A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése [nyelvtan]

A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése

A nyelvművelés a nyelvhasználat irányítása, a nyelv életébe való tudatos beavatkozás. Olyan tevékenység, amely a nyelvhelyesség elvei alapján a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését.

A nyelvművelés előzményei, célkitűzései és jelenlegi törekvései:

- A XV. században még nem tudatos befolyásolása történik a nyelvnek a kódexfordítók munkáiban.

- A XVI. századtól már tudatosan művelik a magyar nyelvet (Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás [szótárak, helyesírási szabályzat, nyelvtani szabályzat]).

- XVII. században konkrét nyelvhelyességi utalások (Apáczai Csere János, Geleji Katona István)

- XVIII. század Bessenyei György: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”. Az anyanyelv fejlesztésének szükségességére hívta fel a figyelmet.

-XIX. század a nyelvújítás időszaka. Vezéralak Kazinczy Ferenc. Egységes köznyelv, magyar a hivatalos nyelv (1844-es országgyűlés), Magyar Tudományos Akadémia (akkor MTT) megalapítása. A magyar nyelvújító mozgalom a magyar nyelvet minden emberi gondolat és érzelem kifejezésére alkalmas eszközzé fejlesztette. Megszülettek a legfontosabb szótárak, nyelvészeti folyóiratok indultak, például 1872-től a Magyar Nyelvőr, amely 1946-tól máig a magyar nyelvművelés legfontosabb fóruma.

-A XX . században fontos volt az idegen szavak hatásának semlegesítése (angol, német). Sikeres volt a sportnyelv újítás. Új színt hozott nyelvművelésünkbe Kodály Zoltán kezdeményezése, a szép magyar kiejtés ápolása, amelyet Péchy Blanka, Kazinczy-díj Alapítványa tett a mai napig folyamatossá. Sokat tett a nyelvművelésért Lőrincze Lajos, Illyés Gyula, Grétsy László.

Az utóbbi évtizedeket az emberközpontú, pozitív, ismeretterjesztő és toleráns nyelvművelés jellemezte.

A művelt nagyközönség számára kiadott anyanyelvi szótárak, nyelvtanok, helyesírási és nyelvhelyességi kézikönyvek tömege ad segítséget a nyelvi hibák leküzdéséhez. Egyre nagyobb hatóereje van a tömegkommunikációnak, sajnos nem csak a rádió és a sajtó nyelvművelő rovatainak, hanem a gyakran lektorálatlan műsoroknak is. Korunkban mind nagyobb teret nyer az informatika, a könyvtárak, a nyomtatott könyvek helyére mind több területen a számítástechnika adta újabb lehetőségek lépnek, s ezen változások a nyelvművelés számára is új feladatokat adnak, új módszerek kidolgozását teszik szükségessé.

A nyelvművelő tevékenység két irányú. – tisztogató (a nyelv értékeinek védelme)

– alkotó (a nyelv bővítése, gazdagítása)

A nyelvművelés irányul - magára a nyelvre

- a nyelvet használó emberre

1. A nyelvre irányuló három fő feladat

-felméri, megállapítja az élő nyelvszokást

-értékeli és megítéli az újonnan keletkező nyelvi jelenségeket, eldönti, hogy szükséges-e, beleillik-e a nyelvi rendszerbe, ellenzi vagy javasolja a használatát.

- a nyelv bővítése, a hiányok pótlása az állandó változás, fejlődés miatt

2. A nyelvet beszélő emberre vonatkozó feladatok

-nyelvi ismeretterjesztés

-önálló eligazodás, dönteni tudás képessége

-a nyelvi ízlés formálása

A múltban a nyelvre irányult a nyelvművelés, napjainkban elsősorban az emberre, hisz a hibák többsége nem a nyelvnek, hanem a nyelvet használó embernek a hibája. Ilyen például a trágárság, elharapott szóvégek, hadarás, elszegényedett szókincs.

