A jel vmilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható,hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik (önmagán túli) jelenségre utal. Jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét, milyen körülmények között, milyen jelrendszerbe illeszkedve képes felidézni. A jelek szerepe mindig általánosító, mert egyszerûb¬bek, mint a valóság, amelyre vonatkoznak. Jellé csak úgy válhatnak, ha egy közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi õket. A je- lek csak egy jelrendszer tagjaiként mûködnek. A jel csak az emberi érintkezésben, a szándékos tájékoztatás folyamatában töltheti be lényegi szerepét: a jelzést. A jelölõ felidézheti a jelölt dolgot hasonlóság alapján (pl. a közl. lámpa tilos mezõjében álló - a szabad mezõben lépõ emberalak). Vannak jelölõk, amelyek nem hason- lítanak a jelöltre, de vmiféle kapcsolatban állnak vele (pl. a közl. lámpában a nyíl a haladás irányát jelöli). És vannak jelek, amelyeket csak a társ.-i megállapodás kapcsol össze a jelölt dologgal (pl. a közl. lámpák színei). A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. A leginkább alkalmas a külsõ és belsõ valóság bonyo- lultságának teljes kifejezésére. A nyelv egy közösség alkotása, amelyet évezredek folyamán a társ. hozott létre. Ez a jelrendszer az alapja az egyes ember beszédtevékenységének, és ezt a jelrendszert az egész társ. elfogadja. A nyelv foglalja magában a beszéd¬tevékenység szabályrendszerét, és biztosítja számunkra a társi érintkezés egyik legegyszerûbb formáját. A nyelv állandóan növelhetõ. A beszédben megtestesülõ nyelv hangokból épül fel. A beszédhangoknak önmagukban nincs jelentésük, csak jelentés megkülönböztetõ szerepük van (pl.: tár-zár-kár-már). Morfémának nevezzük azokat a nyelvi elemeket, amelyek hangtestekbõl állnak és jelentés fûzõdik hozzájuk (pl.szó, rag). A szintagmák (szószerkezetek) morfémákból épülnek fel (pl.: ír - könyvet ír). Ezek alkotják a beszéd magasabb egységeit: a mondatot és a szöveget. A morfémákat jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint csoportokba soroljuk (pl. a szavakat szófaji csoportokba). A nyelvben nincsen szó minden egyes tárgyra v. emberre, hanem egyes csoportnak, osztálynak van 1-1neve (pl. nincs minden fának külön neve, hanem van almafa, körtefa stb., vagyis 1-1 csoport). Ua. a nyelvi jelek változatos összekap¬csolódásával a konkrét tárgyak, cselekvések legfinomabb egyedi árnyalata is kifejezhetõ. A nyelvtani szabályok: a nyelvi jeleket minden nyelv jellegzetes, rendszerré szervezõdött szabályok szerint kapcsolja össze.
A közlésfolyamat funkciói és tényezõi
Közlésfolyamat (más néven kommunikáció): bármely jelrendszernek, mindenekelõtt a nyelvnek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása. Ezt megkülönböztetjük az információ- tól, amely csak egyoldalú tájékoztatást jelent. A közlésfolyamat választá- sok, döntések sorozata, sokféle emberi viszonylat mérle- gelésének eredménye, tehát társas cselekvés is. Létrejöttében több tényezõnek van szerepe. A beszélõ és a hallgató állandó kölcsönha- tásban álln¬ak egymással, a közvetlen beszélgetésben általában többször szerepet is cserélnek. A beszédtevékenység mindkét fél részérõl alkotó folyamat, mivel a beszélõ elgon¬dolja, megformálja és kimondja gondolatait, a hallgató pedig észleli, felfogja és ér- telmezi a mondottakat. A tudatos tényezõk mellett sok benne az au- toma¬tikus mozzanat. A hallgató is aktív résztvevõje a folyamatnak, ezért úgy kell meg¬formálni gondolatainkat, hogy a lehetõ legtöbbet foghasson fel belõle, és a kívánt hatással legyen rá.
Visszajelzéssel erõteljesebben irányíthatja a beszélõ tevékenységét. A megértés követelménye, hogy a közlésfolyamatnak mindkét fél által ismert nyelven kell folynia. (Bár azonos nyelvûek között is fennakadást okozhat, ha a hallgató pl. ismeretlen szavakat hall.)
