A halottak élén
1923: Az utolsó hajók



Ady jelentősége
1. - Csokonai: felvilágosodás, népiesség,
- Petőfi: népi-nemzeti irodalom,
- Ady: első és legnagyobb szimbolista.
2. Újat hoz tartalomban és formában is.
- Tájábrázolás: nem idilli táj, mint Petőfinél, hanem beteges, hanyatló, haldokló.
- Szerelmi költészete: idilli, tiszta szerelem eltűnik. Testiség előtérbe kerül, fülledt erotika. Perdita-kultusz, bűn büszkén vállalása. Megszépítő messzeség, boldogtalan szerelem. Szerelemhez hozzátartozik a halál gondolata.
- A pénz sok vers ihletője. Kettősség: szeretné, ha lenne pénze, de meg is veti magát ezért.
- A társadalom megváltozatásáról alkotott nézete. Antifeudalista és antikapitalista egyaránt.
- Háborúellenesség: Képes az egyszerű emberek szemével nézni, akik a frontokon halnak meg és szenvednek a hátországban.
3. Meg nem értett zseni, feljebbvalóság érzése.
4. Ady a szavak mestere, saját szavak, új szavak alkotása, jelzők újszerű alkalmazása, nagy kezdőbetűk.

Ady költészetének egyéb jellemzői
- köteteire a tudatos szerkesztés jellemző: - címadó vers központi helyen szerepel,
- kiemelt a nyitó- és záróversek szerepe,
- egyes kötetekben a versek tematikus rendben szerepelnek.
- újfajta jelzőhasználat,
- saját szavak, szókapcsolatok,
- szinesztézia,
- nagybetűs szavak,
- verscímek 3 szóból állnak.

Ady-versek elemzése
1. Cím, kulcsszavak, alapján.
2. Motívumrendszer alapján.
3. Nyelvtani megformálásból kiindulni (ellentétek, feltételek).
4. Képi váltások alapján való elemzés. Gondolathoz milyen képet társít, hogyan jut gondolattól képig, képtől gondolatig.
5. Szimbólumrendszer alapján.

ARS POETICA

Ady új Messiás akart lenni, új gondolatokkal jelentkezett a magyar irodalomban, új formában.
Cél: feudalizmus maradványainak felszámolása, a demokratikus polgári forradalom kivívása (később intenzívebben jelenik meg).
Kettősség:
- HIÁBA: Reménytelen feladat. “Korán jöttem ide”-motívum. Tudja, hogy a csorda eltapossa.
- MÉGIS: Ha valakit poétának jelölt ki a Sors, akkor nincs joga kibújni a feladat alól. Tragikus küldetéstudat. Kötelessége szembesíteni a magyarságot a valósággal, felébresztenie az alvó nemzetet. Tudja, hogy csak veszíthet, mégis tántoríthatatlan.
Új tartalomhoz új forma járul: - első szimbolista, régi szimbólumok megvannak, de más formában, más jelentéssel,
- új szavak,
- újfajta jelzőhasználat.
Az ars poetica versek általános gondolatai:
- költői öntudat, magabiztosság, dac,
- a kritikák visszautasítása,
- meg nem alkuvás,
- költői sors vállalása, kényszerűség, sorsszerűség, feláldozza magát,
- meg nem értettség, magány, feljebbvalóság,
- hangsúlyozza költészetének újszerűségét, eredetiségét, nem tart igényt a művészi hagyományokra, szabályokra (népi-nemzeti irodalom), másolások visszautasítása.
- a vers csak eszköz, a mondanivaló a fontos, ő sem csupán költő.
Főként az Új versek című kötet.

