Nemzeti kultúránk a reformkorban

A polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség kérdései a reformkorban.

1. A feudalizmus bomlásának jelei a gazdasági életben és a társadalomban

a) Mezőgazdaság

Hazánk agrár ország. A XIX. sz. első felére a földesurak kiterjesztik a majorsági területet árutermelés céljából. Ezáltal saját vagyonunk a haszon miatt gyarapszik. (Nagyobb majorság.) Eredmény: több árut tudnak termelni, több a haszon, nagyobb a bevétel). Jellemző maradt a robot, a háromnyomásos, külterjes gabonatermesztés.

Mint látható, a földbirtokosok vagyona nőtt, de a kézben lévő pénzt nem a birtokok fejlesztésére használták föl, hanem elherdálják. Néhány előnyös helyzetben lévő nagybirtokos az ország nyugati, északnyugati peremén arra használja föl a konjunktúrát, hogy birtokát korszerűsítette. A korszerűsített nagybirtokon elterjedt a vetésforgó. Vasekét, vetőgépet használtak, képzett gazdatiszteket alkalmaztak. Példájuk egyre vonzóbb lett, követésük azonban a tőkehiány miatt a legtöbb birtokos számára szinte lehetetlen.

Magyarország a mezőgazdaság szempontjából nem sokat lépett előre. Elhanyagolt gazdaságok és rossz minőség, eladhatatlan termények jellemezték Mo. mezőgazdaságát. (Ennek következménye, hogy a nemesség nagy részénél válsághelyzet alakul ki.)

b) Ipar

A napóleoni háborúk alatt fölvirágzott a kontinentális kereskedelem. Hatására nálunk is új manufaktúrák keletkeznek. Fönnmaradt viszont a kézműipar céhes szervezete. Később, a kereskedelem, a kézművesipar és a manufaktúrák fejlődése leáll. A megkülönböztető vámpolitika elvágta Mo.-t hagyományos kereskedelmi partnereitől, és az örökös tartományok piacává tette. (Mindez hatással volt a társadalom alakulására is.)

c) Társadalom

A társadalom felső rétege differenciálódik. Van a nemességnek egy kis csoportja, akik meggazdagodnak. A nemesség jelentős része viszont (kis- és középnemesség) elszegényedik. Eladási nehézségekkel küszködnek, hiteleket kell felvenniük, nem tudnak fizetni, elszegényednek, nincstelenné válnak. Így kialakul a BOCSKOROS nemesi réteg. Számuk kb. 700.000. Életformájuk, műveltségük nem különbözött a parasztétól. A nagybirtokot gyűlölték, de előjogaikhoz görcsösen ragaszkodtak.

A parasztság is differenciálódik. A parasztság felső rétegének sikerül az árutermelésbe bekapcsolódnia. A nagygazdák igaerejük révén több telket is birtokolhattak, pusztákat bérelhettek, s fölhasználták a nincstelenek munkaerejét. A zsellérek számottevő munkaerő-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek hozzájárultak termelőeszközeik elveszítéséhez, nem biztosították munkaerejük kihasználását.

A társadalom harmadik csoportja a munkások, kiknek száma igen kevés. A polgárság Mo.-n gyenge, mert a lehetőségek nem olyan nagyok. A hivatalokat, tisztségeket a nemesség képviseli.

Az értelmiségi réteg a legalsóbb társadalmi rétegből termelődik ki. Anyagilag nem ellátottak. A módosabb réteget a jobb családból származók alkotják. A reformok és a polgárosodás legelszántabb hívei az értelmiségiek köréből kerültek ki.

2. Széchenyi programja

A reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt, aki 1825-ben az országgyűlésen felajánlja egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön a MTA. Ezen az országgyűlésen sok más probléma is felvetődik (pl.: jobbágykérdés, kultúra).

A felajánlás helyszínén 154.000 pengő gyűlik össze, amit 8-10 nemes adott össze. Ez az, ami elindítja a reformokat. Ezen az országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál veti fel a jobbágykérdést. Ez óriási felzúdulást vált ki. A nemesek első reakciója, hogy elzárkóznak a gondolattól. Széchenyi édesapja, Széchényi Ferenc, aki sokat tett az országért. Létrehozta a Nemzeti Múzeumot és a Széchényi könyvtárat. Anyja a Festetics családból származott. Ő is a haladó gondolkodásúak közé tartozik. Széchenyi fiatal korában sokat katonáskodott és utazgatott. Így jutott el Angliába is. Itt alakultak ki reformgondolatai. Mikor visszatért, még élesebben látta a különbségeket Nyugat-Európa és Mo. között.

Gondolatai:

Jobbágykérdés. Azt állítja erről, hogy Magyarország mezőgazdasága azért elmaradott, mert a jobbágyokat semmi nem ösztönzi a munkára, mivel a munkájukért bért nem kapnak. Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet teremtsenek maguknak. (Széchenyi erre nem talál megoldást. Ő sem tudott volna igazán jobbágyai nélkül élni.)

A Hitel című munkájában felfedezi azt, hogy a nagybirtokosok gazdaságfejlesztő tevékenységének legnagyobb gátja az ősiség törvénye. (Vagyis a birtok nem eladható, nem adományozható, hanem csak örökölni lehet. Ennek következményeként a birtokosoknak ha nincs pénzük, nem tudnak eladni a földjükből, aminek árából kifizetnék az adósságukat.) Nincsenek bankok, nem tudnak hitelt felvenni, mert a bankárok nem látnak fedezetet a pénz visszafizetésére. (Ezt is az ősiség törvénye gátolja.) Széchenyi szerint az ősiséget kellene teljesen eltörölni.

Másik két könyve a Világ és a Stádium. A Stádiumban 12 pontban foglalja össze gondolatait. Ez a három könyv elméleti munkájának eredménye. Mo. és Ausztria kapcsolatával is foglalkozik. Nem volt híve a függetlenségnek Széchenyi. Ő nem akart Ausztriától elszakadni. (Kossuth és Széchenyi közt ez adja a fő ellentétet.)

3. Kossuth programja

Kossuth először az 1832-36-os országgyűlésen tűnt fel. Döntő szerepe volt a nyilvánosság és az országos közvélemény megteremtésében. Kézzel írott, majd nyomtatásos újságát, az Országgyűlési Tudósításokat kézről-kézre adták. A reakciót maró gúnnyal, a reformeszméket tisztelettel és lelkesedéssel kommentálta. Tehetsége már ekkor sok hívet teremtett a reformok ügyének. I. Ferenc halála után a hatalom Metternich kezében összpontosult, aki az erőszak, a megfélemlítés eszközét alkalmazta. Az országgyűlési ifjak után Kossuth következett. Betiltották új lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés feloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Ellenszegült, ezért hűtlenség vádja alapján börtönbe hurcolták. 1839-40-ben ülésező országgyűlés nemcsak az önkéntes örökváltság és az ipari ütemek engedélyeztetését érte el, hanem a politikai foglyok amnesztiáját is. Kossuth a börtönben nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult. 1841 januárjától Kossuth főszerkesztője a Pesti Hírlapnak, ezt a lehetőséget azért kapta, mert a kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét. Kossuth zsenialitása viszont új fegyvert teremtett: a modern újságírást. Politikai vezércikkei sorra vitték a gazdaság és a politika valamint a társadalom égető problémáit.

Kulturális élet

1794 és 1849, azaz a jakobinusok elítélése és a forradalom leveretése nemcsak politikai, de kulturális vonatkozásban is rendkívül nagy veszteséget jelentett, ám a két csapás között bontakozott ki a magyar szabadelvűség, mely társadalmi tekintetben véget vetett a hűbériségnek, kulturálisan pedig különböző irányzatok bonyolult kölcsönhatásával jellemezhető.

Míg a díszítésnek döntő szerepet adó rokokót viszonylag hirtelen váltotta föl a századfordulón az ésszerű, már-már mértani értelemben véve szigorú szerkesztésre törekvő klasszicizmus, ez utóbbi, s a romantika között kevésbé határozottan vonható meg korszakhatár, sokkal inkább kölcsönhatás jellemző az új század elejére. Sőt, nemcsak a stílus-, de az eszmetörténet vonatkozásában is fokozatos átmenetekről lehet beszélni. A klasszicizmus a különböző művészetekben nem egy időben alakult át.

Irodalom:

A szakmai tudás és hivatásszerűség helyét a korszak végére a lángelmére jellemző küldetés és elhívatottság jellemzi. E változás fokozatai érzékelhetők a századforduló költőinél. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), és Berzsenyi Dániel (1776-1836) is jelentős képviselői ennek. Kölcsey előbb Csokonai, majd Kazinczy eszményeitől távolodott el s alakított ki önálló szemléletet. A Himnusz (1823) kapcsolatba hozható az újklasszikus eszménnyel, azonban később születnek a romantikához kapcsolódó versei is. A korszak első éveit kétségkívül a bécsi udvarnak a fölvilágosodással szemben megváltozott magatartása határozta meg, mivel keresztezték a magyar polgárosodás ügyét. Ezzel a arányban a nyomdák, és a nyomdai kiadványok száma is csökkent. A fejlődést azonban hosszú távon mégsem lehetett megállítani. Kazinczy és Kisfaludy Sándor (1772-1844) nemzedékével megerősödött a polgárosuló nemesi kultúra. A szépirodalomban a romantika mozgalommá szerveződése Kisfaludy Károlynak köszönhető. A magyar romantikus költészet központi alakja Vörösmarty Mihály a Zalán futása (1825) című eposzával szerzett országos hírnevet. A romantikus költői nyelv megmutatkozik más elhíresült műveiben is, mint pl. a Csongor és Tünde, a Szózat, vagy a Vén cigány című önmegszólító drámai magánbeszéd. Petőfi Sándor (1823-1849) népiességét is gyorsan befogadták. Petőfi életműve ékesen bizonyítja a romantika és a biedermeier összefonódását. Ez a népiesség megfigyelhető Arany János (1817-1882) költészetében is, melynek talán leghíresebb elbeszélő költeménye a Toldi (1846).

Színház:

Kelemen László hozta létre az első magyar színtársulatot, mely 1790.október 25-én Budán kezdte el tevékenységét, Simay Kristóf, Igazházi, a kegyes jó atya című színművének az előadásával. A pesti Magyar Színházat 1837-ben nyitották meg. A színházi kultúra fejlődésével hozható összefüggésbe Katona József (1791-1831) tevékenysége, ki színészként, fordítóként sajátította le azokat az ismereteket, melyek hozzásegítették a Bánk Bán megírásához. Kezdetben nem ismerték fel tragédiájának jelentőségét, hiába küldte el több színháznak is.