A közlésfolyamat eszköze mindig érzékszerveinkkel felfogható jelek sorozata, ezeket a hallgató csak úgy tudja érzékelni, ha biztosítvavan a kapcsolat¬tartásuk valamilyen közege, csatornája (pl. telefonvonalak, könyv stb.). Köz¬vetlenül a beszédhelyzet, va- gyis a beszélõk között kialakult pillanatnyi viszon¬yok befolyásol- ják a kommunikációt. Az eredményes közlésfolyamatnak feltétele, hogy a valóság ismert legyen a hallgató elõtt is. A közlésfolyamat eredménye az üzenet. Az üzenetet nemcsak nyelvi eszközök hordoz- zák, hanem egyéb jel¬rendszerek is (pl. arcjáték).
A kommunikáció funkciói: az üzenetnek 3 alapvetõ szerepét különböztetjük meg. 1.és legfontosabb a tájékoztatás, ebben az ural- kodó szándék a valóságra vonatkozó ismereteink tárolása, vélemé- nyünk közlése, gondolataink formába öntése. A tárgyila¬gos közlést gyakran kíséri valamilyen belsõ tartalomnak, elsõsorban érzelemnek a kifejezése, sõt lehet ez a közlés fõ célja is. Felhívás a szere- pe minden olyan üzenetnek, amely kérést, kívánságot, felszólítást fogalmaz meg, elsõsorban tehát a hallgatóra irányul, õt befolyá- solja. A 3 funkció sohasem jelentkezik elszigetelten, tiszta formában, minden üzenetben
valamilyen mértékben jelen van mind.
Nyelvünk eredete
Nyelvrokonság: Nyelveknek közös eredeten alapuló kapcsolata.
Nyelvcsalád: Egy közös nyelvből kifejlődött rokon nyelvek csoportja.
Szinkrónia: Egy adott korszak nyelvállapota egységet mutat, olyan jegyeket, melyek alapján meg tudjuk különböztetni más korszakok nyelvállapotától, ezt az egységet nevezzük nyelvi szinkróniának, egy adott korszak nyelvállapotának vizsgálatát pedig szinkrón nyelvvizsgálatnak. (szün (együtt) + kronosz (idő))
Diakrónia: A nyelvtörténet, a nyelv időbeli változása, a nyelvi rendszerek időbeli egymásutánja. Diakrón vizsgálat: történeti nyelvvizsgálat. (dia (át, keresztül) + kronosz (idő))
Az összehasonlító nyelvészet: a nyelvek tudományos összevetése, a nyelvtörténeti kutatás egyik fő módszere.
1. A szókészlet összevetése, az egyezések kimutatása a szabályos hangmegfelelések alapján. A szabályos hangmegfelelés nem az azonos jelentésű szavak hasonló hangzását jelenti. A külön élő népek azonos jelentésű szavai több pontok eltérnek az eredeti alaktól, de az eltérésekben szabályszerűségek mutathatók ki, vagyis az azonos helyzetben lévő hangok egy-egy nyelvben ugyanúgy viselkednek: vagy megmaradnak, vagy azonos módon változnak meg. Az ősi szókészlet egyszerű, elemi, mindennapi dologra vonatkozik (pl. számok, testrészek, természeti tárgyak és jelenségek), és rövid hangalakkal rendelkezik. Nem vehetők figyelembe a véletlen egyezések (ház–Haus) és a szóátvételek (iskola–schola).
2. A nyelvtani rendszer összevetése. (Pl. a birtokos személyjelezés közös sajátossága az uráli nyelveknek.)
A nyelvtörténet támaszkodik más tudományokra is: a történettudományra, a néprajzra, a régészetre, sőt a geológiára, a növény- és állatföldrajzra, így a fizikára, kémiára és biológiára is.
A MAGYAR NYELVTÖRTÉNET
1.) Előmagyar kor – A nyelvrokonainkkal való együttélés ideje.
A magyar az uráli népek közül való, melyek a nagy Volga-kanyar és az Urál között éltek Északkelet-Európában. (Léteznek olyan elképzelések is melyek az uráli őshazát a Közép-Uráltól északra, Nyugat-Szibériában képzelik el.)
Az összes uráli nyelvek összevetésével megállapítható szókészleti egyezések száma mintegy 1000–1200-ra tehető.
I. e. V. és IV. évezred fordulója, uráli nyelvcsalád * szamojéd nyelvcsoport (nyenyec, enyec, nganaszan, szölkup),
* finnugor nyelvcsoport.