Új Vizeken járok (I. 60.)
1905.
1. vsz.: Költői öntudat. Most még nem értik meg, de majd a jövő meghozza számára a dicsőséget.
2.-3. vsz.: A kimozdulás, a haladás, a távolba tekintés fontosságát hangsúlyozza.
4. vsz.: Ady visszautasítja a múlthoz való görcsös ragaszkodást. Az újhoz való ragaszkodás sok szenvedéssel jár, ő mégsem lesz a “szürkék hegedűse”.
5. vsz.: Nem hajlandó beleolvadni a tespedésbe, a semmittevő csordába.
Alapmotívum: hajó, víz, ehhez kapcsolódó képek: részeg evezős, horizonok. “Repülj hajóm”: tántoríthatatlanság.
Góg és Magóg fia vagyok én... (I. 7.)
1905. Ars poetica, programadás és írói szándékainak összegzése. Messiás szerep felvállalása. Ady vállalja magyarságát.
“Hiába” és “mégis”. Tudja, hogy céljai nem megvalósíthatóak, korán jött messiás, bele fog bukni, nem lesz követője, mégis nem tudja nem kimondani ezeket a szavakat. Cél a magyarság szembesítése a valósággal, a szürke tömeg kilódítása a posványból.
Ellentétekre épülő vers.

Hunn, új legenda (I. 13.)
Hatvany Lajos bírálta Adyt, ezt a verset neki ajánlotta, 1913-ban.
1. vsz.: Költői öntudat, nem értik meg, a szürke tömeg nem is értheti meg. Magány, kitaszítottság.
4. vsz.: Eredetiség fontosságának hangsúlyozása, másolások elítélése.
5. vsz.: Újszerűség. Három hatalmas költő bátor, öntudatos, magabiztos megcsúfolása.
6. vsz.: A régi elavult keretek, korlátok áttörése, újszerűség.
9-11. vsz.: Költősors és magyarság vállalása.
12. vsz.: A kritika visszautasítása. (Petőfi: A természet vadvirága).
13. vsz.: Áldozatot hoz másokért.
14. vsz.: A siker nem számít, nem vágyik rá, nem az a fontos. A verseknek mondanivalója van. A mondanivaló fontos nem a versek.
15. vsz.: Célja eléréséhez a költészet csak eszköz.

A Hortobágy poétája (I. 24.)
Janus Pannonius írt hasonló verset.
Konzervativizmus, szellemi sötétség, műveletlenség, elmaradottság ellen szól Ady.
Csorda: megváltozik a Petőfi-motívum, negatív jelentést kap. A csorda lelegeli a virágot, válogatás nélkül eltapos mindent.
Ez a hely nem alkalmatlan a kibontakozásra, a művész beleolvad a csordába.

A Tisza-parton (I. 26.)
Nominális stílus, statikus helyzetkép. ÉN <> TI.

Lelkek a pányván (I. 28.)
Festőiség. Korán jöttem ide.

Korán jöttem ide (I. 28.)
Janus Pannonius írt hasonló verset.

A lelkek temetője (I. 29.)
Elvágyódás. Mo. ellentétbe állítása a nyugati fejlettséggel.

A magyar Ugaron (I. 33.)
A tájlíra és az ars poetica keveredése.
Statikus képek után mozgalmas kép.

A magyar Messiások (I. 83.)
1907. A megváltásra egy szikrányi remény sincsen, mégis küzdeni kell.

A muszáj Herkules (I. 220.)
ÉN <> TI. Muszáj: kényszerűségből vállalt feladat, nem olvadhat bele a szürke tömegbe, nem tehet másképp.

Szeretném, ha szeretnének előverse / "Sem utódja, sem boldog őse..." (I. 233.)
1909. Mondanivalója van, mint előversnek: a költő hangulatát, lelkiállapotát, helyzetét írja le. A cím kifejezi a tartalmat, a költő egy nem kívánt állapoton kíván változtatni. Magányában szeretetre, emberi kapcsolatokra vágyik.
Sok ismétlés (gondolatritmus, strófák végén sorismétlés).
1. vsz.: Szenvtelen, statikus, helyzetkép. Teljes magány leírása. Egyszerű mondatok. nominális stílus. A költő tulajdonképpen meg sem jelenik és a birtokos személyjelek is E/3. személyűek.
2. vsz.: Megjelenik a költő: “vagyok” és rögtön általánosít is. Már nem csak saját magányáról ír, hanem az általános emberi elidegenedésről.
3. vsz.: “DE” fordulat, érzelmi kitörés, szenvtelenség, nominális stílus megszűnik. Nem tudja elviselni a magányt. Tenni akar ellene: igék, verbális stílus.
4. vsz.: Visszacsendesedik. Kötetcím: mondanivaló összefoglalása.