Oktatás:

Az oktatás fejlődése is elősegítette a polgári értelmiség térhódítását. Állami ellenőrzés alá vonták a pesti egyetemet, más hasonló intézményt azonban nem állítottak föl. 1848-ban több jogakadémia is létesült. 1806-ban a második Ratio Educationis előírta a 6 és 12 év közötti tankötelezettséget, s így megteremtette a 6 osztályos gimnázium előfeltételét.

A nagy magyar tudósok kevéssé számíthattak elismerésre a magyar nyelv elszigeteltsége miatt. Bolyai Farkas és Bolyai János szám-és mértani felismerései, valamint Jedlik Ányosnak az elektromagnetikus forgómozgások mibenlétére vonatkozó észrevételei sem váltak széles körben ismertté külföldön.

Festészet:

A biedermeierre jellemző műfaj az életkép, s ez szoros kapcsolatban áll a festészettel valamint a litográfiával (kőnyomattal) is. Petőfi Vándorélet című versére keletkezett például Barabás Miklós, Egy utazó cigány család Erdélyben című képe is. A festészetben azonban korlátozta a fejlődést az országon belüli oktatás, sőt a szobrászatban még az anyag hiánya is! Meg kell említenünk azonban Ferenczy Istvánt, aki Bécsben tanult Canovánál, és Thorvaldsennél.

De a külső kényszer és a belső indíttatás feszültsége a korszak festészetében is érezhető. Idősb Markó Károly (1791-1860), lőcsei születésű tájképfestő, Bécsben tanult, és röviddel a Visegrád (1828-1830) című kép elkészítése után olasz földön telepedett le. A háromszéki köznemes családból származó Barabás Miklós (1810-1898) volt jószerivel az első jelentős festő, aki Bukarest, Bécs és Olaszország után hazatért, ám az ő kezdeményezésére is rányomta bélyegét a kereslet egyoldalúsága : míg a harmincas évek közepén olasz földön készített vízfestményein kivételes, rendkívüli látványok megjelenítésére törekedett, közelítvén a romantikához, a későbbiekben- a negyvenes évek néhány életképétől eltekintve- egyre inkább a biedermeier kedvelt műfajainak, az arcképnek, az almanachokban, hírlapokban közölt kőnyomatnak, sokszorosító metszeteknek termékeny művelőjévé vált.

A magyar képzőművészet viszonylagos elmaradottsága legalábbis részben a megfelelő intézmények s a művészeti élet hiányára vezethető vissza. A műkereskedelem jóformán csak az 1839-ben alakult Pesti Műegylet létrehozásával kezdődhetett el, melynek 1840-ben megrendezett első kiállításán körülbelül 350 festmény szerepelt. A belföldi művészképzés kezdetét 1846-tól lehet számítani. Ekkor nyitotta meg magániskoláját Pesten a velencei születésű Giacomo Marastoni, aki egyébként a fényképészet területén is kezdeményező szerepet játszott, hiszen már 1841-ben állított ki dagerotípiákat (Petőfiről is készült).

A biedermeier, melyet olykor megszelídített romantikának neveznek, és általában úgy határoznak meg, mint a romantika ellenhatását és klasszicizáló visszavételét, a bútorkészítésen kívül leginkább a festett, rajzolt és írott életkép műfajában éreztette hatását.

Építészet:

Az építészet hosszabb ideig a klasszicizálás hagyományát követte. Hild János, Hild József, Pollack Mihály a magyar klasszicizmus legjobb képviselői rendeltetési helyüknek megfelelő épületeket is tudtak építeni. A Pollack tervezte Nemzeti Múzeum (1836-1844) példázhatja az újklasszicizmus továbbélését a század közepéig, annak ellenére, hogy a romantika már a művészet elméletében is érvényesült.

Zenei élet:

A zenében szinte megtorpanást sem lehet érezni, legalábbis a népszerű kultúrában nem, ahol a korai verbunkosból szervesen fejlődött ki annak a XIX. Század elején indult nemzedéknek a munkássága, melynek különösen három tagja érdemel említést: a bécsi születésű, Kolozsváron megtelepedő s ott a tízes években alapított Musikai Conservatoriumot 1837-ben átszervező Ruzitska György, névrokona Ruzitska József, a Béla futása (1822) című első fennmaradt magyar opera szerzője, valamint a zsidó származású Rózsavölgyi Márk, a palotás, a körmagyar és a szaloncsárdás egyik kialakítója. A folytonos előrehaladás csak hosszabb idő elteltével vezetett minőségi ugráshoz. A magas kultúrában a zenei élet még a századfordulón is behozatalra szorult. Joseph Haydn 1800-ban Budán vezényelte A teremtést, Beethoven számos alkalommal látogatott Magyarországra-így 1800-ban a budai várszínházban hangversenyezett és ugyanekkor, valamint a következő években Brunsvik grófék martonvásári kastélyában vendégeskedett. Francz Schubert hosszabb időt is töltött az országban: az Esterházy grófoknál volt zenetanár. Aligha lehet tagadni, hogy e szoros kapcsolat a német nyelvterület zenéjével előkészítette azt a minőségi változást, amelyet Liszt Ferenc (1811-1886) munkássága jelentett. Noha nyugat-magyarországi német családból származott, és nem tanult meg magyar, hamar kapcsolatba került a verbunkossal. Magyarnak vallotta magát, és rendszeresen hangversenyzett az országban.

A magyar zene történetében új szakasz kezdődött, amikor Erkel Ferenc (1810-1893) az olasz-francia opera sajátosságaival ötvözve a magas kultúra szintjére emelete a verbunkos örökségét, a Hunyadi Lászlóban, abban a daljátékában, amelyet a Himnusz megzenésítésének évében (1844) mutattak be. Kialakult az új stílusú népzene, a ritmus kötöttebb lett, csökkentek a díszítések és nőtt az ismétlések szerepe. A Szózat megzenésítésére 1843-ban kitűzött pályázat nyertese, Egressy Béni játszott fontos szerepet e népszerű zene kialakításában.

A REFORMKORI SAJTÓ (1830–1848)

Széchenyi és a Jelenkor (1832–1848)

Széchenyi a 20-as évek végén egy új, korszerű újságot kívánt létrehozni, melynek szerkesztésére Kisfaludy Károlyt szemelte ki. A Jelenkor és Társalkodó című melléklapja 1832 elején jelenhetett meg Helmeczy Mihály szerkesztésében. Segédszerkesztője Csató Pál volt. 1836-ban az angol lapok mintájára nagyobb lett az újság formátuma, előfizetőinek száma meghaladta a négyezret.

Elődeinél érdekesebb, színvonalasabb lap volt, de a cenzúra miatt nem válhatott új típusú politikai lappá. Hírszolgálatával Széchenyi politikai törekvéseit igyekezett támogatni. A hazai híreket az első oldalon közölte, Magyarország és Erdély cím alatt. Ezen kívül személyi hírek, halálesetek, beiktatások és természeti csapások is olvashatóak voltak. Foglalkozott a helyi olvasótársaságokkal és új irodalmi kiadványokkal is. Legnagyobb figyelmet a Lánchíd ügyének, a Magyar Tudományos Társaságnak, a Vaskapunak és a Duna szabályozásának szentelt. A cenzúra nem kímélte a külföldi híreket sem, ennek ellenére sikerült a nyugati országok politikai intézményeinek életéből betekintést nyújtani.

A liberális eszméket főleg melléklapja, a Társalkodó által érte el, mivel ez ellentétben a korábbi irodalmi-művelődési jellegű melléklapokkal politikai témákkal is foglalkozott. Szerkesztését 1832-ben Bajza József, majd 8 évig Szenvey József látta el. A lap Kölcseyről többször is megemlékezett, számos cikk jelent meg az angol politikai viszonyokról, de Amerikáról is.

A kormány ellenzékinek tartotta a lapot, a lap nyomdája, a pesti Tratter-Károlyi cég 1839-től Magyarországon először gyorssajtót helyezett üzembe. 1837-1841 között Nagy Ignác lett a segédszerkesztője, 1839-től Garay János végezte a külföldi hírek szerkesztését. A politikum még ekkor is a melléklapba szorult, itt közölték Széchenyi cikkeit is.

Kossuth kéziratos lapjai

Kossuth volt az első jelentős magyar politikus, akinek tevékenysége szorosan kapcsolódott a sajtóhoz, aki maga is szerkesztett újságot. 1832-ben lépett fel azzal a tervvel, hogy Pozsonyból a cenzúra megkerülésével kéziratos ogy tudósításokat küld. December 16-ától kezdve folyamatosan jegyezte az ogy eseményeit, és egyszerű postai levélben továbbította az olvasóknak az Országgyűlési Tudósításoknak nevezett újság számait. 1833 elején körlevelet küldött az előfizetőknek, melyben bejelentette, hogy társult Orosz József pozsonyi újságíróval, és a jövőben rendszeresebben küldi tudósításait. Kossuth az általa vázlatosan lejegyzett beszédeket otthon megszerkesztette és mintegy 25-40 jurátussal lemásoltatta. Kossuth az Ogy Tudósításokban az 1832. december 16. és 1836. május 15. közötti eseményekről számolt be. A beszédeken kívül a szerkesztő saját megjegyzéseit és az aktuális politikai helyzettel kapcsolatos kommentárjait is közölte, ezek a vezércikk szerény futárai voltak. Olyan alaposak és pontosak, hogy az ogy történetének ma is legfontosabb forrását alkotják. Nem kizárólag hírközlő újság volt, hanem már határozott politikai irányt képviselt a reformellenzék oldalán. Ezért a kormány kezdettől fogva veszedelmes vállalkozásnak tekintette. A sokszorosító berendezés alkalmazását a kormány végképp nem tűrte. A kormány azonban megvásárolta Orosz Józsefet, Kossuth erre visszatért Pozsonyba, és újra átvette és 1836 májusáig továbbra is ellenzéki szellemben folytatta a Tudósítások szerkesztését. Az ogy végeztével azonban a Tudósításokat a megyegyűlésekről is folytatni kellett Törvényhatósági Tudósítások címmel. Kossuth ezúttal Pesten rendezte be lapjának központi szerkesztőségét. A Törvényhatósági Tudósításoknak több előfizetője volt, mint elődjének, az újság ellenzéki jellegét Kossuth politikai pártállása alapozta meg. Tudósításai főként az ellenzéki megyékből származtak, a kormánypárti megyék eseményeiről a helyi ellenzéki akciók kapcsán számolt csak be. Dicsért, pellengérre állított, gúnyolt, sőt élesen visszavágott az őt ért támadásokra. 1836 tavaszán Kossuth elhallgattatására készültek, felszólították lapjának beszüntetésére. Kossuthot a pesti ellenzék is támogatta, Deák, Kölcsey, s mintegy 30 megye is melléállt. Októberben megérkezett a második eltiltás, ismét óvás, a megyék ismét támogatták. Végül is az Ogy Tudósításait három és dél évig háborítatlanul folytatta Kossuth. 1836 októberében a helytartótanács megtiltotta a budai főpostahivatalnak a Törvényhatósági Tudósítások továbbítását. Kossuth a posta megkerülésével juttat el az előfizetőknek az újságot, ezért pert indítottak ellen, majd koncepciós perben 4 évi börtönre ítélték.