Nyelvhelyességi problémák:

- igeragozás hibái

- nák,-nék (olvasnék helyett olvasnák)

- suksüközés illetve szukszüközés (húzzák-halasztják helyett húzzák-halasszák)

- ikes ragozás helytelen használata (eszem helyett eszek)

- felesleges igekötő-használat (lezuhanyozik, megtankol)

- ba,-be,-ban,-ben helytelen használata

-idegen szavak használata

-terjengő névutós szerkezetek (A kérését továbbították a vezetőség felé)

-pongyola stílus (szószaporítás)

-reklámnyelv (intelligens mosópor)

-hivatalos nyelv, ha bürokratikus és bonyolult

-kötőszóhalmozás (és pedig…)

Nyelvi babonák, álszabályok:

-és elé nem teszünk vesszőt

-kötőszóval nem kezdünk mondatot

-szállóigeként terjed:

-a való a magyarba nem való

-a –tatik, -tetik a magyarba nem használtatik

Hálózatok [informatika]

Hálózatok

1.LAN

Léteznek helyi hálózatok, melyek általában egy telephely (nem feltétlenül egy épület) számítógépei között teszik lehetővé a kommunikációt. (Ennek neve az angol rövidítés alapján:

LAN-Local Area Network). Mostanság leggyakrabban ún. Ethernet hálózatot használnak helyi hálózatok megvalósításaként.

Ez a LAN természetesen kapcsolódhat más helyi hálózatokhoz, így alkotva nagyvárosi vagy világhálózatot.

Az ethernet hálózatot Xerox Corporation Palo Alto Research Center fejlesztette ki 1972-ben.

A hagyományos Ethernet hálózat tulajdonságai:

• Egyszerűség: könnyen kiépíthető, könnyen tervezhető.

• Olcsóság: mind a kábelezés, mind az egyéb hálózati elemek olcsó ára.

• Kompatibilitás: Az ethernet valamennyi implementációjának az adatkapcsolati szinten képesnek

kell lennie az adatcserére.

• Címzési rugalmasság: A címzési mechanizmus lehetővé teszi, hogy a keretek egyetlen állomást,

állomások csoportját vagy az egész hálózat valamennyi állomását megcímezhessék.

• Korrektség: Ugyanabban az időben valamennyi állomásnak egyenlő hozzáférési lehetőséggel kell

rendelkeznie.

• Működés: Egyetlen állomás sem használhat olyan protokollt, amely képes megakadályozni más

állomás működését.

• Nagy sebesség: 10 Mbit/s illetve 100 Mbit/s adatátviteli sebességre képes. Ez valójában a hálózat

egyéb redundáns forgalma és mérete miatt lényegesen kisebb hasznos adatátvitelt jelent. A

hálózat hamar leterhelődik. Vagyis: mivel minden számítógép egyetlen fizikai (van ahol logikai)

kábelezésen forgalmazza adatait, az aktív adatátvitelt produkáló számítógépek számának

növekedésével rohamosan csökken az átvihető adatok mennyisége egységnyi idő alatt.

• Kis késleltetés: Az ajánlott forgalom bármely adott szintjén a keret átvitelébe a lehető legkisebb

késleltetést szabad bevinni.

• A másik jellegzetessége, hogy viszonylag hamar leterhelődik. Vagyis: mivel minden számítógép

egyetlen fizikai (van ahol logikai) kábelezésen forgalmazza adatait, az aktív adatátvitelt produkáló

számítógépek számának növekedésével rohamosan csökken az átvihető adatok mennyisége

egységnyi idő alatt.

Vannak természetesen más LAN technológiák, melyeknél ez nem így van, de azok sokkal drágábban építhetők ki, mint a hagyományos Ethernet. Ettől függetlenül átlagos hálózati forgalom mellett igen jól használható az Ethernet hálózat is.

2.Bejelentkezés a hálózatba

Ahhoz, hogy használhassuk az adott Novell szerver fennhatósága alá tartozó erőforrásokat, regisztrált felhasználójává kell válnunk az NDS-ben. Ez azt jelenti, hogy a rendszergazdának adnia kell egy belépési nevet és egy kulcsszót. A login név biztosítja a hálózatban a felhasználó azonosítását, a titkos kulcsszó pedig azt, hogy más, illetéktelen ne férhessen hozzá a mi nevünkben a privát adatainkhoz, valamint ne használhasson avatatlan személy bizonyos erőforrásokat.