MAGYARSÁG VERSEK

Az Ady egész költészetére jellemző kettősség itt is jelen van:
- szereti és tiszteli a magyar népet,
- és éppen ezért ostoroz, átkoz, sért, bánt.
A nemzet sorsa fölött érzett aggodalom indította ezen verseinek megírására. Ady rádöbben arra, hogy az ő sorsa a magyarság sorsa. Ady megteremti önmaga mítoszát, jogot formál magának arra, hogy ostorozzon, szembesítsen, bántson, sértsen, mindezt azért, hogy felébressze az alvó magyar népet. A magyarság bűne az akarathiány, a tenni nem tudás. Ostorozásukra olykor kemény kifejezéseket használ: szűk, vén fejű, szomorú nyáj, csorda nép, piszkos, gatyás, bamba, törpék, csürhe, gnóm, nyavalyás, talmi, Xerxes gyáva népe, bús koldusok, Tökmag Jankók.
Ady gyakran festi meg az elmaradott Mo. és a fejlett Párizs ellentétét.

A magyar Ugaron (I. 33.)
1905. Petőfivel ellentétben nem egy elképzelhető képet fest meg, hanem a szimbólumok belső látásunkat aktivizálják. A magyar táj elátkozott föld, mindenki pusztulásra ítéltetett. Az elvadult, vad mező látszólag végleges állapot, mindent dudva, muhar borít. Ezzel ellentétben áll a szent humusz, a szűzi föld, ami arra utal, hogy itt lehetett volna virágzó országot építeni, csak mi nem voltunk rá képesek.

Pimasz, szép arccal (I. 374.)
1910. Bűnünk az akarathiány mellett a nagyhangúság, hencegés, a tettekben rejlő tehetetlenség. A kérdő mondatokban bizonytalanság, tétovázás rejlik. Ő is azonosul a magyarsággal, ő is része a nemzetnek.

Föl-földobott kő (I. 242.)
1909. Szükségszerűség, determináltság, amely a hazaszeretetből fakad. A hon iránti szeretet nagyságát a világegyetemben érvényes fizikai törvényszerűséghez hasonlítja. A lélek elvágyódik, de valami mindig visszahúzza.

Magyar jakobinus dala (I. 162.)
1908. Optimista vers, a reformkorihoz hasonló lelkesültség jellemzi. Ady szerint nincs veszve minden, összefogást sürget Magyarország népei között. Az elnyomottak nevében beszél, kérdésekkel provokál. A nemzetiségi kérdés megoldását keresi.

Nekünk Mohács kell (I. 171.)
1908. Antihimnusz. Isten segítségét kéri a verésben, mert népünk csak így képes összefogásra. Ha nincs rajtunk sorscsapás, akkor elpusztulunk, meghal a nemzet. Itt is azonosul a néppel, magának is ugyanúgy kéri a verést.

Gőzösről az Alföld (I. 367.)
Vershelyzet: képzeletbeli utazás. Vonat- és ködmotívum. Álom és halál. Nem az ostorozó hangnem válik uralkodóvá, hanem a sajnálat.

A téli Magyarország (I. 169.)
Statikus és dinamikus részekre osztható. Mozgás és mozdulatlanság, mozdony SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 álom.

A márciusi Naphoz (I. 369.)
Tavasz || forradalom: megújhodás.
Tételmondat: “Minden, változásért és újért kiált itt”.
Keret, soronkénti megfelelések.
“Nagy a te hatalmad” SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 “nagy a te verésed”.
Nem a pusztulásért kéri a verést, hanem azért, hogy végre kimozduljunk a holtpontról. “Verje”-szakasz után “HA”: csak akkor, ha nem teszünk semmit, van még menekvés. Minden ósdit el kell pusztítani, mindent, ami visszahúzó erő.

A fajok cirkuszában (I. 373.)
1910. Az európai népek körében hátul kullogunk, mások levetett rongyait hordjuk, képtelenek vagyunk újat alkotni, a saját lábunkra állni. Szomorú öniróniával írja le eltévedésünket, létünk céltalanságát, reménytelenségét (“Húsvéttalan a magyarság”). Itt is megjelenik a mégis, a felsőbb parancs, amely nem hagyja, hogy beletörődjön sorsába.