I. e. III. és II. évezred fordulója, finnugor nyelvcsoport * ugor ág (magyar, vogul (manysi), osztják (chanti)),
* finn-permi ág (volgaiak (cseremiszek és mordvinok), permiek (zörjének, votjákok)),
A ugor népcsoport az i. e. I. évezred közepéig élt együtt.
Legközelebbi rokonaink az obi-ugorok, akik Ny-Szibériában élnek. A finn ágba tartozó két legnagyobb rokon népünk az észt és a finn. Az uráliak lélekszáma mintegy 23-24 millió. Az uráli nyelvcsaládnak a magyar után a finn a legnagyobb népe (4,5 millió). A lappok is uráli nyelvet beszélnek, de ők nem tartoznak ebbe a népcsoportba, hanem nyelvcserével vettek át egy finnugor nyelvet.
Nyelvrokonságunk kutatásának kiemelkedő alakjai:
Sajnovics János: Csillagász, a norvégiai lappok nyelvét tanulmányozta. Elsőként kereste módszeresen (szókészlet, nyelvtani rendszer) és helyes irányban a magyar nyelv rokonságát. 1770: Annak bizonyítása, hogy a magyar és lapp nyelv azonos.
Gyarmathy Sámuel: A 19. században a rokonságot több finnugor nyelv összehasonlításával, nyelvtani egyezéseinek keresésével bizonyította.
Reguly Antal: A reformkor nyelvésze és néprajztudósa. A vogulok, osztjákok és cseremiszek között gyűjtött nyelvészeti anyagot.
Budenz József és Vámbéry Ármin: Ugor–török háború, az 1870-es években.
2.) A magyar nyelv önálló életének ideje – (I. e. I. évezred közepétől, az ugor népcsoport szétválásától).
I.) Nyelvemléktelen kor (ősmagyar kor): – Másfél évezred.
II.) Nyelvemlékes kor: – A honfoglalás táján kezdődött.
Szórványemlékek: Valamilyen idegen nyelvű szövegbe beékelt magyar szavak, kifejezések.
– külföldi: Bíborbanszületett Konstantin császár műve: A birodalom kormányzásáról (görög nyelvű, 950–951),
– hazai: a tihanyi apátság alapítólevelében (1055) található magyar szavak.
Szövegemlékek: Magyar nyelvű szövegek.
– kéziratosak: Halotti Beszéd és Könyörgés (12. század vége),
– nyomtatottak: – Komjáti Benedek: Az Zenth Pal leveley magyar nyelven (fordítás, 1533),
– Szenci Molnár Albert: magyar–latin, latin–magyar szótár (1604).
Egységes irodalmi- és köznyelvről hosszú ideig nem beszélhetünk.
A stílusárnyalat
A stílusárnyalat (hangnem): a stílusnak az az árnyalata, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a hallgatóhoz és a témához való viszonya. Szorosan összefügg az állandósult jelentéssel, a stílusértékkel és az alkalmi többletjelentéssel.
A stílusárnyalat meghatározható: – lelkiállapot szerint (kedélyes, tréfás),
– beszédhelyzetre utalva (ünnepélyes, családias),
– a beszélő és a hallgató viszonyára utalva (bizalmas, fesztelen).
Eufemizmus: A hallgatót tapintatból kímélő, a mondanivalót enyhítő eljárás (öreg – idős).
Semleges stílus: – a kialakult szokástól nem térünk el,
– csekély érzelmi, hangulati töltés,
– köznyelven alapul,
– hétköznapok stílusa.
A patetikus stílus: – pátosz, szenvedély, lelkesedés,
– pozitív, ünnepélyes, fennkölt hangulatú szavak, kifejezések,
– hétköznapiság kerülése,
– érzelmi felfokozottság,
– szónoki stílusra jellemző megszólítások, felkiáltások, költői kérdések, halmozás, fokozás.
A gúny: – túlzás, nagyítás,
– sértő, durva hatású szavak,
– általában rosszindulatú.
Irónia: – a gúny burkoltabb formája, kevésbé rosszindulatú,
– az elítélendő jelenséget éppen ellenkezőleg írjuk le, de ez egyértelműen annak bírálata.
A humor: – megbocsátóan, kedéllyel közöl dolgokat,
– nem rosszindulatú.
A stílus felidéző ereje: Felidézhetünk más korokat, beszédmódokat, embereket. Nyelvi utánzás, vagy paródia (Így írtok ti).