A login név publikus, míg az ezen névhez tartozó kulcsszó titkos. A saját kulcsszavát mindenkinek TILOS elárulnia, valamint köteles azt titokban tartani, hiszen e kulcsszó garantálja a szerveren tárolt adatainak, magánleveleinek sérthetetlenségét. Ettől mondjuk még elárulhatná a titkos kulcsszavát, de elképzelhető, hogy olyan adatokhoz is hozzáférhet az ő nevében valaki más, melyeket egy harmadik személy helyezett fel a Novell szerverre, és idegen számára nem kívánatos az elérésük.Ahhoz, hogy be tudjuk lépni a hálózatba ismernünk kell a login nevünk teljes elérési útját (kontextusát) az NDS-ben.

2.1. Be/Kilépés

LOGIN – belépés a hálózatba

LOGIN felhasználó név – a megadott néven belépés a hálózatba

LOGOUT – kilépés a hálózatból

3.CX – kontextus beállítás

CX – aktuális kontextus kiírása

CX /R – [Root] kontextusra váltás

CX /T – az aktuális kontextus alatti struktúra megjelenítése

CX /T/A – az aktuális kontextus alatti összes objektum megjelenítése

4. Parancsok

4.1. File és állomány kezelő parancsok

NDIR – az állományokról éa katalógusokról a teljes állományrendszerünkben

kereshetünk és rendezhetünk információkat.

NCOPY – használata hasonló a DOS XCOPY parancshoz

4.2. Meghajtó – könyvtár összerendelés:

MAP – paranccsal lehet megnézni, készíteni, módosítani a hálózati és kereső

meghajtó összerendeléseket.

Az NC könyvtár összerendelése a K meghajtó névvel:

MAP K:=JAISZ_T3\SYS:NC - régi (NW3.11) szintaktika

MAP K:=JAISZ_T3_SYS.TANULOK.:NC – NDS szerinti szintaktika

4.3. Megtévesztő gyökér katalógus készítése:

MAP ROOT L:=JAISZ_T3_SYS.TANULOK.:PUBLIC

4.4. Keresési útvonal létrehozása:

MAP S5:=JAISZ_T3_SYS.TANULOK.:VIRUS\SCAN

A hálózati és kereső meghajtó összerendelések a NETUSER menüvezérelt paranccsal is végrehajthatók.

4.5. Információ lekérdező parancsok

WHOAMI – a bejelentkezési kapcsolat információinak megtekintése

WHOAMI /all – részletes információk

NVER – Az operációs rendszer verziószámát írja ki.

4.6. Fontosabb file és könyvtár attribútumok

N – normál (alapállapot)

Ro – csak olvasható

Rw – írható olvasható

Sh – több felhasználó közt megosztott állomány

H – rejtett állomány

Di – megakadályozza egy állomány törlését, felülírását

X – futtatható állományok másolását és felülírását akadályozza meg

FLAG – állományok és könyvtárak attribútumait lehet megnézni és módosítani

Használata: FLAG filenév attribútum

5. Iskolai Hálózat

A Novell cég az első NetWare operációs rendszerét 1983-84-ben fejlesztette ki. Azóta a rendszer kiváló tulajdonságai, sokrétű szolgáltatásai és nagyfokú rugalmassága miatt az egyik legkedveltebb helyi hálózati operációs rendszerré vált.

A Novell cég által forgalmazott Netware hálózati megoldás a kliens-szerver architektúrához sorolható. Vagyis van a hálózaton egy vagy több Novell Netware szerver, mely kizárólag a kliens számítógépek kiszolgálásával foglalkozik. A Netware szerver elérhetővé teszi saját merevlemezét, saját vagy máshol található (de logikailag hozzá tartozó) nyomtatókat a kliensek számára, valamint képes a Netware szerveren futó kiszolgáló programok segítségével tehermentesíteni a klienseket, stb. (Ez utóbbi funkció azonban nem jellemző alkalmazása a Novell szervereknek, inkább csak program- és adatállományok tárolására, illetve távoli nyomtatók elérésére, kezelésére használatos egy Novell szerver számítógép.)