Az Idő rostájában (II. 40.)
1913. Nemzethalál víziója ismét megjelenik, nyugodtabb, konstatáló hangnem. Látja a jövőben a magyarság pusztulását, szétszóródását, mely belső bűneinknek, tehetetlenségünknek, a jövőért tenni nem tudás következménye. Eljövendő sorsunkat megérdemeltük, a Földön nincs helye a magatehetetlen népeknek, akik “nem magvak a jövőnek”.

Üdvözlet a győzőnek (II. 274.)
Lírai, lágy hangulat. Bánat, kérés. Nem elkerülni akarja a fájdalmat, hanem csak enyhíteni.


LÁTOMÁSSZERŰ TÁJLÍRA

Összefonódnak az ars poeticával és a magyarság versekkel. Fontos szimbólum a puszta, ez azonban a Petőfinél és Aranynál megszokott idilli képektől eltérően negatív szimbólum. A puszta a társadalmi és szellemi elmaradottság, az üresség, a rothadás, az álom jelképe.
Míg Arany és Petőfi egy festői, vizuálisan elképzelhető képet festett, Ady a szimbólumokkal belső látásunkat aktivizálja.
Gyakori alakzat a hiperbola a tájversekben, ami a végtelenig nagyítja a mondanivalót.
Magyar Ugar SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 daloló Párizs.

A magyar ugaron (I. 33.)
1905. Petőfivel ellentétben nem egy elképzelhető képet fest meg, hanem a szimbólumok belső látásunkat aktivizálják. A magyar táj elátkozott föld, mindenki pusztulásra ítéltetett. Az elvadult, vad mező látszólag végleges állapot, mindent dudva, muhar borít. Ezzel ellentétben áll a szent humusz, a szűzi föld, ami arra utal, hogy itt lehetett volna virágzó országot építeni, csak mi nem voltunk rá képesek.

A Hortobágy poétája (I. 24.)
1905. A költő tragédiájáról, mely már Jannus Pannonius költészetében is megjelenik, szól ez a vers. Ellentétben áll a művészi lelkű költő és a durva, vad környezet. A vers a költő – nép, csordás – csorda ellentétre épül. A magasabbrendű művészt korlátozza az állati sorban élő nép, mely nem érti meg őt, művészete elveszik a durva környezetben.

A Gare de l'Esten (I. 41.)
A cím jelentősége: várakozás, búcsú, pályaudvar: se itt, se ott, alkalmat ad a szubjektív összehasonlításra.
Párizs és Mo. ellentéte. Párizs dalol, Mo. sír.
Tudja, hogy Párizs, a “szép ámulások szent városa” fejlettebb, mégis hazajön, mert a sorsa így rendeli.

Páris, az én Bakonyom (I. 85.)
1906. A hazai zűrzavarból, a támadások elől menekül ide. Párizs megvédi, elrejti üldözői elől.
Betyár-kultusz.

FORRADALMAS VERSEK

Az Illés szekerén című kötetben jelenik meg ez a témakör. 1907-től küldi verseit A Népszavának, a szociáldemokrata párt lapjának.
Társadalmi, gazdasági, nemzetiségi problémák: - parasztság kérdése, feudális maradványok,
- munkásmozgalmak,
- nemzeti függetlenség
- nemzetiségi kérdés.
Ady keresi azt az osztályt, amely képes a harcot megvívni a demokratikus átalakulásért. Először a parasztságot célozza meg, harcba akarja őket szólítani. Vállalja velük a sorsközösséget.
Paraszti életből vett képek, könnyen érthető szimbólumrendszer. Dózsa György, Táncsics, Esze Tamás, Rákóczi alakjának megjelenítése.

Dózsa György unokája (I. 193.)
Történelmi múlt felidézése, elgondolkodásra készteti a nemeseket.

Az öreg Kúnné (I. 298.)
Hatásos életkép. Félállati sors, értelmetlen élet.

A grófi szérűn (I. 190.)
A paraszt dolgozik a semmiért, mégis ő siratja meg a két keze munkáját. Forradalom piros lángja megjelenik.