Kísérlet kormánypárti sajtó létrehozására

Kossuth bebörtönzése után, 1837. július 4-én Hírnök címmel, hivatalos engedéllyel jelent meg egy új magyar nyelvű politikai lap, szerkesztője Orosz József, segédszerkesztője Csató Pál lett. Orosz személye alkalmasnak bizonyult a fennálló rendszer támogatására. A Hírnök a Jelenkorhoz hasonló, korszerű, 3 hasábos, nagy ívrétű alakban hetenként 2x jelent meg. Elöl a hivatalos közlemények voltak, utánuk a hazai, majd a külföldi hírek. A lap végén a hirdetések, lapszemle, valamint művészeti és irodalmi közlemények kaptak helyet. A melléklap címe Századunk volt, ide kerültek az irodalmi és ismeretterjesztő cikkek. Hamarosan kiviláglott, hogy a lap a fennálló feudális rendhez ragaszkodott. A lap szócsövévé lett a Széchenyi elleni támadásoknak, s egyszersmind Metternichnek is.

Egyéb jelentéktelen vállalkozás ez időszakban:

1838-39 Erdélyi Híradó és annak melléklapja, a Mulattató.

Munkátsy János lapja, amelyet a korábbi Rajzolatok című divatlapból alakított át politikai lappá.

A Sürgöny címmel 1840-ben indított rövid kormánypárti lap.

Folyóirat-irodalom

A 30-as években a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt a politikum inkább a folyóiratokban kapott teret. A korszak két legszínvonalasabb irodalmi és kritikai folyóirata: Kritikai Lapok és az Atheneum.

A Kritikai Lapok (1831-1836)

Toldy Ferenc 1831 elején indította meg, aki Bajza Józsefet bízta meg a szerkesztéssel. Nagy jelentőségű lap volt, mivel első ízben történt meg, hogy köréje állandó tábor szerveződött, amely fellépett a korszerűtlen irodalmi állapotok és az elavult társadalmi viszonyok ellen is. A tudományos és irodalmi kritikai társadalmi, sőt politikai tartalmú bírálattá is változik. A szerkesztő már a beköszöntőjében, a Vezérszóban élesen szembeállította a haladás és a konzervativizmus táborát. Kemény és igazságos kritikát sürget, az azonos törekvésű írók egyesítését és írói párt létrehozását szorgalmazta lapjával, ami egyet jelentett a szervezett ellenzékiséggel. Bajza irodalmi és társadalmi elveit a Kritikai Lapok 7 megjelent füzete tartalmazza (400-1400 példány). A folyóiratnak sikere volt az olvasók körében, nagy volt a sajtóvisszhangja is.

Bajzáék ellenfelei Sas néven rövidesen ellenlapot indítottak, szerkesztője Thaisz András volt. A Sas irodalmi rovatában változatlan a fordításokat helyezte előtérbe. A Kritikai Lapok ellenfelei közé tartozott a nacionalista illúziókat kergető Horvát István is, aki 1833-ban a Vörösmartytól átvett Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként ezt a lapot is a maradiság orgánumává süllyesztette.

A Kritikai Lapok 1836-ban megszűnt, de Bajza fél évvel később még hatékonyabban folytatta a megkezdett harcot új folyóiratában, az Atheneumban.

Az Atheneum

1836 derekán Bajza lapengedélyért folyamodott, a lap programja a decemberi Jelenkor és a Hazai Tudósítások hasábjain olvasható. Bajza 1937. január 1-jén megjelenő Atheneum első számában is kitért a sajtó tudatformáló szerepére. A lap hetenként 2x jelent meg, így a színvonalas ismeretterjesztés mellett a politika aktuális kérdéseihez is közel kerülhetett. A lap munkatársaként megnyert Kölcsey Parainesisét küldte el, ezt 5 folytatásban adták közre. Kölcsey írásai mellett fontosak lettek a fiatal írók vezéralakjának, Vajda Péternek a Hegel hatását mutató filozófiai tárgyú cikkei is. Az Atheneumban közölt írások rendszeresen támadták az udvart és az abszolutizmust. A szerzők, gyakran történeti példákkal igyekeztek kritikájukat aktualizálni. Kölcsey veti fel először a reformkori sajtóban az Erdéllyel való unió követelését, Kazinczy Gábor pedig a Kárpát-medence népeinek egyenlőségen alapuló együttélését tűzte ki programjául.

Bajza folyóirata rajongással fordult a fejlettebb nyugati-európai és amerikai államok felé. A lapban válik általánossá a reformkori publicisztika sajátos műfaja, az útleírás, azzal a céllal, hogy a hazai olvasók minél nagyobb tömegeihez eljussanak a fejlettebb társadalmak életéről írt beszámolók. De nem hiányoznak a lapból azok a hazai valóságot feltáró, szociográfiai jellegű cikkek sem, amelyek felvetik az égető társadalmi és kulturális problémákat, és hírt adnak arról, hogy a reformmozgalom iránti érdeklődés a falvakban fokozódik. Az Atheneum a reformok híveinek fórumává vált, gyakran foglalkozott a kormányzás, a törvényhozás és az önigazgatás reformjával. Mintául ezúttal is Anglia és az Egyesült Államok kormányzásmódja szolgál. Sokat írnak a kapitalista viszonyokra való áttérésről, az ipar és a mezőgazdaság problémáiról. Szalay László és Szemere Bertalan cikkeiben megjelennek a szociális jellegű aggodalmak is. A lap szerzői nagy figyelmet szántak az elavult magyar oktatásügy megújítására is. Nem hanyagolták el a szépirodalmat sem: helyet adtak a legjelentősebb íróknak csakúgy, mint a pályakezdőknek. Itt jelent meg először nyomtatásban Gyulai Pál és Petőfi Sándor első verse.

1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház, így rovatot hoztak létre színikritikák számára. Az Atheneum honosította meg a szerzők rendszeres honorálását, mindez hozzájárult a munkatársak számának növekedéséhez. Lassanként az előfizetők száma is megnövekedett.

A folyóiratnak számos ellensége is volt. A bécsi cenzúra, a titkosrendőrség feljelentései mellett szembetalálta magát az arisztokratikus és konzervatív irányzatok támadásaival is. A Hírnök 1837-es megindulása után fokozódtak ellene a támadások. Orosz József megvásárolta Csató Pált, aki korábban az Atheneum köréhez tartozott. Bajza Csatóról írva nem hallgatta el annak elvtelenségét, korruptságát és karrierizmusát. Az Atheneum tekintélynövekedéssel került ki e vitákból, s 300-zal emelkedett előfizetőinek száma (kb. 1000-ről). 1841-től azonban a hanyatlás jelei mutatkoznak, a Pesti Hírlappal már nem tudta felvenni a versenyt, 1843-ban megszűnik.

A Figyelmező

Az Atheneum kezdettől fogva, hetenkénti megjelenésű, kimondottan kritikai melléklapja. Céljául a hazai szellemi élet irányítását tűzte ki, a kritika eszközeivel. A Toldy Ferenc szerkesztésében megindult lap nemcsak a könyveket, hanem a folyóiratok friss számait is szemlézte. Nagy figyelmet szentel a publicisztikának, de szorgalmazza a filozófia, a neveléstudomány és a történelemtudomány megújulását is. Kritikusai írásaikat álnévvel, illetve számjegyekkel jegyezték. Az így jelentkező Szontagh Gusztáv regénybírálatai is hozzájárultak a kritika műfajának hazai továbbfejlesztéséhez.

A Figyelmező második évfolyamától kezdve törés állt be, ettől kezdve inkább csak regisztrálta és ismertette a megjelent műveket, egyedül a centralisták – Eötvös, Szalay és társaik – műveinek kritikai visszhangja emelkedik ki ekkor a lapból. Továbbra is érdeme viszont a pályakezdők – Eötvös, Vörösmarty és mások – munkáinak a figyelemmel kísérése. A lap önállóságának az vetett véget, hogy Bajza 1840 végén a Figyelmezőt beolvasztotta az Atheneumba.

Tudományos és ismeretterjesztő folyóiratok

1825-ben megalapítják a Magyar Tudományos Akadémiát, de folyóirat kiadására csak 1834-ben indulhatott meg Tudománytár címmel, Toldy Ferenc szerkesztésében. Az első két évfolyam gyengébb színvonala miatt Toldy a cenzúrát okolta; ettől kezdve azonban sokat javult a folyóirat, és szinte a modern társadalom- és természettudomány első magyar fórumává lett. Foglalkozott az ipari forradalom és az európai, valamint az amerikai kapitalista fejlődés kérdéseivel, az emberi szabadságjogokkal és általában a fejlettebb külföldi országok bemutatásával. Toldy több cikkben is foglalkozott a közép- és kelet-európai irodalmakkal, de az olvasók sokrétű tájékoztatást kaphattak az európai társadalmi, kulturális, irodalmi és politikai viszonyokról is. 1835-ben Csató Pál vette át a szerkesztést, aki ekkortájt már feladta ellenzékiségét, de elvtelen szerkesztői gyakorlata a lap színvonalának süllyesztését eredményezte. 1836-tól kezdve két részre osztották a lapot: az Értekezésekben (szerkesztője: Luczenbacher János) az önálló tudományokat, a Literatúra című kötetben (szerkesztője: Balogh Pál) a könyvkritikákat és recenziókat közölték. A Tudománytár értekezései között az államelméleti és a politikaelméleti írások továbbra is szép számmal voltak képviselve. A Literatúra ismertetései felölelték a nagyvilág irodalmi és kulturális életét, a tudomány és kultúra legkülönbözőbb ágait. Évente több száz művet mutattak be a hazai olvasóközönségnek. A folyóirat Kossuth Pesti Hírlapjának sikerével szűnt meg.

Ismeretterjesztő folyóiratok

A 30-as években új laptípus jelentkezik, a mintát az angol, francia és német filére lapok szolgáltatják. Hivatásuk, hogy a technikai forradalom idején az ipari munkások számára korszerű ismereteket terjesszenek. E nagy példányszámban, olcsón kiadott laptípus első hazai megfelelője Garasos Tár címmel 1834-ben Lipcsében indult, kiadója Otto Wigand, szerkesztője Vajda Péter volt. A vegyes tartalmú lap nem tudott megfelelni a nyugati mértékkel mérhető tömeglap követelményeinek, mindössze 500 példányban jelent meg, és kellő számú előfizető hiányában más a 12-dik számmal megszűnt. Érdekessége a lapnak, hogy visszatért a legrégibb illusztrációs eljáráshoz, a fametszethez.