Mivel számos felhasználó csatlakozhat egy vagy több Novell Netware szerverhez, és lehetnek olyan adatok, erőforrások, melyeket nem szabad minden felhasználónak elérnie (biztonsági vagy egyéb megfontolásokból), ezért a Novell szerver jogosultsági kritériumokat rendel az egyes felhasználókhoz (jellemzően nem a kliens számítógépekhez!), melyeket a Novell szerver rendszergazdája (supervisor) állíthat be.

Felhasználói szemszögből a távoli Novell szerver merevlemezének használata nem igényel semmilyen plusz tudást. Ugyanúgy működnek, mint a helyi beépített merevlemezek, csak éppen az azonosító betűjelük nem C:, hanem ettől eltérően F:-től Z:-ig jelölődhetnek, beállítástól függően.

Hogy melyik betűjelölés valójában melyik Novell szerver fizikai háttértárolóját (és azon belül is melyik alkönyvtárat) jelenti, az akkor dől el, amikor azonosítjuk magunkat (minden használni kívánt Novell szerveren külön-külön). Ezt rendszerint a rendszergazda állítja be (de magunk is megváltoztathatjuk). Ezen felül "menet közben" is rendelkezhetünk afelől, hogy melyik betűjelölés alatt melyik szerver melyik alkönyvtárát kívánjuk használni.(Az már más kérdés, hogy a szerver így is csak ahhoz enged hozzáférni, amihez a jogosultsága is megvan az adott felhasználónak.)

Egyetlen lényeges különbség van a távoli Novell szerver merevlemezének használatakor a helyi merevlemezhez képest. Míg a helyi C: lemezen szabadon garázdálkodhatunk (törölhetünk, új file-okat létesíthetünk, stb. jogosultsági korlátok nélkül), addig a távoli szerver merevlemezén érvényesülnek a jogosultsági körök:

• Vannak olyan alkönyvtárak illetve file-ok, melyeket nem olvashatunk és nem is írhatunk. Ezek

a területek egyszerűen meg sem jelennek a könyvtárszerkezetben számunkra.

• Vannak olyan alkönyvtárak illetve file-ok, melyeket csak olvashatunk. Ilyenek általában a

szerverről indítható programok és azok alkönyvtárai. Bár ezen területekről elindíthatjuk a

programokat, de ha megpróbálunk adatot tárolni az ilyen helyekre, vagy megpróbálunk ilyen

területekről letörölni egy programot, akkor hibajelzést kapunk és műveletünk sikertelen lesz.

• Vannak olyan területek, melyeket csak az adott felhasználó írhat és olvashat. Ilyen pl. az illető

felhasználó számára (és csakis az ő számára) fenntartott terület. Ehhez a területhez senki sem

férhet hozzá, még olvasási joggal sem (kivétel természetesen a rendszergazda).

• Vannak olyan alkönyvtárak illetve file-ok, melyek csak bizonyos csoportok tagjainak számára

írhatóak és olvashatóak. Vagy csak a csoportból egy személy írhatja ezt a területet, és a

csoport többi tagjai csak olvashatják. De a csoporton kívüli felhasználó nem is olvashatja.

(Valamint lehetnek egyéb paraméterei is a Novell szerveren levő file-oknak illetve alkönyvtáraknak, de ezek az átlag felhasználó szempontjából közömbösek.)

Egyszóval a szerver merevlemezén nem lehet akármit csinálni. Csak az arra kijelölt területeken szabad egy felhasználónak adatokat tárolni, illetve csak az ő feladatkörének megfelelő területeket használhatja.