Fölszállott a páva (I. 81.)
Csák Máté földjén (I. 189.)
Csák Máté: feudalizmus, hatalom.
Lázító alaphang, lelkes, lelkesítő, optimista.
Ady az utolsó versszakban nem azonosul tettben, csak lélekben.
Ady a parasztágban nem lát vezéreket, a munkásosztály felé fordul. Szaporodó munkásmozgalmak, rossz helyzet, nincs vesztenivalójuk, kimennek az utcára.

Vörös szekér a tengeren (I. 55.)
A leggyakrabban előforduló ige: VÁR. Ez Ady álláspontja.
Vörös: vér, Hajnal (megújhodás).
Ady kételye (utolsó vsz.): Van-e értelme a forradalomnak, lesz-e jobb, vagy csak halált hoz eredmény nélkül.

Menekülés úri viharból (I. 295.)
Versbe foglalt tépelődés: menjen vagy maradjon? Szíve szerint menne, de bizonytalan abban, hogy befogadják-e.

Küldöm a frigy-ládát (I. 288.)
Csizmadia Sándornak küldi a verset, aki azt mondta, hogy nincs szükség Adyra. Ha kell nekik, ha nem, ő akkor is velük van.

Rohanunk a forradalomba (I. 577.)
1912, alkalmi vers, májusi vérbe fojtott “véres csütörtök” után írta. Összefogás kérdése, optimista. Vihar előtti csend áthatja.
Ady meg volt róla győződve, hogy ha már forradalom lesz, akkor mindent elsöprőnek kell lennie.
1. vsz.: Teljes bizonyosság a forradalom győzelméről.
2. vsz.: Az elkerülhetetlenséget sugallja.
3. vsz.: A régi és új ellentéte.
4. vsz.: Megjelenik Tisza István alakja, akit Ady nemzet- és népellenesnek tartott, mégis a versben rokonszenvez vele, mivel ő is gyújtogat.
5. vsz.: Nominális stílus. Újra megjelenik a sorsszerűség, a forradalom elkerülhetetlensége.
7. vsz.: Kétely, jó-e a forradalom. Mo.-t a robbanás előtti csend jellemzi.

Ének aratás előtt (I. 572.)
Aratás || forradalom: kasza, mészárlás.
Aratás előtt || forradalom előtt: valamire várunk és készülünk.
Hangulat: hamu alatti parázs, vihar előtti csend.

A Tűz csiholója (I. 580.)
Példabeszéd. Prométheusszal példállózik. Bátorságot akar önteni az emberekbe.
“Csak akkor...”-motívum.

KURUC VERSEK

A magyarság versek közeli rokonai. A Szeretném, ha szeretnének (1909) című kötetben rendeződnek először önálló ciklussá.
Rákóczi-kultusz, példaértékű kor a milleneum időszakában. Rosszul felszerelt társaság, de bátorság, elkeseredettség, elszántság. Hozzátartozik a bukás és az ezzel járó bujdosás.
Thaly Kálmánnak jelenik meg egy gyűjtése, egy ő általa írt versgyűjtemény, archaizáló stílusú kuruc versekből. Saját koráról és korának szól.
A versek jellemzői:
– szerepversek (Ady beleképzeli magát egy-egy kuruc helyébe),
– archaizáló stílus,
– kuruc költemények színhelyei, hősei.

Bujdosó kuruc rigmusa (I. 235.)
Esze Tamás komája (I. 239.)
Sípja régi babonának (II. 31.)
Témája a hazától való elszakadás, a bujdosás.

ISTENES VERSEK

Ady Istenkeresésének okai:
– ebben az időben újra terjedt a vallásosság,
– halálközelség,
– lekiismeretfurdalás életvitele miatt,
– magány,
– kapaszkodót keres,
– titok, miszticizmus.
Ady magára akarta erőltetni a hitet, azonban nem volt vallásos a szó köznapi értelmében, nem élt az egyház szolgálataival, és Isten-képe sem szokásos. Állandó kétség gyötörte, hogy létező dologban hisz-e, hogy van-e Isten egyáltalán.

Az Illés szekerén című kötetben szerepeltek először önálló ciklusban Istenes versei, a legjelentősebbek a Minden-Titkok verseiben jelentek meg.