1834-ben Pozsonyban is kiadtak egy hasonló lapot Fillértár címmel. Ennek kiadója és szerkesztője Schmidt Antal nyomdász volt, akitől később Orosz József vette át a szerkesztést. A lapban kőnyomatos úton sokszorosított képek jelentek meg. 1835-ben a lap megszűnt.

Nagyobb sikere volt a közhasznú ismereteket terjesztő harmadik hetilapnak, a kolozsvári Vasárnapi Újságnak, amely 1835-től egészen 1848 novemberéig életben tudott maradni. Szerkesztője Brassai Sámuel. Az újság az Erdélyi Híradó melléklapjaként jelent meg és politikai híreket is közölt. Ebben is voltak illusztrációk már.

A 40-es évek folyóiratai

1840 áprilisában Kossuth, Wesselényi és az ogy ifjak szabadulását követően a centralisták Budapesti Szemle címmel folyóiratot alapítottak. Szerkesztője Szalay László lett, ki elsőként képviselt sajtónkban egy egységes politikai csoportosulást: a centralistákat. A szerkesztő cikkei mellett Trefort Ágoston, Lukács Móric és Eötvös József politikai, gazdasági, pszichológiai, jogi és irodalmi témájú tanulmányai láttak itt napvilágot, olyan írások, melyek mind egy polgárosult Magyarország megteremtését szolgálták. A folyóirat csak 1841-ig élt, mert a kor igényeinek a Pesti Hírlap felelt meg jobban.

Az irodalmi divatlapok

A reformkor sajátos folyóiratai voltak az ún. irodalmi divatlapok. Irodalmi jellegű újságok ezek, melyeknek egyes számaihoz réz-vagy kőnyomatos úton készített divatképeket mellékeltek. A divatképek főleg a női olvasóközönség megnyerését kívánták szolgálni. Az első hazai divatlap, a pesti Der Spiegel még német nyelven indult 1828-ban. Az első magyar nyelvű divatlap a Regélő volt (1833-1841). A divatlapok iránti igényt a középréteg táplálta. E lapok olyan vegyes tartalmú kulturális és szórakoztató orgánumok voltak, amelyek egyszerre töltötték be a családi lap, a néplap és a szépirodalmi folyóirat szerepét. Népszerűségük lehetővé tette fenntartásukat. Kezdetben a szerkesztők még tiszteletdíjat sem fizettek az íróknak, a 40-es években ez változott. Új műfajok honosodtak meg, pl. a korabeli hazai életből vett témák leíró feldolgozását nyújtó, jellegzetes típusokat bemutató életkép. Nagy Ignác, Garay János, Munkácsy János és Frankenburg Adolf életképei többnyire a pesti élet tipikus figuráit elevenítették meg. Gyakori és divatos műfaj lett az úti levél és az útirajz.

A Regélő-Honművész (1833-1841)

Szerkesztője Mátray Gábor ügyvéd volt, 1833 áprilisában indult meg hetenként 2x. A kettős cím második tagja a főlappal egyenlő terjedelmű társlapra utalt. A gyakori megjelenés nehéz helyzet elé állította a szerkesztőt, mert az írókat gyors munkára késztette. A lapot az egyenetlenség jellemezte, irodalmi anyagai jellegtelenek, versei semmitmondóak voltak és novellái is többnyire a sablont követték. Melléklapját a Honművészt Garay János szerkesztette. Tevékenysége főként a magyar színjátszás érdekeit szolgálta, sokat tett az állandó pesti színház megteremtéséért. Itt jelentek meg az első rendszeres színkritikák.

Mátray 1841 végén átadta a lapengedélyt a Regélő Pesti Divatlap címmel indult új vállalkozásnak.

A Rajzolatok (1835-1840)

Munkácsy János Rajzolatok a Társasélet Divatvilágából címmel újabb divatlapot indított. Hetenként 2x jelent meg és divatképek, később arcképeket is közölt a hazai közélet, tudomány és művészeti élet kiemelkedő képviselőiről. Első segédszerkesztője Csató Pál volt, aki színvonalassá tette a lapot. Legszorgalmasabb munkatársa Vajda Péter volt. 1836-tól Nagy Ignác lett a segédszerkesztő, aki egy évvel később Garay Jánosnak adta át a helyét. 1838-tól Hazucha-Kelmenfy László került a posztra. A gyakori szerkesztőváltás és a Bajzáék ellen folytatott polémia nem használt a lapnak. Munkácsy 1839-ben politikai hetilappá alakította át, címét 1840-ben Sürgönyre változtatta. Ennek lapengedélyét vásárolta meg a kiadó, Landerer, és ezt felhasználva indította meg 1841-ben a Pesti Hírlapot.

Regélő Pesti Divatlap

A Regélő-Honművész folytatásaként 1842 januárjában Garay János szerkesztésében jelent meg. Garay esztétikai, etikai, pszichológiai és pedagógiai tárgyú írások közlésére vállalkozott. Petőfivel való kapcsolatai és Kossuth politikájának támogatása miatt is a kor egyik legjelentősebb orgánuma lett. A politizálási tilalommal engedélyezett divatlapokba 1848-ban már nyíltan bevonult a politika is. Elődjénél szebb kivitelben és korszerűbb formában jelent meg. Új sorozatok és rovatok jelentkeztek. A vezető műfajok a novella, az életkép és az úti levelek voltak. A cikkek a polgári műveltség terjesztését kívánták szolgálni, és nem hiányzott a hazai korszerűtlenségek bírálata sem. A lap fogadtatása a közönség és a Pesti Hírlap részéről kedvező volt, a folyóiratok azonban ellenségesen fogadták. 1844 elején Erdélyi János vette át a szabadalmat és a szerkesztést is; a segédszerkesztő Vahot Imre lett. Nagyobb hangsúlyt kapott az irodalmi profil. 1844 közepétől Vahot Imre, Erdélyi sógora folytatta a szerkesztést, a segédszerkesztő pedig Petőfi lett. A lap címe ettől kezdve Pesti Divatlap. A divatképeken általános lett a nemzeti viselet, a nemzeti irány gyakrabban külsőségekben és a külföld háttérbe szorításában nyilvánult meg. A lap igényes és színvonalas maradt. Petőfi itt közölhette egyedül verseit megállapodás alapján. Mégis Petőfi és a márciusi fiatalok táborának kiválását a rendi ellenzék keretéből valójában politikai okok motiválták. Pedig a Pesti Divatlapba is bevonult a politika: az első szám melléklete Kossuth képét közölte. Részletesen foglalkozott a lap az országgyűlés eseményeivel, beszámolt a március 15-ei forradalomról, itt jelent meg a Nemzeti dal. Kiadása 1848 júliusától Budapesti Divatlap címmel folytatódott, és a lap hetenként 2x Nemzetőr című mellékletet is tartalmazott. 1848 végén szűnt meg. Közönségének elsősorban a köznemességet és a nemesi származású értelmiséget tekintette, a 40-es évek egyik jelentős folyóirata volt és nagy szerepet játszott az irodalom népszerűsítésében.

Életképek (1843-1848)

Frankenburg Adolf 1843-ban Magyar Életképek címmel elbeszéléseket és verseket tartalmazó, nem periodikus munkának tűnő füzeteket kezdett megjelentetni. A következő évben az engedély birtokában előbb kéthetenként, majd hetenkénti megjelenéssel Életképek címmel hetilapként folytatta lapja kiadását. A legnagyobb írókat gyűjtötte a folyóirat köré, akiknek tisztességes honoráriumot fizetett. A közönségnek tetszett a lap, az előfizetők száma hamar elérte a 800-at, majd az 1400-at. Ez a lap is tartalmazott divatképeket és zenei mellékleteket, hasonló volt a a Pesti Divatlapéhoz, de nagyobb teret kapott benne a kritikai rovat. 1845-1846-ban Irodalmi Őr című, jól szerkesztett kritikai mellékletet is adott ki, amelyben a bírálók szépirodalmi és tudományos műveket kísérték figyelemmel. A lap kritikai irodalmunk jelentős orgánumává vált, a hazai városi polgárság ízlését igyekezett követni és a városias, polgári-kispolgári életformát népszerűsíteni. Súlyt helyezett a női olvasók megnyerésére és nevelésére is. Eleinte kevesebbet írt a politikai és társadalmi kérdésekről, mint a másik divatlap; jobban kedvelte a pesti kuriózumokat és pletykákat. 1845-től az Életképek közelebb került a politikához, a megjelent írások a polgári Magyarországért harcoltak. Jelentős esemény volt, hogy 1846-ban a Petőfi köré tömörült tíz fiatal író, a Tízek Társasága az Életképekhez csatlakozott. Ezt Bécsben nem vették jó néven, ezért Frankenburg a következő évben átadta szerkesztői helyét Jókai Mórnak. Jókai 1847 második felétől szerkesztette a folyóiratot, amelyet liberális irányzatú szépirodalmi lapnak nevezett. Szerkesztése idején a lap kiemelkedő közleményei Petőfi versei voltak, a munkatársak között szerepelt Vörösmarty és Garay is, valamint számos fiatal író. A lap a politikus irodalom és az irányzatos művek jogosultságát hirdette, a Nemzeti Színház hivatalos lapjaként jelent meg. Számos írása foglalkozott a színház helyzetével és a bemutatott darabokkal. 1848 januárjától Arany János is a lap állandó munkatársa lett. 1848. március 15-e után Jókai és Petőfi együtt szerkesztették a lapot, amelynek alcíme: „Nép szava” lett. Jókai 1848 decemberében búcsút mondott a szerkesztésnek, december 31-én a lap is megszűnt.

A Honderű (1843-1848)

A 40-es évek harmadik jellegzetes divatlapja. Szerkesztője Petrichevich Horváth Lázár azt a célt tűzte ki, hogy megnyerje a magyar arisztokrácia támogatását az irodalom pártolására. A Honderű 1843 januárjában hetilapként indult meg, gondos kiállításban, divatképekkel. Képei mind felülmúlták a többi hazai divatlap illusztrációját. Indulása sikeres volt, mert olcsó is volt. Sokat foglalkozott a magyar irodalom elmaradottságának okaival, az arisztokráciát támogatásra, a középrétegeket olvasásra és a népet művelődésre buzdította. Eltúlozta az arisztokrácia szerepét a magyar művelődésben, az új irodalmi irányzatokat, agy az irodalmi népiességet nem tudta megérteni. 1845-től kezdve Nádaskay Lajos lett a szerkesztő, ekkor indult meg Petőfi személye és költészete elleni hajsza. A lap ekkor már elvesztette jelentőségét az irodalmi életben, szépirodalmi anyaga is érdektelenné vált. Az 1848. április 2-ai számban aztán bejelentették megszűnését, utódja a Reform amely később beleolvadt a baloldal egyesített orgánumába, a Népelembe.