Témakör	Kulcsszavak, fogalmak	Pont
1.LAN	Ethernet hálózat tulajdonságai(min 2db),a LAN általános ismertetése	2 pont
2.Bejelentkezés a hálózatba	Be- ill kilépési parancsok	1 pont
3.CX – kontextus beállítás	Beállítási parancsok	1 pont
4. Parancsok	File és állomány kezelő parancsok, Információ lekérdező parancsok, Fontosabb file és könyvtár attribútomok	2 pont
5. Iskolai Hálózat	Általános bemutatás	2 pont

Kérdések :

1. Leggyakrabban milyen hálózatot használnak a helyi hálózatok megvalósításához?

2. Milyen módon működik a hagyományos Ethernet hálózat?

3. Mit biztosít a loginnév?

4. Milyen kontextusbeállítási paranccsal lehet megjeleníteni az összes objektumot?

5. Mire jó a MAP parancs?

6. Sorolj fel 3db fontosabb file és könyvtár attribútumot!

7. Említs néhány jogosultsági kört!

8. Melyik csoportba soroljuk a Netware hálózati megoldást és miért?

Hálózati ismeretek – Vezetékes és vezeték nélküli átviteli közegek (3.1.1) [INFORMATIKA]

1. Mutassa be napjaink legelterjedtebb vezetékes átviteli közegeit és azok tulajdonságait (felépítés, sebesség, távolság, alkalmazási területek, előnyök, hátrányok)! 

2. Beszéljen a vezeték nélküli hálózatok kialakításának előnyeiről a vezetékes hálózatokkal szemben! 

3. Mutassa be, hogy két épület között milyen átviteli közegekkel lehet megoldani a hálózati kapcsolat kialakítását!

A hálózati átviteli közegek három alapvető típusa létezik. A fizikai réteg a következő típusú átviteli közegekre állítja elő a bitek megfelelőjét:

• Rézkábel: A jelek elektromos impulzusoknak felelnek meg.

• Optikai kábel: A jelek fényimpulzusoknak felelnek meg.

• Vezeték nélküli: A jelek a mikrohullámú átvitel mintáinak felelnek meg.

Az egyes átviteli közegek különböző sebességgel biztosítják a bitek továbbítását. Az adatátvitelt általában a sávszélességgel és az átbocsátóképességgel kapcsolatban emlegetik.

A sávszélesség a közeg adatátviteli kapacitását jelenti. A digitális sávszélességet adott idő alatt egyik helyről a másikra átvitt adatmennyiséggel jellemezhetjük. Nagyságát általában kilobit per másodpercben (kb/s) vagy megabit per másodpercben (Mb/s) mérjük.

Egy hálózatban a sávszélesség tényleges értékét az alábbi tényezők kombinációja határozza meg:

• Az átviteli közeg jellemzői.

• A jelátvitelre és jelfelismerésre használt módszerek.

A réz alapú átvitelre vonatkozó szabványok A hálózatokban azért használunk rézkábelt, mert olcsó, könnyen telepíthető és kicsi az ellenállása az elektromos árammal szemben. Hátránya viszont, hogy korlátozott a kábelhossz, és érzékeny az interferenciára. Az elektromos impulzusok időzítési és feszültségértékei két forrásból származó interferenciára érzékenyek:

• Elektromágneses interferencia (EMI) vagy rádiófrekvenciás interferencia (RFI) - Az EMI és az RFI jelek torzíthatják és tönkretehetik a rézkábelben továbbított adatjeleket. A jellemző zavarforrások közé sorolhatók a rádióhullámok és az elektromágneses eszközök, például a fluoreszkáló lámpák vagy az elektromos motorok.

• Áthallás - Áthallás alatt azt értjük, ha egy vezetéken haladó jel elektromos vagy mágneses mezője által keltett zavar átterjed a szomszédos vezetéken található jelre. Telefonvonalakon az áthallás következménye lehet, hogy halljuk egy szomszédos vonalon zajló másik beszélgetés részleteit. Tehát, amikor egy vezetéken elektromos áram folyik keresztül, a huzal körül kis méretű, körkörös mágneses mező alakul ki, amely a szomszédos vezetékre is kifejti hatását.

az alábbiakat írják elő:

• A használt rézkábel típusa.