Hiszek hitetlenül Istenben (I. 335.)
1910. A hagyományos értelemben nem vallásos költő érzi, hogy szüksége van valakire, mert beteg, bűnös, meg fog halni. Adytól szokatlanul a halálra készülő költő szemében a régi, hagyományos értékek megtelnek értelemmel, újra elfoglalják helyüket a világban (szépség, tisztaság, igazság, szüzesség, jóság, derékság).
A Sion-hegy alatt (I. 155.)
1908. Gyermekkori vallásos képzésének már csak emlékei vannak, most újra keresi az utat Istenhez.
Találkozás Istennel: nem elég találkozni, meg is kell szólítani, el kell mondani a panaszokat, hogy Isten segíthessen. A költő tragédiája: nem jut eszébe az öregúr neve, nem tud vele beszélni. Így Isten nem segíthet, pedig tele van jó szándékkal, segíteni akarással.
Szakítás az eddigi konvenciókkal: Istent minden méltóságától megfosztva, ütött-kopott öregúrként ábrázolja.

Álmom: az Isten (I. 158.)
1907. Ady halni készül, megbékél a világgal, békét köt mindenkivel. Nincs semmije, már beletörődött sorsába. Nominális stílus, főnevek, melléknevek, igenevek használata.

Rendben van, Úristen (I. 307.)
Ha van Isten akkor Ady az ő teremtménye, ő tette olyanná, amilyen, így nem Ady a bűnös életéért.

Istenhez hanyatló árnyék (I. 443.)
1911.
Hitre való törekvés és kétség: e két alapgondolatra épül az Istenhez hanyatló árnyék című költeménye is.
Ady a Zsoltárok könyvének 109-ik zsoltárára rímelteti a verset, talán épp ez adja a mű bibliai súlyát. A vers címe alatt mintegy annak magyarázataként két sornyi idézet található az említett zsoltárból.
1. vsz.: Megjelenik a hit igénye, két rokon jelentésű igével nyomatékosítva: “akart, vágyott Istenem”. Az utolsó sor az Isten-keresés okát árulja el: a beteg, megfáradt költő a halál közelségében nyugalomra vágyik.
2. vsz.: Ezeket a gondolatokat ismétli, kiegészítve Isten magasztalásával: “Neved, mely szebb minden neveknél”.
3. vsz.: Ady Isten-felfogásának alapellentétét fejti ki. Ellentétben áll egymással a kétség: “Szent Képzelés”, “létlenül is leglevőbb”, és a hit vágya: “S akarom, hogy hited akarjam”. A hit-balzsam metafora a hit lelki gyógyítóerejére hívja fel a figyelmet.
4. vsz.: és az 5. strófa első sora a cím alatt olvasott bibliai zsoltáridézet versbe szövése. Konkrétan végigvihetők a megfelelések: “Mint árnyék, mikor elhanyatlik”, “S hányattatom, mint a sáska”, és így tovább.
5. vsz.: Az utolsó három sor összefoglalja a mondanivalót: csak Isten nyújthat segítséget a költőnek, “Nem szabad hinni senki másba”.

SZERELMI LÍRA

1.) Futó, felszínes kalandok

Az én menyasszonyom (I. 48.)
1900. Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása volt forrása, perdita-kultusz. Más értékrend.

2.) Léda-szerelem
A futó és felszínes szerelmi kalandok után Nagyváradon ismerte meg egy gazdag zsidó kereskedő feleségét, Diósy Ödönné Brüll Adélt, akit Ady Lédának nevezett. 1911-re a szerelem kezdett lassan kihűlni, 1912-ben végleg vége lett.
Ady nagy botrányt okoz szerelmes verseivel is:
- rosszlány (perdita) kultusz,
- kor szokásaira fittyet hányva, kitárja a legbensőbb titkokat is,
- férjes, zsidó asszony, idősebb is Adynál.
A szerelem jellege sem szokásos.
Szimbólumtár is megváltozik: - gerle helyett héja,
- évszak: tavasz helyett nyárvég, ami az őszbe tart.
A szerelem nem boldogság, hanem boldogtalanság forrása, harc, csatározások, egymás tönkretevése.
Halál gondolata hozzátartozik, az igazi beteljesülés csak a túlvilágban tud eljönni.
Önzés, önimádat, ami nem jellemzője az igazi szerelemnek.
Megszépítő messzeség, se vele, se nélküle.
Testiség, fülledt erotika.