A Magyar Szépirodalmi Szemle (1847)

A Kisfaludy Társaságban már a 40-es évek kezdetétől többen javasoltak egy kritikai folyóirat indítását. 1847-ben megjelent a Magyar Szépirodalmi Szemle első száma. Élén 3 tagú szerkesztőbizottság: Erdélyi János a szerkesztő, Hanszlmann Imre és Toldy Ferenc. Azonban a remélt olvasói érdeklődés elmaradt, pedig kiváló kritikusai voltak. A kritikák mellett elméleti cikkek és külföld irodalmáról szóló írások is megjelentek. Nemcsak a közönség, az írói közvélemény sem volt elég érett a kritikára, 1847 végén meg is szűnt a lap.

A 40-es évek hírlapirodalma

Hosszú időn át az irodalmi folyóiratoknak kellett betölteniük a politikai sajtó funkcióját. A bécsi kormányzat kompromisszumok felé hajló politikája és ennek nyomán a cenzúra enyhülése lehetővé tette a változást. A kormányzat megkísérelte a sajtóban a politikumot a számára megfelelő keretek közé szorítani. A cenzúraszabályzat 1848-ig azt az általános elvet rögzítette, hogy a „veszedelmes” dolgok megjelenését meg kell gátolni. Kossuth Pesti Hírlapja 1841-ben indul, szintén ez évben jelenik meg Vajda Péter szerkesztésében a szintén liberális nézeteket képviselő Világ, amely 1841 derekén konzervatív kézbe kerül. A konzervatív sajtót képviselte még az 1845-ig élt orosz József-féle Hírnök és a Nemzeti Újság. Erdélyben 1842-től a nemesi liberális reformmozgalom támogatója volt az Erdélyi Hírmondó, szerkesztője Kemény Zsigmond, aki az erdélyi sajtóban meghonosította a vezércikket. A konzervatív, kormánypárti irányzat képviselője Erdélyben az 1841-ben indult, Szilágyi Ferenc által szerkesztette Múlt és Jelen című lap volt.

A Pesti Hírlap (1841-1849)

1841. január 2-án Landerer Lajos kiadásában indult meg, Kossuth Lajos lett a szerkesztője, aki ekkor szabadult politikai fogságából. A titkosrendőrség bizalmát élvező Landerer egy antiliberális lapot akart indítani és ezért megvásárolta Munkátsy Jánostól a sürgöny kiadási jogát. Kossuth azért kerülhetett a Pesti Hírlap élére, mert Metternich azt remélte, hogy ezáltal megnyerheti saját szolgálatára, vagy legalábbis a cenzúra által korlátok közé szoríthatja tevékenységét. A Pesti Hírlap eleinte hetente 2x jelent meg és külső formájában sem különbözött a Jelenkor által meghonosított újságformától. Cél, hogy minél több anyaggal tölthessék meg a rendelkezésre álló szűk helyet (8 oldalt). Újszerűnek számított a 3 hasábos szedés alkalmazása. Tartalmi téren és a tudatos szerkesztési módban újdonságok jelentkeztek: bizonyos egységes mondanivaló jelenjen meg és a különböző rovatok témai és tanulságai összhangba kerüljenek. A lap elvi egységét elsősorban a nemzeti reformok ügye biztosította. Kossuth bevezető cikkében egy olyan időszaki lap fontosságát hangsúlyozta, amely a nemzet életének hű tükre. Lapjával a nemzeti átalakulást kívánta támogatni. 1843 tavaszától a lap előterében az országgyűlési tudósítások álltak. Kossuth nemcsak szerkesztette az újságot, hanem a cikkek jelentős részét is maga írta. Meghonosította vezércikket, ő írta – 216 db – a legtöbbet a lapban. A vezércikket követte az újságban a „Fővárosi Újságok” rovat, amelynek cikkeit az első két évben Frankenburg Adolf írta. Frankenburgot később Vahot Imre, majd Pákh Albert követte. A vidéki, törvényhatósági tudósítások a „Megyei napló”, illetve a „Vidéki levéltárca” című rovatban kaptak helyet. Kossuth jelentősnek tartotta ezeket a rovatokat, vidéki levelezőit arra bíztatta, hogy a törvényhatóságok életéről, különösen a bíráskodás, a népnevelés, a magyarosítás, a házadó és az örökváltság ügyéről írjanak. 1843 májusában, az ogy megnyitása után a megyei rovat nagy része átadta a helyét az ogy tudósításoknak. Vahot Imrét ogy tudósítóként küldte Kossuth Pozsonyba, de maga is megjelent ott időnként. A tudósításokban a követek és megyéjük nevét nem volt szabad kiírni. A külföld híreit a „Külföldi napló” című rovatban közölték. Fő forrásként ezúttal is a külföldi lapok szolgáltak, de átfogalmazva és néha a forrást is megadva tették közre. Jelentős helyet kaptak a nyugati országok parlamenti vitáiról szóló tudósítások, a sajtószabadságért folyó küzdelmek és a külföldi sajtóviszonyokról szóló írások. A lap utolsó rovata az „Értekező” című tárcarovat volt. Ebben esett szó jeles szerzők tollából az örökváltság, a városi reformok, az ismeretterjesztés, a vámkérdés és a pénzügyek problémája. A szépirodalmat Kossuth tudatosan távol tartotta a tárcarovattól. A lap utolsó oldalait a hirdetések foglalták el: hivatalos közlemények, kereskedők és kiadók híradásai. Kossuth újságírói stílusa mögött a politikai lendületet és a francia romantika stílusának nyomait fedezhetjük fel. A kortársak cikkeinek élénkségét, színességét és világosságát hangsúlyozták, azt, hogy végre valaki a lényeges kérdésekről mert írni. A Pesti Hírlapnak a 40-es évek viszonylag kedvezőbb viszonyai között is szembe kellett néznie az előzetes cenzúrával. Az első cenzor Havas József jogász volt, 1842-től Czech János konzervatív jogász, majd 1843-tól Karácson Mihály konzervatív jogász következtek. Az akadályok ellenére is kitűnt, hogy az újság mennyire újat képviselt. Bécsben is mindenki Kossuth lapjáról beszélt, noha Ausztriából ki volt tiltva. 1841 nyarán 500 helybeli és 3670 vidéki előfizetője volt, 1844 elejére az előfizetők száma 5200-ra emelkedett, vagyis a korszak legnépszerűbb lapja lett. Kossuth a hírlapban a nemesi reformellenzék programját, a polgári nemzeti átalakulás ügyét képviselte a publicisztika eszközével. Témái a hazai élet sokrétűségét tükrözik a gazdaságtól a nemzetiségi kérdésig, a nemzeti színháztól az örökváltságig. A hazai feudális jogrendszer igazságtalanságai miatt éppen úgy elborzad, mint az iskolai viszonyok, a vidéki kiskirályok túlkapásai és erőszakoskodásai láttán. Kossuth érdeklődése, egy összefüggő program részeként – az olvasóban is felkelti a vágyat egy új polgári és emberibb társadalom iránt. A nagyszabású reformprogramnak szinte valamennyi lényeges kérdése helyet kapott a Pesti Hírlapban. Így állandó témája lett az örökváltság ügye, a nemesi adómentesség elleni harc, a közteherviselés és az érdekegyesítés problémája. A 40-es évek elején az ország függő helyzete sem maradhatott szó nélkül: Kossuth itt indította meg a harcot a magyar iparért és védvámért is, de itt folyt a harc a fiumei vasútért és a Kereskedelmi Társaságért is. Kossuth a nemzeti nyelvnek, a magyar államnyelv ügyének is lelkes harcosa volt.

Széchenyi és a Pesti Hírlap

Széchenyi megírta éles kritikáját Kossuth lapja ellen, amely 1841 júniusában Kelet népe s a Pesti Hírlap címmel könyv alakban jelent meg. Azzal vádolta Kossuthot, hogy anarchiába sodorja a nemzetet, s nem bölcs dolog oly sok idegen erőt magunk ellen zúdítani. A fő vádak: a Pesti Hírlap egyes eseteket bírál önkényesen és érzelmi színezettel; a politikai reformok kérdései nem újságba, hanem könyvbe valók; Kossuth nem számol a valósággal, és forradalomba viszi a nemzetet. Kossuth először röviden válaszolt a Pesti Hírlapban, majd bejelentette, hogy ő is könyvet ír. A kötet 1841. Szeptember 8-án jelent meg Felelet címmel. Kossuth tisztelettudóan, de finom gúnnyal utasította el Széchenyinek a Pesti Hírlap modorára vonatkozó megállapításait. Szerinte a sajtónak nemcsak joga, hanem kötelessége is megvitatni a törvényhozás elé tartozó ügyeket. A Pesti Hírlap Kossuth szerint nem tesz mást, mint hangot ad a kor követelményeinek. Vitájuk tovább gyűrűzött, sőt Széchenyi szerződést köt a Jelenkor szerkesztőjével, vitájuk így két politikai orgánum harcaként folytatódott. Hírlapi polémiák során bebizonyosodott, hogy Kossuth a hírlapírás terén otthonosabban mozog és ügyesebben harcol.

A Pesti Hírlap és a konzervatív sajtó

Széchenyi mellett a konzervatív pártok is sajtóval igyekeztek felvenni a harcot a Pesti Hírlap ellen. Orosz József szerkesztésében megjelent Hírnökkel már Széchenyi sem volt megelégedve, és a konzervatívok is korszerűbb lapot kívántak maguknak. 1841. január elején indított a Világ. A laptulajdonos Borsos Márton ügyvéd 4 hónapig Vajda Pétert foglalkoztatta szerkesztőként, és ezalatt ő az újságot szabadelvű orgánummá tette. Vajda mindenkinek ténylegesen egyenlő jogokat követelt. Bécsben ezt a lapot sem engedték terjeszteni az örökös tartományokban. A Világ mögött nem állt jelentős társadalmi erő: közönsége az értelmiségből és a szegényebb polgári rétegekből került ki. 1841 májusától Borsos, majd augusztustól Jablonczy Ignác lett a szerkesztő. Ettől kezdve a lap a konzervatívok orgánuma lett, fő célpontjává a Pesti Hírlap vált. Az újság valódi irányítója gróf Dessewffy Aurél, a főrendi „reform” konzervatív irányzat vezetője lett, aki politikai céljai érdekében használta fel a Világot. Dessewffy publicisztikája nem vehette fel a versenyt Kossuthéval, de világos és célratörő cikkei kiemelkedtek a korabeli lapok írásai közül. Halála után Jablanczy, majd 1842 közepétől Szenvey József folytatta a Kossuth elleni támadásokat. Szenvey újítása a novellákat is tartalmazó Tárca rovat bevezetése volt. A lap két éves hanyatlás után 1844 június végén megszűnt illetve funkcióját a Budapesti Hírmondó vette át.