• A kommunikáció sávszélessége.

• A használt csatlakozók típusa.

• A kábel csatlakozóinak lábkiosztása és színkódja.

• A kábel maximális hossza.

A hálózatokban használt réz alapú átviteli közegeknek három fő típusa létezik:

• Árnyékolatlan csavart érpár (Unshielded Twisted-Pair, UTP)

• Árnyékolt csavart érpár (Shielded Twisted-Pair, STP)

• Koaxiális

A hálózatok gerincét alkotó eszközök összekapcsolására leginkább optikai kábelt használnak. Bármely más hálózati közeghez képest hosszabb távolságú és nagyobb sávszélességű adatátvitelt tesz lehetővé.

Az optikai szál egy rugalmas, de rendkívül vékony, átlátszó anyagú nagyon tiszta üveg (szilícium-dioxid), amely nem sokkal vastagabb az emberi hajszálnál. A bitek fényimpulzusként jelennek meg a szálon. A száloptikai kábel hullámvezetőként vagy 'fénycsőként' viselkedik amikor minimális veszteséggel továbbítja a fényt két végpont között.

Az optikai kábelnek jelenleg az alábbi négy ipari felhasználási területe létezik:

• Nagyvállalati hálózatok: Gerinchálózat kábelezése és a hálózat infrastruktúráját alkotó eszközök összekötése.

• FTTH és felhasználói hálózatok: Az üvegszál az otthonig (Fiber-to-the-home, FTTH) típusú hálózat folyamatos szélessávú kapcsolatot biztosít az otthoni és kisvállalati felhasználók számára. Nagy sebességű internet-hozzáférést nyújt elérhető áron, valamint támogatja a számítógépes távmunkát, a távfelügyeleti orvosi ellátást, azaz a telemedicinát, valamint a digitális videótárat (Video on Demand).

• Nagytávolságú hálózatok: Országok és városok összekötésére a szolgáltatók nagytávolságú, szárazföldi optikai hálózatokat használnak. A hálózatok mérete jellemzően a néhány tucattól a néhány ezer kilométerig terjed, és akár 10 Gb/s sebességen is működhetnek.

• Tenger alatti hálózatok: A nagy sebességet és kapacitást biztosító, óceáni távolságokat is áthidaló megvalósításokhoz olyan speciális optikai káblelt használnak, amely képes ellenállni a tengerek alatt lévő mostoha körülményeknek is.

A közegen továbbított adatoknak megfelelő fényimpulzusokat a következő módokon állíthatjuk elő:

• Lézerfénnyel

• Fénykibocsátó diódával (LED-del)

A beérkező fényimpulzusokat elektronikus félvezető eszközök, úgynevezett fotodiódák érzékelik, és alakítják át őket feszültségszintekké, amelyekből előállíthatóak az elküldött adatkeretek.

Megjegyzés: Az optikai kábelekben alkalmazott lézerfény az emberi szem számára veszélyes lehet. Ügyelni kell arra, hogy ne nézzünk bele a működő optikai kábel végébe!

Az optikai kábelek nagyjából két csoportba sorolhatók:

• Egymódusú kábel (Single-mode fiber, SMF): Nagyon vékony magból áll, valamint drága lézeres technológiát használ a fénysugár elküldésére. Főleg az egymástól nagy távolságra, akár több száz kilométerre lévő helyek összekötésére használják, például hosszútávú telefonos és kábeltelevíziós felhasználás során.

• Többmódusú kábel (Multimode Fiber, MMF): Nagyobb a mag átmérője, és LED forrást használ a fényimpulzusok kibocsátására. A LED-ből származó fény különböző szögekben léphet be a szál belsejébe. Helyi hálózatokban népszerű, mivel alacsony költségű LED-ekkel üzemel. Akár 10 Gb/s adatátviteli sebességet is elérhetünk vele, a maximális 550 méteres kábelhosszon.

A belső felépítés, csatlakozók csak ha marad idő, vagy kérdezik