Héja nász az avaron (I. 23.)
1905. Nyár-ősz: öregség-ifjúság.
“Útra kelünk”: nyár SZIMBÓLUM 222 \f "Symbol" \s 10 ősz.
Akusztikus és vizuális megerősítés.

Mert engem szeretsz (I. 10.)
Udvarlóvers. Szerelem jellegéről tájékoztat.

Vad szirttetőn állunk (I. 13.)
A boldogtalan szerelem mindig magában hordja az összeomlás veszélyét.

Lédával a bálban (I. 124.)
1907. Mi SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 ők, másság kifejezése. Szokványos ifjúság-, szerelem- és bálkép. Ezzel ellentétben állnak ők. Halál szele.
1. vsz.: Meglepő, váratlan ellentét. Megjelennek.
2. vsz.: Néma döbbenet. Belépnek.
3. vsz.: Táncba kezdenek.

A mi Násznagyunk (I. 174.)
Vidéki esküvő kelléktára jelenik meg.
Ellentétek: pántlika-kasza, lakodalom-csend.

Áldásadás a vonaton (I. 429.)
Búcsúvers. Ezzel a szerelemmel egy kicsit Ady is meghalt.

Elbocsátó, szép üzenet (I. 541.)
A Nyugatban megjelenő szakítóvers.
Kegyetlennek, önzésnek tűnik a megfogalmazás. Megalázó hangvétel.
Oka lehet: - ha elhiteti magával, hogy jobb így, akkor kevésbé szenved.
- cél: kibillentse magukat a bizonytalan állapotból, mindkettőjük dolgát akarta megkönnyíteni.

Valaki útravált belőlünk (I. 543.)
Már nem az öntudatos, önző hangvétel, hanem egy megsebzett, magányos, összetört férfi panasza. A szerelem volt életében a legnagyobb érték.

3.) Csinszka-szerelem
Boncza Berta először egy svájci leánynevelő intézetből, majd Csucsáról bombázza leveleivel. Ady 1914-ben kereste fel. 1905-ben feleségül vette. Csinszka haláláig ápolta a megromlott egészségű költőt.
Egészen más versek, mint a Léda-szerelemnél. Megfáradt, magányos, megcsendesült, meg tudja becsülni a feléje áradó szerelmet, szeretetet.

Őrizem a szemed (II. 191.)
Szem a lélek tükre.

De ha mégis? (II. 192.)
Nézz, Drágám, kincseimre (II. 193.)
Akkor sincsen vége (II. 194.)

A PÉNZ (ARANY) VERSEI

Ady a vér mellett a pénzt tartotta az élet másik fontos mozgatóerejének. Állandó pénzgondokkal küszködött, soha sem volt annyi pénze, amennyi a nagyvilági életformájához elegendő lett volna, a szegénységgel az életből kirekesztettnek érezte magát.
Verseiben mitizálja, istenséggé növeszti a Pénzt, az Aranyat.

Harc a nagyúrral (I. 53.)
1905. Hízelgés, magalázó könyörgés, küzdelem, kétségbeesés.

VILÁGHÁBORÚS KÖLTÉSZET

1914 júliusában kitört az első világháború.
Főleg A halottak élén (1918) című kötetben jelentek meg világháborús versei. A háború alatt a költő bekapcsolódott a közéletbe, a politikai, háborús eseményekre reagált. Verseit az aktualitás miatt datálta. A háború mélységesen megrázta Adyt, szemében esztelen vérontásnak, a világ értelmetlen rombolásának tűnt. Végig a háború ellen volt, a háborúellenes szociáldemokrata párttal szimpatizált. A háború nemcsak anyagi és vérveszteség, hanem erkölcsi összeomlás is.
A költő feladata:
– szembesíteni az embereket a háború tébolyával, embertelenségével,
– rádöbbenteni a kisembereket arra, hogy ez a háború nem értük folyik, mégis ők szenvednek miatta,
– megőrizni a múlt értékeit és átörökíteni a jövő számára,
– embernek maradni az embertelenségben.
Három fő motívum:
– a Tegnap,
– a Gondolat,
– az Ember.