A Világ mellett konzervatív irányt képviselt Orosz József pozsonyi Hírnöke és a Nemzeti Újság. A még a 30-as években indult Hírnök kormánypártiságát főként a törvényhatósági és megyei gyűlésekről írt tudósítások hangneme jelezte. Századunk címmel melléklapot is adott ki. Utolsó éveiben helyt adott a liberális szemléletű Horváth Mihály történeti írásainak, de Szeberényi Lajos Petőfi ellenes támadásainak is. 1845 nyarán szűnt meg.

Nemzeti Újság a Kultsár István által alapított Hazai és Külföldi Tudósítások című lap utóda. Olyan éles támadást intézett a Pesti Hírlap ellen, hogy azt még saját olvasói is sokallták. Ezért a szerkesztőnek Nagy Pálnak távoznia kellett. Helyére Kovacsóczy Mihály került. Ő korszerűsítette a lapot, színvonalát némileg emelte, de politikai irányát megőrizte. A lap irányítását 1844 júliusában Mailáth János vette át.

A Pesti Hírlap további sorsa

Mivel az ogy első szakasza az ellenzék kudarcával végződött, a kormány elérkezettnek látta az időt Kossuth eltávolítására. Landerer – hogy ne lehessen a kormányra gyanakodni – szándékosan megszegte a Kossuth-al kötött új szerződést, Kossuth felháborodott s lemondott. Új szerkesztő Szalay László lett. Kossuth ezután Budapesti Évlapok címmel új lapra kért engedélyt és egyúttal tárgyalásokat kezdett valamelyik régi újság átvételére, de kísérleteit meghiúsították. 1844. június 30-án jelent meg búcsúcikke, melyben felcsillantotta a reményt, hogy lesz még szüksége a levelezőire.

A centralista Pesti Hírlap

Az új szerkesztő, Szalay László is a liberális reformellenzék tagja volt, sé az újságot ebben a szellemben szerkesztette. A centralisták a felelős kormányzatot állították a kormányzás középpontjába. Közülük az újságban Eötvös József, Trefort. Á., Csengery Antal játszott vezető szerepet, Kemény Zsigmond később csatlakozott hozzájuk. A Pesti Hírlap ismét a legolvasottabb hazai politikai lap lett, bár korábbi népszerűségét már nem érte el. A centralisták elméletibb beállítottsága nehézkesebb, kevésbé közérthető cikkeket eredményezett. A szépirodalmat ők is kirekesztették a lapból. Szalay szatirikus hangú cikkeinek fő célpontja Dessewffy Emil Budapesti Hírlapja, a konzervatívok ekkor indult lapja volt. A szerkesztést 1845 közepén Csengery Antal vette át, de Szalay cikkei továbbra is megjelentek. Csengery élénkebbé tette az újságot a kisebb, érdekes cikkek számának növelésével. Ő is vitázott a Budapesti Híradóval, amely többek között azzal vádolta őket, hogy a külföldi példák után futnak. A centralista Pesti Hírlap legjelentősebb vezércikkírója 1844-45-ben Eötvös József volt, aki 2 év folyamán 47 fontos elvi cikket írt a lapba. Rendszeresen foglalkozott a polgári államelméletnek a hazai viszonyokra való alkalmazásával. A megyei rendszert a korszerű közigazgatás gátjának nevezte. A Pesti Hírlap 1846-tól az ellenzék közös lapja lett; ekkor felhagyott a centralista eszmék hirdetésével. Amint azonban az ellenzék megerősödött, újra megjelentek a Pesti hírlapban a centralista cikkek. Ebben az időszakban báró Kemény Zsigmond személyében új munkatárs került a laphoz. Az ő publicisztikája alapos jogi és történelmi felkészültséggel támogatta a centralisták programját. Eötvös cikkei is újra megjelentek, a Nyomor és óvszerei című cikksorozatában reális és sötét képet festett a hazai nyomorúságról, összegezte az ellenzék reformtörekvéseit, és ezekben határozott polgári álláspontot képviselt.

Kossuth és a Pesti Hírlap

Az újság nélkül maradt Kossuthnak a Hetilap folyóirata nyújtott lehetőséget. 1845. január 1-jén indult Vállas Antal szerkesztésében, gazdasági lapként. Hetenként 2x jelent meg, Kossuth cikkei is gazdasági jellegűek voltak. 1846-ban Warga István lett a szerkesztő, s a lap a politika felé fordult. Kossuth politikai cikkeire a cenzúra is felfigyelt, fő témái: a Védegylet eredményei, iparfejlesztés, vámrendszer, fiumei vasút, úrbér és adókérdés. Széchenyi Politikai programtöredékek címmel újra Kossuth ellen indított támadást, aki válaszát a Jelenkorban publikálta, s innen vette át a Hetilap. A Hetilap szerkesztését 1847. Júliusában Fényes Elek vette át. Kossuth a felélénkülő politikai élet miatt kevesebbet tudott írni, s ezeket is kihúzta a cenzúra, így írásai külföldön jelentek meg: Magyar Szózatok Hamburgban, Ellenőr Lipcsében. Később e tanulmányokat megkísérelte a Hetilapban is közölni. 1847 végén megkezdődött az ogy., üléseire a konzervatív sajtó nagy figyelmet fordított.

A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC SAJTÓJA

A sajtószabadság kivívása – 1848. XVIII. törvénycikk – az újságok számának gyors szaporodását eredményezte.

A konzervatív lapok

A forradalom hatására a konzervatív lapok megpróbáltak liberálisabb színben politizálni. A Nemzeti Újság elsőnek számolt be március 16-án a forradalom eseményeiről, közölte a 12 pontot, a Nemzeti Dalt. Szerkesztője Illucz Oláh János volt, a lap azonban az év végén megszűnt. A Budapesti Híradó 1848. január 1-től Pozsonyban jelent meg s nem igyekezett színt váltani, továbbra is a Habsburg-hű konzervatív irányt folytatta. Vida Károly szerkesztette ekkor, s július 19-től Figyelmező címmel, szerényebb formában folytatódott, s már csak hetenként 3x jelent meg. Védte a monarchizmust, bírálta a kormányt és a radikálisokat, a szeptemberi fordulat után pedig nyíltan szembeszállt a szabadságharccal, ezért a Honvédelmi Bizottmány betiltotta. Később újraindult s Haynaunak behódolt. A Széchenyi által alapított Jelenkor ezekben az időkben egyre színtelenebbé vált, az újság június végén meg is szűnt.

A Pesti Hírlap

Nem változtatott beállítottságán, a centrum felé tolódott. A forradalom előtt ismét népszerű lett, előfizetőinek száma újra elérte az 5 ezret. Csengery Antal szerkesztette. A lap a kormányhoz közel állt, április 16-tól a rendeletek számár hivatalos rovatot nyitott. Kiállt a forradalom befejezése mellett. Május 27-től napilapként jelent meg, a szerkesztést Nyáry Pál közreműködésével Jókai veszi át. 1849. Július 8-án szűnt meg.

A Közlöny és a Nép Barátja

A Közlöny hivatalos lap volt, július 8-án indult meg Gyurmán Adolf vezetésével. A hivatalos közleményeken kívül aktuális híreket és politikai cikkeket is közölt. A sokféle irányt magába foglaló kormánylap fontos szerepet játszott az államigazgatás irányításában, de politikai iránya szükségszerűen semleges lett. Ezért sokan bírálták, a szabadságharc kibontakozásával jelentősége mégis növekedett. Decemberben a lap politikai irányítását Kossuth vette át. A lap a szabadságharc végéig fennmaradt.

A Nép Barátja hetilapként jelent meg 1848. Június 4-én, viszonylag nagy példányszámban. Német, szlovák, román és horvát nyelvű változatban is kiadták. Feladata, hogy a népet felvilágosítsa az új helyzetről, a jogokról és a kötelességekről, terve Ellenzéki Körökből indult ki. Itt jelentek meg Petőfi, Arany, Vajda versei, cikkeinek stílusa mégis vállveregető, kioktató és a falusi néppel szemben lekezelő volt. Ezért rengeteg támadás, bírálat, éles kritika érte, s a népnek is csak nagyon kis rétegéhez jutott el. 1849. júniusában szűnt meg.

A Kossuth Hírlapja

1848. július 1-én indult, szerkesztője Bajza József lett. A Pesti Hírlap beosztását követte, de élénkítették is. A vezércikkek nagy számát (49) Kossuth írta, de cikkei nem fedték a kormány álláspontját. A szeptemberi fordulat után a lap országos méretekben kezdte el a szabadságharc szervezését és felhívta a lakosságot honvédelmi egyesületek alakítására. 1848 végére ez lett a legnépszerűbb újság. Címlapján a vezércikken kívül Tárca rovat is helyet kapott, de tájékoztatást kínált a fontosabb rendeletekről, ogy. tudósításokat és Fővárosi Újdonságokat is közölt. Részletes és magas színvonalú tájékoztatást adott a külföldi hírekről és politikai eseményekről (főleg Franciaországból). Mintegy 50-60 belső munkatársa volt, vezércikkeket Hunfalvy Pál, Wesselényi Miklós is írt.

A radikális sajtó

Az első legjelentősebb és leghosszabb életű a Marczius Tizenötödike volt, 1848. március 19-én jelent meg. A korábban íróként, újságíróként más szerkesztőségekben tevékenykedő fiatal értelmiségiek indították. Politikai riportjaik, harctéri tudósításaik, ironikus glosszáik által politikai publicisztikánk gazdagodott. Délutáni lap volt, az első hazai újság, amelyet főként utcai árusok terjesztettek. Szerkesztője Pálffy Albert volt. Az újság radikálisai Pest forradalmi ifjúságát képviselték, a nemességen belüli változást sürgették. Élesen támadták a kormányt, a nemzetiségekkel való kibékülést és határozottabb honvédelmet követeltek. A kormány ezzel a lappal szemben alkalmazta elsőként az új ajtótörvény büntető rendelkezéseit. A lap radikálisai a paraszti és a munkások követeléseinek adtak hangot. Az újság fellépett Jókai békepárti cikkei ellen is. A lapot a kormány elleni támadásai miatt izgatás vádjával végleg betiltották. A valódi okot valószínűleg a lapnak a Kossuth által leváltott Görgey melletti állásfoglalása szolgáltatta.