A szótárak stílusminősítései
Használati kör: milyen nyelvváltozatban, stílusrétegben szerepel. (pl. tudományos, argó, tájnyelvi szó)
Érzelmi árnyalat: pl. közömbös, durva, pejoratív, választékos, stb.
Hangutánzó, hangfestő.
A szavaknak a szótárban általában több jelentésük van azonban a szövegben már csak egy.
Elsődleges jelentés: (denotatív) a szó fogalmi jelentéséből adódik.
Másodlagos jelentés: (konnotatív) a szövegösszefüggésből kialakuló másodlagos többletjelentés.
Kapcsolat hangalak és jelentés között:
Motiválatlan: megszokáson alapuló viszony
Motivált: közvetlenebb kapcsolat (hangutánzó, hangfestő, képszerű szavak). Növeli a stílusértéket.
Makkabeusok 1-2, Bölcsesség, Sirák fia
Makk 1-2: Deutero-kanonikus
Makk 3-4: apokrif
Makk 1: Antiochosz Epifanész elleni lázadás Júdás Makkabeus vezetésével
Makk: jelentése vitatott – kalapács
csak görög fordításban maradt ránk.
Részek:
Nagy Sándor háborúi és a diadochoszok (bevezetés)
A felkelés előzményei
Júdás Makkabeus a felkelés élén
Jonatán a felkelés élén
Simon a felkelés élén
Hivatalos dokumentumok bedolgozása
Pogány forrásokat is felhasznál.
Vallásos történelmet ír. Isten a szelekuida kor megpróbáltatásaiban is irányítja népe sorsát
Hasmoneusok tisztelője
Történetileg is hiteles. Szerzője ismeretlen. 100 körül írta
Tanítása: Törvényhez ragaszkodás, Templom tisztaságáért buzgóság
Nincs benne eszkatologia
Politikai szándék: Makkabeusok a Törvény fő támasza
Makk 2: Párhuzamos az 1-vel. Eredetileg Görög.
Középpontjában a Templom.
Júdeai és Jeruzsálemi zsidók 1. levele
Júdeai és Jeruzsálemi zsidók 2. levele
Bev: a szerző célja és munkamódszere
Isten csodálatosan megvédi templomát Oniás főpap idején
A templom megszentségtelenítése a méltatlan főpapok idején
A zsidók győzelme, a templom megtisztítása
Júdás harca a pogány népekkel
Győzelem a káromló Nikátor felett
A szerző búcsút vesz és művét dicséri
Célja: épületes írást nyújtani -> retorika
Részletek nem pontosak, de történeti értékű. Kirenei Jázon munkájának rövidítése
Felülmúlja az 1-t.
Mózesi törvények itt is fontosak! A Törvényért és Templomért folytatott küzdelem világfeletti távlata.
Végkimenetel: Isten országának eljövetele
Isteni segítség + emberi hősiesség
Templom: tevékeny Isteni jelenlét jele
Isten teremtő és feltámasztó ereje
Bölcsesség:
Görög: Salamon bölcsessége -> szerzője ismeretlen (zsidó, hellenista kultúrában járatos)
Részek:
bölcsesség istentelenség
bölcsesség mibenléte
bölcsesség tettei
Egységes -> 1 szerző v. redaktor
2 kultúrkör hatása
Biblikus hagyományra támaszkodik -> Szeptuagintát olvasta
Hellenista és platóni filozófia
A diaspórában élő zsidókhoz szól
Testi halál után: Isten ítélete
Feltételezi a testi feltámadás lehetőségét
Isten jelenléte a történelem eseményeiben
a bölcsességet megszemélyesíti
Jézus, Sirák fia:
Bölcsességi írás
Latin: Egyházi könyv
Héber -> görög
Nem tartozik a zsidó kánonhoz
Szerzője: írástudó
Leírás a templom javításáról.
Izrael hitének értéke -> erősítés
Mondások gyűjteménye -> laza összefüggés
Részek:
unoka bevezetője
Tanítás az egyén életéről, házasságról, családról
Tanítás a társadalmi életről
Függelék: Hála Istennek és a bölcsesség keresése
zsidóság értékei hellenizmus
Az igazi bölcsességet egyedül Izrael birtokolja
Forrása: biblikus hagyomány
Nincs eszkatologika és messiásvárás
Bölcsesség és gyakorlati élet kapcsolata
Bölcsesség kezdete: az Úr félelme
Vallásosság alapja: Isten és ember kapcsolata
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