Emlékezés egy nyár-éjszakára (II. 93.)
1917. Elbeszéli a háború kitörésének éjjelét, de a vers hangulatteremtő, az érzelmekre hat. A két évvel azelőtt csak különösnek látott éjszakáról kiderült, hogy borzalmak elindítója.

Az eltévedt lovas (II. 118.)
Néhány hónappal a háború kitörése után keletkezett, amikorra a villámháború illúziója már szertefoszlott.
Ez a szándékoltan kihagyásos és homályos költemény a háborút tragikus eltévelyedésnek minősíti. A címben szereplő eltévedt lovas a kiutat kereső emberiséget és kilátástalan jövőjét jelképezi.
A vers indítása kísérteties, és ez a hatás a versben tovább is erősödik. A kilátástalanság kifejezése végett a jövő teljesen hiányzik a műből, a jelen, a pőre sík pedig a múlttal telik meg, maga a lovas is “hajdani”. Ehhez a múlthoz viszont egyértelműen negatív és félelmetes fogalmak kapcsolódnak (sűrű bozót, süket köd). Ebben a ködben inkább a képzelet, mint a látás rajzolja a tárgyak körvonalait. A lovast sem láthatjuk, csak vak ügetését hallani, ami szintén hozzájárul a vers kísértetiességéhez. Látható viszont a táj, erdők, nádasok, és sűrű bozót, mintha egy világméretű mocsár lenne, ami pedig a kiúttalanság szimbóluma. A hatodik strófa hat csupa kezdetű mellékmondata kifejezi, hogy a múlt rossz jelenségei teljesen elfoglalták a jelent. Az eltévedt lovas külső segítséget, útmutatást sem kaphat, mert amik ezt adhatnák hiányoznak: “nincsen fény, nincs lámpa-láng, | És hírük sincs a faluknak.” A nincs ismétlődése nyomatékosítja a reménytelenséget. A köd-bozótból a vadság, az emberellenesség jelképei tűnnek elő. A mondanivalót a megismétlődő első versszak nyomatékosítja, amelyben a hajdani és eltévedt jelzők felcserélődnek, tehát a hajdani kap nagyobb hangsúlyt, ami a változatlanság-érzést erősíti.
Az egész emberiség útvesztésének látomásaként is értelmezhető.

Krónikás ének 1918-ból (II. 126.)
Itt már a háború képei jelennek, meg az eltévelyedés konkrét következményei.
Archaizált feldolgozás, krónika-utánzat. Oka: mintha megpróbálná magától eltávolítani a kort, hogy érzelemmentesen, krónikás módjára tudjon képet festeni a háborúról.
Értékrendszer felbomlása, más erkölcs, nem tudni mi a jó és rossz.

A mesebeli János (II. 117.)
A kisemberek verse. Népmesei legkisebb fiú motívum. A háborúban is a kisemberek harcolnak, a népmesében szokásos jutalom azonban a valóságban nem létezik.

Ember az embertelenségben (II. 97.)
1916. Visszatér a mégis-motívum. Újra költői feladat: az értékeket kell megmenteni és átadni a jövőnek.

Mag hó alatt (II. 109.)
1914-ben jelent meg a Nyugatban. Tisztes költői magatartás megnyilvánulása. Megőrizni a reményt a jövő számára.
Ha másért nem, akkor azért, mert az élet rendje az, hogy mindenből van kilábalás, mindig lesz új tavasz.

Intés az őrzőkhöz (II. 104.)
Remény megőrzése.

HALÁL-VERSEK

A halál és halálvágy korán megjelent Ady költészetében (Vér és Arany, 1907, külön ciklus: A halál rokona).
A Léda-versek állandó kísérője a halál, az Istenes versekkel is kapcsolatban áll.
A halál a beteg életből való menekülésben boldog nyughelyt nyújt.

Párisban járt az Ősz (I. 64.)
1906, Párizs.

Ady Endre 12.