A Reform 1848. április 6-án hetilapként indult, később napilappá vált, Szerkesztői Nádaskay Lajos és Zerffi Gusztáv. Jól szerkesztett lap volt, sokat foglalkozott az emancipáció és az asszimiláció kérdéseivel, a nemzetiségi problémákkal kapcsolatban a hagyományos nemesi nacionalizmust képviselte. Bírálta a kormánypárti sajtót, beszámolt az Egyenlőségi Társulat üléseiről, és támogatta a kaució eltörlésének követelését. Később beolvadt a Népelem című lapba.

A Népelem július 1-én indult, Madarász László és Madarász József szerkesztésében. Külsejében is az egyik legtekintélyesebb lap volt: nagylakú, 3 hasábos. Kiterjedt hírszolgálattal rendelkezett. Július 18-tól egyesült a Radical Lap című újsággal, a szerkesztők így közösen dolgoztak tovább. A radikális lapok rövid életét a nyári választások eredménye indokolta: akkor vált világossá, hogy a radikalizmusnak csekély társadalmi bázisa van. Csak a Marczius Tizenötödike maradt fenn. A Népelem nagy jelentőséget tulajdonított a nemzetgyűlés vitáinak, élesen támadta a konzervatív irányzat képviselőit, a nemzeti függetlenség védelmében pedig még a Kossuth Hírlapjánál is messzebb ment. Szeptember 28-án szűnt meg. A lap munkatársai új lapok alapításába kezdtek (Köztársasági Lapok, Jövő), de ezek kudarcba fulladtak.

A Munkások Újsága

Táncsics lapja, jelentős radikális újság. A baloldalt képviselte, amely számára a nemzeti és a közjogi radikalizmuson túl a társadalmi program is alapvető jelentőségű volt. 1848. április 2-án hetilapként indult, augusztustól hetenként 2x jelent meg. Szerény külsejét szép tipográfiai kiállítás és méginkább tartalma és kiemelkedő politikai jelentősége ellensúlyozta. Mint politikai néplap, új sajtóműfajt képviselt, amely lényegesen eltért a többi néphez szóló kiadványtól. Céljául nem a paraszti elégedetlenség fékezését, hanem éppen a parasztság és a kézművesek érdekeinek a védelmét tűzte ki. Nemcsak Habsburg ellenes volt, de a feudalizmus maradványainak felszámolását is követelte. Eleinte a törvények magyarázatának programjával indult, később azonban a paraszti elégedetlenség szócsöve lett, a nép széles rétegének orgánuma lett. Az első hazai bérharcban Táncsics fogalmazta meg a nyomdai munkások követelésit. Munkatársai, levelezői a szegényebb értelmiségből, tanítók, lelkészek, ügyvédek közül kerültek ki. Táncsics egyre több paraszt levelezőt mozgósított, lassan e rovat lett a legterjedelmesebb. Ez a gyakorlat újnak számított, ellenérzést váltott ki a nemességben is. Az újságot a magyar kormány szüntette meg.

Debrecen és a hadi lapok

A főváros elestével számos fővárosi újság és folyóirat végleg elhanyatlott. Néhány újság egy ideig két helyen is megjelent. Debrecenben az Alföldi Hírlap és a Debrecen–Nagyváradi Értesítő jelent meg. A kormány egyedül a Közlöny megjelenését tudta biztosítani, Kossuth javaslatára aktív politikai véleményformálásra is igyekeztek felhasználni, de később politikai viták támadtak körülötte. Megindult a Nép Barátja és a Marczius Tizenötödike is. Esti Lapok címmel a békepárt indított lapot Jókai szerkesztésében. Ennek ellensúlyozására Madarász László megindította a Debreceni Lapot, amely a radikális irányt képviselte. Pest felszabadulása után, április 24-én újraindult a Pesti Hírlap, június 17-én indult a Respublica. A Kossuth Hírlapjának folytatásaként meginduló Futár című lapnak Bajza lett a szerkesztője. A szabadságharc legtovább élő újságjai az ún. hadi lapok voltak, amelyeket a honvédek és a polgári olvasók tájékoztatására adtak ki a hadműveleti központokban, az erdélyi városokban (Brassó, Ccíkszereda, Kézdivásáhely) és Komáromban. Kolozsváron a Honvéd című lap, ez volt a hadműveletek központi orgánuma. A honvédsajtó legtovább Komáromban jelent meg. A Komáromi Értesítő majd Komáromi Lapok két héttel Világos előtt hallgatott el véglegesen.

A Nyugat első nemzedéke [irodalom]

A Nyugat első nemzedéke

A Nyugat

Történet

- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg

- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő

- első nemzedék fontosabb alakjai:

- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád

- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő

- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa

- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék

- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila

- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz

- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot

- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik

- 1933-tól harmadik nemzedék

- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza

- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag

- 1944 a német megszállással megszűnik a Nyugat

Jelentőség

- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték

- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti

- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)

- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása

- irodalom fejlődése, reformtörekvések

- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre

- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása

- Ady irodalmi forradalma

- líra kerül az előtérbe

- példakép a francia szimbolizmus

- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)

- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot

- rokon művészetek és tudományok pártolása

- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével

- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez

- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához

Tóth Árpád(1886 – 1928)

Életrajza

- született Aradon, apja szobrász

- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik

- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja

- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből

- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak

- Négyesy-féle stílusgyakorlatok

- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit

- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)

- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja

- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság

- 1913 a Nyugat gondozásában megjelenik első kötete, a Hajnali szerenád

- újra Budapestre költözik

- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán

- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán

- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője

- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító

- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete

- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik

- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik

- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig

Költészete

Meddő órán (1913)

- miniatürizált lírai önarckép

- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg

- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma

- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül

- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást

- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás

- ironikus önábrázolás („faricskálok”)

- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)

- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

- műfajmegjelölő cím

- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés

- meditáció az ember és a természet viszonyáról

- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét

- az embert a hajó toposzával ábrázolja

- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése

- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal

- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét

- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges

- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai

- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust

- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai

- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak

- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin

Hajnali szerenád

- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja

- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi

- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap

- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora

- éle, kontúros képek

- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe

- melankolikus, visszafogott lezárás

- a költő bánata nem tragikus

Körúti hajnal (1923)

- az impresszionista költészet mintadarabja

- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül

- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet

- indítás a felkelő nap áttűnő képével

- alakzatok, költői képek halmozása

- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”

- lezárás riasztó hanghatásokkal

- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát

- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét

- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával

Lélektől lélekig (1923)

- egyetlen kép kibontása

- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”

- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése

- megjelenik a nyelv elégtelensége

- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni

- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni

- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel

- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei

- szerkezet

- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig

- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)

- kevés poétikai újdonság

Jó éjszakát! (1924)

- kiábrándult költemény

- haszontalan művészettel foglalkozni

- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi

- Arany meditációs verseinek megidézése

- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat

- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől

Juhász Gyula(1883 - 1937)

Életrajza

- született Szegeden, apja gárdatiszt

- szegedi piarista gimnáziumban tanul

- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek

- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”

- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak

- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség

- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)

- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani

- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)

- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban

- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában

- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát

- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek

- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik

- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla

- 1915 második kötete Új versek

- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)

- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt

- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet

- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is

- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények

- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal

Költészetének általános jellemző vonásai

- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal

- gyakran kötődik Annához

- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás

- alaphangja a rezignált bánat

- három témakör

- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak

- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)

- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat

Tájlíra

Tiszai csönd

- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik

- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz

- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg

- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják

- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés

- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre

- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik

- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi

- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát

Fák

- tájverseken belül is van poétikai változatosság

- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe

- ember a természettel ellentétben mulandó

Szerelmi költészet

Milyen volt…

- intuitív, érzékekkel való világérzés

- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)

- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg

- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást

- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg

- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják

Anna örök

- imaszerű vers

- zárlat: „Ámen”

- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól

- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg

- elfeledett motívumokra való emlékezés

- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel

- rendezett, tudatos, impresszionista képsor

- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik

- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen

- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát

- zárlat a szenvedést mutatja be

Szociális líra

Tápai lagzi

- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját

- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond

- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz

- az egész vers egy kiáltás

- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása

- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok

- középkori életformánál megrekedt társadalom

- zárt versív a társadalom szimbóluma

- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be

- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése

- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia

Magyar táj, magyar ecsettel

- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel

- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg

- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára

- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása

- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K

- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet

- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal

Történet

- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg

- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő

- első nemzedék fontosabb alakjai:

- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád

- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő

- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa

- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék

- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila

- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz

- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot

- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik

- 1933-tól harmadik nemzedék

- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza

- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag

- 1944 a német megszállással megszűnik a Nyugat

Jelentőség

- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték

- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti

- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)

- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása

- irodalom fejlődése, reformtörekvések

- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre

- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása

- Ady irodalmi forradalma

- líra kerül az előtérbe

- példakép a francia szimbolizmus

- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)

- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot

- rokon művészetek és tudományok pártolása

- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével

- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez

- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához

Tóth Árpád(1886 – 1928)

Életrajza

- született Aradon, apja szobrász

- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik

- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja

- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből

- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak

- Négyesy-féle stílusgyakorlatok

- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit

- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)

- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja

- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság

- 1913 a Nyugat gondozásában megjelenik első kötete, a Hajnali szerenád

- újra Budapestre költözik

- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán

- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán

- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője

- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító

- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete

- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik

- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik

- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig

Költészete

Meddő órán (1913)

- miniatürizált lírai önarckép

- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg

- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma

- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül

- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást

- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás

- ironikus önábrázolás („faricskálok”)

- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)

- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

- műfajmegjelölő cím

- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés

- meditáció az ember és a természet viszonyáról

- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét

- az embert a hajó toposzával ábrázolja

- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése

- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal

- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét

- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges

- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai

- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust

- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai

- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak

- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin

Hajnali szerenád

- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja

- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi

- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap

- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora

- éle, kontúros képek

- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe

- melankolikus, visszafogott lezárás

- a költő bánata nem tragikus

Körúti hajnal (1923)

- az impresszionista költészet mintadarabja

- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül

- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet

- indítás a felkelő nap áttűnő képével

- alakzatok, költői képek halmozása

- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”

- lezárás riasztó hanghatásokkal

- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát

- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét

- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával

Lélektől lélekig (1923)

- egyetlen kép kibontása

- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”

- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése

- megjelenik a nyelv elégtelensége

- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni

- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni

- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel

- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei

- szerkezet

- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig

- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)

- kevés poétikai újdonság

Jó éjszakát! (1924)

- kiábrándult költemény

- haszontalan művészettel foglalkozni

- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi

- Arany meditációs verseinek megidézése

- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat

- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől

Juhász Gyula(1883 - 1937)

Életrajza

- született Szegeden, apja gárdatiszt

- szegedi piarista gimnáziumban tanul

- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek

- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”

- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak

- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség

- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)

- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani

- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)

- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban

- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában

- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát

- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek

- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik

- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla

- 1915 második kötete Új versek

- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)

- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt

- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet

- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is

- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények

- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal

Költészetének általános jellemző vonásai

- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal

- gyakran kötődik Annához

- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás

- alaphangja a rezignált bánat

- három témakör

- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak

- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)

- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat

Tájlíra

Tiszai csönd

- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik

- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz

- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg

- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják

- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés

- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre

- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik

- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi

- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát

Fák

- tájverseken belül is van poétikai változatosság

- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe

- ember a természettel ellentétben mulandó

Szerelmi költészet

Milyen volt…

- intuitív, érzékekkel való világérzés

- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)

- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg

- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást

- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg

- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják

Anna örök

- imaszerű vers

- zárlat: „Ámen”

- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól

- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg

- elfeledett motívumokra való emlékezés

- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel

- rendezett, tudatos, impresszionista képsor

- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik

- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen

- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát

- zárlat a szenvedést mutatja be

Szociális líra

Tápai lagzi

- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját

- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond

- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz

- az egész vers egy kiáltás

- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása

- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok

- középkori életformánál megrekedt társadalom

- zárt versív a társadalom szimbóluma

- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be

- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése

- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia

Magyar táj, magyar ecsettel

- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel

- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg

- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára

- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása

- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K

- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet

- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal

első nemzedéke

A Nyugat

Történet

- első szám 1908. január 1-jén jelenik meg

- főszerkesztő Ignotus (Veigelsberg Hugó), szerkesztők Fenyő Miksa és Osvát Ernő

- első nemzedék fontosabb alakjai:

- Ady, Babits, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Tóth Árpád

- Füst Milán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő

- kiemelkedő kritikusok: Ignotus, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa

- húszas évek második felében radikális fiatal írók-költők – második nemzedék

- Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés Gyula, József Attila

- háború és forradalmak után Ignotus külföldre távozik, Osvát Ernő 1929-ben öngyilkos lesz

- 1929-1933 Babits és Móricz szerkesztik a Nyugatot

- 1933-1941 Babits és Gellért Oszkár szerkesztik

- 1933-tól harmadik nemzedék

- Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Ottlik Géza

- 1941-1944 Illyés Gyula szerkesztése alatt új cím: Magyar Csillag

- 1944 a német megszállással megszűnik a Nyugat

Jelentőség

- Ignotus alaptétele: a tehetség mindenek feletti érték

- a Nyugat a korlátlan alkotói szabadság elvét érvényesíti

- eleinte politikai óvatosság (Ady forradalmi versei nem jelentek meg)

- világháború alatt radikalizálódás; Ady és Babits háborúellenes költészetének támogatása

- irodalom fejlődése, reformtörekvések

- a Nyugat szellemisége felszabadítólag hat számos törekvésre és személyiségre

- polgári átalakulás, haladás, szociális reformok programjának vállalása

- Ady irodalmi forradalma

- líra kerül az előtérbe

- példakép a francia szimbolizmus

- új irányzatok: szecesszió, impresszionizmus, naturalizmus (epikában is jellemző)

- avantgárd irányzatot Kassák Lajos (nem nyugatos) képviselte, támadta a Nyugatot

- rokon művészetek és tudományok pártolása

- szolidaritás Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetével

- kritikusok hozzájárulnak az irodalomtudomány fejlődéséhez

- Nyugat – címéhez méltóan – döntően járult hozzá kultúránk haladóbbá, európaibbá válásához

Tóth Árpád(1886 – 1928)

Életrajza

- született Aradon, apja szobrász

- háromévesen a családdal Debrecenbe költözik

- reáliskolában tanul, apja művésznek, esetleg rajztanárnak szánja

- önképzőkör elnöke, kitűnő eredménnyel érettségizik, vizsgázik latinból és görögből

- 1905 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-francia szak

- Négyesy-féle stílusgyakorlatok

- 1907-től A Hét, Vasárnapi újság, debreceni napilapok, valamin a Nyugat közli verseit

- 1909 visszaköltözik Debrecenbe, újságíró lesz (egyetemi oklevelet nem szerez)

- gyógyíthatatlan betegségét osztálytársa, Schöntag Alfréd svedléri üdülőjében kúrálja

- 1911 együtt nyaral Lichtmann Annával, 1917-ben Hatvany Lajos támogatásával házasság

- 1913 a Nyugat gondozásában megjelenik első kötete, a Hajnali szerenád

- újra Budapestre költözik

- 1915-16 szanatóriumi kezelések Hatvany Lajos támogatásával Újtátrafüreden és Tátraházán

- 1917 megjelenik Hatvanynak dedikált második kötete, a Lomha gályán

- az Esztendő (Hatvany lapja) segédszerkesztője

- 1920 megszületik Eszter lánya – később műfordító

- 1921 Az Est napilap munkatársa, megjelenik Az öröm illan című kötete

- 1923 Örök virágok című műfordítás-gyűjtemény – Babits örül és lelkesedik

- egyre többet jár szanatóriumba, 1928-ban már csak Budapesten kezelik

- temetésén Babits búcsúztatja; posztumusz kötet 1928 végén: Lélektől lélekig

Költészete

Meddő órán (1913)

- miniatürizált lírai önarckép

- a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg

- ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma

- megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül

- egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást

- rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás

- ironikus önábrázolás („faricskálok”)

- inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)

- drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

- műfajmegjelölő cím

- indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés

- meditáció az ember és a természet viszonyáról

- klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét

- az embert a hajó toposzával ábrázolja

- negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése

- a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal

- keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét

- végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges

- Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai

- forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust

- középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai

- szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak

- strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin

Hajnali szerenád

- Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja

- cím a középkori lovagok alba-dalait idézi

- vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap

- díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora

- éle, kontúros képek

- személyes élettér, személyiség kerül előtérbe

- melankolikus, visszafogott lezárás

- a költő bánata nem tragikus

Körúti hajnal (1923)

- az impresszionista költészet mintadarabja

- impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül

- látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet

- indítás a felkelő nap áttűnő képével

- alakzatok, költői képek halmozása

- jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”

- lezárás riasztó hanghatásokkal

- ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát

- megjelenő munkáslány nem illik a képbe – elnyomottakkal való részvét

- a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával

Lélektől lélekig (1923)

- egyetlen kép kibontása

- emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány”

- csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése

- megjelenik a nyelv elégtelensége

- nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni

- nem lehet másokat teljes mértékig megérteni

- a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel

- Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei

- szerkezet

- szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig

- strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)

- kevés poétikai újdonság

Jó éjszakát! (1924)

- kiábrándult költemény

- haszontalan művészettel foglalkozni

- a művészet teljes elfogadását a jövőbe helyezi

- Arany meditációs verseinek megidézése

- kétszer jelenik meg a „Pihenjünk.” mondat

- lezárásban Csokonai módján búcsúzik az élettől és a költészettől

Juhász Gyula(1883 - 1937)

Életrajza

- született Szegeden, apja gárdatiszt

- szegedi piarista gimnáziumban tanul

- búskomor, labilis idegzetű gyermek, magányos lélek

- nyolc hónapig kispap a váci piarista rendházban – „a vallás kaszárnyája”

- 1902 budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-latin szak

- apja gerincvelő-sorvadásban meghal, őt is fenyegeti az örökletes betegség

- 1906 tanár Máramarosszigeten (ÉNy-Erdély)

- 1907 egy hónapig tanít Léván (Szlovákia), de megelégeli, és a Dunába akar ugrani

- egykori szerelme a Lánchídon közli vele, hogy megjelent első kötete (Juhász Gyula versei)

- 1908 tanár Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban

- részt vesz a Holnap (a magyar Fleurs du mal) megalapításában

- futólag megismeri a „jelentéktelen s nem is nagyon szép” (Mohácsy) Sárvári Annát

- 1911 tanár Szakolcán (Szlovákia, Morva-part), az Anna-versek itt születnek

- 1914 rövid makói tartózkodás után Pestre utazik, ahol mellbe lövi magát, de megmentik

- megismerkedik Eörsi Júliával, aki 1957-ben emlékiratokat ad ki róla

- 1915 második kötete Új versek

- háború után kötetek: Késő szüret (1918), Ez az én vérem (1919), Nefelejcs (1920)

- 1921 felhagy a tanítással, újságíró lesz, sokat szerepel a nyilvánosság előtt

- 1924 Orbán lelke című kisregény, a szakolcai élményekből táplálkozik; Testamentom kötet

- 1929 elnyeri a Baumgarten-díjat, a következő évben is

- 1935 Fiatalok, még itt vagyok - összes költemények

- 1937 sorozatos öngyilkossági kísérletek végén veronált vesz be, és meghal

Költészetének általános jellemző vonásai

- jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal

- gyakran kötődik Annához

- hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás

- alaphangja a rezignált bánat

- három témakör

- magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak

- Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)

- szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat

Tájlíra

Tiszai csönd

- Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik

- túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz

- utolsó versszakban a költői magány jelenik meg

- mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják

- „regionális magány” Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés

- vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre

- forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik

- a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi

- a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát

Fák

- tájverseken belül is van poétikai változatosság

- természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe

- ember a természettel ellentétben mulandó

Szerelmi költészet

Milyen volt…

- intuitív, érzékekkel való világérzés

- előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)

- a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg

- tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást

- szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg

- hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják

Anna örök

- imaszerű vers

- zárlat: „Ámen”

- profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól

- Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg

- elfeledett motívumokra való emlékezés

- túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel

- rendezett, tudatos, impresszionista képsor

- kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik

- jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen

- törés: „Most benne élsz…” – nem tudta mégsem elfelejteni Annát

- zárlat a szenvedést mutatja be

Szociális líra

Tápai lagzi

- Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját

- cím: szimbolikus, muri hangulatra utal – a vers ennek ellentmond

- műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz

- az egész vers egy kiáltás

- az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása

- színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok

- középkori életformánál megrekedt társadalom

- zárt versív a társadalom szimbóluma

- zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be

- szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése

- tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia

Magyar táj, magyar ecsettel

- lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel

- Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg

- visszautalás Ady „magyar ugar”-szimbolikájára

- szerkezet: egyre komorabb képek halmozása

- kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K

- lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet

- a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal

Írta : Somogyi Tamás